Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Röck Gyula:Arc- és alaktan III
  2011-12-25 00:38:55, vasárnap
 
  Röck Gyula: Arc- és alaktan III. rész

V. Formák és fajok.

Az emberismeret az állatismereten kezdődik. Innen kell kezdeni végigtekinteni a nemes idomzatú emberig. S bármilyen legyen is az eredmény, sohase felejtsük, hogy nem az írásban, hanem az olvasásban van a hiba, ha tévedtünk.

Meg kell szokni az okos és buta, a szép és csúnya, a jó és rossz emberek arcrészeinek az összehasonlítását s magunktól rájövünk a jelek értékére. Mindenkinek más a beszédmodora jelleme szerint, más a hangja s mozdulata. De azt a bizonyos más-mást meglátni --- tudomány, sőt művészet...

Amint sokan tudnak --- hisz könnyű is --- arcot festeni, épp oly kevesen tudják --- mert nehéz --- a lelket rálehelni. Egyik technika, másik művészet. Épp így sokan megkülönböztetik az eltéréseket, de jelentőségeit felismerni már kevesen fogják. Érzék kell ehhez, mint mindenhez, amit nem az iskola, hanem a természet, vagy pláne az Isten írt elő... Amint verset írni majd mindenki tudna, de költeményt csak költő, úgy látni is többen fognak, de olvasni kevesen.

Mindenben a középarány a mérték. A túl kicsi vagy túl nagy, alacsony vagy magas ember szélsőség. A nagyságnál nem a törzsek a túl eltérők, hanem a lábak, a test törzse maga rendesen majdnem egyforma, csak a lábak egyiknél hosszabbak, másiknál rövidebbek. A fej se sokkal nagyobb a felnőttnél, mint a gyereknél, de idomozottabb, tagoltabb.

Hogy nem a törzs, hanem inkább a lábak adják a magasságot, igazolja az, hogy alig látni a széken ülőkön ki kisebb, ki nagyobb, ellenben ha felállnak, kitűnik a nagyság.

A medve lába rövid, a majomé is, a kistermetű tehát közelebb áll rövid lábaival az ősformához, mint amaz, de viszont a nagylábúak meg a gólyákhoz, a félénk madarakhoz közelednek. Mindkét méretnek más az előnye s más a hátránya, egyik se tesz túl a másikon, ha szélsőséges.

A kistermetű akaratosabb, mint a nagy, a nagy ingatagabb, befolyásolhatóbb. Egyik --- a kicsi --- akaratban erősebb, míg a nagy inkább engedékenységben vezet... Persze ez csak akkor áll fenn, ha a kicsi, zömök, erős, fejlett, mert a kis termet arányos finomsággal egész más, mint esetleg aránytalan, erősen fejlett testtel. Ugyanígy a nagy embernél.

Értelmileg mindhárom fajtában, nagy- közép- és kistermetűben egyformán vannak okos és nemes emberek, a nagyság tehát magában nem tényező. Nem az alak nagysága, hanem inkább annak milyensége a mérvadó.

A nagyon primitív emberek rendesen kicsik, túl hosszú törzzsel, rövid lábakkal. Viszont a túl hosszúak se valami elsőrendű erők, sőt ingatagok egész a megbízhatatlanságig, ha gyenge, vékony termetűek is. Az alak nagysága tehát inkább az akaratnak, mint az értelemnek kifejezője.

A kövér emberek többnyire tunyák és falánkok, míg a soványak akaraterősek, kitartók, határozottak. Mily látszólagos ellentmondások a fentiekkel, pedig ha a tartozik és követel rovatokat, előnyöket és hátrányokat közös nevezőre hozzuk, megkapjuk a végeredményt.

Persze a nagyság s egyéb méretek megállapításánál tekintettel kell lenni az illető életkorára, esetleg beteg voltára, valamint foglalkozására is, mely egyiket kövér, másikat --- bányászt pl. --- sovány emberré tesz, leginkább pedig fajiságára.

A fajiság súlyának a megismertetése céljából idézek néhány töredéket a fajok jellemtanából.

A fajoknak épp úgy megvannak a maguk faji sajátságaik, illetve faji vonásaikkal összhangban álló lelki sajátjuk, mint az egyéneknek. A fenti rajzokon lévő afrikai fekete néger, ausztráliai szigetlakó barna maláj, ázsiai sárga mongol, amerikai vörös vagy rézbőrű indián és az európai fehér kaukázusi faj eléggé szemlélteti a fajok alapidomzatát.

Liné szerint a néger flegmatikus és petyhüdt, rest, közönyös, kit csak önkénnyel, erőszakkal lehet kormányozni. Haja hollófekete, tömött, bőre bársonyos. Jelleme ravasz, s általában lusta. Az ázsiai sárga mongol melankolikus és szívós. Szeme barna; fösvény, kegyetlen és pompakedvelő, bő ruhát visel és a vélemények, tradíciók rabja. Az amerikai rézbőrű indián kolerikus és őszinte. Bőre vörösrézszínű. Haja sűrű és fekete, orrlyukai nagyok. Arca tele szeplőkkel. Makacs, de béke és szabadságszerető, szokások által irányíttatik. Az európai vagyis kaukázási törzs fehér, szangvinikus és húsos, haja sárgás és hullámos, szeme barnás, éles eszű és találékony, ruházata szűk és testhezálló és törvények között él.

Ezek a vonások szükségesek ahhoz, hogy ki kire hasonlít formában, arra hasonlít lélekben is a fentiek közül...

