Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Z o r d i d ő k
  2012-02-24 19:53:04, péntek
 
 
Néhány hónapja hirtelen rájött arra az átlagember is,
hogy olajkrízis van.
Ma már olyanok is tudják ezt, akik egy kis túlzással soha nem is hallottak olajról.
Látszólag hirtelen jött a dolog. A szakemberek azonban már évek óta írtak a problémáról, de hasztalan hívták föl a kormányok figyelmét és mutattak rá a sürgős intézkedések szükségességére. A kis párt- és klikk-érdekek szolgálatában lévő kormányok épp úgy óvakodtak attól, hogy a választóknak kellemetlen órákat szerezzenek szigorúbb intézkedésekkel, mint ahogy a sexben és kábítószerekben elmerülő, gyermekeivel szemben sem tud és mer fellépni a permissive society szülője. Az eredmény a hirtelen jött tragédia.

A bajok közvetlen oka a puha, liberális kormányzat, a voksokat maguknak minden áron biztosítani akaró politikusok. Ezek a demokraták nem a népek vezetői, hanem a népek legsilányabb rétegének kedvét leső sereghajtók. Vakok, akik a világtalant vezetik. A közvetlen ok egyszóval: ma nincsenek államférfiak. Minden a legkisebb ellenállás irányába sodródik egyre végzetesebben és visszafordíthatatlanabbul. Ha valaha, akkor ma a tömegek és a leghangosabb idióták kegyét leső liberális érdekcimborák helyett kemény és fegyelmezett nemzetiszocialista vezetőkre volna szükség. A kevesek és jók diktatúrájára. Akkor a gonoszság és dőreség keveréke, a marxizmus és ennek második hatványa, a Világkormány úgy húzódna vissza sötét odújába, mint a középkor démonai a boszorkányéj hajnalán.

Ma már igen sok ember érzi a szükségességét egy valamilyen felülről jövő irányító kényszernek. És ez jönni is fog vagy jobb- vagy baloldali formában. A demokratikus gondolkodás ezt egy Világkormányban látja megvalósíthatónak. Mivel --- úgymond --- az egyes nemzetek nem tudják a rajtuk túlterjedő problémát eredményesen megoldani, hiszen a Föld népeinek élete ma az össz-emberiség gondosan szervezett együttműködésén múlik, logikus, hogy ezt egy a népek fölötti szerv tegye meg. Mert ha volna ma fölöttünk egy Világkormány, akkor nem érnénk meg semmiféle olajkrízist, vígan kocsizhatnánk a hétvégeken, nem állna le az ipar s nem fenyegetne egy általános káosz. Mert akkor a nemzetek önző érdeke nem kerülne túlsúlyba (és ezt a legönzőbb állam, Izrael hívei hirdetik a leghangosabban), a Föld népessége egyetlen testvériségbe ölelkezne, egymást kisegítve a szükségletekben. (Tipikus kibővített marxi maszlag.) Semmi ellentét nem volna az arabok és Izrael között --- hiszen a Világállamban nem volna az államoknak politikai különállósága, tehát az arab olaj nem válna az arabok önző fegyverévé, hanem az emberiség közkincsévé. Nem támadna nemzet nemzet ellen, legfeljebb nyelvi --- és kultúrközösségek maradnának fenn még egy ideig. Az egyik nemzet nem zsákmányolná ki a másikat. (Újra a felnagyított marxi ötlet.) Minden háború a kamaszkorát élő emberiség tulajdonsága, de a mai felnőtté fejlődött csodás emberiség felismerte, hogy a háborúnak csak vesztesei vannak, tehát --- esztelen dolog. Béke és jólét világa előtt áll ma az emberiség 6000 év véres szülési vajúdása után. A csillagokba vivő evolúció útján új korszakba, lendült az emberiség. Etcetera greca.

