|
2016-03-29 20:54:14, kedd
|
| |
| |
Arkhé
csak fecseg a felszín, hallgat a mély
a konyhában.
a konyhában jár a füst.
ülök és nézem,
a penészes falra rajzol egy életet.
mit érek, mit érzek, hol járok,
egy pillanat, ami lehetne,
kavarog bennem
annyi minden, mit halottnak hittem,
rég elfeledtem,
rég eltemettem.
agyamban őrült démonok.
járják kegyetlen táncuk,
vihogva a lehetetlennel játszok,
nem tudok lenni,
gondolni,
tenni,
ez őrület,
nem hittem,
hogy ennyire fájhat,
úgy mar,
éget, csontig hatol,
ideget ér,
úgy ordítanám, kiüvölteném,
nem lehet, tudom,
nem lehet...
magamhoz ölelem,
hagyom, hogy fájjon, csak fájjon,
csak egy reggelnyit veled...
ennyi és semmi.
nem lehet senki pont úgy veled.
hazudhatnék egy szebb életet
az álmos valóság helyett,
de nem lehet,
gyáván tűrni kényelmesebb,
talán csak mindent képzelek,
és nincsenek jelek,
nem tudja,
nem sejti,
nem érti,
rossz hely,
rossz idő,
elfogyok,
szenvedek,
lassan ébredek...
csendesül a kín,
tisztul a tudat,
csak a csend beszél.
fecseg felszín, és hallgat a mély.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arkhé |
|
|
|
|
|
xMagazin
Online
