Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
x
  2012-01-30 13:40:49, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-05-26 12:09:58


Varga Károly
Kitörés

Rég óta azt hiszem, hogy majd holnap jobb lesz,
De ez egy kitaláció s csak a szerelem mi gyógyír sebemre.
Mert kihalt már a lépcsőház és rozsdás lett a korlát.
Salétromos falak közt kitörni hagyom lelkem vágyát.

S a kulcs a zárban bezártok, hogy ne lássam,
Mit hoz a holnapom s azt mindennél jobban várjam.
Nem hagyom magam nem vagyok rá kész, hogy lelkem kitárjam,
Csak az látja mi van bennem ki tudja mi a vágyam.

De kitörök és újra bőröm barnul a napon!
S én a tiéd leszek ha gondolataim elfogadod.
Hagyom, hogy vezess és két kezem megfoghatod.
Együtt evezünk majd egy végtelen tavon.

Ott majd nem lesz semmi : se proton se elektron,
Csak te és én s a toll mi minket megír egy papíron.
Onnan nézünk majd a világon át.
S nem foglalkozunk vele ki követ el hibát.

Mert én szerelmet szeretnék s nem egy barátot.
De ez nem a valóság a papír egy idilli változat,
Fejemben köréd fonódott már ezernyi gondolat.
Elfelejtem érted ha kell ezernyi gondomat.

Szeretném ha ezt olvasva a világot másképp látod.
S ahogy én is te is a holnapot várod.
Ha kitörsz és két szemem meglátod.
Tudd, hogy mosolyod hajt engem s nem pedig ágyékod.




 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
x
  2011-07-19 10:32:33, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-05-26 12:09:58





Varga Károly
Versem

Sokat gondolkoztam, s láttam a lelkemmel,
Nekem semmi más sem csak a vers ami kell.
Mikor a papírra némán ránézek,
S onnan csak te pillantasz vissza rám.

Egy fél sor két rím s egy jelző.
Károly nem lett más csak "Vadlelkű költő".
S miért is akarnám lelkem mosni tisztára?
Hisz itt a papír mi nem is figyel ezernyi hibámra.

Ő is ugyanígy megment mint egy barát,
Feledteti lelkem homályos zavarát.
S mégis szerelem mi íródik a zavarba,
A papírba itatott tintát a vers elolvassa.

Ő az ki szemeivel még mindig biztat.
Ilyenkor is életemnek finom ízt ad.
S feltámad az északi szél mi hozza a nyugalmat,
Nem enged teret adni a kudarcnak.

Mert így íródik a vers a papíron.
S a vers itt nem csupán "vers" mint fogalom.
Egy mély és érzelmes furcsa tartalom.
Mi nem a tetteimen úszik hanem a leírt szavamon




 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-07-03 17:10:39, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:58:34


Varga Károly
Összekuszált

Lassan végigfut egy borzongó kép a tudatomon,
Maga mögött szanaszét szaggatva fáradt lelkem,
Mint zilált medve az ízetlen, foszló prédát.
Mégis messze hurcol a tudat meggyőz, véged!

Ahogy ezt minden érzékszerved felfogta már,
Bármilyen úton vissza szeretnél térni az életbe.
Ha kell a jobb lét felé nyalsz, lefelé rúgsz,
Akár egy vad ló kit a virágos réten fogtak be.

Megtörsz, rájössz innen már nincs visszaút,
Küzdesz! Akárcsak az esőerdő indái,
De ők is csak kúsznak és soha ne érnek fel.
Hát ezt választanád? Látszik kiégett elméd.

Kezedet bilincsek szorítják, mik a mélybe húznak.
Vad gondolatok a megőrülésbe taszítanak.
Tolnak, húznak, tépnek, rúgnak és te félsz!
Életben tart a tudat, Hátha még élsz!

Már összemosódik minden amit láttál, hallottál,
Mint hanyag művész papírján a színek.
Izzadságod szemedbe lassú patakként folyik,
Olyan érzés ez , akár izzó parazsat szórtak volna szemgolyódra.