Ezért kel fel népek millióiban a vágy a béke és az ezt biztosító Világkormány felé, ezért álmodták meg az emberiség legnagyobb jótevői ezt a felemelkedett emberhez méltó egyetlen formát: a Világkormányt. Így valósul meg szemünk láttára a Föld Országa, a minden ember lehető legnagyobb boldogsága. A béke angyalai rettenetes erőfeszítést tesznek arra, hogy ez a cél megvalósuljon (pl. Kissinger).

Annál is inkább szükség van erre, mert az olajkrízisen túl, élelem- és általános energiakrízis fenyegeti az emberiséget a szakértők szerint. Megint csak ésszerű tehát, hogy okosabban, célszerűbben termeljünk és osszuk szét a termelt javakat a világ népei közt központi irányítással.

Ezzel összefügg az ú.n. lakosságrobbanás jelensége. Krisztus születésekor mintegy 200 millió ember élhetett a Földön. Tehát elfértek és megtalálták maguknak az élelmet. Ma 3 milliárd fölé rúg a Föld lakóinak száma s az ezredfordulóra ez a szám megkétszereződik, majd 17 év múlva újra megkétszereződik. Elképzelni is iszonyatos ezt az emberhús tömeget! Ez enni kér, ruhára, házra, energiára van szüksége. Kétségtelen, hogy a mai termelési és elosztási módszerekkel és a tömeg el nem látható. A világkormány gondos vezetése, szabályozása nélkül egymást falnák föl az emberek.

Aztán hely is kell ennyi embernek. Egyszerűen képtelenség fenntartani az egyes nemzetek önző kényelmeskedő helybőségét, amikor a világ másik részén úgy szorulnak egymásba az emberek, mint a halak a szardíniás dobozban. Már csak ezért sem maradhatnak fenn a nemzetek és azok politikai határai. A központi Világkormány ezen úgy segít, hogy gondos tervezéssel odairányítja, odatelepíti az emberfölösleget, ahol hely van, tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e vagy sem.

Az átlagember számára a területkérdés nem látszik oly problémának, mint pl. az olaj, vagy élelem. Pedig, aki egyszer is járt Hong Kongban, Tokióban vagy India népes vidékein, kóstolót kaphatott ebből a problémából, amivel ma-holnap szembe kell néznünk. Japán pl. napjainkban oly túlnépesedett, hogy az iparvállalatok egyszerűen nem találnak területet újabb gyárak létesítéséhez.

Szükségessé teszi --- mondják --- a Világkormány megalakítását az általános energiakrízis. Rájöttünk ugyanis arra, hogy a Föld energiakészlete nem kimeríthetetlen. A gazdaságilag fejlett országok már nem fokozhatják energia-igényüket, mert annak előállítása, új bányák feltárása, új utak és kocsiparkok építése hovatovább már nem gazdaságos, azaz az energia egységára tetemesen fölmegy.

A mai demokratikus kormányok egyszerűen nem mernek szigorú megszorításokat követelni az elkényeztetett lakosságtól népszerűségük rovására.

Csak egy, a választók hangulatától nem érintett központi Világkormány hozhat itten üdvös intézkedéseket. (Diktatúra.)

A modern termelés az esztelenségig pazarolja az energiát: pl. az ugyanannyi mennyiségű mezőgazdasági termék előállításához az amerikai farmer 250-szer több energiát használ föl, mint a kínai. Ugyanakkor képtelenségnek látszik, hogy az energiakímélő --- primitív --- módszerre térjenek át a kapitalista országok. Csak egy a gyökereket megrázó szerencsétlenség, vagy bolsevista kényszergazdálkodás elrendelése folytán kímélhetjük az energiát, égészen biztosan a termelés minimálisra esése mellett.

További probléma, hogy a mezőgazdaság és hadászat 1969 óta nem tud többet kisajtolni a természetből. Ez a zéró növekedés az élelemellátásban egyre táguló szakadékot jelent a folyton szaporodó emberiség élelemigényével szemben. A II. Világháború után a szapora, ellenálló és igénytelen hibrid-fajta búza, rizs és kukorica termelésére való áttérés megmentette a világot a már akkor fenyegető éhhaláltól. De ez a csoda elmúlt, ma már nem csak kevés, hanem katasztrófális veszélyt is rejt magában, ha hirtelen olyan járvány söpörne végig a földeken, mint amilyen annak idején a szőlőket tönkretette.

