Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ladányi Mihály versei
  2020-08-29 21:00:32, szombat
 
 







LADÁNYI MIHÁLY VERSEI




Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. február 12. - Csemő, 1986. szeptember 20.) magyar költő. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez - független életmódjával - mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni - illúziók nélkül is - forradalmárnak. Baloldali rendszerkritikus tevékenysége miatt a különösen a fiatalok körében népszerű költő ellen a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége 1965-től nyomozást folytatott, rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítették.
Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra.

Harmincnégy évvel ezelőtt hunyt el Ladányi Mihály kétszeres József Attila-díjas, Gábor Andor díjas költő, akit mind az előző, mind a jelenlegi társadalmi környezet feledésre kényszerített, holott művei mondanivalója mit sem veszített aktualitásából. Összeállításunkkal kívánjuk felidézni és értékelni életét és művészetét.








ABC


És a nyugdíjas Jóisten
előkotorja drótkeretes szemüvegét
és az ábécéből
kihúzza a fölösleget:
Á mint Áldozatkészség,
B mint Barikád nem kell, de a
C mint Cinizmusra még szükség lehet.
E mint Ellenség elavult,
helyét viszont szépen kitölti a
H mint Hízelgés,
I mint Idegenedés,
J mint Jóakarat.
Mert a nyugdíjas Jóisten már szereti a
K mint kompromisszumokat.
L mint Ladányinál kicsikét tétovázik, viszont az
M mint Megbékélés megmarad.
N, oh az N,
szemét lesütve mondja:
nahát ez a Nacionalizmus, nocsak,
s O mint Osztozkodás is tetszik neki.
Sz Sz Sz dörmögi,
s a levegőbe szagol:
ez a T mint Tulajdon
na, végre megint itt van! Ezt várta U
és felesége Vé
ezt várta Zé
s ezt várta XY is titokban.







ANTOLÓGIA


Szent Epigónia,
költők védangyala,
látod, elhozta mind
begyűjtött kincseit.

Mert T. S. Eliot-tól
tenéked lopkod Ottód,
s a spanyolokat a
Gyurid fosztogatja.

És Gyula? Az, ha lát
flamandot, franciát:
ide a hímrimet
s nőrimet - így kiált.

Így aztán összejön
időnként valami,
amit spanyolra, franciára
vissza lehet fordítani.

*

Ez korszerűen énekel,
az hagyományosan -
ez könnyedén mellébeszél,
annak homálya van,

ez nem tesz írásjelt, amaz
mindent buzgón kiír,
emez közéletről beszél
(mely mindig baszk vagy ír) -

Szerencse, hogy a kritika
megírja: ez a Zé
mint ment előre akkor is,
midőn visszafelé.

(AJÁNLÁS)

Ki lót-fut, arról köztudott:
eget-szart jól kibír.
Ne sajnáld, hogy a lírában
sorsodról semmi hír.







BÁNAT
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Egy vézna tollat adtak a kezembe,
hogy verset írjak az estről, a Holdról,
amit unottan felejt el az utókor.

Nem erre vágytam. Valami tisztességes
hőstettet szerettem volna véghez vinni,
erőt önteni az emberekbe!







A CSENDBEN


Nézem magamat a tükörben, azt keresem,
aki neki akart vágni a világnak a tengereken.
Nézem magamat a tükörben, látni akarom,
aki úgy akart szólni, hogy vele üvölt a forradalom.
Nézem magamat a tükörben, egyedül hálok éjszaka,
nézem a számat: hol van róla a szenvedély szava?
...
Nézem a világot magam körül, és a világ
visszanéz, de nem ismeri meg fiát.
...
Ülök a nekem-jutott sarokban, ülök a csendben.







DAL


Először aludtam veled.
Micsoda húsod van neked!
Forró a szád, gödrös az állad,
a bőröd vadító szagú!
Halálomig kívánlak!

Másodszor aludtam veled.
Meghallgattam az életed,
ki szeretett és ki utált -
nem lehetett könnyű neked.
Reggelig be nem állt a szád.

Harmadszor aludtam veled.
No, dehát ki hallott ilyet,
folyton csak tenni-venni...
Fordítsd felém a feneked,
hagyj egy kicsit pihenni.







