Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A HUNOK ARVISURÁJa 18-rész
  2011-11-26 13:56:02, szombat
 
  A 294. Arvisurából Szabolcs rovása

DERENCSÉNY VÉDŐSZÁRNYAI

Zsolt-Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte, ezért a budavári beavatott központban Derencsény főtáltos vette át a magyar törzsszövetség irányítását. Taksony, az ifjú fejedelem addig Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek a tervei szerint vett részt a kalandozásokban, de most Derencsény főtáltos javaslatára követségbe ment a Kapgán besenyőkhöz. Ott ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tohuzaba besenyő vezér egy szem leányával. Feleségül vette és ennek a házasságnak a következménye képpen Magyarország védelme kelet felől, Szörényvártól a Tenisur folyóig biztosítva lett. Tormás, Zerind és Lél társaságában (valamennyien fejedelmi ifjak) Taksony is részt vett egy brentai és veronai kalandozásban. Ennek fő célja az ezüstpénz-adók beszedése volt, de közben támadás is érte őket. Ezt nyomban meg is torolták. Az ezüstpénz-adót mindig a budavári beavatott központban osztották szét úgy, ahogy a “tíz nyíl szövetség" előírta. Ez a kalandozás még Taksony legénykorában esett. Eközben kapták a parancsot, hogy a további támadások elkerülése végett, de inkább az Ibolyával való házasság mennél előbbi megkötése érdekében hagyjanak fel a kalandozással. Erre hazatértek. Az esküvő Kapgán-várán kezdődött és Budaváron ért véget. A kabar és palóc vezérek felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony várát. Zsolca kabar építőmester ennek 3 év alatt eleget is tett és ekkor Arnót ácsmester (aki uruki keresztény volt) jelentette az ifjú párnak, hogy a vár lakható.

Az uruki időszámítás szerint ekkor 948-at írtak. Nagy ünnepséggel, ökörsütéssel kezdődött a házszentelő. Taksony ezüsttel fizette ki a munkadíjat. Amikor a Lech mezőn Bulcsu, Lél és Sur vezér csapatait tőrbe csalták, Taksony ifjúsági fejedelem éppen haldokló édesapjához ment. Az ő végakaratának megfelelően a nyugati kalandozások szűntek, de biztonsági intézkedéseket is kellett tenni. A budavári beavatott központ a Jula és Kapgán besenyő törzshöz fordult az esetleges támadás elleni felkészülés végett. Riasztották is Magyarka térségéig a besenyő, Gyula és Béla törzseket. Édesapja halálakor, 955 őszén már budaváron állott Taksony két tömény besenyő lovassal. A Jula besenyőket ő maga, Taksony, a kapgán besenyőket pedig Ibolya fejedelemasszony vezette az Encs és az lbos folyó vonaláig. Jászvásáron a Béla és Gyula törzs állomásozott. Felkészülve Magyarország védelmére, őket a bizánciak tájékoztatták. A mainzi érsek környezete megborzadt a felvonulás hallatára. Nyugatnak nem volt tudomása arról, hogy Derencsény főtáltos (az uruki időszámítás szerint) már 942-ben elkezdte a budavári beavatott központ hátvédelmének megszervezését. De ennek már előzménye is volt. Kurszán még 899-ben a vele gyermekházasságban élő Szavárdit a besenyő törzsek és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs képviselőjének tette meg. Szavárdi aztán a magyarok minden fontosabb dolgairól tájékoztatta a szavárd magyarok szövetségeseit. Amikor Szavárdi 45 éves lett, akkor bízták rá az agyvérzésben szenvedő Zsolt kezelését. Feladatának eredményesen eleget tett. Még a testmeleggel való gyógymódot is használatba vette és Zoltán fejedelmet végül járóképessé tette. De lóra többé már nem ülhetett. Jóval ez előtt történt, hogy a régi Megyer törzsből származó Farkas feleségével, az Ünőke nevű mongol rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-hen a mongolok az ő kései utódját, a kora miatt már agglegénynek számító Karcsut vezényelték ide beavatottképzésre. Karcsu és Szavárdi jól megértették egymást és Derencsény fősámán hozzájárulásával házasságot is kötöttek. Ebből a házasságból, a házasság utolsó éveiben iker gyermekek születtek: Subad-Szavárdi és Vászoly-Szavárdi.

Életük nagy részét Budavár beavatottközpontjában élték le. Ennek az alagút-rendszernek, az “Alsóvilág"-nak előbb Urkán, majd Csák főtáltos lett az ura. Derencsény főtáltos 942-ben örökölte ezt a kulcsos helyet. Több év múlva Derencsény főtáltos újabb beavatott képzést indított és az annak nyomán járó egyetértés nagyban elősegítette 955-ben a magyar törzsszövetség megmentését. Hogy a 8 besenyő törzs a tartalék-ban lévő Gyula és Béla törzzsel mekkora katonai erőt képviselt, ezt a bizánciak pontosan tudták. Tőlük meg a nyugatiak. A külső Encs-Göröc vonalon és az Ibos-Marót-Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény és a Kolozsvár-Budavár, illetve Kevevár-Szörényvár-Szabácsvár vonalán felvonultatott másik 1-1 tömény, összesen 40000 lovast jelentett. Magyarka térségéig további 60000 lovasra lehetett számítani. Ez minden nyugati hatalmat elgondolkoztatott. Így aztán a 955-ős augsburgi vereségnek nem lett hadműveleti folytatása. A beavatott központ nyilvántartása szerint az adókkal és a felkutatott, visszahozott kincsekkel az avar kincsek visszaszerzésének dolgát lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Ezért Taksonyt most már arról tájékoztatták, hogy Dél felé, a bizánci császárság uralma alatti részeken, hol, mennyi elorozott avar kincs van még. Ezek számbavétele Tar beavatottnak volt a feladata. Minden medvetoron Subad-Szavárdi és Tar szabta meg a visszaszerzés irányát. Taksonynak tehát Kelet felé a kereskedelmet, Dél felé ezeket a kalandozásokat kellett irányítania. Subad-Szavárdi Derencsény főtáltos hozzájárulásával házasságot kötött Tar beavatottal. Leányuk Söpte-Szavárdi volt. Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a “Tíz nyíl" szövetséget, Bizáncban felvette a Vazul nevet. Az új szövetség érdekében egészen Újgurföldig járt különféle küldetésben. Előd a kisebbik fiát, Szabolcsot visszahagyta Lebed (Lemberg) városában, hogy fenntartsák a régi kapcsolatokat a kővárban maradt Gyarmat törzzsel és a keverék varég törzzsel.