Itt a vég! Nem látsz, érzel és fázol,
Tüdődben kikristályosodik a fagyos levegő.
Nem is szólsz már szíved utolsó dobbanását hallod,
Ez a kép sem kuszálja össze többé a tudatod.

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:58:34


Varga Károly
Ez lennék én

A feledés homályába merülök
Az örök vadászmezőkre kerülök
Ott gyönyörű és szép az élet
Nem tudok elrontani semmit, de tényleg

Legjobb barátom ez a fegyver
Beszélek hozzá, és használom egyszer
Mert mindent elrontok tényleg
Ezek nem csak kósza tények

A szél a fáról letört még egy ágat
Az élet ettől meg nem állhat
Önkívületi állapotba kerülök
A földön némán elterülök

Itt a késem a legjobb társam
Várja már, hogy szívembe mártsam
Ezt az ígéretem én beváltsam
Csak előtte a síromat megássam

De hát sajnos ez az én formám
Állok a szikla legmagasabb ormán
Leugrok és mint egy vízcsepp loccsanok
Ezáltal egy új világba toppanok

Egy darabig minden nagyon szép és jó
Akkor jövök én a legmélyebb hang a dó
Arany fogat és egy királyi hintó
De rám már csak szépen mosolyog a bitó

Nem direkt csinálom ezeket a dolgokat
Inkább vágnák el a torkomat
Akkor mindenki mehetne dolga végezve
A srác, azaz én ott szépen elvérezne.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:58:34


Varga Károly
Árvák könnye

Ködösebbé vált a világ, sötétség kúszik át a pusztán.
Halkan susogni kezd a szál, egy piciny gyermek áll az utcán.
Sír, bömböl, édesanyját keresi, helyette a hideg köd öleli,
Fájón, a földre hullnak sötét áztató könnyei.

Sírva megy végig a járda kietlen, sáros peremén,
Ugrik egyet s ott találja magát egy ház fövenyén.
Nem tudja az árva ki űzött vele ekkora ijesztő játékot?
Ahogy cseperedett kezével tépte a puha pázsitot.

Már ifjú lett belőle, s várja anyját árván,
A köd ölén sírogat minden éjjel ott a járdán.
Cipője elkopott a szél ruháját rongyokká tépázta,
Az örökös várakozás lelkét szüntelenül bombázza.

Vár töpreng, az eső áztatja a bőre minden szegletét,
a tüdőgyulladás sem kíméli már a gyönge testét.
Ott ül az utcán a köd cirógatja lázas homlokát,
Arcára mint egy anya ezer csókot ád.

Látomások, rémképek gyötrik lázas elméjét.
A fűszálak miket kitépett, feltépték anyátlan elméjét.
Az első amit ő a lázálomban meglátott,
Egy meleg otthont és szerető családot.

A második a törődés, és lágy szavak mivel illették,
Emberként néztek rá és gyönyörűen nevelték.
Sajnos ez csak álom rájött ott a sárban.
A köd elrejtette és ő némán fulladt meg egy pocsolyában



 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-07-03 09:14:55, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55

Varga Károly
Távozás

Lehet innen visznek el fehér kabátban,
Addig nyugodtan fekszem és a holnapom várom.
S csak egy kiáltás zúzza ketté ábrándom.
A tisztára mosott padló sem látszik a lábnyomom.

Mert én jól vagyok nagyon is jól.
A kórházi ágyába süppedve Karesz csak dalol.
Azt nem tudom hogy mit miért,
De látom, hogy lelkem ócska testemből kilép.

Itt én még napokon keresztül várhatok.
Meglátjátok mikor ez a kópé elandalog.
A világ összes pora tapadt kicsiny szívemre.
S kezeim pedig tettem szeretteim kezébe.

A holnap még várhat mi éljünk a mának.
A földön vannak angyalok és szállnak.
Ember vagyok s madárrá válok, messzire szállok,
Szállok mert én azt sem tudom magamtól mit várok.

