Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Aradi vértanúink utolsó szavai
  2018-10-06 14:18:24, szombat
 
 





SCHWEIDEL JÓZSEF utolsó szavai:

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.








TÖRÖK IGNÁC utolsó szavai:

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem aranyi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.








VÉCSEY KÁROLY búcsúlevele feleségéhez, Diffaud Karolinához és utolsó szavai:

Drága, imádott Linám! Szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem! Látom, ez életem utolsó pillanata - meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben - utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. - Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat - lányodat -, Gizellát. Isten veled.

Október 6., reggel 6 órakor

Szerencsétlen Károlyod

Isten adta a szivet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgalatáért lángolt.

A levelek Urbán Aladár: Batthyány Lajos főbenjáró pöre, és
Katona Tamás: Az aradi vértanúk kötetekből valók
A Magyar-Hon-Lap 2000. október 6-i oldala




 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Vértanúink utolsó szavai
  2018-10-06 14:11:15, szombat
 
 




NAGY-SÁNDOR JÓZSEF levele Vinkler Brúnó minorita szerzeteshez és utolsó szavai:

Kedves Tisztelendő úr - tisztelt barátom! Szíves ígérete szerint méltóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvos bátyámnak s Lugosra Ungváry János rokonomnak nehány vigasztaló sorokat írni; ezen fésűt és inggombot szíveskedjék a bizonyos pesti irományokkal a gyürüvel elküldeni, ezekre kéri tisztelő barátja

Nagysándor József

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.







POLTENBERG ERNŐ búcsúlevele apjához, Leopold Poelt von Poeltenberg lovaghoz, feleségéhez, Pauline Kakowskához és utolsó szavai:

Legdrágább szegény apám!

Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú rettenetes hírt közlöm: mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek.

Hogyan kerültem ebbe a szerencsétlenségbe érzésem ellenére, nézeteim ellenére, az uralkodó és a haza iránti minden szeretetem ellenére, legjobb apám maga is tudja! és mindenki, aki ismert engem!

Szerencsétlen sorsomra való tekintettel bocsássa meg, drága apám, ami fájdalmat okoztam magának életemben.

Vegye magához jóságosan hőn szeretett szerencsétlen feleségemet és gyermekeimet. Vigasztalja ezeket a szegény, szegény teremtéseket, áldja meg érte az Isten!
Jó anyám, utolsó kérésem, legyen vigaszom ebben a szomorú búcsúórában, hogy nem hagyja el angyali jóságú szegény feleségemet és gyermekeimet.

Ha tudok, írok még drága szeretteimnek. Isten vigasztalja meg őket, és törölje ki jó szívükből emlékem keserűségét!

Mint gyermeke, hő tisztelettel csókolom meg apai kezét gondolatban, és még egyszer istenhozzádot mondok magának!

Szegény fia Ernő

Arad,1849, október 5., reggel 9 órakor.

--------------

Arad,1849, október 5.
Imádott szegény feleségem!

Nem tudom, imádott Pauline-om, hogyan írjak neked, hogy a csapás ne sújtsa nagyon gorombán szerető szívedet - és csak azt kívánom, hogy szerencsétlen sorsomat olyan részvevő ajakról halld meg, amely a lehető legkíméletesebben közli veled, még mielőtt ezeket a sorokat megkapod.

Örökre istenhozzádot kell hát mondanom neked!! - megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, melyet tőled kaptam!!

A jó Isten óvjon téged és a kedves és szegény gyerekeket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a mély fájdalomnak, terjessze ki kedves fejetek fölé mindenható és óvó kezét!... ez utolsó és hő fohászom!! -

Te is, hőn szeretett Pauline-om, érzem! megbocsátod mindazt a keserűséget, amit életemben okoztam neked! Megbocsátod, hiszen mindig a jóság angyala voltál! - Ó, mennyire fáj a szívem, hogy nem láthatlak, nem csókolhatlak többé. -Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak! hogy értük kell élned!!-

Isten veled, hát, imádott angyalom!! Gondolatban szorosan magamhoz ölellek mindnyájatokat, téged és a kedves gyerekeket! És maga, jó Pauline-om, legyen még boldog! mert megérdemli. Isten veled!!

