Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A HUNOK ARVISURÁJa 7-rész
  2011-11-26 13:37:12, szombat
 
  SÁRKÁNYOS HAJÓHAD

(A 141. Arvisurából)

Szőreg-Csaba rovása

A 2335. medvetoros évben (Kr.e. 1705) Gandás és Tevel legkisebbik öccse, Szőreg megnyerte a sámánképzés Nagy-süánját. Uvacsán unokáját, Mura és Maja legkisebb leányát, Tengelizt vette feleségül. Hamarosan meggazdagodtak és a Nagyvíz partján kikötőt építettek. Sárkányos-faragással készített hajókat építettek. Városukat Tengeliznek nevezték. (A mai Tientsin, Kínában.) A hajósok vetélkedőjén 300 vitéz vett részt. Kun-Csaba lett a győztes. Ez után 72 hajós engedélyt kapott arra, hogy 3 hajóval elinduljanak napkeletnek, hogy felkeressék Ataisz menekült népének ottani maradékait. Minden törzsből kerültek a hajóra, többségük azonban kun volt. Másod vezér a manzsu származású Tennó lett, aki már részt vett tengeri csatákban is. A 2335. évi Joli-Tórem ünnepen indultak Ordoszból és magukkal vitték Joli-Tórem szent kövét. Útközben viharba kerültek. A Sátorhegyen (mai nevén Fudzsijama) tűz tört ki. Vakító tűzfolyó folyt lefelé a hegy tetejéről és az erdőket felgyújtva a tengerbe ömlött. Ladikon érkező menekülők elmondták, hogy a déli manzsuákhoz tartoznak, és valahányszor a Sátorhegy háborogni kezd, nekik már menekülniük kell, vagy a tengerre, vagy a sziget belsejébe. Po-Jan déli manzsuá vezér vendégségbe hívta a hajósokat, Po-Jan leánya, a kis Tikajó, Tennó hajába cseresznyevirágot tűzött. Po-Jan hajósai azt tanácsolták, hogy csak jóval cseresznyevirágzás után induljanak északra, mert most a lapátok még belefagynak a vízbe. Vendéglátóik, hogy a kalandozást megkönnyítsék, egy hajóval visszaeveztek Tengelizbe, onnan 6 hajóval tértek vissza. Tennó ekkor feleségül vette Tikajót, de megnősült a többi hajós is. Parancsot kaptak, hogy a láncos szigeteken keresztül szervezzék meg a biztonságos hajózást.

Így indult Csaba 120 hajóssal, 5 hajóval az elsüllyedt őshaza menekültjeinek felkeresésére. A szigetláncolatban ivóvizet vettek fel, majd a gyéren lakott partok mentén a 2338. medvetoros évben (Kr.e. 1702) elérték a füstölgő hegyek birodalmát és partra szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba elkezdte énekelni az almavirágzás dalát. Énekére válaszolva Bogács, Maja fia, aki már 8 éve odakerült Ordoszból, s megkérdezte “elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?" Amikor Csaba elővette tarsolyából a másik tűzkövet, elsírta magát örömében, s a követ nagy diadallal vitték Aranyasszony kegy-helyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők közben már házasságra léptek az agaba beszédű őslakókkal és ezekből a házasságokból már csaknem száz olyan gyermek született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu beszédhez hasonló indijó nyelvet. Amikor hosszas vendégeskedés után Csaba megkérdezte hajósait: “ki akar hazajönni?", csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is. Az apja ekkor úgy határozott, hogy a lányával visszaküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a fejedelem legkisebbik leányának a kezét. Így aztán Köntös is ott maradt. Szőreg öt hajó helyett már csak hárommal indult vissza. Sok veszély után érkezett meg a 2341. medvetoros évben (Kr.e. 1699) Tennó birodalmába, ahol Tennót erősen szorongatták az őslakó ajnók. (Tennó halászai a mai Tientsintől Alaszkáig terjedő részen éltek.) Szőreg kiváló fegyvereivel győzedelmeskedett az ajnók fölött és egy évig még ott maradt, amíg Tennó részére meg nem érkezett a manzsu segítség. A 2343. medvetoros évben (Kr.e. 1697) Szőreg befutott Tengeliz kikötőjébe. Ott várt rá gyermekházasságbeli felesége, a közben 15 évessé lett Tengeliz. Innen Ordoszba hajóztak és az Arany-asszony kegyhelyén megerősítették gyermekkorukban tett esküjüket. Szőreg tömérdek aranylemezt, s más egyéb kincset hozott magával. Elmondta, hogy az indijóknál az ilyen kincsnek nincs különösebb értéke, annyi van náluk belőle. Az Öregek tanácsa erre a további kereskedelem mellett döntött, de elrendelte, hogy ezentúl a 10 lapátos hajók helyett 24-lapátos sárkányos hajókat kell építeni. A 2345. medvetoros évben (Kr.e. 1695) Csaba is visszatért a 2 régi tízlapátos, és az indijók földjén épített 3 további, már 24-lapátos hajójával. A hajókat bemutatta Tengelizben. Ő is temérdek aranyat s kincseket hozott az 5 hajóval. A Birodalmi Nagyszalán mindezt igazságosan elosztották.

