Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Sonkoly Éva versei
  2020-02-18 19:45:17, kedd
 
 







SONKOLY ÉVA VERSEI


Sonkoly Éva (Kiskunhalas 1958..06.02 - )


"Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol..."

Sonkoly Éva



Sonkoly Éva - Az Alföldről a Dunántúlra

Link





Sonkoly Éva alkotásai


Link


Link








ÁLMOKAT RAJZOL


A boldogság mindenre képes.
Sugarától aranyfényben fürdik a messzeség.
Álmokat rajzol, közel hoz vágyakat.
Kerekre formáz szögletet,
kacagássá görget mosolyt,
csalogat, magasba hív.
Szavát hiszed, bár
hajnali harmat, játszi szél,
illanó kép, múló világ.
Álmodban is viseli
- álarcát.







ÁLMOK IDEJÉN


Mit adhatnék néked...
Ezernyi kincset,
őszi nap fáradt ragyogását,
aranyszínű lombokat,
fecskék búcsúzó csivitelését.
Fáradt röptét,
elmúlását a nyárnak,
édes szőlőszemeket,
annak mély - bordó bársonyát,
pohárban nyújtom át.
Mennyi semmiség...

Majd télen, lobbanó
láng - varázson át,
nézem szemed,
kedves mosolyod...
érzem erős karod ölelését,
mely után a pillanat
hamuvá ég.







BOLDOGSÁG


Szőke hajam szálain
virágok színe tükröződik
a nyári napsütésbe'

Áll a levegő;
fésül a kék ég;
cinkosan kacsint;
ablakon át.

Most enyém
az egész világ.








BORÚRA DERŰ


Nézem a világ ezer baját,
nincs rá orvosság...
Üzenetet viszek, annak
kit illet...fáradt szívek
haladékot várnak.

Annyi dobbanást,
jó ritmusban, amelyben
a hosszú élet titka van.

Elég lenne egy mosoly,
az a pillanat, mikor kék az ég,
süt a nap, elmarad a borulás,
melynek árnyéka ráncot rajzol
- arcunkra.







CSENDJEIM

Árnyakat kergetek...


Lépcsőn kuporgó csend mellett,
nehezen palástolt emléket keresek.
Érteni akarom miért találtál rám.
Sóhajokba botlok untalan,
árnyakat kergetek,
keresek feloldozást,
- Neked...







CSÓK

Zavartan...


Nézem a szemed
fénylenek csillagok,
oly közel arcod.

Simogató kezed ölel.
Lásd kérlek remegő ajkam
menedéket keres zavartan.










EGY SZÉDÍTŐ KERINGŐ


Ha lépnék feléd;
Hogy táncra kérjelek;
óvatosan figyelve mosolyod

Egy szédítő keringő


neked; s nekem.
Egy utolsó tánc;
ahogy csak a
reggeli fény ölel
az álmok után.
Figyelj; csak rám!







ELMEGYEK



Lélek-fehéren...


Nem félek,
semmivé leszek.
Képzelet-álom
voltam Neked,
s Te ködlovag.
Nevetek már.

Lélek-fehéren
átlépek feletted.
Tudom még
összeraknád
a részeket.

Nekem nem kell
alamizsna-ígéret,
hazug múlt, új varázs.
Nem álmodunk!









ELMENT


Síneken állva
távozó vonat zúgása
fülembe zakatol.
Elment...
Emlék-hagyottan
szívembe fordul
a magány.
Zúgja, ne nézz vissza,
hisz' tudhattad volna.







FELEJTÉS


Emléket hozó szél
múltat mond,
visz illatot
idehord csobogó
hullámot. Hangulat minden.
Felejtek...

Fejem lehajtom,
a víztükör
- visszanéz.







A FÜGGÖNY

Mindent takar...


A Hold fénye rajzol,
varázsol, fagyott földön.
Fut a szél, táncol.
Porral szennyez világot.

Rojtos felhő mindent takar,
múló éj marasztal.
Pattogó ágak, kísértet árnya ijeszt.
Függönyöm behúzom.

Zárt szemhéjam alatt fehér,
havas, képzelet-telet nézek.







HA...


Egyszerűek, tiszták a dolgok,
ha két ember boldog.
Szemedben magam látom,
szemembe Te nézel,
legszebb csillagot igézel.
Nincs idő, nincs tér,
hova nélkülem mennél.
Fejem hova hajtanám,
karod a párnám.
Ősszel, hulló leveleken sétálva,
tudom, soha nem lesz
szebb tavaszom.







HALK ÜZENET...