Szerencsétlen Ernőd

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.







 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Vértanúink utolsó szavai
  2018-10-06 14:04:24, szombat
 
 




LEININGEN-WESTERBURG KAROLY búcsúlevele feleségéhez, Sissány Elizhez és utolsó szavai:

Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám!

A kocka eldőlt, és csak kevés órám marad még e világon, hogy előkészüljek a keserves lépésre. - A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állnék; de a rád és ártatlan gyermekeimre való gondolat, drága Lizám, súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért készületlenül. Azt hittem, mindenre készen vagyok: és mégis e pillanatban görcsösen vonaglik a szívem arra a gondolatra, hogy téged, legnagyobb kincsemet, örökre elveszítelek. - Nem! - nem örökre! Erős a hitem, hogy egy szebb és jobb élet következik erre az életre; szellemem körülötted fog lebegni, mert hisz a szellemnek mindenütt van hona, ameddig Isten mindenhatósága ér.

Szívesen, ó, mily szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, ami boldoggá teszi az életet, olyan boldog voltam a veled való házasságban, amilyen csak lehet az ember.

Most, ebben a komoly órában, amikor minden földi dolog teljes mulandóságában áll előttem, amikor mintegy föltárul a múlt, minden emlék megrohan, és nehézzé teszi a válást.

Milyen tisztán és fenségesen áll előttem emléked, mennyire szeretném, ha ki tudnám fejezni szavakkal, milyen fájdalmas érzéssel gondolok rád! Adjon erőt a mindenható Isten, aki szívembe lát, hogy úgy halhassak meg, mint egy keresztyén. Mindig híven hódoltam őseim vallásának, a lelkész kezéből fogadtam hitem vigaszát, és kész vagyok uram és teremtőm ítélőszéke elé lépni.

És te, Lizám, aki mint a vigasz és a remény angyala álltál mellettem, kinek csak gyöngén viszonozhattam azt a boldogságot, amelyet túláradó szeretettel szereztél nekem: adjon Isten bátorságot és erőt neked súlyos végzeted elviselésére.

Nekem pedig bocsásd meg, drága Lizám, ha az életben megbántottalak, vagy nem voltam elég gyöngéd hozzád. Nem hallhatom hangodat, de a szívem azt mondja, hogy megbocsátsz.

És szegény gyermekeim - ó, nagy Isten! Nekik kell, hogy élj, drága Lizám, sorsod súlyosabb, mint az enyém, neked éveken át kebledben kell rejtened a bánatot, én pedig a túlvilágról is hálásan nézek rád, ha megmaradsz gyermekeinknek. Neveld őket az Úr félelmében jó és nemes emberekké; ha én már nem őrködhetem is fölöttetek, legyen anyjuk, anyjuk, aki megtanítja őket, hogy tiszteletben tartsák szerencsétlen apjuk emlékét. - Csak tehetném fejetekre áldó kezem, csak még egyszer nézhetnék szemedbe! De talán jobb is, ha ez az utolsó találkozásunk elmarad. Lipót, a nemes jó Lipót, akit nem ér az én balsorsom, megígérte, hogy atyailag gondoskodik rólad és gyermekeidről, meg fogja tartani szavát. Földi dolgokról nincs mit közölnöm veled ; legalább e tekintetben nem lesznek gondjaid, vagyonodhoz nem nyúlhatnak; de egy kérésem még van. - Kérlek, felelj meg kötelezettségeimnek, hogy nevem becsülete megmaradjon. Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezernégyszáz forintjával tartozom. - Fizesd meg ezt az adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel; és Albrecht őrnagynak is négyszáz forintot, nem tudom, hogy ő hol van, de jelentkezni fog. - Inkey Muki még ötszáz forintommal tartozik. A házassági óvadék is érintetlen megmarad neked, a te tulajdonod. Áldásomat küldöm fivéreimnek és rokonaimnak, és imádkozom szerencséjükért. -

Victorom (bátyja)talán nem is tudja, hogy az életem veszélyben forog, öt nagyon érzékenyen fogja sújtani ez a csapás: de Isten, aki a sebet üti, balzsamot is ad, meg is gyógyítja.

