Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Rajzó Eszter versei
  2020-11-12 20:30:21, csütörtök
 
 







RAJZÓ ESZTER VERSEI



Rajzó Eszter ( 1977. december 29. - )







A BARÁTOD?


Barát?
Hát ez vagyok neked?
Ennyi álom,
Ennyi szerelem,
ennyi boldog pillanat...
Legyünk barátok?
Azt mondd el, hogyan lehet?!
Ha hajadhoz érek,
Ha a bőröd illatát érzem...
Csak a barátod?
Az hogy legyek?
Hogy tegyem,
Hogy már ne szeresselek?
Hát már nem ölelhetlek...?
Valaki más teszi...
Tudom jól...
Tőlem már nem kell a csók,
A mosoly
A könny,
Az ölelés.
Már tudom jól...
Hát ennyi maradt?
Pár édes-bús pillanat?
Elhiszem...
Elfogadom...
Túlélem, és kibírom...
De a barátod?
Hogy legyek?
Csak ennyit mondj,
Ha tudsz
Nekem!







EGY ÉJSZAKA...





Néha nem kell más,
Csak túlélni egy hosszú éjszakát...
S hozzá nem kell más,
Csak egy szép barna szempár...
Nem is kell hogy szép legyen,
Csak ott benn most több legyen,
Csak egy hang, egy szó elég...
A hosszú fürtök ujjaim hegyén...
Hogy feledtessen, hogy feledjen...
Hogy a csókjait érezzem...
Azt hiszem néha nem kell más,
Csak egyszerűen,
Túlélni egy éjszakát...







ELHAGYATVA


A világ összeomlott.
Az Istenkép összetört.
Darabokra,
Mint egy leejtett tükör.
És akkor megszülettem.
Fáradtan,
Sírva,
Haragosan.
Gyűlölve a világot.
Így fogok majd meghalni is.
Egyedül,
Fáradtan,
Sírva.
És csak fekszem majd
A darabokra tört Istenkép
Közepén.







FELADOM


Azt hiszem, feladom.
Már nem várom, hogy megérts!
Ha nem kellek,
Nem kell, hogy kísérts.
Talán szeretlek...
De lehet, ez nem elég...
Félre ne értsd!
Szinte bármit megtennék
a szerelmedért.
De azt hiszem, feladom!
Talán szeretlek...
Hogy miért?
Már nem várom, hogy megértsd!

Szakítás






JÁTSSZÁL VELEM!


Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy labda vagyok!
S ha eldobsz is,
Én mindig visszapattanok!

Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretsz nagyon,
Akkor is
Ha én épp nem akarom.

Kérlek, játsszál velem!
Valami újat játssz velem!
Játsszuk,
Hogy mindig fogod a kezem!


Majd megcsókolsz,
És együtt álmodsz velem!

Kérlek, játsszál velem!
Valami szépet játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretlek nagyon!
S együtt öregszünk meg
Ezen a padon.

Kérlek, játsszál velem!
Egy utolsót játssz velem!
Játszd el velem az életet!
Játsszuk el, hogy összetartozunk!
És játsszuk el majd ráncosan,
Játsszuk el a halálunk!







A KÁBULAT OSZLIK


A kábulat oszlik,
A koffeintől minden csak élesebb...
Rosszabb...
Újra érzem és emlékszem...
Minden szóra,
Tettre,
Hangra...
Pedig milyen jó lenne,
Ha egy kis alkoholra
Mindent feledni tudnék!
Jó. Nem kicsire, sokra...
De végleg elfeledném...
Nem emlékeznék arra...
Mit tettél,
Mit tettem,
De nem segít,
Hát írok...
Egy verset,
Egy dalt,
Egy nem túl jó harmóniát,
Talán a hamissága
Eléri kellő a hatást...
Kiöl belőlem minden kemény hang...
Minden érzést,
Szerelmet,
Haragot...
De a kábulat oszlik,
És a kezemben a koffein...
Nem segít...
Csak ront...
Újra élek minden tettet,
Érzést...
Hangot...
Nincs kegyelem.
Még mindig szeretlek...







KERESLEK


Láttalak már.
Egy szempillantásban.
Egy szeretőében,
Amikor felém fordult álmosan,
Kócos vággyal,
Halk dorombolással.
Láttalak már.
Abban a forró ágyban.

Láttalak már.
Egy simogatásban.
Egy szeretőében.
Mikor a fejem az ölébe tévedt.
Fáradtan,
Üres némasággal.
Láttalak már.
Abban a hűvös tapintásban!

Láttalak már.
Egy kihúzott büszke vállban.
Egy szeretőében.
Amikor elment tőlem.
Megbántva,
a sötét éjszakába...

Láttalak már.
Abban a szomorú hallgatásban!
Láttalak már.
Egy megbocsátásban.
Egy szeretőjében.
A csöndes hangjában.
Egyszerűen,
Boldog mosolyában.
Láttalak már.
Abban az őrült homályban.

Láttalak már...
Kerestelek már...
S ha majd eljössz...
Talán észreveszem,
Hogy itt vagy,
Hogy velem vagy végre...
Hiszen láttalak már...
Szerettelek már...
Éreztelek már...
Kerestelek már...







KÉTELKEDŐ IMA


Talán nem hallottad,
vagy csak szóvá nem teszed:
Néha azt hiszem,
Megöl a szeretet.
Vagy csak az, ha megkapom...
Azt hiszem volt pár ilyen alkalom.

Talán nem hallottad,
vagy csak nem érdekel:
Próbálom azt tenni,
amit kell.
Szeretni azt, kit nem lehet...
Vagy ez csak mindenkit próbára tesz?

