Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Vargha Gyula
  2011-08-13 08:08:35, szombat
 
  VARGHA GYULA versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A halál hídjánál_____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A vén komfortáblis ló__________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az öreg pár és az öreg ház________________________(#5)- Balaton Diána
Betlehemi csillag____________________________________(#8)- Gizella Lapu
Bezerédi________________________________________(#4)- Juhászné Szunyogh Mária
Ébresztő________________________________________(#7)- Juhász Lajosné
Élnem kell________________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Karácsony estéjén__________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Károlyi Mihály__________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Megváltó________________________________________(#3)- Juhászné Szunyogh Mária
Napszálltakor________________________________(#1)- Juhászné Szunyogh Mária
Nyári dél________________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Petőfi________________________________________(#2)- Juhászné Szunyogh Mária
Szent Margit galambjai__________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szélmalom____________________________________(#)- Antalffy Mihályné
Szitakötők________________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szülőim________________________(#6)- Balaton Diána
Szülőim sírjánál________________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Új életkezdés____________________________________(#)- Antalffy Mihályné




Gyűjtők névsora

Antalffy Mihályné
Balaton Diána
Juhász Lajosné
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
V Gyula
  2011-07-30 19:18:39, szombat
 
  Vargha Gyula.

(1853.)



A HALÁL HIDJÁNÁL.

Körülöttem a tél hava pelyhez,
A föld hólepte, fehér.
Elértem a hídhoz, a melyhez
Egyszer mindenki elér.

Rozoga rossz híd, mélyen alatta
A meg-megakadt
Jégtorlatokat
Rohanó folyam árja ragadja,
Bömbölve vadul.

Odatúl
Nem látszik a part,
De a hóban a nyom
Mind, mind oda tart.
Szememet behunyom,
Ajkamat összeszorítom,
Ugy megyek által a hídon.



SZÜLŐIM SIRJÁNÁL.

Alusztok rég, kopár, kietlen
Temetőben, domboldalon;
De hát a földi gondok ellen
Lehetne-é jobb oltalom,
Mint egy horpadt, öreg, magános sírhalom?

A nagy világ lármája nem hat
Ez elhagyott nyugvóhelyig;
Kihajt a lomb s megint lehervad,
Év év után múlik, telik,
Mérve a vén idő egyhangú lépteit.

De ti, akik alusztok mélyen,
Nem halljátok, nem méritek;
Nem rezdül át a néma éjen
Se hang, se fény. Lenn a hideg,
Beomlott sírgödör sugártalan, siket.

A szél a fák fagyvette ágát
Már tőletek tördelheti.
Mindegy, a sírok pusztaságát
Fehér hó vagy zöld fű fedi,
Vagy a fű gyökerét a nyár kiégeti.

Nem bánt, a föld kiszáradt keble
A hőségtől ha megreped,
Ha nincs az égnek áldó cseppje,
A gabna szomjan eleped
S inség köszönt be a remélt bőség helyett.

Inség jöhet, tinéktek nincsen
Magtárra, csűrre gondotok;
A jól bezárt ajtón, kilincsen
A sápadt gond be nem kopog
S nem láttok könnyeket, ti kétszer boldogok.

Nem látjátok - óh fájna nektek -
Hogy' rombolnak az új idők,
S mindazt, mi szent volt szíveteknek,
Hogy' rúgja lábbal száz ripők,
S már diadalmasan ujjong a céda gőg.

S ha sorsa tán eléri végkép
Ez átokverte nemzetet,
Ha meg kell mind fizetni vétkét,
S hangzik, hogy «elvégeztetett»:
Nem fogja vad keserv szaggatni szívetek.

Alusztok, mintha rég kihalva
Kerengne már e porvilág,
S csak egy komor, bús ravatalra
Nézne a csillagmiriád
A hangtalan, hideg, rejtelmes ürön át.

(1914. január)



NYÁRI DÉL.

Fényes, vakító, forró nyári dél;
Majd hogy ki nem gyúl fenn a házfödél;
Az ablak mind befüggönyözve áll,
Hogy elbúhasson a riadt homály.

