Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Toroczkay András
  2011-07-05 09:35:04, kedd
 
  TOROCZKAY ANDRÁS versei:

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

Dilemma____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Építkezések____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Folyékony____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Gyertyák____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hazafelé a labirintusból____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hittan____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Indiánnyár____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kopasz nő____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Liaison__________________________________(#)- Gizella Lapu
Méltatlan____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Néma vers____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária




Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2011-06-14 11:11:35, kedd
 
  Toroczkay András:
Hazafelé a labirintusból

Hajnali három-négy fele, tegnap a labirintusból
jöttem haza taxival. Nem beszélgettünk.
A taxis nem találta a hangot,
és én se vele, csak a belső rádió adását hallgattuk,
ki-mit vállal, kit mennyiért, hol, mikor vesznek fel,
visznek haza, buliba, vagy ahova akarja.
Nem értettem ezt a nyelvet,
de azt mondta a számlával nem lesz baj.
Tényleg nem volt. Viszont mikor jöttem fel
a lépcsőházban, már félút után jutott eszembe,
nincs otthon semmi, ami van, bárcsak ne lenne.
El kellett hát mennem a meleg
éjjel-nappalishoz.

Az éjjel-nappali tulajdonképp zárva volt.
Egy tábla volt kiakasztva rá,
rögtön jövök, a fickó meg a kassza
mögött számolta a pénzt.
Én utálom, ha ilyenkor megzavarnak,
kopogtam hát az ablakon, és ő jött készségesen.
Ezért szeretem: mert kedves,
precíz, és türelmes, mint egy nő,
ha szeret, vagy jó napja van. Akkor
mellém lépett egy duci fekete hajú
cigánylány, én rendeltem az ablakon keresztül,
és a kurva,
mert persze, hogy kurva volt, végül
csak megszólított. Már nem emlékszem,
mit mondott, be voltam szívva, rúgva, nem tudom.
Aztán, mikor úgy érezte, már ismer,
előhozakodott vele, hogy mit szólnék egy jó franciázáshoz.
Ekkor eleredt az eső. Udvariasságból ránéztem,
és mivel rossz a gyomrom, a fickónak
még bekiabáltam, hogy hozzon egy tejet is.
A kurva nem adta fel, ott állt a szakadó esőben,
kérdezte, nem kell-e inkább anyatej, ekkor meghökkentem,
bevallom, és szégyellve válaszom
mondtam neki, most nem, illetve de, de nem tőle,
és tovább motyogtam még akkor is, mikor
már megvetően és éhesen távozott.

A bolt felé jövet láttam
egy kövér, csúnya nőtt, ki részeg dühében
rugdosta a kukákat. Az ablaknál eszembe jutott.
Megint látnom kell. Később, mikor jöttem
vissza, ide, ahol a verset írom a számítógépbe,
kezemben két tele zacskó (tíz zsömle,
őszibaracklé, tej, majonéz, ilyenek),
féltem, mi lesz, ha ő is észrevesz.
Mikor mellé léptem, egy sárga kukát szakított
ki a helyéből épp, de nem sikerült neki teljesen,
bődült egyet, mint egy T. Rex, vagy King Kong,
én nem néztem rá, mint egy idegen,
morgó kutyát, úgy kerültem meg, de aztán
ez is hogy meglepett, gond nélkül elhagytam.
Viszont a hajnali Üllői gonosz megafon volt akkor,
felerősítette az ütéseit, recsegő kalapálását, a kuka jajgatását,
minden anyám kínját.
Minél távolabb kerültem, annál nagyobb volt a zaj.
Minél inkább lehagytam, annál inkább ő voltam.

És ami még szomorúság volt az utcán,
a lépcsőházban csak üres, visszhangos
hányássá alakult át.

Aztán ez is elmúlt.








Folyékony

Mostanában nem tudok elaludni
Félek a sötéttől a nemléttől mint egy folyótól
Nem tudom miért
Órákat maradok még a barlangban
Zárás után mert félek a fénytől is
Lopom napjaimat más pénzén élek
Megint mindenhova csak verseket írok
Megint mindenről beszélek csak
Arról nem amiről kellene
Amiről nem lehet
Arról nem kellene amiről nem lehet
És így tovább körbe-körbe
Csak arra a galambra tudok gondolni már
Akitől amúgy undorodom
Ha nem egy aluljáróban látom meg
A Deáknál egész pontosan repülni
Vajon hol szállt le és hol szállhatott be
Mit keresett és miről nem beszélt miért

Kezemhez tapad a fény
Beleköpök valami nyúlós fehéret a koszos mosdóba
Fogkrémet még mielőtt azt hiszem
Habzik a szám
Nem merek belenézni
A tükörbe az ondómat nem kóstoltam
Még tetszene talán

Utoljára tulipánt vettem neked
Mindig panaszkodtál
Hogy nem kapsz ajándékot
Én csak a jelent ismerem
Akkor már nem kellett
Talán ha nem cserepeset
Ha nem vagyok másnapos
Ha nem remeg a szám ha nem kiszáradt
Azt sem szeretted

