Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Bartalis János: Mondd el...
  2019-05-19 11:20:56, vasárnap
 
 





Bartalis János: Mondd el...


Minden nap,
minden órában,
minden évszakban -
mondd el.

Mondd el
a növő vetésben,
amely lobog.
Mondd el
a virágzó fában,
amely felett
nászindulóját zengi
egy méhe-család.
Mondd el
a kicsi forrásban,
amely a tengerek felé siet.

Mondd el
a szélben, az esőben , a viharban,
amely fákat dönt
és hegyeket omlaszt.

Mondd el
a napsugárban,
amely rozsot és búzát érlel
és kenyeret ád az emberek
asztalára.
Mondd el a pacsirta dalában,
amely végig kísér
az úton.
Mondd el
a hajnal fényében,
amely felcsap,
mint tűzcsóva
a hegyek csipkéjén.

Mondd el
a reggelben,
mondd el
az estében,
mondd el
az éjszakában,
levelek álmában,
mondd el
a csillagok milliárdjai közt,
mondd el
a vizek zúgásában.

Mondd el
a szíved verésében,
szavad ritmusában.
Mondd el a győzelemben,
mondd el
a letörésben,
mondd el
a le nem törő
emberi erőben,
a kicsi fűszálban,
a hó alatt alvó csírában -
Mindenben mondd el.

A kasza húzásában,
a gépek kattogásában,
a sarló nyisszenésében,
a gyárak dudájában -
mondd el.
A gyalu harsogásában,
a kalapács csengésében,
a toll botladozásában
- napi munkádban -
mindenben mondd el.

Mondd el,
ami oly egyszerű,
oly magától értetődő,
oly természetes,
mint a virág,
mint a kőszikla,
mint a fa,
mint a madárhang,
mint az emberi beszéd
és mégis,
mégis oly nehezen
kimondható.

Mondd el,
Te ember! Emberek embere:
a világ szépségét,
az élet örömét,
amelyre annyiszor borul bánat.

Mondd el,
mondd el már egyszer -
az örök kimondhatatlant.



 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Egy akolban
  2018-12-10 09:21:53, hétfő
 
 





Bartalis János: Egy akolban



Most fényt, színt, illatot,
mindent, ami összegyűlt bennem,
átadok az istenségnek.

Utat, merészet, bátrat,
ősi, szent dalt,
versek nem sejtett új ízét,
e bús föld énekét,
mellyel nekivágtam a világnak.

Az örök Rendeltetésbe elértem.
Már oly mindegy: mi vagyok.
Hűs erdei patak
miképp tükröz tiszta csillagot?

Egy-akolba békélten betértem.
Együtt vagyok már veletek.
Nyáj-társaim: Hold, Hegyek, Csillagok,
Föld, Porszem, Emberek.



 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János : Ó, ez a tiszta ragyogás
  2018-09-05 12:41:44, szerda
 
 





Bartalis János : Ó, ez a tiszta ragyogás



Ó, ez a tiszta ragyogás!
Így csak az őszi táj tud ragyogni
eső után.
Nincs köd, felleg, borulat.
Tündöklés minden.
Látszik a túlsó hegyoldal,
s messzire hallatszik a hang.

Reggel van, fény van, csend van.
Ó, eső utáni tisztaság!
Ki tudja e színeket leírni?
Ki tudja ily ruhába felöltöztetni magát?

Csak a föld tudja ily ruhába felöltöztetni magát,
csak a föld, a nap s az ég.
Haja az erdő,
fodrásza a szél,
hajmosó vize az eső,
aranyfésűje a reggel.



 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János : Reggel
  2018-07-15 09:46:42, vasárnap
 
 





Bartalis János : Reggel



Ezüstpor-e,
ami a völgy felett szitál?...
Nézd - a vén hegy
fehér subában áll.
Ébred a reggel.

Patakok folynak,
az árkok tele vízzel.
Kicsi falum, így vársz?
Zölden hajlik az ág.
Leng a búzavetés.

Mennyi víz, fű, zöld -
bársonyos hajlás,
és mennyi tűz,
mint szívben a vágy,
mely nem hal meg soha.

Ímhol, nézd:
a mezők, a kertek,
ösvények, utak...

A jól ismert, lábtaposta dűlők
mind egybefonódtak!

Párizs, Róma színei elhalnak,
de szülőfalunk képei
szívünkben örökké élnek.

A vonat mindjárt megáll.
Ez itt az állomás.
Itthon vagyok.
Az elröppent fecske visszaszáll,
nézi a régi fészket.

Hol van a kicsi ház?
Meg sem ismerem már.
Új lett, új a világ.
Az évek, a napok egymás fölé léptek.

Az ezüstpor-e,
ami az Olt felett szitál?...
Vagy szemünk
elködlő képe vibrál
a vén fák felett?...
Az erdők hegye rózsasugárban áll.
A gyermekarcú dombok
- a falu mögött -
csillogva remegnek.

Ébred a reggel.


 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János : A végtelennel egy vagyok
  2018-06-02 07:37:58, szombat
 
 





Bartalis János : A végtelennel egy vagyok



A végtelennel egy vagyok.
Egy: az ember!
Aki áll a hegyek felett.
Feje a légben,
két karjával a fellegekbe ölel.

Lent a föld,
a barna, édes föld,
mint tárt anyamell,
mely táplál és éltet.
Mint kedvesünk öle,
mely puha és meleg.

Nézd -
futnak a dombok,
zöldellnek a zegzugos völgyek,
feküsznek szelíden
a folyók-szeldelte, nehéz föld-darabok,
mint gőzölgő, csendes, állati testek.

Valahol hajnali kakas rikolt a házak közül,
valahol kék pillangó száll
az izzó délben -

És az ember áll,
áll a föld habselyem teste felett.
Feje a légben,
homlokán a nap koronája fénylik,
és két karjával a végtelenbe ölel.



 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János:Várlak
  2017-07-02 15:49:05, vasárnap
 
 





Bartalis János:Várlak



Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.






 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: Csak járom az idő vajúdó kínját.
  2015-12-09 08:56:29, szerda
 
 





Csak járom az idő vajúdó kínját.

Szívem mély árnyékba hajol:
A föld siket méhéből
nem hallom lelked, mint dalol.

Bartalis János






 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
Bartalis János: ÁPRILIS
  2015-04-18 09:49:42, szombat
 
 





Bartalis János:
ÁPRILIS



Jaj, a hegyeket nézd!
De üdék, frissek, zöldek,
s a remegés de finom,
mely átjárja lelkemet.

Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtnak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.

Jaj, az erdőket nézd!
A komor, vén fákat,
mint lány, bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.

Jaj, a felhőket nézd!
futva űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.

Mosolyuk lobban és
aranykacajuk tékozolva
szórják a földön szét,
Jaj, a felhőket nézd !







 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 51 db bejegyzés
e év: 537 db bejegyzés
Összes: 8947 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 86
  • e Hét: 578
  • e Hónap: 20163
  • e Év: 136851
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.