Riga fősámán megállapította, hogy három birodalmuk 62 tyumen lovas és 5 tyumen tevés harcossaI, valamint 3 tyumen vízi járművel rendelkezik. Tengeliz a keleti, Káspivár a középső, Szidon pedig a nyugati hajóhad központja. Riga újra rendeletbe adta a 24 lapátos hajók építését és a lakatlan szigetek benépesítését. A 2350. medvetoros évben (Kr.e. 1690) Csaba 24 hajóval nagy kalandra indult. Mindegyik hajó 24 lapátos volt. A hajókat Tengelizben színültig megrakták kézműves termékekkel. Tennó birodalmán keresztül vezették a hajókat, de a hajóhad távozása után a kinajok megrohanták és feldúlták Tengelizt. Ezen okulva az Öregek tanácsa elrendelte a kikötők megerősítését, újjáépítését. Minthogy az indijók az aranyat nem sokra becsülték és még építményeiket is azzal díszítették, Csaba a kézműves termékeket aranyra és drágakőre cserélte. Hajósai közül többnek nagyon tetszett az ottani élet és a végén 1345 hajós közül csak 1298 tért vele haza. Tennónál értesült Tengeliz pusztulásáról és újjáépítéséről. Csabát 2 fia várta. A legidősebb, Tenkes, ekkor jegyezte el Tennó leányát, Kittit, aki aztán a legelső rimalány lett Ordoszban. Csabát érthető örömmel fogadták az Öregek tanácsában és előléptették Tenkesvár fővezérének. Tennó halászai tudták, hogy nyáron, szárazon át lehet menni az elsüllyedt szigetekre. Ezért Csabát most már 48, egyenkint 24-lapátos hajóval indították újabb útra. Tenkes egy darabig elkísérte apja hajó-hadát, de vissza kellett térnie, mert az ajnók gyanúsan viselkedtek. Valóban támadás érte Tennót, de Ten-kes legyőzte az ajnókat és elrendelte, hogy fékentartásukra Tana hajósvezér építsen várat az összekötő földnyelven. (ez a mai Japán és Dél-Korea között állt, de hamarosan elsüllyedt.) Csabát a rokon indijó törzsek cseretárgyaiért minden értékkel ellátták és Csaba a 3. évben temérdek aranylemezzel és más mindenféle kinccsel térhetett haza. De hozott magával valami átkot is. Az utolsó napokban az egyik részeg hajós elmondta az indijóknak, hogy a tőlük szerzett aranylemezek és drágakövek sokkal többet érnek Ordoszban, mint itt, az Ataiszi rokonok földjén. Ezért Majakó, az őslakók főpapja még elutazásuk előtt megátkozta Csabát csalafintaságáért. És Csaba hajósai hittek az átokban. Két évig hánykolódtak a viharos tengeren, míg végre elérték Tennó birodalmát. Tennó közben gyakori harcot vívott a bosszúálló ajnókkal. Csaba megjelenésekor azonban visszahúzódtak Tana vára felé. Cseresznyevirágzás ünnepén megmozdult a föld, a hegyek tüzet okádtak és a forró vizeket jéghegyek hűtötték. Az ajnók sikságát elborították a tenger hullámai. Tana meg akarta volna menekíteni az ajnókat, de túlterhelt hajói elsüllyedtek, és vitézei is csak úszva tudták elérni Tana várát. Csaba hajósai mindezek alapján azt kezdték rebesgetni, hogy Majakó átka miatt szakadt le az északi szárazföld (Alaszka Ázsiától) és amiatt nyelte el az áradás a szigeteket is. Az igaz, hogy többé nem is lehetett visszatérni Ataisz maradványaiba. A 2360. medvetoros évben (Kr.e. 1680) összehívták a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Ezen még megjelent az agg Uvacsán is. Jugakir sámán Tennó birodalmából bejelentette, hogy “újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől északra a szigeteket; az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld ketté-szakadt. Hideg szelek és a jéghegyek áradata akadályozza az ajnók hajózását. Lehet, hogy a Csaba szállította aranyak, és kincsek gyarapítani fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de csábítani is fogja a kinajokat, meg az asszírok szövetségeseit, hogy kincseinket megkaparinthassák. Vigyázzunk, mert ennek az évnek katasztrófái vesztünket okozhatják." Ezek hallatára Euzkádi baskír hajós fiai Szidon várban összevesztek a mordvin ácsokkal és hajósa-ikkal ismeretlen helyre távoztak.

