Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." P Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Hajnal Anna: Májusnak első napjain
  2016-05-02 18:11:15, hétfő
 
 


Hajnal Anna:
Májusnak első napjain


Kútkávára süt a nap,
a cseppek gyöngyként hullanak,
himbál a vödör láncain- -
májusnak első napjain.

Az eltört köcsögön madár
kék füvön körbe- körbe jár,
új hajtást hajt a rozmaring
májusnak első napjain.

A kút vízében ül a nap,
hűsöl a rozmaring alatt,
fényt ír a kút vén falain- -
májusnak első napjain.

S te költő mit írsz? mi a rím?
a hajnal égő karmazsin-
zászló az egek ormain,
májusnak első napjain.

Azt írom: éljen!, él a nép!
piros zászlókkal táncra lép,
a szabadság új sáncain
májusnak első napjain.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: ÁPRILIS
  2013-06-05 11:54:32, szerda
 
  HAJNAL ANNA: ÁPRILIS

Soha ilyen zsenge zöld,
ilyen enyhe kék,
árnyas már a bükkfasor
menni kellenék.

Fű meg fa is menni hiv
s tollas gyermeklánc,
szép jóreggelt kedvesem
kezdődik a tánc.

Fehér alma- körtefán
csivog pinty meg csiz,
fészek telik, felcsipog
minden fán vagy tiz.

Gyertyásak a gesztenyék
gyujtogat a nap,
te meg fekszel odabenn
paplanod alatt.

Aluszol vagy bánat nyom?
télimódi gond?
ilyenkor más nem búsúl
csak a sült bolond.

Kelj már, futni szállani
tanulj meg velem,
szük dohos benn életed
s friss a szerelem,

friss és tág, édes veszély,
kergetőzni jó,
ki a fürgébb? már kidülsz?
ez csak kóstoló,

réten át meg patakon
domb mögött a domb,
magas fák... ne légy mohó...
ritkás itt a lomb.

Árok szélén ülni jó,
fűben mezitláb,
nézelődni le meg föl,
tágas a világ,

szép az élet s béke van
nincsen semmi gond,
fejünk felett egy rigó
tanácsokat mond.

Hallgassunk rá kedvesem,
bölcs ez a rigó,
szeret s fütyül a világra
s csak fütyülni jó.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem. .
  2013-06-05 11:53:34, szerda
 
  Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem. . .

Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem,
sziromcsomó lett, szerte hullt;
s amikor szemem kinyitottam,
köröttünk egy ázott csalit
éppen a napban szárította
kamaszos lombjait.

Fülemben az a sötét zúgás
átváltozott és tiszta lett,
felismertem a patak hangját,
mely a sűrűben nevetett. . .
Nem félsz? kérdezted s szavaidból
ezüstös ujjú könnyűség
örvényt kavart a levegőben,
mely felkapott, sodort feléd

s mellemmel melledhez tapadtan,
mint törzséhez szélfújt levél,
éreztem, édes érintésed
magának elígér;
s mint fény ha bimbója kinyílik
valami enyhe ébrenlét
virágzott zsongó tagjaimban
s átsugárzott beléd.

Valami tündér szomjúsággal
ölelkezett két hűvös láng,
lankadtak s nem tudnak betelni
s a zsibbadás úgy szállt le ránk,
mint lepkék fehér havazása,
mely megülte ámult szívünk. . .
szárnyak nyitódtak és csukódtak
s a csalit felrepült velünk. . .

Lépések. . . láttak? sose bánjad!
mentünk s az úton a kavics
fehérre mosva nevetett ránk
s virágok, füvek, bokrok is;
zöld tenyereken ázott lepkék
dermedten ültek, míg a nap
leheletével melengette
az ájult, fehér szárnyakat.

 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Várlak, várlak, hű barát...
  2013-06-05 11:51:49, szerda
 
  Hajnal Anna: Várlak, várlak, hű barát...

