Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A HUNOK ARVISURÁJa 17-rész
  2011-11-26 13:54:30, szombat
 
  268.Arvisura Deédes aranyasszony oktatási anyagából 450-455-ig

HÁROMSZOR NYOLCAS ISTENSÉG

A kínaiak a hunoktól tanultak meg írni Ataiszban, Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót, míg a hun felvidéken a legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karmos állatokat tartottak. Amikor Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok jöttek át a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de Özönvizek és a hunoknál szokatlan emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig a hegyek alján lévő síkságokat a háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és agabákkal összeházasodva megalapították újból a 24 hun törzs szövetségét. Az egész Hangun folyó vidékét bírtokukba vették. Sajnos Susa városából száz, igen tekintélyes családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a kinajokkal összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Ők bevezették az ataiszi kulturáltabb életmódot és vezetésük mellett a kinajok nagyon elszaporodtak és mindig nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi család összeházasodott a 24 hun törzsszövetségnek és agabáknak a száz előkelő családjával és uralkodó dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek, járványos betegségek, marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas gazdag hunok gazdaságaiba menekültek. A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 hun törzsszövetség évenként rótt és egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt széles körben elterjesztették. Buddha hite elkezdett terjedni és a 400 családon belül is elkezdődtek az ellenségeskedések. A 3930. medvetoros évben hatalmas földrengés pusztított a Hangun melletti Hun síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben hagyták el a kettős Hun folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az Ordosz vidék hun lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran megtámadták.

mert a tudás csak egy Ekkor hosszú évek munkájával a kinajok felépítették a Nagy Falat. A 3834. medvetoros évben azonban (Kr.e. 206-ban) Matyó hun hadvezér (Maotun) a márciusi Kos jegyében született ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt Nagy Falon, aki uralkodó családokat alapított, de a meg nem értés miatt a kinajok a hatalmaskodókat kiűzték Ordoszból, csupán a beavatottakat hagyták meg háborítatlanul Ordoszban a kézműves úzokkal együtt.

Az ordoszi beavatott központ a 400 család védelme alatt állott, de a gyakran betörő háromszor nyolcas istenség csapatait a 3368. medvetoros évtől a 3386. medvetoros évig a Nagy Fal közelségétől eltávolították, mivel az agabák, az ordoszok, a besenyők, a hokjenok és fokjenok nem vállalták az örökös háborúskodását a 24 hun törzs szövetségének. Az ordosziak Hunnornak hívták a harmadik nyolcas Istenség fővárosát, de a mongolok és tatárok ragaszkodtak a Honnor elnevezéshez, tehát ilyen csekély szóeltérések miatt is nagyok voltak az eltérések, hát még amikor osztódások révén 216-ra emelkedett a hun törzsek száma.

Talán csak azért, mert nem volt elkülönült vallás!Ordosz beavatott központja Paszametik fáraótól kezdve nemcsak a 24 hun törzsszövetségnek volt a szellemi központja, hanem a Susa beavatottjainak és a Karnak bölcseinek is. Ezért a 400 uralkodó család még a Nagy Fal építésénél is két oldalról védte meg Ordoszt. Buddhizmusnak a terjedésével viszont, hogy hatalmukat a 400 család tagjai is megőrizhessék, áttértek a lakosság hitére. Azonban Ordosz térségében sámán és beavatott képzés is folyt. Majd amikor a második nyolcas Istenség Káspivár székhellyel külön birodalmat alkotott az első nyolcas Istenség Magyarka székhellyel már megalapította a nyugati hun birodalmat. A földrengések és buddhizmus terjedése miatt Ordoszból és Hunnor birodalmából ekkor a harcias hunok eltűntek, mivel nem akartak a földrengésveszélyes Ordosz birodalmáért harcolni, mert a pamír-sakákkal felduzzadt Káspivár birodalma befogadta őket, majd az itteni kimelegedés folytán beállott sivatagosodás miatt a nyugati első nyolcas Istenség hun birodalmába vándoroltak. Az Ordosz beavatott központ azonban sokszor vérfrissítőnek és szellemi erősségük fokozására használta fel a beavatott képzést. Így került Megyerja aranyasszony is Ordoszba, s itt a kínai császár felesége lett. Hunor és Magyor azonban az apjuk korai halála miatt nem tudott Ordoszban megmaradni, ezért először Hunnorba, majd Káspivárba, s végül Magyarka térségébe a Meótiszi határőrséghez kerültek, ahol az Ugor-bolgár fejedelem két leányát megszöktették, s így a szégyen elkendőzése végett kénytelenek voltak Hunor és Magyor fejedelmi ifjakhoz adni a leányokat.

Gyula-Duló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, aki az itteni névadó naptár szerint felvette a Hunyor nevet és határőr parancsnok lett. Magyor pedig Irgizát vette el feleségül és Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el és kalandozás helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet. Csatlakozott a nyolcas szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek. Ordosz beavatott központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak, hanem minden tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állanak. A Van tó környéki királyi család beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az uruki-mani keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán Ujgurföld tette meg államvallásnak. A 24 hun törzsszövetségnek fejedelmi családja azonban elismeri a Nazirt (Názáreti Jézust) 24 karéjos beavatottnak, mivel Hétváron a hikszosz földön lett tárkányképzős, Karnakban pap és Ordoszban beavatott és hazatértében Uruk városában megalapította az uruki egyisten hitet. Ezen érdek nélküli Isten felfogás a szeretet vallása lett, amely már közel jár a tízezer évvel azelőtti Kaltes asszony bolygójának felfogásához és műveltségéhez. Ami csodákat később tett, az a magasabb szellemi képzettségét igazolja. Anyja népe azonban az érdek nélküli szeretet hitéért keresztre feszíttette.

Ma is ugyanúgy megölnék a saját fanatikus hívei is.Máriának végig kellett nézni a fia halálszenvedését. Hunyor fia Bagamér-Balambér vállalta a harcias honfoglalásokat és a Szaszanída hunokkal és kur-dokkal házassági kötelékekbe léptek. Bevezették a kettős uralkodási rendszert, 360-ban Nazir születése után Magyarka térségéből a Dón, azaz Ten, Tenis és Tenisur folyók mellé vándoroltak és a harcos nyugati gótokat kiűzték onnan, míg a keleti gótokkal összeházasodtak. Valens római császár befogadta a menekülőket Pannóniába. Azonban a gótok beáramlását nem tudták megakadályozni, ezért már 378-ban legyőzték a császárt, ekkor gótokkal együtt hunok is behatoltak Pannóniába. Ekkor Bagamér volt a fősámán, míg az öccse Udin nyugati fővezér lett, aki a Jász-sfkságra tette át a székhelyét és Kari jász fejedelmi lányt vette el feleségül. A rómaiak a gótok ellen Udint hívták segítségül, mivel 401-ben a gótok Valeria tartományt elfoglalták. Udin sámán 395-ben a Tisza mellé tette át a székhelyét és Ordosz beleegyezésével engedélyezte a gót seregek elleni harcot. Így a rómaiakkal közösen legyőzték a gótokat és cserébe a rómaiak 409-ben átengedték Valeria tartományt a hunoknak. Udin megszervezte a hunok áttelepedését a már régebben is lakott Jász-síkságra és 401-411 között a széki és kaza hunok betelepedtek a Kárpát-medencébe. Két fia, Ruga és Upor már Pécs-Tórem városában született. Ezt a szövetséget még annak idején Hunyor nagyfejedelem hozta létre, amikor Rómában tanult tárkány-mesterséget.