Nem lehet azt elmondani
mi történik akkor, ha hűs
fuvallat éri ablakom, majd
nyári napsugár táncot jár.
Reggel messze fut álmom,
lábnyoma sincs, port szitál
emlékeimre a léha felejtés.

Odakint lombok, bokrok,
napsütésben lépkedő
halk üzenet, csak súgja:
Pár hét, s elindulhat
egy csoda, pihe-puhán,
álomból ébredőknek kertek,
virágok, levelek integetnek.

Utcákon fut a szél görget
jókedvet, virágszirmok
hintik eléd illatukat, hisz
nyári virág az egész világ.
*
S mégis valami, tán' az idő,
mint féreg a gyökeret lassan
kikezdi, titokban messze hordja
- éveimet.







HIÁNY

Kezdettől fogva...


Tavasz táján őszbe tekintek,
óvatosan, megmértelek
még egyszer szemmel,
érzelemmel...
Látszólag rendben minden,
csak az a huszonegy gramm.
Tudod - kezdettől fogva -
úgy hiányzott!







HÓVIRÁG

Lassan múló napok,
fények, árnyak,
tavaszi dalt muzsikálnak.
Kertben fény - tiszta hó virága,
összehajló fűszálak tánca,
változást hirdet...
Nézd a szél messze kerget
telet, engem, Téged.







KARÁCSONYI KÉRÉS


Elképzelem...

Az én adventi álmom
egy igaz ember,
kinek lelkében
nem hűl a szeretet.
Elfogad hibáimmal.
Bánatát kabátjával
fogasra akasztja.
Mosolyt varázsol
hétköznapokra.

Mit tehetek?
Elképzelem létét
karácsony este.
Lelke átsuhan itt.
Majd egyszer,
más korban
megszületik.







LASSAN 1.

Lassan rozsdába fordul az arany.
Lábam alatt roppan a levél.
Kevert színeket dobál az őszi szél.

Parkon át söpri a szerelem lábnyomát.
Múló nyár után, színes ruhában, ősz kopogtat.
Mosolyát pókfonal viszi a dombok alatt.
Álmos a táj, valami különös altatóra vár.







LASSAN 2.


Lassan
rozsdába fordul az arany
Kevert színeket dobál
az őszi szél.
Lábam alatt roppanó levél.
A parkon át szél söpri
a szerelem lábnyomát.

Elmúló nyár után
színes ruhában
fáradt ősz botorkál.
Mosolyával szél fut
a dombok alatt.

Álmos a táj,
valami különös altatóra vár.







A LEGSZEBB VIRÁGOK




Úgy akartam a boldogságot,
megijedt, fut azóta.
Itt maradt híres lábnyoma,
nézem a poros utat, a helyet
hova lépni nem tudok.
Ott nyílnak
a legszebb virágok...







LEVÉL


Én írok Önnek,
talán nem ment
még tőlem elég levél,
hogy válaszra sem méltat?
Értem én, nem kell
üzenet...
Megnőtt a távolság.
A közeledő tavasz
az oka...
Ülök, s álmodom a
semmit...
Azt, amit Önnek jelent
a nevem.
Türelmét köszönöm,
s mindent, amit
tett értem!
Ha esetleg tévedtem,
kérem tekintse
ujjgyakorlatnak
levelem!







MIÉRT?


Néha úgy simogat
szavad, mint bársony.
Aztán szúr oly fájón.
Talán ilyen vagy,
tán olyan.
Mindkettő együtt
a minden

- nekem !







MINDEN HIÁBA...


Egy
csendem
nem múlik,
sok éve már,
mindig választ vár.

*

Én
tudom
vajh' miért
gondolkodom,
épp új utakon.

*

Ha
tudnám
fékezném
múló időm,
minden hiába.







MOSTANÁBAN


Másként nézek fára,
sárguló levélre,
másképp a világra.
Magasabb az ég,
kékebb a messzeség.
Esti árnyak bársonnyá
válnak, a harang végső
szavaként bong a csend.
Mély az álmom, s az idő
megáll mellettem, néz,
aztán sóhajnyit pihen.
Lassul az élet, a percek
csak néha sietnek, s a
szívemben mély rettenet,
hogy elejtem szavam,
mire papírt ér a toll,
a gondolat nincs sehol.







MÚLÓ KÉP


Fény és árnyék visszanéz
a köd uszályából.
Minden oly messze,
még maradnék,
lesni a gomolyt,
lankák ősz mosolyát.
Haza küld a gondolat.
Falvakon át,
ezüst füst rajzolta,
múló kép idézi
a tegnap pillanat-csillagát.







