Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Széles Kinga versei
  2019-12-20 16:00:24, péntek
 
 




SZÉLES KINGA VERSEI




Rövid versei tengernyi gondolatot és elfeledett érzést ébresztenek. Versei nagyon figyelemre méltók, egyedi hangulatuk magával ragadó, embertársai iránti szeretete mellett azokból sokszor nagy nagy szomorúság olvasható ki. Ritka szépen, lenyűgözően és tömören és utánozhatatlanul tud fogalmazni, Egyedi és legyőzhetetlen, igazi költészet! Gyöngyszemek, igazgyöngyök!

Mennyi történet, sok-sok élet, sors és emlék bontakozik ki egyetlen mondatából. Hihetetlen, milyen szépen meg tudja fogalmazni röviden azt, amit sokan több versszakban sem tudnának! Csupán egy szusszanásnyi gondolat, mégis benne van az élet, a sors, a gyönyörűség, és a varázslat a szavakkal.

Ki mestere a szónak, az kevéssel is sokat mond!








ADAGIO...


Árva szívem feketében,
Csendet koldul keservében,
Zúgó széltől hangod hallja,
Téged keres elhagyatva.

Könnyet alszik édes álma,
míg
Rajtad pihen elfáradva...







ANYÁIMHOZ


Minden évben hozzád mentem,
Ajándékkal két kezembe`
Megköszönted, amit vittem,
S
Elrejtetted kötényedbe...

***
Sok éve már hozzá megyek,
Ajándékkal két kezembe`
S
Köszönöm, hogy amit viszek,
Elrejti a kötényébe...







ÁLDOTT VÉTEK...


Áldást kértem nagy vétkemre,
Bűnben fogant szerelemre.
Koldultam a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.

Áldást kaptam nagy vétkemre,
Bűnömnek hitt szerelemre,
Megbocsátó irgalomban,
Öleltem és boldog voltam.

Áldott vétek, gyere vissza,
Vágyom újra bűntudatra,
Koldulni a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.







BÉKÉSEN...


Elpihent a világ,
Alig hallik hangja,
Arcán még ott ragyog
Múló nap mosolya.
Gondjaim fáradtan
Alszanak már régen,
Mellettem a magány
Szoros ölelésben.
Hallgat már a csend is,
Sokat beszélt mára,
Éjnek delét üti,
Toronynak órája.
Lehajtanám fejem,
Álmom már félúton,
Mikor
Hársfaillat kopog,
Halkan az ablakon...







BÚCSÚZVA...


Ropta táncát parázs hévvel,
Érzékei vad tüzével.
Nem gondolt ő, csak a mára,
Buja, boldog éjszakákra.
Dús haját már összefonta,
Gúnya lett sok szép tafota.
Szerelmei mind elhagyták,
Összes ékét learatták.

Szemeiben könnyet rejtve
Kacsintott a levelekre,
Kik
Zavarukban elpirulva
Néztek szegény vénasszonyra...







CSAK ÚGY...


Elvesztem...
Ha Te találsz meg, ne adj vissza...
Tiéd...
Vagyok...

***

Poros könyv, egy üres polcon...
Üres könyv, egy poros polcon...
Szerelem volt egykor...
Örök...

***

Sorsomat az Élet írja...
Öt vonalas kottalapra...
Én leszek, ki eljátszhatja...

***

Sorsomat az Élet írta...
Öt vonalas kottalapra...
Én voltam, ki eljátszotta...







ELVESZVE...


Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!







ESZMÉLÉS...


Lázban fázó éjem hiányod kereste,
Ismerős zugokban, megszáradt könny alatt,
Irgalmas hajnalnak karjában ébredve,


Már nem voltál más, csak
egy
eltévedt gondolat...







ÉDESANYÁMNAK...


Szép, havas estén jöttem őt megnézni,
Kivel oly sokat lehetett beszélni,
Kinek hangja maga volt a zene,
Étkemül szolgált az akkori élete,
Álomba, puha lépteiben ringtam,
Mégis a jót, már elhagyni vágytam,
Szóltam is sietve, mert látni akartam.
Madonna arca, gyönyörű mosolya,
Szép kezének minden mozdulata,
Találkozásunk aznap maga lett a
CSODA.