Ez a fiatal Szabolcs vezér sohasem járt a lemberegi főhadiszállásától Magyarország felé elterülő részeken, hanem Jászvásár központtal ő lett a Szavárd-Kuma és a Káma vidéki magyarok fejedelme. Doros besenyő fejedelem lányát vette el, ezért nagyfejedelemnek kiáltották ki. Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt. Ezért Szabolcs Jászvásáron védnökséget vállalt felette. Ő volt a 24 hun törzsszövetségnek nagyfejedelme, tehát Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak: Csák, Karakán és Izbeg. A jászvásári fejedelmi palotában Csáknak szintén három fia született Kulján besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor. Amikor az elaggott Szabolcs a jászvásári közös nagyfejedelem útbaindította 40000 besenyő harcosát, unokájának, Töhötömnek parancsnoksága alá rendelte az Encs-Göröc vonalán elhelyezett besenyő határőröket. (Ezeket Taksony vezette fel.) Az Ibos-Marót-Kalágé vonalán, vagyis a második vonalban felvonultatott besenyő tömény élére pedig Taksony feleségét, Ibolyát rendelte, Tonuzaba besenyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és Budavár térségébe Csák vonult be tízezer lovassal, a fia, Szabolcs pedig az agg Szabolcs legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait Pécs, Fehérvár, Szabolcsvár és Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Taksony sógora, Apor vezette Szörényvár, Kevevár és Szabolcsvár térségébe. Főhadiszállása a Száva partján volt, ott egy szép várat építtetett magának. Kapgán besenyő vezér lánya, Agadé volt a felesége, ki már lánykorában híres volt, mint kiváló harcos. Mint a pusztaszeri Nagy-süán győztese, Aport választotta férjéül. A beavatottak nyilvántartása szerint Álmos fővezért az Encs-Magyarkai nagy birodalomban Előd követte nagyvezérként, Kurszán csak Magyarországnak lett a fejedelme. Árpádot viszont az Abacillel kötött első házasságára való tekintettel, nagyfejedelemmé választották. Így aztán Árpád Magyarkán is járt, s a besenyők és Szavárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. A pusztaszeri vérszerződés értelmében Zoltán-Zsolt-Zolta csak Magyarország fejedelme lett. De az agg Szabolcs halála után ő lett a 24 hun törzs szövetségének nagyfejedelme. Ezért tette át a székhelyét a Budavári beavatott központba. Derencsénynek már csak azért is nagy tekintélye volt, mert részt vett a magyarkai sámánképzésben. Meg aztán Szavárd-magyar fejedelmi családból nősült és Baku fejedelem a nagy törzsszövetségben már javasolta Szabolcs után nagyfejedelemnek. A nagyfejedelmi tisztséget azonban a szerződések értelmében csak Zoltán-Zsolt-Zolta után ismerhette el. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltosnak választották. Zolta halála után sokszor tartózkodott Jászvásáron birodalmi ügyek intézése végett. Fontosnak tartotta a Csörsz-vonalán való képzést. Az ott ötévenként kiképzett 20000 lovas nyelve egymáshoz igazodott: a háromnyelvű magyar törzsszövetség harcosai lassanként teljesen átvették a 24 hun törzs szövetségének a Jász-síkságon kialakult nyelvjárását.

A magyarság a tíz-nyil-szövetségnek megfelelően tízcsaládos kistelepüléseken helyezkedett el és a Dunna asszony folyamának két oldalán benépesítette az ott elterülő termékeny területeket. A városokban mindenki a 24 hun törzs szövetségének a nyelvét beszélte, ezért a tíz-családos településeknek, ha terményeiket el akarták adni, akarva-akaratlan át kellett venniük a vásárnapos helységek nyelvét. Az avar kincsek visszaszerzése a Budavári beavatott központ irányításával ment végbe és a csapatok legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indultak el. A kétnyelvűség azonban ekkor még olykor zavart is okozott. Ez történt például a szászországi esetben is. 906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni, beszedni az évi adót, de téves parancs folytán Tarna-zsadány is és Kőrös-Zsadány is indított lovasokat. Tarnazsadányból természetesen hamarább odaértek Szászországba, beszedték az adót, de ezt tették később a Köröszsadányiak is. A két csoport találkozott és együtt jöttek vissza Budavárra. Itt fejcsóválva vették át tőlük a beavatottak a kétszeres adót. Ilyen esetek máskor is előfordultak, a szászok végül Merseburgnál megverték a kalandozókat. Ez Budavár beavatott központját igencsak gondolkodóba ejtette. A kalandozókhoz olykor mások is csatlakoztak. Például a 934-es bizánci kalandozásban részt vettek jászok, kazárok és alán mohamedánok is. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit követelte. A mintákból meg tudták mondani, hogy az arany ékszerek az ő aranyműves rajcsúrjukból származik-e. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett harcosok és a főurak kísérete. A tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza, de az adópénzeket mind a Budavári beavatott központba viszik szétosztás végett. A 955. évi vereség után a Budavári központ úgy határozott, hogy nyugat felé a jövőben már csak kereskedelmet folytatnak a megszokott utakon, de fegyveres kísérettel. A kereskedés irányítását Apor és Tolmács vezérre bízták. Ebben az időben történt, hogy Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött ide, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta. Neki tulajdonítható, hogy a főemberek, vitézek és földművelő népek közül sokan megkeresztelkedtek. Konstantin császár az avar kincsek megtartásának reményében Apornak az évi adót egyelőre még megfizette, de a keresztény küldöttségek római találkozója után az egyházak tanácsának javaslatára az adófizetést megszüntette.

Ez összefüggött azzal is, hogy a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház csápjai eljutottak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig. Bizánc papjai itt már korábban megjelentek és meghívót adtak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben Derencsény beleegyezésével meg is jelent orosz és besenyő kísérettel Bizánc városában. Konstantin udvara Olgát megkereszteltette, és sok ajándékkal halmozta el. Ezzel megnyílt a kapuja az oroszföldi hittérítésnek. Apor a besenyő kísérettől értesült Konstantin sikeréről. Késedelem nélkül Bizáncba lovagolt behajtani az adót és visszaszerezni az arany avar kincseket. Amikor a császár Bizánc kapuit bezáratta, Botond egy nagy rést ütött buzogányával a kapun. Ez a súlyos buzogány az UDUMU buzogányának mintájára készült, Budán. Botond ekkor bajt vívott három páncélos bizánci vitézzel is. Mind a hármat legyőzte. Apor és Botond háromszoros adópénzt hajtott be. Nagy pusztítás után sok zsákmánnyal tértek haza. Apor első cselekedete itthon az volt, hogy Demeter főpapot Buda tudtával kiutasította az országból, a Bulgária elleni szövetséget pedig felbontották. Apor és Tolmács azonban Buda parancsára megmaradt bizánci kereszténynek. Így hát Taksony javaslatára végképpen felhagytak a bizánci barátkozással. Az augsburgi vereséget pedig Lélnek, Jutas fiának Üllő unokájának tulajdonították.