Bagamér 410-ben meghirdette a Nagyvízig való harcot és Bizánc, valamint Róma térségében is tájékozódtak a végső harc kimeneteléről. Buda Bizáncban, míg Attila Rómában volt kalandozáson és követségben, így még Ordoszban eldöntötték, hogy 435-445 között Buda elgondolása szerint anyagi bázisra és kincsekre tesznek szert Bizánc felé, míg 445 után a nyugat-római birodalom felé kell előkészíteni a Nagyvízig való harcot, és 455-ben a Buda előzetes tervei alapján győzelmesen uralmuk alá lehet hajtani a nyugati világot. Az Aral és Káspi tengerek között ekkor az avarok vették át a vezető hatalmat. A tiszamenti Pusztaszeren 433-ban Ruga és Upor az Udin vezetésével Attila szaktanácsadása szerint legalább 50 tömény lovas szükséges ahhoz, hogy a Nagyvízig való harcot megvívhassák. Buda, amikor 435-ben felépíttette Budavár alagút rendszerét, Ruga és Upor tervét úgy módosította, hogy tisztán a 24 hun törzsszövetségi harcosoknak kell ezt a mértéket megütni, mert a gótok, szkirek és a többi segédcsapatok hűsége bizonytalan, mert mindkét oldalra eldönthetik a Nagyvízig való hódítás sorsát. Így a fővezéri központ a Pusztaszeri térség és Budavár sámánközpont volt, ahol a szellemi élet koponyái összpontosultak. Mivel a buddhizmus miatt a beavatott központ is Budavárába költözött, a Buda tapasztalatai alapján megteremtették Bizánc felé a gyepű elvét és hódításaiknak révén évi adófizetésre kötelezték a Bizánc császárságát, mivel a régi Kaszu-szövetség maradványai is nyomást gyakoroltak Bizáncra. Sajnos Ordosz sámánközpontjának áthelyezése a fősámánságnak aranykészlete miatt nézeteltérést robbantott ki a visszamaradt 8 besenyő törzs és Budáék között. Ezért még a hátrahagyott Ordosz nevét is a 8 törzs vezéréről Pató névre változtatták, amit az agabák és kínajok Patau-nak ejtettek ki, viszont az ordoszi síkságot a mai napig a régi nevén hívják és a visszamaradt 24 hun törzsszövetségi maradványokat ordoszoknak.

A tíz-nyíl besenyő szövetségből Réka 2 töménye Attilának a vezetése alá tartozott és az aranykincsekből ők is részesültek. Buda szigorúan ragaszkodott a 48 tömény és 2 besenyő töménynek teljes beérkezéséig, az ifjú vezérek azonban a gótok unszolására siettették a Nagyvízig való csata beindítását. Buda-Belédet (Bodó, Böde, Bede ugyanúgy Budát jelent más törzsi névadásban) a gót vezérek nagyon gyűlölték, mert Buda 445-ig szigorúan ragaszkodott a kaszu-szövetséggel együtt a Bizánc császárságának a szorongatásához és a velük szemben való kincsszerzéshez, most pedig a gótok takarmányozási gondok miatt Buda-Beléd ellen hangolták a harcosokat, akik Budát meggyilkolták és fellángoltatták Attilát a Nagyvízig való harcra. A hiányzó 5 tömény azonban megbosszulta magát, mert a nyugati gótok átálltak Róma mellé és ezáltal a keleti gótok is meginogtak. Husz törzs töményével és a tárkányok töményeivel már nem tudták pótolni a hiányokat, s így a Nagy-csata eldöntetlen maradt. Attila egy éjszaka még a csatatéren maradt győztesként, de a fellépő dögvész miatt Attila kénytelen volt visszavonulni. A hun hadsereget nem törte le a nyúl évében esztelenül kikényszerített háborúskodás, mert 452-ben a nyomokban beérkező szkíta-daha szövetség harcosaival végigpusztították Itáliát és Róma előtt megálltak. Itt az úzok voltak őrséges szolgálatban és a bor mámorában lévő Attila helyett én vettem át a parancsnokságot és a békéért könyörgő pápával megegyeztem abban, hogy kincsek és foglyok tömegeiért megkegyelmezünk Rómának a Nazír utódjának kérésere. A hun vezérek is belefáradtak már a városok ostromaiba, mivel sehol nem találkoztak Éciusszal, aki a nagy csatában is megfutott Attila elől és örültek bátor fellépésemnek. Az asszonynépek a Rimalányokkal az élen örültek a hadifoglyoknak, mivel így földjeiket volt kivel műveltetni, és a hadiözvegyeknek volt kihez férjhez menni. Így valamennyire pótolni tudtam a férfi munkaerők hiányát.

Sokkal helyesebb elgondolása volt Buda-Belédnek, akinek tanácsára Ruga már 434-ben súlyos békemegállapodást kötött Bizánccal. 441-ben viszont Attila már a nagy hun kővetővel belőtt Bizáncba, ahová 447-ben a gót és gyepida csapatokkal törtek Bizáncra és gyepűket követeltek a nyugalmuk érdekében. Ekkor a császár elküldötte követségbe Priszkosz rétort, aki 448-ban megjelent a Nagytanács előtt Attila udvarában. Ekkor az előzetes tervek szerint Bizánccal szemben engedékenyek lettek és Attila pályázott a barátjának, Éciusznak helyére. Ekkor fokozatosan meg akarta gyorsítani a Róma elleni terveit. Ebben nagyrészt az is ok volt, hogy Attila és felesége között megromlott a viszony és a hunok hírszolgálata szerint III. Valentianus és Éciusz között szintén és nővérével, Honóriával is nézeteltérései voltak. Attila ekkor megkérte Honória kezét és Galliát kérte nászajándékként. Erre a kívánságra III. Valentianus és Écius kibékültek, és Éciusz már ekkor nem tört a császári szék felé. Mivel Bizánc az örökös zaklatás miatt már meggyöngült, Attila alkalmasnak látta az időt nyugat lerohanására. Buda-Belédet a segédcsapatok vezérei megölték és 451-ben a hunok csapatai már özönlöttek nyugat felé. Elöl a 24 hun törzsszövetség Kos-jelű lovasai haladtak, majd a nyugati gótok, szkirek-kaszuk és Ruga csapatai. A nyugati gótokat Éciusz igyekezett lebeszélni a keleti gótokkal való szövetsége miatt. A nyugati gótok királyai, valamint Eszék és Maros töményvezérek is elestek a csatában, de Attila és Éciusz szellemi küzdelme megoldatlan maradt, mert Éciusz megfutamodott.

Következő évben Leó pápa és Attila közt folyó vitát úgy oldottam meg, hogy férfi foglyok és kincsek, valamint Honória kezének igéretével létrejött Attila és Leó pápa békéje. Mivel a keleti és nyugati gótok kibékültek, tárgyalásokba bocsátkoztak Mainz érsekségének fejedelmeivel, akik javasolták, hogy egy fejedelmi lányt kell feleségül vennie Attilának, mivel közte és Réka között a viszony nagyon megromlott és a római császárság nem szívesen adja feleségül Honóriát a feleségétől külön élő Attilának. Azonban mire a másik évben Attila elment volna Honóriáért, a németek Krimhilda-Ildikót elküldték neki feleségül. Amikor a nászukat tartották, Attilát a német küldöttség megmérgezte és a fővezér hírtelen meghalt. A nyugati világ ujjongott e hírre és Honória is örült ezen házassági cselnek, mert bár a hatalom elbűvölte, hogy a Világ Urának címére törő Attilának a felesége lesz, de az újabb hírre már örült, hogy Leó pápa kívánságára nem kell egy vad harcosnak a harmadik feleségévé lennie. Buda fia Aladár, és Attila fiai: Ellák, Dengezik és Csaba nagyon jól tudták ezen cselszövés megtörténtét és anyjukhoz rohantak a Bikis-besenyők szállására, ahol Réka arra bíztatta fiait, vegyék át az Aladárnak ígért fővezéri hataImát, mivel ők hárman vannak, de kisebb fiát, Csabát magánál tartotta. Aladár, Ellák és Dengezik Pusztaszeren megszervezte a seregét és egymásnak estek Attila temetése után. Sajnos nekem kellett a felbőszült seregek közé állnom, mert mire a palóc fejedelmi földről Tiszavárkonyon keresztül lelovagoltam a diadalmas hun seregnek már csak a töredékét láttam.