ELÉGIA


S milyen törvényt csináltunk mi, ha a
polgár közöttünk hízott szép kövérre,
autót vesz és új bundát nejére
és pénzt csörget, ha nem megy valami.
Fegyvert fogott rád és akasztatott,
nyakonragadtad és börtönbe zártad.
De odanézz: úgy flangál, mint aki
ezzel is remek üzletet csinált csak.
...
És ravasz mondatokkal hirdetik
zűrzavaros elméleteiket,
mindegyik a hazáért eped,
csakhogy mást ért e szón mindegyik.







ELÉGIA


Mögöttem összecsap az év,
üvöltő számból a szavak nem szikráznak többé.
Mit tudom én, milyen lesz az utókor!
Néha utálom a tíz évvel fiatalabbakat,
lehet, végülis röhögnek keserűségemen,
...
Elmegy az én időm.
Egyre gyakrabban vagyok egyedül.
Útam nehéz volt, messziről kutyagoltam,
leköpött földekről, aszott domboldalakról,
ahol csak ábránd és kutyatej virágzott








ÉLHETTEM VOLNA GYÖNYÖRŰEN


Élhettem volna gyönyörűen,
megvolt a képességem rá,
hogy derűs legyen az estém és
egyetlen órám teltén se zokogjak.
Most hurkot dobnak rám az éjszakák,
vérereim torkomra csavarodnak.

Ha keserű vagyok, ki keserít?
Élem az életemet,
kenyér és szerető mindig kerül,
bor se hiányzik poharamból.

Nem vagyok elhagyatottabb, mint az izzadtan hadonászók,
a bádogtenyerűek,
a nyirkos szalmazsákon alvók.
Ha csavargok az országutakon
és egy falusi kocsmában
rákönyökölök a pultra,
nem írják elő törvények, hogy
ottmaradjak-e végleg,
vagy virradatkor
nekivágjak az országnak újra.

Élhettem volna gyönyörűen,
de a madarak tenyeremben költik ki fiókáikat,
s az utakat
valaki lábamhoz kötözte.
Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet,
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen


Élhettem volna gyönyörûen - Elmondja: Judit Merényi

Link








ÉNEK


Valahol felém fordítottad az arcod
és a távolság összezárt minket.

Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!







ÉNEK


Árva nincstelenek térdepelünk a félhomályban
értelem rongyaiban felöltözöttek keserűen
trombita helyett szánkon vásári szájharmonika rí,
kard helyett fanyelű bicska verődik oldalunkhoz.
Mi lennénk hát a zokogtató dalok vitézei,
mi lennénk hát a vitézek zokogtató utódai,
mi lennénk hát a bátran vállrándító csapat?
...
felborult poharak üvöltözik: Hozsánna,
mert megjött a száj,
aki érthetően szétkiabálja, mi kell,
hogy egy fél deci már nem elég,

hogy ezentúl minden vershez két féldeci kell!







FOHÁSZ


Mielőtt kiöregszem lázadásaimból
mivelhogy a fogatlan és szőrevesztett oroszlán
nem kerül továbbtenyésztésre -
szeretnék elüvölteni, hölgyeim és uraim
egy hősi dalt az elégiák előtt, az ősz előtt,
mikor lucskos cipőben morzsolgatom lábujjamat
hálás szívvel ácsorgok a meleg előszobákban
egy hősi dalt, kiváló tisztelettel,
mert nem azért születtem, hölgyeim és uraim,
hogy lágy ősinyolcasokat sírjak a Holdról,
amiktől elérzékenyülnek a hivatalokban a hivatalnokok
egy hősi dalt,
mert a világ nincs kipárnázva eléggé hivatalnokokkal
...
a szívem oroszlán szeretne lenni nem házinyúl,
egy hősi dalt
és jöhet a halál a temetési gyászszalagokkal








FÖLD, FÖLD


Nem telik mindig űrhajóra,
hát így, a porig lehajolva

nézem a földet: birkacsorda
tapos éppen a hangyabolyra,

s vaddarázs-raj ereszkedik le
a napraforgó kráterekre.







