Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Zimonyi Zita versei
  2020-01-05 18:00:31, vasárnap
 
 







Ha már újra töröl a TVN, a "csonk"-ot miért hagyja itt? De miért töröl? Jó lenne, ha az okot is megmondaná, nemcsak a névjegyét hagyná itt:
[k
20.01.06. M.G.


ZIMONYI ZITA VERSEI


Betörtek, kifosztottak, bekasztliztak

Link








BETELJESÜLÉS


Forgószél volt: ölelt a beteljesülés,
felkapott, vitt szerelmes örömösvényre,
röpített szivárvány szálú képzelődés:
lettem szájhoz szorított csurranó bögre,
szirmot nyitó, bibét nyújtó telt kikerics,
ágon himbálózó napfényfürtös háló,
folyóból felhőbe futó piros kavics,
s ölelt a beteljesülés: bezárt kagyló, -
rézsútos tengelyéből kimozdult a föld,
hócsillagként forró testedre olvadtam,
s lett a naplombot hullató lét örökzöld:
esőcsepp-arcommal szemedre csorogtam, -
kettőnk egébe dobott libidolabda:
előttem villódzó vérvörös karika.







BŰVÖLETBEN


Bűvöletben
valahol
e világon kívül
valamikor
az időn túl
valami
köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogództunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül







CSAK A KEZED SÚGOTT REMÉNYT


Szemed száz hideg csillaga hullt rám,
s az örökkévalóság kelyhébe zuhantam
a valóságszálak hálóján át.
Közelségedre szívemben felcsendült
a mindenség kék harangja,
s kérdőjelbörtönömből törött szárnyú
Madárként verdestem feléd.

Szavaim szikrái
fénytelenül pattantak le rólad,
kérleléseimből hiába szőttem hálót
a tátongó semmi fölé.
Mozdulataid fagyos torlaszain fuldokoltam,
tétovaságod tengere hűvösen zúdult
akarásom égig érő tüzeire,
s közben lázas szelek lobogtak szerte

Mondatok hóval takart jegén
botladoztam vissza hozzád,
esélyem sikoltva tört kétkedéseiden.
A náladnélküliség kősivatagján
virágot bontottam,

s távol tartó kimértséged
naptalan égboltja alatt hervadtam:
nem fordítottad felém arcodat,
csak a kezed súgott reményt...







FÉLEK


mi lesz, ha óvatlanul kitárom szívemet,
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
hitem rólad mintázott számtalan szobrát,
meztelenre vetkőzött testem-lelkem óhaját,
mi lesz, ha értetlenül, gúnyosan elfordulsz,
nem szólsz, fölényesen kezelsz, megvetsz,
felkínálkozásommal fanyalogva félretolsz,
félek, szánva eltaszítasz, ha feléd nyúlok,
kerülöd tekintetem, nem adod soha ajkad,
kimért közönnyel elhúzod bezárt kezed,
hátrahőkölsz, borzadva becsmérelsz,
félek a visszautasítás rikító csúfságától,
a szégyen hátat görbítő ólomsúlyától,
mi lesz, ha zabolátlan közeledésemet
zaklatásnak veszed, az agyadra megyek,
mi lesz, ha beomlik önérzetem alagútja
az unalmas életnek szánt tarka sóder alatt,
s agyonsebzetten nem állok többé lábra?







(GONDOLAT-HULLÁMHOSSZON)


gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál







(HIÁBA)


hiába hallgatsz: egész tested,
minden érzéked, porcikád
azt súgja, vallja, kiáltja: ölelnél,
törzsed törzsemhez fordul,
csípőd csípőmhöz beszél,
ajkad ajkamhoz lopakodik,
ott fénylek szemed égboltján,
hiába teszel fel kérdéseket,
faggatsz értetlenül, ámultan,
hiába lepődsz meg zavartan
kitárulkozó vallomásaimon,
engem ugyan nem csapsz be,
csak hazug magad vágod át,
hiába próbálod szemlesütve
fedni félszegen előlem óhajod,
hiába mutatsz kielégültséget,
süt belőled a hiány, a sóvárgás,
furdal az elfojtott kíváncsiság,
űz, hajt a kiéletlen élni akarás,
a gyönyör, mámor utáni vágy







JEL


ültem ablakom előtt sokadik éje-napja,
étlen-szomjan, szédülten, mozdulatlan,
neked üzentem, írtam gondolatban,
hozzád beszéltem szavak nélkül,
bűvöltelek boszorkányos igékkel,
isteni fohásszal, imával, esdekléssel,
s a sokadik éj után vörös repülők
húztak el veszetten a fekete égen,
kiírták ezüsttel-arannyal a neved,
sziporkát hullott csillagom, az égbolt,
ránéztem utolsó hívásod idejére,
a kijelző sűrű nedvet könnyezett,
csupa ragacs lett a kezem, a mellem,
a hasam, a combom, az ágyékom,
százmilliárd igyekvő kezdeményed
csapkodott méhem érhálózatán át
igazi mivoltomat keresve-kutatva,
nem mertem mozdulni, mosdani,
pedig tudtam, engem meg sose találsz,
reggel is ott halványlott a neved,
fakó fehérre mosva a mostoha égen







MEGCSALTALAK


Megcsaltalak, mert százszor megtagadtál,
semmibe vettél, szükségből használtál,
idegennek tartottál, magad előtt szégyelltél,
kérdések bizonytalanságába börtönöztél,
a lépcsőházban settenkedve előre siettél,
az utcán nem ismertél, észre nem vettél,
semmit nem kérdeztél, magadról hallgattál,
megsebeztél, megaláztál, egyedül hagytál.