A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett Nagy csatát nem fejezhetik be. Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között felosztották. Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál tóig. Dunna asszony, Réka asszony, meg én maradunk a Leó pápával történt római megbeszélés értelmében, mivel a hunok vezető rétege az uruki-mani keresztényekhez tartoznak és az asszonytársadalom már lemondott a világuralmi törekvésekről. Az uralkodó család tagjai a segédhadak vezéreinek családjával összeházasodott. Mivel Dengezik és Aladár már kijelölt országaikban jártak, a gótok, rómaiak, dahák a gyepidákokkal szövetségre léptek és Ellák ellen fordultak és a Pannonföldön legyőzték. Csaba és Szöged, mire segítségül sietett volna, Réka leintette kisfia heveskedését, mivel a dahák vezéréhez ment közben feleségül. Jómagam újból a küzdő felek közé álltam Leó ígéretével kapcsolatban és békességre intettem az egymással szembenálló csoportokat. A palóc fejedelmi földön béke honolt. Réka kezéből a hatalmat nem engedte ki és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény területét és Attila nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte. A palócföldi Nagyszalán elhatározták, hogy a Hórusz tiszteletére megrendezett ünnepre Kosut hadnagy vezetésével egy 5 fős lovas küldöttséget kell meneszteni.

Egyiptom a hunok Szíriuszi rokonsága volt, ahonnan rendszeres támogatásuk visszaesett.Ennek a célja az volt, hogy a beavatottakkal lépjenek érintkezésbe, főként pedig figyeljék meg az Ibos napját, azaz a Nílus áradásának napját, ameIy megfigyeléssel a 24 hun törzsszövetség megalakulásától az aranyasszonyok havának tartalmát meghatározták. Ugyanis a bölcsek: Nippur, Babilón és Karnak megfigyelései szerint a Hórusz-Isten tisztelők ünnepi napjain megfigyelték a Szóthisz-csillag feljövetelét, amely kapcsolatos a Nílus áradásával. Ataisz elsüllyedésétől kezdve ez a csillagászati év eleinte csak 360 napos volt, majd fokozatosan 365 és 366 napban állapodott meg. A 24 hun törzsszövetségben minden negyedik évben tárkánynapot tartottak és 365 nap helyett 366 nap lett a tárkánynappal a negyedik év. Minden 20. évben amikor a sámánképzősök 5 éve és a tárkányképzősök 4 éve összetalálkozott, emberöltős kalandozásra mentek a lovasaink. Most Budavárról 440-ben nem lehetett küldeni Hikszosz-föld felé ilyen kalandozókat, mivel Bizánccal hadban állottunk, hanem 445-től már esedékessé vált ezen kalandozás bevezetése. Így került sor a palócföldi sámánképzősöknek a kiküldése. Amikor Kosut hadnagyék a Hikszosz-földről a Hírös-kapuból megjöttek, jelentették, hogy az Aranyasszonyok hónapjának egy bő nappal rövidebbnek kell lennie az elkövetkező évben, mivel az áradás Szóthisz napja, azaz a hikszoszok szerint az Ibos napja a miáltalunk vezetett névadó napok egy nappal kell, hogy az ünnepek alatt rövidüljenek. Karnakban összeült a 42 tartománynak 42 bíróval kibővített tanácsa és a Szóthisz csillag feljövetelét így állapítottuk meg. A háromszor nyolcas hun Istenség képviseltette magát 1-1 hallgatóval most is a karnaki bölcs papok között és a 42 bölcs bíróval közösen döntöttek arról, hogy a gyakoribb Nagyszalák miatt az Ibos-napok kezdete egy nappal kell, hogy megrövidüljön. A palócföldi Nagyszala lezárása tehát úgy történt, hogy egy nappal rövidebb lett az Aranyasszonyok hónapjának a napszámai. Így a Névadó-feljegyzések is megrövidültek egy nappal való előrehozatal miatt.

Nekese fősámán és Deédes aranyasszony úgy döntött, hogy a névadó napok jegyzéke a megmaradt Csaba birodalmában, minden nap csak 8 nevet tartalmazzon, mivel Ellák megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népi Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba (Dnyeper) és Aladár népe az Etil mindkét partjára vándorolt és ott a magyarok törzsszövetségével összeolvadt. A tíz névadó törzs mellé azonban a 8 törzsszövetségbeli név mellé felvették Bizánc és Róma hatáskörének a neveit is. Így adódott minden napra 10 férfi és 10 női névadási névnap. Ez annál is inkább esedékes volt, mivel bizánci és római kereskedők, iparosok megtelepedtek Pannonföldön és Szírmiumban. Elkezdődött viszont olyan névadás is, hogy a keresztény és őslakos neveinket összepároztatták. Bató napján megszületett egy fiúgyermek keresztény anyától, akkor ezt úgy jelölték, hogy Bató-Péter lett a közös névadó neve a gyermeknek. Közös megegyezés alapján 455 elején Avitus császár uralma alá hajtotta újból Pannóniát. Nyomban összeült Palóc-Vasváron a visszamaradt népek tanácskozása. Ruga népe Bécs és az Ibos (Ibbs) között helyezkedett el, herulok segédcsapat népe a Vág körül, a Garam és Vág között a svébek, Bodrog környékén a szkirek, Duna és Tisza között a jász-szarmaták. Eszék magyari népe a Dara folyó alsó termékeny oldalán, Budaváron a kazahunok kis csoportja Dunna asszony vezetésével, a manysik Szala törzsének maradványai a Zala folyó két oldalán megmaradtak és engedélyezték a Ten és Tenisur vonaláról elvándorolt keleti gótok megtelepedését Pannóniában. Ezt annál inkább is megtehették, mivel ők nem vettek részt a hunoknak Ellák vezette szövetségének a megtámadásában.

A gyepidákok és dahák Réka szövetségesei voltak, ezért Deédessel úgy döntöttek, hogy a háborúskodásokban nem vesznek részt, hiszen mindenütt a legtermékenyebb földterületeket a 24 hun törzsszövetség népei foglalták el és a legelőterületeik is igen megnőttek. Állatállományukat viszont a legjobb fegyverekkel védelmezték. Itt a vasvári tárgyaláson a bárdok is megjelentek és Dunna-Deédes-Réka asszonyok családjával házassági szövetségre léptek. Ezzel biztosították a megmaradt területük sérthetetlenségét. Mivel Deédes aranyasszonynak 9 fia és 6 leánya, valamint 24 unokája volt a 455. évi almafa-virágzás ünnepén, elhatározták, hogy birodalmuk védelme érdekében a Csörsz-kiképzési vonalat fenntartják Attila volt segédcsapatainak népeivel együtt, de háborút nem vállalnak. Vasvár vascipó begyűjtőhely igazgatás alatt három kabar és három úz (palóc, maruz és daraguz), valamint a többi 24 törzsből 4 tömény maradék szerveződött, akik Budavárát és Szöged vezetésével Attila nyughelyét védelmezték. Babai székihun-szarmata származású töményvezér helyettes ezen terület határőrségét megszervezte. A palócok települései Vadna várától a Pozsony széki-hun nemzetség váráig elhúzódtak és a Csörsz vonalán településeket szerveztek.. A herulokkal, svébekkel és jászokkal soha nem háborús-kodtak. Ezen a 455-ös almavirágzás ünnepen eldöntötték, hogy a Bálvány hegyi leányvásárt rendszeresítik, hogy a házastársak közötti nézeteltéréseket kiküszöböljék. Ugyanis egy törzsben minden férfi harcosnak csak egy felesége lehetett.