Köszönöm szépen, hogy azon az este,
Te megöleltél, fájdalmad felejtve...

ÉDESANYÁM

2010. szeptember 9. hajnal 4 óra 45 perce óta már nincs itt...







ÉDESAPÁMNAK...

Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.

Egyetlen vagyonod
A becsület volt maga,
Legnagyobb luxusod,
Kabátod fordítottja.

Hazádat szeretted
Igaz hittel, szívvel,
Imádba rejtett,
Tiszta könnyeiddel.

Te voltál tanítóm
Az élő történelem,
Közös sétáinkat,
Soha nem feledem.

Melletted mindig
Biztonságban voltam,
Egész életemet,
Tőled tanultam.

Esti sétáidat már
Nélkülem teszed,
Szívesen fognám még,
Szorosan a kezed.

Megbecsülök mindent,
Megígérem Neked,
Büszkén viselem,
Nekem adott neved.

ÉDESAPÁM

2011. május 3-án reggel elment Drága Édesapám







ÉLETEMNEK...


Szemlesütve várom szavad,
Szégyenem lesz majd igazad.
Sok-sok éve tűrsz már engem,
S én ezt eddig nem köszöntem.

Szeretnélek megkövetni,
Terheiden könnyíteni,
Hisz
Soha meg nem kérdeztelek,
Egyszerűen leéltelek...







FENSÉGESEN...


Testén fakó ócska gúnya,
Megkopott a szép tafota.
Sápadt arcát pírral fedi,
Ne lássa őt csúfnak senki.
Tükrös tavak befagyjatok,
Felhők ködök takarjátok.
Méltósággal akar menni,
Szép emléket hátrahagyni.
Levelekben megírt sorsa,
Ott fekszik a földre hullva.
Kecsesen int, nem néz vissza,
Így búcsúzik el a díva.

Fejét büszkén hátra vetve,
Készül végső szerepére,
S
Szűzi múltját megidézve,
Öltözködik hófehérbe...

Ősz







FÉNYLŐN...

Szelíd szemű, szép szerelem,
Ne szomorkodj, gyere velem.
Könnyeinknek búcsút intve,
Szálljunk fel a végtelenbe.
Ne félj kedves, kicsi társam,
Nem esel le, elbír hátam.
Felhők fölé visz majd utunk,
Vissza mi már nem fordulunk.
Igaz szívünk megy feledni,
Hol csillagként fog összetörni,
S
Ezüstfényű halálában
Szeretetként aláhullni...







FIAMNAK


Jövőm hoztad kis kezedben,
Szövetséget két szemedben.

Szép emléket


ringat karom,
Amíg szemem le nem csukom...







FOHÁSZ...


Két kezemben fogtam imámkor kezedet,
Őriztem ott is lelkedet, s szívedet,
Esedezve kértem, maradhasson nekem,
Kárhozat helyett az édes kegyelem,
Kaphassak, úgy, hogy nem vagyok méltó,
Irgalmas Isten légy hozzám jó!

Szánj rám néhány percet, könyörögve kérlek,
Ne kelljen még halnom, engedd, hogy éljek,
Neked adok mindent, amit Tőled kaptam,
Vedd szavamat, mellyel hűséget fogadtam,
Hív szolgádként borulok most térdre,
Engedd, hogy ne mondjam, ne mondjam ki

Széles Kinga: Fohász - Videó

[linkhttp://www.youtube.com/watch?v=Vpxog3IS2o8" target="_blank" >rel="nofollow"Link








A FRIGY...


Megszólított,
Csendem törte,
"Veled leszek,
Mindörökre".

Bánat volt, kit
Megszánt szívem,
S ajánlatát
Megköszöntem.

Sok éve, hogy
Találkoztunk,
Azóta is
Egy a sorsunk.







HALKAN...


