Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 55 
Ügyvéd és a paraszt bácsi
  2019-09-20 12:24:14, péntek
 
 





Ügyvéd és a paraszt bácsi


Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! -fenyegetőzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye" szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja. Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!






 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Mások hibájának kijavítása
  2019-09-20 12:01:51, péntek
 
 





Mások hibájának kijavítása


Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát. Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.


- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.


- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?


- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.


Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.


Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Mese a sündisznóról
  2019-09-16 16:34:30, hétfő
 
 





Mese a sündisznóról


Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy
sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla.
Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó
szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak
úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó
szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták,
honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó
szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás
között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele,
legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.
Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a
szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott,
hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha
régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte
őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a
sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény
egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó
lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a
lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.


Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban
összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor
figyelt fel a tüskés gombócra. ,,Süni!" - kiáltott fel nagy örömmel, és
leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni
a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

,,Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek
megsimogatni!"
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen
mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a
fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány
tovább kérlelte.

,,Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg."
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki
biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak,
már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. ,,Hagyj békén. Engem
nem lehet megsimogatni." - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta,
de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott. ,,Ne haragudj rám, én csak jót akartam."

"Persze, persze, hm..." - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is
mondjon.

"Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor." - és a kislány
továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő
szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána
kiáltani - ,,Gyere vissza!" De egy hang sem jött ki a torkán.

Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd
máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra
várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit.
Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a
kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg
még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy
vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman
ereszkedett le mellé.
,,Itt vagyok." - suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
,,Hát, Isten hozott." - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy
sikerült kimondania.

,,Most megengeded, hogy megsimogassalak?"

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna,
a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a
kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány
feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam." - morgott a sün - ,,Jobb lett
volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!"


"Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!" - sírt a kislány, és
elrohant.

A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, ,,Várj! Gyere vissza!
Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy
megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen,
aki..."
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a
tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak
szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült
egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer
csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó
szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
,,Soha senki nem simogatott meg!"

Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam
szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a
sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
,,Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!"

Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt
árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a
tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből
még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el,
vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még
a szíve dobogását is érezte.

"Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok
lenni." - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák
csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a
selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te
kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra
vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte
remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány
attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a
sündisznó átváltozásán

( ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Történet egy kislányról egy anyukáról egy fáról és a ...
  2019-09-15 13:35:35, vasárnap
 
  Történet egy kislányról egy anyukáról egy fáról és a kapcsolatokról





Szeretnék egy történetet elmesélni... Az egyik kedvencemet...

Egy lánynak egyszer az édesanyja adott egy doboz szeget, és azt mondta neki, hogy akárhányszor elveszíti a türelmét, vagy megbánt valakit kalapáljon be egy szöget a kertben álló öreg fába.

Az első nap, a lány 14 szöget vert be a fába. Az utána következő hetekben ahogy megtanulta ellenőrizni a dühét és az indulatait, napról-napra kevesebb szöget kellett bekalapálnia.
Felfedezte, hogy sokkal könnyebb önmagát kontrollálnia, mint a szögeket verni a fába.
Végül eljött az a nap, amikor már nem veszítette el a türelmét és nem bántott meg senkit.

Futott haza és elmesélte az anyukájának, aki azt mondta neki, hogy akkor minden nap húzzon ki egy szöget, amikor nem veszítette el a türelmét és nem bántott meg senkit.

Teltek a napok.





Egy nap ismét odament anyukájához, és bejelentette, hogy elfogytak a szögek.
Az anyukája megfogta a lánya kezét, és odasétáltak a fához, és azt mondta neki:
- Ügyes és okos lány vagy, de nézd meg ezeket a lukakat a fán! Ez a fa sohasem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Az indulatból mondott szavak, ugyanilyen sebeket hagynak.-
- Hogyan tudom kijavítani ezt, hogyan tudom meggyógyítani a fát? - kérdezte a lány - Örökre ilyen marad? Sérült?

- Igen is és nem is... - válaszolt az anyuka. - A bölcseink azt mesélik, ha egy fa él, és érzi, hogy te is változol, a fa is meg tudja gyógyítani önmagát. Ám ha a fa nem érzi, a te fejlődésedet, akkor tovább viszi a sérüléseit.
A fa sohasem lesz olyan, mint volt korábban, de nem is kell, hogy teljesen olyan legyen, mint volt régen, ahhoz hogy jó és szép fa maradjon.
Ha te megteszed a Te részedet, a fa is megteszi az ő részét válaszként, és a Jóisten csodát tesz, a gyógyulást, ami mindkettőtöket jobbá tesz.
Ezt a folyamatot hívjuk engesztelésnek.
"Hogyan lehet ez?", kérdezheted....
Ez azt jelenti, hogy a változás, ami a te bűnbánatodból és a fa megbocsátásából ered, elvezeti az embereket egy magasabb szintű kapcsolatba, mint ami volt korábban. - mondta az anyuka.

- És mi történik, hogyha a fa mégsem gyógyul meg? - kérdezte a lány. - Akkor valamit rosszul csináltam? Tudok valamit segíteni én neki?

- Három alkalmad lesz megpróbálni. - mondta az anya, - és ha a fa nem kezd gyógyulni, te nem tudod kényszeríteni. Akkor körül kell nézned. Még nagyon sok fa van, amelyik gondozást igényel. És akárhányszor segítesz egy fán, a Teremtő csodát fog tenni. Ez az engesztelés csodája. Hidd el, Isten mindig észreveszi a mi próbálkozásunkat ha változni akarunk, ezt te is láthatod, hiszen támogatott téged abban amit tettél az emberekkel. És ajándékot is ad: még több lehetőséget a változásra, hogy még több engesztelést szerezzünk.