Többnejűséget és többférjűséget csak a Nagy-Süán győzteseinek engedélyeztek, mivel azok másként is igen ügyesek és jóerőben lévők voltak. Természetesen úgy a sámán, mint tárkány-képzésen csak a legelőkelőbb hun törzsszövetségbeli ifjak vehettek részt, hogy aztán a Csörsz-vonalán kiképzendő harcosoknak vezetői legyenek. Viszont a 24 évet letöltött vitézek családjai a Csörsz vonal mindkét oldalán egy eke földbirtokot és házhelybirtokokat kaptak. Így a Csörsz vonal élelmezése mindig biztosítva volt. Mivel Deédes látása már meggyengült, Szanka sámánt bízták meg az Arvisurájának a rovásával. Igen érdekesek az alábbi rovások. Deédes aranyasszony a Palócföldi Nagyszala értelmében engedélyt adott arra, hogy a végtelenül lusta asszonyt és a részeges férjet a házastársa elhagyhassa. Ez szintén a bálványhegyi leányvásáron történhetett meg, de akkor a hűtlenné lett házastársaknak más tömény területére kellett vándorolnia. Ezen a Nagytanácson eldöntötték, hogy a palócok területe Uzapanyitól Pusztaszerig, a maruzok területe Úz völgyétől Pusztaszerig terjedt, így a Leó pápával kötött egyezség szerint az egyistenhivő Deédes aranyasszony népe nyugalomban élhetett. A székihunok, kazahunok, jászok, szarmaták, dahák, szkíták, gyepidákok és szkirek isteneit sem vetette meg, hisz ezeknek isteneivel lett meg a Csaba nyugati nyolcas-istensége. Segédnépeik háborúskodhattak, de ők biztosan álltak a Csörsz-vonal mindkét oldalán és a területükön az esetleg átkalandozókkal nem ütköztek meg, hiszen a jövevények mindig jobban félnek, mint az őslakosság. Dengezik népéhez sokan elmenekültek az Ellák harcosai kőzül és a Van-tó melléki uruki-mani hivők az üldöztetés elől a Ten-Tenisur folyó vonalára menekültek. Az itt élő Dengezik-féle nyolcas istenség vitáiba nem szóltak bele, hanem a kutigurok törzsét gyarapították, akik megtűrték a szolid, dolgos uruki keresztényeket. Magyarkától Jászvásárig szétszórtan helyezkedtek el. Aladár népe az istenfélő magyari néphez csatlakozott. Nekese-Deédes fia: Daróc, akit bűnösnek minősítettek az Attila halála miatti gyenge őrparancsnoki tisztsége következtében, gyermekeit Deédes gondjaira bízta, majd felesége sírhantjától elbúcsúzva Aladárhoz csatlakozott és a Káma mellett a Bolári-házba benősült, ahol még sok fiai születtek. Ő volt az első, aki a Betseáni kazárok befogadása miatt tiltakozó szavát felemelte.

A magyarok törzsszövetségét eleinte csupán gyűjtőnéven Aladár csak ugoroknak hívta. Mellettük kazahunok, avarok, a 12 székihun nemzetség, mongolok, tatárok, kabarok és ujgurok alkották a nyolcas istenség törzseit, de hozzájuk csatlakoztak a becseáni kazárok, mint a kunoknak kaszukkal keveredett harcosai, a palesztin mohamedánok elől menekülő zsidók és az oszétek párszi-szkítái. Ezen törzsekkel alkotta meg Aladár harmadik nyolcas istenség és segédnépeinek új birodalmát. Ebben a szövetségben először a kazahunok ragadták magukhoz a hatalmat, de aztán a Huangho mellől menekülő avarok töményei és az oguzok lettek a hangadók. Az ugorok vezetéséhez a Nyék-törzsbéliek egyistenhitű tagjai járultak hozzá és vették át a szellemi vezetésüket. Legnagyobb gondot az iszlám-hitűek terjeszkedése okozta. A kazárok is igyekeztek a vezetőségbe befurakodni. Amíg a nyugati nyolcas istenség sorait a nyugati kereszténység szövetségként kezelte az uruki-mani uralkodó réteggel való házasságok révén és a Csörsz-vonal mögötti őslakosokat nem háborgatta, addig a Dengezik-féle uruki-mani uralkodói vezető réteg a görögök bizánci kereszténységével lépett kereske-delmi kapcsolatba. A kutigurok itt megszervezték pillanatnyilag az egységet. A középső nyolcas istenség úgy a bizánci, mint az uruki kereszténységhez igazodott a vezetők rétegében. A keleti nyolcas istenség okozta a legnagyobb gondot, mert itt a buddhizmus és mohamedán világ terjeszkedése örök háborúságot okozott. Az uruki-mani kereszténység Horezmben és Ujgurföldön már államvallás lett, de engedékenységük miatt soraikat úgy a buddhizmus, mint az iszlám nagyon megritkította. Mivel az iszlám a zsidóknak sem gondoskodott a nyugodt vallási gyakorlásukról, tömegesen hagyták el a Jordán völgyét, és a kazárokkal ellepték Bakátot, az akkor még igen termékeny 24 hun törzsszövetségi területet. Bakátot azonban többször érte földrengés, ezért a gazdag kazár előkelőségek a magyar törzsszövetségben is letelepedtek, és arra ösztökélték az ugorok szövetségét, hogy alakítsanak egy erős központosított államot, Aladár azonban a keleti nyolcas istenség birodalmában nem engedélyezte a 24 hun törzsszövetség népeinek ezen államalakulatát. Erről úgy Dengeziket, mint Csabát értesítette. Pató besenyői Ordoszban még mindig duzzogtak a beavatott törzsszövetségbeli kincsek elhozatala miatt, de már 455. Aranyasszony ünnepén egy kalandozó csoportjuk is megjelent a Deédes születése és névnapi ünnepélyén és egy Szirma nevű besenyő lovas meg is nősült, akikre Nekese és Deédes áldását adta. Mivel ezen Szmirnában járt besenyő vitéz felvette a Szirma nevet és Ecseg kabar bíró leányával házasságra lépett, a boldog apa engedélyezte a kabarföldön való letelepedést.