A fénytől kinn halálra üldözött
Homály meg is bú a négy fal között.
Álomra hívó csend van ott belül,
A légy se repdes, csöndesen elül.

De bezzeg úr a tágas udvaron.
Künn a kamrában nyugszik a barom,
Azaz nyugodnék, ámde nem lehet,
Csapdosni kell farkával a legyet.

A kút körül nagy lició-garád,
A vén kakas ott tartja udvarát,
Árnyék van ottan és finom homok,
Fészket fürödnek a tyúk-asszonyok.

A nyárfa ágán illegett elébb,
Most lenn a porban fürdik a veréb;
De párja pajkos, nyomban ott terem,
S tovább röppennek játszva, hirtelen.

A kas szájánál zsong a méheraj,
Mezőre ki csak egy-kettő nyilal,
Mézgyüjtő méh mit is keresne ott,
A nap fölitta rég a harmatot.

Lankadt a kertben sok félénk virág,
De boldogan s büszkén virít a mák;
Gyümölcs a fákon fényesen dagad,
Pettyezve a sötétlő lombokat.

Szőlővirágzás most volt, a szemek
Ma még csak apró gombostűfejek.
De egy-egy fürtön megláthatni már,
Hogyan növeszti a bogyót a nyár.

Ifjú reménység a szőlőgerezd;
De a szegény rozs már szőkülni kezd,
Hajlott a szára, veszti erejét,
S halálra hajtja fáradt ősz fejét.

S a nyár vakítva ég és tündököl,
Hatalma éltet, szent hatalma öl;
De a halálban sem tesz soha mást:
Készíti folyvást a feltámadást.



ÉLNEM KELL.

Míg dúlt a harc, és annyi vérmezőn
Tenger halott hevert jéggé fagyottan,
Minden magyar halott, úgy érezém,
Az én halottam.

Örökünket midőn silány ebek
Falánk falkája koncul elragadta,
Ugy érezém, hogy vérző szívemet
Tépik darabra.

Midőn elhangzott a galád ítélet,
S kihunyt egünkön a végső remény is,
Szegény hazám, szerettem volna véled
Meghalni én is.

Egyetlen örvény lett mélység, magasság;
De végre mégis csak horgonyt vetettem:
Nem hagyhat Isten, az örök igazság,
Bűnt büntetetlen.

S bár vén vagyok, bár unt teher az éltem,
S rólam a kedv viselt rongyként levásott,
Meg nem halok, hazám, míg meg nem értem
Feltámadásod.



 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
V Gyula
  2010-11-04 09:21:55, csütörtök
 
  Vargha Gyula: A vén komfortáblis ló




Szegény, csak a csontja s bőre,
S hogy üget, hogy igyekszik előre:
Feltört szügye mennyire fájhat,
Nekifekszik mégis a hámnak.

Vén is, vak is, rokkant is a pára,
De suhogni az ostort sose várja:
Biztatni se kell, kár volna a szóér',
Anélkül is hajtja a jó vér.

S hallgatja napestig a vak ló,
A kövön hogy csattog a patkó.
Hall-é egyebet, gondol-e másra?
Van-e egy kis szórakozása?

Nem ötlik-e olykor eszébe
Vidáman a kis falu képe?
Örök éjben s utcai zajban
Nem zsong-e fejében a hajdan?

Nem látja a szánnivaló vak
Magát deli, fürge csikónak?
Kis csengettyűjét magasan rázva,
Iramodva, szökelve, cikázva.

Kél völgyben az út pora hosszan,
Gyors, könnyű szekér zörög ottan,
S ő nyargal előtte, utána,
Madarat , ha röpít így a szárnya.

Be-bevágtat a zöld gabonába,
Tiporja kevélyen a lába.
Nyíl hosszú cspás, ahol átkarikázott,
Letörtek a gyenge kalászok.

Megáll a szekér rakodáshoz,
Friss széna, virág-szaga szálldos:
A csikó csak pár harapást fal,
S tovatűnik gyors futamással.