Eredet: Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Tanmese egy kisleányról
  2019-09-14 11:32:25, szombat
 
 


Vadkerti Erzsébet festménye



Tanmese egy kisleányról


Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok




 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A szeretet határai..
  2019-09-14 11:21:13, szombat
 
 





A szeretet határai..


"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: "SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!"

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Az arany csomagolópapír
  2019-09-13 12:36:58, péntek
 
 





Az arany csomagolópapír


Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:


- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.


- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.

Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.

Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A nehézségek miértje
  2019-09-12 12:07:53, csütörtök
 
 





A nehézségek miértje


Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, repülni.

Kértem Erőt...és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot...és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot...és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet...és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot...és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam...
De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A hosszú kanalak története
  2019-09-07 08:46:41, szombat
 
 
A hosszú kanalak története - avagy a Mennyország és a Pokol megismerése

Szerző: Gábor | dec 21, 2017 | Életfelfogás, Írások, Tanmesék |

A Mennyország és a Pokol fogalmával mindannyian sokszor találkoztunk már életünkben. Vannak köztünk olyanok, akik hitük szerint a jövőre vonatkozó ígéretnek vagy fenyegetésnek veszik ezt a két helyet, és vannak olyanok is, akik egy buta mese részének tartják ezeket. De mi van akkor, ha más értelmezés is lehetséges? Erről szól az a rövid történet, amelynek az eredeti változatával még évekkel ezelőtt találkoztam.





Egyszer egy ember megkérdezte Istent, hogy milyen hely a Mennyország, és milyen a Pokol. Sokat hallott már róluk prédikációkból, olvasott róluk könyvekben, de nagyon szerette volna saját szemével is látni mindkettőt. Bizonytalanságát és őszinte kíváncsiságát látva Isten egy ajtóhoz vezette őt, amelyen keresztül egy nagy terembe léptek be.
A terem közepén egy hatalmas bogrács körül emberek ültek, és mindegyikük kezéhez egy nagyon hosszú nyelű kanál volt kötve. A bográcsból ínycsiklandozó illat áradt, a körülötte ülők mégis rendkívül soványak és gyengék voltak. A kanállal ugyan el tudták érni ülőhelyükről a bográcsot, azonban a szájukba nem tudták tenni az ételt, mert a hosszú nyél ebben megakadályozta őket.
(h/t: youtube)
Mindenki a saját kanalával erőszakosan próbálta odébb csapni másokét, hogy hozzáférjen a bográcshoz, akinek pedig ez sikerült, és még merni is tudott az ételből anélkül, hogy valaki kiverte volna azt a kanalából, az kétségbeesetten igyekezett valahogy a szájához juttatni a kanalat - de mindhiába. Az egész termet áthatotta a gyűlölet és az ellenségeskedés.
,,Ez itt a Pokol." - törte meg a látogató döbbent csendjét Isten, majd kivezette őt a teremből, és egy másik ajtóhoz léptek. Ez az előzőhöz nagyon hasonló terembe nyílt: itt is egy nagy bogrács állt középen, amelyből szintén nagyon finom illat áradt, és itt is körbe ültek az emberek, akiknek egy nagyon hosszú nyelű kanál volt a kezükhöz kötve - pontosan úgy, ahogy az előző teremben lévőknek. Az itteniek azonban egyáltalán nem voltak soványak, hanem jókedvűen beszélgettek, és nemcsak szemmel látható, de érezhető is volt, hogy mindenki nagyon jól érzi magát.
,,Ez pedig a Mennyország." - mondta Isten.
,,Ezt nem értem..." - nézett rá komor tekintettel a látogató. Nem erre számított. Nem is tudott mit kezdeni a látvánnyal, hiszen mindkét teremben ugyanazok a körülmények voltak, mégis óriási különbséget tapasztalt az emberek hangulatában és állapotában.
,,Figyeld őket még egy kicsit." - mondta neki Isten, és az ember így is tett: leült egy kis időre a Mennyországban, és nézte, hogy mit csinálnak az ott élők. Hamarosan arra lett figyelmes, hogy az emberek a bogrács felé nyúlnak a hosszú nyelű kanalaikkal. Ők azonban nem úgy csinálták, mint a Pokolban élő társaik, nem egymás kanalát csapkodva próbáltak ételhez jutni, hanem türelmesen kivárták a sorukat, majd a saját kanalukkal valamelyik társuk szájához emelték az ételt. Mindenki sorra került, mindenki kapott valakitől ételt, és elégedetten mosolyogva fogyasztották el az ízletes falatokat.
Ekkor a vendég arcán is megjelent a mosoly. Megértette a lényeget.
A történet rövid videó változatát itt tudod megnézni:

*****
A Mennyország és a Pokol talán nem is egy-egy hely, hanem egy-egy állapot. Olyan állapotok, amelyek itt a Földön is jelen vannak - sőt, mindannyiunkban bennünk vannak. Az önzőség és az erőszak a Pokol kapuját nyitják meg, míg a figyelmesség és a szeretet a Mennyországba vezet.
Nem majd egyszer, hanem már most, ebben a pillanatban.

Videó a hosszú kanalak történetéről:
Link
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
A vadlibák
  2019-08-31 12:23:22, szombat
 
 





A vadlibák


Tény: A vadlibák csoportosan ?V? alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.

Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.

Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.

Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.


Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.

Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 55 
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 909 db bejegyzés
Összes: 9319 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 288
  • e Hét: 4904
  • e Hónap: 20765
  • e Év: 263403
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.