Igen, Lizám, remélem, hogy te is, habár fájdalmasan, de engedelmesen és alázatosan szembe tudsz nézni sorsoddal. - Imádkozom érted és gyermekeimért forró áhítattal, és azt mondják: egy halni induló imájának és áldásának különleges ereje van. - Tudom, hogy vérezni fog a szíved; de a gyerekek iránti kötelességeid érzete meg fogja enyhíteni fájdalmadat, és nem sok idő múlva eleven másomat láthatod majd Árminunkban, aki annyira hasonlít rám. A gyerekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jó van így, ők a te szavaidból fogják megismerni apjukat, és ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg. Rövidre van szabva az idő, melyet még e földön tölthetek, a levelet nemsokára át kell adnom, és nehezemre esik megválni ezektől a lapoktól, hiszen ezek az utolsó szavaim hozzád. Isten áldjon és oltalmazzon, drága nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem, pedig részesítsen örök békéjében. Édes drága Lizám! Gyermekeim! Éljetek boldogan! Nemsokára kiszenvedek. Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél. - Istenem, Istenem! Nem bírom tovább. Isten veled, életem, mindenem!
Arad,1849. október 5.

Holtig hű Károlyod

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.




 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Vértanúink utolsó szavai
  2018-10-06 13:58:04, szombat
 
 



AULICH LAJOS utolsó szavai:

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.








DESSEWFFY ARISZTID levéltöredéke és utolsó szavai:

Az a bizonyos evőeszköz amellyel Tonim (fiatalon elhunyt első felesége)étkezett, a női óra, amellyel Kálmán (testvére) Velencében megtisztelte, üvegképekkel díszített ágya, az éjjeliszekrény és a kockadíszes adassék nagyon szeretett feleségemnek, Emmának (második felesége). A többivel Albert fivérem rendelkezzen belátása szerint, csak a Kálmán fivérem javára szóló megjegyzés a végrendeletben maradjon meg.

Arad,1849. október 5.
Dessewffy Arisztid


Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... Igy parancsolja ezt hazám szolgálata.







KISS ERNŐ búcsúlevele lányaihoz, Dániel Jánosnéhoz és Bobor Györgynéhez és utolsó szavai:

Forrón szeretett gyermekeim!

Bocsássatok meg nekem, gyermekeim, miképpen én is megbocsátok nektek - ez halni készülő apátok kívánsága.

Ti tudjátok, mégpedig a legjobban, milyen híve voltam én az ausztriai háznak - és ilyennek is halok meg - mert én Magyarországot is azért szolgáltam, hogy Ausztriának javára lehessek. Ezért, gyermekeim - apátok ártatlanul hal meg - és az a tudat, hogy uralkodójának mindig a legjobb alattvalója volt, erősíteni fogja őt ezen az utolsó úton.

Ne tegyetek senkinek szemrehányásokat - Isten áldjon meg benneteket! Erősítsen és óvjon benneteket; imádkozzatok ártatlan lelkemért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak
1849. 0któber 5.

Ernőnek

Istenem, az újkor ifjusága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjuság felett, hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük.







KNEZICS KÁROLY utolsó szavai:

Milyen különös, hogy Haynau biró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette igy össze a kártyákat.

LAHNER GYÖRGY utolsó szavai:

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

LÁZÁR VILMOS levele feleségéhez, Reviczky Máriához és utolsó szavai:

Arad, október 5-én 1849. estve

Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! - Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak - elvérzettem - és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. - Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. - De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait - és arra törekedj is, ezt kívánja nyugo-dalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak! Én érted és nyugodalmodért fogok az Istenhez imádkozni. - Te, édesem, mindenem hason-lóképpen értem imádkozz. - Károly szavát bírom, hogy rólad és gyermekeinkről gondoskodni fog. Szerencs (mostohafia) hátravan ugyan, de jóakarat ki fogja pótolni a hiányzót. -Isten Veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom - de az úgyis meg fog történni. Én mártír vagyok, és ártatlanul halok meg. Az Isten, aki még sohasem hagyott el, most sem fog elhagyni - én pedig szellemképp körül foglak lebegni mindenha! Légy nyugodt, és élj boldogul - örök szerelmemben. - Ott fenn ismét látjuk egymást, ha van egy jobblét. - Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak - és maradok síromiglan hű, szerető
Vilmosod

Kedves Gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! éljetek anyátokat vigasztalva, szeretve. - Szerető apátok

Vilmos

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák töviben kell forradalmára érni a magyar lelkeknek.





