Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/103 oldal   Bejegyzések száma: 1029 
MÉG NEM MINDEN! Ahogyan minden reggel újra felkel a nap
  2019-01-22 10:26:20, kedd
 
  MÉG NEM MINDEN!

Ahogyan minden reggel újra
felkel a nap, és új fényt, meleget,
új aranytakarót borít a földre,
és megköszönhettem a tegnapot,
de minden reggel újat várhatok:
Krisztusom, úgy járhatok Teveled.

Már tegnap láttalak.
Leborulhattam kereszted alatt,
Bocsánatod csodáját ízlelhettem,
Eged ragyogva kitárult felettem.
Hálás örömmel szolgálhattalak,
Legnagyobbat kicsinyedben.
S ma új fényben ragyog arcod felettem,
ma új csodád borát kóstolhatom.
S ámulva látom, hogy ez még nem minden!

Mintha könnyű fecskeszárny lenne lelkem,
s amennyit máig megtaláltam-leltem,
csak csepp lenne a tenger tüköréről
Röptömben azt a cseppet fölemeltem,
s már az a csepp is csodát tett velem,
De Te vagy a tenger! Kimeríthetetlen
és végtelen!

Tegnap úgy láttam: megismertelek.
Ma új fényben ragyog rám reggeled.
S még nagyobb, még fenségesebb leszel.
ha holnap találkozom Teveled.
Erőidből, csodálatos magadból
minden új nap újat kínálsz nekem.
Kis patak, feléd, a tenger felé
siet az életem,
míg szépségedet, végtelen valódat
színről színre szemlélhetem.

Túrmezei Erzsébet



 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Nagyon szép érdemes elolvasni !... "Öreg szívem, mint vén
  2019-01-21 21:15:11, hétfő
 
  Nagyon szép érdemes elolvasni !...

"Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !"
Róna Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
ÚGY HETVENEN TÚL Úgy hetvenen túl az átgázolt hegyeken
  2019-01-21 21:14:36, hétfő
 
  ÚGY HETVENEN TÚL

Úgy hetvenen túl
az átgázolt hegyeken,
amit hátrahagytam
azt már nem keresem.

De a tervek még
agyamban szunnyadnak,
házat építenék ám
már csak a madaraknak.

De őnekik minek,
hisz övék a széles nagyvilág,
ott vernek tábort
ami nekik nyugalmat bőséget ád.

Meggyűrűztek engem is
mint vándorló számon tartott madarat,
bilétát én is kaptam
mely így végig kíséri majd sorsomat.

Vidám és bánatos út
de ma már csak nyugalomra vágyom,
betelt a keserű pohár
mely után csak az édességet várom.

Aztán jön egy nagy fújás
roggyan a láb, megtépázott a test,
nem marad más hátra
csak a mag s a leszálló örök est.

Varga István
 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Követendő példa
  2019-01-12 09:52:50, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Minél tovább haladunk a korban
  2018-11-28 12:41:46, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Minden nagyszülő várja, Mikor jön az unokája
  2018-11-22 08:48:50, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Dsida Jenő Öregek leszünk Majd nyolcat üt egy öreg óra
  2018-11-15 08:29:27, csütörtök
 
  Dsida Jenő

Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon...
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.



 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
Az idő figyelemre méltó dolog. A legtöbben csak azért élünk,
  2018-10-24 08:56:54, szerda
 
  Az idő figyelemre méltó dolog. A legtöbben csak azért élünk, ami előttünk áll. Néhány napért, néhány hétért, néhány évért. Az egyik leggyötrelmesebb pillanat minden ember életében valószínűleg az, mikor belátja, hogy elérte azt a kort, amikor már több dolgot hagyott maga mögött, mint amennyi még vár rá. És mikor már nincs előttünk sok idő, más dolgokat kell keresni, amiért érdemes élni. Emlékeket, talán. Délutánokat a napsütésben, valakivel kézen fogva. A frissen kiterített virágföld illatát. A vasárnapokat a kávézóban. Talán unokákat. Az ember megtalálja a módját, hogy valaki más jövőjéért éljen.

Fredrik Backman


 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
ÜZENET A JELENNEK Egyszer mindenki megérkezik...
  2018-10-18 08:30:20, csütörtök
 
  ÜZENET A JELENNEK

Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később.