A Birodalmi Nagyszala úgy rendelkezett, hogy egyelőre szünetet kell tartani a hajózásban, mert hol itt, hol ott folyton háborog a tenger. Az Euzkádi-és Vizkaja-féle hajósok távozását se nagyon kell tárgyalgatni, mert a sámánképzéseken Vizkaja volt a leglelkesebb híve a gondolatnak, hogy a hun népek birodalmának határait az egyik Nagyvíztől a másikig kell kiterjeszteni. Csaba fősámán hajóhada tehát csak a partok közelében kereskedett, de a sárkányos hajók végig kutatták az akkor ismert összes földrészeket. Riga fősámán lett hajósai még Vizkaja sámán baszkor hajó-sait is megtalálták egy meleg tengeri öbölben (Vizkaya-i öböl a mai Spanyolország partjainál). Ezekkel a baszkorokkal továbbra is fenntartották a hajós kapcsolatokat. (Megjegyzés: amikor Alaszka még nem szakadt el Ázsiától a hunok amerikában keresték az őshazát, Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak is rokon népeket, Csaba előtt.)

113. Arvisura Barcika titkos Arvisurája Dabsa rovása

KALTES ASSZONY SZEKERÉN

Batoúr Arvisurája szerint az Élet templomának örök tüzet őrző szentélyében olyan régi rovások vannak, melyek még az égi bölcsektől származnak. Ezek szerint az égiek nem hagyták magára a földet; Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták. Ilyen régi rovás említi azt az esetet is, amikor égi tűzhöz jutott a Föld népe. Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc a Hangony vizében fürdött. Egy kismackó beleesett a vízbe. Hogy meg száradhasson, a medvék anyja Kemi asszony, villámával lesújtott az erdőre. Annak a tüzénél szárítkoztak meg. Miskolc aztán, amikor Kemi asszony aludt, tüzet lopott a szájából. Ezt a tüzet attól kezdve mindig pontosan őrizték, táplálták. Később mindenféle edényt, meg téglát égettek vele, sőt a Kékleny hegy ércéből vasat is olvasztottak. A tűzszerzést minden évben megünnepelték. A réz-és vasüstkészítők, meg a nyílhegy-és szegkovácsok ilyenkor nagy lakomát rendeztek. Barcika asszony, Uvacsán unokája ezekre a feljegyzésekre a szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár értékeit magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki örömmel gyűjtött össze minden ilyesmit. Amikor Sis-Tórem a tüzes golyókat Ruda-Tórem üstjéből szertegurította, az égi lakóknál meghagyta, hogy mindegyiknek legyen gondja a magáéra. Joli-Tórem a Földet kapta; Kaltes asszony-nem lehet tudni, hogy csakugyan, így volt- e-a Szíriuszt. Az őrök megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást. Az Élet anyja Kaltes asszony volt. Ezért a maga világában élénk, mozgékony életet teremtett. Amikor szekerén meglátogatta a Földet, itt mindent embermagasságú víz borított. Egy búvár-kacsát buk-tattak le az ősvízbe, és az iszapot húzott fel. Az iszap rohamosan nőni, dagadni kezdett, és lassankint megindult rajta az élet. Később teremtettek rajta olyan embert is, amilyen a Kaltes asszony bolygóján él. Ezekbe maga Kaltes asszony lehelt lelket.

De az élet anyja több lelket lehelt a saját embereibe, és ezért azok gyorsabban fejlődtek és szaporodtak, mint a földiek. Ezért az égi lakók okos embereket hoztak Kaltes asszony bolygójáról a Földre, hogy az ittenieket is megtanítsák mindarra, amit azok tudnak. De az 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észre vette, mit művelnek a Földön az égiek és mérgében a Földhöz vágta a Holdat. Ekkor megsérült Kaltes asszony szekere is, öt férfi és három nő pedig itt maradt a Földön. Kaltes asszony szekerének megsérülésekor Anyahyta aranyasszony megbénult. Ekkor kezdte el írni itt, az ő bolygójukon használatos betűkkel a földi élet eseményeit. Az égiek először csak egymás között házasodtak, de unokáik már földiekkel is keveredtek. Minden utódjukat égből jöttnek neveztek. Amikor a Föld felmelegedésére való tekintettel már számításba lehetett venni, hogy az Ataiszi biro-dalom elsüllyed, az Élet templomát a 7750. tűzszerzési évben Sumérba mentették. Ott öt várost alapítottak. Közülük Suruppak az író-papok városa lett. Itt helyezték el Anyahyta Arvisuráinak titkon őrzött rovásait is. Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben egy-egy ifjút küldött írnok-képzésre. Ezek lemásolták azokat a rovásokat, melyek az égiek tudományát ismertették, és a másolatokat elhelyezték saját szentélyeikben. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 hun törzs szövetségét a 9468. tűzszerzési évben alapították és, hogy Ataisz a 8470. tűzszerzési évben süllyedt el.

