Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
200 éve született Semmelweis Ignác (julius 1.)
  2018-07-05 07:30:46, csütörtök
 
 





Hátborzongatóóóó! :( Mindig és mindig...így elbánni egy óriási emberrel!

Nyáry Krisztián
Július 1., 9:01
,,Ebben a mészárlásban Önnek is része van, tanár úr!"
200 éve született Semmelweis Ignác


A 47 éves orvosprofesszor felesége és gyereke társaságában 1865. július 31-én látogatta meg bőrgyógyász barátja bécsi klinikáját. A Pesttől Bécsig tartó kocsiút kifárasztotta, ezért a klinikán örömmel fogadta el a felkínált vendégszobát, hogy kicsit kipihenje magát. Amikor ébredése után meg akarta keresni a családját, ápolók állták útját az ajtóban. Közölték vele, hogy egy elmegyógyintézetben van, ahová mint őrültet utalták be. Megpróbált ellenállni és kitörni a szobából, de hatan jöttek ellene. Megverték, kényszerzubbonyt húztak rá, és egy sötétzárkába lökték. Amikor nagy soká levették róla a kényszerzubbonyt, az ablakon át akart menekülni. Brutálisan agyba-főbe verték, több csontját eltörték, mellkasa is megnyílt. Sebekkel borítva jajgatott éjszakákon át, megkötözve. Felesége, barátai nem látogatták meg. Orvosi ellátás nélkül sérülései elfertőződtek, vérmérgezést kapott. Agóniája napokig tartott, de papot sem hívtak hozzá, hogy senki ne legyen tanúja, mit tettek vele. Rettenetes szenvedés után halt meg érkezése után két héttel. Halotti anyakönyvi kivonatát utólag meghamisították, a hivatalos verzió szerint egy korábbi sérülésből eredő vérmérgezés végzett vele. Csak temetése után adtak hírt a haláláról, röviden a lapok is megemlékeztek róla. Sok év telt el, amire világszerte az anyák megmentőjének kezdték nevezni. Semmelweis Ignác nem volt elmebeteg, csak szenvedélyesen ragaszkodott az igazságához. Kellemetlen ember volt, hiszen az orvostársadalom számára kellemetlen tanokat hirdetett. Családja és kollégái elárulták, utódaik pedig még több mint száz évig titkolták élete és halála valódi történetét.

Egy Alsó-Ausztriából Budára vándorolt német kereskedőcsalád ötödik gyermekeként született 1818-ban. Német anyanyelve ellenére iskolás korától kezdve magyarnak vallotta magát, később is minden alkalommal így tüntette fel nemzetiségét. A bécsi orvoskar elvégzése után belgyógyász szeretett volna lenni, de nem talált üres gyakornoki helyet, így aztán elvégzett egy szülészmesteri tanfolyamot. 1846-ban tanársegéddé nevezték ki Klein professzor híres I. számú szülészeti klinikáján, az ő dolga lett az elhunyt betegek boncolása. Azonnal feltűnt neki a klinika legszembetűnőbb problémája: a szülészeten minden tizedik kismama meghalt gyermekágyi lázban, bizonyos években ennél többen is. A fiatal orvos elkezdte keresni az összefüggést a halálesetek és a klinikai körülmények között. Semmelweisnek feltűnt, hogy azok a kismamák, akik nem értek be a klinikára, hanem otthon vagy akár a nyílt utcán szülték meg csecsemőjüket, soha sem haltak meg. Észrevette azt is, hogy a bábaképző szülészeti klinikáján, ahol elvileg hasonlóak voltak a körülmények, fele annyi gyermekágyi lázas eset van, mint náluk, az egyetemi klinikán. A két szülészet között egyetlen lényeges különbség volt: az orvosi klinikán oktatási célból rendszeresen boncolásokat is végeztek. Semmelweis megérezte, hogy a probléma a boncolással lehet összefüggésben. Már minden statisztikai összefüggést feltárt, de elmélete még nem született meg. 1847 tavaszán egy velencei utazáson vett részt, hogy legyen ideje nyugodtan átgondolni kutatásait. Hazatérve arról értesült, hogy egy fiatal patológus kollégája meghalt miután egy boncolási gyakorlaton véletlenül megsértette az ujját a bonckéssel. Egyetlen pillanat alatt jött rá a megoldásra: ,,hirtelen lelkem előtt állt meg egy gondolat, s egyszerre világossá lőn előttem, hogy a gyermekágyi láz és Kolletschka tanár betegsége ugyanegy." A felfedezés egyáltalán nem volt magától értetődő: a baktériumok és más élő kórokozók létét még nem ismerte az orvostudomány. Semmelweis ezért úgy fogalmazta meg elméletét, hogy a gyermekágyi láz oka nem más, mint a hullaméreg.

