Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Sohonyai Attila versei
  2020-01-03 18:30:22, péntek
 
 








SOHONYAI ATTILA VERSEI


Nincs kortárs magyar költő, akit a világhálón többen olvasnának, mint őt. Százezrek követik minden sorát, minden gondolatát. Sohonyai Attila verseskötetei, hangoskönyvei egy mély érzelmű, 21. századi bárd arcképét adják. Gáti Oszkár, a jeles színművész teszi fel a kérdést: ,,Miért fontosak Sohonyai Attila versei? Mert megtanítja a fiatal nemzedéket beszélni, beszélni a lelkükről, az érzéseikről... odafordulni a másikhoz, érthetővé tenni az elmondhatatlant, kifejezni a feltörő vágyat, a végtelen nyugalmat, kapcsolatot teremteni a beszéd által, megnyerni vagy véglegesen lemondani valakiről vagy valamiről. Olvasom Sohonyai Attila verseit, és újrafogalmazom a fiatalságom."

Az alig 31 éves költő Sohonyai Attila igazi, modern költő, aki népszerű közösségi oldalon igyekszik megszerettetni verseit, és gondolatait egy olyan rohanó világban, amelyben jól esik meg-megállni pár lélekemelő szóért vagy elgondolkodtató szóért. Egy olyan világban, amikor hálásak vagyunk az őszintén csengő soroknak, vagy amikor azt érezzük, egy-egy hitet adó, megálljt parancsoló szó annyira kell, mint egy falat kenyér.

Eddig megjelent köteteinek több mint hétszáz versével internetes felmérés alapján Sohonyai Attila az egyik legolvasottabb kortárs magyar költő. 31 éves korában mi lehetne nagyobb elismerés számára? Szerelmes verseit gimnazisták adják kézről kézre, én élvonalbeli színészektől, Stohl Andrástól és Gáti Oszkártól hallottam róla először.



Megvan a 21. század Petőfije? - interjú Sohonyai Attilával

Link



Sohonyai Attila - Férfiversek | Sohonyai Attila, Stohl András

Link



Sohonyai Attila versei

Link









AKARSZ-E...


Érezted-e már a pillangó dalát,
ha gyomrodba szállt,
s terültél-e egek fölé,
mikor másnak a pillangó te voltál?

Hallottál-e már tücsök zajt lábad között,
mi a torkodig felömlött,
egek villámait idézve elő,
mikor mindez elöntött?

Játszottál-e bohócot, kacajt, nevetést,
ha emberi szeretés
belőled olyan rezgéseket lökött
hogy fájó lett volna a csendesedés?

Voltál-e már szerető, s szeretve létező,
megvetett lelkű teremtő,
s voltál-e boldog ettől,
vagy emberi boldogsággal tisztán születő?
A törvényeket megszegő kéj
ha a törvénytelen kért,
s tettél-e az ő gyomrába is lepkét,
tücsök hegedűt lábai közé,
mert nem ismertél te se
akkor más törvényt, csak az övét?

Lennél-e én, fennkölt, s rímekkel ércelő,
a háztető, a sátor, a lidérc, az álom,
a szennyes, a vánkos, a gyónni kívánatos,
a nappal s az ég, és ha mindez nem elég,
akarnál-e lenni a mindenek ura, s csenevész
sóhaj, ajkai hegyén, a nyár, a tél,
s ha már tényleg minden voltál
vajon mikor, mikor lennél halál







AKÁR-MI


Lehetnénk egyszer kettesben, ha szeretnéd,
lehetek te, s ha szeretnéd, te lehetsz én.
Sejtelmesek is lehetünk, és hazudhatunk is még,
de ha sokat leszünk így, inkább legyünk őszinték.

Bánthatjuk is egymást, a pofon már mit sem ér,
mit sem fáj akkor semmi sem, ha ráborul az ölelés.
Lehetsz rossz, csapni való nőszemély, lehetsz úgy,
de lehetsz tündér. De lehetsz, lehetsz még mindig én.

Lehetünk árnyak, s fények. Földalattiak, s égiek.
Lehetünk ördögei egymásnak, s lehetünk szentek.
Lehetünk meztelen testek, vagy bebugyolált gátlások;
lehetünk idegenek, de legyünk inkább egymások.