Az óceánok halállománya egyáltalán nem kimeríthetetlen, sőt a rablógazdálkodás folytán pusztulóban van. Hogy ne is beszéljünk a halakban felhalmozódó méregről, a higanyról, amit az egyre növekvő iparosodás okoz. Az óceánok biológiai egyensúlya roppant érzékeny és ugyanakkor az óceánok 90%-a halmentes ,,sivatag", ami megint meglepheti a tengerek éléstárában bizakodódó tájékozatlan olvasót.

1965 óta egyre nyíltabban írnak az atomszakértők arról, hogy az atomenergia szép álmából komor valóságokba kell felébrednünk. E téren nagyon becsapódtunk. Az atomenergia sokkal veszedelmesebb dolog, mint ahogy azt eleinte gondolták. A termelt energia 50%-át a hűtőberendezés emészti föl, amely egyrészt a természet hőegyensúlyát (folyók, tengerek) veszedelmesen fölboríthatja, másrészt a szinte mérhetetlen mennyiségű sugárzó hulladékot nem tudják hova elhelyezni. Az USA nem egy államában annyi hulladék sugárzó-energia van felhalmozva máris, amennyi egy atomháború esetén, megfertőzné a világot. A talajvíz sok helyen máris sugárveszélyes.

Tehát újra egy ok arra, hogy egy központi kormány hozzon intézkedéseket és tudósait arra bírja, hogy teljes erővel az egyelőre szelídnek mutatkozó atomfúzió-kutatásra vessék rá magukat. De addig --- ugyancsak központi intézkedéssel el kell rendelni a takarékosságot.

Továbbá, ha egy esetleges nukleáris vagy vegyi háború borzalmára és annak beláthatatlan következményeire gondolunk, be kell lássuk, hogy egyedül, egy a nemzetek fölött, álló világkormány biztosíthatja az emberiség fennmaradását. Mindamellett paradoxonszerűen hat az az állítás, hogy ma, amikor az atom és vegyi fegyverek oly tömegben állnak rendelkezésünkre, hogy velük az egész emberiség sokszorosát ki tudnák irtani, ma közelebb állunk az örök békéhez.

Ezek után nyilván, egyedül a világkormány biztosíthatná az emberiség fennmaradását és boldogulását. Az emberiséget megmentő békeapostolok emberfeletti küzdelmet vívnak azért, hogy a tájékozatlan, tudatlan és kicsinyesen makacskodó nemzeteket meggyőzzék arról, hogy minden baj forrása az önző nemzetekben rejlik. Az utóbbi évek ellentmondásos eseményei mögött tulajdonképpen a Világkormány megalakulásának küzdelmei rejlenek. Sok türelem kell ahhoz, hogy a nemzetiességet játszó gyerekek kezéből kivegyék a veszedelmes játékszert és megtanítsák az érett, felnőtt gondolkodásra. A Világkormány vezetői olyan megértő, jóságosan bölcs emberek, mint a Varázsfuvola Sarastro-ja, aki végülis legyőzi az Éj Királynője sötét hatalmát. Ezért tekint minden fábiánszocialista és kommunista meghatódott büszkeséggel erre a szabadkőműves ivású operára.

* * *

Vizsgáljuk meg azonban közelebbről ezt a fennen hirdetett és olyan nagyon logikus programot. Miért ellenezünk mi, Hungaristák, ennyi szépet és jót? Hol van itt a hiba?

