Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Lesznai Anna: Szilveszter hídján
  2014-01-08 14:36:22, szerda
 
  Lesznai Anna: Szilveszter hídján


Hej, lángol a rőzse, dalos kandalló,
hamvadó rőzse, daloló palló.
Évből az évbe karcsún hidalló
Szilveszter hídja: most általléplek.

Mit vigyek magammal az eredő évbe?
Mit vonjak magammal a révülő révbe?
Mit lökjek a lángba, mit ejtsek az éjbe?
Hej, haj.

Hej, haj! vigyem a batyum, vigyem a nótám?
Vigyem a házam, vigyem a szolgám?
Vigyem az ősöm, vigyem a párom?
Mit vigyek által az ingó határon?
Hej, haj.

Elverve a terhem, elszórva a nóta
a házam is zárom, szabad a szolga.
Ősök örökje, örökös párom
nem viszlek által az ingó határon.

Nem viszlek át téged se, te kérdő, te kedves,
köntösöm széle könnyedtől nedves.
Hej tulipiros örvény, tulipiros árok!
Túlnan a hónap, hol szivem jót kap:
Szilveszter hídján egyedül járok!
Hej, haj!

Ki szól utánam, ki int haraggal,
hangosan halló harangos hanggal?
...Istent se viszem által a hídon:
vagy megelőzött, vagy őt se hívom.

Lépteim mezők, szemeim percek,
fürtöm hevében aratás serceg,
ujjam újhodás, ajkam ajándék,
két karom szándék, térdeim halmok,
melleim delelők, csípőim alkonyok,
rokolyám tenger, lélegzetem szél,
homlokom csillag, szívem szivárvány!
Egyedül megyek át Szilveszter hídján.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Bécsi alkony
  2014-01-08 14:34:51, szerda
 
  Lesznai Anna: Bécsi alkony

Ez az az óra,
mikor az utca kék,
ródlizó fiúk feketék,
árnyék szilvákat szór a
litfass-oszlop a hóra.
A köröm kék a zsebben
láb lépdel sebesebben,
ropognak szűk terek.
Tüzetes beamterek,
szűz vénleányok
kicsi kutyái most sétálnak,
szegleten setét ködbe málnak,
türelmes gazdák várva állnak,
csaholó ebet lesnek,
mert örömet keresnek:
Ó furcsa vigaszok!
Majd bolygó sziluettek
ibolyán kiaszók,
ámult kapukba esnek.
A villamosok nyikorognak,
égő számokat kiabálnak,
korgó gyomrok vak műhelyt zárnak.
Sárga ablakok gyúlnak,
mint genny a sebekben,
s a házak vére sebesebben
lüktet, ragyog.
Benn a meleg szobákban,
alkony, álom és mák van,
megindulnak a pamlagok...
Jaj, hová térjek én be,
hol érjek én a révbe?
Torony is kérdi éppen,
nyujtózkodván setéten
mennyek felé mutat!
Én eget keresek,
mely a földre esett.
Ez nehezebb eset.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Éjjeli várás
  2014-01-08 14:33:19, szerda
 
  Lesznai Anna: Éjjeli várás

Tíz óra még míg hazatér...
Én szívem a reggelt hogy éred?
A tízbe minden belefér:
tíz ujjba virít a tenyér -
simogatás, gyilok, kenyér -
tíz ujjal táplálod a véred.

Kilenc még a vártányi óra!
Kilenc a titkok hordozója,
bimbózó sorsok oldozója.
A néma csíra kilenc hóra
ordító kihordott gyerek,
kilenc órának rengetegjén
szívem át hogy tereljelek?

Nyolc óra... jaj, mi lesz velem!
A párnán nem lelem helyem.
A nyolcas szám varázshurok:
csuklót, bokát bénára fog.
Vergődöm benne védtelen,
ha leterítem, végtelen,
végtelen, mint a félelem.

Hét óra múlva itt leszel...
A hetes szám mit vehet el
és most e percben mit veszítek?
Hét órák, ti hét gonoszok,
halljátok meg, hogy zokogok!
A hét fő bűn ébred szívemben,
bujaság, gőg harcolnak bennem.

Hat óra... még hány pillanat
míg a hat óra elhalad?
Hatszögű a lépesméz sejtje
s hogy lelkemet kétségbe ejtse
száz méhsereg rajzik belőle,
száz almafán se férne tán,
fulladok fullánkjuk alatt.

Jöttöd öt óra hosszát lessem?
Szörnyű farkasverembe estem!
Öt érzékem: szám meg szemem,
szaglásom, fülem, lágy kezem
Noé galambja; útra kél:
virít-e már a zöld levél?...
Hánykódom itt érzéktelen.