Én tovább már nem birom,
túlnehéz lettem magamnak,
mézem felgyűlt éven át,
megáldottak ős hatalmak.
Szétfeszit, szivemnek telje,
Élet, hivtál, itt vagyok
s leborulni kényszeritnek
sziromlágy alázatok.

Vegyétek szerelmemet
mind kik éltek s élni fognak,
szétáradni vágy szivem
ital lennék szomjazóknak.
Erőimtől élednétek,
jertek, hadd szeresselek!
ezernedvü televénnyel
várok szomjas gyökeret.

Teljességem kinek kell?
nem hinni mohó szivemnek,
várlak, várlak hű barát
könnyitője terheimnek.
Ennyi erő már halálos,
csordult, érett hasztalan,
mégis csendes hullásomban
ezer tavasz magja van.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Legszebb volt az éjszaka
  2013-06-05 11:50:56, szerda
 
  Hajnal Anna: Legszebb volt az éjszaka


Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,
melyben két ember elfeküdt
egyetlen ágyon boldogan,
hallgatva nem is túl közel,
elég volt egymás hűkezét
érezni néha simulón,
s hallgatni künn a szél neszét.


Tél volt, a kályha lángjai
alig lobbantak, s - két szobor -
feküdtünk egymás oldalán,
csak néma szánkon a mosoly
lett egyre tisztább, ékesebb,
s meghalt bennünk az árvaság
amire megreggeledett.


Oh, több volt ez, mint szerelem,
nem hevítette semmi láz,
de mindennel megbékített
az ajándék találkozás,
minthogyha annyi tévedés,
sötét tapogatása után
a fénybe érnék végre ki,
hogy megtaláljam új hazám...


vagy mint tengerbe ért folyó,
kit őseleme vesz körül
s szívében magasság és mély
egyetlen csókban csendesül,
míg minden cseppjében betelt
s megszűnt az út, a szomjúság,
s élete boldog vegyülés,
napfényben édes áramlás.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek
  2013-06-05 11:49:17, szerda
 
  Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek

Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne mondjam el egyszer legalább,
hogy néma nevetésed mily varázs,
mily tüzes pipacs, virágzó varázs,
hogy arcod izzik tőle, mint az ég,
ha a szürke, tompa napból már elég,
s az alkony minden tündérit ígér,
mi emberszívbe s éjszakába fér.
Leírtam homlokod, melyet a gond
- sötét király - uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármilyen közel,
a lélek lelket, jaj mikor ölel?
És elfordultam, ne lássa anyám,
hogy könny pereg szememből könny után.
Elmondtam, milyen magas termeted,
lábujjra állva vállig érhetek,
s emlékeztem, hogy mily édes gyönyör
hozzád hajolni, s mennyire gyötör,
hogy mindig új vagy, idegen és más,
elporzó hullám, örök változás...
nyugtalan vággyal ég fele lehelsz,
ahogy borulsz, elomlasz, felemelsz,
az ölelés vagy, élő és örök,
az első mozgás, melyből a körök
indulnak s visszatérnek szüntelen,
lelkünk egymásban sohasem pihen...
És felriadtam - régen hallgatok,
anyám mint gondol, jaj, kérdezni fog...
s zavartan mondtam: anyám, a kezét
ha látnád, milyen gyöngéd, barna, szép,
- és hirtelen elállt lélegzetem,
kezed éreztem hűlő szivemen,
és elfutottam, hadd legyek magam,
egyedül tiéd és zavartalan...
... most tudom, oly nagyon tiéd vagyok,
szivárványosak mind a nappalok,
hársillatúak mind az éjszakák,
s téged virágzanak künn mind a fák,
ezüstpárákban álmodó hegyek,
tündéri folyók feléd lejtenek,
melyek fölé az ámult ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeket a fény,
ahogy emlékeimben téged én.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem. .
  2013-05-23 11:08:24, csütörtök
 
  Hajnal Anna: Egyszerre lélegzetet vettem. . .

Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen szabadult,
a kő, mely majd bezúzta mellem,
sziromcsomó lett, szerte hullt;
s amikor szemem kinyitottam,
köröttünk egy ázott csalit
éppen a napban szárította
kamaszos lombjait.

Fülemben az a sötét zúgás
átváltozott és tiszta lett,
felismertem a patak hangját,
mely a sűrűben nevetett. . .
Nem félsz? kérdezted s szavaidból
ezüstös ujjú könnyűség
örvényt kavart a levegőben,
mely felkapott, sodort feléd

s mellemmel melledhez tapadtan,
mint törzséhez szélfújt levél,
éreztem, édes érintésed
magának elígér;
s mint fény ha bimbója kinyílik
valami enyhe ébrenlét
virágzott zsongó tagjaimban
s átsugárzott beléd.

Valami tündér szomjúsággal
ölelkezett két hűvös láng,
lankadtak s nem tudnak betelni
s a zsibbadás úgy szállt le ránk,
mint lepkék fehér havazása,
mely megülte ámult szívünk. . .
szárnyak nyitódtak és csukódtak
s a csalit felrepült velünk. . .

Lépések. . . láttak? sose bánjad!
mentünk s az úton a kavics
fehérre mosva nevetett ránk
s virágok, füvek, bokrok is;
zöld tenyereken ázott lepkék
dermedten ültek, míg a nap
leheletével melengette
az ájult, fehér szárnyakat.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: MONDD, MIT ADJAK NEKED
  2013-05-23 11:07:08, csütörtök
 
  Hajnal Anna: MONDD, MIT ADJAK NEKED

Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.

Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba mig csak vissszalátok
a táj tied legyen.

Járj bennem úgy mint ismerős vidéken
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása
a tündéri nevetés.

Neked adom az erdők lehellését
érezzed arcodon,
a várakozó csöndet, amely ébreszt
s mely veled oly rokon.

az el nem jött csodékért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kint előtted mind kimondom
te megbocsátod azt.

Ismerj meg igy: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam
bár roskadoz a váll.

S most kincsemmé vált minden ami bűn volt
mert neked vallhatom,
itéletedre - vess el, avagy tarts meg -
magamat megadom.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Akit szeretsz
  2013-05-23 11:05:29, csütörtök
 
  Hajnal Anna: Akit szeretsz

Akit szeretsz sebezhetetlen?
Akit szeretsz az halhatatlan?
Akit magadnak választottál,
azt megpróbálod szakadatlan.

Annak oroszlán szívet adjál,
hogy rettentésedet megállja.
Kedvenced elcsuklott fejére
súlyos kezedet tedd vigyázva!

Mégse görbüljön haja szála.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
Hajnal Anna: Legszebb volt az éjszaka
  2013-05-23 11:04:30, csütörtök
 
  Hajnal Anna: Legszebb volt az éjszaka


Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,
melyben két ember elfeküdt
egyetlen ágyon boldogan,
hallgatva nem is túl közel,
elég volt egymás hűkezét
érezni néha simulón,
s hallgatni künn a szél neszét.


Tél volt, a kályha lángjai
alig lobbantak, s - két szobor -
feküdtünk egymás oldalán,
csak néma szánkon a mosoly
lett egyre tisztább, ékesebb,
s meghalt bennünk az árvaság
amire megreggeledett.


Oh, több volt ez, mint szerelem,
nem hevítette semmi láz,
de mindennel megbékített
az ajándék találkozás,
minthogyha annyi tévedés,
sötét tapogatása után
a fénybe érnék végre ki,
hogy megtaláljam új hazám...


vagy mint tengerbe ért folyó,
kit őseleme vesz körül
s szívében magasság és mély
egyetlen csókban csendesül,
míg minden cseppjében betelt
s megszűnt az út, a szomjúság,
s élete boldog vegyülés,
napfényben édes áramlás.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Hajnal Anna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2185 db bejegyzés
Összes: 54935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 13532
  • e Hónap: 42315
  • e Év: 1078092
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.