Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Az igazság és a hamisság
  2018-08-29 08:40:53, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztá
  2018-08-19 07:42:42, vasárnap
 
 





Soma Földi
2015. június 8.

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."

SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Schäfer István: A hőlégballonos
  2018-08-13 08:37:28, hétfő
 
 





Schäfer István: A hőlégballonos



Egy férfi eltéved a hőlégballonjával.
Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most
azt sem tudom, hogy hol vagyok.

A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság
59. és 60.foka között van.
- Maga biztosan mérnök - mondja a hőlégballonos férfi.
- Az vagyok - feleli a nő - Honnan tudta?
A hőlégballonos férfi így válaszol:
- Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott információkkal, és az a
helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva, nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban.
A nő erre így vélekedik:
- Maga pedig szerintem politikus.
- Igen, - bólint a hőlégballonos férfi egyetértően - de ezt honnan tudta?
A nő azt feleli:
- Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett,
amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit.

Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla.....!


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A bőrönd
  2018-08-09 19:59:23, csütörtök
 
 





A BŐRÖND!



Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta", hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, elérkezett az időd...indulnod kell - szólt az Úr.
- Most? Már? De annyi tervem volt még - mondta a férfi.
- Sajnálom, de indulnod kell! - válaszolta Isten.
- Mi van abban a bőröndben? - kérdezte a férfi.
- A te javaid - felelte Isten.
- Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
- Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei - közölte Isten.
- Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? - érdeklődött a férfi.
- Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig - mondta az Úr.
- Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
- Azokat is a körülményeknek köszönheted - mondta Isten.
- Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
- Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak - szólt Isten.
- Akkor mi van benne, a testem? - próbálkozott tovább a férfi.
- A tested a Földé, így őt illeti - felelt Isten.
- Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem...
- Tévedsz, a lelked az enyém!
A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
- Nem volt soha semmim?
- Nem, soha nem volt semmid - közölte Isten.
- Akkor, mégis miért éltem?
- Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben - mondta Isten.
A tanulság
Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.
Éppen ezért:
Éljünk most!
Éljünk meg minden egyes percet!
Tegyünk boldoggá másokat!
Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!
Szeressünk magunkat, fogadjuk el magunkat, vigyázzunk a lelkünkre!




 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Kisfiú meg az üres virágcserép
  2018-08-08 07:13:12, szerda
 
 





Kisfiú meg az üres virágcserép

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt.
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat és kihirdette:
Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom.
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Az egyik kisgyermek is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott, a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" ? álmélkodott a kisfiú, s végül az édesanyjához fordult segítségért. Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
Talán másik földbe kellene átültetned őket tanácsolta az anyja.
A kisfiú átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek.

Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő kisfiút, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút.
Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.
A kisfiú hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.

A király ennek hallatára karjába kapta a kisfiút és boldogan kiáltotta.
Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett.

Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

(Koreai népmese)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Negyed dollár
  2018-08-05 09:26:28, vasárnap
 
 



Negyed dollár



Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."

(ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
200 éve született Semmelweis Ignác (julius 1.)
  2018-07-05 07:30:46, csütörtök
 
 





Hátborzongatóóóó! :( Mindig és mindig...így elbánni egy óriási emberrel!

Nyáry Krisztián
Július 1., 9:01
,,Ebben a mészárlásban Önnek is része van, tanár úr!"
200 éve született Semmelweis Ignác


A 47 éves orvosprofesszor felesége és gyereke társaságában 1865. július 31-én látogatta meg bőrgyógyász barátja bécsi klinikáját. A Pesttől Bécsig tartó kocsiút kifárasztotta, ezért a klinikán örömmel fogadta el a felkínált vendégszobát, hogy kicsit kipihenje magát. Amikor ébredése után meg akarta keresni a családját, ápolók állták útját az ajtóban. Közölték vele, hogy egy elmegyógyintézetben van, ahová mint őrültet utalták be. Megpróbált ellenállni és kitörni a szobából, de hatan jöttek ellene. Megverték, kényszerzubbonyt húztak rá, és egy sötétzárkába lökték. Amikor nagy soká levették róla a kényszerzubbonyt, az ablakon át akart menekülni. Brutálisan agyba-főbe verték, több csontját eltörték, mellkasa is megnyílt. Sebekkel borítva jajgatott éjszakákon át, megkötözve. Felesége, barátai nem látogatták meg. Orvosi ellátás nélkül sérülései elfertőződtek, vérmérgezést kapott. Agóniája napokig tartott, de papot sem hívtak hozzá, hogy senki ne legyen tanúja, mit tettek vele. Rettenetes szenvedés után halt meg érkezése után két héttel. Halotti anyakönyvi kivonatát utólag meghamisították, a hivatalos verzió szerint egy korábbi sérülésből eredő vérmérgezés végzett vele. Csak temetése után adtak hírt a haláláról, röviden a lapok is megemlékeztek róla. Sok év telt el, amire világszerte az anyák megmentőjének kezdték nevezni. Semmelweis Ignác nem volt elmebeteg, csak szenvedélyesen ragaszkodott az igazságához. Kellemetlen ember volt, hiszen az orvostársadalom számára kellemetlen tanokat hirdetett. Családja és kollégái elárulták, utódaik pedig még több mint száz évig titkolták élete és halála valódi történetét.