Az európai fajokra is áll ez a törvény. Az igazi angol érzéstelen arcú, olyan lelke is, kalmár és rideg. Flegmatikus. A francia finom arcú, érzése is nemes, szangvinikus. Az olasz melankolikus. A német nagy arcú, kicsit merev, akaratos és kolerikus. Persze mindez csak nagy áttekintés, melyben azonban az egyének külön mérlegelendők, de mindenkor fajuk alapkarakterének szemmeltartásával.

Mások három fajra osztják az emberiséget Noé három fia nyomán, ú. m. sémitákra, jafetitákra, hamitákra, azaz sárgákra, fehérekre, feketékre. --- I. Meneptha, a XXIII. dinasztiából származó régi egyiptomi király korából való egyiptomi hieroglif falfestmény szerint, mely Krisztus Urunk előtti XVII. századból való, négy emberfaj van: ú. m. 1. az egyptomi --- ludi illetve rudi --- akit piros bőre, összefont hosszú haja, nyúlánk termete és finom sasorra jellemez, ki a föld közepén lakik, azaz Egyptomban. --- 2. A néger --- naham --- fekete bőrrel, tömött hajjal, zömök termettel és széles arccal, előreálló ajakkal, aki délen lakik. 3. A zsidó --- namu --- illetve aamu ---, ki könnyen megismerhető a görbe orráról, bőrszíne sárgás, teste sovány, szakálla hegyes, keletről ered. A fehér --- tamuh illetve tamehu --- feltűnő jele a fehér rózsás bőr, egyenes orr, kék szem és a nagy, nyúlánk termet. Tetováltak s vállaikon bőrt viselnek. Ludi, namu és tamuh a fényes napisten fiai, Naham vagyis a néger, az éj szülöttje.

Újabban olvastam, hogy mindenki Ádámtól származik, illetve Noétól, csak a feketék nem. Ezek Káin leszármazottjai. Kain pedig állítólag Ádám előtti praeadamitától lett nemzve Évával...

Koponyák szerint véve, a mongolok koponyája szögletes --- kegyetlenség jele. --- Orr, illetve a járomcsontjuk belapult, álluk kicsit előreálló. --- Az amerikai bennszülött széles arcú, homloka magas, szemürege mélyen fekvő, álla erős és széles. --- A kaukázusi harmonikus koponyájú, homloka rendes, fogai merőlegesek s egymás mellett állók, nem ritkák és nem szétszórtak. Ez a normál típus. --- A maláj koponya hosszmérete, azaz magassága rövid. Koponyatető oldalra áll, orr- és járomcsont benyomott, felső állkapocs előreálló. Az ethiopiai néger koponya hosszas. A teteje oldalt összenyomott, csontozata tömött és nehéz, járomcsont erősen kiálló, az áll erős és nagy. Ezekről majd a fejalkatoknál megemlékezünk.

Más szerint is három faj van: fehér, sárga, fekete, mint három angyali kar is: igazak, kételkedők, tagadók. A többi e három faj keveredése, elfajzása. A fehér nemes, spirituális, kit szíve vezet. A sárga eszes, intellektuális, kit érdeke, esze vezet. A néger testi materiális, kit érzékei vezetnek s közönyös minden érzelmi, értelmi dolog iránt. A barnák, mint a hindu és zsidó, a fehér-fekete, míg a vörösrézbőrű a fehér és sárga keveredése.

Akárhogy van, ezen a téren épp oly nagy a homály, mint a Noé kora előtti kultúra felett... Az egyén közelebbi megismerhetése végett azonban fel kellett mindeme adatokat sorolni, hogy az olvasó kellően tájékozódhasson.

Wilser szerint legalacsonyabb faj a hosszúfejű fekete néger, középső a rövidfejű sárga ázsiai, felsőrendű a magas és hosszas fejű fehér európai. Az afrikaiak és ázsiaiak között nem tesz különbséget, de az európaiakat felosztja világos és sötéthajúakra. A világos és hullámos hajút állítja legfelsőbbrendűnek. Újabban vannak, kik azt állítják, hogy a fehérek egész kultúrájukat a sötétbőrűektől kapták... Négerektől? Praeadamitáktól?...

Némelyek a majom s a mai vademberek közé egy ősembertípust gondolnak. Ilyennek mondják egyesek a neandervölgyit, mit mások nem fogadnak el. Vad embereknek számítják ma a busmanokat és hottentottákat, kik állam és alkotmány nélkül szabadon élnek, ösztönszerűen.

A fajok eme alaphangjának ismeretére azért van szükség, mert egész mást jelent pl. egyenes orr a fehérnél, mint az indiánnál, éppúgy, mint egész más egy elemista ,,jó rajza" mint egy gimnazistáé, vagy festőművészé... S a népek is Isten iskolájának ilyen --- növendékei...

VI. Mozgások és megnyilvánulások.

A legelső és legkönnyebben megfigyelhető jelenség --- amit meg kell figyelnünk --- a mozgás. Másként megy és lép a részeg, a hülye, az önhitt, a félénk, az öreg, a bölcs és másként is nyilvánulnak meg. A megnyilvánulásnak módjai a beszéd, hang, nevetés, sírás, járás, lépés, testtartás, öltözködés stb. Lássuk ezeket egyenkint.

A beszéd, hang, nevetés, sírás egy sajátnak a változatai. Mindig azonosak, vagy jó, vagy rossz jelentőségűek is.