AZ A NŐ


Az a nő, kinek a vaj illata
a konyhából kijövet nyakán
bizsereg;
az a nő ölelésének
ellenállni nem lehet.

Az a nő, kinek szívében egy
világ megterem, s vére
nélküled mégsem forog;
attól a nőtől légy végtelen
boldog.

Az a nő, ki méz-bőrébe
csomagolva balzsamozza
simára lelkedben a szépet,
s önzőségeidnek nem állít


tükörképet;
annál a nőnél senki se fog
jobban szeretni téged.

Az a nő, ki tiszta-fátylát
áldozza sárba érted, s ment
oltalmába, hogy minden
bűnösséged alól felmentsen;
annál a nőnél nem volt,
nem lesz nagyobb erényed.

...az a nő olyan Főnix,
ki az ég legmagasabbjára visz.
De ha nem öleled, köszönöd,
repteted megfelelőképp;
úgy lazulsz ki szárnyai alól
az ég tetején: a zuhanás előbb
megöl, minthogy földet érj







BELETÖRŐDÉS


Az ember azt mondja:
,,Jó nekem egyedül!",
s jön sok-sok éjszaka,
szemébe a magány belehegedül.

,,Nem kell nekem senki!"
- harsogja ha erről kérdik,
de némely pár-mosolyban még ráfénylik,
mily jó is az, melegíteni valakit.

Az ember végül magát győzködi:
,,Megszoktam, jobb nekem így!",
s míg másnak az éj nappalodik,
ő mint az árnyék, nyom nélkül eltűnik.







DE SZERETNÉK EGYSZER / MINT SOHA MÉG SENKI


De szeretnék egyszer
újra gyerek lenni;
minden álmom mellé,
egy várat építeni.
S hogyha nem sikerül,
újra elkezdeni.

Úgy szeretnék egyszer
tűzként fellángolni;
azért ami fontos,
mindörökké égni.
S hogyha már nincs miért,
csendben elaludni.

De szeretnék egyszer
madárként repülni;
rózsafa lombjának
tubicája lenni.
Egy szép virágszálat
csőröm közé tenni,
s aki az én tubicám,
annak oda adni.

Úgy szeretnék egyszer
anyám helyett sírni;
bánatával magamon,
búsan térdre rogyni.
S ha már térdre rogytam,
érte hálát adni.
S ha már térdre rogytam,
érte hálát adni.

De szeretnék egyszer


az ölelés lenni;
az összes tenyér közé,
melegséget tenni.
S mikor mindenki,
koszorúba volna,
jó lenne ha engem is
valaki átkarolna.
S mikor mindenki,
koszorúba volna,
jó lenne ha engem is
valaki átkarolna.

S ha egyszer elfogadom,
hogy minden elmúlik,
szeretni úgy akarok,
mint senki soha eddig.

Úgy szeretnék egyszer
madárként repülni.
Úgy szeretnék egyszer
tűzként fellángolni,
az összes tenyér közé
melegséget tenni.
Úgy szeretnék egyszer
búsan térdre rogyni,
rózsafa lombjának
tubicája lenni:
akkor úgy szeretnék,
mint soha még senki.

S ha egyszer elfogadom,
hogy minden elmúlik,
szeretni úgy akarok,
mint senki soha eddig.







CSAK LEGYÉL OTT


Ha este megjövök, van, hogy szorongok,
ne kérdezz, csak legyél ott.

Mikor a vállamra ül a félelem madár,
s bordáimhoz közel károg,
ne hessegesd el, csak legyél ott.

Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből
egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,
ne emelj le semmit, csak legyél ott.

Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,
bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek
ne keress okot, csak legyél ott.

Mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,
nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,
hadd legyek ott.


Sohonyai Attila: Csak legyél ott - A verset előadja: Kőszegi Ákos

Link








CSEND A LÉLEKNEK


Ha sok a világ zaja,
s nem hallod a hited,
keresd meg a csendet,
és hangosítsd fel a lelked.








EGYSZERŰEN CSAK


Egyszerűen csak... tetszel.
Kiváltod belőlem azt, amit ki kell,
s mert nem akarok tenni ellened,
úgy, mint az érzéseivel képtelen,
legtöbb mai ember.



