Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Erdélyi József
  2018-06-14 08:43:04, csütörtök
 
  Erdélyi József

Nyári éjfél

Nyári éj. A tele hold világa
ezüstözi a hegy oldalát,
s ragyogtatja lenn a falu végén,
a kápolna fehér homlokát.
A kápolna fehér homlokára
kék árnyékot ejt egy ifjú hárs...
Hajnalig tart ez a látvány, mint egy
másvilági szép találkozás.

Amoda még, egy ház ablakából,
süt a narancssárga lámpafény,
s egy felkelő csillag vívja harcát
a holdfénnyel a hegy tetején.
Az ég, mintha mézzé sűrűsödne,
s az út a kis kápolna előtt,
tejként mintha folyna, folydogálna,
egybemosva teret és időt.

Nincsen óra a toronyban, itt még
tülökkel jár az éjjeliőr.
Tizenkétszer fú most a tülökbe,
s bőg az, mint egy mélabús ökör.
Az utolsó hangot nyújtja, nyújtja,
panaszosan és reménytelen,
mintha választ várna rá a holdból,
e világos nyári éjjelen.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-03-22 15:19:52, csütörtök
 
  Erdélyi József

Felhők

A földről szállnak fel mint pára és gőz,
tengerekből és erekből erednek, -
fejünk felett a felhők mintha álmok,
tündérálmok volnának, úgy lebegnek.
A levegőég alakítja őket,
a felhőket, a hideg levegő,
ugyanúgy mint a fagy a jégvirágot,
a hócsillagot. Nem a tűz, a hő,
hanem a fagy, a hideg veri őket
tömegbe s gyúr, alkot alakokat,
a felhőkből felettünk lebegő
óriási köd, páraszobrokat,
képzeletünk és álmaink képére,
hasonlóságára szertelenűl,
szűntelenűl... Ó, a hideg, a fagy
tökéletes művész; ki nem merűl
soha s nem áll meg; minden alkotását
megsemmisíti s újat alakít;
kék ég a háttér, fényében a felhő
napfényes széle úgy ragyog, vakít;
izzik a kék, a piros felhő alja,
hajnal, esthajnal foszló fellege
vadrózsaszín... Felhőalakzatokból
nincs az embernek soha elege.
Gyermekkoromban éroldalra dőlve
hányszor merültem nézésükben el!...
Az ég és a felhő ma is akárhány
kérdésemre azonnal megfelel,
megvígasztal és tettre, alkotásra,
új életre, újrakezdésre készt;
újra kezdeni a munkát, a harcot,
mosolyogva a kínt, a szenvedést...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-02-06 09:03:44, kedd
 
  Erdélyi József

Reggel


Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt;
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-02-05 10:58:58, hétfő
 
  Erdélyi József

Álom sasokkal

Sasokkal álmodtam az éjjel:
kalitkába fogott sasok,
aranytollu nagy szárnyasok
egy társukat szakgatták széjjel;
szárnyuk viharában megöltek
egy szelid, ezüsttollu sast,
mely mint ködös tél a tavaszt,
éj a Napot, őrözte őket.

Eltünt a sasfogó kalitka,
végtelenné tágult a tér;
ezüst toll és fekete vér:
maradt csak látomásom titka;
csak egy fehér lap, melyre gyorsan
egy láthatatlan kéz vetett
öldöklő, vádas betüket,
hogy ébren is csak azt olvassam. -

- Áruló! - olvasom fejemre.
- Áruló? - Rebegem a szót,
s tiltakozok, tiltakozok
és arany nap ragyog szemembe,
s arany sasszárnyat bont szivemben
a hit: hogy égi hatalom
akarja, hogy minden dalom
lelkek szabadságáért zengjen...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-02-01 12:52:42, csütörtök
 
  Erdélyi József

Álmomban

Álmomban, kedves, egy szál ingben voltál,
csakúgy sugárzott tested ifjusága,
felvettél mint egy csecsemőt az anyja,
le is letettél szép lassan az ágyra.

Az ágyra tettél és fölém hajoltál,
néztél, csak néztél hosszan a szemembe,
hosszan és mélyen, én meg mint az égbe,
néztem csak vissza, mint angyal a menybe.

És aztán, mintha nem is lettem volna, -
csókká változtam, csókoltam a tested ...
Ilyen az álom: tán arra a csókra,
melyben fogantunk, - arra emlékeztet.

Igy forraszt össze anyát szeretővel,
igy forraszt össze fiukat apákkal,
múló éltünket az örök élettel,
szerelmünket a halhatatlansággal.