A majmok hangját tárgyaltuk. Általában a majmok és az állatok hangja a torkukból jön; hangjuk színe rekedt, kellemetlen, zenei hangja nincs, inkább zörej, azaz bőgés, mint hang --- még... Ha az ártatlan ember hangját figyeljük, kiérezhetjük, hogy abban bizonyos tisztaság, energia, míg a bűnösében félénkség van. Ugyanez áll a tekintetükre: ártatlané nyílt és nyugodt, bűnösé tétovázó, nyugtalan. Tartásukat illetőleg egyik nyugodt, másik nyugtalan.

A hang csengése, mely vérmérséklet és jellem, valamint pillanatnyi állapotok szerint más és más, nagyon sokatmondó. Van meleg, száraz, hideg, gonosz és állati hangú ember. E hangszínek függetlenek a hurutos állapottól. Ezeket úgy ismerjük meg, ha megfigyeljük, hogy jó és rossz emberek milyen hanggal s milyen hanghordozással beszélnek.

Van ki kutyaugatásszerűen beszél, az első szótagokat megnyomva, míg a többit elnyelve, ez a nyerseség jele. A hang színe bámulatos összhangban van az illető jellemével, erkölcsével és intelligenciájával. A hangból legjobban azonban az érzés vehető ki, aszerint, amint mély, erős, gyönge, leplezett, szelíd, tiszta, kellemes, természetes a hang, továbbá szájból vagy torokból jön-e.

Mosoly és nevetés közt az a különbség, hogy a mosoly hangtalan, akár csak a zokogás, míg a nevetés hangos, akár csak a sírás, a röhej pedig baromi, kellemetlen, akár csak a könny nélküli rívás.

1) A mosollyal járó vonalakat meg kell figyelni, sokat mond, melegséget, fagyosságot, ravaszságot, stb. Finoman mosolyogni, mely alatt az arc mintegy megszépül, csak nemes lelkek tudnak, míg a közönséges és ravasz lelkűek mosolya s nevetése alatt az arc torzul, kegyetlen, baromi, csúnya, gúnyos lesz, olyan, amilyen a lelke. Másokon látni, hogy mosolyuk kényszeredett, másoké szívből jövő, gyermekded, másé huncutkás, ravasz stb. Van kínos mosoly, mikor zavar vagy szégyen palástolásából erőltetve mosolyognak.

Akinek arca a mosoly által nyer, ki mosoly nélkül is mosolygósnak látszik, vagy ki szelíden mosolyog az ártatlan örömökön, az nemes lelkületű, ellentéte nemtelen...

Aki gyakran és könnyen vagy állandóan mosolyog, az kicsit dili, vagy ravasz. Kinek mosolya alatt szája ráncokat nyer, ravasz és számító.

Akinek szájmosolyával nem mosolyog a szeme is, álnok ember, ha a kettő együtt mosolyog, nemes lélek. Fagyos lelkűek mosolya alatt a szájszél a fogakhoz szorul, szárazon, rátapad. A hunyorgatva mosolygó ravasz ember. A kutya is mosolyog kire melegen, kire ravaszul, lelkiállapota szerint. Aki mosolygása alatt --- mely ilyeneknél rendesen fagyos és hideg ---, kezeit is dörzsölgeti, álnok, számító, alattomos, kapzsi és fösvény ember. Félrehúzott szájjal mosolygó önhitt, gúnyos, féltehetség, fitymáló. Nyíltan mosolygó, kinek fogai is látszanak, melegség, őszinteség, de ha a szájíny is kilátszik, primitíven őszinte, odaadó, könnyelmű hajlamú.

A nevetésnél ugyanezen arcjátékot is kell figyelni, de amellett a hangon van a fősúly.
Mindenki valamely magánhangzóval kacag, pl. hahaha, hehehe, hihihi, hohoho, huhuhu.
A hang, kivált a váratlan kacaj hangja, mindig a szívből jön.
Ha a Szentírás szerint szív mélyéből szól a száj, úgy lelkünk mélyéből tör ki a kacaj,
vagyis a fokozott nevetés is.

Aki akár nevetésben, akár kacagásban az A magánhangzóval nevet --- hahaha ---,
az nyíltszívű, kedélyes, jóakaró, közlékeny,
míg aki Á-val, az túl őszinte, gyermekded.
Aki az E betűvel nevet önző, hiú, nem egészen megbízható, óvatos, számító.
Aki I betűvel, az álnok, hamis, intrikus, nagyon rossz.
Aki O betűvel, az gondolkozó, kedélyes, kimért, erős akaratú, de kötekedő is.
Az U betűvel csak Ázsia népei, vagy a primitív, baromi vonalon élők nevetnek, veszedelmes állatemberek. A gorilla is "u"-val nevet --- huhuhu.
Légy óvatos minden halkan beszélő, örökké mosolygó, de keveset nevető emberrel.

E magánhangzókon kívül meg kell figyelni a hang színét is, továbbá a hang, illetve nevetés szakadozásait is, mert van, aki köhögősen nevet; végül fontos, hogy szájból, vagy torokból nevet-e az illető. Torokkal nevető kéjenc, zsarnok, önhitt hajlamú, szájból nevető nem. Aki sohse nevet, soha nem énekel, fád, érzés nélküli ember, már pedig akinek érzése kevés, az veszedelmes.

Ki rézsútos ajakkal ok nélkül mosolyog, bolond. Ezek szárazlelkű, önző emberek. Figyeljük meg a nevetéseket s ha kis zenei érzékünk van, hamar rájövünk a hangszínek titkaira...