A Budavári tanács megállapította, hogy a (Zolta fia) Taksony és (Tarhos unokája) Tormás álláspontja volt a helyes. Ők ugyanis a Taksony 947-ben Nyugaton járt tapasztalatcseréje után a Nyugathoz való igazodást javasolták. És az ottani erőviszonyok ismeretében Taksony ajánlatosabbnak tartotta, ha az ország Nyugat felé békés kereskedelmet folytat. Amikor aztán Taksony a fejedelmi székbe került, Aport, Tormást és Zerindet is a maga oldalára állította. Ordoszból ezidő tájt kunok menekültek errefelé, s Derencsény Etelközbe telepítette le őket. Taksony a Derencsény nagyfejedelem távolabbi terveinek megfelelően, még kisfejedelem korában Tanuzaba lányát, Ibolyát vette feleségül, ezzel végképp a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, Décsát, vagy ahogy Budavárott nevezték, Gelyzát is már születésétől kezdve erős szálak kezdték fűzni a besenyő-kun szövetséghez. Tonuabának és besenyőinek Taksony a bihari dukátus területén, a saját tiszamenti szállása mellett, Hevesben adott birtokot; Derencsény pedig a Kapgán törzs által elfoglalt birtokára kunokat telepített le. A besenyők nagyobb részét azonban Nyugat kapujában a mosoni gyepűre vitte. A csörsz-vonal egyik tábora Pozsonykesziben volt. Itt a széki hunok melIett besenyőket is képeztek ki. Ekkor kezdték meg a soproni kőfalak és a mosoni mocsár-gyepük kiépítését. Az új fejedelem Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz is követeket küldött a megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf lánya, Henrik herceg özvegye, mint az apja is, barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát lányt vett feleségül. Ez okból egy seregnyi vitéz jelent meg a horvátok között. A cseh fejedelem ezért közölte Taksonnyal, hogy ezt semmiképpen se tekintse a fehér horvátok meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de a kíséret egy része ott maradt a szövetséges fehér horvátok földjén. A Kapgán besenyők szövetségre léptek a bolgárokkal, így aztán a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt.

Bizánc tartományait a magyar lovasok nemegyszer bolgár kísérettel felkeresték az adó beszedése végett. Ha a fizetést megtagadták, a háromszorosát zsákmányolták. Korinthoszban fölkeresték Madaj asszony birtokát, és az ott maradt érték ötszörösét hozták el. Ebben a kalandozásban a Csőrsz-vonalnak vízi munkára kiképzett árkászai is részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még elég nagy tömeg beszélte a 24 hun törzsszövetség nyelvét. Az itteni fiatalság egy része csatlakozott az árkászok által kiképzett csapatokhoz, a Tonuzaba besenyő lovasai később a hegyvidéken lévő Eger városában telepítették le őket. Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy Tonuzaba fiát, Szalkot küldje el követségbe Rómába. Szalk ugyanis beszéli nemcsak a bolgárok, hanem a görögök és a rómaiak nyelvét is, menjen tehát Rómába és kérjen Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és Szalkkal együtt Apor várába küldte. Az ellenséges III. Ottó csapatai azonban Kápuánál megtámadták Szalk lovasait. Ezek aztán az Albánságon keresztül menekültek Apor várába. Derencsény főtáltos Zaheust, aki a nyugati keresztény világot farizeusnak nevezte, a jászvásári táltosképzés vezetésével bízta meg. Derencsény főtáltos az ifjú Gelyza nevelését is Zaheusra bízta. Gelyza a bihari dukátusban nevelkedett, ott Zaheus a latin nyelvre is megtanította a kis fejedelmet. Amikor egy Ottó által küldött csoport Zerindváron átvonult, Zaheust meggyilkolták. Besenyő tőrt találtak mellette, így aztán a kis küldöttséget nem lehetett gyilkossággal vádolni, de a gyanút nem lehetett eloszlatni. Olga fejedelemasszony nem volt megelégedve a bizánci ajándékokkal, ezért nagyobb ajándék reményében Ottóhoz fordult. De azzal is elégedetlen volt. Így aztán Ottó megbízottja, Adalbert eredménytelenül ment vissza Mainzba. Onnan később Lengyelországba küldték. Ott aztán Jordán érsek támogatásával a lengyel előkelőségeket a római irányzatú vallásra térítette. Derencsény nagyfejedelem elérte, hogy Magyarkától az Encsig békés volt az élet és ez a gazdasági életben is megmutatkozott. A 960-as években Magyarország bekapcsolódott a nyugati világ kereskedelmébe. Ezt a munkát Szabolcs nagyfejedelem legkisebb fia, Izbeg irányította a budavári beavatott központból. A kereskedelmi raktárak a síkságon voltak Pest közelében. Izbeg, Bakutól Magyarkán, Doroson, Jászvásáron és Melken keresztül Encs váráig megszervezte a hun törzsbeliek mellett mohamedán, zsidó, kazár és türk kereskedőket is alkalmazott. Izbeg kereskedői megjelentek a bécsi, a prágai vásáron, de később Köln és Mainz vásárain is.

Ordoszi mintára készült hajóikon lovakat szállítottak a Duna torkolatáig Pereján kikötőjébe, ahol aztán görög kereskedők összevásárolták Magyarország fölösleges lóállományát. A Magyarországon átvonuló kereskedelem és a dunai hajószállítmányok után Taksony fejedelem tizedet szedetett. Taksonynak tudomására jutott, hogy Péter bolgár cár követeit Nikeforosz bizánci császár megkorbácsoltatta. A bulgárok Derencsény nagyfejedelemhez fordultak megtorlásért. Derencsény aztán minden évben végigdúlta Görögország északi vidékeit, de most már a bolgárok csatlakozásával kalandozták be Görögországot, és mindenütt nagy adót szedtek, vagy zsákmányoltak. Péter cár követeket küldött Kievbe és az új uralkodónak, Szvjatoszlávnak a segítségét kérte. De a kievi uralkodó a saját részére foglalta el Bulgáriát. Ugyanis a bizánci császár is tőle kért segítséget Bulgária ellen. A kievi uralkodó, miután megtörte a kazár birodalmat, úgy gondolta, legyőzheti Bizáncot is. Ezért Jászvásáron Derencsény nagyfejedelemhez fordult, hogy közösen támadják meg Bizáncot. Szerén, Zerind és Szörény vezér vezetésével fel is vonult a bolgár, orosz, besenyő és a magyarok Apor által vezetett hadserege. Ezek előbb csak az adópénzeket hajtották be, de nemsokára megjelentek Arkadiopolisz előtt Décsi-Décse-Gelyza kisfejedelem vezetésével a bihari dukátus ifjai is. Ott a bolgár-orosz haderő vereséget szenvedett. A besenyők létszáma a felére csökkent egy erős roham után a görögök acélfala előtt. Décsa ezért értelmetlennek látta a további vérontást és megállapodott a Duna magyarországi oldalán. Itt határőrizetre egy várost alapított, Décsit és felépítette Décse várát. Utána Szerém, Zerind és Szörény vezényelte vissza határőrhelyükre a seregét. Maga is visszavonult ezredével a bihari dukátusba, Derencsénnyel pedig közölte, hogy szerinte Bizánccal is meg kell békélni. Gelyza hiába csitítgatta Kurja besenyő vezért, aki fel volt háborodva Szvjatoszlav ellen amiatt, hogy 970 elején még a bulgár megszállásban résztvevő orosz csapatait sem mozgósította Bizánc ellen.