Saját kezén is felfedezte a bomló szerves anyagot, és azonnal megértette, hogy kollégái és ő maga is közvetlenül felelősek a kismamák halálárért. A megoldás is világosnak tűnt: ,,Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere; és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekeltek tudomására kell hozni." Azonnal bevezette a szülészeten a klórmészoldatos kézmosást, hogy a hullamérget az orvosok ne tudják átvinni a páciensekre. Később elrendelte, hogy a betegek vizsgálata között is kezet kell mosnia az orvosoknak és az ápolószemélyzetnek. Az eredmény magáért beszélt: 1847 májusában még harminchat kismama halt meg a klinikán, júniusban már csak hat, júliusban pedig már csak három. Semmelweis úgy gondolta, felfedezése olyan egyértelmű, hogy elég következetesen betartani a szabályokat, és más klinikák is követni fogják a bécsi példát. Csalódnia kellett. Őszre újra emelkedni kezdett a gyermekágyi lázas esetek száma, mert az orvosok elkezdték félvállról venni az utasítást. Túlságosan egyszerűnek, és egyben botrányosnak tűnt, hogy ők maguk felelnek egy betegség terjedéséért. Ezt lelkileg sem volt könnyű feldolgozni. Az egyik leghíresebb szülész, aki elfogadta magyar kollégája elméletét, rájött, hogy ő maga okozta unokahúga halálát. A felismerés hatására a vonat elé vetette magát. Nem csoda, ha a többség a kedvező eredmények ellenére sem akart tudomást venni a felfedezésről. Semmelweis támogatói, egy bőrgyógyász és egy belgyógyász rövid közleményekben tudósítottak a felfedezés jelentőségéről, de az áttörés elmaradt. A máshol dolgozó szülészek még a kedvező klinikai eredményeket sem hitték el, egyszerűen bolondnak tartották a magyar orvost.

Az 1848-as események idején Semmelweis Bécsben maradt, s bár csatlakozott a Nemzeti Gárdához, leginkább a saját forradalmával volt elfoglalva. Márpedig az vesztésre állt. Hiába esett vissza a halálozási arány 1,3%-ra, Klein professzort egyre jobban zavarta mindig ugyanarról beszélő tanársegédje, ezért 1849-ben elbocsátotta a klinikáról. Másfél évig volt állás nélkül, majd eldöntötte, hogy Pesten próbál szerencsét. A Rókus Kórház szülészeti osztályán vállalt fizetés nélküli főorvosi státust, s emellett elindította magánpraxisát is. Optimistán kezdte pesti életét. Barátkozott orvos kollégáival, gyakran járt társaságba, sőt, táncolni is. Élvezte, hogy újra magyarok között van, bár jellemző rá, hogy testvéreivel ellentétben soha nem akarta magyarosítani a nevét. Úgy tűnt, szakmai karrierje is ígéretesen alakul. Amikor Pestre érkezett, a kórház szülészeti osztályán igen magas volt a gyermekágyi lázban meghalt anyák aránya. Bevezette a Bécsben kidolgozott higiéniai szabályokat, és rövid idő alatt 0,85%-ra csökkentette a megbetegedés arányát. De nemcsak az eredményei voltak hasonlóak a bécsihez, hanem a fogadtatás is. A magyar orvosok sem akartak szembesülni azzal, hogy ők okozták betegeik halálát.