Igy emlékeztetsz az örök életre,
igy eszméltetsz a halhatatlanságra, -
álmomban, kedves, olyan voltál hozzám,
mintha te hoztál volna e világra ...
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-01-14 10:43:13, vasárnap
 
  Erdélyi József

Szeretet

Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
derűsen, borúsan,
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
sárosan porosan.
Nem válogatok sem égben, sem földben,
sem időben, sem térben,
arravaló, hiszem, hogy térdre essek,-
arravaló a térdem,
Arravaló az út, hogy menjek rajta,
s hogy ráboruljak holtan,
mint egy ledőlt fa, ne tudja bár senki,
hogy ki voltam s mi voltam.



 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2018-01-01 11:10:07, hétfő
 
  Erdélyi József

Titok

Fülembe cseng, míg élek
marasztaló szavad
bár mindig ott lehetnék
Kedves, ahol Te vagy.

Ki vagy? Nem tudja senki,
elég, ha Te meg én.
Maradjon e titok gyöngy
a tenger fenekén.

Ki vagy? Ne tudja senki
elég, ha én tudom,
hogy szeretlek, magamban
le nem tagadhatom.

Tudja gyöngyét a tenger
és csillagát az ég.
Tudja titkát az ember
s legyen neki elég.

Ne tudd Te se, csak érezd,
hogy szeret valaki.
Aki a nagyvilágot csupán
csak Teérted szereti.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2017-12-30 12:47:24, szombat
 
  Erdélyi József

Magányos csillag

Magányos csillag fénylik odakint
a messzeségben és felém tekint.
Hunyorgat, mint egy titkos égi szem,
színeit váltja. Vajon mit izen?

Magányos csillag, izen valamit,
ha nem is értem titkos jeleit,
szívem a fénynek, a fénynek örül,
s mint ő, hamar fellobban és lehül.

Fel-feltekintek: ott ragyog-e még?
Mint egy magányos lámpafénybe rég,
gyermekkoromban, kint, a vén tanyán,
ha éjidőn teknőhöz kelt anyám.

Szívemben úgy járkál a jó remény,
mint egykor ő, csak lábujja hegyén,
hogy fel ne költse négy kis gyermekét,
s ne szűkölködjön kenyérben a hét.

Alig pitymallott, már indult apám,
zörgetni béresnépek ablakán,
hallottam elmenő lépéseit,
lépéseit és köhintéseit...

Magányosan bolyongok idelenn,
nem is tudom, mi történik velem,
csak a te titkos, távoli szemed
biztat, mint árva csillagizenet.

Álmaim anyja, lámpám olaja,
magányos éjem hajnalcsillaga,
biztass, ragyogj, hadd keljek, mint apám,
zörgetni alvó népek ablakán.

Ébredjetek, ti alvó béresek,
az új napon vezéretek leszek,
fel! fel! a harcok csillaga ragyog!...
Jaj, be magányos csillag is vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2017-08-26 22:35:01, szombat
 
  Erdélyi József

Őszvégi éj

Piheg, lélegzik idebent,
ketyeg símán a csend, a rend:
be nem hallatszik semmi más:
távoli bőgődunnyogás
szivárog mintegy föld alól,
és olykor-olykor lehajol
az ég, vonuló vadlibák
zajával a nagy égvilág.

Megannyi eltört, visszahullt
kardél, bicsaklott, éjbefúlt
jajszó, kiáltás, szenvedő,
nem fogja fel a háztető, -
átengedi és hull le rám,
aludnék, meg se hallanám,
de szíven üt e kósza hang
s gúnyol, kihív sok út, kaland.


- Határtalan tág a világ,
csapongni, mint a vadlibák,
szabadon! - hallom, de hamar
megszakad, elnémul a dal,
mint künn a vadlibák zaja,
zagyva beszéde, felszava
tél közelén, míg idebent
szívet épít a csend, a rend.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Erdélyi József
  2017-07-16 09:08:55, vasárnap
 
  Erdélyi József

Kétféle álom

Van úgy, hogy álmában az ember
száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,
de nem tud. - Álom ez az élet,
valaki szép-rút, jó-rossz álma...
Az ember szólna, jaj, de hang
nem jön ki torkán. - Álom, álom:
kétféle álom ez az élet,
úgy találom.

Valaki álmodik mibennünk
s mit álmodik: az a valóság;
az ő álmai mind a fények
s az árnyak, a tüskék s a rózsák. -
Valaki álmodik mibennünk,
valahányszor ébren vagyunk:
ő benne meg, csukott szemekkel,
mi álmodunk...

Tán a halál lesz ébredésünk:
megszakad a kétféle álom,
vagy egyesül... Hiába minden:
e titkot már ki nem találom. -
Tán egyesül s beteljesül
minden vágyunk és rettegésünk
s az lesz a mi örök jutalmunk
s büntetésünk
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 108
  • e Hét: 3038
  • e Hónap: 8283
  • e Év: 665267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.