FÖLÖTTEM SÜT A HOLD


Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Akár valami puskát, térdére vesz a tér,
más veszélyeknek adom életem.
Fölöttem süt a hold, de nekem nem az a hold
nem az ígéret földje fenn.
Naponta készülök sorsomra, s mint a szél
a letaposott fű szagát terelgetem.







HOLNAP SEM


Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tünékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.







HUSZONHAT SOR A SZERELEMRE


Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad, most, amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokba szorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki

Most kellene elmondani: szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad, amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős, ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős, ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt

Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad







KI A SZÉLBE


Vidám, könnyed énekeket szeretnék,
de csak nehéz szavak jönnek a számra.
Tegnap végigjártam Óbuda kocsmáit is,
ahol állítólag minden csupa vidámság.
Csak nyáladzó, öreg korhelyeket
és rosszarcú, szomorú nőket láttam,
egyikük falábával kopogott a kövön,
s egy kisfröccsért trágár nótát danolt.
Vidám, könnyed énekeket szeretnék
vasárnapi ruhákba öltözött
férfiakról, akik a szép, szelíd
lányokkal tűnődve andalognak -
Vidám szeretnék lenni és derűs,
mint a világ a vasárnapi lapban.







A KÖLTŐ SONGJA


Homérosz még nem látta őt,
mert Homérosz világtalan volt,
nem volt a múzsáért oda,
megérte hát a nyugdíjas kort.

Nem kötötte a múzsa gúzsba,
nem kötötte a múzsa gúzsba,
nem kötötte a múzsa gúzsba.

De később - megpillantva őt -
érte hullt térdre és ülepre,
a sok költő csak érte élt,
a múzsa csókja lett az üdve.

Homlokukon a múzsa rúzsa,
homlokukon a múzsa rúzsa,
homlokukon a múzsa rúzsa.

Ha egy dalnokban kedve telt
és megmutatta lábát térdig,
belehalt szegény hím, na de
beszéltek róla pár száz évig.

Erős méreg a múzsa rúzsa,
erős méreg a múzsa rúzsa,
erős méreg a múzsa rúzsa.

Aztán egyszercsak furcsa lett,
reászakadt a monogámság,
és bizony ettől kezdve csak
esztergálni meg fejni látták.

Csókálló lett a múzsa rúzsa,
nem ragadt már a múzsa rúzsa,
csókálló lett a múzsa rúzsa.

Ma már nem ismer senki rá,
nyoma sincsen a régi lánynak.
Nem olvas verseket, csupán
versekről szóló kritikákat.

Ő van gúzsbakötve, a múzsa,
ő van gúzsbakötve, a múzsa,
ő van gúzsbakötve, a múzsa.







MINDEN ÉRTHETŐ LESZ


Egyszer öreg verébbé száradok majd,
és árva, öreges gondolataim lesznek
huszonöt éves koromról, mikor
együtt énekeltem a többivel, de később
a szél szánkba visszafújta a hangot,
és aztán csak magammal bíbelődtem,







MOSTANÁBAN SOKAT SZOMORKODOM...


Mostanában sokat szomorkodom amiatt, hogy
Ladányi Mihálynak születtem,
csöndben, elüldögélve: hiszen nem szólhatok
emberi bánatomról senkinek sem.
Jobb lett volna talán valami más családban,
valami más világban növekednem,
talán a fehérló-belekből kedvezőbbnek
mutatná a jövőm valami isten -







A MŰ

S hogy senki ne legyen magára hagyatva,
a kanári születésnapján kapott egy macskát,
s akit mindeddig nem őrzött senki sem,
hát az őrt kapott természetesen.

Már csak ez volt bevégezetlen a világból,
s most az Isten kedvtelve nézegette,
aztán körültekerte szögesdróttal,
hogy holmi gonoszság kárt ne tehessen benne.







NYÁR


Nagy mellei ringnak a vászoningben,
kapál, de mintha szoptatná a vad,
pucér, sikongó tengeriszálakat -
Mozdulatai lágyak, mint este, ha
maszatos kölykeit vetkőzteti a tejszagú
konyhában, a tűzhely előtt -
Bokáján, inain duzzadt gyökércsomók,
és vaskos, formátlan törzsén, akár
borzas eperfaág, leng éneke.







PARTON
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Mint fáradt, nehéz kő a parton,
arcom a Napnak odatartom.

