Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
Micimackó
  2020-07-14 11:41:09, kedd
 
 




Micimackó! Mi van ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.

- Na igen-igen úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?

- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon,amikor épp nem vagyok elég erős vagy elég bátor?

-Hát tulajdonképpen...

...- És kitől kérnék tanácsot amikor nem tudnám hogy merre tovább?

- Micimackó, mi van ha mégis?

- Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos hogy megjegyezz valamit!

- Mi az a fontos megjegyeznivaló?

- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Így terjed a pletyka.
  2020-07-12 15:09:28, vasárnap
 
 




Példázat ugye ismerős? Így terjed a pletyka.


Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
- Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban!
A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésből az kerekedett ki, hogy amikor a Ding család kutat ásott, embert találtak a kútban.
Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja avassa be őt is a kútban talált ember rejtélyébe.
- A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy tagja állandó vízhordásra kényszerüljön - magyarázta Ding a hercegnek -, szó sincs róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.

Zi Hua Zi

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Tanmese a kitartásról...
  2020-04-01 08:46:56, szerda
 
 




Tanmese a kitartásról...


Három béka beesik egy nagy, félig teli tejeshordóba. A hordó fala síkos, pereme magasan van, így sem kimászni, sem kiugrani nem tudnak. Tapossák, csak tapossák a tejet, a legkevesebb akaraterővel rendelkező béka hamar feladja, elmerül és megfullad. A másik két béka tovább tapos, tanakodik, hogy mi tévők legyenek, de a helyzetet kilátástalannak ítélve a második béka is feladja és elmerül. A harmadik béka -bár nem tudja, hogy miben is reménykedhetne- csak tapos, tapos tovább. Egyszerre csak a lába alatt egyre szilárdabb talajt érez - addig köpülte a tejet, míg vaj nem lett belőle!

Ez a mese jusson eszedbe, valahányszor kilátástalannak ítéled a helyzetedet!

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Orvosi szempontból nincs remény…
  2020-02-25 08:25:20, kedd
 
 




Orvosi szempontból nincs remény...


A lány 17 éves volt. Télen a barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. A lány nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára

Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:

- Kislányom légy bátor. Egy napon meggyógyulsz!

- Soha többé nem leszek én egészséges, mama... Felelte a lány.

Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:

- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....

Két év múlt el és a lány még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:

- Te is itt hagyod egyszer a kórházat! Hinned kell ebben!

Az anyja pedig hozzátette:

- Gyermekem, higgy magadban, higgy a gyógyulásodban!

- Igen... igen... de hogyan...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. A lány már az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:

- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak!

Máskor meg ezt:

- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben!

A lány nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. A lány hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben a gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

A nővér a lány körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.

- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte a lány.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.

Amikor a lány édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.

- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette.

- Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz!

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...

Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek

Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.

- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz!
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.

- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.

Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet a lánya mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..

- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét a lánya a csodálkozástól. Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok mama, Ó milyen boldog vagyok!

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva a lány először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma már minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt...

Igen, így történt. Azóta az anya éjszakánként különleges mosollyal merül álomba, és arra gondol elmerengve, hogy "Ugye megbocsájtják nekem az égiek, hogy én magam sem hittem a dologban..." ?
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A különleges mag
  2020-02-24 11:12:00, hétfő
 
 




A különleges mag


Egy sikeres üzletember már idős volt, és úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Úgy döntött, hogy a szokásokat követi, és nem az egyik igazgatót, vagy az egyik gyermekét választja, hanem valaki egészen mást. Így akarta elérni, hogy valóban az vigye tovább a vállalkozását, aki a legméltóbb arra.

Összehívta az összes fiatal alkalmazottat, és ezt mondta nekik:

- Eljött az ideje, hogy visszavonuljak, és szeretném kiválasztani az utódomat. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit!

A fiatal alkalmazottak nagyon megdöbbentek. A főnök azonban így folytatta:

- Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT! Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek, és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket, és kiválasztom, ki lesz az, aki tovább viheti a vállalkozásomat!

A fiatal jelöltek között ott áll Jim is. Ő, a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy különleges magot. Nagyon izgatottan tért haza, és elmondta a történteket a feleségének. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni, és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta, és figyelte, nő-e a növénye.

Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényéről beszélgetett. Jim csak hallgatott, mert hiába vizsgálta az ő magját, semmi nem kelt ki belőle.

Eltelt három, majd négy, végül öt hét, és még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, és egyre inkább úgy érezte, hogy kudarcot vallott.

Már hat hónap is eltelt, és még mindig nem történt semmi Jim cserepében. Úgy gondolta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a magocska földjét. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Lassan letelt az egy év, és a cég minden fiatal alkalmazottjának el kellett hoznia a növényét, hogy megmutassa a vezérigazgatónak mit nevelt a kapott magjából. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De a felesége azzal biztatta, hogy őszintén el kell mondania mindazt, ami történt.

Jimnek kavargott a gyomra. Úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata! De azt is érezte, hogy a feleségének igaza van. Elvitte tehát az üres cserepét a munkahelyére, hogy szégyenszemre odaálljon vele a kollégái közé.