Egy Alsó-Ausztriából Budára vándorolt német kereskedőcsalád ötödik gyermekeként született 1818-ban. Német anyanyelve ellenére iskolás korától kezdve magyarnak vallotta magát, később is minden alkalommal így tüntette fel nemzetiségét. A bécsi orvoskar elvégzése után belgyógyász szeretett volna lenni, de nem talált üres gyakornoki helyet, így aztán elvégzett egy szülészmesteri tanfolyamot. 1846-ban tanársegéddé nevezték ki Klein professzor híres I. számú szülészeti klinikáján, az ő dolga lett az elhunyt betegek boncolása. Azonnal feltűnt neki a klinika legszembetűnőbb problémája: a szülészeten minden tizedik kismama meghalt gyermekágyi lázban, bizonyos években ennél többen is. A fiatal orvos elkezdte keresni az összefüggést a halálesetek és a klinikai körülmények között. Semmelweisnek feltűnt, hogy azok a kismamák, akik nem értek be a klinikára, hanem otthon vagy akár a nyílt utcán szülték meg csecsemőjüket, soha sem haltak meg. Észrevette azt is, hogy a bábaképző szülészeti klinikáján, ahol elvileg hasonlóak voltak a körülmények, fele annyi gyermekágyi lázas eset van, mint náluk, az egyetemi klinikán. A két szülészet között egyetlen lényeges különbség volt: az orvosi klinikán oktatási célból rendszeresen boncolásokat is végeztek. Semmelweis megérezte, hogy a probléma a boncolással lehet összefüggésben. Már minden statisztikai összefüggést feltárt, de elmélete még nem született meg. 1847 tavaszán egy velencei utazáson vett részt, hogy legyen ideje nyugodtan átgondolni kutatásait. Hazatérve arról értesült, hogy egy fiatal patológus kollégája meghalt miután egy boncolási gyakorlaton véletlenül megsértette az ujját a bonckéssel. Egyetlen pillanat alatt jött rá a megoldásra: ,,hirtelen lelkem előtt állt meg egy gondolat, s egyszerre világossá lőn előttem, hogy a gyermekágyi láz és Kolletschka tanár betegsége ugyanegy." A felfedezés egyáltalán nem volt magától értetődő: a baktériumok és más élő kórokozók létét még nem ismerte az orvostudomány. Semmelweis ezért úgy fogalmazta meg elméletét, hogy a gyermekágyi láz oka nem más, mint a hullaméreg.

Saját kezén is felfedezte a bomló szerves anyagot, és azonnal megértette, hogy kollégái és ő maga is közvetlenül felelősek a kismamák halálárért. A megoldás is világosnak tűnt: ,,Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere; és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekeltek tudomására kell hozni." Azonnal bevezette a szülészeten a klórmészoldatos kézmosást, hogy a hullamérget az orvosok ne tudják átvinni a páciensekre. Később elrendelte, hogy a betegek vizsgálata között is kezet kell mosnia az orvosoknak és az ápolószemélyzetnek. Az eredmény magáért beszélt: 1847 májusában még harminchat kismama halt meg a klinikán, júniusban már csak hat, júliusban pedig már csak három. Semmelweis úgy gondolta, felfedezése olyan egyértelmű, hogy elég következetesen betartani a szabályokat, és más klinikák is követni fogják a bécsi példát. Csalódnia kellett. Őszre újra emelkedni kezdett a gyermekágyi lázas esetek száma, mert az orvosok elkezdték félvállról venni az utasítást. Túlságosan egyszerűnek, és egyben botrányosnak tűnt, hogy ők maguk felelnek egy betegség terjedéséért. Ezt lelkileg sem volt könnyű feldolgozni. Az egyik leghíresebb szülész, aki elfogadta magyar kollégája elméletét, rájött, hogy ő maga okozta unokahúga halálát. A felismerés hatására a vonat elé vetette magát. Nem csoda, ha a többség a kedvező eredmények ellenére sem akart tudomást venni a felfedezésről. Semmelweis támogatói, egy bőrgyógyász és egy belgyógyász rövid közleményekben tudósítottak a felfedezés jelentőségéről, de az áttörés elmaradt. A máshol dolgozó szülészek még a kedvező klinikai eredményeket sem hitték el, egyszerűen bolondnak tartották a magyar orvost.