S a rét közepéhez elérve,
Mint szarvas szökken az érbe.
A vizet gázolja, tapossa,
Fölfreccsen a gyöngye magosra.

Szegény, szomorú gebe, téged
Kisérnek -e vajon e képek?
S ha ügetsz nyomorún, elepedve,
Van-e balzsam néha a sebedre?

Lásd, mint te, igás gebe, vén is,
S fáradt szomorú vagyok én is.
Ki felel, töprengve ha kérdem,
Van-e annak haszna, hogy éltem?

De lelkemet egyre kisérik
A színek, a hangok, a sírig,
S a bánatos éjbe, homályba
Beragyog gyermekkorom álma.




Antalffy Mihályné Irénke ...... ........... ........... ........... ........... ........... .....2009-11-13 16:24:45

Vargha Gyula:
-Szélmalom

Hej halom, hej halom, kis kávai halom,
Mikor még tetődön ott állt a szélmalom!
Mátra felől mérges szél kapott alája,
S forgott, forgott, forgott, széles vitorlája.

Rakott szekér oda ritkán szokott állni,
Csak a szegénység járt, őrölni, darálni;
Síró taligáját, darabocska zsákkal,
Egy-egy zsellérasszony tolta fáradtság- gal.

De azért a rozzant, rozoga malomban
Még sem telt az idő álmos unalomban;
Pergett a sok szomszéd- s komaasszony nyelve,
S járt a garat folyvást, vígan kelepelve.

Járt, amikor szél fújt; de gyakorta nyáron
Egy levél se mozdult az egész határon,
S állt a malom búsan, ajtaja - bezárva,
Hetekig sem lendült leeresztett szárnya ...

Ahogy alácsüngött nagy szárnya erőtlen,
Mintha ma is tisztán itt állna előttem.
Körül a kerek ég egy ragyogó ráma,
S a fénysugaras táj színes panoráma.

Malom közelében legeltet a csordás,
S széles, poros úton ép most foly a hordás;
Magasan megrakott kocsik sorát látom
Lefelé sietni a napos dombháton.

Üres kocsik szemben, hordásra szerelve,
Futtatnak az úton, repülő port verve;
Áll a kocsis hetykén, lobogó gatyával,
Néha egyet-egyet csördít ostorával.

Szélmalom lábánál napnyugatnak dőlő
Oldalán a dombnak hogy zöldell a szőlő.
Lángol a nap, lángol, pörzsölve, aszalva,
Lombos venyigék közt sietek az aljba ...

Selymes, puha fűben jó itt heverészni,
S a ragyogó mennybolt kék magasát nézni.
De mi ez? ... Szememre mintha homály szállna,
Tovatűnik a kép, múltam derűs álma ...

Csak a malmot látom. Mintha nőttön-nőne,
Nagy sötét, morajló felhőkre vetődve;
Az éjbe bukó nap vörösen süt rája,
S forog, forog, forog véres vitorlája. (1916)





 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
V Gyula
  2010-11-04 07:16:59, csütörtök
 
  Vargha Gyula: Szitakötők


Pihenni erdő hűs ölén
Beh jó a tikkadt nyár hevében;
Sátrat feszít a lomb fölém,
S árnyszőnyeget terít elébem.

Köröskörül nagy néma csend,
Madár se zengi most danáit;
Egy mélyre vájt mederbe' lent
Élővíz csillogása csábít.

Tükrét homály borítja bár,
Itt-ott a víz szikrázva csillan,
Még színesebb a napsugár,
Lombrésen át amint bevillan.

Mulatni kezd a múlt idők
Árny- s fényszövésű álma vélem...
Aranyszárnyú szitakötők
Hintáznak a smaragd levélen.




Vargha Gyula: Szent Margit galambjai

A szűz királylány hűs szigetjén
Galambok isznak a Dunából.
Megszomjazott s leszállt a földre
A fönn kerengő légi tábor.

Házak s tornyok felett csapongva
Negédesen szelték a léget,
Sokszínű fényes tarka tolluk
A napsugárban szinte égett.

Szelíden állnak most a parton,
Félénken néznek a nagy árra,
Piciny csőrük hegyét a roppant
Folyam vizébe be-bemártva...