Amíg a kacagás a nevetés tiszta, fokozott volta, addig a röhej a közönséges állati hanghoz hasonló torokbőgés, közönséges ember jele. Az a betűvel nevető kerek, az e betűvel nevető szélesre húzott szájjal nevet.

2) A hanggal is így vagyunk, csak ott jobban kell fülelni, mert itt minden magánhangzóból ki kell érezni a beszéd alaphangját. Amint mindenki valami magánhangzóval nevet, épp úgy mindenki valami magánhangzó kihangoztatásával beszél. Meleg hangú, hideg hangú emberekről tán hallottunk már. Igen, a hangnak van melegsége. Van, kinél az A betű, másnál az E betű a beszéd alaphangja, aszerint, amint öblös, vagy zárt szájjal, őszinte, vagy titkolódzó lelkülettel beszél, illetve van felruházva. Itt is áll az intő jel, hogy torkából, vagy szádjából beszél-e. ,,I" betűvel kevés beszél, inkább némely nőnél és a kis majmok visításánál cseng ki csak. Ez pláne rossz jel, rosszabb, mintha csak a nevetésből hangzik elő, mert akkor egész lénye át van hatva intrikus és álnok érzésekkel...

A hang ereje is fontos. A durva erősen beszél, a félénk s finom lelkű halkan. A hang tompasága, csengése, fátyolozottsága mind jel a lélek érzésvilágából, csak ezeket a fülünknek kell megérezni.

A primitív emberek O és U betűvel beszélnek. U-val a terheltek és állati emberek, mintha ugatva beszélnének: erősen kezdve s lágyan végezve a szót. A kellemetlen hangú ember kellemetlen lelkületű. Az orrhangon beszélők fitymálok, szeretnek többnek látszani és lekicsinyelni mást és a másét. Van még egy speciális hang, a zsidó hang. Furcsának tetszik, de ez különös faji hang, a rekedtségnek és a dunnyogásnak, azaz orrhangnak a keveredettsége, zeneileg kellemetlen. Azonban nem minden zsidónak van zsidó hangja, épp úgy, mint nem mind zsidó orrú. Ha megfigyeljük a beszédüket --- nemcsak a közismert zsidó zsargon, azaz hanghordozás, de az orrnyílással összefüggő hang színe is igazolni fogja faji különvalóságukat.

Figyeljük meg az állatokat --- emlősöket, madarakat ---, mindnek érzéseihez megfelelő hangja van. A ragadozó macska- és kutyafajé egész más, mint a szelíden bőgő szarvasmarhaféléké ügy hanghordozásban, mint színben. Innen induljunk ki! Más-más hangúk színe, tagoltsága, magassága, ereje ha félnek, megijednek, örülnek, haragszanak, ha játszanak, ha sírnak, ha udvarolnak. Csak az a kár, hogy a tanult osztály el van zárva a város kőbarlangjába a természettől, az állatok és növényvilág sok-sok finom megnyilvánulásaitól, úgyhogy nem is tud róla mást, csak amit az ,,újság" ír, mert ez a legtöbb embernek a ,,kultúra és tudomány" forrása...

Szárazhangúak lehetnek okosak, de sohase bölcsek. Ravasz, számító okosság, vagy a jóakaró, önmagát is elfeledő bölcsesség egész más. Egyik az önérdek, másik ama igazi szent, isteni közérdek által vezéreltetik...

3) Sírást, rívást, zokogást illetőleg zokogásnak mondjuk, ki könnyezik, de alig-alig ad hangot, némán, csendesen sír. Ezek mélyen érző, finom, nemes lelkek, kiknek fájdalmuk jóllehet több, mint mindenkié, de befele szenvedik --- némán, mert szent az nekik, mintegy érezve: a lélek fájdalma --- oszthatatlan... Ezek ,,a" betűvel is nevetnek. A sírás az, mikor könnyezik és hangosan sír, mintegy a jajgatásig fokozódva. Ezek köznapi, de jó emberek, többnyire gyengék a maguk fájdalmát, vagy örömét elviselni. Többnyire ,,á" betűvel nevetnek, vagy e-betűvel. A rívás, mikor nagy hanggal jajgat, óbégat, de könny nem jön a szemén. Primitív, érzéstelen emberek sajátja és a félvadaké, kik késekkel hasogatták meg magukat, de könnyezni nem tudtak. A majmok is így rínak, óbégatva, de könny nélkül... A zokogó nő valóságos mennyei jelenség, míg a rívó ösztönösen taszító.

4) A testtartást illetőleg, akinek alakja, járása --- vagy szája --- görbe, annak jelleme és modora azaz lelke is görbe, félénk, alkalmazkodó is.

Hogy mily fontos az egyenes állás, kivált gyermeknevelésnél, megtapasztalhatjuk hamar: álljunk egyenesen, mindjárt bátrabbak, nyíltabbak, energikusabbak leszünk. Álljunk összegörnyedten, mindez az érzés eltűnik s félénkség lép helyére. Láthatjuk félénk embereknél is, hogy hiányzik állásukból a határozottság, egyenesség, erő és energia.

Egyenes tartás alatt nem a túl egyenest kell érteni, mert a túl egyenes, merev tartás kihívó, hencegő, öntelt természet jele, míg a normálisan egyenes --- ha némileg meg is hajlik feje a komoly s mély gondolkozástól --- nyíltság, erő, határozottság. Nagyon görbe hát hízelgő, félénk, csúszómászó, alattomos, kit eme gyengesége is már erő helyett ésszel kényszerít --- védekezni. De lehet ez a múlt szerelmi túltengéseinek --- betegségnek --- is a jele...