Az 1848-as események idején Semmelweis Bécsben maradt, s bár csatlakozott a Nemzeti Gárdához, leginkább a saját forradalmával volt elfoglalva. Márpedig az vesztésre állt. Hiába esett vissza a halálozási arány 1,3%-ra, Klein professzort egyre jobban zavarta mindig ugyanarról beszélő tanársegédje, ezért 1849-ben elbocsátotta a klinikáról. Másfél évig volt állás nélkül, majd eldöntötte, hogy Pesten próbál szerencsét. A Rókus Kórház szülészeti osztályán vállalt fizetés nélküli főorvosi státust, s emellett elindította magánpraxisát is. Optimistán kezdte pesti életét. Barátkozott orvos kollégáival, gyakran járt társaságba, sőt, táncolni is. Élvezte, hogy újra magyarok között van, bár jellemző rá, hogy testvéreivel ellentétben soha nem akarta magyarosítani a nevét. Úgy tűnt, szakmai karrierje is ígéretesen alakul. Amikor Pestre érkezett, a kórház szülészeti osztályán igen magas volt a gyermekágyi lázban meghalt anyák aránya. Bevezette a Bécsben kidolgozott higiéniai szabályokat, és rövid idő alatt 0,85%-ra csökkentette a megbetegedés arányát. De nemcsak az eredményei voltak hasonlóak a bécsihez, hanem a fogadtatás is. A magyar orvosok sem akartak szembesülni azzal, hogy ők okozták betegeik halálát.

Semmelweis 39 éves korában megnősült, egy pesti német kereskedőcsalád lányát, a 20 éves Weidenhoffer Máriát vette el. Szerettek együtt lenni, feljegyezték róluk, hogy a feleség még a páciensekhez is elkísérte férjét, és megvárta a kocsiban. A kor szokásai ellenére tegeződtek, Mária egyszerűen ,,du Semmelweis"-nek szólította párját. Öt gyermekük született, de nekik is meg kellett tapasztalniuk a veszteséget: egy kisfiuk és egy kislányuk még csecsemőként meghalt. Az orvos az újabb szakmai kudarcok ellenére elhatározta, hogy tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tanulmányt jelentet meg. Úgy érezte, ha nem sikerül felráznia az orvostársadalmat, ő maga is felelős lesz a további halálesetekért. ,,Az a tudat él bennem - írta -, hogy 1847 óta ezer meg ezer gyermekágyas és csecsemő halt el, kik életben maradnak, ha minden téves nézetet (...) visszautasítottam volna." Először magyar nyelvű szakcikkeket közölt egy orvosi hetilapban, aztán ötszáz oldalas német nyelvű könyvet írt. Nemzetközi statisztikákkal is bizonyította, hogy a boncolások száma, a kézfertőtlenítés és a megbetegedések között szoros összefüggés van. Könyvét megküldte Európa legismertebb szülészprofesszorainak is. Néhány gúnyos ellenvéleményen kívül semmilyen érdemi reakciót nem kapott rá. Semmelweis úgy gondolta, rossz műfajt választott, és éles hangú nyílt leveleket intézett legnevesebb kollégáihoz. A bécsi klinika igazgatóját, aki alatt ismét 13%-ra emelkedett a halálesetek száma, például így szólította meg: ,,Ebben a mészárlásban Önnek is része van, tanár úr. A gyilkolásnak meg kell szűnnie, és hogy megszűnjék, őrszemen fogok állani, és aki veszélyes tanokat merészel hirdetni a gyermekágyi lázról, erélyes ellenfélre fog bennem találni. Nincs egyéb mód számomra, hogy véget vessek a gyilkolásnak, mint ellenfeleim kíméletlen leleplezése." A röpiratok szenvedélyes hangja miatt pesti kollégái is ellene fordultak, úgy érezték Semmelweis szégyent hoz a magyar szakemberekre is. Felesége rokonaival is megromlott a kapcsolata, innentől kezdve egyszerűen csak bolond Nácinak hívták a családban.