Egyszerűen csak... megéllek.
A magam módján, téged megilletően.
S ha ez a megérzésem bizonyosságot is nyer,
akkor egyszerűen... ennél több nem kell.










ELÉG NEKEM


Elég nekem az is,
ha holnap vagy az enyém;
elég nekem, ha holnap után el is mész.
Nem kérek belőled se sokat, se eleget,
mindössze annyit, ha itt vagy,
valóban itt legyél; nekem.

Elég belőled annyi, ha néha szólalsz.
Elég az is, ha örökre szótlan maradsz.
Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb,
mintha egész nap szavakkal vallasz.
Nekem akkor elég vagy.

Elég nekem hogyha csak félig szeretsz,
s több mint elég, ha meghagyod nekem a másik felet.
Elég ha néha vagy bátor értünk,
elég, ha csak akkor, mikor a kudarcunkat féltjük.
Elég, ha nem ég el rögtön minden bennünk,
s ha egymáshoz érünk, elég,
ha egymás szabadságát birtokba sose vesszük.

...akkor örökké a tied maradok,
s te az enyém.

De figyelmeztetlek:
ha így akarsz szeretni,
akkor nekem abból sose lesz elég.


Sohonyai Attila: Elég nekem

Link








AZ ELSŐ


Tizenhárom nyár sütötte
barna szempárral álltál elém,
s mondtad nekem:
mi az enyém, a tiéd.
Én meg igaz érettebb,
mégis jobban szétszórt lettem,
nem tudtam még mindezt,
s veled együtt
igazán nem is értettem.
Nagy szavak voltak, s mi kis gyerekek.
De megörültem neked,
s a nyüzsgő élet mint
ragályos kór, ficánkolt
ereimben veszetten.
Húztalak ajkamra naiv
,,igennel", s karoltál át lágyan,
mint addig engem senki sem.
Hisz első voltál, máshogy nem is lehetett.

S zengett, rengett, kalimpált
annyi angyal fejünk felett,
ahogy kezemet szorítottad;
én voltam, tényleg a mindened.
úgy, ahogy eddig erre a mesékben
készülhettem, persze óvatosan,
kimérten. Bár próbálná meg bárki
ilyenkor gyermekszívnek
magyarázni hogy lassan, szelíden,
s hitetni el hogy a fontos nem így megy.
Szerelem volt ez, de türelmetlen,
hisz tapasztalatunk még mindig oly hiányos
volt, mint ahogy gyermeteg létünk
a réten hevert, este a házak felett
elcikázó hulló csillag, ha kívánhattunk
egyet.

Aztán szaporodtak nyarak, hullottak őszek,
mások lettünk mi is, mint régen.
Vagy talán csak én, vagy talán csak te,
valami, valahol, nem akart össze -
egybetartani minket, s mint törékeny
rutintalan őzet, lesben álló élet
minket könnyedén terített, voltunk
addig minden egymás mellett, már
senki semmit nem értett, s négy év
tartalmát, kettőnk tudatlansága,
örök elválással pecsételt.

... de azóta tudom, mi a szerelem,
tudom mi igaz abból, ha egy lány rám nevet,
kezein rögtön érzem, ha ő is igazán szeret.
Veled bármily vége lett,
csak a jóra emlékszek.
Köszönöm hálával neked,
hogy te voltál kivel megtapasztalhattam,
milyen valójában, az első, igaz szerelem.

Sohonyai Attila: Az első (Előadja: Répa Attila)

Link











AZ ENYÉM


Eljöttem azért, ami az enyém.
Fűzfáról és betonról,
az égről, a koszos peronról,
kérve követelvén -
mi az enyém.

A lázas gyerekkort, és a szűz gyereket,
ki hajdan felhőket kergetett
és nem hitte a lehetetlent. - váltanám vissza még,
mert az is én vagyok, és az enyém...

A lázas serdülést, a dúvad bikát
kit nem fogott meg semmilyen korlát,
s a szabadság dühében volt józan lény,
követelem bőrömbe, mert...
már nem az enyém.

Egy leendő apa féltését, és egy anya gondját,
mindent mi nem is voltam még,
Édesanyám bánatát
elrabolnám én,
mert mi az övé, az enyém.

Egy öreg bölcsességét,
a kisgyerek sírását lopnám én vissza,
mindazért ami elmúlt már,
s mi még sose volt kezeim tulajdona,
- de az enyém.