 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Damjanich János imája és utolsó szavai
  2018-10-06 13:41:49, szombat
 
 





DAMJANICH JÁNOS imája és utolsó szavai:

Ima kivégeztetésem elött, 1849. október 5-röl 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - -dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen

Damjanich
Emíliának vigasztalásul.

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Emlékezzünk október 6.-ra
  2018-10-06 13:37:06, szombat
 
 
Az 1848-49-es szabadság harcban sokan adták életüket a hazáért.
A neves és névtelen HŐSÖKRE emlékezzünk tisztelettel!







Október hatodika a magyar történelem
egyik legsötétebb fejezeteként vonult be a magyar történelembe.

1849-ben ekkor végezték ki Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt.






ATTHYÁNY LAJOS gróf búcsúlevele feleségéhez, Zichy Antóniához

Pest, október 5-e este 1/2 10 órakor

Drága Nőm!

Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el öt magadtól.

Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum (A magam útját jártam), ezért ölnek meg engem.

Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szegény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették.
Az én szeretett szegény, jó nővérem! Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat (Batthyány inasa) figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem.

Azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer egy búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra!




 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
Aradi vértanúk emlékére!
  2017-10-06 07:30:49, péntek
 
 





Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét...

Aranyosi Ervin 2011-10-06.







Tizenhatan voltak az aradi vértanúk

Az aradi vértanúk nem tizenhárman voltak, hanem tizenhatan. Az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül ugyanis egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után ítéltek halálra az osztrák hatóságok. Lett volna egy további is, de az elborult elméjű tizenhetediket az osztrákok nem végezték ki, inkább csak meghalni hagyták.

Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi vértanún kívül három további áldozatnak még a pontos nyughelyét sem ismerjük. Sírjaikat addig nem lehetett feltárni, amíg Ferenc József uralkodott, márpedig az osztrák császár és magyar király - az 1849-50-es megtorlás legfőbb felelőse - igen sokáig volt hatalmon: 1848-tól 1916-ig. Utána pedig a Trianon következtében Romániához került Aradon csak 1932-33-ban végeztek feltárásokat. Ekkor főleg a 13 ismert vértanú földi maradványait exhumálták.

Így az amúgy is feledésbe merült három másik vértanú ismét kevesebb figyelmet kapott, történelmi köztudatunk tehát nem sok tudomást vesz Ormai Norbert honvéd ezredesről, Ludwig Hauk őrnagyról és a magyar nyelvújítás vezérének, Kazinczy Ferencnek a fiáról, Kazinczy Lajos honvéd ezredesről.

Elsőnek Ormait végezték ki, még augusztusban.






Haynau "először Ormai (Auffenberg) Norbert (...) honvéd ezredest akasztatta fel hirtelen haragjában" - írja Pásztor Emil 1979-es munkájában, A tizenötödik aradi vértanúban. Ormait 1849. augusztus 22-én végezték ki, Aradon.

A rögtönítélő bíróság előtt azt vallotta, hogy "nem meggyőződésből" szolgált, hanem szegénysége miatt. Aligha volt ez igaz, hiszen a szabadságharc idején gyorsan megindult a tiszti ranglétrán felfelé: többek között Kossuth mellett volt parancsőrtiszt, majd szárnysegéd, 1849-ben pedig már ezredes a honvédseregben. A vereség előtti napokban, 1849. augusztus 7-én lemondott rangjáról és beosztásáról, augusztus 12-én esett császári fogságba. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte, és az ítéletet 1849. augusztus 22-én végrehajtották. (A vallomását a Katona Tamás által szerkesztett Az aradi vértanúk című kötet közli.)

Az aradi vértanúk és Batthyány

Nemzeti gyásznapunkon, 1849. október 6-án következett a tizenhárom honvéd tábornok kivégzése, pontosabban Pásztor Emil szerint egy altábornagyé, tizenegy vezérőrnagyé és egy ezredesé. A tizenhármak közül egyedül Kiss Ernő viselt altábornagyi rangot, és Lázár Vilmos volt csupán ezredes (érdekesség: mindketten részben örmény származásúak voltak).







