Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Erdélyi Zoltán Varsány: PALÓCOK ATAISZ REGÉJE
  2012-02-24 09:28:55, péntek
 
  Erdélyi Zoltán Varsány:
PALÓCOK ATAISZ REGÉJE

Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes-óceánon, me­sélik az ősi regék. Ataisznek, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán jellegű éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek az írás tu­dományát is művelték.
Bejárták hajóikon a tengereket és a föld különböző helyen kolóniákat hoztak létre.
A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének, a velük rokon népek némelyike pedig, sumírnak nevezett, Anina istenasszony tiszteletére létrehoz­ták Anina-óm városát. Az Egyiptom földjén kolóniát létesítők - Hikszosz-óm nevű központjukkal - továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodó­ikat gúlaalakú hegyek alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították, Parszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk - Indijó-óm centrummal - Peru kör­nyékén állapodott meg, egy kis csoportjuk Indiában maradt.

Az agaba-népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és felépítették Agaba-ómot. A széttelepülök Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat.
Történt egyszer, hogy a mezopotámiai Úr-népe elhatározta, hogy Anina-óm mel­lett felépíti áldozati templomát. Az őshazából huszonnégy hajón segítségük érkezett, nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat szállítva, akik a fuvarozásban se­gítettek és a felavatási szertartás lovas-versenyét bonyolították volna le. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek (avarok, kabarok, széki és kazahunok, úz kézmű­vesek, tatár lovasok) jó versenyzők és kézművesek voltak.
Ez időben - közel hétezer évvel ezelőtt - következett be a nagy kataklizma. Meg­rendült a föld, háborgott a tenger, a vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később érkezett hajósok hozták a hírt Úr-népének: Ataisz legnagyobb része elsüly-lyedt, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta a puszta életét megmenteni.

Úr népe - az őshazával együtt elpusztult Uruk város emlékére - a főváros, Anina-óm nevét Urukra változtatta. Az ottrekedt lovas hunok - mivel hazájukba nem me­hettek vissza és élelmük kevés volt - a síkságra húzódtak, majd legelőik fogytával északra indultak. A széki-hun (későbbi székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovaslegényével 60 holdévig (60 holdhónap) addig vándorolt, amíg olyan vidékre nem érkeztek, amelyik az elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.
Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn megalapította Paripa és Dabósa városokat, amely között felállították az egyistenhívő Úrnépe kegyhelyét, ahol a fejedelmi ifjak­kal együtt 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának leányaival.
Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége a legközeleb­bi hegységen (Kaukázus) át egy termékeny síkságra telepedett. Ott várost alapítottak és azt Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd, Dabósa és Paripa városában maradt, majd mivel egy hegyi törzsből nősült és felesé­gének családjával együtt veszélyben volt, a hegyek közé költözött.
Magya legnagyobb fia, Hunor és a lovasok többsége kelet felé ment tovább, s egy nagy lovas-pusztán felépítették Hunnor városát az Ataisz pusztulását követő 250. holdhónapban, (kb. 19 év múlva). Hunnor város a mai Mongólia déli részén, a Hun­nor, azaz Hun-tó térségében feküdt. Később ezen terület sivataggá változott.

Évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásaikat. A gazdagabbak le­telepedtek Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében, szegényebbjeik a rokon agaba-népek felé, keletre vonultak, ahol gyérebben lakott területek ígérkeztek.
A Hangún (Sárga) folyó mellett élő, őshonos két népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 000. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét. A hunok embersé­gesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hó­nap múlva - hun nőkkel való házasságkötésük után - valamennyit felszabadították.

Az ajnó törzsek, látva a jóindulatú bánásmódot, szövetségre léptek a hunokkal.
Később az ajnók a jürcsikektől is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szaba­don bocsátását. Amikor Jümmön vezér ezt megtagadta, a rokonságba került hunok segítségével elűzték a jürcsikeket Hangún térségéből. A szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24 000 ifjú hun harcos, a Hunnor biro­dalmi központ jóváhagyásával az ajnókkal összeházasodott.