Egy markolatot a földből, egy szót a nemzetből,
vinném magammal bujtatva én,
ha már itt mindenem a vészbe dől,
ez kicsi nekem jogom,
Mert az Enyém!

S egy csipetnyit, csak egy tálkányit adnék érte,
csak azt, mi mindezektől lett testem vére,
a huszonegy gramm első éjjelét;
az első dolgot, mi azóta az enyém.







AZ ÉN TAKTIKÁM




Úgy vagyok vele; nem kell halld minden hangom.
Mi hozzád szól, össze úgysem téveszted.
S mi csak nesz, maradjon e térből kirekesztett.
Ne kornyikáljon közöttünk: minek?

Úgy vagyok vele; nem kell minden
pillanatom megosszam veled.
Mi fontos, abban úgy is te vagy jelen.
S a többire időt szánni, ha együtt
vagyunk: minek?

Úgy vagyok vele; nem kereslek
folyton, s éjt nappallá téve.
Nem zavarlak ily kétkedésbe.
S hogy miért nem? Mert bízok
benned, hisz enélkül nincs értelme.

...úgy vagyok vele, hogy időt, s
teret adok neked mindenre. Hogy
maradhass szabad, s lehess végtelen.
S azt gondolom, ha én így vagyok veled,
te is ezt adod nekem.

Sohonyai Attila - Az én taktikám (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link



.






"Ha minden beborult,
s úgy érzed, zivatarban állsz,
mosolyogj, hisz minden eső
magával hozza a szivárványt!"

Idézet








HA NŐT SZERETSZ


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is maradsz,


fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
- de csak neki! -
néha nála is törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!


Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link








ITT VELED


Heverünk egymás mellett izzadtan,
mint kik a világ elől futottak,
s úgy ver szívünk, hogy majd kiszakad,
mégis nyugalom e pillanat.

Jó veled itt, jó nézni a szemed,
jó tudni, az este nem érhet véget,
s ha véget is érne:

itt veled...

Élevezem nyakamon homlokod,
lélegzeted mellkasomban,
ahogyan hűsíted bennem a karcot,
vállra fektettünk minden megoldhatatlant:
te bennem, én benned voltam.

Jó veled itt, jó nézni a szemed,
jó tudni, az este nem ér véget,
s ha véget is érne:

itt veled...

Szádért nyúlok, megcsókollak,
s te álszent-vidám elhúzod,
tetteink semmi mást nem akarnak,
mosolyogsz, nevetek: vagy, s vagyok.

Jó veled itt, jó nézni a szemed,
jó tudni, az este nem ér véget,
s ha véget is érne:

itt veled...

...heverünk egymás mellett izzadtan,
mint kik a világ elől futottak,
s úgy ver szívünk, hogy majd kiszakad,
annyira nyugodtak vagyunk, a másik karjaiban...


Sohonyai Attila - Itt veled (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link











JÓ VELED, JÓ MELLETTED


Keresem hol a cukor,
s te elém teszed...
amíg a kávémban elkavarod,
én ízesítem a tied;
jó veled, jó melletted.

Sokszor az őrület kerget,
és te törődőn végighallgatsz.
Amíg a nyugalomig elérek,
kérdezem: neked milyen volt a nap?!
Jó veled, jó melletted.

Van tudod, mikor csak úgy... szúrok és bántok,
s te kikötőt adsz e zavart tengernek,
míg engem elér a szárazföld-nyugalom,
foglak; te ily hajótöröttségbe ne rekedj; j
ó veled, jó melletted.

S mikor újra elbújik a cukor,
te ismét elém teszed.
Miközben az életemet magaddal lágyra kavarod,
igyekszem ily édesre ízesíteni én is a tied:
jó...nagyon jó veled.

Sohonyai Attila - Jó veled, jó melletted (Előadja: Stohl András)

Link








KI MERÜL ALÁ


Ki tudja mily hibákba esek még,
mint egyszerű ember, s ki tudja, ha
én nem, mily mély a tudattalan tenger?!

Régen minden mindegy volt, s nem
érdekelt, ha fáj. Ma ha nevetnék is sírnom kell,
hisz követelik rajtam; sok a muszáj.