A nagy gondolkodok kicsit lehajtva tartják fejüket. Az önhitt --- és a bátor is --- feltartva. Az öntelt és üres majdnem hátravetve, mereven, üres gőgösséggel.

5) A mozgásnak két kelléke van, egyik a ritmus, mely időben és térben történik, másik a plasztika, mely csak térbeli. Felsőbbrendű embernél mindkettő szép, összhangzatos, alsóbbrendűnél mindkettő kaotikus, szögletes, merev.

A mozgás nem lehet se túl lassú, --- tunya ember jele, --- se túl gyors, ez felületességet mutat, azaz se cammogó ballagás, se szökdécselő, --- csak könnyed járás.

Van, aki egész karmozgással kíséri beszédjét, ez indulatos, mindenre reagáló, szangvinkus ember. Van, aki csak fél karral, ezek óvatosak, tartózkodók, míg aki csak egy-egy ujjával, kézfejjel, azok félénkek, bizalmatlanok, esetleg túl takarékosak. Aki feszült izmokkal, ökölbe vett kézzel, se látva, se hallva beszél, de nagyobbak jelenlétében összehúzódik, azt kerüld... üres hangadók, megbízhatatlanok...

6) Járást illetőleg magától értetődik, hogy a karakter a járásban és lépésben is kifejeződik. Az egészséges, nyílt, igazszívű járása is határozott, míg a betegesé, álnoké, hiúé félénk, önhitté merev. Örömünk, bánatunk, félelmünk meglátszik a lépésen, álláson, meneten, mozgáson. Félelmünkben aprókat lépünk, haragunkban, igazságunk érzetében nagyokat és bátran, örömünkben gyorsan megyünk, bánatban lassan.

A járás közben hajlongó --- azaz medvejárású --- ember otromba, korlátolt s ha teheti, erőszakos... Vagyont gyűjtő és a gazdag emberek széles járásúak. Míg más egy szál deszkán is elmegy, ezeknek kettő is kell, ugyanilyenek ülésben is, szétterpeszkedők. Fellépésükben is látszatkeltők, belső tartalom híján. Nehézkes járás nehézkes gondolkozás, találékonyság hiánya. Könnyed, rugalmas járás meleg szív, nemes gondolkozás, megbízhatóság, lelkesülő, érző lélek sajátja. Előrehajtott fej nyugodt járással: elmélyültség és szerénység. Mélyen lehajtott fejjel járó titkolódzó és leselkedő, rendesen szeme is furfangosan néz. Egyenes járású nyílt, józan s becsületes. Csoszogó járású embertől óvakodni kell, valamint attól is aki, ha feléje közelednek, hátralép... Aki járása között farát rázza, jobbra-balra lengetve, kiállhatatlan, kötekedő, primitív. Ez is majomjárás, billegő, kacsázó... Gyors járás fiatalság és életerő jele, de kis türelmetlenségé és felületességé is. Fölvetett, hátravetett fejjel járó gőgös és könnyen sértődő, mivel persze némi korlátoltság s önhittség is jár. Imbolygó, jobbra-balra kilengő, vandlizó járás határozatlanság és primitív ember jele, kivált ha tipegve, azaz sarkuk helyett inkább talpukkal lépnek a földre. A tépelődök és félénkek a házak mentén szeretnek menni, kerülve minden szabad teret. Ez ideggyengeség jele is. Szeretetreméltó, őszinte emberek némi kis ringással mennek, fejüket kicsit oldalt hajtva, felfele hajló lábheggyel. Könnyelműek és felületesek némi táncoló járással s kígyósán hajlékony törzstartással. A felületes asszonyok járása szökdécselő, ugrándozó, táncszerű. Optimisták járása könnyed s arcuk kicsit fölfele van irányítva, tekintetük tiszta. A heves és türelmetlenek a lépcsőkön 2---3 lépcsőt lépnek egyszerre. Aki a vele menőnek oldalához nyomódik, mintegy kitolva azt menetirányából, kíváncsi, sokszavú és fecsegő s velejáróan üres és nagyzoló... Akik nyugodtan, egyenletesen járnak, nyugodt, kiegyensúlyozott kedélyűek. A pókjárásúak, kik lábaikat szétrakják, mint a pók, nagyzolók, üresek. A homoszexuálisok járása nehezen írható le, bizonyos sajátjuk folytán, meg kell őket figyelni, nagy lépés, pókszerűség, nőiesség keveréke. Babonás arra figyel, melyik lábbal lépjen, túl óvatos, a mindennapi élet minden dolgában rendesen korlátolt is. Aki a járda szélén megy s nem tér ki, másrészt nagy taglógatással halad, önfejű, makacs, ha széles síkon megy, úgy még korlátolt is. Az előrelátók figyelmesen, megfontoltan, kitérve, tekintetüket maguk elé arányítva mennek.

Ha a nő járása görbe, féloldalas --- mint a kutyáé ---, ez méltóságnélküli, hiába szép nő, vagy eszes nő, azt kerüld el, mert szája is olyan, mint járása, bosszúálló, csalfa lelkű. Bármily jó légy, nem lesz hálás. A fennköltségtől messze van... Még szeretőnek se jó, nem ideálnak...

Ferde, rézsútos száj, járás, írás, alak, mind a ferde lelkület --- torzulat --- jele a lélekben is...