Ma minden bizonnyal mániás depresszióként diagnosztizálnák azt a lelkiállapotot, amibe ebben az időben Semmelweis kerülhetett. Felesége szerint ingerlékeny lett, sokszor egész éjjel járkált a szobában, és gyakran voltak otthon is dühkitörései. Arra azonban semmi nem utal, hogy elmebeteg lett volna. Gyógyító munkája mellett ellátta az orvosi kar gazdasági igazgatói tisztségét, egyéb témákban szabályos tudományos cikkeket publikált, és vizsgáztatott is. Egy kóros elmeállapotáról született későbbi történet szerint egy kari tanácsülésen minden előzmény nélkül elővette a zsebéből a bábaeskü szövegét és felolvasta. Ezután tartottak gyors konzíliumot kollégái, akik a családdal egyeztetve a döntést is meghozták: ,,Dr. Semmelweis Ignác három hete olyan mértékű elmezavarban szenved, amely szükségessé teszi, hogy egyrészt megszokott környezetéből és hivatalából eltávolítsák, másrészt a megfelelő felügyeletet és orvosi kezelést, amelyet legjobban egy elmegyógyintézet biztosít számára." A kari tanács ülésének jegyzőkönyve azóta nyilvánosságra került, szó sincs benne bábaesküről, Semmelweis csak a fizetésemelésének elmaradását kifogásolta teljesen normális hangnemben. A konzílium után felesége azt közölte vele, hogy fürdőkúrára utaznak, és útközben, Bécsben megnézik bőrgyógyász barátjuk új klinikáját. Így került Semmelweis Ignác az Alsó-Ausztriai Országos Elmegyógyintézetbe, ahol a szó szoros értelmében meggyilkolták ápolói. Sem felesége, sem gyermekei, sem pesti kollégái nem voltak ott a temetésen.

Nyilvánvalóan nem a halála volt a céljuk, csak az, hogy a mind kellemetlenebbé váló embert kivonják a forgalomból. A bécsi intézet meghamisította és száz évre elzárta a felelősségüket bizonyító dokumentumokat. A konzíliumban részt vevő orvosok elterjesztették, hogy kollégájuk műtét közben megvágta a kezét, így kapta meg a vérmérgezést. Halála után az elhunyt orvost nem méltatta senki. Amikor ismét megnőtt a gyermekágyi halálozások száma, senki sem emlékeztetett Semmelweis igazára. Felesége nevet váltott és a morfium rabja lett, Béla fia pedig 23 évesen öngyilkosságot követett el. Semmelweis visszhangtalanul maradt könyvének megjelenése után egy évtizeddel Louis Pasteur felfedezte a bakteriális kórokozókat, és ezzel igazolta a magyar orvos elméletének helyességét. Később a kézfertőtlenítés szerepét is kísérletek igazolták. Néhány év múlva külföldön az anyák megmentőjének kezdték nevezni Semmelweist. Újabb évek elteltével a hazájában is. Utcákat, kórházakat neveztek el róla, kilúgozott életrajza ott szerepel az iskolai tankönyvekben is. Felesleges harcokkal teli életével és tragikus halálával ma sem szeretünk szembesülni.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A csoda
  2018-06-22 09:12:33, péntek
 
  Kate és David Ogg nagyon szerették egymást, de hogy teljesen boldogok lehessenek, szerettek volna gyermeket is... Kate azonban hosszú ideig nem esett teherbe, mindössze az esküvőjük utáni harmadik évben, ekkor azonban az orvos elárult neki még egy jó hírt, tudniillik, hogy ikrei lesznek! Nem meglepő, hogy a leendő szülők boldogságát lehetetlen lett volna leírni.

