Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
x
  2012-10-15 15:54:31, hétfő
 
  Simor András
Egy tanácsra
,,Itt nem forgatni kell,
hanem ordítani."
(Jancsó Miklós)

Ordítani kellene,
ordítani, de kinek,
belém mar kegyetlenül
kívül, belül a hideg,
hallja meg a föld, az ég,
ordítani jó nagyot,
ha nem hallja senki meg,
hallják meg a csillagok,
hallja meg a hold, a nap
rémületes éjjelen,
ordítani jó nagyot,
mert másképp nincs kegyelem,
halálig ordítani,
míg a tüdő kiszakad,
rémületes éjjelen.
részvételen fák alatt,
szálljon tőle a madár,
ússzon tengerben a hal,
forogjon a földgolyó,
haljon, aki belehal,
ordítani jó nagyot,
míg meghallja valaki,
nem is tenni semmi mást,
halálig ordítani.

 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2012-10-13 20:41:54, szombat
 
  Simor András
Sirató
Nekem hazám ez itt,
mit tönkretesznek ők,
a huszonegyedik
századi ébredők,

árvalányhaj, fokos,
vonul az új menet,
nem oszt és nem szoroz
nekik, mi elveszett,

a másik, az enyém,
a gyűlölt, Adyé,
halott a televény,
ami már senkié.

De enyém, ami volt,
a tegnapi haza,
a megölt, kirabolt,
Petőfié, az a

föld, mely ma senkié,
Józsefé volt, az ám,
holnapután kié,
nincsen másik hazám,

ha pusztul, pusztulok,
mit ér a kegyelem,
felfordul a tulok
vágóhíd sírhelyen.




 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2012-10-13 15:43:08, szombat
 
  Simor András
Agyamhoz
Hozd létre újra
emlékeimet,
ne adjam őket
soha senkinek,

hozd létre újra
tegnapjaimat,
mert ha elhagynak,
lelkem megriad,

a semmi ágán
várok hajnalig,
kérdezem: élek,
vagy már csak alig?

Kérdezem: volnék,
vagy másvalaki
lettem, ki tudja,
agyam vallja ki,

teremtsen újjá
hullámaival,
kezdjen tombolni,
mint a szélvihar,

mi kitép fákat,
leránt háztetőt,
éljek, mint tegnap,
mint tegnapelőtt.





 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 14:17:56, csütörtök
 
  SIMOR ANDRÁS
Izsák születése

Ki lépked ott a mezőben, mily vénség,
kilencvenkilenc évvel vállain,
egyenesen ha áll is, hajlik kétrét,
és lábaiba hasogat a kín.
Mondá az Úr: "Legyél tökéletes!"
de ő, mint vízen szalmaszál, evez.

"Megsokasítalak!" - ekképpen az Úr,
kételkedik szegény, töppedt öreg,
a válla rezeg szakadatlanúl,
s ellenségei a nagyobb kövek,
mert ha elébe állnak, rögvest botlik,
s szívében tudja, így leszen már holtig.

"Vajha Ismáel élne teelőtted",
fiára gondol, kit szült vala Hágár,
a vénasszony végett elűzte őket,
ki azóta is őellenük kárál:
"Szolgáló fattyát ne nevezd fiadnak,
bántódásom van, ha látom, miattad."

Mamré tölgyese áldott pihenőhely,
ott szunyókált sátora belsejében,
mikor az Úr, ki a semmiből jő fel,
megálla angyalok kíséretében,
hármat láta a sátor ajtajából,
mintha őket már látta volna máskor.

És kiálta Sárának, három mérték
lisztlángot gyúrva csináljon pogácsát,
ő maga pedig, szaporázva léptét,
az erdei úton sietve vág át.
"Egy gyenge, kövér borjút is levágok,
az Úr érkezett, legyen neve áldott."