Hangját a bánat, már
Rég a csendnek adta,
Keservnek könnyeit
Mosollyá tagadta.
Szomorú szemében
Némán jajdul lelke
Vigyázza enyémet
Meg ne nehezítse.
Oda'dó hű szívét
Két kezembe veszem,

S szó nélkül simítom

Hálás köszönetem...







HAZAFELÉ...


Csendes volt az éjjel, nagyon, nagyon csendes,
Csak egy csillag szólta, szólta, hogy "siess".
Megérkeztem oda, oda hol nincs bánat,
Hol már soha semmi, semmi nem fájhat.
Megköszönöm halkan, halkan nagyon szépen,
S
Térdet- fejet hajtok egy jászol melegében...







HISZEM...


Ajtóban áll már a szívem,
Csomagjában egész éltem.
Tűzben égett jéghasábok,
Életté ért pillanatok,
Megáldatott vétkek sora,
Rongyos lélek imafoltja,
Ezüsthajú lágy keringő,
Égbe égett szép esküvő.
Nehéz terhét fölsegítem,
Búcsút intve sír a könnyem,
de
Szép jövőnk az öröklét lesz,
Mikor egy nap mellé fekszem...







HOZZÁD...


Éhem-szomjam,
Édes enyhem,
Szívemben a
Legszebb ütem,
Minden voltál
Szerelmesem.
S
ha majd egyszer meg kell halnom,
Karod legyen ravatalom...







HÁLÁSAN...


Harcaimhoz erőt adtál,
Soktűrésre tanítottál.
Borút űztél szürke égről,
Fehér lett a feketéből.
Útaimon velem jöttél,
Biztos kézzel segítettél.
Ha elestem, lábra álltam,
Terhek alatt sem fáradtam.
Köszönöm az imádságot,
Réten szedett szép világot,
Mindent, amit tőled kaptam,
Talán sosem viszonoztam

Drága Fiam...







HIDEGBEN...


Télidőben sosem fázva
Élvezem a hó hűsét,
Mert az idő nálam hagyta,
S
Mindörökre nekem adta,
Egy régi szép nyár melegét...







HONTALANUL...


Szép meséim maradjatok,
Nem szoktam a valóságot,
Hidegében nagyon fázom,
Álmokszőtte kis kabátom,
Nem elég, hogy melegítsen,
Ne hagyjátok fagyni szívem.
Kerek erdő az én hazám,
Hamuban sül jó pogácsám,
Szeretet a varázspálcám.
Suhintása simogatás,
Könnyettörlő vigasztalás,
Mosolya a víg tavasznak,
Kristályvize a pataknak,
Szikrája a csillagoknak.

Gyere vissza énvilágom,
Legszebb mesém neked adom.
Ha majd egyszer itt a vége,
Őrizd meg,
Vagy
Fuss el véle...







HOZZÁTOK...


Hogy is köszönjek meg
Ennyi drága szívet,
Mesélek majd Nektek
Szépigaz meséket.
Valahol, nem messze,
Létezik egy világ,
Házaknak kertjében
Boldog fű, fa, virág.
Rózsának töve is
Csak türelmet terem,
Szorgosan ás vermet
Szépséges szerelem.
Kutaknak mélyéből
Mindig mosoly fakad,
Bút űző hűsével
Olthatod szomjadat.
Éhedet feleded
Pirosló almával,
S itt
Végre találkozhat
Nap is a Holdjával...







IGAZUL...


Csendben ment el, méltósággal,
Bűnöm s vétkem igájával.
Nehéz terhét nem sokallta,
Megváltásom lett a kínja.

Érjen engem, térdet hajtva,
Feltámadás szép hajnala!

Halleluja!







ILLATOZVA...


Szép virággal meglepnélek,
De
Téged soha le nem téplek
Édesanyám.







JÉGTŰZ...


Igaz hittel esküm adtam
Fátylamat is magam varrtam
Készülve egy boldog nászra
Lángölelte vidám táncra.

Dermed ujjam, gyűrűd hideg
Szobádban a tűz sem meleg
Jégből vannak fahasábok
Hidegontó bús zsarátnok.