Ezért a Tenisur folyó menti Besenyő-Fehérvárnál megtámadta a “kazárölő hős" csapatait és seregét levágatta. Koponyájából díszes ivópoharat készíttetett és a besenyők bölénytorán azzal köszöntötte vendégeit. Gelyza Derencsény főtáltos előtt kifejtette, hogy nemcsak Nyugat felé, de Bizánccal is békét kell teremteni. Majd Jászvásárról a bihari dukátuson keresztül Budavár sámánközpontjába lovagolt, mert édesapja, Taksony fejedelem már betegen feküdt. Itt is előadta, amit Derencsénynek mondott és apja jóváhagyását kérte. Reggelre Taksony meghalt. Halálának hírére Derencsény fősámán Budára utazott, a Budavári beavatott központba. Itt ősi szokás szerint védőszárnyait kiterjesztette Ibolya aranyasszonyra. Javaslatára a gyászszertartás 24. napján Gelyzát fejedelemmé választották, és Kurszán várában uralkodóvá kenték. Ezen a szertartáson jelen volt a felesége, az új aranyasszony, Sarolt is, karonülő kisfiával, Vajkkal, aki apja után a bihari dukátust örökölte. A fekete éjszakát követő hajnalon megjelent a bizánci császár követe is. A császár nevében hitet tett a Derencsény által meghirdetett béke mellett; Gelyza-Décse ifjú királyt pedig a keleti-bizánci egyház hívévé keresztelték István névre. Derencsény azonban az oltalmába vett Ibolya aranyasszony kívánságára a mainzi érsekséggel is tudatta, hogy várják a nyugati hittérítőket is az új fejedelem kívánságának megfelelően. Amikor Derencsény a Budavári beavatott központban már csak a beavatottak dolgaival foglalkozott, mint az ottaniak vezetője, Csák fia, Szabolcs vette át a Jászvásáron székelő nagyfejedelem tisztségét. Ebben a tisztében l00000 főt kitevő besenyő-kun sereggel rendelkezett. Jól jövedelmező kereskedelmet is folytatott a folyami kikötőkbe látogató görög kereskedőkkel, de hajóival felment Regensburgig is. Lábasjószág kereskedelme kiterjedt a szélrózsa minden irányába. A Lebedi lovasfejedelemség mellőzöttnek érezte magát a Duna vidéki Jász-síkság feletti örökösödésben, ezért a besenyő csapatok és a kereskedelmi hálózat révén inkább az ország közéletére igyekezett rátenni a kezét. Ez már csak azért is módjukban volt, mert a határvédelem az ország keleti részével együtt az ő uralmuk alatt állott.

Vajk, a gyermek fejedelem elnyerte ugyan a bihari dukátusi címet, de Derencsény azt javasolta, hogy a körmöci ezüst és aranybányák bevételére való tekintettel cserélje el a nyitrai dukátuséval a bihari dukátus felügyeletét. Az Előd-féle Szabolcs nemzetség is úgy járt, mint a bolári nemzetség Jászvásáron. Csupa lány született. De Szabolcs lányai semmiképpen sem akartak feszült viszonyba kerülni a Nyugat felé vonzódó Gelyzáékkal, így aztán Taksony csupa fiú családjával házasodtak össze. Ennek a Csák főtáltosnak 12 fia volt.

Határőrizet címén, vagy, mint a kereskedelmi utakra felügyelő csapatok parancsnokai behálózták az egész Magyarországot. Arra számítottak, ha egyelőre nem is, de előbb-utóbb majd csak a kezükbe megy át a hatalom. A Csák család főtáltosi központja a Fehérvár fölötti Csákváron volt, az Előd-féle Szabolcs, Tétény és Izbég leányokkal összeházasodva lassanként az ő családjuk lett a leghatalmasabb. A Csák család 12 ágra szakadt: csákvári, kéri, vajai, orondi, jámai, berényi, celuni, vinári, etyeki, kisfaludi, dudari és terencsényi ágra, de mindig a csákvári ág volt a legerősebb. A Csák had minden tagja a háborúskodás nélküli élet és a jövedelmező kereskedelem mellett foglalt állást. Gelyza uralkodásának elején ez volt az egyedüli járható út. Ebben a korban a Duna mellett a 24 hun törzsszövetségi nyelvét használták a magyarral keverve. Már Taksony uralkodásának a végén azt mondták: ezek a fehér magyarok. A bihari, nyitrai, kevevári dukátusban és a kabar-palóc földön a fekete magyarok éltek. A nyéki törzs a Budavári beavatott központtal a Van-tó környéki szabir nyelvet beszélte. De a törzsek nagyjából így is megértették egymást. A Kelet felé irányuló dolgokban az uralkodó nyelv mindig a Nyék törzs nyelve maradt. Rovásos levelezésünk is ezen a nyelven folyt. Amikor a 896-os magyar vész alkalmával a 230 fős jászvásári csoport visszafordult, ez (Lebed fia) Előd felfogásának felelt meg. Ő ugyanis azt tartotta, hogy nem szabad elszakadni a szavárd-magyaroktól, Lebediától és Etelköztől, hiszen ott termékeny legelőterületek és jó földek vannak, és a magyarokkal rokon népek lakják. Ennek a szavárd-magyar-besenyő birodalomnak a nagyfejedelmei voltak: Előd 896-900-ig, Árpád 900-908-ig, Szabolcs 908-926-ig, Zoltán 926-942-ig, Gyula 942-955-ig, Derencsény 955-970 között, végül 970-987 között Csák fia, Szabolcs. Az apa után a fia soha nem kerülhetett a nagyfejedelmi székbe, mert ez testvérgyilkosságokhoz vezethetett volna. Ezt mutatja Lebed lovasfejedelem esete is. Előd nagyfejedelem után, Álmosnak a fia került hatalomra, majd Elődnek a fia, Szabolcs lett a nagyfejedelem. Utána Álmos unokája, Zoltán következett, őt azonban már az Előd dédunokája, Gyula követte 942-955 között, utána Álmos dédunokája, Derencsény lett a nagyfejedelem, majd Előd szépunokája, a jászvásári Szabolcs következett, de ő 987-ben legkisebbik öccsének. Kipcsáknak adta át a hatalmat, azzal az indokolással, hogy a szavárd-magyarok és a kunok nem tartják helyesnek azt a sok gyilkosságot, ami a nyugati lovagok nevéhez fűződik. Bár besenyő-kun részen se volt jobb a helyzet, itt is nemegyszer agyonverés kísérte az ortodox hittérítést.

A Lebed udvarában nevelkedett Töhötöm, Előd fia Támárt (Tamara) vette feleségül. Sok lányuk mellett volt három fiuk is. Zombor vezér, Tolmács kereskedő és Gyula nagyfejedelem. Zombornak Gyula nevű fiától származott Boja és Bonyha, mind a kettő egy-egy székely nemzetség vezére lett. Gyula jászvásári nagyfejedelemtől származott Sarolt és Karold, meg két vezér: Bulcsú és Szabolcs. Ők mind a ketten a Csák családból házasodtak. Szabolcs később, amikor átadta a hatalmat Kipcsáknak. Jász-síksági birtokaira jött, s a Budavári beavatott központban működött. Harka utódai tehát Budavár és Fehérvár környékén meg a Jász-síkság tíz körzetében helyezkedtek el. Az agg Derencsénynek meg kellett érnie, hogy kísérelje meg vigasztalni azokat a családtagjait, akik megmenekültek a nyugati és keleti hittérítők mészárlásaiból. Budavár beavatott központjába fejedelem parancs értelmében az idegen lovagokat nem engedték be. Ibolya és társai nem értettek egyet a keresztény hitterjesztésének erőszakos módjával és 988-ban a szavárd-magyar, besenyő-kun és magyarországi kapcsolatok. A 973-as nyugati értekezlet nem a megbeszéltek szerint folyt le a mainzi érsekség becsapta Magyarországot. De nemcsak Nyugaton érte csalódás a magyarságot; Keleten is. Az orosz fejedelemség részére Olga fejedelemnő a Mainzból, Ottótól kért térítés céljára püspököt. Ottó örvendezve a Bizánctól való elfordulásnak, Adalbertet küldte. Ebben az időben Szavárdi Mihály Krakkóban járt, hogy Derencsény fősámán és főtáltos részére adatokat gyűjtsön az áttérés módjairól. Házasulandó fiatalember volt és Krakkóban házasságot kötött Piaszt Adelhaiddal. Ennek folytán a római katolikus egyház hívévé vált. A fiatal pár Jászvásárra került, de gyakran megfordultak Magyarkán is. Mire elindultak hazafelé, az orosz fejedelemség újra a keleti kereszténység felé fordult. Görög kereskedőkkel már jöttek is a hittérítők orosz meghívásra Kievbe. Nyomban értesítették Derencsényt, aki a változást tudatta Budavár beavatott központjával. A szászok kérésére Mihályt küldték Doros térségébe, hogy az ott rekedt szakasz törzset Szászországba vigye. Ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta.

Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában már korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként megkeresztelkedett. Így indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival megbízásának végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét felvenni, mire a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szavárdi Mihályt pedig álmában agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is megborzadt. A mainzi érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az avar-karatán egyházak segítségével a népet nyugati hitre térítsék. Sarolt fejedelemasszony a keleti hittérítők kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy a nyugati kereszténységet kell felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor déli vidékein azonban megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő kunok egy része a Jász-síkságra került. Amikor Budavár beavatott központjában a Mainzba küldött 12 főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott megbeszélésen mindenki helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos felvételét. De minden másképpen történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti keresztények között is. Ezért Adelhaid kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért védelmet.

295. Arvisura Fajsz főtáltos rovása

HARKA LOVASFEJEDELEM

Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme. Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a Jász-síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron, ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint keresztelték meg. Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a Csörsz-árok mindkét oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében kapott birtokot. Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján született. Hogy a nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb Gyulának hívták. Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű lánya (950-1012) és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a fiút, aki Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015). Erdeljü Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való tekintettel a nyitrai dukátushoz ragaszkodott. Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre jutott, a Szavárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szavárdi Söpte ikertestvére, Szavárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot.

Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után még másik négy lánya, de azok korán meghaltak. Harka ifjú korában nagyon eleven életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig. Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni. Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött. Baján avar nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie. Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj, vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott. Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken. Gelyzának és Söpte Szavárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment megtárgyalni a helyzetet.

Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz. Annak a vezérei akkor már beházasodtak a lengyel családokba. Vászoly kétszer is megkeresztelkedett, először a Mihály, majd a Vazul névre. Jászvásáron szívesebben hallgatott a Vászoly névre. Mihály fia, Szár László (akit mivel kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívtak) legszívesebben Kievben tartózkodott. Bizánci keresztény volt, Premiszlava hercegnőt vette feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott. Jászvásáron úgy döntöttek, hogy a keleti kereszténység hívei maradnak, mert így a nyugati keresz-ténységet is nagyobb engedékenységre lehet bírni a magyar törzsszövetség javára. Magyarka, Füzes-gyarmat pedig azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele csak látszólagos legyen. Harka 925-ben lett Tarhos fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme. Tarhos a medvetoron minden évben megbeszélte velük hova és merre kell menniük az avar kincsek visszaszerzése végett. Üllő csak, 36 évet élt, Jutas is csak 40 évet, Tarhos pedig a 46. születésnapján halt meg. Tarhos átadta a fiának az avar kincsek nyilvántartását. Ezek a feljegyzések Keszt aranyasszonynak meg Pelsőc és Nyék beavatott fejedelem rovása alapján készültek. Amikor Zolta és Tevel megállapodott a kalandozások irányában, Harkával közölték, milyen csoportokra van szükségük. Az ilyen medvetori megbeszéléseken állapították meg azt is, mennyi férőhely lesz a szétszedhető gerendavárakban. Minden évben négy zászlóaljat képeztek ki 21600 lovassal. Közülük 1200-at az Encs-Ibos-Marót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalra küldték; 100 testőrtárkány a Budavári beavatott központ védelmét látta el; 100 vízikiképzésben részesült tárkány a fejedelem testőrségébe került. Üllő fiának, Tasnak parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe. Négyszáz tárkány Fajsz tárkányfejedelem parancsnoksága alatt Küküllővár, Somogyvár, a Száva parti Bélavár és a moson parti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel, Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye. A fejedelmek 24-24 testőrlovas mellé 24-24 jelentőlovast rendeltek a testőr parancsnok legénységébe, így 100 lovas mindig a fejedelem szolgálatára állott. Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara folyó közelében lévő Fajszon volt, amikor azonban ő utána 932-ben Üllő fia, Tas vezér vette át a tárkányfejedelemség vezetését, a tárkánytestőrséget Csepel-Vác-Tas között állomásoztatta, Üllővár központtal. Harka lovasfejedelemmel minden Dob-szerdán reggel Dunakeszin találkozott, este pedig Budakeszin, Ari nevű testőrségi parancsnokkal. A 24-24 szolgálatos testőrtárkány mindig Budakeszin töltötte a pihenő napját, a 24 tagú külső-belső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát ezeknek a tájékozódásoknak az alapján mindent tudott az ország fontosabb dolgairól. Csörsz vonalán 3 medvetoros évig tartott a lovasok kiképzése. A létszámot mindig fenntartották. Amikor tehát Zolta-Zoltán-Zsolt fejedelem úgy határozott, hogy Tarhos terveinek megfelelően négyfelé kell elindulni az avar kincsek visszaszerzésére, négy tavasszal négyszer 400 lovas indult útnak. De amiatt még medvetor havában kiképzésre behívtak 1600 tizenhat-húsz éves, lovagolni már tudó ifjút. De ha csak két, vagy három irányba indultak el a kincsek visszaszerzésére, akkor csak 800 vagy 1200 lovast hívtak be.

Kalandozni mindig a harmadévesek mentek. Harmadévesek kerültek a testőrségbe is. Fontos volt, hogy jól képzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a másod-és harmadévesek közül. Ezek leginkább az őrállomások környékéről nősültek, bármikor szolgálatba állíthatták őket. A medvetori, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után már a kiképzés elején el kellett dőlnie, hogy a bevonult legény tárkány, testőr vagy inkább csak lovas szolgálatra lesz-e alkalmas. Ezért a lovasokat két holdtöltéig úgy osztották be, hogy tiszta képet lehessen alkotni felőlük. A talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel kerültek egy csapatba, hogy határőrizeti, vagy kalandozás-vezetőket képezzenek belőlük. A fejedelmi és vitézi ifjak így lettek testőrségi, vagy kalandozási parancsnokok. A leszerelő lovasok, testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és az öt tárkány övezet, vagy a parancsnokságok környékén kaptak birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatók legyenek. 43-45 éves korában minden harcos külön birtokot kapott, még nem családos gyermekeivel odaköltözött; a régi birtokban maradt fiúgyermekei pedig riasztható vitézek lettek. A 43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos szolgálatot teljesített. De ilyen magas kort akkor csak a szívósabbak értek meg. Harka fejedelem 969-ben nagybirtokot kapott Erdőelvén. Oda követte Erdeljü Gyula, a Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, meg a kisebb Gyula is. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig; Erdeljü Gyula Gyulafehérvár térségében; Zombor fiának az özvegye pedig Dés és Barcaság közötti Zomborban kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant széles vállú, hosszú karú ember volt. Ajtony alacsony termetű lánytestvérét vette feleségül. Ez a kisebb Gyula, vagy Ajtony-Gyula 975-986 között Tormás tárkányfejedelem után, mint ifjúsági fejedelem átvette a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tisztséget. Ebben a tisztében nagy szolgálatokat tett a hun törzsszövetségnek.