Elkínlódott a borjúval sokáig,
mert küszködött az, ellenállt a vénnek,
nem is bírt vele, hívta hát szolgáit,
és őhelyette amazok ölék meg,
pedig szívesen maga döfte volna
nyakába a kést, fogván jól marokra,

de remegett a keze, és inába
szállt a tettvágy, lett lába roskatag,
míg azok evének, melléjük álla,
szerencsétlenkedő, pipogya agg,
nem is sejtette, hogy ebből mi lészen,
Sára se, ki várt sátor belsejében.

Mondá az Úr: "Megtérek esztendőre,
és Sárának fia lesz." Nevetett
a vénasszony, miféle ötlet, dőre,
beszél amaz sületlenségeket.
"Hogyan szüljek és, aki megvénhedtem,
hiszen Ábrahám se illet már engem!

Nem keres éjjel, leánykákra leskel,
kik a vízben hancúroznak vidáman,
nem vágya kelti, mikor ébred reggel,
hiába érkezének ezek hárman,
olyan ő már, mint repedt, régi hordó,
nedve birkabőrön piszok, nem ondó."

"Mit nevetsz, asszony, avagy lehetetlen
az Úrnak megtenni, amit akar?"
Vala ott Sára nagy ijedelemben,
elsárgult, azt hívé, hogy belehal,
mintha vén méhe rándulna nagyot.
Kitől fogan, ha fogan magzatot?

És elköltözék onnan Ábrahám,
lakozának Kádas és Súr között,
retteg a vén, mert sok ott a zsivány,
nem istent imádnak, de ördögöt.
"Húgom ez a nő" - Sárára ezt mondá,
s fejét reszketőn rázogatta hozzá.

Elviteté házába Abimélek,
de látva, hogy Sára mennyire rút,
magva nem mozdult, elpilledt a lélek,
és Istennel se akart háborút,
ki megjelent álmában, és szólt ekként:
"Ne illesd e nőt, próféta a vendég."

Sára pedig a hasát tapogatja.
"Ó, jaj, kit szülök, ó, micsoda szégyen!"
Nem is képzeli, ki lehet az atyja
a lénynek, aki ül a belsejében,
nevetnek majd a szomszédok, ha szoptat,
gyereke lett a százéves bolondnak.

Asszonyi sors, rettentő, esztelenség!
Horkol oldalán Ábrahám, mint kecske.
Nincs emberi lény, akinek ez tessék,
magvaszakadt, szánandó öregecske.
"Nem megölelni, még ránézni is rossz,
halálig nyeletlen vágyával kínoz."

És esztendőre megszülé Izsákot,
aszott melléből csurgata tejet,
hordozgatá fiát, mint kicsi zsákot,
ki bőgött éjszaka három helyett.
Sára egész nap zsémbelt dirrel-durral.
Megköttetett a szövetség az Úrral!
 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 14:12:46, csütörtök
 
  Simor András -
Antilegenda

Nem küldöttem élükre seregeknek
hangos Dózsát, egy lúdtalpas zsidó
Magyarhonban effélét nem tehet meg.

De urunknak húsába sem haraptam,
mikor szolgái táncoltak körűle,
és szidalmazták szájaló csapatban.

Följegyzem hát, hogy e Krisztus utáni
huszadik század miképpen ért véget,
és míg tellett, kiket kellett utálni.

A rím se szolgám, önfejű és gőgös,
mi több, időnként helyettem ír verset,
és mint gyomnövény, úgy tapad a földhöz.

Se kalapom, se szűröm, mégis állom,
mikor szidalmat körém csöndből vernek,
és élve fölvesz tutajára Kháron.

Ki hogyan tempóz, és milyen a módi,
nem igen bánom, azt tanulgatom most,
hogyan bírta ki Abdáig Radnóti.

Irigykedve Ady úrra, királya
sorsomnak nem vagyok, szegénylegénye
inkább, ki dolgát csüggedten csinálja,

és seregekre vágyik Dózsa nélkül,
mert vezér ha volt is, a sereg széthull,
ha önmagát nem őrzi menedékül.