Nos --- röviden --- ott, ahol a marxizmussal. Ez az egész maszlag a balsikerű marxizmusnak felnagyított másolata. Mindazt, amit a marxizmus ígért a hatalom átvétele után a népeknek, ugyanazt ígérik itt a Vllágkormány ügynökei. Vagy 100 éve épp ily logikus és meggyőző érvekkel bizonyították a kommunizmusnak nem csak szükségszerűségét, hanem nagyszerűségét is. Kimutattak, hogy a tőkés rendszer hamarosan összeomlik s magával rántja az egész társadalmat. (Marx katasztrófaelmélete.) Kimondták, hogy a kommunizmusban a szociális tulajdonba vett javak a bőség kútfőjévé válnak az új rendszerben és sosem sejtett jólét és boldogság napjai köszöntének rá a kommunista dolgozókra. Még a természet is átalakul (felszabadul), barátságossá válik a szocializmusban. Ha a világ dolgozói a nagy Sztalin (ma a totem Lenin) mögött, egyesülnek, akkor az egész emberiség a IX. szimfónia örömódáját énekelve, milliók testvériségébe fonódik egybe.

Ezzel szemben mi a valóság?

A tőkés rendszer éppen nem omlott össze, sőt oly hatalmassá lett, hogy a kommunisták kénytelenek koegzisztáini vele holmi morzsák reményében. Ami összeomlott az maga a kommunizmus, a nyomor kommunizmusa. Mert ha a kommunizmus nem bukott volna meg, akkor ma az egy generációval azelőtt egy fillér nélkül Nyugatra menekült fasisztáknak bélyegzett boldogtalanokat nem csábítgatnák haza és nem fejnék meg őket dolláraiktól, hanem következetesen hirdetnék velük szemben a lenini gyűlöletet. Nagyon rossz bőrben lehet az otthoni kommunizmus, ha ma vörös szőnyeggel fogadja és ,,kedves honfitárs"-nak titulálja azokat, akiket a marxi dogma szerint ki kellene irtania.

Nagyon jól tudjuk, hogy amióta és ahol megvalósították a kommunizmust, azóta és ott a javak kútfői kiszáradóban vannak és épp a kapitalizmusból kell beszerezni az életmentő rakományokat. A bolsevizmus 70 év alatt semmit sem tudott megvalósítani a marxi álmokból sem a jólét, sem az emberség vagy erkölcs terén. Mire volt hát jó a nagy orosz és kínai forradalom? Egyetlen, amit produkált az a mintegy százmillió halott, amelynek tetemén, épül föl az egész terror-rendszer. A kommunizmusnak nincsenek sikerei, csak áldozatai. A megtébolyodott agy és a gonosztevő szellem szerencsétlen egymásra találása minden bolsevizmus.

Mindaz, ami a marxizmusra áll, áll a Világkormányra is, amely nem is más, mint ugyanaz a marxi zsidó-messianisztikus világbéke hirdetése, annak minden ellentmondásával. Amiért nem volt megvalósítható egyetlen betű sem a kommunista programból, azért nem lehet megvalósítható semmi a világkormányból. Ahogy csak halottai vannak a bolsevizmusnak, úgy lesznek (és már vannak) halottai a Világkormánynak. Az I. és II. Világháborút épp ezek a jövőért aggódó széplelkek provokálták ki a sok tízmillió halotton át egyengetve az utat a végső megalakulásig. Nem tudjuk, mit rejt a jövő, de félő, hogy egy esetleges Világkormány megalakulása ezer és ezermillió ember életébe fog kerülni.

Továbbá bizalmatlanok vagyunk a Világkormány szószólói iránt, mert hemzsegnek köztük a zsidók. Ahol pedig zsidó van jelen, ott mást mondanak, mint amit csinálnak és mást gondolnak, mint amit beszélnek. A Világállam hirtelen átalakulhat a messianisztikus zsidó világállammá, ahol is minden más nép kénytelen lesz engedelmeskedni és húzni a világhódítók malmán, ahogy azt a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében olvashatjuk. A fáradhatatlan békeangyalok legnagyobb része zsidó, ahogy ugyancsak zsidók voltak a kommunizmus érdekében izgató munkásvezérek annakidején. Bizalmatlanok vagyunk azért is, mert éppen ezek a meleg lelkű, földreszállt angyalok voltak azok, akik Hiroshima, Drezda és Katyn majdnem félmillióra rúgó áldozatai életéért felelősek. Hol volt bennük AKKOR ez a haladott szellemű, magasrendű humanitás? Miként válhattak ezek a hidegen, átgondoltan cselekvő rekord-gyilkosok az emberiség mentőangyalaivá hirtelen? Hol a garancia arra, hogy nem ismételnék meg ezt a borzalmat, ha az érdekük úgy kívánja?