Semmelweis 39 éves korában megnősült, egy pesti német kereskedőcsalád lányát, a 20 éves Weidenhoffer Máriát vette el. Szerettek együtt lenni, feljegyezték róluk, hogy a feleség még a páciensekhez is elkísérte férjét, és megvárta a kocsiban. A kor szokásai ellenére tegeződtek, Mária egyszerűen ,,du Semmelweis"-nek szólította párját. Öt gyermekük született, de nekik is meg kellett tapasztalniuk a veszteséget: egy kisfiuk és egy kislányuk még csecsemőként meghalt. Az orvos az újabb szakmai kudarcok ellenére elhatározta, hogy tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tanulmányt jelentet meg. Úgy érezte, ha nem sikerül felráznia az orvostársadalmat, ő maga is felelős lesz a további halálesetekért. ,,Az a tudat él bennem - írta -, hogy 1847 óta ezer meg ezer gyermekágyas és csecsemő halt el, kik életben maradnak, ha minden téves nézetet (...) visszautasítottam volna." Először magyar nyelvű szakcikkeket közölt egy orvosi hetilapban, aztán ötszáz oldalas német nyelvű könyvet írt. Nemzetközi statisztikákkal is bizonyította, hogy a boncolások száma, a kézfertőtlenítés és a megbetegedések között szoros összefüggés van. Könyvét megküldte Európa legismertebb szülészprofesszorainak is. Néhány gúnyos ellenvéleményen kívül semmilyen érdemi reakciót nem kapott rá. Semmelweis úgy gondolta, rossz műfajt választott, és éles hangú nyílt leveleket intézett legnevesebb kollégáihoz. A bécsi klinika igazgatóját, aki alatt ismét 13%-ra emelkedett a halálesetek száma, például így szólította meg: ,,Ebben a mészárlásban Önnek is része van, tanár úr. A gyilkolásnak meg kell szűnnie, és hogy megszűnjék, őrszemen fogok állani, és aki veszélyes tanokat merészel hirdetni a gyermekágyi lázról, erélyes ellenfélre fog bennem találni. Nincs egyéb mód számomra, hogy véget vessek a gyilkolásnak, mint ellenfeleim kíméletlen leleplezése." A röpiratok szenvedélyes hangja miatt pesti kollégái is ellene fordultak, úgy érezték Semmelweis szégyent hoz a magyar szakemberekre is. Felesége rokonaival is megromlott a kapcsolata, innentől kezdve egyszerűen csak bolond Nácinak hívták a családban.

Ma minden bizonnyal mániás depresszióként diagnosztizálnák azt a lelkiállapotot, amibe ebben az időben Semmelweis kerülhetett. Felesége szerint ingerlékeny lett, sokszor egész éjjel járkált a szobában, és gyakran voltak otthon is dühkitörései. Arra azonban semmi nem utal, hogy elmebeteg lett volna. Gyógyító munkája mellett ellátta az orvosi kar gazdasági igazgatói tisztségét, egyéb témákban szabályos tudományos cikkeket publikált, és vizsgáztatott is. Egy kóros elmeállapotáról született későbbi történet szerint egy kari tanácsülésen minden előzmény nélkül elővette a zsebéből a bábaeskü szövegét és felolvasta. Ezután tartottak gyors konzíliumot kollégái, akik a családdal egyeztetve a döntést is meghozták: ,,Dr. Semmelweis Ignác három hete olyan mértékű elmezavarban szenved, amely szükségessé teszi, hogy egyrészt megszokott környezetéből és hivatalából eltávolítsák, másrészt a megfelelő felügyeletet és orvosi kezelést, amelyet legjobban egy elmegyógyintézet biztosít számára." A kari tanács ülésének jegyzőkönyve azóta nyilvánosságra került, szó sincs benne bábaesküről, Semmelweis csak a fizetésemelésének elmaradását kifogásolta teljesen normális hangnemben. A konzílium után felesége azt közölte vele, hogy fürdőkúrára utaznak, és útközben, Bécsben megnézik bőrgyógyász barátjuk új klinikáját. Így került Semmelweis Ignác az Alsó-Ausztriai Országos Elmegyógyintézetbe, ahol a szó szoros értelmében meggyilkolták ápolói. Sem felesége, sem gyermekei, sem pesti kollégái nem voltak ott a temetésen.