Magamra csukom szempillámat,
kerüljön el a kóbor bánat.

Ne kisértsen szerelem, isten,
üldögéljek kicsit a nincsben.

Szokjam, akár vackát az eb,
közeledő, nagy csendemet.







RÁOLVASÁS


Adj a kéménynek lila füstöt,
adj a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,

adj a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezőt,
s adj a költőnek esővert életet,

adj az anyának jobb fiat,
vénebb hullát a temetőnek,
s a munkásoknak kemény öklöket,

adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.







SANSZON


Ha már öreg leszek:
lesz öt macskám, és kilenc ebem,
és lesz, aki mócsingot mér nekik,
igen, tehát lesz majd egy hentesem...

Igen, talán ha már öreg leszek,
s a villakertben látom játszani őket,
a törpék és a szökőkút között,
igen, s na persze: el-elrévedek -

Most aztán végkép furcsa lenne, ha
prófétaként végezném, zsinegen,
s nem lenne villakertem, se ebem,
se macskáim, se hentesem...

Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
hát persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen.

Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielőtt ideér a Semmisem,
óh, macskagazdikák, óh villagazdikák,
valamit tenni kell, hát igen.







SPIRITUÁLÉ


Engedd a népemet előre menni!
Aszály veri,
áradás elönti,
akár a rongya,
úgy lóg testén
özön sebe -
Csontjára-szikkadt bőrét
az öröm izzadtsága verje ki!
Engedd a népemet előre menni!

Messziről jött,
mélyről kiáltozik valakihez -
hosszú seregek rimánkodnak
az idő isteneihez,
hosszú seregek várják a Napot
a pusztában felragyogni -
Engedd a népemet előre menni!

Hosszú seregek izzadtan,
talpig sebekben
az izzadtsággal
telecsorgatott úton
vonulnak egyre többen,
kitátott szájukban
vér keveredik énekeikkel,
háborúkon vonultak át
gyülevész hadvezéreikkel,
fényes tüzeknél
szeretnének letáborozni -
Engedd a népemet előre menni!

Az ifjak
asszonyt akarnak,
akiből kurva sose lesz,
ne rontsd meg őket!
Az öregek
fák alatt akarnak üldögélni,
amiket ők ültettek,
ne keserítsd meg őket!
A csonkák
szállni vágynak,
mutass nekik eget!

Vérrel és izzadtsággal telecsorgatott
úton fáradtak el
ezek a seregek,
s míg aszály veri a világot és áradás elönti,

engedd a népemet előre menni!







SZAVAK...


Szavak, szavak, szavak, szavak,
járkáltok felelőtlenül,
örömöt dünnyögtök, szavak,

ha az ember öklére dül,

lágy szavak, szeretet-szavak
mikor az ember ködbe ballag
cél nélkül, szeretetlenül
és nem hisz többé a szavaknak.

Kis csend lesz majd, utánatok
egy ajtó utolsót nyikordul,
de szavak, ámító szavak,
valóban minden jóra fordul.







A SZERELEM OLYKOR...


A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.







TÉLI VERS


Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak....
Tavasz, találj rám,
legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben!

Rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!







Szerelemből szerelembe
akárcsak jobb hazát keresve
akárcsak kenyeret keresve
szerelemből szerelembe

Megy az ember lefelé lassan
mintha egy liliom-lugasban
árván és fogat csikorgatva
egyedülből a magányosba







VÁNDORDAL


És nem kell megálmodni már
haját a szél hogy markolássza
s mint kel blúza fehér kovásza
tenyerem melegétől

Azt se kell megálmodni már
ágyat ha bont hogy hull le inge
Egymáshoz szépen odakötve
semmit se kell álmodni már

Csak azt csak azt hogy egy madár
vállunkra száll és elmeséli
hogyan lehet az égben élni
ha a röpítő szél megáll







Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







FOHÁSZ


Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







GITÁRON


Részletek egy kézzel írott verseskönyvből







KUTYÁK CSAK







DOBSZÓLÓ







SEREGEK MÖGÖTT














 
 
0 komment , kategória:  Ladányi Mihály   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 225 db bejegyzés
Összes: 3962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1025
  • e Hét: 6273
  • e Hónap: 34464
  • e Év: 535148
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.