Titkos tanulság mi foltozza gyenge testem,
Mégsem köztetek hanem messzire jár a lelkem.
Szememből hullik majd az áztató eső,
Könnyeim ízétől cseperedik majd az erdő.

Engem még otthon anya féltve vár,
Ő az ki megfog, megölel és mellettem áll.
Én mégiscsak lábakon távozom.
A rengeteg barát ki körbevesz ők a támaszom.

















Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55


Varga Károly
A toll a kor (bővített)

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vigasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy szerelmem neki vallóm.
Ő az ki mellettem áll és kitart halkan.
Vele ébredek a kopár világ alkonyán egy sorban.

Segítségével apasztom ki a folyót.
Élesztem újra a fákat szépítem az erdőt.
Vele tudom csak már ezt bírni.
A közénk gyűlt megannyi fertőt.

De hol van a gyermeki élet?
Hova tűnt a folyó medrében?
Az ékszer karcolt valamit lelkem kertjében.
Újra nem folyhat víz e patak medrében!?

A gyermekkor kacaját, a dacosság fáját,
Taposta ki a komorság lelkem árnyékán.
Eltűnt már e mézédes kor?
Messze ring az emlékezetben valahol!

Felnőtt a toll s vele együtt én is!
Szívem a dacosság fájának árnyékában pihen mégis.
Lassan értem meg ezeket,
Az idő gyógyít és hoz más éveket.

A kor mi hozza magával a változást.
A kor amit ez a toll is képvisel!
Az élet csábítva dacosan rám nevet,
S megleltem mert a szívem s a tollam vezetett!




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55


Varga Károly
A helyzetem

Itt vagyok, én élek, látom a szörnyű világot,
Mi a sírodra nem dob semmit, de én egy szál virágot!
Meddig élsz, mit csinálsz, mit teszel?
Nem tudod meddig húzhatod ezzel a léttel.
Csak kapaszkodsz egyre feljebb két kézzel!

Nincsenek prófétáink kik vezetnek igaz hittel.
Vagy mártíraink, kik együtt halnának a néppel.
A székemen merengve ülök, s közben szédülök,
És a vezető személyek miért rajtunk vezetik le dühük?
Lassan de biztosan ahogy az ország én is felépülök.

Mikor sírnom kellett azt tenyerembe fojtottam,
Mikor mennem kellett, büszkén ballagtam!
Vittem egy marok sót utamra a kezembe,
Azt szórtam ezernyi vérző, feltépett sebembe,
Egy szem sem jutott szétzilált lelkemre!

Ki itt ült ölembe, már messze jár régen,
Hazug emberek miatt aludt ki csillag az égen.
Már magam sem tudom, hogy kéne e félnem?
Maradt e igaz ember a Földön? ezt kétlem!
Ebben a testben én még mindig fizetem bérem.

Futok bár az árnyék még oly távol,
Testem izzad, lelkem ég a fájdalomtól.
Lehet nincs mondanivaló ezekbe a versekbe,
Sem sokat mondó rímek mik emelnek a fellegekbe.
Lehet, hogy nem is érek semmit e férges környezetbe?

Még írok. Még érzek, még kelek, még fekszek,
Az élet deresén kelek, fekszek és érzem milyenek az ütések,
Mit a csendőrök mérnek rám, na ők vagytok ti emberek!
Az ő szemükbe nézni sehogy sem merek!
Mert elporlasztják lelkemet, és felfalják a testemet!




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55


Varga Károly
A száguldó élet

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz van már!
A kis kezem megnőtt s a lábam sem apró, az útról letért.
S a sok kislány némelyike oly ledér.

Túrára indulok velük a távolba,
Hol a hegyek feje már őszül javába,
Mint gigászi óriások csúcsos hajkoronája.
Már érzem, elnehezül léptem s ráncos a bőrön,
Mégis fiatalos daccal a magasságot legyőzöm.