Nyilvánvalóan nem a halála volt a céljuk, csak az, hogy a mind kellemetlenebbé váló embert kivonják a forgalomból. A bécsi intézet meghamisította és száz évre elzárta a felelősségüket bizonyító dokumentumokat. A konzíliumban részt vevő orvosok elterjesztették, hogy kollégájuk műtét közben megvágta a kezét, így kapta meg a vérmérgezést. Halála után az elhunyt orvost nem méltatta senki. Amikor ismét megnőtt a gyermekágyi halálozások száma, senki sem emlékeztetett Semmelweis igazára. Felesége nevet váltott és a morfium rabja lett, Béla fia pedig 23 évesen öngyilkosságot követett el. Semmelweis visszhangtalanul maradt könyvének megjelenése után egy évtizeddel Louis Pasteur felfedezte a bakteriális kórokozókat, és ezzel igazolta a magyar orvos elméletének helyességét. Később a kézfertőtlenítés szerepét is kísérletek igazolták. Néhány év múlva külföldön az anyák megmentőjének kezdték nevezni Semmelweist. Újabb évek elteltével a hazájában is. Utcákat, kórházakat neveztek el róla, kilúgozott életrajza ott szerepel az iskolai tankönyvekben is. Felesleges harcokkal teli életével és tragikus halálával ma sem szeretünk szembesülni.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A csoda
  2018-06-22 09:12:33, péntek
 
  Kate és David Ogg nagyon szerették egymást, de hogy teljesen boldogok lehessenek, szerettek volna gyermeket is... Kate azonban hosszú ideig nem esett teherbe, mindössze az esküvőjük utáni harmadik évben, ekkor azonban az orvos elárult neki még egy jó hírt, tudniillik, hogy ikrei lesznek! Nem meglepő, hogy a leendő szülők boldogságát lehetetlen lett volna leírni.

Elkezdtek hát felkészülni a babák eljövetelére: berendezték a gyermekszobát, vettek járókát és persze rengeteg játékot. Kate és David számára azonban a hatodik hónap már vészjóslóan telt, ugyanis idejekorán megindult a szülés. Az asszony nagyon nehezen szült. Az a nap tényleges megpróbáltatás volt nem csak számára, de az ikrek számára is. Kate tisztán emlékszik rá, hogy a szülése után odajött hozzájuk az orvos, és megkérdezte, hogy választottak-e már egy nevet a fiúknak. Azt mondták, Jamie-nek fogják nevezni. Ezután az orvos szomorúan rájuk nézett és azt suttogta: ,,őszintén sajnálom, de elvesztettük Jamie-t...". Ezt hallván David lassan felesége ágyára ereszkedett.

Kate megkérte, hogy engedjék meg neki, hogy legalább egyszer kezében tarthassa a fiát, hogy búcsút mondhasson neki. A kisbaba nagyon hideg volt. Az asszony megkérte a férjét, hogy feküdjön le mellé, hogy ő is melegítse Jamie-t. Letette a kis testet közéjük, és elkezdte mondani halott gyermekének, hogy ő és az édesapja mennyire és vártak rá, és milyen csodálatos leánytestvére született. Azt is mondták a fiúnak, hogy otthon nagybátyja, nagynénje, nagymamái és nagypapái is várják. Beszéltek vele és sírtak.






Aztán mindenki legnagyobb meglepetésére Jamie egyszer csak elkezdett lélegezni, majd kinyitotta a szemeit és megfogta édesapja ujját apró kezével, mely alig volt nagyobb, mint a férfi körme. Jamie él!







Az orvosok nem tudták, mit mondjanak, szóhoz sem jutottak a döbbenettől.







Nem találtak semmilyen orvosi magyarázatot erre a csodára, mert azt ők is elismerték, hogy ez csoda.





Két évvel később a család ismét bővült, az ikreknek született egy kistestvére.





Ami Jamie-t illeti, egy boldog, egészséges gyermek, aki megannyi örömöt okoz szüleinek.


Kate Ogg & Jamie anyja intuíciójának és érintésének története videón: Link



Eredet: Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött…
  2018-05-23 11:54:06, szerda
 
 





Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött...

A következő nap, reggelizés közben fiatal nő kinézett az ablakon és látta, ahogy a szomszéd kiteregeti a frissen mosott ruhákat.

Ezek a ruhák nem teljesen tiszták, nem tudja, hogyan kell rendesen kimosni azokat. Lehet, hogy jobb mosószerre van szüksége.

A férje nem mondott semmit, csak csendben evett tovább.

Ezután akárhányszor a szomszéd kiteregette a ruhákat, a fiatal feleség mindig ugyanezeket a megjegyzéseket tette.