Lelkem reszket, itt az óra
Ágyhoz hívsz majd nyugovóra
Adtam szavam tiéd vagyok
Karjaidban mégis halok.

Fázom uram essen szíved
Hív szolgádat megmentheted
Ha a szívét dobod tűzre
Örök meleg lesz majd tőle.







JÚLIUSBAN...


Lenhaja illően
Koszorúba fonva,
Elégült ölében
Fogant magvak sora.

Csípeje nehezül,
Telik karcsúsága,
Asszonykötény kerül
Nyárnak derekára...







KÉSZÜLŐBEN...


Játszadozó kicsi szellő,
Jó hírt hozzál, ahogy illő.
Menyegzőre vár a világ,
Öltözködik fű, fa virág.
Pipiskednek apró rügyek,
Szirmot bontó kicsi hölgyek,

Kérőjét már mind úgy várja,
Ki majd eljő nemsokára,
S
Dús illatú langyesővel,
Szép aráit meglocsolja...







KÉTSÉGBEN...


Bánat, s Magány összecsaptak,
Rajtam koncként marakodtak.
Önmagukból kivetkőzve,
Szórnak szitkot felmenőkre.
Mind a kettő engem akar,
Ezért hát e per és patvar.
Szeretnek ők nagyon, tudom,
Nehéz lesz majd választanom.
Kérdőn néznek várakozva,
Eldöntöttem.
Bigámia...







LEMENŐBEN...


Szárad lelkén Nyár halála,
Mégsem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár, sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.

Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.







MARASZTALÓ...


Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.

Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad csendes hangom,
Érezted, hogy nem haragszom.

Maradj velem hadd nézzelek,
Engedd meg, hogy szeresselek.
Ugye jó így, s nem bánod már,
Éjfekete tollú madár.

Békés a táj, éjjel hó lett,
Kapott fű, s fa, fehér leplet.
Szép most minden, te is látod,
Boldogabb lett új barátod.

Örülj velem, nevess nagyot,
Felejtsd azt, ki kővel dobott.
Én sem leszek szomorú már,
Éjfekete tollú madár.

Dobták szívem éles kővel,
Nem törődtek könnyeivel.
Mégsem sírok, látod madár,
Lelkem nevet, nem várja már...

"KÁR"







MÁMORBAN


Mosolyok sétálnak
Kart a karba öltve,
Pajkosan kacsintnak
Szemek a szemekbe.

A világ most ünnepel,
Telét búcsúztatja,
Ki
Hóvirágkehellyel
Koccint a tavaszra...










MEGESVE...




Vajúdik a felhő,
Messze hallik hangja.
Szemerkélve hullik,
Homlokának nyirka.
Sóhajnyi morajjal


Jelzi kínja végét,
S
Villanó sikollyal
Megszüli a terhét...







MEGNYUGVÁS...


Fáradtan legyint,
Torkomban a sok jaj,
Mellemben is lustán,
Nyújtózik a sóhaj.
Alszik már a vágy is,
Nem kéri a jussát,
Mosollyal az arcán,
Álmodja a múltját.
Szemeimet én is,
Szép halkan becsukom,
S ölbe ejtett lelkem,
Csendesen ringatom...

Széles Kinga: Megnyugvás - Videó

Link








MEGVÁLTVA...


Könnyű test hajtotta
Igába a fejed,
Nehezét valómnak
Mindig te viselted.
Gondokért cserébe
Bíró erőt adtál,
Egyensúlyt veszítve
Híven megtartottál.
Jól ismertél engem,
Kínjaimat fájtad,
Virrasztottad velem
Sok-sok éjszakádat.
Úttalan utakon
Szaladtál szakadva,
Osztoztál sorsomon,
Mi nekem lett adva.
Túlra már nem jöhetsz,
Egyedül kell mennem,

Végre szabad lehetsz
Szegény szolga,
Lelkem







MINDÖRÖKRE...