Talán nem hallottad,
Hadd, mondjam mégis el neked:
Azt hiszem,
ez így volt helyes.
Szeretni, tudni, élni, veled...
Tudni, te vagy egyedül nekem.

Talán nem hallottad,
mert halkan suttogom el:
Ezt csak veled
képzelhetem el.
Hisz itt vagy, és fogod a kezem.
Halálig, s még azután is...
Remélem.
Tudom.
Hiszem.







MA...


Ma megfogtad a kezem...
Nem volt olyan mint régen...
Nem csókoltál meg...
De nem kellett, hogy érezzem az ízedet...

Ma megfogtad a kezem...
Nem volt olyan mint régen...
Nem lángoltál nem égtél...
Csak csöndesen, megingathatatlanul szerettél...

Ma megfogtad a kezem...
Nem olyan volt mint régen...
Most nem fájt, nem is égetett...
Csak csöndesen, és egyszerűen végre hittem neked...

Ma megfogtam a kezed,


Nem volt olyan mint régen...
Már nem csókoltalak meg...
De nem kellett, hisz már ismerted az ízem...

Ma megfogtam a kezed...
Nem volt olyan mint régen...
Nem bántottalak, nem égettelek...
Megnyugtattál, s én csak szerettelek...

Ma megfogtam a kezedet...
Csak szerettél, s én hittem neked...
Már nem volt olyan mint régen...
Már sosem kell olyannak lenni mint régen...
S Már sosem lesz olyan mint régen...







MI ATYÁNK

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!
Te, ki Istenemnek mondod magad.
Te szent vagy, Apám és Mindenem,
Otthonodba vágyom szüntelen.
Nem értem, mit, miért és hogyan,
Csak vitázom veled untalan,
De mégis kérem, vezess utadon,
És legyen meg a Te akaratod!

Mert eljöttél, itt vagy most is velem.
Mellettem állsz ott a világ felett.
Éhesen nem hagyod gyermeked,
S minden nap adsz, nemcsak kenyeret!
Mert szeretsz érdem nélkül, tudom,
Mégis értem magadat adod.
Pedig én, a Te makacs gyermeked,
Megbocsátani még Neked sem merek!

De Te velem vagy és védsz ezerrel,
És az öröklétet ajánlod nekem fel.
Nem kis apróságot, nemcsak a holnapot...
Az örök ölelésed az, amiben vagyok...

Én meg csak halkan mormogom:
Most is Tiéd a hatalom!

Ámen







Ő AKARTA




Nehéz volt.
Fáradtan és megalázottan...
Nehéz volt.
Örömtelenül, kétségek között...
Nehéz volt.
Álmok nélkül...
Félve mindentől...
Nehéz volt.

De Ő kérte,
Hát mosolyogtam.
Könnyek fátyolán át,
Igaz,
De ő kérte,
Hát mosolyogtam.

A szemébe nevettem.
Örömtelenül, és kétségbeesetten.
A szemébe nevettem.
Mert fáradt voltam.
Mert megalázott.
A szemébe nevettem.
Mert csak ez maradt örömöm.
Mert úgy éreztem,
Csak ebbe kapaszkodhatok.
A szemébe nevettem.
Mert mindent elvett,
Csak engem nem!
Mert mindent tönkretett,
Csak engem nem.

Hát a szemébe nevettem.
Hiába voltam:
Fáradt és megalázott.
Hát a szemébe nevettem.
Öröm nélkül, kétségek között.
Hát a szemébe nevettem.
Álmok nélkül.
Félve mindentől.
Pedig nehéz volt.
De a szemébe nevettem,
És azt mondtam:
Nem szeretlek!







PENITENCIA


Nehéz.
A tegnap vállamon...
Nagyheti fájdalom.
A kereszt sújtotta őt legott...
Engem csak ez
Az apró szálka nyom.
A múlt.
Hiába, nem akarom.
Hát hol is vagy Te,
Simon?







REGGELI RITUÁLÉ




Itt topog.
Lábujjhegyen,
Csendben
Mint az angyalok.
Vár...
Most elkapom...
Ő kacagva kiáltja:
ÉBREN VAGYOK!!!







RÓLAD ÁLMODTAM




Rólad álmodtam.
Nem tudom mit,
Vagy miért...
Csak a tekintetedre emlékszem...
Mint mikor legurulsz a lépcsőn,
És csak arra emlékszel,
hogy az előbb még a tetején álltál...

Rólad álmodtam.
Tekinteted
Mint a forró csokoládé,
A szívembe égetted...
Álmodtam rólad.
És reggel az ízeddel ébredtem.
Mintha ajkunk az előbb vált volna el...







VAJON...


Hadd tudjam ítéleted!
Mi lesz, ha én most elmegyek?
Holnap még fognád a kezem?
Mi lesz, ha megint megremegek?

Erős szívet kaptam.
Hangot is, és térdeket.
Megküzdöm én, ha kell
A bármit, a lehetetlent.
Nem kell fegyver, se mankó az útra!
Én magam vagyok a harcosok ura...

De vajon, ha kérlek...
Talán ha hagynám...
Talán te tennéd...
Vagy fognád...?
Kérdések nélkül?
Tudva, hogy nem kell, csak lehet?
S vajon én hagynám?
Csak mert szeretsz?
Vagy, mert én szeretlek...







VAN ILYEN


Rám nézett...
Ránéztem...
Mosolygott...
Mosolyogtam...
Elfordult...
És nem érzett semmit...
Elfordultam...
És majdnem belehaltam...








 
 
0 komment , kategória:  Rajzó Eszter  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 258 db bejegyzés
Összes: 3966 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1421
  • e Hét: 11294
  • e Hónap: 45670
  • e Év: 609181
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.