2017-12-16 11:58:38, szombat
|
|
|
Baranyai Attila
Várlak téged
Mikor esténként te bújsz fejembe
távoli széllel,
a szívem önkéntelen átölel,
s árad a térben.
Mint merengő vad a hold fényében,
ki árnyba veszett,
keresem az utat érzetemmel,
mely hozzád vezet.
A szerelem szomja kering bennem,
hiányt szenvedek,
gondolatom mind a tiéd kedves,
sugárzom neked.
Álomba hajlok magányos éjen,
s ringat a szemed,
mosolyod hull rám, de lám, könnyezel.
Ne sírj. Várlak Téged egyetlenem. |
|
|
0 komment
, kategória: Baranyai Attila |
|
|
|