Elhatároztam magam többször, megőrzöm
a jót, ha szembejön velem, s most, a sok
keresésben összeráncosodva ül a két szemem.

Nem vágyom már esküszavakra, s nem verejték,
hogy legyen létem másnak a lét, de ha mégis,
ne arannyá akarjon tenni, maradjon nekem a kenyér.

...régen mindegy volt, mindegyebb, mint bármi.
S most, hogy fontos lenne akár a legkisebb semmi,
alig jut álomra, és hitre; gazdag szórakozás lett vágyni.

S ki tudja így is, mily hibákba esek még, mint
mégis remélő, buta ember, s ki merül alá értem,
ha kiderül, hogy itt belül, feneketlen e tenger?!







A LEGTISZTÁBB NŐ


Utcák szélén, elhagyatott helyeken,
hol megfészkel a nincstelen,
ott fogom keresni először,
s betakarom karjaimmal,
mint újszülöttet az első
lepedő.
Bűnök, alvilágok mélyén,
ott fogok kutatni utána,
s lesz legjobb barátom
aki kiutálta, sógorom ki
megalázta, s feleségemnek
fogadom őt, mert hol
ennyi van a rosszból, ott
ezt a nőt, mint szükségre
legjobban születettet,
meg kell óvjalak, ki kell


mentselek.
Fáknak ágain, s a kakukk
fészkében, az utolsó ellopott
tojásban akarlak megtalálni,
abba a kopott pincébe
a fényt levinni, ahol eddig
nem akartak látni,
s ahol csak sötétben
tapogattál utánam. Minden
rongyos vágyam s rémálmom
lidérces ébredésében,
ha félelmem támad,
elsőnek a te orcádat lássam.
S ha előtted a világ legvégén,
elszakad, eltörik már lábam,
rohanj elém, vegyél fel lágyan.
S mintha te harcoltad volna
végig mindezt értem,
úgy mondd szemembe a szavakat:
egy örökkévalóság volt,
s én mégis megvártalak.


Sohonyai Attila - A legtisztább nő (Előadja: Répa (Carrot) Attila)

Link











LESZÜNK


Lesznek még hullócsillagos vacsorák,
szemet perzselő szemek, éjjeli buja lakomák:
lesznek.
Lesznek még kacajnevetések,
gyermeteg játékkockák a pléden,
csillámporos zúgások, selyem érintések:
lesznek.

Lesznek vad gondolatok, s durva sérelmek,
ádáz civódások, meg nem értettségek:
lesznek.
Lesznek utálások, gyűlöletek,
törő szép porcelánok, hasadt ígéretek:
lesznek.

Lesznek dalos napok, lesznek zivataros
éjek. Lesz, hogy a vidám nóta is bús,
lesz hogy táncot járunk a hideg esőnek:
lesz.
Lesz vattacukornézés, s lesz rideg tekintet.
Lesz, hogy a márc gyilkol meg minket, s lesz,
hogy köszönetet mondunk a nyers őszinteségnek:
lesz.

S mikor már mindez rutinszerű lesz,
olyan megszokott, olyan velünk
együtt született, akkor lesz, hogy már
nem csak a ,,te és én", hanem a "mi" lesz,
ami körülvesz.

Sohonyai Attila: Leszünk /A vers meghallgatása: - Jóbi Annamária/

Link








LEVÉL A KEDVESNEK


Sok már ez a távollét, sok már.
Hiányzik a csókod, s hiányzik még
sok más. Lehetnél itt, azért, hogy
én is lehessek: beletenném
vad gondolataimba szent szemedből
sugárzott rendedet.

Sok már ez a távolság, messzi nagyon.
A várakozás mi öl, a hiányod. S ki
nem gondolná e távolságot messzinek,
ahogyan nekem vagy ilyenkor, az
lehet nem lelt még szerelemre sehol.

Bús e külön várakozás, fojt.
Érezném inkább e kötelet úgy magamon,
mint mikor szoknyádba kapnak a lenge szelek,
s ahogyan bennem a vér, ha beléd gondolok,
ideig-óráig az elfojtással vív harcot.

Lázas e bírhatatlan végtelen, az idő.
Lángok érnek az egekig, s rozsda minden
másodperc, óratő. Buták lesznek az
okosak, s okosnak hiszik magukat a
balgák; lásd, ha nem vagy itt mellettem,
tömör pusztulásba csap a világ.