Megcsaltalak, hogy elégtételt vegyek,
tőled távolodjak, ne eszköz legyek,
ellened tegyek, kételyek közé szorítsalak,
egyenlőtlenségünkbe bele ne roppanjak,
neked megfizessek, ölelést ne kolduljak,
ne rettegjek, más karjában magtagadjalak,
várakozásba ne dermedjek, eláruljalak,
létezni akarjak, önmagam maradjak.

Megcsaltalak, mert soha, soha, soha
nem mehettem veled soha sehova,
semmi más: hazugságod voltam,
megcsaltalak, megcsaltalak, lázadtam
a szent ölelés iszonyú gyönyör ellen,
aztán darabokra tört a világ bennem,
megcsaltalak, azt hittem önhitten,
pedig csak magamhoz lettem hűtlen.







MEGTALÁLTALAK


Fennhangon mondom himnuszom,
szerelemhittel hirdetem,
harsogom, szerte kiáltom
lázas rezdüléssel fénylem:

alakomra kulcsoltalak,
egemre, érzékeimre írtalak, forrasztottalak,
megálmodtalak, ébredve

szememre tapasztottalak,
naphosszat hévvel idézlek,
jártamban-keltemben várlak,
hallgatásban is becézlek,

szállok föl-le, röpít föld s ég:
nekünk vetett ágy a világ,
veled magasság a mélység,
testem érted nyújtózó ág;

helyettem is ismételje,
dobogja minden ütőér,
tárt szívű vággyal jelezze,
vallja a csönd, s végtelen tér,

az összes hű, ölelő kar,
táruló, friss életkehely,
termékenyítő vad vihar,
kívánkozó virághüvely,

mert túl józan, kemény a szó,
- jó szeretőként dicsérni -,
a csodához nincs, mi méltó,
fussak esdve ünnepelni:

hogy végre megtaláltalak,
öröme víg sejtelmeknek,
kit öröktől kívántalak,
ösztönömben reméltelek!









ÓDA A FÉRFIHOZ


Szentelt anyagból gyúrt teljesség képmása,
formát öltött végzés, föld szívdobbanása,
világot termő gondolat: testedről szól,
ember a mindenség bölcs akaratából:
belőled való vagyok! Legjobbik énem,
nálad marasztalt önmagam, másik felem,
csontodból keményedett asszonyi fogság,
tőled induló létem - szaladok hozzád,
szorítsd meg kezem, tárd ki titkaid termét:
érezzem erődet, az örök cselekvést:
a hitbe ágyazott, sóvárgott időtlent,
leheld lényembe az áhított végtelent!

Kutatom csodától kapott alakodat:
kettőnk térében varázsos vonzásodat,
feszes izomrostok őriző kődombját,
hasad sík partjának tengerhullámzását,
virágkehely-ívelésű szép törzsedet,
mellkasodon arcomból rakott fészkemet,
kemény lépteidet: utakat alkotva,
merész álmaidat: elmúlást riasztva, -
ölelj szeretve, boríts be, burkolj körbe,
gordonkahangod dallamával segítve,
szemed csillagának oltalom-fényével,
testeddel, lelkeddel, egész életeddel!

Vedd örömfolyóim ezüstös halait,
képzeteim fényes szárnyú madarait,
tetteim feléd terelt állatseregét,
édenkertem mesés maghozó termését:
ím lábaid előtt a virágos birtok,
mindenem, amit nyújtani képes vagyok,
neked, hatodik nap végső valósága,
Föld fellegvára, természet életfája,
alkotó - istenelméjű kívánalom,
bennem hű medredre találó forrásom,
neked, a te álmodból felébredt társad:
érettem, miattam létezzél - általam!







(PARADICSOMBAN)


álltunk a Paradicsomban, álmaim aljnövényzetén
bujálkodó gyíkok, egymás hátára hágó lepkék,
üzekedő tücskök, békák, bogarak hada fölött,
kígyókezekkel könnyedén bokámra tekeredtél,
lábszáram szerpentinjére fontad kúszó testedet,
térdemen mámorral időztél, kívánva nekiindultál,
combomon feljutva katlanomba fészkelted valódat:
megszenteltük a kéj elrendelését, bűvös kegyét,
az örömölelés isteni ajándékát erénnyé áldottuk,
leráztuk az eredeti bűn átkát: máig bennem maradtál







PILLANTÁS


nézésed csillagos erőterébe
húztad oldalgó tekintetem,
megfogtad röpke pillantásom,
szemeddel testembe költöztél,
holdsugaras vallomást tettél,
napfényes válaszra késztettél:
szavak nélkül, érintés nélkül
hegyre fel elindult történetünk







SZERELEMANGYAL


üdvözlégy szerelemangyal,
ki szívemre szálltál,
a földre hajoltál hozzám,
igéző mámorszárnyaddal
ölelj magadhoz, vegyél fel,
vigyél, emelj a magasba,
röpülj velem, röpülj velem
mennyben, örömtengeren:
neked adom szívem,
egyszervolt emberlétem,
add nekem a sejtelmet,
angyali szerelmedet







(SZERELEMBE ZÁRVA)


szerelmesen halálos ez a téboly, ez a bűbáj,
szerelmesen halálos, halálosan szerelmes,
ismerős és ismeretlen, ravasz rabságba cibál,
hova önként vágyom, lakatját magamra zárom,
halálosan szerelmes, szerelmesen halálos mérgét
elszántan kutatom, kortyolom, habzsolom,
és a kerek világon semmiért soha nem adom










TÖPRENGÉS


Elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészek-mély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
hogy véss kőtábla-szívedbe?














 
 
0 komment , kategória:  Zimonyi Zita  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 121 db bejegyzés
Összes: 3942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1114
  • e Hét: 5161
  • e Hónap: 48168
  • e Év: 263346
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.