A NAPFÉNY ÍZE


Búzavirágszín szeme;
napfény íze van a nyárnak.
Titkot susogó lombokról
selyem levelek válnak.

Harmatos a nyári rét;
virágát szedem;
gyöngyként guruló cseppektől
fénylik kezem.

Búzatáblákon;
aranyos gömbökben
szerelemnek vetett ágyon;
kerengő szél szalad.
Illata sodor; csábít;
- hagyd magad!







NE MENJ MÉG...


Nem volt ez más, csak egy villanás,
sóhaj... évente visszajár, bekopog,
s a nap újra ragyog.
Félig hunyt szemmel gondolom:

Ne menj!
- elviszel mindent -
Lebbenő lepkeszárnyon
múlik boldogságom.
Szálló képzeletem...
határát magam szabtam.

Fejem felett nézem a száz
pillangóvarázs repdeső örömét.
Tavaszi kép...
- ne menj még!







ÖLELÉS UTÁN


Ölelsz,
szívem picit megáll,
vár...
Közös a nyugalom,
zsong bennem minden.

Veled építem újra
darabokra hullott,
borzongató, végtelen
érzelem-rengetegem.







ŐSZI KÉP



Fény szaggatta felhőkön át
ömlik a ragyogó sugár.
Vé-alakban távolodó vadludak,
ívben feszülő szárnyuk alatt
dombok, lankák.

Elmegy az utolsó vándor
mire szégyenlősre pirul a táj.
Sok éve játszák el a fák
ezt a csodát...

Őszre öltözve, télre vetkőzvén,
dideregve fut az idő,
rozsdás, csikorgó kerekén.







ŐSZI VARÁZSLAT


Talán ma összeforrhatna
az éjjel és a nappal,
egyetlen őszi varázslattal.

Oly szívesen bűvölnék
mindenkinek, színeket,
tartós legyen a hangulat,
ahogy én is élem. Ragyogó
arany- pillanatok, rőt szín
levelek felett enyhe szellő
hoz, visz üzenetet...

Majd késő éjjel,
szemem lecsukva gondolom:
Bűvöletem, varázslatom...
legyen úgy, ahogy én akarom







RAJZ


Kék - ezüstösen szálló füst
fehér hóra árnyat mázol.
Madár is lassan araszol.
Harang - zúgású csendemben
gyermekkacaj, sikló szánkó.
Szemem íriszére képet
rajzol fagyott kezével a
- tél.

Halk angyali hang suttogja,
- Nézz vissza arra a helyre.
Csillagos az este, fenyő
áll ragyogva, kicsi lányka
csodálja. - Szívem megremeg,
az én régi karácsonyom...
- Most tégy ilyen csodát - súgja - ,
Őrangyalom.

Havas égen tekintetem,
varázst keres, ami egykor,
ottan, messze úgy megfogott.
Lelkemben zsong minden régi
ének, ének, karácsonyok.







SORS

- tudja -


Múltam zárom,
jövőt álmodom.
Peregnek a képek,
kaleidoszkóp mit mozgatok.
Apró részletek, gondolat.
Én itt, Te ott forgatod.

Mi lesz majd a való?
A Sors tudja,
nagy varázsló.







SUTTOG A SZÉL...


Mielőtt elmúlik a nyár,
pipacs a széllel szóba áll:
Mondd, te csélcsap,
- simítja a gyűrött szirmokat -
hányat szerettél még,
jártadban-keltedben?

Ó, csak te voltál, - suttog a szél.
Másra rá se néznék, mondtam rég.
Elpirul a pipacs, vendége tovalibben.


Ott távol egy másik virágnak suttogja:
Csak téged, csak veled,
piros szoknyája alá nézeget.

Aztán siet tova,
hisz' jön a többi nyári hónap.
Nyomukban az ősz kopogtat,
söpri a szirmokat, bibéket tör,
s ő tudja jól, tavaszig csak
emlékeket ringat.







TAVASZI HANGULAT...


Apró léptű tavaszi szél
suttog az éjről, elmondja
a fák titkát...

Hajnalban nőtt levelek
selymét bontja,
zöld bokrokkal bólogat.
Itt-ott sárga virágok
szirmait csodálja.

Álmot sző, varázsol,
szívem vele zenél.
Lassan kibontja
zsongó dalát
- a szél.







TAVASZI VARÁZSLAT


Tündérkönnyek hullanak
tavaszi rétekre, fákra.
Harmat az, reggelente.
Napsugár cirógató mosolyától
gyöngy felszárad.
Rügyet csalogat a március.
Már fakad az ág,
lassan bomlik a virág.
Tavaszt zenél a világ.