A tizenhárom aradi vértanú Barabás Miklós litográfiáján. Felső sor balról jobbra: Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos. Középső sor balról jobbra: Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly. Alsó sor balról jobbra: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk kivégzése napján, október 6-án vetettek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének Pesten. A Vértanúk könyve című 2007-es kiadvány szerint Pesten kétszer annyi mártírja volt a szabadságharcnak, mint Aradon. (Pesten több mint harminc embert végeztek ki 1848-50 között, ugyanebben az időszakban Pozsonyban tizenkettő, Kőszegen pedig nyolc mártírja volt a magyar küzdelemnek.)

A tizenötödik vértanú: Kazinczy Lajos

Az aradi megtorlás azonban nem ért véget a tizenhármak kivégzésével. 1849. október 25-én Kazinczy Lajos ezredest lőtték agyon az aradi vár északkeleti kapuja melletti sáncban. Az ő ügyét Pásztor szerint valószínűleg azért különítette el Haynau a tizenhármakétól, mert Kazinczy csak Világos után tizenkét nappal tette le a fegyvert.

Kazinczy Lajos életének egyik legnagyobb eseménye a nagysallói csata volt 1849-ben, a szabadságharc győzelmes tavaszi hadjáratának a vége felé - írja Pásztor Emil. Itt példás hősiességével tűnt ki. Fél évvel később pedig büszkén vallotta az aradi császári haditörvényszék előtt: "Az április 19-i nagysallói csatában tanúsított jó magaviseletemért Görgey tábornoktól a katonai érdemjel III. osztályát kaptam."

A legendás Klapka tábornok így emlékezett vissza erre a csatára: "...Damjanics is támadást intéz a balszárnyon Wysocki osztályával. A Leiningen és Kiss Pál dandárok, hasonlókép rohamoszlopokba sorakozva, támogatják Kazinczyt s rövid ellenállás után a város belsejébe nyomják vissza az ellenséget. Itt azonban egy dühös utcai harc fejlődék ki. (...) De a vitéz honvédek még vitézebb parancsnokaiktól vezényelve, rendíthetetlenek, lépésről lépésre tolakodnak előre a gyilkos harcban. Wysocki és Kazinczy osztályai birtokában vannak a lángoktól s holtaktól és sebesektől elborított városnak." A sikeres tavaszi hadjárat után Kossuth Lajos megszavaztatja a Habsburg-ház trónfosztását, és elfogadtatja a Függetlenségi nyilatkozatot 1849 áprilisában.


Kazinczy Lajos, a tizenötödik aradi vértanú





Elítélte a trónfosztást

Kazinczy Lajos, aki életét sem féltve harcolt a nagysallóin kívül a győzedelmes tápióbicskei, isaszegi, váci és komáromi ütközetekben, így írt minderről: "Magyarország függetlenségi nyilatkozatával és az uralkodóház trónfosztásával kapcsolatban annyit mondhatok, bár ez alighanem enélkül is köztudomású, hogy ez az esemény a magyar hadseregben általános megdöbbenést keltett, s ezt az elhatározást senki sem helyeselte. Mivel azonban Görgey főparancsnok megmaradt állásában, én sem tehettem mást, ugyancsak tovább szolgáltam, és bár éreztem, hogy jogtalanság történt, a katonai alárendeltség köteléke - és csakis ez - visszatartott a hadseregben."

A honvédsereg nem feltétlenül Kossuth Lajos kormányzó-elnökségéért vagy a Habsburgok trónfosztásáért harcolt, hanem Magyarország alkotmányos rendjéért, az 1848-ban megszavazott, egy évvel korábbi árpilisi törvények betartásáért.

Mindenesetre Kazinczyt 1849 májusának végén ezredessé léptetik elő, ezt maga a kormányzó, Kossuth is jóváhagyja. Néhány nap múlva pedig Görgey Kazinczyt az ország északkeleti részében lévő három megye haderőinek parancsnokává nevezte ki. Kazinczy ezredes júniusban azt írta, hogy "Ungh, Bereg és Marmaros megyékben állomásozó öszves hadi erő parancsnokságom alá lévén helyezve".