Álljunk pár lépésre félre s onnan figyeljük meg a járókelő embereket s mily sokat olvasunk le a lépésükről. Aztán nézzük elölről, hátulról, oldalról lépéseiket, tartásukat s meglátjuk, mily kevés ember lép rendesen, mennyinek kileng gerincvonala az egyenesből jobbra-balra. Mennél nagyobb és szélesebb a kilengés, amint a részegé, annál primitívebb, hülyébb az illető. Épp ily primitív jel, ha törzse előre-hátra harangozik minden lépésnél, kivált nagyon lengő karokkal...

7. A lépés külön tanulmány tárgya. A tipegő, apró lépés kicsinyes, türelmetlen, félénk. A nagylépésű bátor, durva, nagyravágyó, önhitt és erőszakos. Keménylépésű ember szigorú, míg a lágylépésű félénk, ingadozó. A rövid, kimért, de nem tipegő lépésű ember, némi szögletes mozgással és alig lengő karral, takarékos, zárkózott, pedáns embert mutat. Energikus emberek határozottan lépnek, fellépésük biztos és szilárd, a cipő sarkait kevésbé járják le ferdén. Lassú léptek, felemelt, hátravetett fejjel, önhittség, fennhéjázás. Pesszimisták süllyedő térddel járnak, a lelkileg megtört emberek ingadozva.

A cipő talpát illetőleg egyik a sarkán jár, másik mintegy átbillenve a sarkon, csak a talpon jár, van, ki mindkettőn. Egyik szépen lép, más botszerűen, más ugrándozva. Eszerint kopik a talpa is...

Befele járók, kiknek a talp belső széle kopik le, gyenge, primitív emberek, rendesen X lábakkal és ingatagok... Aki lábhegye belső részén jár, azaz nagyujjain, jó lelkű, de anélkül, hogy okosnak állíthatnánk, inkább naiv. A békétlen és rosszkedvű emberek a talp hegyét koptatják, súrolva vele a földet. Nagyléptűeknél is sokszor ez kopik. Egész talpon jár az álnok és hamis szívű ember, de mintegy osonva, alig koptatva a sarkot. Rendes ember talpa középen kopik és sarka is rendesen kopik. Talpuk külső szélén járnak a durcás, esetleg ,,O" lábszárú emberek is. Azon asszonyok, kik sarkuk része felé ferdülten járnak, a régi néphit szerint könnyen szülnek. Asszonyok, kik ferdére járják sarkukat, nem őszinték. Mennél magasabb a sarok, annál nagyobb fokú a hiúság is...

8) Akinek kézfogása kemény, a másik kezét megszorítva tartja, az becsületes, szerető, melegszívű, őszinte lelkű. Akinek kézfogása túl kemény, fájdalmas, az közönséges lelkületű. Lanyha, alig érezhető kézfogás a hullakezű, hideg és közönyös, lelkesülés nélküli, néha pipogya emberé. Aki egész kéz helyett, csak tenyere felét, ujjait adja, óvakodó, félénk, bizalmatlan, de szerény is lehet. Ki csak két ujját nyújtja, gőgös, tiszteletlen, persze csak --- lefele... Aki bal kezét nyújtja, tapintatlan, önhitt, fölényes lefele, de szolgalelkű felfele. Tárt ujjakkal való kézfogás: könnyelműség, kivált ha fagyos mosollyal kíséri ravasz kézdörzsölgetését, úgy megbízhatatlan, szívtelen is. Kézdörzsölgető ember kapzsi, pénzsóvár, hideg, uzsorás, kivált, ha fagyos mosollyal kíséri ravasz kézdörzsölgetéseit, úgy megbízhatatlan és szívtelen is.

A kézfogás, tárgyak fogása is jellegzetes, valamint a mozdulat. Egyik nagy pózzal, nyújtott karral rázza le a hamut, ez uralkodni vágyó, üres, pózmann, --- a másik szerényen, hajlított karral, --- más derekával és fejével odahajolva, ez félénkségig szerény, ingatag.

Némelyek nagy pózzal, nagy ívben nyúlnak a kiveendő gyümölcs, sütemény, vagy cigaretta felé, mások szerényen, egyik gyorsan, mintegy kikapva, kiragadva --- önző és ragadozó lelkületű, --- másik nyugodtan. Mindezekben benne van a mozgás kaosza vagy harmóniája is. Az erőszakos, nyers, ökölre fogja a szivart, a másik szerényebben ujjai közé. Önzés és erőszak, a primitív ember eme két határköve, amely között él, mindig kilátszik kisebb-nagyobb mértékben úgy fizikai, mint szellemi ,,fogásain"...

A falánk ember étkezése is más, mohón nyel, szinte fal, mint a sertés, nem rágva, nem nézve: közönséges lelkület jele. Mások nyugodtan, --- mint a szarvasfélék --- mely fegyelem, önuralom, nyugalom jele.

Balos kezű ember világnézete is balos, --- hitetlenség felé hajlik; balkezűek.

9) Az ülést illetőleg a fáradt és kimerült ember görbén ül, összeesett gerinccel, valamint a kiéltek is, míg a fiatalok erőteljes, egyenes, feszült tartással ülnek; ha összeesetten, úgy az szerelmi kicsapongások jele.

Ernyedtség és feszültség, elasztikusság, valamint öregség és fiatalosság meglátszik az álláson is, egyik talpon áll, másik sarkára támaszkodva tartja egyensúlyát.