Volt egy régi
Szép pillanat,
Mi életté ért,
Évek alatt.
Őrzött múltat,
Lopott jelent,
Megszánta a
Két nincstelent.
És a régi
Szép pillanat,
Hű szívével,
Náluk maradt,
Jövőjét is
Nekik adta,
Ment velük,
A túlsó partra...







MONDD MEG NEKEM...


Szép szerelem mondd meg nekem,
Mondd meg nekem, kit öleljek,
Kit öleljek, kit szeressek,
Kit szeressek hideg szívvel,
Hideg szívvel, jéglélekkel,
Jéglélekkel, jéggé fagyva,
Jéggé fagyva, elhagyatva,
Elhagyatva, bús magányban,
Bús magányban, kis szobámban,
Kis szobámban ágyam üres,
Ágyam üres, téged keres,
Téged keres, nem fáradva,
Nem fáradva vár a Napra,
Vár a Napra, égő fényre,
Égő fényre, s melegére.







NINCSTELENÜL...


Lelkem utolsó rongyát is ledobva,
Állok pőrén, rémülten vacogva.
Megmutatom minden kínom,
Lábam előtt hever sorsom.
Állok némán szégyenülve,
Szememmel az övét kérve.
Esedezem, ne vágyj többre,
Nem elég a
MINDÖRÖKRE?







NYÁRUTÓN...


Tűznek lángját eloltotta,
Véget ért a nagy lakoma.
Illendően asztalt bontott,
Mindenkitől elbúcsúzott.

Nem vár soha köszönetet,
és
Mégis kapja minden évben,
Százszámra a leveleket...







OKTÓBERBEN


Sötét még a szobám
Nem fürdik a napban,
Fázva bújik hozzám,
Szorosan a paplan.

Odakint a reggel,
Szomorúan látja,
Nem mellette kelt fel,
Aranyszemű párja.

Melegadó keze,
Nem hevíti testét,
Kihűlt ölelése,
Itthagyta az estét.

Párás tekintettel,
Megadóan várja,
Hogy
Hűvös hideg fénnyel,
Valaki megszánja...







ŐSZINTÉN...


Álmodott lelkem,
Örökké álmodott,
Hófehér, tiszta,
Halk, mesés világot,
Kristályfolyamot,
Olvadó gyémántot,
Szikrázó csillagot,
Hűs fényű napot,

Ezt a gyönyörű
Szépséges templomot,
Hol
Mindenét od'adva
Gyermekként áldozott...







ŐSZÜLET...

Aludni vágy, készülődik,
Pironkodva így vetkezik
Fű, fa, virág megfáradva
Gondol vissza tavaszára.
Ölét adta kéjes nászban,
Szemérmetlen orgiában,
Édes buja kábulatban
Kacagott a nyári napban.
Víg kedélye már elhagyta,
Múltját felhő takargatja,
S
Hűvös hideg új románcban
Deres hajú ősz karolja.







PÁR BAJ...


Kedves hozzám az életem,
Kesztyűs kézzel bánik velem.
Feketében, tisztességgel,
Jön követe minden éjjel.

Kihívását elfogadom,
Elfáradt már békejobbom.
Összeteszem két kezemet,
S
Megnevezem segédemet...







PELLENGÉREN...


Irigységnek oltáránál,
Gyűlöletből rakott máglyán,
Örök esküt mi itt mondtunk
Vétkesekként ez lett sorsunk.

Fahasábok izzó lángján,
Szép nászunknak vetett ágyán,
Testem-lelkem neked adtam,
Szerelmedtől égbe szálltam,

Füstös-fehér
gyolcsruhámban...







PEDÁNSAN...


Ágyam mellé kikészített,
Frissen mosott tiszta lelkem,
Sok éve az egyetlenegy
Vasárnapi öltözetem...







PRIMAVERA...


Lágy karjával puhán suhint,
Ezerféle gyönyörű színt.
Mozdulata könnyed, finom,
Dús hajában virágszirom.
Libbenése könnyű szellő,
Párját hívó szép kicsi nő.
Hajlik jobbra, hajlik balra,
Kecses, mint egy balerina.
Dallamot súg fűnek, fának,
Milliónyi kis virágnak.
Egyet felkap, megcsókolja,
S szerelmének odaadja.