Még akkor sem hinnénk a Világkormányban, ha azt merőben ártatlan lelkületű, új emberek hirdetnék. Mert az egész teória, agyrém, ember- és életellenes, miként a marxizmus. Egyáltalán nem az ember- és dologismeret államférfiúi ihletéből fakadó meglátás, egyáltalán nem a lét ismeretlen mélységeiből feltörő isteni sugallattal parancsoló szükségesség, hanem alaposan kiagyalt beteglelkű, materialista rögeszme.

Az élet harc és küzdelem --- ha tetszik, ha nem a humanista széplelkeknek. Ezt így képzelte el a Teremtő. Hogy miért? --- Ő tudja! Isten által rendelt legmagasabb társadalmi egység a Nemzet és a faj. Ezeket egybeolvasztani, bűn a Teremtés ellen. Ember ne akarja egybekötni, amit Isten szétválasztott. Harc, küzdés és szenvedés, aminek értelme és célja egy másik, tökéletesebb létben majd kiviláglik előttünk. Fény és Árnyék, a Jó és a Rossz közti küzdelem jellemzi ezt az életet. Az állat (és a materialista) a megélhetésért küzd, az ember ezen fölül egy eszme megvalósításáért is. Ha az eszes lény egyetlen létezési formája ez a világ, akkor valóban csak a megélhetésért való küzdés a reális. (Történelmi materializmus.) Ha azonban más létezési formája is van az eszes lénynek, akkor az csak egy ennél tökéletesebb világban kell legyen, az eszmék isteni világában. Ekkor az ember küzdési területe, hivatása, kibővül és úgy is felfogható, hogy ide, ebbe a világba rendelt küldetéssel vannak jelen az emberek, tanúsítva egy igazabb világ létezését és harcolva ennek a jobb világnak és eszméinek érvényesüléséért. És az az idealizmus, amelynek alapján állunk mi, Hungaristák.

Különös vonása e földi életnek, hogy a harcból, háborúból születnek a nagy, értékes dolgok. Minden béke lapos melegágya a bűnnek, mindnyájan látjuk a moralitás katasztrofális esését a háború óta. Természetesen nem a háború halottaiért és az okozott pusztításért lelkesedünk, hanem azért az áldozathozásért, erőfeszítésért, a közösségért való önátadásért, amely --- sajnos --- a háború borzalmas kereteiben szokott megvalósulni. Ez a Szenvedés Titka, amit oly mélyen átéltek a keresztény misztikusok. Ez megint, így tetszett a Teremtőnek. A Római Birodalom többet hanyatlott Marcus Aurélius idején a két generáción át tartó világbéke állapotában az erkölcs, emberi méltóság és a fizikai erő tekintetében, mint az életet emésztő ,,esztelen" és végeláthatatlan pún háborúk idején. Az áldozat, erőfeszítés, önátadás egyértelmű a butasággal a békében lézengő társadalom világában.

Ezért minket, Hungaristákat, a Világbéke nem csábít. Egyetlen nagy vallás sem ismeri ezt, egyedül csak a zsidók ábrándoznak erről, természetesen oly módon, hogy a világ egyetlen urai csak ők lehetnek. A békét jól megérdemelve nem a földi lét formájában találjuk meg. Különösképpen pedig nem csábít a világbéke, ha azt a kommunizmussal paktáló szupermilliomosoktól kapjuk.