293. Arvisura Eperjes rovása 805-920

ARANYASSZONYOK URALMA

Eperjes 920 nyarán részt vett a bálványhegyi leányvásáron. Amíg a férfinép az ökörsütéssel foglalkozott, az összesereglett férjhez menendő leányoknak Eperjes csigatésztagyúrás és főzés közben az alábbiakat mesélte: A női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasünőké: a kicsinyek nevelése. De a kicsinyek hamarosan éretté válnak. És amikor eljön a szarvasbőgés ideje, a szarvasbikák egymásnak mennek, de hogy ki a győztes, nekünk szarvasanyáknak olyan mindegy, csak nyugodtan legelésszünk. Aztán újra neveljük a kicsinyeket, mert nekünk csupán a nevelés jut. Voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakóhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzésünkben is arról van szó, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona aranyasszonynak föl kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította az aranyrögös Ilona-országát. Amikor a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, mi akkor is féltve neveltük gyermekeinket. Pannonföldnek is Gyömöre és Almágy arany-asszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással. Amikor Atilla és Buda Pusztaszerre jött, meg akarták hódítani a világot, de az 453-ban Atilla halálához vezetett. Borzalmas testvérháború után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat és Palócföldön is, és Erdőelvén is ők mentették át népünket az avar korszakba.

Bősárkány 410-452 Bagamér 410-425 Balambér 410-425 Dunna-asszony 451-453 Attila 425-453 Buda-Jákó 425-435 Deédes 453-466 Csaba 453-460 Buda 435-451 Szörényke 467-490 Dunna asszony 460-498 Nekese 451-508 Száva-asszony 490-500 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510 Iona-Gyilyó 500-503 Száva asszony 500-503 Doma 510-535 Hajnalka 503-510 Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538 Torbágy 510-540 Torda 535-538 Suprun 538-550 Ilja 540-568 Szamos 538-556 Csát 550-590 II. Ilona 568-575 II. Ilona 556-568 Bát 590-595 Telena 575-600 Baján 568-580 Boza-Györke 595-598 Alpár 580-600 Bozsáló 598-600

Őbennük igazi amazonjainkat tisztelhetjük. A tudás és a harcképesség párosult bennük. Ebből a névsorból kitűnik, hogy Dunna asszonynak, Száva asszonynak és Ilona-Gyilyónak, majd II. Ilonának is át kellett venni a fővezéri hatalmat, hogy a Jász-síkságon fennmaradhasson a 24 hun törzsszövetség. 200 év alatt 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott és közülük négy aranyasszony fővezér is volt egyszemélyben. Deédes aranyasszonynak Atilla halála után az volt az első cselekedete, hogy megszüntette a háborús-kodásokat. Dunna asszony pedig 38 évig uralkodott Budavár alagút-rendszerében. Utána Ilona-Gyilyó, Csaba leszármazottja még a római pápával is kiegyezett és Pannonföldet kereszténnyé tette. Utóda, II. Ilona igen magas beosztásában segítségül hívta az avarokat és a háború őrületében úgy irányította az eseményeket, hogy a hun törzsszövetségnek az ország területén maradt egységei vegyék át az avarokkal a teljes hatalmat. Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki halála előtt az uruki 24. esztendőben megeskette fiait, hogy elvándorolnak az ő születési helyére, a Jász-síkságra, ahol őseik, még az 500. medvetoros évben egy virágzó birodalmat alapítottak. Ott halban gazdag folyók, bőtermő földek és erdei vadakban dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak; ott utódai örökké élhetnek. Jazig fia el is indult népével az ígéret földjére és utána még három hullám jött a 182., 255., és 332. évben. Elfoglalták a bőven termő Jász síkságot. Szabadka aranyasszony megalapította Szabadka városát, amely 28tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt. Kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj aranyasszony is itt rendezte be aranyasszonyi székhelyét. Városát föleskette, hogy leszármazottjaik örökké hívei lesznek a békességes életnek. Utána Kendice lett az aranyasszony; tőle Eperjes vette át a város feletti hatalmat, majd Ibolya, Zsip, Boldva és Piroska. Ilona-Ilu után Oszlányka aranyasszony uralkodott, ő rótta a legszebb Aranyasszony Arvisurát.

Ez máig sem változott. Ezért minősítettek vissza minket pogányokká és barbárokká. Amikor az uruki-mani kereszténységet a nyugati hittérítők csúful becsapták, s az avargyűrűk és templomok minden kincsét elrabolták, Keszt Aranyasszony állott az ország élére és a római pápa elismerésének kérdését úgy oldotta meg, hogy tíz évre az egész ország részéről előre kifizette pápai tizedet. Ez még jobban megvadította a kincsre éhes nyugati papságot és világi hatalmakat. Mintha egyetlen céljuk csak az összes templom kirablása lett volna. De Keszt Aranyasszony uruki-mani kolostorát mégis meghagyták működésében, s így 898-ig megőrizte az avar kincsek elrablásának részletes történetét. Ezt aztán Tarhos sámánnak adták át, aki Zsolt-Zoltán ifjú fejedelemmel együtt irányította az avar kincsek visszaszerzésére irányuló kalandozásokat. Keszt aranyasszony után lánya, Diás-Mária, majd Nyék vezér és a beavatott láncolat vette át az aranyasszonyok kiképzését. Fenntartották az uruki-mani érdek nélküli kereszténységet, s ezzel átmentették az ősmagyar egyház igazi vallását. Amíg azonban Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorának rovásait átadhatták Árpád Jász-síksági feleségének, Eperjesnek, közben nagyon sok olyasmi történt, amiről Árpádéknak tudomást kellett szerezniök. Mielőtt Tarhos-Keszthelyre megérkezett, Árpád és Eperjes 24 napig éjjel-nappal tanulmányozta Keszt aranyasszony és társai rovásait. A bennük foglaltakat Eperjes így állította össze: Alig, hogy az első medvetoros évben megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba tanulmányozni kezdte azokat a térképvázlatokat, melyeket a Holdnak a Földhöz ütődése után a jégkorszak menekültjei készítettek. Ezek szerint a hunok ősi hazája a Melegforrások birodalma volt. Ezért a 20. medvetoros évben, vagyis a Nazir születése előtti 4020. évben 100 jól képzett ifjú sámánt küldtek ki, hogy állapítsák meg, mi van még ott a Melegvízforrások környékén. Úzon ifjúsági fősámán 8 évig járta a vidéket, de csak a Tarkós-népcsalád egyes csoportjait találta, akik kőbaltás és dorongos harcban állottak egymással és a legyőzöttnek kiszívták az agyvelejét. Uzon sámánjai talpas és boldoganyás - házakat építettek a lakóvermek fölé és nyilaik segítségével hatalmukba kerítették a Melegforrások birodalmát.