Ekkor került sor unokatestvérének, Saroltnak a házasságára Gelyza fejedelemmel. Saroltot, mint vőfény, 968-ban kísérte a fehérvári díszes esküvőre és ő vitte 969-ben az örömhírt az összes szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak arról, hogy Gelyzáéknak Vajk napján fiuk született. Amikor 973-ban március 23.-án a mainzi érsekség értekezletén létrejött a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett. A két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, de az arbag rimalányok ebből Harkaváron kigyógyították. Nagy csapás volt rá, hogy Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Pedig valamikor, még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában ő is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy s mint lehetne megegyezésre jutni a nyugati kereszténységgel, nehogy az avarok sorsára jusson az alig száz éve hatalomra került magyar törzsszövetség. Öccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lováról, hogy belehalt. Ezután Esztergom vidékén épített magának várat. Gelyzának Söpte-Szavárditól még Mihály és László nevű fiai is születtek. Ezek Budaváron nevel-kedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült betegségéből, végiglátogatta a Csörsz kiképző árokrendszert, Pusztaszertől Harkavárig lovagolva, a harmadévét múlt saját nevelésű csődörén. A várkapuban már haldokolt. Még bevitték a Lovas-isten háziszentélyébe, s ott halt meg unokái között. Utolsó erőfeszítésével fából faragott kis lovacskákat húzott elő oroszlános tarsolyából és mindegyik unokájának adott egyet-egyet. A tarsolyában maradt rovásos lovacskákat távollevő unokáinak szánta. Holttestét kívánságának megfelelően, ősi szokás szerint elhamvasztották. Porait egy hírtelen támadt vihar vitte szerte-szét a Kunság gerendavárai felé. A temetkezési szertartásra egybegyűlt “Tíz nyíl törzs" vezérei, a főúri lovasrendszer és a várkato-naság mellett döntött.

A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Az utolsó lovas-kiképzést tehát Harka lovasfejedelem vezette a Csörsz árokrendszerben, ezután ott már csak árkász-képzés folyt. Itt döntöttek úgy (Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében), hogy nem csak a főurak, hanem az uruki-mani mazizok, meg a bizánci és római katolikus apátságok és püspökségek is tarthatnak lovasságot. Árpád tárkányai könnyűlovassági kardokat kovácsoltak. Ezeket ekkor kezdték felváltani a kétélű kardok. Harka lovasfejedelmet 5 lánya és 24 unokája siratta. Túlélte Gyula nagyfejedelmet és Zombort is. Öt lánya Kalocsa és Fehérvár síkságon kapott fejedelmi birtokot, ott is mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-966 között volt tárkányfejedelem, Gyula fia 942-955 között nagyfejedelem. Bulcsú fia hősi halált halt, másik fiának, Kolozsi Gyulának lányai, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdekterületére ment férjhez, de Sarolt később mint özvegy, Gelyza felesége lett. Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben volt 400 rimalány főnökasszonya. Öt kisebb lánytestvérükkel együtt valamennyien Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának még a jászvásári 975-ös megbeszélésen azt javasolta Csatári lovasfejedelem, hogy minden jászvásári vezéri személy maradjon meg a Jász-síksági birtokán, mert ha onnan elszakadnak, a keleti hittérítők kegyetlenkedései folytán előbb-utóbb a nép is birtok nélkül marad. Erdeljü Gyula Besenyő-Fehérvárról Csatári besenyő fejedelem Boliva nevű lányát vette feleségül, aki a veszprémi rimalányképzésen első lett. Erdeljü, vagy Ajtony-Gyulának már megvolt a két-Deés és Csucsa nevű-fia, amikor az anyjuk ifjúsági aranyasszony lett. Így aztán Ajtony-Gyulának Jászvásártól Veszprémig akadt tennivalája. Felesége révén Parajd környékén nyert további birtokot. Férje halála után a Boliva népes családjával Parajd, Deés és Csucsa környékén élt. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a nagy jövedelmet jelentő sóellátási jogot. Emiatt Vajkkal sohasem ellenségeskedtek.

Harka lovasfejedelem utolsó útjának és végrendelkezésének leírását Erdeljü Gyula örökölte. Ezt Boliva ifjúsági aranyasszony így foglalta aranylemezes rovásba: “Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt végignézte a reggeli gyakorlatot, a lóról való, nagyon megerőltető és roppant rátermettséget kívánó villámgyors leugrást. Mindenütt megvárta, mikor, mennyi idő alatt érnek vissza azok az ifjak, akik elfutottak a másik őrségig. Utána a Bulcsú unokájának adományozott és a győztes lovasoknak egy-egy emlékérmet. Ebéd után mindenütt elmondta: amelyik nemzetség megtagadja a múltját, a regevilágát elfeledi, Lovas Östenét nem tiszteli, az elbukik. Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Hogy égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket, tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz-árok lovastáborát és a nyugati védelmi gyepüket, hiszen mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk. Adjuk fel hát a nyugati határterületeket, nyissuk meg Encs-vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt, szüntessük meg a Mani által megújított uruki egyház szervezetét és Szent Péter egyházában a mainzi érsekség legyen a vezetőnk. De ezek a nyugati uralkodók-folytatta-csak állandóan veszekszenek, mint a déli saka föld cigányai (az indiai szkíta birodalomban). Ilyesmihez nekünk semmi közünk. Gelyza még Nagy Ottó kezdeményezése alapján, később II. Ottóval szent szövetségre lépett a terjeszkedni kívánó bajorokkal szemben. Ottó ideküldte a mainzi érsek által felszentelt Bruno püspököt: az aztán Géza fejedelmet nyugati módra Istvánnak keresztelte. Bruno idehozta az Engadin völgyéből a hun származású Huntot, meg Vecelint és két Pázmány lovagot, a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal együtt. Ezek mind hun utódoknak vallották magukat. Az Ottók és Civakodó Henrik közt volt sok ellentét, de abban mindannyian egyetértettek, hogy úgy lesz jó, ha Brunot bajor-hun keveredésű papok támogatják térítő munkájában. Úgy érzem-mondta Harka-ebből éppen olyan csapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor a civakodó német fejedelmek a jóhiszemű magyarok segítségét kérték, és amikor megegyeztek, ellenük fordultak. Ezért vesztettük el az augsburgi csatát és azok akasztották fel az ifjúsági vezéreket, akik segítségüket kérték.

A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek, amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek. Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten fiának. A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már nem a Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az öldöklő századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen az ősi Öreg Östenünkhöz." Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így tolmácsolták: A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállva tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának, civakodó Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak torzsalkodott. János bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó, XIII. János pápa céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül. Ekkor indított útra Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele dolgában. Nyomban küldte is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar főurak küldöttsége Kvedlinburgba. Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot Istvánnak, Söpte Szavárdi Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak, ikertestvérét Vazult pedig Bélának. 973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy leesett a lóról, nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal. Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai már úgy se élnek sokáig, tehát ha az augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az öregebbek nem térnek vissza, az uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad. Bruno a mainzi érsektől függött, aki viszont az Ottóknak volt az embere.