Káldi-föld első sumír telepesei így ismertették a nagy özönvizet:

Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte, hogy Kaltes asszony megjelent Joli-Tórem földjén, sőt hogy az égiek még a maguk tudását is elárulják a Föld lakóinak. Ezért felkereste az Ármányt, az Ördögöt és a Halált, hogy megbeszéljék, hogy kellene elpusztítani a Földet. Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon hozzá a Földhöz egy Holdat; az kemény-hideg testével majd összetöri a Földet. Az Ördög ezt nagyon helyeselte, mert akkor a hegyek az ütődéstől tüzet fognak okádni. A Halál meg annak örvendezett, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az emberiséget és a nagytestű állatokat. De tanácskozásukat kihallgatta Kemi asszony, minden medve anyja és titokban értesítette Kaltes asszonyt. Kaltes asszony erre, hogy a Holdat eltérítse útjából, roppant erejű szelet fújt a Föld felé, így aztán a Hold csak egy kicsit érintette a Földet, de még így is annyi port szórt a Földre, hogy megjelentek a hósapkák és a jég alatt elkezdett minden fagyni. Az ütődéstől a hegycsúcsok csakugyan tüzet okádtak és mindent elborított a hamu. Az állatok elkezdtek menekülni a melegebb tájakra és követték őket azok az emberek, akik az égiek adománya folytán már gondolkozni tudtak. Az állatokban látták az élelmüket és bundájukban az öltözéküket. A Nagyvizek annyira elborították a szárazföldet, hogy még a dombokon is embermagasságban állt a víz. De Kaltes asszony előre látta mindezt, és a saját birodalmából való emberek nagy részét egyenesen a melegebb tájakra telepítette. Kaltes asszony fia, Szíriusz panaszra ment Hárpia ellen Sis-Tóremhez. Sis-Tórem megtiltotta Hár-piá-nak, hogy a golyókat egymáshoz dobálja, és ezáltal halál uralkodjon Sis-Tórem teremtményein. Hárpia-Tórem meg is fogadta, hogy az égből nem fog többé halál alászállani. De ez csak ígéret maradt.

A 2066. tűzszerzési évben alattomban felbérelte az égi Sárkánykígyót, hogy a Holdat térítse a Föld felé. A Sárkány-kígyó a farkával csakugyan meg is csapta a Holdat, de ez a Földet is megremegtette. Újabb hideg-por zúdult végig a Földön; a hegytetőkről újra tűz csapott fel, a Nagyvizek megteltek emberi testekkel. Erre közbelépett az Égiek Tanácsa. Elrendelték, hogy a Hold szabályos keringését semmiféle formában nem szabad háborgatni. A Föld pedig elkezdett virulni. Sumérban vita folyt a felett, hogy honnan igazgatják a Földet. Eridu, Szippar és Suruppak bölcsei azt állították, hogy ez a Kaltes asszony birodalmából jött beavatottak dolga; Bab-Tibira és Larak beavatottjai viszont azt vallották, hogy Kaltes asszony a fiára: Szíriuszra hagyta a maga egykori birodalmát, ő maga pedig Sis-Tórem szent házába ment, hogy onnan igazgassa az egész világmindenséget. Ez a vita olyan mély ellentétre vezetett, hogy a Szíriusz mellett kardoskodók elhagyták Bab-Tibira és Larak környékét és elmentek Ménes beavatott birodalmába. Ott feljegyeztek minden nap-és Holdfogyatkozást, újra írásba foglalták a sokezer éves hagyományokat, és csak a Szíriusz kormányzását ismerték el. Az Égiek később úgy rendelkeztek, hogy mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tórem Föld-jétől, Kaltes asszony szekere, mely az ő hallatlan erejű hangján közlekedik, ne menjen többet a Földre, hanem a földi beavatottak minden tettét égi gömbökkel és az égbolt gyémántjaival kísérjék figyelemmel. A Szíriusz mellett való kiállásban része volt annak is, hogy ott már régen véget vetettek minden háborúnak, öldöklésnek, annyi ember esett a gépek áldozatául. Háborúskodás helyett az élet titkainak a megismerésére törekedtek.

Utoljára a 8470. tűzszerzési évben küldtek egy Szíriuszról való gömböt az Eridu melletti tenger mellé. A szerkezet meghibásodott, a küldöttek nem tudtak visszajutni Kaltes asszony birodalmába. De az itteni beavatottaknak átadták azt a parancsot, hogy azt a három tüzet, ami mindent elpusztít, emberi élet kioltására soha ne használják, legfeljebb jelzés céljára, de Ataiszt Suva parancsára mégis el kellett süllyeszteni, annyira eluralkodott ott az embertelenség. A másodikat Kuszkó vitte magával. A harmadikat Buda Sumérba hozta; ott Nippurban a beavatottak szentélyének a közelében helyezték biztonságba. Buda úgy rendelkezett, hogy a felett a robbanószerkezet felett csak az Élet templomából lehet határozni, és csak akkor lehet hasznát venni, ha az emberiség az Isten nevét bűnös célokra használja. A csillagjós papok a Szíriuszról származó ismereteikkel megállapították, hogy a világmindenség 25920 év alatt fordul vissza kiidulópontjára és így Szét, a Napisten, minden 2160. évben más-más csillagképben áll. Azt is állították, hogy ha a Föld lakói a Vízöntő világhónapjába kerülnek, gondolkozásuk világosabb lesz, és mint ahogy a Szíriuszon már megtörtént, itt is véget vetnek az esztelen háborúskodásnak. Hogy ez megtörténik-e, arról az égiek az égbolt gyémántjai útján fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a hun törzsszövetség hajóhadát útbaindította a Hét-vári Nagyszalára, elküldte unokáját, Barcikát is, hogy a szavárd hagyományoknak megfelelően gyűjtse össze a nép száján fennmaradt régi mondáikat. Fanszur tartományban felszállt a hajóra Péh beavatott. Elmondta Barcikának, hogy a Kaltes asszony világából jött beavatottak szerint csak egy isten van, a többi mind csak a földi emberek agyából pattant ki. De rájuk kell hagyni, az égiek hite úgyis felettük áll. Az égiek minden földi katasztrófát előre tudnak, sőt egy feketébe öltözött férfi és nő mindig figyelmezteti is a veszedelemre az emberiséget. Lár tartományban a hajóra szállott Léh beavatott. Ő is azt mondta, hogy az égiek mindig előre érte-sítik a beavatottakat a közelgő veszedelemről. Így szereztek ezek idejében tudomást az égiek torzsalkodásairól is, ezért húzódtak évekkel a katasztrófa bekövetkezése előtt Ataisz felé, s ott sikerült olyan jólétet teremteni, amilyen Kaltes asszony birodalmában uralkodik.