Nem jöttél el velem sétálni te kurva
a Szabadság szoborhoz azt mondtad
Kővé dermedve szinte már nem vagy
Szerelmes én hittem a szemednek a szádnak
A tüdődnek az ürességnek amit rám lehelt
Vámpír lettél aki nem repülhet át folyón
Mint én aki nem léphet át küszöböt hívatlanul

Azóta pedig jókedvű cirkuszos vámpír lettem
Folyton veszekszem a vendégekkel félszemű kardnyelő
És medveidomár egyben nekem semmi sem elég
Megrögzött szerephalmozó ismersz

És már minden mindegy mióta leléptél
Föld alatt dolgozom felteszem rosszul mint
Egy meglepett rákbeteg a parókáját írok
Sietve mi lesz ez lesz-e valami Lillánk nem lett
Fény felé tartok vagy lefelé a labirintusba
Körbe-körbe vagy spirálban
Ahol mindenki a másikat figyeli bizalmatlanul
És okkal mennyi fáradság mennyi munka
Folyik át kezeim közt ragadós lé csak azért

Hogy végigjárják a durva kört és a végén
Elégedetlenkedve mondják hogy a vezető
Nem is beszélt nyelvükön folyékonyan.



 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2011-06-10 07:52:10, péntek
 
  Toroczkay András


versei




Építkezések



Köd, eső, november, mintha nem tudná

abbahagyni. Pedig tudnia kellene régen,

hol a határ. Mint a magasépítkezések munká-

sainak. Zuhannak a fejemre. Halott angyalkák

az égből, esőcseppek. Az lenne szép most, hogy-

ha egyáltalán nem beszélnék erről, hagynám,

ha elfelejteném az egészet, a na-

rancsos somlóit, a véletlen filmeket.

A Muzsika hangjait, a játszótereket. Mintha a na-

pozás közbeni gyász iszonyatos bűn volna,

csak évente egy-egy fél mondatot, mint testvérem.

Mintha én is láttalak volna holtan.

Mert mit kezdjek ennyi múlt idővel?

A megállíthatatlanul sugárzó anyagra

hiába hordtunk teherautókkal földet.







Hittan



kezén

a bőr foltokban megégett

sokszor csak hogy mutassam

nem félek nem undorodom tőle

megcsókoltam bőrét

az összegyűrt földet

volt egy pattogós foszforeszkáló labdánk

bátyámmal közösen

újra és újra begurult Kovács mamához

akkor épp ő haldoklott abban a szobában

anya azt mondta

csak én mertem érte bemenni hozzá

és megdicsért

anya még kislány volt mikor

véletlenül vagy

mert még nem hitte el hogy megéghet a tűztől

magára borított egy forró vízzel teli lábast

pár évre rá első gyermekét

egyetlen kislányát is

elégették

később nem hitte el hogy

a szocializmus valaha is véget érhet

de azért félt tőle

emlékezett a lábasra

nyár volt lakótelepi lakásunk

konyhaablakából

a felhőtlen boldogság épületére

munkahelyére láttunk

az arany öngyújtó lángja felett

sorra gyulladtak a helikon cigaretták

és csak nevettünk bizonyos lehetőségeken

miközben azért féltünk is tőlük

a végsőkig égett benne

a szinte vallásos hit

de végül boldogabb lett volna

ha ki tudja cserélni a miénkre

végül egészen közel került hozzá

képes volt irigyelni amit nem értett
 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2011-02-07 19:08:29, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 10:53:57

Toroczkay András
Liaison



langyos esőktől
nedvesedik ma a város
hagyja magát nézd
szeretője kezében

hátrahanyatlik
hideg és csúszós
parkok padjain élvez

és a kihalt tér
százezer ablaka nyílik
képeslap alkony-fény
gyúl a szobákban
remeg és nyög hallgasd
felakadt szemmel
járdáin szaladó libabőr
vagyok

házfalak közt nézd
csillagok égnek
tompán csillogó
huzalok vezetékek
ernyedten kifeszítve

 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2010-11-18 09:18:00, csütörtök
 
  TOROCZKAY ANDRÁS



Indiánnyár




,,A fákról a lomb lecsúszik,
a lábunk előtt szárazon zörgő folyó,
így csupaszít csontig az isten."

Diókat gyűjtök egy nagy, fekete vödörbe,
Gömbikének is adok, szereti. A fogával
töri fel őket. Neki nem olyan kemények.

Aztán leveleket égetek, addig sem olvasok.
Mára minden sor tiszta, de mégis idegen.
Minket már nem érdekel a tanulság. A történet

vége. Lefokozott, csupasz madarak lettünk
nélküled. Majd azok sem. Idővel úgyis elkap,
lefejez, kiveszi zsigereim. Ha olyan a hangulata.