Utána minden 20. Évben újabb csoportok érkeztek a puszta vidékek benépesítésére, de a vérfrissítés céljából is. Útközben a rokoni dahák és sakák törzsei is csatlakoztak a rokonlátogatókhoz, és az Úr város birodalmában tett látogatások alkalmával az uruki menekültek is tudomást szereztek arról, hogy itt jobb életet lehet kezdeni. Legnagyobb tömeggel Pannon vezér népe érkezett. A lakható területekről elűzték a görög-illir népeket és megalapították a Pannonföldet. Azután összeházasodtak a Káldorokkal, akiket egyes népek Kelták néven emlegettek. A Káldorok csatát vesztettek és elvonultak a hun törzsszövetség ősi földjéről, de ezután nemsokára a római birodalom igázta le az őslakókat. Mivel a nép termelőerejére szükségük volt, a Duna vonalán felállították a Limest. Az elmenekült őslakók még a folyókon át is megrohamozták ősi földjüket. Az Ordoszból jött rokonlátogatók és a hun törzsszövetségbe tartozók 430-ig folyton zaklatták a területrablókat, majd Attila fővezér 433-ban meghódította Pannóniát is és az ősi területeket visszafoglalta az Encs folyó vidékéig. Az addig letelepedett rokon népek alávetették magukat az asszonyuralomnak, és inkább összeházasodtak a vandáloktól kezdve mindenféle kóbor törzsbeliekkel, de a férfiaknak nem engedték meg az esztelen öldöklést. Attila fővezér után 435-ben megérkezett Buda fősámán is. Buda ellenzése dacára Attila az indokolt időnél egy évvel hamarabb, 451-ben elindította lovas töményeit a Nagyvízig tervezett hódító hadjáratra, de a közben kitört ragályos megbetegedések miatt a nagy csata eldöntetlenül végződött. Amikor 452-ben Róma ellen indultak, hogy Attila harcmezőn találkozzék gyermekkori játszótársával, Éciusszal, az a római sereg megfutamodott. Palóc hadak élén Deédes aranyasszony volt szolgálatban, amikor jelentették, hogy Róma városa lezárta kapuit, és a pápa tárgyalni akar a város megkíméléséről. Attila és társai ekkor a bortól mámorosak voltak és azt mondták, tárgyaljon velük Deédes aranyasszony, mert ők szoknyás haddal nem tárgyalnak. Az úzok aranyasszonya viszont megegyezett a pápával és gazdag zsákmánnyal, meg az asszonyok legnagyobb örömére, szabadon bocsátott férfi foglyok sokaságával tértek haza. Amikor Attilát Krimhilda megmérgezte, a temetés után a hun vezérek nem tudtak megegyezni a hatalom megosztása felett és a testvérháborúban majdnem kiirtották egymást. A végén Deédes aranyasszony teremtett rendet Pusztaszeren. Utána pedig azt mondta: menjen vissza a régi hazába, aki akar, de mi nem megyünk sehová! Ekkor újra az asszonyok vették át a hatalmat és rendszeressé vált az őslakók és a jövevények összeházasodása. A nagy öldöklő csata után Aladár és Dengezik a Ten és Tenisur vonalán 3 töménnyel visszatért az Itelhez, de Dunna-asszony és Deédes aranyasszony 15 tömény néppel itt maradt. Ezek közül csak az úzok, székelyek, egyes hun töredékek, jászok és kabarok maradtak a Jász-síkság környékén. De alig ért Aladár az Etil mellé Dengezikékkel, máris megindult a segélynépek maradványainak harca a hun töredékek ellen, meg egymás ellen is. 454-ben a hunok a Nagyvízi (Nedao) csatában alul maradtak. Dunna asszony aztán kiadta a parancsot az ellenségeskedések megszüntetésére. A dahák az 500. medvetoros évben kezdtek a Duna felé kalandozni.

Egyik részük a gepidahák vagy lovas dahák, akiket az őslakó hun törzsszövetségbeliek gyepidákoknak is neveztek, a gótok meg gepidákoknak csúfoltak, a Tisza és a Kőrösök vidékén meg Erdőelvén éltek. Lovasaik nyugtalanították a gótokat. A Ruga hunok az Encs és Ibos folyóktól Melken keresztül a székely nemzetségbeliek közelében Pozsonynál tanyáztak. A gótok ezeket rugaiaknak nevezték. Herulok a Garam és Vág között éltek, a nyugati úzokkal együtt, a Sébek meg a Garamtól keletre a nyugati kabarokkal. Ezeket kvádoknak is hívták. A svébek és jászok között élő őstelepes Saka-szkítákat szkizeknek nevezték. A Duna-Tisza között a jászok, szarmata-jazigok éltek. A hunok őróluk az egész síkságot Jász-síkságnak nevezték, mivel a jászok tették termékennyé ezt a síkságot és egyébként is ők voltak az őslakosok. Avitus császár 455-ben a Nyugat-római birodalomba akarta bekebelezni Pannonföldet. A keleti gótok 456-ban foglalták el a régi Pannóniát. A keleti gótok még nem vettek részt a hun maradványok elleni dunamenti (Nedao) csatában, mert akkor még a Tenisur mellett voltak. Izgágaságaik miatt Dengezik hunjai megtizedelték őket és kiűzték szálláshelyeikről. Marcianus császár megengedte a Pannóniában való letelepedésüket, de itt sem volt nyugtuk és szomszédaikat folyton háborgatták. Keletről a hunok támadták őket, de ők legyőzték a svéb királyt, Humimundot. Ekkor a svébek a szkítákkal, szkírekkel, rugaiakkal, gepidákkal, herulokkal és szarmatákkal szövetkeztek. Tehát felvonultatták a férfiuralom alatt élő törzseket.

Thiudimer gót király a végén átkelt a befagyott Dunán és a svébeket elpusztította. Véres csaták után Bizánc ellen fordult, de Naiyusnál sebeibe belehalt. Fia, Teoderich a Balkán országaiban maradt, azonban túsz fogságba esett. Onnan hazatérve, a szarmaták ellen fordult, aztán Róma ellen hadakozott Odoaker ellen. Majd az Attila sírhelyét őrző Babai székely-jász őrparancsnok seregére támadt, s azt is legyőzte, de ő is súlyosan megsebesült. Sikerült elfoglalnia Singidiumot, a későbbi Nándorfehérvárt. Esztelen csatározásait a végén még saját harcosai is megunták. Pannóniai tartózkodásuk alatt a rómaiak ellen fordult és 493-ban önálló államot alapított. Utána Vidimer gót király Nyugat ellen fordulva elfoglalta Rugát és Norciumot, azonban Itáliába való érkezésekor meghalt. Glycerus császár bíztatására a fia Galliába vezette a népét és ott egyesült a nyugati gótokkal. A gótok elvonulása után a gyepidákok, vagy gepidák megerősödtek, azonban Ilona-Gyilyó birodalmát nem háborgatták, mert már régebbi időtől kezdve összeházasodtak a hun törzsek asszonyuralom alatt élő maradványaival. A jász-szkíta-szarmata hatalmat biztosították afelől, hogy hatalmukat kiterjesztve mindenki ellen megvédelmezik őket. Ezek területéről elfoglalták Szirmiumot és az lett a székhelyűk. Az Itália felé vonuló Theodorich seregét meg akarták akadályozni elvonulásában, de azok ekkor még végleg, majdnem teljesen elhagyták pannóniát. Az Itáliában megalakult gót állam nem felejtette el ezt a támadást, sereget küldtek Szirmium ellen és a gyepidákokat kiűzték onnan. Szirmiumot Justinianus keletrómai császár is magának követelte. 490 táján megjelentek a bárdok (longobárdok) és Morvaországból elfoglalták Rugát és Encset. A rugaiakat a gótok Itáliába telepítették. A longobárdok nem álltak meg, hanem elfoglalták a herulok területét is. A herulok egy része a gyepidákokon keresztül a keletrómai császárságba menekült.

505-510 között Vabo lett a longobárdok királya. De, hogy ezt elérje, meggyilkoltatta a királyt és a fiát. A király unokája, Nildigis a gyepidákokhoz menekült és ott meg is házasodott. A longobárdok szintén összeházasodtak a hun törzsszövetség maradványaival, a frankhoniakkal és a székelyekkel is. Bizánc fenntartotta a jóviszonyt a longobárdokkal és azok az ő engedélyükkel telepedtek le 527-ben Pannóniában. Bizánc aztán a gepidáknak ígérte oda Szirmiumot. Ilja és Szamos fejedelem uralkodása alatt 547-ben egy újabb háború tört ki, de ez nem hozott döntést. A longobárdok már behatoltak ugyan a gyepidákok területére, de 551-ben Szirmium hovatartozása még eldöntetlen volt.