Előre tudták azt is, mikor fognak a Napisten lángjától megolvadni a hósapkák, hogy a jégárból folyó víz borítsa el a jólétben élő Ataiszt. Nippurban Barcika Péh és Léh társaságában felkereste a tudós papok szentélyét. Itt a papok el-mondták, hogy az a Hold melyet Hárpia-Tórem vágott a Földhöz, nyugaton érte Atlantisz földjét. Azon a részen még a tengerben is mély árok keletkezett. Atlantisznak az a része persze nyomban elsüllyedt, de Kuszkó birodalmában is úgy összetörte a Földet, hogy a tengerparti lakóhelyek a hegytetőkre kerültek. Kurdiában is hegyek dőltek halomra. A Föld gyomra fortyogott, és tűzpiros hegyekről láva ömlött le. A síkságokon új hegyek keletkeztek. Mindent sötétség borított be, a hullámok ellepték a dombokat is. Kaltes asszony az élet gömbjein küldött beavatottakat, azok tanították meg Sumért a földművelésre. A Nagy folyó torkolatvidékén a súlyos betegségéből felépült Gabon beavatott elmondta Barcikának, hogy Kaltes asszony szekerén már nemegyszer jártak égiek a Földön, de rendszerint a melegebb vidékeken szálltak le. Ott tanították az embereket. Rabatiból teve-karavánon mentek a Hírös-kapuba, Bab-Tabira és Larak papjainak társaságában elment az Élet templomába. Megtekintette a Fehér, Sárga, Vörös és Fekete feljegyzéseket, melyekben az élet titkai vannak megörökítve. Ott van szó arról is, hogy az égiek néha nem Kaltes asszony szekerén, hanem az égbolt gömbjeivel és az égbolt gyémántjaival látogatják meg a Földet.

Ez történik minden világhónap fordulójának első 24 évében. Fel tudják fogni még az emberi gondolatok rezgéseit is. Boldogok, amikor látják, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a nagy mindenség békéje. Ezekből a feljegyzésekből arról is olvasott Barcika, hogy amikor a Hold hozzáütődött a Földhöz, utána még a Nagyvíz is sokáig lángolt és füstölt, Atlantisz pedig lassan elkezdett süllyedni. A larakiak szerint a nagy özönvíz előtt 432000 medvetoros évvel jelentek meg az égiek Kaltes asszony szekerén a Földön; Sumérban meg Suruppak bölcsei azt is feljegyezték, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben az égiek két pulit is hoztak magukkal. Az utasok a tenger lángolása miatt nem tudtak visszamenni, itt maradtak a pulik is. Ivadékaik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy özönvíz előtt tíz királyi család 432000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a titkos feljegyzések szerint úgy magyarázták, hogy Sumér akkor is bőségben élt, amikor a sivatagban éhínség uralkodott. Ebben az időben a királyok éveknek mondták az evéseiket, sőt volt olyan király is, aki már az egyes fogásokat is evésnek, illetve évnek nevezte. Mások beérték azzal is, hogy a napi háromszori evést vették számba.