Odafent a tetőn kihalt és hideg minden,
A hölgyek és az én hajam is fehér mint a hó,
Látszik az élet rohan s nem egy ringó hintaló!
Most hideg van és csend és hó és tisztaság.
A földet csendes könnyek lassan itatják!

De itt a tavasz mi újra burjánzik,
S a meleg napsugár is mi az utcára sugárzik!
Újra gyermekek hangja töri meg a terek csendjét.
S pirospozsgás arcukon érzik a tavasz legfrissebb szelét.
Tudhatják ezzel életüknek mi vette kezdetét.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55


Varga Károly
Nyertes ütközet

Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt már ölni képes a szó is
Éles érzékek az éterbe érnek
Milliónyi emberek sírva félnek.

Mert még mindig irányítanak a férgek
Tőlük még a harcosok is félnek
Meglágyul a pajzsuk megszűnik a törjük
Ők csak ezért félnek ennyire tőlük.

De egy végső csatára szólít a vezér
Ölj gyilkolj mert ez mi veled felér
Follyon az ártatlanok vére kardodon
Lássa a dühöd a féktelen arcodon.

Egy nagy háború után mindenki sírt
Egy sebesültet két ember kísért
Győztünk mégis mindenki fél
Az arcomon szárad az sárral kevert vér.

Itt állok sisakom már levettem
A sírbolt előtt elmondok egy fohászt
Őseim lelkéből építek egy hazát
A feledés homályába merítem a csatát.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 08:55:55


Varga Károly
A kudarcok vihara

Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a képet, mit agyam délibábként vetít elém.
Suttogok, félek, nem tudok már mibe kapaszkodni.
Az üres papír a játszóterem, tollam lett a hintám,
Oda szívem mindig visszavágyik, játszani és hintázni.

A fellegek vérben forgó szeme rám tekint,
Vérfürdőt rendez a Nap, ahogy a Föld pereméről nekem int.
A gyermekláncfű illata feszélyezi a zöld udvar hangulatát,
Mégis mint ezernyi kis nap úgy ragyogja be a határt.
Félek utolér a végzet sivár lelkem labirintusán.

Bőröm beitta a poros utak szélfútta bűzét,
Térdre rogyva érzem szívem máglyájának tüzét.
A patakpart sással benőtt partján megül a köd,
Ahogy lelkem álnok mocsarában a gondolatok.
Ez a sírhantom, s e szavakba fulladok.

Az érzelmek vihara lassan lecsitulni látszik,
Az a régi kép az illatfelhőben ugyanúgy virágzik.
A romok tetején a gyomok ütötték fel fejüket, akár egy kertben,
Hát ezeket kell kigyomlálnom testemben, lelkemben,
Emiatt a csend teljesen szétzilálja fáradt testem.


 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-06-29 12:19:16, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-29 12:16:29


Varga Károly
Csak nyomok

Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.

A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap közéjük.
Visít s vér cseppen az útra eléjük.

S az eget mozgatja a föld, a por leül.
Hullani kezd az eső s a vér lemosódik.
Kihullt tábortüzek langy füstje száll.
Nem tudni, hogy a vándor merre jár.

Cikázó villámok világítják templomok keresztjét,
Kopog a bádogon az eső s a föld inni kért.
S nem iszik, hisz az eső már dörögve zúdul alá!
Mossa az egész világot, mossa tisztára.

Édesanyák sírva védik gyermekeik,
Feléjük nincs ember ki félve tekint.
Hulljon hát az eső! Hulljon! Mert ölni készül!
De megszűnt a víz s minden csupa sár.

Nem felel senki s letisztul a látóhatár,
A Hold fénye világítja a sötét utakat,
Távolban vonítanak az éhező farkasok.
s itt maradtak nekem a kihűlt, sáros lábnyomok.




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-29 12:16:29


Varga Károly
Káini élet

Márt csak a háta látszik a távoli homályban,
Némán süpped ő el a hatalmas tájban.
S ki ez az ember ki így él? S nem tudsz róla semmit!
Őaz ki kirekesztve élt mert megölte saját vérét.