Justiniánus császár ekkor mindkét csoport háta mögött tárgyalni kezdett a Tenisur vonalán állomásozó avarokkal. A longobárdok királya ekkor Alboin volt, a gyepidákoké pedig Kunimund. Baján is felvette a kapcsolatot a longobárdokkal is, és a görögökkel is. Alboin beleszeretett a gepida király leányába, Rozamundába és elrabolta. Erre Kunimund megtámadta a longobárdokat és Bizánc segítségét kérte. Cserébe felajánlotta Sirmiumot. A Bizánc-gepida seregek legyőzték a longobárdokat és Alboint Rozamunda kiadására kényszerítették, de a gepidák ígéretük ellenére sem adták vissza Szirmiumot. Ekkor Alboin szövetséget keresett az avarokkal. Baján vezér a longobárdok állatállományának egy tizedét követelte és a zsákmány felét, s vele együtt a gepidák országát. Kunimund újra a császár segítségét kérte, de az nem küldött. Az avarok két oldalról nyomultak be a gyepidákok országába. Döntő harcra a Duna-Tisza közén került sor. A harc a longobárdok javára dőlt el: a gepida király is holtan maradt a csatatéren. Ezután az avarok könnyűszerrel elfoglalták a gepidák országát, de Szirmium a Bizáncé lett. A gepidák elmenekültek az országból, de 568-ban már a longobárdok sem érezték itt jól magukat és a svébekkel türingekkel együtt asszonyostól, gyermekestől elhagyták Pannóniát, azzal a szerződéses feltétellel, hogy 200 évig joguk van visszatérni. Ez azonban csak zavartalan elvonulásukat biztosította; közben minden bárdos települést felgyújtottak. Bármennyire férfiuralom alatt állottak az avarok, a győztes mégis Csát fősámán leánya, II. Ilona lett. Az özvegy Baján fővezér a győzelem után aranyhajóval ment megkérni Csát várába Ilonát. Három fiuk lett: Bécs, Pécs és Décs. Ezek folytatták apjuk uralmát, de a lányok az asszonyuralmat honosították meg. Így aztán az avar birodalom megszilárdult. Ilona aranyasszony volt az, aki 582-ben palóc csapatokkal bevétette Szirmiumot. Őt semmiféle szerződés nem kötötte. Utána a férfiuralom harcos korszaka következett, de az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte minden második évben váltották egymást a tanácsokban az aranyasszonyok. A Rima-szécsek sokszor megmentették a népüket a felesleges vérontástól.

Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig, Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig. Szavárdi vőlegénye merészsége miatt arab fogságba került. Még Tudval uruki-mani püspök se tudta kiszabadítani, pedig Szavárdi minden kincsét erre áldozta. Mint Rimaszécset, mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden arab, görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonföldre jött Bolári lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samo-féle árulást fölfedezte, 658-ig, Batizka pedig 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt az, aki a Béla törzzsel egyesült Onugor-bolgár birodalomból a Jász-síkságra hozta a szavárdi műveltségű uruki-mani hívőket és megerősítette a békés asszonyuralmat. A férje Haram beavatott volt. Tőle Zemlén beavatottal Zerinke vette át a Rimaszécs hatalmat. 683-ban a leánya, Urajka váltotta fel. Palóc férjével, Várkonnyal Sajó-Ordoszban telepedett le. Mióta Deédes aranyasszony a palócokkal ezen a vidéken megszállt, rájöttek, hogy az összes település között ez a vidék a legvédettebb. Itt annak idején még a vandálok megtorpantak és azóta idegen ajkú kalandozók soha meg nem telepedtek. A fiuk, Regöly, Tényöke avar fejedelmi lányt vette feleségül. Az anyósa után 709-től 731-ig ő volt a Rimaszécs. Legkisebb leányuk Borsova, Készmár kabar ifjúnak lett a felesége. Ő volt az, aki Kelemér nevű fiuk útján Gömörváron, Putnokon és Kelemérnek Poszáda nevű kis falujában a szőlőt megtelepítette. Itt ugyanúgy, mint az avar birodalomban, 20 évenként új községeket építettek az ifjúság számára. Amíg a házastársak ki nem haltak belőlük ezek a lakások megmaradtak. Borsova is, Készmár is az új Szőlős nevű falucskában halt meg 755-ben. Ekkor egymástól egy futásnyira három ilyen település volt, amelyikben már csak aggastyánkorban lévők éltek. Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu. Torzsalkodások elkerülése végett egy-egy korosztály mindig együtt lakott. De ünnepeken, vagy más nagyobb alkalommal az öregebbek mindig segítettek a fiataloknak.

Tudum fősámán még 755 előtt felvette az uruki-mani hitet és ezzel az avarok Égi birodalma szellemileg és szervezetileg is kettévált. 769-ig Ara-csilla volt a Rimaszécs. Az aranyasszonyok és az Öregek Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyar-ország és az Avar birodalom közé. A beavatottak is ide költöztek. Amikor a Tudum által alapított békességes Égi birodalom élet-halál harcát vívta Kelet felé, Aracsilla után 795-ig Embavér, majd 805-ig Arabeila, 815-ig pedig Emese lett a Rimaszécs. Aztán igen hosszú ideig, 869-ig Madaj gyakorolta az aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át. Most Nazir születé-sének 920. tavaszán érzem, hogy nagy családom hatalmát jól elrendezve, Tarhosban bízva, nyugodtan hunyhatom le a szemem. Mint Rimaszécs, majd Sajó-Ordosz szomszédságában elporlaszttatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van, mint Keszt aranyasszonynak volt, aki kivert kutyaként élte le az életét a lányai között és csak Pelsőc fiánál érezte jól magát, ha elment a várába meglátogatni. Sokat könyörgött egyetlen fiának, hogy sok gyermeke közül Zoltánt adja néki, hogy az, mint Tudun, áttelepülhessen Pannonföldre. A Tudum-féle sámánvilágból szelíd Tudum-birodalom lett; 769-től kései leszármazottját már Bós-tudunnak ismerik, az unokájából, Zoltánból meg nyugat nyelvén Zotan-tudun lett. Bojos lányt vett el feleségül. Itt, Keszt uruki-mani kolostorában olvasgatom Tarhosnak Keszt aranyasszony följegyzéseit az uruki-mani bibliából. Baracska napján született kislányomat Zalán széki-hun testőrparancsnok vette feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük. Míg lécpatakon nyári lakuk, Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk. Perbál napján született lányunkat Eraviszkó udvari zenész vette el. A hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok 792-ben megmérgezték. Bús özvegység után longobárd nemes kérte meg a kezét; Kalágában tartották meg az esküvőjüket, és a férjemet ott álnokul meggyilkolták. Bezenye napján született lányunkat Erik bojos, friauli határőrparancsnok vette el. Vőmet a dunai hajósok vezérévé tettem. Okány napján született lányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok vezére vette feleségül. Ő a déli határon teljesített szolgálatot.