Gilgames 126 évesnek mondta magát, de ez a medvetoros évek szerint csak 42 esztendőt jelent. A suruppaki bölcsek szerint a királyok az égből kapták a hatalmukat. Ez azt is jelentette, hogy szerintük csak az égből jöttek leszármazottja lehetett király. Gilgames kétharmad részben ilyen égi eredetű volt, és csak egyharmad részben földi, de ezt Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlói között voltak királyi eredetűek is. Ezek Karnakban papi kiképzésben részesültek. A beavatottak települései voltak: Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm. Ezek magukkal vitték új hazájukba az égiek tudományát. Amikor Barcika a szippari bölcsek városába ért, éppen akkor jött az az intézkedés, hogy a Hétvárosi Nagyszala határozata szerint az égiek titkos robbanó gömbjeit a vele foglalkozó személyekkel együtt Karnakba kell szállítani. A feladat teljesítését a tenger melléki Sumér birodalom-maradvány vállalta, Barcika pedig megvárta az útbaindítást. Utána Suruppakban részt vett egy vitán, melyen arról volt szó, megtörténhetett-e, hogy a csillagjósok régi feljegyzései szerint valamikor egy-egy év -medvetoros évek szerint számítva- csak 360 napból, máskor meg, szintén a Napasszony lángolásának mértékétől függően, 390 napból állott. De a helyzet már régen megnyugodott, egy-egy évre 365 napot kell számítani, 4-évenként egy-egy tárkánynap betoldásával, de minden száz évben meg kell hosszabbítani az esztendőt egy medvetor-evéssel. A Hold-evéseket már a 24 hun törzs szövetségében, illetve a szavárd bölcsek figyelmen kívül hagyják; a tűz-evések ünnepe biztosabb. Hazafelé tértében szavárd földön hallotta Barcika pásztorok között ezt az átok-formát: Szakadjon rád az ég! Eltűnődött azon, hogy nem a nagy katasztrófára való emlékezés rejlik-e benne. Nem akkor jöttek-e a betegséghozó rossz szellemek is? A betegségek gyakran megtizedelték a Föld ősi lakóit, de az égből jöttek oltással védekeztek a járványok ellen. Ellenállóbbak voltak, jobban szaporodtak. Még a pulik is ellenállóbbak voltak, mint a kutyák.

Kaltes asszony legnagyobb szekerén az égiek kis úszómedencében, delfineket is hoztak magukkal. Egy tóba telepítették őket és ott jó nagyra megnőttek. Amikor látták, hogy az égiek készülnek vissza Kaltes aszzony bolygójára, a tóból levezető kifolyón kilopakodtak a tengerbe. Búcsúzáskor a magasba szökdeltek. Itt maradtak az Ataiszi tengerben. Egyik-másikuk szót tudott érteni az emberekkel is. Hoztak magukkal az égiek beszélő madarakat is. Volt, amelyiknek fel kellett vágni a nyelvét, mások e nélkül is értettek az emberi szavak utánzásához. Azt a robbanó szerkezetet, melyet Suva Ataiszban felejtett, az elaggott pateszik azért, mert “becsapták őket", a Kékleny hegységben felrobbantották. Voltak, akik ez elől el akartak menekülni, de megsemmisültek. Kaltes asszony bolygóján az ilyen pusztítás ellen alagút-rendszer kiépítésével védekeztek, amíg szükség volt rá. Száz öl mélyen a legnagyobb hidegben sem kellett fűteni. Védelmet nyújtott az ellen is, ha az ellenség megpróbálta a levegőt megmérgezni. Száz medvetoros évenkint mindig olyan helyen tartották a Nagyszala-napot, ahol az előző száz év alatt biztonságos alagút-rendszert építettek ki. Az óm-építők először mindig az alsó világot építették ki, onnan lehetett szabályozni az egész épít-mény hőmérsékletét és biztosítani a levegő tisztaságát. Egymás alatt több vájat is volt. Baluki tanfejedelem oktatása során bizonyítékokat is hozott fel arra, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanószerkezetét Tunguszkában a tunguzok a hittérítők fosztogatásai és lelketlensége miatt robbantották fel.

144. Arvisura Vizkaja rovósámán Tuliás fősámán Dobsa

Habos beavatott Abisu Dengolka aranyasszony Tanjó

ATLANTIC TITKA

A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a fővezéri képzésen és az azzal kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget biztosítani. Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni, hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat; a saját hasznára kezd dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe, hanem csak harácsolja tovább az aranylemezeket. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani. Valóban így történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda. Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre vonatkozó adatok szerint hajón őhozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az emberevők nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét. Nippurban majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a Híres kapuban Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis csapataival meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk a hokjanok kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel; a második Tárkány-napra pedig el kell érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a termény-betakarításban, majd PEH beavatottat a hajóra venni és Nippurba szállítani. Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott LÉH beavatottat a hajóra venni. Egy évet töltöttek Nippur (Napur) városában. A 48 hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban. Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is, ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak le ketten, mivel a Vörös-víz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból és Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson.