Ahogy mindig, minden évben,
Tavasz jött el szép fehérben.





.

ROMLOTTAN...


Feslett kacér rügyek
Fülledt budoárja,
Bomlott buja ölek
Fergeteges násza.
Vonakodva bontja
Ruháját egy felhő,

De
Szemérmét szomjazza
E szépséges fertő...







RONGYOSAN...


Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
Lelkem gyolcsát imáim is
Mindhiába foltozzák,
Hisz
Elkárhozott érzékeim
Darabokra szaggatják...







SORSOM LETTÉL...


Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.

Kőre lépve megbotlottam,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Adtál kezet segítésül,
Voltál nekem hű reményül.

Szívem szakad, kosár lyukad,
Másfelé vitt téged utad,
Feledted a hosszú percet,
Mikor szemem megölelted.

Keresnélek, ki mondja hol?
Merre menjek, hol van a hol?
Kőre lépve megbotlottam,
Emlékedbe kapaszkodtam.







SORSTALANUL...


Apró csillag suhant
Fel a magas égre,
Meleg fényét ontva
Három üldözöttre.

Apró csillag zuhant
Lefelé a mélybe,
Hol kialudt fényével
Hullott egy keresztre,
S
Együtt halt meg azzal,
kinek életét hirdette.







SZEMEZGETVE...


Szeme ráncos, teste barna,
Neki nem volt szép a nyara.
Nap tüze is elkerülte,
Melegével nem sütötte.
Fokhíjáért kicsúfolták,
Legyintettek, ha meglátták.
Ne búsuljál kicsi árva,
Örömbe érsz nemsokára.
Színaranyként fogsz ragyogni,
Nem érdemes szamorodni...







SZEMLESÜTVE...


Harminchárom rügyet bontott,
A hit, remény és szeretet,
Keresztfán függ szép gyümölcse,
S
Vele lelkünk ismerete,
Mindörökre...







A SZERELEMHEZ


Ahol te vagy, szól a zene,
Káprázik a napnak szeme.

Felhőt kérne menedékül,
De az ég csak egyre kékül.

Lent a világ bódulatban,
Elsőbálos hangulatban.

Petrezselymét elhajítva
Bú a magányt átkarolja.

Táncuk közben mosolyognak,
Amit eddig sosem tudtak

.

Viselsz minket szeretettel,
Mindent bíró nagy szíveddel.

Pajkos kicsi szeleburdi,
Akard egyszer visszakapni.







TÁVOZÓBAN...


Kopott rongyát takargatta,
Mosolygott a szánalomra,
Büszkén viselt szegénysége,
Volt a legszebb ékessége.
Szégyellni őt sosem fogom,
Imáimmal megfoltozom,
S békét rakva tarsolyunkba
Indulunk a hosszú útra.

Sok éve, hogy szolgál engem,
Örök ifjan maradt lelkem...







TESTVÉREMNEK...

Mosolygott a könny is,
Mikor Téged látott,
Szemednek kékjéből,
Szeretet sugárzott.

Szívedben otthont lelt,
Sok-sok könyv s a zene,
Bennük volt lelkednek,
Legnagyobb öröme.

Csodáltad a szépet,
Sokszor megsirattad,
Koldust is szép szóval,
Nem pénzzel kínáltad.

Hazád volt mindened,
Beszél a sok tetted,
Sosem hivalkodott,
Szép és erős hited.

Most jöttem Tőled,
De Te már nem szóltál,
Csendes békességben,
Utadra indultál...

Drága Testvérem!

2011. június 23-án elment Drága Testvérem...







TÉRDEN...


Te voltál múltam,
Eltitkolt jelenem,
Meglopott órákra
Feléledt szerelem.

Kezedet kezemben
Imámhoz viszem,
Vétkemet illendőn
Oltárnál temetem.

Istennek ajánlva
Kérem az irgalmát,
Adjon jövőt Veled

Lettél az ODAÁT...