A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyó-ka-nyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét. A tengeröböl síkságon élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kap­csolatot, s velük cserekereskedelmet folytattak. Az agabák az itt töltött ezer esztendő alatt megsokasodtak. Az észak felé terjeszkedő kínajokkal gyakorivá váltak háborús­kodásaik, s végül a kínajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agába nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül.

A többségükben hajón menekülő rokonok magukkal hozták legértékesebb áruikat. Élelmük hamar elfogyott és tél közepére helyzetük aggasztóvá vált, éhínség fenyege­tett. Az egyetlen számbavehető élelem a medve volt, de ennek vadászatát a hunok hite tiltotta. Az őshazából hozott hitük szerint a halász-vadász hunok hittek a medve égi eredetében. A medvék így igen elszaporodtak, s ínséges időkben az emberekre is veszélyessé váltak. Az agabák és a kézműves úzok nem voltak medvetisztelők és egy alkalommal egy túl harcias mackót leterítettek és egy ünnepélyen megettek. A hunok csodálkozva látták, hogy ezért nem sújtotta égi büntetés a medvehús-fogyasztókat.

Ez az eset, ismerve az őshaza regéit, új ötletet adott Agabának.
Ordoszba téli vásárra jöttek össze a hun törzsek sámánjai.
Agába felvilágosította őket: istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult a vadászat, amikhez Agába népe a medvék elejtéséhez újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöl-tétől-holdtöltéig tartott. Ezen idő alatt - Agába javaslatára - megalakult az Öregek-Tanácsa, a huszonötödik napon pedig létrehozták a hunok törzs-szövetségét, 24 törzs részvételével. Példának őshazabeli szokásukat vették.
Egyeztették mitológiájukat és megszervezték a törzsszövetségek rendjét. Agába ja­vaslatára újrakezdték az időszámítást, mivel a teleholdak holdév számlálása - a gya­kori ködök miatt - nehézkes és eltéveszthető volt. Ezért mindenki egyetértett azzal, hogy egységes időszámítást kell bevezetni.

Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968. holdévet írták (Kr. e. 4040-ben). Az új időszámítás szerint egy esztendő az egyik medvetortól a másik medvetorig tartott, tehát az egyik téltől a másik télig. Az első törzsszövetségi fősámán Agába lett, aki írá­sukat is megreformálta és az általa alkotott rovásírást általánosan bevezette a sámánok körében. Az Ő javaslatára kezdték el írni történelmüket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzs-szövetség eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Ezért történetírásuknak ,,Arvisura" azaz ,,Igazszólás" nevet adták és ezeket Agába törzsének Ataiszból hozott aranylemezeire rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. A fősámán mellett mindig rovósámánok működtek, mivel a fősámá­nok látása idővel meggyengült.

Legelőször közösen lerótták Ataisz hitvilágát. Uzon nem szívesen vette, hogy az isteneik, azaz az Égiek kérdésével sokat törődtek. Uruk népét például a 24 törzs kö­zül egyedül a baszkor törzs, azaz a baskírok legkisebb fátriája (nagycsalád) nevezte szumírnak. Az isteneik himnuszait mégis lerótták. Ez a rovósámánok között vissza­tetszést váltott ki. Hunnor városának gazdagjai rokoni kapcsolatok révén Uruk népé­nek vallását követték. Gyermekáldásuk kicsi volt.
Az újonnan alakult 24 Hun Törzsszövetség ellenben szakított minden gátló aka­dállyal. Bár Ataisz regevilágát megörökítették, de ezen, időszámítás előtti 4040-ik év­től eredetiben írták le az ősi rovások minden egyes regéjét. Mivel az Ordosz körüli település lakói úzok voltak, a rovósámánok mindig az ő nyelvjárásukkal rótták le az újabb Arvisuráikat. Nyelvük az úz nyelv, amely az évezredek alatt keveset változott, amit ma magyar nyelvnek nevezünk
 
 
0 komment , kategória:  PALÓCOK ATAISZ ReGÉJe  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.