Szalajka napján született lányunkat a Nyitra vidékéről származott Lóbérci tótok parancsnoka vette feleségül. Izgága természetű ember volt, ezért osztották be Lóbércre parancsnoknak a határőrségnél. Sámod napján született lányunkat az idős Kocel vette feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, csak 2 gyermekük született. Padány napján született lányunkat a morva származású Marót határőrparancsnok vette feleségül. Bós tudun halála után a nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőr kerületet és Padány birtokait a pozsony nemzetség székelyeire bízták. Ők maguk Attila kegyhelyének az őrzését vállalták. Kései utódjukat a sok lova miatt Mén-Marótnak hívták. Madaj aranyasszonynak, Árpád nagyanyjának a honfoglalás után az volt az első ténykedése, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette Mén-Marót kislányával, Bolárkával. De a kis menyasszony egy járványos betegségben Zilahon meghalt. Ragályka napján született Boleszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette feleségül. Szerbországbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömör vár birodalmában is volt egy birtoka, a daragúzok földjén telepedtek le. Ott elismerték Ragályka asszonyuralmát. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött bölcsek tanítottak. Röszke napján született kislányunkat Glád, a bolgár-fehérvári bán vette feleségül. Ő kapta örökségül az Attila kegyhely Maros alatti részét, ahol Attila hadjáratából épségben megmaradt a csuvasz-bolgár tömény. Ezek vezére volt Glád. Gorombasága miatt a székelyek Gládnak nevezték. Pelsőc napján született egyetlen fiam az avarok Égi birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és a Palócföldet örökölte. Ott uruki-mani vezetés mellett éltek. Keszt aranyasszony megérte, hogy Erik, Pribina, Kocel és Ailó hűbéresként kínálkoztak fel Nagy Károlynak. Marót, Gyeló és Glád pedig a bizánci császárnak lett a hűbérese. Csák, Pelsőc és a csíki székelyek között Zalán maradt meg az avarok Égi birodalmának hite mellett, felvéve a kapcsolatot a jugurokkal. Marót ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan ragaszkodott a Pozsony nemzetségbeliek földjén levő birtokaihoz is, meg a bihari birtokaihoz is. De mögötte egy erős nép állott. Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, Nagy Károlynál jelentkezzen ő is. Ebbe Keszt aranyasszony belement. A római pápát elismerte egyházi fejének és Zotán tudun néven Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig terjedő birtokot kapott. Zalán bolgár lányt vett feleségül. Etil bolgár népével Pest alatt telepedtek le. Kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn szoros kapcsolatot. Elismerték Zotán szombathelyi, keszti és avarbástyai jogait, birodalmát. Budavár alagútrendszerébe mindig Székelyföldieket hozattak testőrnek. Itt a testőrök 5 évet és 5 hónapot szolgáltak. Utána egy házhely birtokot kaptak. Padány aranyasszony népe addig ingerelte Nyitrán Pribina ellen a beszivárgott tótokat, hogy Pribi-nának Kocel fiával menekülnie kellett. 830-ban Ratbodhoz, Ostmark grófjához menekültek, az pedig Lajos királyhoz vitte őket.

Német Lajos még egyszer megkereszteltette őket, de Pribina később összekülönbözött az osztrák gróffal és népével együtt Desnica fiához, Ratomirhoz menekült. Itt is csak kötekedett. Ezért a frankokhoz ment, akik Ratomirt meg is buktatták. 833-ban Salacho gróf tartományába helyezték. A gróf kibékítette Ratboddal és így visszatérhetett Lajos királyhoz. 840 táján megengedte egy vár építését Zalaváron. Ezt Mosaburgnak nevezték. Pribina itt a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-mani templom mellé. Ezt a Salzburgi érsek szentelte fel 850-ben. Mindezek láttán Német Lajos megerősítette hűbérbirtokában. 846-ban a nyitrai és a karatán menekültek is befejezték a várépítést. Utána ugyanezek a kőfaragók és ácsok Pécs környékén is építettek egy templomot az ifjú Kocelnek. 860 táján Pribina frank barátsága miatt a morvák bosszújának esett áldozatul. Az ifjú Kocel a frankok hű embere lett. 864-ben a salzburgi érsekségnél is megfordult. Jó viszonyuk azonban később megszakadt, mert 869-ben, amikor Rómába mentek, Method Kocelnél is járt Kirillel és az ifjú Kocelt megnyerték az önálló Pannon egyház gondolatának. A bajor lovagok ekkor elmenekültek Mosaburgból, a pápa pedig Kocel kérésére Methodot nevezte ki Sirmiumba érsekké a Pannon egyház élére. De ez csak rövid életű volt. 870-ben a bajorok Methódot zsinat elé állították, elítélték és várfogságra vetették. A pápa közbenjárására azonban kiszabadult és Morvaországba ment. Kocel területét ezután a Salzburgi érsekségnek adták. Az uruki-mani hitű pannonok és avarok azonban felléptek a szláv kisebbség mesterkedései ellen és 870 végén véget vetettek a közel 30 éven át tartó kilengéseknek. A frank grófok Keszt és Zotán tudun leányutódai közül nősültek és 896-ig meg is maradtak Mosaburgban. De annak hírére, hogy Árpád hadai az Encs-Ibos vonalánál táboroznak, sietve elhagyták az országot. Zoltán tudun azt írta Keszt aranyasszony bibliájába, hogy minden alattvalójának megtiltotta a frank-morva háborúkba való részvételt, mert ha eljön az ideje, a Tenisur vonalán kiképzett magyar törzsszövetség harcosai bevonulnak Pannóniába. Eperjes aranyasszony olyan dolgokkal foglalkozott, amik inkább az asszonyokat érdeklik. Tarhos azonban az avar kincsek visszaszerzésének lehetőségeit kutatta ki Zoltán-Zsolt fejedelem részére.

Keszt aranyasszony bibliája szerint Bős tudun meggyilkolásáért Baján a felelős, mert 568-ban úgy egyeztek meg, hogy 768-ig a longobárdok visszatérhetnek Pannóniába. Ezt a longobárd nemesség érdekében a pápaság is nyilvántartotta, és 768-tól kezdve követelték a szerződés teljesítését. Ailo longobárd a pápa a 200 éves szerződés alapján bűnbocsánatotot adott. Keszt aranyasszony Mencsér fiát, Zotan bőt küldte Nagy Károlyhoz, aki a bűnbocsánatot kieszközölte a pápánál. Keszt aranyasszony unokái között még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még 3 dédunokája is. Ezeket uruki-mani szokás szerint keresztelték Zoltán névre. A frankok szerint 805 után még 4 Zotan tudun uralkodott a vasárnapos Petronell és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Ezek közül hármat meggyilkoltak, de Keszt várából mindig új Zotan tudunt küldtek ki a testőrség élére, a Lajta kapuhoz. Keszt unokája, V. Zotan tudun még élt, amikor Eperjes fiának átadta a Lajta kapu védelmét, ugyanúgy, mint az ősrégi időkben az Encs-Ibos vidékéig terjedt. Keszt aranyasszony bibliájának toldaléka szerint a frankok és a bajorok közel 3 tömény erős férfit adtak el gályarabnak uruki-mani hitük miatt itáliai gályákra. Feleségeiket ágyasukká tették. Azok aztán a keresztény bajoroknak és őstericheknek szülték a sok gyermeket; a gyermekeket pedig római katolikusoknak és bajorokká és osztrák-frankokká nevelték. Árpád, majd a fia Zsolt-Zoltán meghagyta az uruki-mani hitet, de a nyugati kereszténységtől megundorodtak. A Budavári Öregek Tanácsa Keszt aranyasszony bibliája alapján rendelte el a Biblia függelékében felsorolt avar kincsek visszaszerzését. “Erre egyetlen fiam, Zoltán és három lányom, Encs, Ibos és Emőke felesküdött."-írja Eperjes. “Férjeik, Endrőd Iglód és Emőd ifjúsági tudunok végrehaj-tották az ősök akaratát." De az ellenség a kincsek visszaszerzésére irányuló hadjáratokat rablásnak minősítette.
 
 
0 komment , kategória:  A HUNOK ARVISURÁJa 17-rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 1217
  • e Hónap: 12760
  • e Év: 378250
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.