A XX. szd. embere elszédült a tudomány és technika hatalmas fejlődésétől és egyre több okos akad, aki úgy véli, hogy napjainkban az emberiség eljutott a fejlődés oly magasrendű fokára, amikor már ,,egy új világ törvényei" alkalmazhatók rá. A történelem legbolondabb teóriái épp ebben a korban ötlöttek föl. Ebben az új érában úgy mondják, el kell dobnunk a múlt ballasztját: az ellenségeskedést, az önzést, a kapzsiságot, a bosszút és a hatalomvágyat. Jóakarattal, összefogással, tisztességgel most már el lehet kezdeni építeni a felnőtt, igazi emberiség új világát. Három milliárd évre volt szüksége a természetnek ahhoz, hogy a folyamatos fejlődéssel az első élő anyagi cseppből kialakuljon az ember. De a ma embere csak kezdet, évmilliók múlva épp oly csodálkozó kétkedéssel fog az akkori magasrendű ember visszanézni ránk, mint mi a Pithecanthropusra. Csodálatos jövő bontakozik ki mostanában, éppen ezért nagyon kell vigyáznunk, hogy ezt a fenséges jövő ember-embriót kicsinyes, nemzeti önző érdekek el ne vetéljék. Felemelkedtünk a négy lábon járó ember-majomtól a csillagok közti űrbe és a fejlődés útján a galaxisok csillagkoronájával koronázza meg majd a Természet az istenné eszmélő ember homlokát...

Hát ez az, ami nem igaz. Ez a beteg pátosz, reszkető hangú, hamar könnybelábadó szemű szenilis öregurak nyafogása. Ez megint az a ,,csillagokba kivetült" marxi ostobaság. --- Olyan biztos az, hogy az emberi élet az első élő anyagi cseppből indult el --- csak azért, mert mi ezt MÁSKÉPP nem tudjuk elképzelni?

Amióta megszületett a majomeredet teóriája, szüntelen keresik a majmot az embertől elválasztó hiányzó láncszemet (missing link). Az emberré válás drámai pillanatát csak nem sikerül kiásni. Eleddig rettenetes kínnal-erősszakkal azon vannak, hogy valami ,,fejlődés"-t mutassanak ki a majomembertől az ősemberen át a történelmi emberig. Az eddigi leletek alapján úgy tételezik föl, hogy vagy ötszázezer évvel ezelőtt vált ki az ember, a közbeeső láncszemet azonban nem sikerült megtalálni, hiába túrták a földet szorgalmasan. De majd előkerül --- tanították a kommunista szemináriumokon és nyugaton egyaránt.

Elő is került a közelmúltban. Előkerült valami egészén más. Kiástak Közép-Afrikában egy meglehetősen ép emberi maradványt. Koponyája, testtartása feltűnően fejlett, olyan benyomást tett, mintha, alig 100 ezer éves volna. Csupán az a fölöttébb kellemetlen a dologban, hogy a kiásott csontváz 2.6 millió évvel ezelőtt élt, évmilliókkal megelőzve azt az időszakaszt, amelyben megtalálni, remélték a hiányzó láncszemet! A szakirodalom zavarodottan tárgyalja a felfedezést, de már határozottan kimondták, hogy az evolúció fenn nem tartható, vagy legalább oly bonyolult teóriával volna csak magyarázható, amely teóriával pillanatnyilag még nem rendelkezünk.

Más szóval: az embernek ,,csodálatos" fejlődését az első anyagi csepptől föl a csillagkoronáig --- revideálni kell. Szegény Chardin és a többi széplelkű fantaszta! Egyébként Chardin-t azzal gyanúsítják újabban, hogy egy ősember koponyát hamisított teóriája igazolására!

Az evolúció tana csak egy bizonyos időhatáron belül áll meg, annyira, amennyire rá az okozatiság törvényei vonatkoznak. De ez nem jogosít fel minket semmiféle olyan következtetésre, amely az ezen az időhatáron túli szakaszra vonatkozik. Matematikai nyelven szólva: egy igen bonyolult egyenletnek csak egy parányi függvényszakaszát ismerjük, sem ami előtte, sem ami utána van, nem található ki semmiféle következtetéssel, extrapolálással, vagy --- ha tetszik --- tudatos tudatlansággal.