Négy óra még! A gyertya ég,
kevesbedik, de egyre több.
Négy sziklakő szíven ütött,
négy fallal szegem árvaságom
hogy börtönömön túl ne lásson...
Te négyes szám: gonosz kabala;
bukott diákkönnyel habarva.

Három órát kell várva várnom
s miképpen a Szentháromságon
épül fel föld, ég és pokol:
lelkem, örömöm és sírásom
vágyon, váráson, csalódáson
épül szentté, gonosszá torzul,
orvul elárul s haldokol.

Kettő a szerelmesek száma
mely összeköt és egybevon.
Kettő ellenfél vagy rokon,
kettő százszorta több a soknál,
kettő minden ha egybeszoktál
s ha nincsen köz kettő között:
két lélek egybeköltözött.

Egy, egy, egy, rég volt hogy tanultam,
egy... így volt: megérett a meggy,
megérett fájáról lehullott...
Szívem szívedről most lehullott.
Egyetlen sikló pillanat:
fennakadtam a semmiségben,
sorsom sorsodtól elszakadt.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Ittfeledt holmi
  2014-01-08 14:31:00, szerda
 
  Lesznai Anna: Ittfeledt holmi

Aznap is így lesz: bezárul az ajtó
- utánad nézni már ma sem merek -
de aznap nem várlak haza ebéddel,
jó puha ágyat néked nem vetek.
Lelkem abroszán elfakul a rózsa,
örömet sose tálalhat neked,
nem leszel kisfiam, se kedvesem,
nem leszek többé anyád, kedvesed.

Üres a szoba, már nem mi szobánk,
ittfeledt szegény tárgyak visszasírnak.
Bánatos testem hova csukjam el?
Rozoga lábú napok el nem bírnak.
Mi lesz velünk - kitől kérdezhetem?
Kívüled nincsen kitől kérdenem.
Hol sírhassak, ha nem a térdeden,
ki gyógyítson, ha te leszel sebem!

Neszt hallottam... talánha hazatértél!
Üldöző hangok kísértgetve járnak...
...Egy pár sámfa, gyűrt keszkenő, egy plajbász
egy törött senki-semmi hazavárnak.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Szerelmes vers
  2014-01-08 14:29:10, szerda
 
  Lesznai Anna: Szerelmes vers


Hiába, hiába mondom: "Lesznai Anna
több szerelmes verset nem ír",
minden papír bűvölve titkos írással,
s ha örömmel vagy sírással rácsöppen kezem,
felgyullad rajta a te képed mása.
Néha haragszom hogy az egész mindenség
számomra egy csók gyűrűjébe szorult,
hisz valaha tágléptű, bátor vándor voltam,
utam mindenik fája más-más színnel borult rám.
De lám, sorsom seregei mind hozzád boldogultak,
mint a szentek kik az Úr arcát pillantva megvakultak.
Büntetés ez - vagy megváltó csoda,
nem tudom - de tudom, te viszel el oda
hová az egy-utam elküldetett.
Mert kezem és kezed közt nincs hézag ha érintesz,
én mindig tudom mit akarsz ha intesz,
mert eleven élet, nem holt határ jár köztünk.
Két boldog meteor olyan édesded összeütköztünk
hogy egybeolvadván, helyreütöttük az ős bűnt,
az elszakadást.
Igaz - nem mást - csak szegény magunkat tüzeltük egybe,
de ki tudhassa, az ilyen kis szerelmi zsarátnok melegén
nem ége-e el egy nagy rőzse ősi átok!
S itt is, ott is, fűben, fában, csillagban, szívben
felcsillannak boldog barátok.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Őszi falu
  2013-09-16 09:31:20, hétfő
 
 

Őszi falu

Hidegül a zsombék, bámulnak a rétek,
búcsúzik a vadlúd, berzenkedve lépked,
meglibben a szárnya,
rásiklik az árnya
a ballagó nyájra.

Pirospozsgás képét harmatozó halmon
sírva pihenteti a duzzogó alkony.
Varjak népe gyűlik,
nagy éhséggel fűlik -
a szántást megülik.

Pelyvavirág csörög a fecsegő szélben,
kukorica-csövek a kerítés-szélen.
Mögöttük a kertek
már őszbe kevertek,
hűvös eső-vertek.

Zsúpfedeles kunyhók hunyorgatva bújnak,
csorba kéményükből csípős füstöt fújnak.
Ágról diót vernek,
telt zsákok hevernek,
kútból vizet mernek.

Fáradt lábbal ballag haza a vén ispán,
ásít a kocsmára, de betér mégis tán.
Nyitva áll a pajta,
vénasszony orsója
vénségét sóhajtja.