Legenda nincs, se hunn, se annál újabb.
Legyen versem dokument, ténymegőrző.
Víziók délibábbá hitványultak.

Írtam januárban, kétezeregyben,
bajokkal harcolgatva, adalékul,
más úgyse írta volna meg helyettem.

 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 14:11:26, csütörtök
 
  Simor András -
Ismeretlen navatl költő éneke

Mikor az emberek
halakká lettek,
a Víz idejében,
lemerültem ide,
fenekére az Atl-óceánnak,
én,
a hajdani azték,
ide nem jöttek utánam
se hódítók,
se gyarmatosítók,
néha egy tengeralattjáró
hasában emberekkel
ideköltözik mellém,
máskor
valami tengerfenéki
moszatféleség
titkait elém tárja,
egyébként
nem történik semmi sem,
várok,
mikor világít idáig
én uram, a Nap,
ki odafent
hitegeti az ott lakókat,
hogy még sokáig
élteti őket,
de én tudom,
hamarosan lebukik hozzám.


 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 14:07:43, csütörtök
 
  Simor András -
Istenváltáskor

Urunk szavát kevésbe nem veszem,
elátkozva kezem művészetét
meg kell kötöznöm őt, ki istenem,
de műhelyem megőrzése a tét.

Bár sajnálkozom, mellén átvetem
a bilincset, és az húsába tép.
Kit gyötör a saskeselyű? Tetem
hever a sziklán. A mája se ép.

Az új urak kérlelhetetlenek,
és hamisak. Mással végeztetik
a hóhérmunkát. Teste csupa seb,

és holnap szakadékba vettetik.
Én, Héphaisztosz, sánta proletár,
teszem, mire kijelölt a király.







 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 14:06:17, csütörtök
 
  Simor András -
Kiűzetés

Neve
koszos nadrágból
hullik ki,
melyet
nájlonba
gyömöszlök.
"Legalább
rendet tartana" -
mondja
a büntetőjogásznő.
"Ez nem
ember" -
mondja
a vezérigazgató úr,
és egyetértőleg
bólogat
a kedves szomszédasszony,
a földszinti lakó,
az ügyvéd.
A nájlonba
bekerül
a szakadt cipő,
egy kazetta,
a falevelekkel
teliszórt
ágytakaró,
végül
egy fél pár
csizma.
Erkély-akasztófánk mellett állok,
mint középkori hóhér.
"Talán elviszi" -
reménykedem.
Mi mást
tehetnék?





 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-11-03 13:55:02, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-05-17 14:23:57


Vénember választási
szlogenje

A memóriám egyre gyengül,
vigyetek síromra virágot.
Hogy hívták azt az apró embert,
akit egy fél ország imádott?

 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
x
  2011-09-23 11:27:23, péntek
 
  Simor András


Táncsics Mihály levele a monoki polgármesterhez

A nőszködés
legfőbb,
legédesebb
az emberre nézve is.
Az Alkotó
mint legfőbbet,
mi sok egyebet kipótol,
tartá ránk nézve
ezt elégségesnek.
Szegény ember
pecsenyéje, mondja a példabeszéd,
ez sokat jelent.
Ha egy nyomorultat
megkérdez, mire vágyik,
gyönyörű vízesést szemlélni,
vagy ezzel a pecsenyével jóllakni,
nem kétlem,
ez utósót választja.
Az édesanya,
midőn gyermekét
emlőin tartja,
gyönyört érez.
Ezt nevezi kend
megélhetési formává
fejlesztett
bűnözési módnak?
A porontyot
arra ítélné,
hogy kiszikkadt emlőn
tátogjon,
mint
szárazra vetett hal?
Ne suhogtassa
pálcáját,
mint hajdú
a robotoló fölött,
nem ez a dolga!
Ezt üzeni kendnek
Táncsics Mihál





 
 
0 komment , kategória:  Simor András 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.