Azok a fiatalok, kik mintegy belefekszenek a székbe, renyhe szellemű, sokat élő, kimerülés felé haladó ,,testek"... A könnyedén ülő, fiatalos, elasztikus, figyelni tudó ember éber, eleven, energiával telt. Nyugtalanul ülők, kik mindig mozognak, állhatatlanok, jóllehet eleven fantáziájuk van, de kitartásnélküliségük folytán nem sokat valósítanak meg belőlük.

Az ülés azonban magában éppoly kevés, mint más. Mindig az egész embert kell figyelni, mert az ember egy kis állam, melyben ezer jó és rossz, okos és buta, nemtelen s nemes érzés, gondolat, cél, akarat vívja szörnyű küzdelmét az alsóbb és felsőbbrendű élet között.

10. Ösztönszerűségeket illetve szokásokat illetőleg az alábbiakat idézem.

Némelyek jobb hüvelykujjukat --- ha kezeiket összeteszik, vagy imára kulcsolják, --- a bal hüvelyk fölé helyezik. Vannak kik ellenkezőleg cselekszenek, a balt teszik a jobb fölé. Ugyanígy tesznek lábaikkal, ha leülnek, jobbat teszik keresztbe a bal lábon, vagy fordítva. Vannak, kik váltakozva cserélik kezüket, lábukat, hol így, hol úgy. Ugyanígy tesznek lefekvéskor lábaikkal. Nem véletlenek ezek, se nem szokások, mert kis kortól így kezdődik, lényük sajátja.

Jobb oldal: pozitív, férfias, vezető, uralkodó, akaró és gondolkozó erők oldala. A bal oldal: negatív, nőies, simulékony, odaadó, összehasonlító, érzékenység helye.

A kezek a szellemiek: elméletek, tervek s a külvilág, míg a lábszárak: az anyagiasság, tevékenység, kivitel és háziasság jelzői.

1. Kinek jobb kézhüvelykje van a bal fölött, annak gondolati, eszmei élete a túlnyomó. Ha bal van a jobbon, úgy a szellem felett kedélye uralkodik.

2. Ki jobb lábszárát teszi a balon keresztbe, az anyagi dolgokban pozitív, határozott, tehát férfias. Ki a balt a jobb lábra: teszi, az negatív odaadó, nőies, határozatlan.

3. Jobb hüvelyk van jobb lábszárral fent, mindenkori pozitív, kiben a szellemiség vezet, ily nővel nem könnyű kijönni, túl pozitívek és tevékenyek, okvetetlenkedők.

4. Ha bal hüvelyk és bal láb van felül, tiszta negatív, nőies, odaadó, kiben a lelkiség és érzelmes gondolatok a vezetők. Ezen asszonyok tiszta nőiességek, nem egész jó barátok, de jó asszonyok.

5. Ha jobb hüvelyk s bal lábszár van felül, az illető szellemi a külső dolgokban, de a belső háziasokban odaadó, kedélyes, békés, alkalmazkodó s korunkban ezek a legmegfelelőbbek...

6. Fordítva, bal kéz és jobb láb fekszik felül: otthoniakban uralkodó, külvilágiakban s szellemiekben alkalmazkodó, másoknak engedő. Ez többnyire oly asszonyok sajátja, kik jó barátok, de kevésbé jó anyák.

11. A különféle jelek közül érdekes és találó a következők némelyike:

Aki gondolkozás között a fejét vakargatja, mint a csimpánz is, ha gondolkozik --- nehézfejű, korlátolt.

Aki ittasságában dühöngő, veszekedő, az baromi ember, mint a berúgatott majom, mert az is dühöng ittasan.

Akinek színérzéke gyenge, annak tompa a művészi érzéke is.

Aki felfele szolgálatkész, hajlongó, de lefele uralomra törő, parancsoló: jellemtelen és szolgalelkű. A kiváló jellemű mindkét irányban ugyanaz.

Aki mindig közönyös --- flegmatikus ---, nem jó, nem kiváló jellemű.

Aki sokoldalú s mégis egyszerű, szentnek tekintsd, nagy lélek.

A vézna, gyenge, törékeny ember rendesen félénk, óvatos és alkalmazkodó. Nem bűne, csak kényszere ez.

Aki nagyon alázatos, az ravasz ember. A nyögve, egyre akadozva beszélő ember hamis, hazug, ravasz, képmutató.

Akit rövid idő alatt nem tudsz kiismerni, azt kerüld el. Az igaz és jó ember őszinte, az álnok zárkózott. Aki mindig csak dicsér és hibádra sohase mutat rá, az buta vagy --- ravasz. Homoszexuálisok az uzsorásoktól kihasználhatók. Vadászatkedvelők hidegszívűek és fejletlen érzésvilágúak. Lepke, rovar és bogárgyűjtők, kik maguk ölik meg eme kis állatkákat, rendesen kellemetlen halálnemmel múlnak ki...

Édességszeretők jó kedélyűek és társaságszeretők. Erős fűszeres ételeket szeretők kötekedésre hajlamosak. Keserű ételek kedvelése hajlam a melankóliára, egyben rossz májműködés jele.

Aki beszéde között arcával grimaszkodik, száját biggyesztgeti, pózokat vesz fel, szemét felhúzogatja, szóval ,,pofát csinál", az üres, önhitt, nagyzoló; kár reá a bölcs beszéd.

A trágárkodást kedvelő ember közönséges, a pikantériát szerető átlag, a gúnyos vicceket kedvelők nem jó jellemek, ellenben, aki csak a szellemes humort szereti, vidám, nemes ember.

Aki mindig csak cselédről, főzésről, férje hibáiról beszél, nagyon átlagon aluli nő, --- témaszegény.