Egész úton morajlott a Nagyvíz, hajóik himbálóztak, egyszemélyes vitorlákat kellett használniuk, melyek elég kezdetlegesek voltak. Kísérőik elcsodálkoztak azon, hogy a Vörös-víz zátonyait ellepte a tenger, sőt behatolt egészen a hegyvidék közepéig. Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hideg-vizek betörését és, hogy Tennó birodalma elszakadt az ajnók földjétől. Mindebben Majakó átkát látták. Ide vezetett Csaba-engedetlensége. A Hétvárosban összegyűlt beavatottak között e felett heves vita folyt. Tuliás azt hangoztatta, hogy mindez csak az erős felmelegedéssel van kapcsolatban és, ha ez így tart tovább, a Híres-kapun majd át lehet hajózni. Sokan ezt hihetetlennek tartották, de Tuliás hivatkozott arra, hogy Uruk népének vannak olyan feljegyzései Nippurban, hogy amikor a Nagyvíz a legnagyobb volt, akkor ezen a tájon bárkákkal közlekedtek. Őrsúr azt javasolta, hogy ásassanak egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthalad-hasson rajta. Urkundi csatorna: Uruk népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor 12 beavatott mellette volt a tervnek, 12 ellene. Riga fősámánnak volt egy titkos parancsa, eszerint elsősorban a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással vízen megközelíteni a lettek legújabb települését, hogy bizonyosságot szerezzenek a felől, létezik-e még Atlantic birodalma a Nagyvíz másik oldalán, nem merült-e meg az is a hideg vízben? Habos, az ordoszi beavatott azt követelte, hogy Riga helyett huszonötödiknek ő szavazhasson. A többiek azonban ehhez nem járultak hozzá. Ezért Habos, amikor a 24 hajó elindult, sértődöttségében a Vörös-víz kapujában, a Nagyvíz bejáratánál 6 hajóval lemaradt Tuliásék hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített. Surupak feljegyzései szerint már előfordult, hogy a “Nagyfog" szikláról levonult az örök jégmező és át lehetett hajózni Atlanticba. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb “tudója": Lotanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvárosai között kereskedik, addig a többi hajóval eleget tesznek Riga fősámán parancsának.

Vizkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét, és a hajósok ott megtelepednek. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány-napot Magadi szigetén töltötték. Ott vetettek, arattak, majd szárított hússal és magvakkal ellátva magukat folytatták útjukat. Közben Lótanu rovásba vette, hogy Habos beavatottal Asmari, Arikt, Angira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók is ott maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban s ott ápolták tovább Uruk népének tudását. A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le olyan hajósok, akik benősültek a hegyilakók családjába. Viszont e családok vállalkozó szellemű ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napra a “Nagyfog" hegyéhez értek. Itt a síkságon elvetették a magukkal hozott magokat, de az érés idejét nem tudták kivárni, s a termést féléretten hordták hajóikra. A hóviharok beálltakor elhajóztak, és csak melegebb vidékre érve szárították meg a magvakat. Lótanu szemében az volt a leg-fontosabb, hogy a bölcsek rovásai igazat mondanak: a felmelegedés utat nyit Atlanticba. A nyolcadik Tárkány-napot a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték. Itt végre bő termést takaríthattak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy kilencedik Tárkány-napra olyan éghajlatra érnek, mely hasonló az Urukéhoz, s onnan egy kis hajózással már meg lehet látni a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajó legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kiszállt a viharzó Nagyvízre, s valóban sikerült meglátnia az Atlantic déli partjain lévő szigeteket. Csakhogy ez a vállalkozás 2 hajóba került, visszatérőben, a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval folytatta útját Tuliás, azzal a céllal, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első futárállomását. Azt, amelyet Gandás és Barnaburony épített ki példás gondossággal.

A tizedik Tárkány-napon hajóztak be 16 hajóval Rabatiba. Ott Őrsúr gondoskodása folytán jó sok élelemmel várták a kalandozókat. A beavatott Ürös pateszit valóságos diadalmenetben kísérték szállására. Itt adta át Hétváros bölcseinek a részükre készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el. Amíg a többi 11 hajót javították, Vizkaja rovósámán vezetésével körülhajózták a megkisebbedett Atlantic-birodalmat. Surupak bölcseinek feljegyzései szerint Atlantic valamikor zöldellő sziget volt, ahol az emberek jómódban éltek. De amikor az időjárás megváltozott, elkezdett fogyni a szárazföld, majd a földrengések következtében kénytelen volt Atlantic boldog népe a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira vándorolni. A 11. Tárkány-napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vizkaja rovósámán rejteköblében töltötte. Ott bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb fiatal hajósok foglalták el. A lettek, livek, csudok és virolájok azonban rendíthetetlenül kitartottak és a 12 kijavított 24-lapátos hajójukkal, melyeket Rabatiban 3-3 vitorlával szereltek fel, befutottak Riga fősámán gyarmatára. Így a 12. Tárkány-napot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordó-széken vitette ki magát, végre visszaérkezett hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját, Dongolka aranyasszony pedig boldogan mutatta be Rigának az útközben született öt unokáját.