Brunot, Adalbertet és Ditmárt 972-ben a mainzi érsek szentelte püspökké azzal a feladattal, hogy a mainzi zsinat értelmében ők vezessék a keleti hittérítést. Megkapták hát az új hittérítő püspökök a pásztorbotot. Bruno szeptember közepén jelentkezett Passauban Piligrim püspöknél, tőle avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig a Bruno-féle küldöttség 3000 nemesembert keresztelt meg. Ezek nagyobb részt uruki-keresztények voltak; főuraik fizették értük, ami az egyháznak járt. A többi a főemberek hadifoglyainak gyermekei közül kerültek ki. Mindkét csoportban voltak, akiket kétszer is megkereszteltek. Somogyváron nevetve mondták rájuk, hogy nem ártott meg nekik a keresztvíz. Bruno, Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében térített. Szent Gál és Szent Márton tiszteletére emelt imaházakban. Szent Gál és Szent Márton ugyanis Siklós, illetve Pannonhalma várjobbágyainak a gyermekei voltak; mint avar gyermekek kerültek a nyugati szerzetesrendekbe. Ottó az avar kincsekből átalakított ötvösműveket és egyházi ruhákat küldött ide, mint a mainzi érsekség és a Szent Galleni apátság ajándékait. De, hogy a valóság feledésbe ne merüljön, a 926-os magyar kalandozás történetét 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke; Surnak a fiát Rómában szentelték püspökké. Zotán tudun egyik leszármazottját még Nagy Károly keresztelte meg; Fekete Arnó udvarában nevelkedett és szépapja után Domonkosnak nevezték.

Géza közben felépíttette az esztergomi székesegyházat és 974-ben Domonkos lett az első érseke. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert arra számított, hogy az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lesz. Az avar érsekség a nyitrai dukátusra terjedt ki; a dunántúli Pannonföldre II. Ottó a salzburgi érsekség felügyeletét terjesztette ki. Géza viszont ezen a területen a mainzi érsekség hittérítő munkáját és Adalbertet támogatta, aki a második fiát Béla névre keresztelte. Az elsőt Mihálynak. Ezt a Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is megkeresztelték, de lélekben csak Vászoly maradt. Géza 973. évi megállapodás értelmében megengedte Pannonföldön az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését, a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete és az uruki egyház hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem szelleme uralkodott. A pannóniai egyházi hatalomért folyó harc végül a mainzi érsekség javára dőlt el. Aki Pannonföldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták. Templomnak csak a dél-magyarországi görög, és Bruno-féle imaházak számítottak. A görög, a mainzi és az uruki irányzat egymás ellen dolgozott. Géza szívesen fogadta a külföldről jött keresztény telepeseket is, mert úgy gondolta, hogy ez is erősíti a mainzi érseknek tett ígéretét. A Vízvár vidékére való Hunt család alapos részt vállalt az avar hittérítésben. A Hunt lovaggal érkezett Vecelin és a Pázmányok a Héde-rekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó hun származású legénységet. Hunt kellett leverni hunnal, a passaui egyházi vezetők helyeslésével. Géza igencsak szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány szertartások eltörlésében. Több püspökséget akart volna felállítani, de a honfoglaló vezérek utódai e törekvéseinek ellenálltak. Géza álláspontja a nagy nyugati értekezlet dolgában az volt, hogy a 955. és 970. évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget más belátásra bírta; a belső bajok, viszályok megszüntetése érdekében véget kell vetni a kifelé való hadakozásnak és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen fogják az országban terjeszteni. Eleinte még a Civakodó Henrikkel viselt háborút, de amikor fiát, Vajk-Istvánt még gyermekkorában eljegyezték Gizellával, megengedte az Ostaricki őrgrófság terjeszkedését. 900-ban a bajorok Árpád hadai elől határőreiket visszavonták az Encs folyóig, Avaria és Bajorország határáig. Az Encstől a Bécsi erdőig húzódó terület gyepűelve volt, avar és más határvédőkkel.

Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24 évet leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi szállások Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a területeken. 967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket. Ezek szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők, Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet. 973-ban az Ottóval történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették, hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem avatkoztak bele a csatározásokba. Annakidején az avar származású Fekete Arnó salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek.

Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci császárlányt kért feleségül. Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi értekezleten a “tíz nyíl" szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal, hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A Nagy Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szavárdi első fiát Mihálynak keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült. Gézának a belső ellenállás, a Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett keresnie. Vazul és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok észak felől is biztosítva voltak. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek elégetését, s ezt a bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával 16 éves korban meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített magának. Géza két idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában nevelkedtek. Amikor Géza alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a Budavári beavatott központ figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer éves Csörsz vonalán, a Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun törzsszövetség védelmére állnia. Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok voltak. Szolgálatuk leteltével a Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett idejű kiképzésben. Mint lovasok kerültek a főúri seregekbe.

A kiképző településeken nagyon megerőltető volt az élet. Minden egység teljesen önálló volt és ez bizonyos versengést hozott magával. A megerőltető kiképzés, a kalandozás, a bőséges evés-ivás küzdő-képessé tette ugyan a lovasokat, de szervezetük igen hamar elhasználódott, a harcosok átlagos életkora főként a sebesülések, megrokkanások miatt 30 év körül volt. A mérsékeltebb életmódot folytató har-cosok elérték a 45-50 évet is. Az uruki hiten lévők mindig nagyon mérsékletesen táplálkoztak és éltek, ezért volt közöttük 75 éves is. De aki a Budavári beavatott központ által előírt módon élt, el tudta érni még a 85-95 évet is. A Mani-féle bibliások között akadt olyan is, aki a Pepi fáraó étrendjét követve megérte a századik évét. Ezeket aztán a társtalanság vitte el. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint ebben az időben még elevenen élt a nyolcas szaporodási követelmény. Családonként 5-6 gyermek meg is maradt, felnőtté lett, közöttük átlagosan 26-46 közötti volt az életkor. Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5 lánya volt, de ezek közül a csak Géza és Mihály maradt életben és 4 lány ment férjhez. A 957. évi járványos időben Taksony is nagyon beteg volt. A táltosok már a Csák és Bereg-Botond ághoz fordultak aggodalmukban, hogy idejében tisztázzák, Taksony után ki legyen a fejedelem. Gelyza első fiának, Vászolynak és ikertestvérének, Vazulnak két keresztelője is volt, mert úgy hitték, a keresztség életben tartja őket. Gelyza és Söpte Szavárdi harmadik fia a kistermetű Zerind volt. Kisnövésű eleven gyermek volt, ezért mindenki Zerindkének nevezte, de csak a beavatott központban hívták a kaszuk vihar-istenének. Taksony Vászoly-Mihály unokáját szerette legjobban. Az uralkodó családokban akkor kezdett ismert lenni a Mihály név. Taksony fejedelem halála (970) után Ibolya fejedelemasszony már csak a három kisunokájának élt. Gelyza 969 medvetorán nősült.