De a szűk történelmi időn belül sem látunk számottevő fejlődést az ember erkölcsi, ,,emberi értékei" tekintetében. A fáraó idők barlanglakó szerzetesei, vagy Buddha-korabeli indiai erdők remetéi közt legalább annyi erkölcsi és szellemi nagyságot sejtünk meg, mint napjaink nagy pénzen fenntartott kutatóintézeteinek tudásai közt. Sőt, szigorúan csak az erkölcsöt, az egyedüli emberi értéket nézve, ma ugyanott topogunk, ahol évezrekkel ezelőtt. Itt nem a tudományos ismeretekre gondolunk most, hanem az erkölcsi és szellemi kapacitásra. Talán még jobban megvilágítja ezt a gondolatot, ha azt írjuk, hogy semmiféle fejlődést nem látunk az Emberiesség és igazság tekintetében, ha pl. a Sokrates elleni pert s annak körülményeit egybevetjük a nürnbergi perrel. Ugyanaz az emberi alacsonyrendűség, kicsinyes klikkrendszer bosszúja osztogatta a halált itt is, ott is. Hiroshima, Drezda, Nürnberg, a brutális Eichman-ügy nem is a sokratesi időkbe, hanem a jávai ősember korába volna visszatehető.

A II. Világháború óta világszerte elszaporodtak az erőszakoskodások, a gengszterizmus ezer változata. Amióta a zsidóság befolyást nyert a világpolitikába (cca 150 éve) szervezett, erőszakos forradalmi kisebbségek a terror eszközével kényszerítették rá akaratukat a tűrő többségre. Egyenesen érthetetlen, hogy milyen szellemi agytumor folytán torzul el annyi politikus és fantaszta emberbarát látóképessége, hogy ezeket a borzalmas tüneteket nem látja meg, sőt bíztató jelnek véli a csillagokig fejlődő csoda-emberiség szempontjából. A szupermilliomosok két pártfogoltja, az orosz és a kínai bolsevizmus hatalma biztosítására a saját népéből közel százmilliót mészárolt le ebben a generációban. Vajon habozna-e ez a jóságos Világkormány újabb száz és ezermillió életet feláldozni egy világmentésnek álcázott terror megvalósítására? ,,Még ha beledöglesz is, boldoggá teszlek."

Ez a világ az ember erkölcsi-szellemi értékeit illetően bizony semmi fejlődést sem mutat. Ennélfogva szükség sincsen a nemlétező fejlődést biztosító Világkormányra.

Küzdőtér a Föld, harcok színhelye. A Jó küzdelme a Rosszal. Ismeretlen okból, ismeretlen cél felé. Béke csak a halottak közt van. A Világkormány a halál hírnöke --- ha tud róla, ha nem. A Világkormány néhány száz, gonoszul józan kalandornak hatalmi törekvésében gyökerezik, akik az emberiesség és jóság mesébe bujtatott céljaikat beteg, dilettáns fantaszták segítségével csak a terror eszközével tudják az emberiségre rákényszeríteni.

Azokat a problémákat, amikkel kétségtelenül szembenéz a mai kor embere, csak a nemzetiszocialista szemlélettel és nemzetiszocialista államférfiakkal lehet megoldani, akik a holdkóros idiótákat és az okos, gátlástalan hataloméhes klikkembereket rács mögé zárják.

Ha még kedves Isten előtt az emberiség, ha meg akarja menteni a Földet, ha még van életerő a világban, akkor fel fog törni a nemzetiszocializmus és kitakarítja ezt az Augias istállóját.

 
 
0 komment , kategória:  Z o r d i d ő k  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 712
  • e Hét: 3660
  • e Hónap: 10381
  • e Év: 375871
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.