Sohonyai Attila - Levél a Kedvesnek (Előadja: Sohonyai Attila)


Link








MENEDÉK


Építek neked magamban
egy barlangot; oda bújj,
ha rosszak a napok.
S ha felépültél, olykor
te leszel menedéke annak,
aki én vagyok.

Sohonyai Attila - Menedék (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link








MIKOR


Ha már az élet dallamos mezői zajjá válnak,
se fül, se szem nem kíván hangot e kornyikának,
s pohár feneke is rút ódán jelez,
te csak rám nézel, és megértesz.

Mikor fáradtan esek le lábad elé,
eszem inkább csak a magányt szeretné,
mikor elhiszem hogy nem kellesz,
te csak rám pillantasz, s legyintesz.

Mikor már busz se vár rám, s ember is elfeled,
s érces hangon mondom az életre; mit ér ez?
Mikor nincs hozzám erőd, se kedved,
te csak átkarolsz, és megértesz.

Mikor vén napokon ünnepeid feledem,
s ősz hajad szálait túrja béna kezem,
mikor talán nehézség lesz már neved,
te csak megcsókolsz, s megértesz...

S mikor újra zenét bont a rét,
minden rossz feled s megyek eléd,
mikor te már nem leszel a régi helyen,
megköszönöm, s megértem!







A MINDENSÉG


Élvezni a létet,
örülni mi szép,
látni mi láthatatlan,
érinteni mi másnak kép.

Belül gazdagságban fürdeni,
szétszórni mi külsőség,
akarni mindened egynek adni,
s lenni egynek a mindenség.







MOST ÉS AZONNAL


Nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám,
s maradj örök holnap utánig.

Nincs már pazarolható órám,
se percem; légy, légy te a jelen,
s a megszépítő, végtelen múlás.

Elfogytak kezeim közül a titkok,
s létemből a töprengés; azt szeretném,
hogy az óramutató fáradása légy.

Minden szép, s idézhető múltam,
most lom, vénülő kacat: e görnyedt
éjszakákba hívlak; legyél te a nap.

Nevetni való már minden barkóbám,
s ezerszer megfejtett minden kérdés,
fiatalodása minden tört-ráncnak te lennél.

...nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám, s
szeressünk, amíg nem késő...
Sohonyai Attila - Most, és azonnal (Előadja: Gáti Oszkár)
Link








NAPRÓL NAPRA


...nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant...

De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.

Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
...amikor a biztonságot úgy hívod: ,,két karodban".

...nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.







NÉHA


Néha csak úgy elmeredni,
nem találni, nem keresni,
nem fájni, nem hiányolni,
nem bánni, csak megköszönni.

Néha csak örülni, tisztán, szépen,
élvezni a földet, élvezni az eget,
semmivel boldognak lenni,
nem gondolkodni, csak nevetni.

Jól érezni mindenhol magad,
bántásból csinálni szép szavakat,
eldőlni a végtelen létben, belül
napsütésben, mint ki mindent elhisz;
néha jó lenne, ha így lenne mindig.







AZ ÖRDÖG MINDENHATÓJA


Nem voltam szentek példaképe soha,
s az ördögöt sem tiszteltem eléggé.
Neked akartam adni mindenem,
ebben a tudatban létezni örökkön-örökké.
Dacolni akartam mindennel, mi nem te vagy,
rátalálni magamra minden belső üvöltésben,
szegényeknek adni levedlett rongyaimat,
legnagyobb menedékre szükség mégis bennem van.

Beszéltem mocsokról és gyűlöletről
minden kamaszkori energiámmal,
mára tisztulni látszok a ködből,
holnap sem érthető logikákkal.
Bár millió cselekedetem volt céltalan,
s direkt voltam ellentéte mondatoknak,
nem bánom a veled töltött örök pillanatokat,
hiába takarok mindent feledtető fátyollal.
Mert szeretlek, ahogy szeretni még nem tudtam -
és ahogyan nem lehet.

A nyughatatlanok bizonyosságával kellesz,
s a tiszták őszinteségével csallak csak meg,
ahogy szél fákat morzsol eggyé össze,
majd alkotnak azok tömör kötelet.
Én nem voltam szentek tulajdona soha,
és az ördögöt sem tisztelem,
csak egyetlen szívemnek mindenhatója;
Te, te, te...