Hajdanta hány szép várkisasszony
Élt boldogan, kevély örömben;
Táncolt, dalolt, fénylett, sugárzott
Zenétől harsogó teremben.

De hány volt, aki kéj s öröm közt
Egyszerre csak nagy szomjat érzett,
S ment, hol szűz Margit gyönge teste
Szeges övtől sebezve vérzett.

S az ige végtelen vizéből,
Világból elvonulva, távol,
Úgy ittak égő szomjas ajkkal,
Mint a galambok a Dunából.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
V Gyula
  2010-06-12 09:03:49, szombat
 
  Antalffyné Irénke ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .........2009-11 -15 19:36:43


Vargha Gyula - Új életkezdés

E kirabolt, feldúlt, szomorú világban
Nincs semmi öröm;
Vén testem ezentúl sanyarú paraszti
Munkába töröm,
A gondolat éhes, vijjogó ölyvét
Így tán megölöm.

Hajnali pírtól, míg az alkony elönti
Megint az eget,
Tűrve a tűző nap tűzzuhatagától
Felgyúlt meleget;
Öntözze özönnel sűrű verítéken
A néma röget.

Föld néma rögét csak törni, gyötörni,
Mint néma barom,
Rá sem eszmélni, belőle az áldást
Hogy én csikarom.
Nem bánva, ha lankad kortul elernyedt
Vézna karom.

Éljek csak a percnek, többé ne gyötörjön
Se múlt, se jövő,
Égjek, ha emésztve a déli rekedt fény
Gyilkos heve nő,
S holnapi napszámhoz adjon erőt estve
A kis pihenő.

Év évre az évek, ha ugyan még vannak,
Így tűnjenek el.
Aztán, por a por közt, porladjon e sajgó
Kín-dúlta kebel,
Örök pihenéssel örök feledés csak,
Más semmi se kell.



Statisztikus, költő, műfordító, az MTA tagja (l. 1892, r, 1907, t. 1923)
*Káva, 1853. nov. 4. - †Budapest, 1929. máj. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
V Gyula
  2010-02-18 17:33:16, csütörtök
 
  Vargha Gyula

Károlyi Mihály...... ........... ........



Már-már a húrokon kezem;
Nagy átkokat zúgnék de félek,
Ha e gaz árulóhoz érek,
A lantomat beszennyezem.

Természetnek torz-alkotása,
Hogy röstelem kimondani;
Te, Belzebúb segítő társa,

Bennem haragtól ég a lélek,
Kinek csak egy a hivatása:
E nemzetet megrontani.

A sátán meglepé agyadban
Azt a silány kis agyvelőt,
És koponyádban láthatatlan,
Mint a sötét boszorkánykatlan
Üstjében, mérges pára főtt.

S ráfecsérelnéd a mérget arra,
Ki legnagyobb volt s legnemesb.
S mert oly erős volt főre, karra,
A vágy a szíved egyre marta,
Utadból őt, hogy eltehesd.

El is bukott. Csak erre vártál,
Felcsillámlott gonosz szemed.
Hajrá pokol, szabad a vásár,
A nép, a nép mint Messiást vár,
Tombolt az elvakult tömeg.

Azt hitte, láncait töröd szét,
Míg láncait kovácsolád;
De majd ha jajtól zeng a föld s ég,
S kifosztva áll a dús örökség,
Átkát majd akkor szórja rád.

Gaz áruló ! Nincs erre példa,
Hazádat kétszer adtad el;
A népe rab lett, földje préda,
A vakmerő, a cenk, a céda
Sanyarja marja vad dühvel.

Pirulnak véreid miattad,
Hogy így fajult az ősi vér,
A sírban őseid miattad
Pihenni nem tudnak, s fiadnak
Átka sírodba is kísér.

Hogy megtorolja szörnyű vétked,
A földön nincs oly büntetés,
S nem súgja-é vak rettegésed:
Bűnért, mely ily nagy, bűnhődésnek
Az örök kárhozat kevés.

Link
Károlyi Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Vargha Gyula 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.