Egy hónappal később a feleség meglepetten vette észre, hogy tiszták a ruhák, és így szólt:
Nézd végre sikerült rendesen kimosni a ruhákat. Vajon ki segített neki?

A férje így válaszolt:
Ma reggel korábban keltem fel, és megtisztítottam az ablakokat....

Így van ez az életben is...
Hogy mit látunk, amikor másokat nézünk, az attól függ, hogy mennyire tiszták az ,,ablakaink"






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben.
  2018-05-23 11:43:08, szerda
 
 
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben. Egy napon felakarta ásni kertjét, de ez számára nehéz munka volt. Az egyetlen fia Vincent, aki szokott segíteni neki, börtönben volt. A bácsi írt egy levelet neki:





“Kedves Vincent, szomorúan érzem magam, mert nem tudom felásni a kertet, mert túl öreg vagyok hozzá. Tudom, ha itt lennél felásnád szívesen nekem, mint a régi szép időkben.
Szeretettel, apa "

Pár nap múlva érkezik a levél a fiától:

“Kedves apa, ne ásd fel a kertet. Ott vannak a holttestek elásva.
Szeretettel, Vincent"

Aznap hajnali 4 órakor megérkezett az FBI és felásta az egész kertet, de nem találtak semmit. Bocsánatot kértek majd elmentek.

Másnap újabb levél érkezett:
“Édesapám, menj és ültesd el a paradicsomokat. Ez volt a legtöbb amit ezen körülmények között tehettem.
Szeretettel, Vincent"



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Angyali tanmese: A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
  2017-12-05 08:09:17, kedd
 
 





Angyali tanmese: A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak...



Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal.

Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.



"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ha Noé ma építene bárkát...
  2017-11-28 11:11:25, kedd
 
 





Ha Noé ma építene bárkát...



*Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és
addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. *

De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt,
ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé
csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva. - Uram, bocsásd meg nekem,
de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta
el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom
kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett
tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése
érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő
egyesület.5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát,
amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben,
hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek
az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom
van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100
év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap. - Úgy döntöttél, hogy mégsem
pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva. - Nincs rá szükség. -
mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

Nagyon is életszerű!*





 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy igaz történet
  2017-11-25 10:33:46, szombat
 
 





Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során
történt...



Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna.
Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta
elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még
mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test
ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő
romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen
oknál fogva az osztagvezetőnek az az
ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük
a holt asszony házához. Ismételten letérdelt
és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy
megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés
helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:
- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként
elmozdították a romokat a halott asszony
körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos
kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.
Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb
áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza
összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az
osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig
békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy
megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta,
egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a
képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek."
A jelenlévők a telefont kézről kézre adták
és egymás után fakadtak könnyekre.
"Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek."
Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!







 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy soha el nem múló szerelem...
  2017-11-15 13:17:34, szerda
 
 





Egy soha el nem múló szerelem...

2017. május 17. - Kata Vank


Mindennap látom őt. Mindennap pontban 12-kor megjelenik egy szál virággal a kezében. Leül a padra... mindig ugyanarra a padra. Üldögél hol több, hol kevesebb időt, majd feláll, és elmegy. Hét éve figyelem őt a parkra néző ablakból. Hét éve mindennap eljön.


Emlékszem az első pár alkalommal nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán egyszer feltűnt, a szál virág a kezében. Nem telik el úgy nap, hogy ne jönne. Az elmúlt hét évben mindennap pontban 12-kor.

Valamiért mindig összeszorul a szívem, amikor meglátom őt. Nem beszél senkivel, nem szól senkihez. Csak ül a padon. Leteszi a virágot a fa tövébe, majd leül a padra. Az előző nap elhelyezett virágot, ha még másnap ott van, mindig belehelyezi a szemetesbe. Magához szorítja a félig már elszáradt virágot, és kidobja. Majd visszasétál a padhoz.

Nem zavar senkit, és őt sem zavarják. Az elmúlt hét évben természetessé vált, hogy ő van, ő jön, és hoz egy szál virágot. Figyelem őt. Próbálom kitalálni a történetét, az életének meséjét.

Ma lementem hozzá, leültem mellé a padra. Rám tekintett, furcsállta. Ő hét éve egyedül ül azon a padon.

