|
2011-12-14 04:12:06, szerda
|
| |
| |
MEGHATÓ ! Számomra az volt !
Mecsek Zsuzsa: Neked, apu
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan mégegyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
-hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.-
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
mos már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed lett volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak,nem vagy árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva.
S most én őrizlek,védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárul az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Mecsek Zsuzsa |
|
|
|
|
|
Offline