Amely nő férjén uralkodik --- papucs alatt tartja ---, abból hiányzanak az ideális nő vonásai.

Intelligens ház --- se férfi, se nő --- könyvtár nélkül nem lehet. Aki nem olvas, vagy akit komolyabb, azaz világnézeti, vagy tudományos könyvek nem érdekelnek, csak az újság, az bármily előkelő, vagy rangos is, nem intelligens, hanem csak átlag. Ahol bármi kis könyvtár is hiányzik, ott testi emberek laknak, komoly téma kár eléjük...

A kiváló, azaz szellemi emberek életszintje a napilapok, folyóiratok, rádió, regények, színházak, mozik, kávéházak, egyletek színvonalán felül kezdődnek...

Az okos embernek mindig kevés az ideje, a buta ember mindig unatkozik, szórakozást keres.

Az átlagember mindenre költ, amit megehetik, megihatik, de alig valamit szellemiekre. A kiválónál majdnem fordítva van.

Fiatalok figyeljék meg, hogy amint bánik fiú az anyjával, úgy fog bánni feleségével és fordítva, amint bánik leány az apjával, úgy fog bánni férjével. Kivétel csak ott van, hol egyik pl. apa jellemes, férje jellemtelen, azaz más egyéniség.

A finomabb ízlés a nyúlánk alakot, míg a primitív népek a vastag alakot kedvelik, vastag vádlikkal.

Az átlagember mogorva, a közönséges veszekedő, míg a nemeslelkűek vidámak, mosolygók, játékkedvelők.

Amilyen az ember lelkülete, olyan stílusa, modora, nyelve, kézírása, keze, tenyere, ruházata, továbbá úgy lakik, eszik, iszik, alszik, dolgozik, és szeret, mindenen át magát tárja ki. Lakás rendje az asszony lelke... Szigorít asszonyok otthona túl pedáns, a jó s elnéző asszonyé kicsit hanyag.

Amilyen a falu és vallása, olyan a temetőjük is. Az egyik kegyelet és esztétika, a másik ridegség és közöny képe. Az üzleti érzésű zsidó temetője szinte hűvös, dísztelen. Amilyen a nemzet zenéje, az többségének érzésvilága is. Ki hogy játszik, úgy érez.

Akik ajkaikat, vagy arcukat festik, többnyire gondatlanok, hanyagok s némi hajlamuk van a tisztátalansághoz, ledérséghez, hamissághoz. Nem előnyös jel. A festett nőket kedvelő férfiak kevésbé kiválók.

11) Az öltözködést illetőleg, aki kalapját félrecsapva hordja, önhitt és korlátolt, néha a pimaszságig nyegle lefele és szolgalelkű felfele. Rendesen felületesek is.

Aki sokat ad a külsőre, kevés belső értékkel rendelkezik. Sok nagy ember hanyag öltözetében, mert fontosabb dolgaik vannak, mint az --- önimádás... A kistehetségűek meg csak a ruhára adnak, még lakásukkal se törődve. Világnézetük egyetlen területe a --- tükör... Az, hogy ruha teszi az embert, téves elv. A túl elegáns s jól öltöző emberek jó része mással keresteti a ruháját... Jóllehet, hogy ruha után fogadják az embert, de --- feje után kísérik ki...

A divatnak hódolók üres lelkek, utánzók, eszmei önállóság nélkül, akik belső értékek hiányát külsővel akarják leplezni; alkalmazkodók, kevésbé megbízhatók, utánzók.

Szerény színekkel öltözködök, nemes, ízléses nők és finom emberek; a feltűnő színűek üresek, kacérságra hajlók és ízléstelenek. A túl feltűnően öltözködők korlátoltak, önhittek, értéktelenek.

Ki feltűnő és különös ruhát hord, romboló forradalmár természet... Aki mindig régi mintájú és szabású ruhát hord konzervatív, szűkkeblű, kicsinyes, jó nyárspolgár, nehézkes szellem. Ki mindig új és modern ruhát hord, az változékony, koket, kevés benső szilárdsággal, többnyire üres és könnyen befolyásolható, hajlamos a nevetségességre. Ezeknél semmi lelki mélységre nem számíthatunk, vagy kevésre s nem kitartóan...

Akinek ruhája tisztátalan, szennyes, annak lelke is némileg az és megbízhatatlan. Hanyagság a ruhában: hanyagság a mindennapi életben. Rend ellenben rendszerességre, de renden felüli piperkőcség és túlzás, --- üres majom módjára, --- üres lélekre vall.

A túl hiú és kényelmes, munkát kerülő emberek lakcipőket hordanak... Rongyos cipő ledérség... Nyárspolgárság jele, hogy ízléstelen, egyszerű, rosszul szabott cipőket hordanak, minőség helyett árát nézik.

Kik vékony botot hordanak, többnyire nőiesek. Őseredeti, egészséges, megbízható férfiak általában vastag megmarkolható botot hordanak.

Kézügyes emberek maguk beretválkoznak, ügyetlen és kényelmesek borbéllyal.

Mindezek azonban, amik nem az alak, hanem csak a szokás és nevelés eredményei, harmadrendű jelek, amelyeket azonban, ha mindjárt csak a figyelmi tudás kiterjesztése és többoldalúsítása céljából is, idéznem kellett.

folyt.köv. VII. Törzs, karok, lábak, vádlik.....
 
 
0 komment , kategória:  Röck Gyula:Arc- és alaktan III  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 309
  • e Hét: 2650
  • e Hónap: 15927
  • e Év: 335959
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.