Amikor Jim megérkezett a tanácsterembe, ahol be kellett számolniuk az erdményükről, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a kollégái neveltek. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét. Sokan megmosolyogták, páran lesajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban... A sikeres vállalkozó megszólalt:

- Milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek! Ma az egyikőtöket kinevezem vállalkozásom új vezetőjének: az utódomnak.

Ekkorra az izgalom már a tetőfokára hágott.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja őt előre. Jim megrémült. Azt gondolta: “A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre, és mindenki előtt bejelentette:

- Íme, az utódom! Jimnek hívják!

Jim nem hitt a fülének. A többiek ekképpen korogtak:

- Hisz még ki sem kelt a magja! Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?!

De mielőtt bárki folytathatta volna, megszólalt az öreg vállalkozó, és ezt mondta:

- Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Csakhogy én mindenkinek egy főtt magot adtam. Ezek a magok halottak voltak, így lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből. Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Mert amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lett ő az én utódom!

Mi ebből a történetből a tanulság?
Ez:
"Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A mágikus fa története.
  2020-02-17 11:44:13, hétfő
 
 




A mágikus fa története.


Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, "milyen jó lenne most egy pohár víz". Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.

Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

- Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim! - gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:

- Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!

Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel a szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

- Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!"

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.

- Tudtam - mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén...

Tanulság: A gondolatod valóságot teremt!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A fura öreg legendája
  2020-02-09 12:36:23, vasárnap
 
 




A fura öreg legendája

Magyar nyelven is gyorsan terjed a "fura öreg" verse, amelyet állítólag egy ausztrál vidéki kórház idős lakója írt, és amelyet csak a szerző halála után találtak meg. A történet több mint negyven éve

Lássuk előbb a szöveget:

"Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták. Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban.

Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült. És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most ,,névtelen" versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy ,,Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz' ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja...
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg... a szívünkben kell éreznünk őket!"
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A lakatlan sziget
  2020-02-05 09:12:18, szerda
 
 




A lakatlan sziget


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. "Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
A tanulság:
Minden ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik
vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Mire figyelsz?
  2020-02-03 09:06:29, hétfő
 
 




Mire figyelsz?


Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.
A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián: - Hallok egy tücsköt.
-Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
-Ez őrültség- mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt.
Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
-Nem- válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
-Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
-Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
-Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Segíts mindenkin, önzetlenül!
Egyik este, akár a többi napon, a kicsi árva lányka az utca sarkon állt és pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja. Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy pillantásra méltatta volna. De amikor hazaért drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, gazdagon terített asztalhoz, vissza-visszatértek gondolatai a kislányhoz.
Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.
Szemrehányást is tett Istennek, mondván:
"Hogy engeded meg, hogy ez történjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon?"
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
"Már tettem! Megteremtettelek Téged!"
Segíts a bajbajutottaknak, amikor csak teheted, amivel csak tudsz.
Adni sokszor nagyobb öröm, mint kapni...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Mantra (tanmese)
  2020-01-28 11:26:22, kedd
 
 




Mantra (tanmese)

A tanítvány odament a mesterhez, és szorongva ecsetleni kezdte.
- Mester, elsajátítottam egy technikát, melyben pozitív szavakat mantrázok, azt mondták biztosan használni fog, de úgy érzem, mintha rajtam nem segítene. Mond meg, én csinálok valamit rosszul vagy a technikával van a baj?
A mester csak csendben figyelt, majd egy virágra mutatott.
- Látod azt a virágot? - kérdezte.
- Látom.
- Szépnek látod?
Erre ő bólintott.
- Van valami szándékod azzal a virággal?
Nem értette a kérdést. - Nincs, de miért kérded, én csak arra vagyok kíváncsi, miért nem működik a módszer, amit elsajátítottam.
- Ha szavaid és érzéseid között nincs kapcsolat, mindegy milyen szavakat használsz, hazugság lesz mind. Ha azért gyönyörködsz a virágban, hogy birtokba vedd, nem gyönyörködsz benne igazán, figyelmed másra irányul. Amíg szavaid és érzéseid nincsenek összhangban, addig erőtlenek és hatástalanok maradnak, bármi is legyen a szavak eredeti jelentése. Mit gondolsz miért van az, hogy ha ugyanazt a bölcs mondatot mondja két különböző ember, az egyiktől elfordulunk, a másikhoz meg túlcsorduló bizalommal odafutunk és igazat adunk neki? Ezutóbbi megéli, amit mond, a másik csak beszél valamit, amivel magára vonhatja a figyelmet. Amikor pozitív szavakat mondogatsz magadban, felejtsd el, hogy azért teszed, hogy jobban legyél. Fordulj bizalommal az élethez, hálád jeleként mond a mantra szavait, és ha ez nem megy, mond ezt: ,,sajnos most képtelen vagyok erre". Az élet meghálálja az őszinteséget, és érzéseidet gondolataiddal összhangba állítja. Ha vágyaid és tetteid nincsenek összhangban, nem érsz célt. Ha gondolataid és érzéseid nincsenek összhangban, nem érsz célt. Ezért mondom, először légy őszinte és csak utána tulajdoníts jelentőséget a tapasztalataidnak...

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 605 db bejegyzés
Összes: 10186 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 216
  • e Hét: 216
  • e Hónap: 15582
  • e Év: 390280
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.