ÖRÖM


Amikor előbb jön a nyár,
s te vagy a meleg.
Amikor rám vársz,
amikor öt perccel több a veled.

Amikor ráér az ébredés,
és a kávéd ajkaimra gőzöl,
amikor kedvedet teszed elém,
amikor a rózsám arcodon vörös.

Amikor színeket fúj az ősz,
s mi levélként hempergünk a földön;
amikor te a létezés vagy, s én az öröm.







PONT ÚGY


Mint amikor a fű közt virág nő,
s felnevet a rét az égre,
ahogyan kettő lesz az egyből;
amikor az én az a te.

Mint amikor az őszi ágra madár száll,
s a daltól rügyek indulnak meg,
mikor a másik a másikra nem vár,
ahogyan egyszerre elmúlik ami viszket.

...mint amikor téged meglátlak,
s a tengerből kiemelkedik egy sziget,
ahogyan hozzámér az ajkad,
s meggyógyul egy világ bennem.







ROMBOLNÉK ÉRTED


Rombolnék neked hóvirágot,
s égetnék felhőt,
forralnék unalmat,
állnék hát mögött.
S ha már minden neked való lenne,
szakadt ruhámban elrejtenélek,
te lennél kivétele a külvilágnak,
s úrnője a feslettségnek.

Ha te lennél az úrnő,
én lennék a szerény,
ha te lennél a fertő,
én lennék a kéj.
S fehér patyolat lepedőt hoznának szolgák,
naphosszat sarat izzadnánk,
hemperegnénk mint koszos cédák,
reggelre, csak mi lennénk tiszták.

Ha te lennél a tiszta,
én lennék a mocsok,
ha te innád a bort,
én gyóntatnám a papot.
És mindenki elfoszlana
tespedt bőrében, száradó korától,
s csak a te arcod fiatalodna,
csak tőlem, csak egymástól.

Ha egymások lennénk,
nem lennék veled, te velem.
Utcakövön elhaladva arcunk felednénk,
s e két név nem lenne történelem.
Aztán már nem kellene se szolga,
se vászont szaggató hirtelen düh,
élnénk külön, mintha sose lett volna,
e lágyan forrongó szerelmünk.







SZANASZÉT ÖSSZESZEDVE


Elveszetten tudok csak józan lenni.
Emlékszel, mikor egész nap kerestelek,
és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni,
mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek.

...sose tudtam hiányt táplálni olyanért,
amihez nem kötődtem,
ezért az első megismerkedésnél
elhatároztam, hogy beléd szeretek.

Reménytelenül, és spontán módon.

Mert tudtam már akkor,
hogy nem akarom, hogy hiányozz.

Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit.
Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba.
Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni,
és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza.

Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék,
hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem,
magamra rettentően haragudnék,
mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek.

...pedig mindennél jobban.







SZERETNÉK


Szeretnék a tisztaság lenni
Himalája tetején,
úgy szeretve létezni,
mint senki eddig még.
Szeretnék vad őszinteség lenni
üldözött szarvas szívében,
bolondként elbújni,
egy bohóc szemében.
Szeretnék tíz forintként,
koszosan tengődni nincstelen markán,
egy csepp vízben lefolyni,
etióp gyermek száraz torkán.
Szeretnék izzadt vaskos könyvben
eldugott poros lap lenni,
ez forgó világnak életemben,
valami hasznosat tenni.
...szeretnék, szeretnék létezni.

S szeretnék egy haldoklónak
a szilvesztere lenni,
szeretnék, szeretnék,
az elmúlással, örök barátként megbékélni...







TALÁLHATSZ ANNYIT...


Találhatsz annyit, ki nem bízik benned,
s ki falat állítana sikereidnek,
s ki jóságodba is rosszat fél,
de mennyi van, ki szeret azért,
....aki vagy.

Találhatsz annyit, ki visszafog,
és láncra verve vonszol,
és inkább szid, mint szabadon enged,
de mennyi van, ki azért szeret
...ami vagy.