Gyula jászvásári nagyfejedelem lányát vette feleségül és 9 hónap múlva megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta. Harka lovasfejedelem halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszedtek és a veteránok családi hajlékot építettek belőle. A megmaradt 12-ben tovább folyt a tárkányképzés. A Csörsz vonalán megszűnt a lovasképzés, de a folyón való átkelésre, a városostromra, csapdaállításra, védőfalkészítésre, a pusztaszeri szerződés értelmében továbbra is itt képezték ki a nem főúri állítóköteles legénységet. Ez volt Harka lovasfejedelem végakarata és ezt Géza fejedelem is helyeselte. A legénységet mindig a 36 szétszedett égerfa-vár népéből pótolták, a 36 x 3, tehát 108 nemzetség ifjúságából. A 12 megmaradt gerendavárból az árkászlegénységet a “Tíz nyíl" szövetség hadseregébe, további két alakulatot pedig Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították. Ezután veszély esetén minden vezér 400 lovast volt köteles kiállítani. Ez a létszám Pannonföldről, Kabarföldről, Erdőelvéről 1200 lovas volt. A fejedelmi haderő Tarhos, Jutas, Üllő és Zolta hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár beavatottközpont serege 600 főből állott, a jászvásári nagyfejedelem seregében az Encs-Ibos-Szerémi, illetve Szörényi seregében 1000 lovas volt. Ez összesen 3600 lovas. Mellettük a Csörsz-vonal tárkányai, Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári század, összesen csak 400 főt jelentettek a kiképzőhelyeken. A Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségek, valamint a Besenyő-Fehérvári és a Nándorfehérvári besenyő és bolgár sereg ezekhez csak 600 lovast adott. Géza serege tehát a nyugatiaknak tett engedmény szerint mindössze csak 4600 lovasból állott. De rajtuk kívül felriasztható volt még 200 Szavárd magyari lovas, 200 Káma-magyari lovas, a Béla és Gyula törzs 200 lovasa. (A besenyő törzs 1200 lovasa és 200 kabar-palóc hegyi lovas. A Csörsz-vonal titkos állásaiban pedig 3400 fő volt. A lovashadsereg tehát valójában 10000 főt, vagyis Egy töményt tett ki.) Gelyza 4600 lovasa és a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységekből 5400 lovas. Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására. Az első riasztásbeli legénység nem tett ki egy töményt. Csak a második riasztásban állhatott elő olyan haderő, amellyel ellenállhattunk a Nyugatról fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza magyar fejedelem háta mögött álljon a jászvásári nagyfejedelemség, mely Béla és Gyula törzzsel, valamint a besenyőkkel vállalta az ország védelmét. Harka lovasfejedelem, minthogy Tarhos lányát, Uzonykát vette feleségül, közeli rokonságba került mind az Árpádházzal, mind anyósa révén a Béla ogúz törzzsel. A 892. évi Nagyszala már előre jelezte, hogy Ködtürk törzsek támadják az ogúzokat, azok viszont új legelőterületekre lévén szükségük, a besenyő törzsekre gyakorolnak nyomást.

A Jász-síkság avar-úz-kabár-hun-székely összetételű lakossága is a magyar törzsszövetség segítségét kérte. De már 884-ben, 888-ban és 892-ben is jöttek tárkányképzősök, illetve 885-ben és 890-ben sámánképzősök felderítő útra a Jász-síkságra. A fiatal harcosokat itt szívesen fogadták és várták a tervbe vett teljes bevonulást. A besenyők igen sérelmezték, hogy az ordoszi beavatottközpont aranykészlete elkerült onnan, de a honfoglalás, után megfelelő-területeket kaptak és ezzel az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok viszont nem jó szemmel nézték a Kárpát medence elfoglalását, ezért a Szörényvári és Besenyőfehérvári bolgár besenyőkkel megtámadták Álmost. Ezt elősegítette a görög árulás is. Lebed fia, az öregebb Előd vezér, előbb visszamaradt Lebedváron, a mai Lembergen, majd amikor a legelőterületek rendezése után aláírták a béke okmányt a besenyők, Jászvásárra tette át székhelyét. A szerződés értelmében a 24 hun törzsszövetségébe tartozó népeket egy nagyfejedelemség irányítására bízták azzal a megállapodással, hogy keleti szokás szerint a nagyfejedelmet mindig más-más fejedelmi családból választják. Nagyfejedelmek voltak: Álmos-háziak: Lebed-háziak: Álmos 880-890 Előd 896-900 Árpád 900-908 Szabolcs 908-926 Zoltán 926-942 Gyula 942-955 Derencsény 955-970 Szabolcs 970-987 Kipcsák-Géza 987-992 Boja 992-998 Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári-lányt, másodszor Boja, Harka dédunokája vette feleségül. Legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján született, megmaradt uruki keresztény hiten. A Karakánkátai kun fejedelem lányát, Zilahot vette feleségül. Kipcsákot a kunok, besenyők fejedelemmé választották. Az ifjú Vajkkal kötött szerződésben kötelezettséget vállaltak egymás megsegítésére.

Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította össze: Előd 836-896-900, azaz 896-900 között nagyfejedelem volt Előd Töhötöm-Tömörke Horka 855-904 856-929 857-914 Harka-Uzonyka Szabolcs 905-925-974 882-908-928 Harka lányai (vezéri ifjakhoz mentek feleségül) Adonyka Majsa Csécse Solymos 942-974 945-985 947-982 948-1012 Urkund Dobun Tomaj Pata 938-978 942-979 945-1004 943-979 Kolozs-Gyula gyermekei: (925-961) Szabolcs Sarolt Karold Erdeljü-Gyula 948-987 950-1012 952-982 960-1015 Zombor (930-966) fia: Kisebb Gyula 951-985. Ennek két gyermeke: Boja és Bonyha. Boja fia: Kipcsák 1012-l063. Így lett Harka lovasfejedelem Uzonykával a törzsszövetség apósa, anyósa. Az Árpád házat Gyűrűfű rovósámán élete végéig így állította össze. Árpád 848-908 Kusaly Gyula Kendice- Apor 845-899 846-912 850-897 Kurszán Zoltán 865-911 881-899 Halics 898-946 Tarhos Üllő Jutas Zolta 882-928 884-920 885-925 892-955 Uzonyka-Tevel Tas Derencsény Fajsz Taksony Bereg-Botond 900-939 908-950 910-955-970 904-932 926-970 940-990 Csák 943-9.. Tormás Lél Domonkos Sur Vászoly-Vazul Géza 935-975 932-955 954-1010 930-955 968 968 951-997 Koppány 965-998 Moldova Zerind Szár László Zolta 892-955 Ond vezér 879-905 Endre Béla Levente Palisna Kalán 904-975 Kaján 920-944 Kapgán besenyő vezér Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975 Saruda: Adonyka Urkund 938-978 942-974 Ibolya 934-988 Márom Gelyza Mihály(Ják) 948-997 951-997 954-965

Az Öregek Tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten. Az uralkodóház azonban mégis részt vett rajta, Fajsz vezetésével. Az aranyasszony tisztét Saruda látta el.
 
 
0 komment , kategória:  A HUNOK ARVISURÁJa 18-rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 120
  • e Hét: 4357
  • e Hónap: 11078
  • e Év: 376568
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.