Amikor megindul az orosz sereg inváziója, Kazinczy rendkívüli bátorságról tesz tanúbizonyságot: bár csak 6-8 ezer embere volt ekkoriban, és nem állhatott ellent Paszkevics 203 ezer emberének, 1849 nyarán betört Galíciába, és megzavarta az oroszokat, így azok Kassáról Eperjesre húzódtak vissza, mert mögéjük került. Persze Kazinczy mesterkedése nem tartóztathatta fel az orosz sereget.

Később azzal vádolták őt, hogy késlekedett, nem csatlakozott időben sem Görgey, sem Bem csapataihoz. Valójában megtette volna ezt, sőt el is indult Bem segítségére, de már hiába, mert addigra Bem katasztrofális vereséget szenvedett a szabadságharc utolsó szakaszában. Kazinczy ugyanis nem kapott időben utasítást Pásztor Emil szerint sem a Görgeyhez, sem a Bemhez való csatlakozásra.

Végül a levert szabadságharc után fogságba esve, Aradon, 1849 őszén már azt próbálta bizonygatni, hogy ő nem volt magasabb katonai egységek parancsnoka, és főleg nem tábornok, ahogy azt híresztelték róla, hiszen ezredes maradt. Ez október 6. után történt, amikor már tudta, hogy kivégezték a tizenhárom vértanút. Végül is nem tábornokként, hanem "önálló vezérként" ítélték halálra felségsértésért, október 13-án. Pásztor Emil ennek kapcsán megjegyzi: apját, Kazinczy Ferencet is halálra ítélték 1795-ben, de azt a döntést végül várfogságra módosították. A fiú, Kazinczy Lajos azonban nem élte túl a halálos ítéletet - október 25-én végezték ki.

A tizenhatodik: Ludwig Hauk

Az osztrák Ludwig Hauk a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, leszerelt császári tisztként a mozgalom katonai védelmében is szerepet vállalt.

Hauk a magyar szabadságharcban is részt vett, letartóztatásakor azonban sokkal nagyobb bajba került amiatt, hogy megtalálták nála Wesselényi Ferenc gróf volt honvéd százados elkobzott értéktárgyait. Még komolyabb következményekkel járt Hermann Róbert történész szerint az, hogy előkerült holmijai közül "A [Habsburg-]ház utolsó órái" című cikkének kézirata is. Ez a bécsi forradalomról szólt, de negatívan minősítette az uralkodóházat, a császári-királyi tábornoki kart és az osztrák hadsereget. Valószínűleg ez okozta Hauk vesztét - véli a Vértanúk könyve szerkesztőjeként és társszerzőjeként Hermann.

A kihallgatás után először Pestre szállították, s itt várta további sorsát. Nehezen tudták ugyanis eldönteni az osztrákok, hogy a bécsi forradalom résztvevőjeként vagy magyar szabadságharcosként kezeljék-e. Bécsi tevékenységéért, távollétében már lefolytattak ellene egy eljárást az osztrák fővárosban. Akkor 12 év fogházra ítélték. Ha Haukot Bécsben fogják el, talán elkerüli a halálbüntetést - írja Hermann. Végül azonban Haynau döntött: szállítsák Aradra.

Ez megpecsételte Hauk sorsát: 1850. január 31-én a hadbíróság halálra ítélte, majd az ítéletet felterjesztette Pestre, Haynauhoz. Ő február 8-án megerősítette azt. Hauknak már csak egyetlen esélye volt. A korábbi aradi és pesti kivégzések miatt ugyanis akkora nemzetközi felháborodás támadt, hogy 1849. október vége és 1850. január vége között a halálos ítéletek végrehajtását felfüggesztették. Felix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök ezért azt javasolta Haynaunak, hogy Haukot ítéljék kegyelem útján 20 év várfogságra: ennek a végét már aligha éli meg. Haynau azonban Hermann szerint nem hallgatott Schwarzenbergre. 1850. február 18-án a hadbíróság kihirdette az ítéletet, és 19-én reggel Haukot Aradon felakasztották.