Amikor már mindent odaadott, szétszórta mindenét, amije csak volt: csendes, de tiszta hangon kimondott szavait, szellemi és fizikai erejét, hitét, bőre simaságát, hajszínét, az egészségét és lelke minden rejtett tartalékát, önzetlenségét, kevéske vagyonát, tapasztalatait és bölcsességét, éveit... életét.

Amikor rájön, hogy a harsány, durva, mellveregető, ellentmondást nem tűrő hangoknak nagyobb a becsülete, mint a példamutatásnak, pedig őt arra tanították egykor, hogy a tettei beszéljenek, ne a szája járjon.

Amikor egyre sűrűbben tapasztalja, hogy amit az emberek mondanak, az egyáltalán nincs szinkronban a tetteikkel és a gondolataikkal. S mikor észreveszi, hogy már senki sem figyel igazán arra, amit ő szeretne mondani. A szeretetével is inkább visszaélnek, mint élnek.

Amikor megtanulja, hogy senkit sem szabad megítélni, mert az igazság annyiféle, ahányan vagyunk, és olykor még magunkat sem ismerjük eléggé, nemhogy másokat.

Amikor már nincs ereje konfliktusokba bocsátkozni, vitatkozni, és már senkit sem akar meggyőzni semmiről egy olyan világban, ahol mindenki mindent jobban tud, legfőkébb bántani, felülbírálni, hazudni, érvényesülni mindenáron, megszerezni, kihasználni, megalázni, gyűlölködni, birtokolni, uralni és uralkodni. Neki már efölött nincs semmilyen hatalma... Nem tud taktikázni, hiszen sosem tudott... és már egyáltalán nem is kíván ebben az őrületben részt venni.

Amikor már nem lehet becsapni, tisztán érzi, ki az a néhány ember a családján kívül, akik megérdemlik a figyelmét. Ha van még dolga, elvégzi, ahogy mindig mindent elvégzett becsülettel, és a maradék energiájából már csak őket részesíti.

Amikor megérti, hogy nem maradt más út, mint elfogadni, beletörődni, átadni a helyét.

Akkor megérkezik a csendbe, a hallgatás megérdemelt és felszabadító nyugalmába, hogy felkészüljön az utolsó útra.

Akkor életében először végre magára gondol, arra, hogy a hátralévő lépéseket békében kell megtennie, mert ez ember nem mehet a halálba a békesség érzése nélkül.

Tudod, ilyenkor már csak a szépre emlékezik: eltűnnek a rossz és bántó emlékek, az egykori düh és sértettség, és már csak a megbocsájtás él benne. Igyekszik a külvilág szebbik részéből töltekezni, a fény felé fordulni, hiszen annyit, de annyit kapott az árnyékból és a sötétségből az elmúlt évtizedekben. Megsokszorozódik a természet szépségeinek fontossága, és bár még mindig látja a világ szörnyűségeit, igyekszik távol tartani magát, amennyire ez lehetséges. Vesd meg érte, ha akarod... Vagy próbáld megérteni...

Hálás minden kedves szóért, tekintetért, érintésért, de már nem vár, nem követel senkitől semmit. Megteremti magának a saját belső egyensúlyát, mert azt a bizonyos küszöböt nem lehet másképp átlépni, csak egyedül,... és az a küszöb már jóval közelebb van, mint a születés.

Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később... Most még szereted hallani a saját hangod, de eljön az idő, amikor jobban fogsz örülni a saját csendednek... Hiába nézel így rám,... egyszer megérkezel Te is.

Akkor többé nem fogod számon kérni rajtunk a hallgatásunkat, kedves JELEN...

Erdei B. Ágnes


 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a...
  2018-10-02 09:07:16, kedd
 
  " A fiatalság mércéje nem az életkor,
hanem a szellem és a lélek állapota.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről .
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod,
de ha kialszik benned a lelkesedés,
akkor a lelked ráncosodik meg.
Az ember - akár tizenhat éves,
akár hatvanhat - csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán,
a gondolatok és a dolgok szépségén.
Olyan fiatal vagy, mint reményeid,
olyan öreg, mint kétségeid.
Olyan fiatal vagy, mint önbizalmad,
olyan öreg, mint félelmed.
Fiatal, mint hited,
öreg, mint csüggedésed .
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség,
az öröm, a merészség, a nagyság,
az ember, a föld és a végtelenség hírnökeit ."

Albert Schweitzer



 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
     1/103 oldal   Bejegyzések száma: 1029 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 243 db bejegyzés
Összes: 52423 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1864
  • e Hét: 8229
  • e Hónap: 52146
  • e Év: 52146
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.