Azon gondolkodtam, hogyan szólítsam meg, mit kérdezzek tőle. Sem tolakodni nem akartam, sem megsérteni őt, sem megzavarni őt. Könnyes volt a szeme, és mérhetetlen szomorúság tükröződött benne. Még sosem láttam őt ilyen közelről. Mindig csak az ablakból figyeltem.

Mintha érezné, miért is ültem le mellé. Elkezd mesélni. Mesélni az életéről, a szerelméről, és a fáról, meg az egy szál virágról. Talán már hét éve el szeretné mondani valakinek, csak eddig nem volt senki, aki meghallgassa, vagy ő nem akart tolakodni, senkit nem akart zavarni.

Talán olyan hetven éves lehet. Nehéz megállapítani a korát. Amolyan régi vágású úriember.

"A feleségemnek hozom a virágot. A kedvence volt a fehér rózsa. Az udvarunkat is tele ültette fehér rózsával. Ha nem tudok a kertünkből hozni, akkor hozok a virágüzletből. Hét éve nincs velem, hét éve nincs mellettem, hét éve érzem a hiányát, és hét éve minden este úgy fekszem le "talán nekem is véget ér végre az utazásom, és újra együtt lehetünk". Nagy szerelem volt a miénk. Bizony! De még milyen nagy szerelem. Amikor először megpillantottam, már tudtam ő lesz az én feleségem, a gyermekeim anyja."

"De nem volt könnyű feleségül kérni őt, és meggyőzni az édesapját, hogy leánya kezét adja nekem. De csak beleegyezett. Igazi szerelemházasság volt a miénk. Túl éltünk mi ketten együtt kéz a kézben mindent. Három hónap híján ötven éves házasok lettünk volna, amikor meghalt."

"Ő mindig egészséges volt. Ő nem az a fajta asszony volt, aki órákat ült az orvosi váróteremben. Sosem panaszkodott, sosem. Aztán egyik reggel kiment a kertbe, összeesett. Hiába küzdöttek az orvosok napokig az életéért, egy tavaszi napon feladta a küzdelmet. És én ott maradtam 49 év után teljesen egyedül."

"Én már olyan régóta éltem vele, hogy nem tudok nélküle létezni. Minden áldott nap kérem a Jó Istent, hogy engedje meg, hogy újra együtt lehessünk."

"Olyan jó asszony volt, áldott jó asszony. Pedig nem volt könnyű élete mellettem, és a fiúnk mellett. De ő olyan áldott békés asszony volt. Életem szerelme. De már nincs. Hét éve nincs. Hét éve reménykedem, hogy talán, majd ma eljön a nap, amikor újra együtt lehetünk. De csak nem akar eljönni az a pillanat."

"Ennél a fánál kértem meg a kezét, és ennél a fánál ért utol az akkor még leendő apósom, amikor megkértem a lánya kezét, és úgy megütött, hogy pár percig azon gondolkodtam, élek-e még. Tisztességes, erős ember volt az édesapja, és féltette a lányát tőlem, mert bizony nekem nem igazán volt jó hírem a lányos szülők körében."

"Én nem csaptam be senkit, nem ígértem senkinek semmit, de hát akkoriban más világ volt, de még milyen más! Én nem mondom, hogy jobb volt, vagy rosszabb, de bizony más volt! Végül aztán megenyhült az ember, és nekem adta a lánya kezét."

"Sosem voltunk igazán gazdagok, de mindig mindenünk megvolt. Mindig dolgoztunk, amióta világ volt a világ. Teltek az évek, és nekem sosem volt természetes, hogy ő már mellettem van. Én minden áldott nap megköszöntem ezt neki, és megköszöntem a fiunkat is."

"Ő már külföldön él, évente egyszer, ha hazajön. A feleségem úgy halt meg, hogy nem láthatta az unokáját. Nem értek rá jönni, amikor megszületett, amikor egy éves lett. Elfoglalt emberek... és a feleségem úgy halt meg, hogy nem látta az unokáját."
"Mindennap kijövök ehhez a fához, és mindennap hozok neki egy szál virágot. Tudom, hogy lát a mennyből, és tudom, hogy ilyenkor mindig mosolyog."

Nézi a fát, és nézi a virágot. Szememmel követem a tekintetét.

"Hét éve várom, hogy újra együtt lehessünk. Hét éve élek nélküle. Hét éve mindennap várom, hogy végre vége legyen."