Annyi van, ki mosolyt csal arcodra,
s közben folyton megsirat,
azt hiszed felemel, de csak eltakar.
De mennyi van, aki elfogad


...úgy ahogy vagy.

Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz,
közben zsarnokul kisajátít rabnak,
és fojtó szerelme határtalan,
de mennyi, mennyi van,
...ki engedi, hogy lehess, aki vagy.

Annyi, de annyi van így,
kik mondják de nem teszik,
kik elhitetik, de csalnak,
kik szeretnek és hazudnak,
kik vannak, de nincsenek,
kik kérnek, de elvesznek.

...és mennyi van, ki az,
aki szeret azért, aki vagy...







TELJESSÉGED


Azt mondták rólad,
félkész vagy mint a harmat.
S én vacilláltam, tegyelek-e gyönggyé,
vagy hagyjalak meg kagylónak.
De csodálni tudtalak csak téged,
s közben rájöttem; én vagyok az,
aki meszes, s ezzel együtt törékeny.







UNIVERZUM


Köszönöm, hogy minden nap
elbírhatom az elbírhatatlant,
véghezvihetem a lehetetlent;
hogy ami csak akarok, az lehetek.

Köszönöm, hogy bízol, s hogy
bízhatok benned, hogy ami messzi,
az sem lesz elérhetetlen; köszönöm,
hogy vagy, s hogy így én is lélegezhetek.

Sohonyai Attila - Univerzum (Előadja: Stohl András)

Link








UTÁNA A CSEND


Ezután már nem lehetek válogatott aroma darab
forró vized csalogató melege alatt,
hogy egybeolvadva vegyen fel külön - külön semlegünk
élénkségben pompázó szivárványokat.
Mert aki egyszer arra kel, nem fontos a szerelemnek többé,
annak a halál sem más,
mint hívogató szentbeszéd.
Ezután sokkal inkább még.

Így ültem fáradt éjszakában darab csendként
hallgatag gondolatokkal,
hogy ezután mit váltsak tetté,
istenekkel, s a halállal.
Ez utáni nélküled lévő semmivé.







VÁRLAK


Várlak téged reggelem első eszméletében,
lépéseimben téged hallak a konyhába menet,
a kávénak gyöngyözésében néz rám szemed;
várlak téged.

A nappali munka monoton perceiben,
mikor elém fest ez érthetetlen érzés,
minden gyorsaságom veszem, sietek,
így várlak téged.

S a délutáni, őszi merengés, ha sétára késztet,
nézem, ahogyan a sárgásan részeg,
learatott búzakalászok összeérnek.
S ilyenkor vagyok igazán féltékeny,
hisz nekik már jelen, amiért én várlak téged.

De mikor kormosodik kékje égnek,
minden, mi eddig nyüzsgött, nyugovóra térnek,
én maradok csupán, kiben
hangosan zúg, cseng, kolompol az ének,
mert megjöttél s ölelhetlek téged.







VÁRVA RÁD


Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. Amikor már kemény
lesz a lágy - várok rád.
Addig várok rád, míg a csontjaim
feladják, s ízületeim elsorvadnak.
A kopogó háztető pala akaratai
elhasználódnak, s a feladás vizei
onnan az esőt homlokomra csorgatják.
De miattad, lehet, hogy a földbe
akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat
kapálják az irigyek, csendben leszek
akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések
mit sem törnek, mit sem aláznak engem,
mert ki a célért áldozza fel mindenét,
az végül csak nyertes lehet. Ebben
kell higgyek, s ezért kell, ezért nem
adhatlak fel. Minden drága, és féltett
külső kincsemet, mire megjössz,
elvitték már tolvajok, kifosztott
leszek, s belül is ingatag hanyagság;
magammal szemben.
S a világ utolsó óráján, ha
a megrepedt harangot kongatják,
minden bizonnyal én már por leszek,
egy tömör elhasználódás - Kit érdekel?
S a földön szétterült hamumból mikor
már lakmároznak a szelek, remélem
te addigra fölöttem állsz, s e rémképes
várakozásból felébresztesz.

Sohonyai Attila - Várva rád (Előadja: Jóbi Annamária

Link








VIGYÁZZ RÁM


Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.

Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.

Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.

...nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.












 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 176 db bejegyzés
Összes: 3975 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 6511
  • e Hónap: 8670
  • e Év: 401554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.