Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
J Mór
  2011-07-30 18:42:48, szombat
 
 
........



Jókai Mór - Az arany és az ember

Te úr vagy a földön, és én halott
A föld alatt; por, csöndes és szegény.
Nincs ott különbség a porok között,
Minden sötét a sírok éjjelén.
Te fölkutatsz, s földedre fölviszesz,
A mindenen ott urrá leszek én -
Te meg helyembe fekszel, s por leszesz
A föld alatt; por, csöndes és szegény.

Link




xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx






Jókai Mór - Régi dal, régi dal

Régi dal, régi dal, régi dicsőségről!
Fényes napnak ragyogása rózsafelhős égből.
Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül,
S a dicsőség hova tünt el a szép magyar földrül?

Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga,
Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga,
Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek,
A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek.

Örömmel jött a jóbarát örömek házába,
Reszketve jött az ellenség siralom harcába;
Fejedelmek kezeiket nyujták szövetségre,
Ki meg dugta mind a kettőt háta mögé, félve.

Tudós urak tudományát arannyal fizették,
Magyar nemzet virulását világnak hirdették,
Merre nap jár, merre hír jár, három tengerpartnál
Boldogabb nép, délcegebb nép nem volt a magyarnál.

Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül;
A dicsőség hova tünt el a szép magyar földrül?
Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről:
Régi dal, régi dal, régi dicsőségről...

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
x
  2010-06-24 16:24:28, csütörtök
 
  Gombás Imréné Klári küldte az IWIW-en...... ........... .............#69016. 2013. december 16

...... .........



Jókai Mór - A magyar nyelv ismét itthon
.
Hozott az ég! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv!
Lelkünk lelke, szivünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
.
Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy irjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
.
Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
,,Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám."
.
Szállj a jó táblabiróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és ujságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
,,Beszéltem a magyar nyelvet,
De biz én nem olvasgatám."

Link

 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
J Mór
  2010-05-06 11:21:49, csütörtök
 
  Jókai Mór - Kukacok versenye

vagy ki a legjobb barátja a fának?

Hernyó ...... ........



Enyim a fa! Ez már megíratott.
Tessék megnézni karcsú gallyait,
Az én "gyűrűmet" tetszik látni ottan,
E gyűrűvel van eljegyezve ő.
Ha a tavasz jön, én vagyok a legelső,
A zöldülő fát aki felköszönti.
Minden levélről, amit ő kihajt,
Legpontosabban lajstromot viszek:
Körülnyírom; könyv nélkül megeszem;
Én őrködöm fölötte: engemet
Le nem ráz róla semmi fergeteg;
Ha szél jön, én belékapaszkodom,
hogy el ne döntse, s hogyha jő a tél,
Én akkor is a fát el nem hagyom,
Reá kötözve élek, rajta csüngök,
Leghűbb lakója fának én vagyok.

Ilonca...... ........... .....



Amit előttem szóló dikciózott,
Az szép beszéd, de nem más, csak beszéd.
Hogy ő a fát szeretné? semmi sincsen!
Szeret bizony zabálni, gyomra táját
Megtölteni. Ebben nincs semmi érdem.
Óh én mi más vagyok! Én kultiválom
Az ifjú sarjat; óh én nem vagyok
Szorulva arra, hogy levélt egyem,
Én bölcsen az egész gallyat lecsípem,
Mikor még gyönge hajtás, hogy legyen
A fának szép alakja, termete.
Ha van kinek sorsát köszönheti
A szép gyümölcsfa, úgy az én vagyok!

Cserebüly...... ........... .........



Mi szörnyű próza, amit itt beszélnek?
Nyirbálni! Szép kis hivatás! Nekem
Nincs semmi kedvem ahhoz, őseim
Nem így oktattak. Én nem így tanultam.
Engem csak a virágok érdekelnek.
Éltem csupán poézis! amidőn
Virágait kinyitja a gyümölcsfa,
Tudom, hogy értem nyílnak ők csupán;
Én akkor a virágkehelybe búvok
S élek csupán szerelmes mézivel.
A fának költészetje én vagyok!

Darázs...... ........... .......



Ekh, félre innen, mars! dongó poéte,
Virágevő! Nem tudja a világ
Tán, hogy csupán azért dalolsz virágról,
Mert benne méz van, amit megzabálj?
A fának jóltevője én vagyok,
Mert amikor gyümölcse jól megért,
Nehogy letörje ágát terhivel,
Kirágom én, és így megkönnyitem
Én a superplusról gondoskodom
S ez nékem régi szerződésem így.

Penészféreg...... ........... ........... ........



Kikérek minden ílyen disputát,
Önök mindnyájan jött-ment indigénák.
De aki önmagától megterem
Levélen, ágon, az csak én vagyok.
S hogy áldás van dús nemzedékemen,
Annak tanúja az, hogy: sok vagyok.
Engem csak akkor látni fán, midőn
A fa beteg; tehát én ápolom.
Mézharmat amikor hull, ott vagyok,
Csak én vagyok hát édes gyermeke.

Áska ...... ........... .............



Hiú dicsekvés! Ritka érdemekkel
Sűrűen kérkedő tányérnyalók!
Nem így cselekszem én: a földbe élek,
Szerényen eltakarva működésim,
S amíg ti ott fenn bőven versenyeztek,
Addig titokban járok én alant
És őrködöm a fának gyökerin,
Akik hogy tőle el ne szökjenek,
Én őket szépen rendbe vagdalom.

Szú...... ..........



Ilyen bolond a nép! Ím látni most:
A külsőségen kapkod mindegyik.
Pedig a fának híve én vagyok,
Csupán csak én: igaz kebelbarát,
Ki belsejének titkait kutatja
S a legtitkosabb baját is ismeri.
S még akkor is, midőn kiszáradott,
Midőn rossz sorsra jut, még akkor is,
Én, a kitartó hűségű barát,
El nem hagyom, sorsában osztozom;
Azért a hű szú, óh csak én vagyok
Óh szép fa, óh hazám! leghűbb fiad.

.1.Link

.2.Link

.3.Link

.4.Link

.5.Link

.6.Link

.7.Link

 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1356
  • e Hét: 1356
  • e Hónap: 16995
  • e Év: 50391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.