A végén pedig alám raknak egy kiló sót,
beraknak a sütőbe, amíg a villa testembe,
megpuhult húsomba könnyen nem szúrható.

Miközben megsülök a sütőben, pulcsiban
- indiánnyár -, istenem arra gondol, először
a kopasz szárnyakat fogja majd letépni rólam.
 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2010-08-06 17:24:41, péntek
 
  Toroczkay András




Dilemma









Plakát, mosoly mögé bújt
sértődékeny kisfiú.
Hatalmas, hideg síkvidék a szem mögött.
Azon a koratavaszi estén dőlt el a kisvárosban
minden. Mint leomlásra ítélt ház fala.
A fekete golyó, mikor a zöld
posztón gurult, a füstös, sötét helyen.
Lomha jazz szólt, legmélyén dübörgő zúgás.
És akkor legalább milliárdszor
milliárd sejtetek is összecsattant.
Hirtelen Ady jutott eszembe,
de nem Endre, ez csak egy
becenév volt ott, néhány fonéma
véletlen összekoccanása,
néhány egész más felé mutató jel,
semmi súlya az egésznek,
mikor azzal a bosszúhímmel
ott, a Casino hideg kövén táncoltál.
De azt hiszem, akkor dőlt el egy dilemma.
És én csak mosolyogtam,
hogy azt hiszed, már nem
velem vagy. És tévedtem.
Aztán újra tévedtem, mikor te
már régen rájöttél tévedésedre,
és harmadszor is, és ki tudja,
még hányszor, és mióta nem tudjuk
szinkronba hozni tévedéseink.
Csak a hideg mező nő mögöttünk.
És én nem tudom, ki kivel van.








Néma vers









Mikor még nem folyt szét
az arcod ennyire, mikor még
nem folyt ennyire szét gyönyörű
tekinteted, és alakod volt, mikor
testedben még ott volt a lehetőség,
jelentettél valamit. Akkor, azokban
az években, mikor még öregebb
voltál, bölcsebb is mindannyiunknál,
mikor dohányfüstös pulcsid naponta
nézhettem, jelentettél valamit,
emlékszem. Mostanra már csak
az emlék vagy, csak az emlék
vagy vitákról. Még az a vörös sálas,
török vámpír a Ködlámpa pultjánál
is reálisabb, mint te, te csak a múlt
alkatrésze, sorsom, vagy szánalmas,
mindennapos másnapos apokalipszisem
díszlete, együgyű tanúja voltál. Láttad,
leszakadt gombom, de te inkább
résekben sárga cérnacafat lettél,
csak hallgattál, tenni sem tettél
ellene, mindig csak bámultál.
És lassacskán elfelejtelek. Az
az őszibarack is ilyen súlyosan
gurulhatott a villamospadlón
az összesajtolódott, miniatűr
csillagokon keresztül.

 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2010-07-06 06:21:23, kedd
 
  TOROCZKAY ANDRÁS


Gyertyák

Anya gyertyákat gyűjtött,
Talán az alliteráció miatt.
De rá jellemző módon
egyiket sem gyújtotta meg soha,
mert nem akarta, hogy összefonnyadjanak.
Nem azért fizetett értük.
Nekünk is gyakran mondogatta ezt.
Hogy nem azért szült meg minket,
Hogy mire felnövünk, legyen két hülye gyereke.

Egy útszéli fán tanyázó varjú
aztán azt mondta kár. Értettünk belőle,
mert a szó visszafelé olvasva ,,rák".
És valami nagy szél el is fújta anyát,
aki ekkorra már maga is gyertya volt.

Még mindig a viasztócsába fúlt kanóc körül lebeg
valami éjfekete-szürke füst.
Miközben nézem,
próbálom agyamba vésni a táncát.
Hogy majd odahaza a papíron visszaidézzem
a hozzá tartozó lángot.
Anya pillantását.



 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
T András
  2010-01-13 06:16:12, szerda
 
  TOROCZKAY ANDRÁS
Méltatlan

A tájat felszeletelték és fegyelmezetlen,
félmeztelen, rossz fogú melósok húzzák el
mellettem. Elkékült fák forognak, haladnak vele.
A vonat homlokot felszakító kő.
Bezakatolok a tájba, de ki tudja, miért
a zakatolás hangjait mégis elnyeli a csend.

Friss kalácsba fúródó piszkos ujjam
körme alatt fáradtság. Eszembe jutsz.

Legelő tehenek, tanyák, tornyok, száradni kitett fehér
lepedők, tükröződő felhők, halas tavak, napfényben
fürdőző háztetők. Gyerekszemekkel bámulom
a vásári mutatványt, vasárnap. Most nem zavar a foltokban
kormos, mocskos-szürke ég, azt képzelem, hogy
a házakban emberek laknak. A megérkezés méltatlan az úthoz.
Mint templom hűvöséhez a megéhezés, rágás
 
 
0 komment , kategória:  Toroczkay András 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.