A legenda szerint Hauk éppen fogolytársaival kártyázott, amikor a porkoláb érte jött, s közölte vele, hogy a felesége anyja beteg, emiatt neki el kellene vele utaznia. Ha Hauknak nincs ellenére, szeretné egy nappal korábban kivégeztetni. Hauk udvarias ember volt, megsajnálta a porkolábot, "s megtette neki azt a kis szívességet, hogy tizenkét órával a határidő előtt engedte magán Haynau ítéletét végrehajtatni" - írja Hermann Róbert. Sajnos ismert kép nem maradt fenn róla.

A tizenhetedik: Lenkeyt nem az osztrákok végezték ki

Az aradi vértanúk idézi fel az egyik legtragikusabb sorsú magyar tábornok, az Egerben született Lenkey János életének végét is. Lenkey megőrült a börtönben, így az osztrákok nem végezték ki, 1850 februárjában halt meg iszonyatos körülmények között.

Fivére, Lenkey Károly az utolsók között látta a tábornokot, s így emlékezett vissza rá 1867-ben: "Lenkey János tábornok dühös őrült lett, minden ruháit egész a meztelenségig letépte magáról; ami csak fogházában volt, összetört és zúzott, úgyhogy a négy fal között se kályha, se ablak nem maradt. Ha a porkoláb katonákkal hozzá bement, megrohanta őket; ily eseteknél sokszor megsebezték. Meztelen, egy fűtetlen, ablak nélküli szobában, sebesülten, minden ápolás nélkül halt meg február 7-én 1850-ben, és az aradi temetőbe én temettettem el. - Béke hamvaira!" (Lenkey Károly maga is honvédhuszár alezredes volt. A szabadságharc tábornoka, Lenkey János pedig ma már szülővárosának, Egernek a földjében nyugszik.)





Lenkey János tábornok


Amúgy Lenkey János neve sokféle történetből ismert: már a forradalom elején zavart okozott, hogy átszökött a magyar oldalra, miután összeveszett - császári-királyi tisztként - osztrák felettesével. Később a Délvidéken harcolt, és itt tüntette ki magát, hamarosan előléptették ezredessé majd tábornokká. Közben egy ideig Rózsa Sándor betyárjai is az ő vezénylete alatt harcoltak. Ám a fegyelmezetlen martalócok - akikről az [origo] korábbi cikkében részletesen írtunk - nem voltak alkalmasak reguláris hadseregben való küzdelemre, így a honvédsereg rövid úton megvált tőlük.

S mi történt végül Haynauval?

Forrás: Wikimedia CommonsA véres leszámolás irányítója és végrehajtója - de nem legfőbb kitervelője, hiszen az maga Ferenc József császár és király -, Haynau táborszernagy volt (jobbra). A diktátori hatalommal felruházott Haynau nem sokáig kegyetlenkedhetett Magyarországon: 1850-ben lemondtak dicstelen szolgálatairól. "Nemde, a magyarok szeretnek engemet?" - kérdezte Haynau az elbocsátása után egy Magyarországon szolgáló osztrák kormánytisztviselőtől. Hermann Róbert idézi fel ezt a jelenetet, mint olyat, ami jól mutatja, mennyire nem ismerte Haynau az általa pár hónapig irányított országot.

Hermann szerint aztán Haynau 1850-ben Angliába utazott. Meglátogatta a Barclay and Perkins sörfőzdét. A munkások között dolgozott egy Gustav von Frank nevű bécsi menekült, aki felismerte a tábornokot. Az ő felbujtására a munkások bántalmazták, sőt, még híres, hosszú bajuszát is megrángatták - a magyar történész szerint. Haynaunak sikerült egy közeli házba menekülnie. Nem emelt vádat, hanem elhagyta Londont, és Oostendébe (Belgiumba) utazott. 1852-ben hasonló inzultusban volt része Haynaunak Brüsszelben, Oostendében és Párizsban is.

Végül 1853-ban halt meg, valószínűleg agyvérzésben, bár elképzelhető, hogy egy korábbi fejsérülése miatt ájult el egy rendezvényen, ahol az észak-itáliai sikereit ünnepelte éppen.



 
 
0 komment , kategória:  Október 6.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 1378 db bejegyzés
Összes: 8330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 133
  • e Hét: 133
  • e Hónap: 6998
  • e Év: 506138
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.