Hallod?







TÉLIDŐBEN

Mesét mondok...


Egyszer majd
szép lesz minden.
Fagyot hozó télben,
hófehéren állok eléd.
Elmondom legszebb mesém.
Ilyen szép regét még
nem mondott más,
hallgasd...

Szemedben parázs, előtte varázs,
látod majd a legszebbet,
kit álmok ígértek.
Nem mondhatom, hogy eléred,
de próbáld, talán...
Figyeld hát éji mesémet!







TÉLI NAP


Fagyott üvegharang alatt
laknak a téli madarak.
Lassú,ólomszárnyakon szállnak.
Mögöttük bujkál a téli Nap
Árnyékot rajzol a hóra,
majd ablakot farag fagyos keze,
Ott benéz a bolondos február,
s már látom, a rügyet bontó
március arca kacag
abban az ablakban







TÉL VÉGÉN


Még hó fedi a földeket...

Varjú és párja
bánatosan ül az ágra.
Hó fedte a földeket,
ma még nem ettek.
Galamb gyanútlan,
magot keres, száll.
Összenéz a két
ágkuporgó vitéz.
Madártoll száll.

Korai volt a vacsora,
varjú koma...
Vadász méri léptekkel
a havat, puskája dörren,
övé a két madártetem.







TUDTAD


Csak álom volt...
Nem hitted szavam,
ősztől tavaszig vártál.
Tudtad, visszamegyek.
Száz szép szó sem tart
fogva...
Rég megálmodtalak,
magamnak.

Hagytál szállni télen,
hópehelyben, más
karjába szédülten.

Te tudtad, amit
- én nem...







ÚTON


Hulló, arany levelek szegélyezte úton
elindul egy lélek.
Messze a cél, dideregve,
semmit nem remél.
Lábnyoma nincs,
ha volt is,
rég avar alatt maradt.
Söpör a szél,
szemem nézi az utat,
messze haladt,
lassan elenyész.
Holtak hava felé néz.







VALAKIÉRT

LÉPÉSRE SZÍV DOBBAN...


Mintha ezer éve
élném a semmit...
Nem lehettem,
aki akartam,
fontos - Neked.
Elsuhansz mellettem,
mint tavaszi szellő,
a ki nem mondott szóban
egész létem ott van,
némán viszed tova,
rám vetül árnyéka,
kezem mozdult utána
ma is...
Elhaló holnapok,
csalfa jövőkép,
- itt vagyok !
Hiába...
A tegnapnak ma van
halála...

Közben nézem arcod,
kedves mosolyod,
fülemben még él a szó,
miért nem hallható?
Megyek tovább utamon,
lépésre szív dobban,
úgy maradna még
- Valakiért!







VALAMI


Valami furcsa álom
kellene, ami
messze visz,
új utat mutat
ahol megtalálom
régen elkószált
magamat.

Kézen fognám a
kis csavargót,
hazavinném,
arra a régi
helyre.

Szomorú
lelkére orvosság
lenne, minden
tavaszi virág
mézédes üzenete.







A VÉGTELEN


Várni, mindig csak várni,
a holnapot, a jövő hetet,
azt, aki már nem lehetek.
Türelemmel nézni az eget,
felleget. Halad a világ, ősz,
tél, új napok, évek, s ott
a határ, majd valahol. Addig,
nem tovább, rész-egész.

Tudni kell, hol hibáztam el,
de addig, oda -vissza, bár
lehetne, de az utak?
- hisz úton vagyunk mind -
Szóval az utak, csak néha
találkoznak. Lehet elmegyek
melletted, hisz a cél ...
nem te voltál, csak egy
állomás, megálló, szebb
kilátás...

*
Nézd a vonuló felhők feletti
közhelyet, a kék eget,
valakit mindig vár, ott
a végtelen, távoli
- szemhatár.







ZÁRT VILÁG


Gyermekkorom szeretetkalácsának
morzsáin élek.
Minden évben új csodát remélek.
Törött lélekkel kicsi csodákért
imára hajlok.
Harcos voltam, az élettől
mindent akartam.
Apró kövek, kopott csillagok,
forgatom, lassan készül az álom.
Belátom, zárt a világom.
Hiába a próbálkozás...
Beomlott kútból nem hallik a kiáltás.







 
 
0 komment , kategória:  Sonkoly Éva  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 258 db bejegyzés
Összes: 3966 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1422
  • e Hét: 1422
  • e Hónap: 47092
  • e Év: 610603
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.