Elkezdtek hát felkészülni a babák eljövetelére: berendezték a gyermekszobát, vettek járókát és persze rengeteg játékot. Kate és David számára azonban a hatodik hónap már vészjóslóan telt, ugyanis idejekorán megindult a szülés. Az asszony nagyon nehezen szült. Az a nap tényleges megpróbáltatás volt nem csak számára, de az ikrek számára is. Kate tisztán emlékszik rá, hogy a szülése után odajött hozzájuk az orvos, és megkérdezte, hogy választottak-e már egy nevet a fiúknak. Azt mondták, Jamie-nek fogják nevezni. Ezután az orvos szomorúan rájuk nézett és azt suttogta: ,,őszintén sajnálom, de elvesztettük Jamie-t...". Ezt hallván David lassan felesége ágyára ereszkedett.

Kate megkérte, hogy engedjék meg neki, hogy legalább egyszer kezében tarthassa a fiát, hogy búcsút mondhasson neki. A kisbaba nagyon hideg volt. Az asszony megkérte a férjét, hogy feküdjön le mellé, hogy ő is melegítse Jamie-t. Letette a kis testet közéjük, és elkezdte mondani halott gyermekének, hogy ő és az édesapja mennyire és vártak rá, és milyen csodálatos leánytestvére született. Azt is mondták a fiúnak, hogy otthon nagybátyja, nagynénje, nagymamái és nagypapái is várják. Beszéltek vele és sírtak.






Aztán mindenki legnagyobb meglepetésére Jamie egyszer csak elkezdett lélegezni, majd kinyitotta a szemeit és megfogta édesapja ujját apró kezével, mely alig volt nagyobb, mint a férfi körme. Jamie él!







Az orvosok nem tudták, mit mondjanak, szóhoz sem jutottak a döbbenettől.







Nem találtak semmilyen orvosi magyarázatot erre a csodára, mert azt ők is elismerték, hogy ez csoda.





Két évvel később a család ismét bővült, az ikreknek született egy kistestvére.





Ami Jamie-t illeti, egy boldog, egészséges gyermek, aki megannyi örömöt okoz szüleinek.


Kate Ogg & Jamie anyja intuíciójának és érintésének története videón: Link



Eredet: Link

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött…
  2018-05-23 11:54:06, szerda
 
 





Egy napon egy fiatal pár egy új házba költözött...

A következő nap, reggelizés közben fiatal nő kinézett az ablakon és látta, ahogy a szomszéd kiteregeti a frissen mosott ruhákat.

Ezek a ruhák nem teljesen tiszták, nem tudja, hogyan kell rendesen kimosni azokat. Lehet, hogy jobb mosószerre van szüksége.

A férje nem mondott semmit, csak csendben evett tovább.

Ezután akárhányszor a szomszéd kiteregette a ruhákat, a fiatal feleség mindig ugyanezeket a megjegyzéseket tette.

Egy hónappal később a feleség meglepetten vette észre, hogy tiszták a ruhák, és így szólt:
Nézd végre sikerült rendesen kimosni a ruhákat. Vajon ki segített neki?

A férje így válaszolt:
Ma reggel korábban keltem fel, és megtisztítottam az ablakokat....

Így van ez az életben is...
Hogy mit látunk, amikor másokat nézünk, az attól függ, hogy mennyire tiszták az ,,ablakaink"






 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben.
  2018-05-23 11:43:08, szerda
 
 
Egy idős olasz bácsi egyedül élt New Jerseyben. Egy napon felakarta ásni kertjét, de ez számára nehéz munka volt. Az egyetlen fia Vincent, aki szokott segíteni neki, börtönben volt. A bácsi írt egy levelet neki:





“Kedves Vincent, szomorúan érzem magam, mert nem tudom felásni a kertet, mert túl öreg vagyok hozzá. Tudom, ha itt lennél felásnád szívesen nekem, mint a régi szép időkben.
Szeretettel, apa "

Pár nap múlva érkezik a levél a fiától:

“Kedves apa, ne ásd fel a kertet. Ott vannak a holttestek elásva.
Szeretettel, Vincent"

Aznap hajnali 4 órakor megérkezett az FBI és felásta az egész kertet, de nem találtak semmit. Bocsánatot kértek majd elmentek.

Másnap újabb levél érkezett:
“Édesapám, menj és ültesd el a paradicsomokat. Ez volt a legtöbb amit ezen körülmények között tehettem.
Szeretettel, Vincent"



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 55 db bejegyzés
e év: 1292 db bejegyzés
Összes: 8244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 793
  • e Hét: 8809
  • e Hónap: 30932
  • e Év: 484328
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.