Feláll. Megemeli a kalapját, és elindul. Nézem őt, még sokáig.
Ő várja a halált, én valamiért mégis abban bízom, még sokáig láthatom őt az ablakból, bár tudom, ő nem ezt akarja. Ő már a felesége mellett szeretne lenni, akivel majd ötven évig voltak házasok. Én valamiért mégis abban bízom, hogy még sokáig láthatom őt az ablakból.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A rabszolgafelszabadító
  2017-10-10 12:03:21, kedd
 
 





A rabszolgafelszabadító



Kis nyomorék, púpos ember volt az angol William Wilberforce (1759-1833). Iskolatársai is kínozták, gyötörték testi hibája miatt.
Háromszor utazta be Európát iskolái után.
Keserűségéből Isten kimozdította őt egy eseménnyel, s attól kezdve valami csodálatos szeretet áradt belőle. Egy nagy ügyre tette rá életét: a rabszolgaság eltörlésére.
Amikor ez ügyben bejárta a világot és a rabszolgák érdekében felállott beszélni, átszellemült lelkesedése mindenkit magával ragadott. 'Felállott az asztalnál - mondták - mint a mesebeli törpe, s mire leült, mindenki óriásnak látta.'
Halálos ágyán kapta a hírt, hogy 25 évi küzdelem után az angol parlament eltörölte a rabszolgaságot.
Ritkán látott London ilyen temetést: százezrek sorfala között miniszterek vitték ennek a kis púpos embernek a koporsóját...


(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy mai tanmese
  2017-09-25 06:55:38, hétfő
 
 






Tanuljatok jót tenni

Egy mai tanmese



Ugyanazon az úton járt haza, évtizedek óta. Amikor a szomszéd telken építkezni kezdtek, mély gödör zárta el útját. A megszokott úton haladva nem vette észre, beleesett. Jól megütötte magát. Kimászni nem tudott. Kiabálni kezdett segítségért.
Az arra jövő pszichológus készségesen ajánlotta fel a segítségét, megvizsgálta a gödör kiterjedését, mélységét, összehasonlította azt más ilyen élethelyzetekkel és a férfi személyiségével. Kifejtette ezek összefüggését, egymásra hatását, majd ezek figyelembevételét ajánlva elköszönt.
Hamarosan megállt egy pszichoterapeuta is a gödör szélén. Leguggolt, hogy közelebb legyen klienséhez, érdekes kérdéseket tett fel a férfi múltjára vonatkozóan, majd a korábbi gödörbeeséses tapasztalatait és az onnan való kikászálódás lehetőségeit illetően. Mivel az áldozat még sohasem volt ilyen helyzetben, hozott neki egy ásót, és ajánlotta, ásson mélyebbre, ott majd rálel a megoldás gyökereire. Aztán, munkájával elégedetten, folytatta útját.
Bibliaórára menet megállt a kiáltozás hallatára egy lelkész is. Meghallgatta a szomorú történetet, majd megkísérelte biblikus összefüggésbe állítani, és hitbeni tanítást nyújtani. Elmondta a 130. zsoltárt: "A mélységből kiáltok hozzád, Uram...", majd áldást kívánva elsietett a bibliaórára.
Az arra járó szociális munkás azonnal beugrott az áldozat mellé a gödörbe, hogy tisztázza vele, melyik biztosítónál jelentheti majd be kártérítési igényét, és utána fekvőtámaszokat végeztetett a férfival, hogy az majd képessé váljék önerejéből kimászni a mélységből.
Szerencsére arra sétált egy pszichiáter orvos is. Röviden diagnosztizálta a kórképet, majd táskájából néhány tablettát vett elő, melyeket a bajba kerültnek - a dózis pontos megjelölésével és a lehetséges mellékhatásokról való felvilágosítással - vigyázva ledobott.
Már későre járt, amikor az edzésről hazafelé tartó kisfiú rácsodálkozott a gödörbe kerültre.
- Tessék mondani, elhozzam a létránkat? - kérdezte.
Elhozta. Kimászott.

Berg, I. K. nyomán


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 71 db bejegyzés
e év: 798 db bejegyzés
Összes: 7750 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 719
  • e Hét: 2566
  • e Hónap: 17439
  • e Év: 293208
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.