Ahogy a holdat a nap öli meg minden reggel,
S mindent az izzó vérvörös égbolton rejt el.
Káin is megölte Ábelt puszta két kezével.
Nem számolt ő bűnének iszonyú terhével.

Nap fénye felcsillan a horizont sarkából,
Véres kéz kezet mos ártatlanok könnyének zuhatagában.
Ahogy a világ elszáll s a nyoma marad még.
Forrón izzik a tett a gyilkosok két kezén.

Ti újkori Káinok és újkori Ábelek!
Egymás kezétől hullik el élettelen testetek.
Nem látjátok hol testvérek ölik egymást,
S gyilkosként ragyog fel emberek káros elméje.

Isteni izzó billog ég mélyen bőrükbe.
S hiába a jó szó, s az ezernyi jótétemény.
Feladhatod, mert nem segít már a remény.
S mint Káin élsz az emberek közt örökre.

Útra kélsz majd mert a te utad örök,
s ezáltal büntetésed így a világban letöltöd.
Megcsillan a napfény hátad verejtékcseppjein.
Csak gázolsz legyilkolt testvéreid elhullt testein.




 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-06-26 07:51:17, vasárnap
 
 
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-26 07:21:38

Varga Károly
Érvemért

Mikor léptem utoljára virágos réten?
Mikor veszik azt észre ,hogy én éltem?
Mikor látnak engem embert ölni mikor?
Mikor meghalok mindenki sárba tipor!

Tudom én, hogy nem így kéne lennie!
Nem kéne életem egyesek szerint álomvilágban élni.
De nem fogok én íly emberek közt élni!
Elmegyek és a valóságot hátrahagyom ,
Emlékeim táborában elég a rózsahalom.

Mikor látok újra jót e világban?
Mikor érzem azt, hogy semmi sincs hiába.
Mikor tudom azt, hogy felébredt az elméd?
Mikor hallom azt, hogy nem barát töri össze barátjának lelkét?

Engem engedj , már nem köt le köteled,
Engem engedj mert most magamat követem.
Levágtam és eldobtam minden béklyóm s kötelem,
Messze szállok és ezt próbálom elhinni.

A halált nem félem és magamon saját terhem cipelem.
Mások terhe nem ró rám felelősséget ezután.
Kik letépték láncaik újra életre keltek.
S kemény lelkük sebeiktől, még keményebbek lettek.

Hasad a bocskorszíj mikor újra lekötnek,
Hátamból hasad mert én bizony megszöktem,
Megszöktem s senki nem tudja hová,
Vérző hátamon ezernyi seb ontja magából a vért,
Én meghalni talán kész vagyok saját érveimért!
Sót és ecet hintenek sebemre folyton,
Meghalnom kéne vagy éljek e még ezen a világon?

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-26 07:21:38


Varga Károly
Sötét felhők tekintete

Sötét felhők gyűlnek felettem,
Látványuk borongós hangulatot kelt bennem.
Nem értem miért bántanak,
Ha semmi rosszat nem tettem hát hagyjanak.

Szurkálódás bökdösődés minden szó,
Olyan ez mint egy befordított sündisznó.
Küzdök hogy e helyzet változzon,
a fekete felhőkön valaki áthozzon.

Lepattog a szó mint az ólom lövedék,
Lelkemen nyoma csak sistergő töredék.
Már én is lassan űzötten fáradok,
A szavak, golyózáporában elázok!

Vérbe fagyva fed el a sötét árnyék,
Mit a szétfoszló felhő ád rég.
Halványul a felhő mégis van árnyéka,
Ez mi lelkemet fehérre átmossa.

Egy kapcsolat végével lásd mi változik,
Akire néztem lassan mind elkárhozik.
De én ilyen vagyok nézz rám kérlek,
Ebben a világban én csak félek.

Félek és támaszom már nincs,
Két kezem a halál felé magadtól ints.
Mert itt ami volt nekem nincs,
Rám ne félve, hanem szánva tekints.





Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-26 07:21:38


Varga Károly
A táj harmóniája

Kinézek a tájat figyelve merengek,
Nem látok mást csak puszta hegyeket.
Ezeket pedig álmaim szelik át,
Nem állíthat ezek elé senki akadályt.

Az égről a hideg kiált le a földre,
A reggeli köd ülepszik meg egy kietlen völgybe.
Némán néz csak az egész világ,
A mezőre vetik árnyukat a repülő vadlibák.

Ők is szárnyalnak a szabadságot élvezve,
Egy nagy pisztrángot fog halkan egy kis medve.
Majd nézi őket s utánuk vágyik ő is el délre,
Megijed egy nesztől s a bozótba iszkol félve.

A táj csendes, és a harmattól fénylik,
Ilyenkor a vad szeder mi érik.
De ezt ki látja? Csak a természet embere,
Városban mi érint? A betondzsungel szele!

Lépj hát a természet lágy ölére bátran!
S megláthatod a jövőt abban a sziklában.
Járj mindig a természet nyomában,
S megleled a harmóniát álmaid vad sodrában.

 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-06-21 06:47:41, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... (#) 2011-06-21 06:44:06

Varga Károly
Új barátom

Elvékonyodtam, érzem kevés vagyok,
Felém közelednek az egyre vadabb holnapok.
Ezek mind betemetik a már a jelent,
Hát ez az mi bennem már nem idillt teremt.

Sok ember arcára kiül a fájdalom.
Amit velük szemben más csinált, úgy nevezik ártalom.
A komorság oly hideg és kemény lett,
Hogy akárki bátran rákönyökölhet.

Aki segít, ő egy szőke, pink hajú barátom,
Kinek vállán elsírhatom bánatom.
Segít, szeret, harcol helyettem mindig,
Fejet hajtok előtte, mert nélküle sárban állnék térdig.

Igazi harcos lesz belőle én érzem.
Ilyen ember kevés járkál köztünk,
De én egyre többet fedezek föl belőlük.
Mert nem a jelen hanem a jövő áll előttük.

Egy pillanatra kérem még őt,
Ne csak nekem másnak is adjon erőt.
Mellette én is szintén bármikor kiállok.
Ha kell megvédem rá biztosan vigyázok.

A komor arcok kividultak az ünnepek alatt.
A fájdalom elszállt belőle semmi sem maradt.
Ilyen barátok vagy barát mellett jó élni,
Az erőt adó jövőt, s nem a jelent velük sírva nézni.


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... (#) 2011-06-21 06:44:06


Varga Károly
Barátság

A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre jobban elmélyül.
Veled minden napom egyre jobban felélénkül.

Kérlek maradj itt és lépj velem át egy életen.
Légy nekem egy legenda kivel az életem élhetem.
Ahogy együtt sokszor álltunk a járda hideg peremén.
Ugorjunk hát mindketten az idő acél fogaskerekén.

Ez az állapot egyikünknek sem lehet börtön.
Hisz a legjobb barátomnak utókorom darabkáit költöm.
Az én életem, lelkem nélküled olyan mint egy kártyavár.
Nem a haragtól hanem a boldogságtól vörös a látóhatár.

Ahogy ez a kép is gyermeki elmémbe te is beleégtél.
Nem egy művirág vagy mi a polcon elenyészett.
Forró barátság ég mi egy évezredet is túlélhet.
Én nem vágyok másra csak a valóságra,

Egy baráti ölelésre, egy baráti kézfogásra.
Ha pedig menedékre vágyom azt benned megtalálom.
Hisz te vagy kiért mindig és mindent megteszek.
Én benned és a barátság kötelékében hiszek.

 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
x
  2011-06-18 10:34:47, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-06-13 14:48:56

Varga Károly
Gondok

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge lelkét tépik.
Városi ficsúrok kik az egészet nem értik.

Mert, semmit nem így képzeltem kerek e világon,
S szemeim mégis átlátnak minden határon.
Vörösen parázslik az égbolt a horizont szélén.
Olyan mint, ha a nap égetné el ott a gondokból font rőzsét.