TÉTOVÁN...

Add Uram, hogy
neszeressem,
neakarjam,
neöleljem!

Add Uram, hogy
mégszeressem
mégakarjam,
mégöleljem!

Esedeztem, fohászkodtam,
Két karodban ima voltam...







AZ ÚT...


Vágyom lenni szeretődnek,
Önfeledten ölelődnek,
Soha meg nem kérdezőnek,
Meddig hívsz még kicsi nődnek.

Nézni, nézni szelíd szívvel,
Simogatni szemeimmel,
Vajon meddig, s hova viszel,
Nem bánom, hogy nem kérdezel.

Karodban én sosem félek,
Várj meg engem, arra kérlek,
Igen, most szép, s kéz a kézben,
Ott vagyunk!

A MINDENSÉGBEN!







VALAHOL...


Ahol engem várnak
Messze az időben,
Elfogyott a jövő
Nincs élet jelenben.
Régmúltam az, amit
Sorsomul szánnak,
így
Állhatok majd végre
Háttal a Halálnak!







VALCER...


Kérj karodba utoljára,
Keringőnek dallamára.
Ölelj át és szép zenénkre,
Repüljünk a messzeségbe.
Játsszunk múltat, ifjúságot,
Egy estére boldogságot.
Velünk van a kis pillanat,
Játszik nevet jókat mulat.
Suhan, perdül körülöttünk
Minden régi szép emlékünk



Ezüsthajú már szerelmünk,
Hűségről mi így meséltünk.

Mosolygott a vén Idő
ki
Éppen most szállt el
felettünk...

Egy szép, ifj.J.Strauss keringőjére "táncolt" örök szerelem...







VÁRTALAK...


Öreg órám nézd el nekem,
Cammogásod nem viselem,
Siess, kérlek, felejtsd korod,
Legyen a perc pillanatod,
De, ha megjön, légy a régi,
Mint egy fájós térdű néni,
Ki, ha tudna, úgy maradna,
Székén ülve, fittyet hányva
Minden percre, és órára.

Megérkezett Te is látod,
Hozott nekem szép világot,
Szürkés-zöldet, tiszta fénnyel,
Tele boldog, bús reménnyel,
Szemem ölel, s kérve kéri.
Legyen fájós térdű néni,
Ki, ha tudna, itt maradna,
Székén ülve, fittyet hányva
Minden percre és órára.







VÁRVA...

Elfogadott sorsom
Nem kiált utánad,
Féltékeny a Magány,
Csendre int a Bánat.
Nem játszik már velem
Rád vágyó képzetem,
Szelíd békét lel majd
Betérő Végzetem.

Néha hallik hangja
Összetört lelkemnek,
Mikor
Szikes szemeimből
Cserepek peregnek...







VELED...

Kéjemnek hamvait
Karodba temettem,
Testedre hálámat
Szememmel öleltem.
Elfáradt a vágyunk,
Álomért sóvárgott,
Szerelmes szavakat
Csak a csend suttogott,
Ki
lépteit halkítva
Szobánkba beosont...







VÉGÜL...


Kulcsolt kezem kinyújtottam
Hogy búcsúzóul Neked adjam
Benne rejtett fáradt szívem,

Üres volt a két tenyerem...

Kulcsolt kezed kinyújtottad
Hogy búcsúzóul elfogadjad
Nem volt üres két tenyered,

Ott volt szívem, és a Tied...







VIRRADÓRA...


Hajnal kérte szívem,
Neki adtam érted,
Hogy
Széppé szerethesse
Minden ébredésed...







ZAVARBAN..
.

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.

Add a karod, kedves múltam,
Vezess haza úgy, mint rég,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Legyél most is segítség.

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
De már tudja minden lépte,
Honnan indult, s merre tart...

Sors







 
 
0 komment , kategória:  Széles Kinga  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.03 2020. április 2020.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 79 db bejegyzés
Összes: 3910 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1718
  • e Hét: 7868
  • e Hónap: 14568
  • e Év: 184311
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.