Nyomban tanácskozást hívtak össze és a letteknél is megalakult Öregek Tanácsában Tuliás a követ-kezőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a beavatott Őrsúr megalapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. A felmelegedés folytán Atlantic földrész már eddig is harmadára csökkent; a déli sáskanépek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, az északi szőke Atlantic-lakók pedig a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. A leghangosabbak a Digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz, de egy kis részük már Vizkaja rovósámán földjének a közelébe hajózott, s ott a szívós Tarkós népeket is leigázta. Bár Habos beavatott-igaz, hogy csak utólag-engedélyt kapott akkor, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedjen, a hun törzsszövetség részére mégis teljesen elveszett, mivel (így mondja az Arvisura) a rovástitkokat engedélyük nélkül nyilvánosságra adta a Haboshonban felállított tudósképzésen. Rabatiban tudtam ezt meg egy elmenekült öreg hajósunktól. Tasmata fősámán a Kr.e. 1780. évben tartott utolsó sámánképzésen meghagyta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak szerint, vagyis a csillagok és a Hold járása alapján állapítsák meg, helyes-e az időszámítás és további ismeretszerzés végett menjenek el Kuszkó birodalmába is. Ekkor a süllyedő félben lévő Atlantic földnyelven bárkákkal még el tudtak menni Kuszkó birodalmába.

Onnan való visszatértök után Kufud beavatott vezetésével egy peremes alkotással melyet a föld-mozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271. medvetoros év Tehén havának 17. napján, vagyis a Kr.e. 2769. július 17.-ével kezdődött. A továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr volt az első, aki a Kuszkó birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt emeltetett. Ezt Altagur 12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette. Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas kőzetet, s abból 100000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak 2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy “Világépület", ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100. évben vizsgálták a beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább bőrűek élnek. Hadban állanak egymással; a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők és a kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött. Erre a férfiak a havas hegyekbe vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba, mind Ordoszba eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.

Kiegészítés a 144. Arvisurához (levélkivonat) Paál Zoltán, Ózd, 1973. X. 18. Tuliás fősámán 144. Arvisurája szerint Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei elrendelték, hogy Bogács-Szőreg-Csaba kalandozásának eseményeit ismertetni kell Hétváros beavatottaival is, s egyúttal a hun törzs-szövetség időszámítását egyeztetni kell Nippur és Hétváros bölcseinek számításával. Az eltolódás miatt minden évben Tárkány-napot tartottak, bár az egyébként csak minden negyedik évben (vagyis csak minden szökőévben) lett volna esedékes. A kétséget az pattantotta ki, hogy a Szakhara piramis (peremes) építkezésénél véleménykülönbség támadt, bár csak 1-2 napot illetően. De a Hétvárosi tanácskozáson, a 2360. medvetoros évben, azaz Kr.e. 1680-ban mégis 1000 évre visszamenő számításokat rendeltek el. Ordoszban minden 100 évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját, s ilyenkor tisztázni kellett, hogy az ottani időszámítás mennyire egyezik a csillagok járásával. A beavatottak, és így a szövetség legtöbb törzse átvette a holdtöltétől holdtöltéig terjedő holdhónapos számítást. Ezek a hónapok Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehén-hava, Aranyasszony-hava, Tigris-hava, Oroszlán-hava, Halak-hava, Disznótor-hava. Ezt a fehér hunok Turusas-havának is nevezték. Hogy egy-egy hónap neve tulajdonképpen mit jelent, azt mindig az Öregek tanácsa állapította meg az éghajlat, időjárás és a természet más változásainak figyelembe vételével. Kapcsolata ezzel a születásnapjához igazodó névadás szokása is, ami nem felelt meg a holdváltozásoknak, de a helyreigazításra csak a Tárkány-napokon és Nagyszala napján volt mód. Ebből aztán olykor parázs viták keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott. Ennek emléke még most is fellelhető dalainkban. A televízióban is hallani: 1) Füzesabonyi énekkar: 24 bírónak nézek a szemibe (női verseny) 2) Taktaszadai férfikar, 24 bírónak állok eleibe! (1973.) Eléneklik széles e világnak, de nem tudják, hogy ezt a dalt először Habos énekelte, amikor Hétvárosban a beavatottak baksáinak fekete lepel alatt titkosan határozó 24-es Nagytanácsa ítélkezett felette.

Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek. Ilyenkor minden törzs a legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba. A 25. csak beavatott lehetett. Szavazetegyenlőség esetén ő döntött. A döntésre jogosult a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethoza-talában tehát mindig 24 személy vett részt. Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse, helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel, ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert bár ő előttük Kr.e. 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95. Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték mindazokat a népeket, amelyek -csak úgy példának mondva- így beszéltek: az Inn mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn" van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak. Az első évbe a mai Taivan síksá-gán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indus Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna-város volt. A 48 ordoszi hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba indultak, távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra. De a 2400 hajós-létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok helyett a mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi telepesek szálltak hajóra.

Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le. Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an. Ezek a megmaradt hajóval befutottak Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 emberrel és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200 hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz összesen 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó napokat “királyos-ajándékozási" hónapnak nevezték. Gilgames népének szent állata az oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt Oroszlán-királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos ajándékozási időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt. Miként került az oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében a Marinába! Nemcsak Kr.e. 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették a beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony uralkodók ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala egyik érdekessége az volt, hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot.
 
 
0 komment , kategória:  A HUNOK ARVISURÁJa 7-rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 384
  • e Hét: 2600
  • e Hónap: 21004
  • e Év: 341036
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.