Támolygón terjed szét az estharang érce.
Kakas már a létrán, nyomában a jérce.
"Hancsa, hozd a tálkát!
tejet kérsz vagy kását?"
A répát kiásták.

A pitvarajtóban csupa jézusgyermek,
gödrös testecskékkel csecsemők hevernek,
anyjuk krumplit hámoz,
gazda jöhet már most.
A tehén is álmos.

A vándor üveges, portékája hátán,
nekidől a hídnak. Még vevőre vár tán?
Éhes esti óra -
nem les vásárlóra:
tál ennivalóra.

Zsidóné gyertyája a szombatot várja.
Siralmas rekrutát búcsúztat a párja.
Hull az ökrök járma,
nincsen munka már ma,
dagadoz a párna.

Felvakkant a puli, késett dongót kerget.
Hét szilvafa alatt kis csikó legelget.
Szegen lóg a ködmön.
Pillegető ködben
te se maradj ébren.

Fehér nagy udvaron setét sürgés járja,
három szüle hajlik fortyogó lekvárra,
kever-kavar bele,
fől a szilvák bele,
üst párával tele.

"Ha nem nagyanyónak szólítottál volna,
varangyos békává váltottalak volna."
Mese mese mesd el...
rettegni ne restellj,
végit ne nevesd el.

Ott hol bölcsőd ringott olajmécs világán,
akaszd föl a gondod, száradjon a kályhán.
Vesd le a topánod,
szíved is, ha fáradt...
Jó melegség árad.

Ablakod verdesi tar juharfa gallya,
babonával tömött ágyad derékalja.
Mese mese mesd el...
Falu békéjébe
magadat temesd el.

 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Októberi rózsafüzér
  2013-09-16 09:29:29, hétfő
 
 

Októberi rózsafüzér

Iharlomb, csörrenő arany
smaragd vetéssel összeér
ért szőlőfürt, ledér kökény
szomjú szemet szemére kér
októberi rózsafüzér.
Őrajtuk csügg piros szívem
szívem keresztjén csügg híven
szíve.
Körbe gyűrűbe, szívbe szájba
ajakam csókba, szívem a tájba
üdvözlégy Mária
malaszttal teljes!
Tied a föld, tied az ég
tied a föld s a gerjedelmes
aranymáglya, mely köztük ég.
Imádkozom minden szűzért
mert minden szűz akit tűz ér
mert minden tűz a mennyből tűz
és összefűz és földre űz.
Októberi rózsafüzér
imádkozom mindenkiért
mindenkiért és magamért
mert élni élni jaj mit ér
az élet mindig visszatér
az Úrhoz el nem ér!

Piros vérű erdők tora
őszi alkony misebora
önti el Mária öled.
Riadt galambpár rí a dúc fölött
hol kék térded közé
parázsszín vércse
hamvas holdat üldöz.
Lángoló nyilat küldöz
a nap íja elébed:
te általléped. Sarud alatt
szökellő fellegek bíbor gyapja halad
hívó hangodra várván.
Üdvözlégy Mária
Úr legyen teveled
mert aranykézzel szórod
le a falevelet
alomul a jászolra
melyen ködök alatt
rejtős fiad pihen
az alvó kikelet.

Szűz anya méhed mélyén
új élet ütközött
piheg avar között
ütközött kifakadt
engem kézen ragad
búcsus szívem dagad.
Könnyek ködök burkok rügyek
fájó hurkok tépett szügyek
őrajtuk csügg piros szívem
szívem keresztjén csügg híven
szíve.
Októberi rózsafüzér
imádkozom minden szűzért
mert szűz mindenki aki szül
ki félelem kínján feszül
ki betegen görnyedve ül
szörnyűt álmodva elterül.
Imádkozom mindenkiért
mindenkiért és magamért
mert élni szülni jaj mit ér
az élet mindig visszatér
az Úrhoz el nem ér!
Kis fénylámpák keresnek
körmök és szarvak lesnek
bús keresők elesnek.
Rögön kövön rögön
kezem térdem töröm.
Kik elesnek fölkelnek
könnyeznek énekelnek.
Harangzúgás a kéken
csillagszórta sötéten
lámpás csillagok vannak
kik húnyni nem akarnak.
Mert áldott legyen áldott
ki engem meg nem váltott
és mégis a bölcsek bölcse
a te méhed gyümölcse!
Ölelések keresztek
csókok lándzsája reszket
de kereszten születtek
a legszebb ölelések
könnyek kezek és kések
kedvesek kik elkéstek.
Őrajtuk csügg piros szívem
szívem keresztjén csügg híven
szíve.
Októberi rózsafüzér
imádkozom mindenkiért
aki sötét, aki szegény
mert szűz mindenki kit ölön
nem hasított őrült öröm.
Imádkozom mindenkiért
mindenkiért és magamért
mert élni halni jaj mit ér
az élet mindig visszatér
az Úrhoz el nem ér!