S a sötétből jön a gondolatok belepő füstje.
Mi bőrömbe ivódik s nem mosódik ki örökre.
Elcsendesül minden s a fű közt a tücsök zenél,
Ezerszer hangosabb ez ezer hegedűnél.

S körbevesz a hang s lassan szabadít meg a bútól.
Lassan felmászik az égre a Hold a feneketlen kútból.
Hozza magával ezernyi sziporkázó csillag fényét.
Senki sem értheti e jelenség igazi jelentését.

Vetkőzd le rongy, piszkos ruhád kérlek!
S nem engedelmeskedik így intek búcsút az éjnek.
Nem lett könnyebb a lelkem még most sem.
A selyem pázsit egésze csak gaz lett körülöttem.

Ugyanúgy bánt, hogy nem változik semmi.
Leginkább ez fáj s nem tudom elfelejteni.
Mire már nem leszek lehet ismét pázsit terem,
Remélem ez lesz majd mi elfedi sírhelyem.


 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
x
  2011-06-16 20:33:06, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-06-25 13:04:26

Varga Károly
Háttal

Háttal a világnak, hozd létre önmagad,
Bukdácsoló gondolattal mi mindenen fennakad.
Látod az emberek arcát a városban?
Egyedül ülsz egy padon teljesen fáradtan.

Megkérded' magadtól mire mész egymagad?
Semmit sem érsz ha nem találod meg társad.
Minden ember egyedi, minden ember termék,
Ezekben a termékekben villannak emberi elmék.

Hogy megértsd őket egy szó kell még.
Mert van, hogy a futószalag befuccsol,
Ahogy a gyártás, minden ember elkussol.
Ide kell a minden, hogy önmagad legyél.

A többi ember közt valamit te is tegyél.
Most a gazdagok közt szegény vagy,
Úgy érzed magad, hogy már nem is élsz,
A holnaptól mindig csak jobbat remélsz.

Nem látod még mindig önmagad a létben,
Csak lelked sebzett s te térdig állsz a vérben,
Elfordulsz, és nem segít rajtad senki,
Mégis téged bámul a világon mindenki.

Hátal ülsz és magadban tartod a problémát,
Nem találsz senki ki szádra ezer csókot ád.
Beletörődsz rettegve a szomorú tényekbe,
S nem találsz majd rá soha emberi lényedre.





























































 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
V Károly
  2011-06-16 09:51:38, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-22 12:48:19


Varga Károly
Törekvés

Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz ember a tömegből,
Vagy akár huszár ki lóval kiugrik a seregből.
S meglátod mi lesz majd abból a gyerekből.
Kit csak törekvése vezérelt s nem táplálkozik dühéből.

A szüleim engem példát mutatva neveltek.
S volt, hogy a suliban jó párszor megvertek.
Én sírva rohantam anyához s ő csak nézett apura.
Tűrd el fiam! Az élet nekik mindezt visszaadja!

Hálát adhatok az égek, hogy szüleimtől ezt kaptam.
Békét, megértést, szeretetet egy összetartó családban.
Sok mindent megadtak mit gyerekként nem értettem.
Sok mindent értek s mára ezt magába lelkem.

Én az élettől mit is várok mindig el?
Mert ő csak jön és minden nap állba ver.
Feltápászkodni nehéz de én kiugrom a sárból,
De menni kell s erőt merítek a hibákból.

Mindig bűnösen tapos át rajtam az éjj.
apám azt súgta bízz és remélj, vidáman élj!
Neki van igaza, s adok az ő szavára,
engem ő így tanít az élet tanárja.

Lásd most mi lett abból a gyerekből,
Itt ül egy tollal s nem ugrik a seregből.
Vigyáz magára s éli megszokott életét,
S a törekvése hajtja míg csak célt nem ér.







 
 
0 komment , kategória:  Varga Károly 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 886
  • e Hét: 8424
  • e Hónap: 24063
  • e Év: 57459
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.