Templomi gyertyák égnek
tömjént gyűrűző boltra
gyér fénykígyót igéznek.
Arany ível az égre
nyílt kelyhű ablak ontja
sugarát vad vidékre.
Háborúk és halálok
vért izzadó határok
kelepcék és csalétkek
vermek lesek és vétkek
szemek karok és mellek
kik vérrel vezekelnek
maró vágyak és vádak
ágyékok vágyók lágyak
Ösztövér oltár kényén
mártírok el nem férnek
helyet hiába kérnek.
Gyertya meg rózsaszálak
gyermekek lányok párok
őrajtuk csügg piros szívem
szívem keresztjén csügg híven
szíve.
Októberi rózsafüzér
imádkozom mindenkiért
mert élni élni jaj mit ér
az élet mindig visszatér
az Úrhoz el nem ér!

Nem kapzsiság a vétkem
nem is harag a vétkem
nem hazugság a vétkem
nem is kétely a vétkem
csak az a vétkem nékem
hogy szívemnek kanócát
kezeddel meggyujtottad
hogy szerelemben égjen
s ím jaj én kialudtam.
De téged angyal üdvözölt
veled áldott titkot közölt
szűz méhed mennyet vállalt
bús poklokért áldozatul
a tested bárányt tálalt.
Üdvözlégy Mária
malaszttal teljes!
Testem hideg gyertyáján
lelkem kormos kanócán
és a te szíved táján
is legeljen a bárány.
Imádj érettünk bűnösökért
most és halálunk óráján
mert halni halni jaj mit ér
az élet mindig visszatér...
októberi rózsafüzér.

 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Hosszú őszi vers
  2013-09-05 14:32:35, csütörtök
 
  Lesznai Anna: Hosszú őszi vers

Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát.
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony: az év.
Megérlelte sorra a magvát, zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé.
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándormadár szárnyára bízza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai gally.
Jól tudja, hogy bennük a kincs, a talizmán céljába érett,
Mely örök életet adhat s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak, s telehintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnnyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
Búzáját behordta az ember, s hitvesi ágyban pihen.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csak nékem nincs őszöm ez évben, mert tavaszos serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év:
Úgy állok az őszülő kertben, mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szólok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem, s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj; rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz...
- Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnekem rendeltetett.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Levél
  2013-09-05 14:31:15, csütörtök
 
  Lesznai Anna: Levél

Mert néked írok híves papírra
Csókkal szorítom simitó ajkam
Ölelő ujjal tartom a tollat
Szombati kedvre gyulladó oltár
Kelyhe a szívem.

Jusson eszedbe szememnek színe
S minden, mi bennem nyugtató lágy volt.
Türelmes vágyú térdemet lássad
Bölcsőt, amelyre súlyos gyönyörrel
Hajlott le orcád.

Idegen csókot ringatott testem,
Azóta kérdőn ámulva látom.
Tudta-e, mit rejt reszkető ölben,
Tudta-e, kinek pihen meg kedve
Könnyteli kéjén?

Tudtam-e akkor csókkal és vággyal
Kinek az ajkát illette ajkam?
Féltem, ha kérdtem s féltem, ha kérdtél:
Mert más az, kit kérdnek, s másé a válasz
Tétova nyila.

Hiába nyílnak ünnepi szívek,
Ölelő karok hiába nyúlnak,
Buggyanó meleg cseppekben vérünk
Idegen szentély süket kövére
Hiába csordul.

Sohase lesznek eggyé, kik ketten
Indultak egykor rejtelmes úton.
Kereső testük sűrű homályban
Véresen veri falát a létnek.
Mint gyenge csecsemők puha karokkal
Tétován nyúlnak egymás szívéhez...
S melléje kapnak.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
Lesznai Anna: Őszi szavak
  2013-09-05 14:30:13, csütörtök
 
  Lesznai Anna: Őszi szavak

Mert nem vagy nálam: ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim,
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

Mert nem ölelsz meg: két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

Mert elhagytál: a perceket
Álmatagon ejteni a földre...
Sárgult tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullajtja halkan.
 
 
0 komment , kategória:  2- Lesznai Anna  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 2068 db bejegyzés
Összes: 54818 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1196
  • e Hét: 4508
  • e Hónap: 33483
  • e Év: 805824
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.