Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2012-10-17 19:21:40, szerda
 
 
Petőcz András - Magas, éneklő hangon

magas, éneklő hangon
a computerszövegekről
beszél nekünk egy svájci
és szőrös fiatalember,
már nem is olyan fiatal,
negyvenöt év körül járhat,
szőrös a keze, a nyaka,
sűrű, tömött bajusza van,
az állán pedig erős,
borotvált szőrzete, kemény
izomzatú, szemüveges,
férfias ráncokkal az arcán,
ráadásul emilnek hívják,
szóval kemény gyereknek
tűnik, csak a hangja
olyan, mint egy herélté,
ezen a magas hangon
tart előadást a számítógépről,
a computerirodalomról, arról
beszél, hogy a jövőben hiper-
szövegek fognak születni,
egyszerre több dolgot olvasunk
majd, és nem lesznek könyvek,
csak számítógépek lesznek
körülöttünk, minden szöveg
számítógépre kerül, és ott,
a számítógépen majd lehívjuk
a különböző szövegeket, meg
persze az internetről is lehívjuk,
és amikor lehívtuk, akkor majd
jól érezzük magunkat, és elolvassuk,
és a computerszövegek tulajdon-
képpen hiperszövegek, mert
egyszerre lehet majd több változata
egy regénynek a számítógépen,
és majd mindenki azt a változatot
olvassa el, amihez kedve van, így
nagyon demokratikus lesz az irodalom,
és mindenki maga fejezheti be majd
a szövegeket, a regényeket meg
a novellákat és a verseket, de
ezeket már nem is így fogják hívni,
a műfajok is megszűnnek majd
meg minden, és az nagyon érdekes
lesz, ha majd így fognak élni meg
írni meg olvasni az emberek, emil
már nagyon várja azt az időszakot,
mert az még a mostaninál is izgalmasabb
és érdekesebb korszak lesz, pedig
már ez a mostani is nagyon érdekes
meg izgalmas is - - -


 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-11-29 08:37:13, kedd
 
  Petőcz András
Nyári ruhás nô portréja

Durván tolakvó és valószerűtlen
kelttészta képébôl csodálkozó szemek,
cipel vagy százötven kilónyi termetet,
elfáradtam, ahogy megkerültem.

Piroslik az arca, örök fényben ragyog,
szája be nem áll, magyaráz csak mindég,
annyit tud beszélni, hogy azt alig hinnéd
nem is nagyon beszél, éppenhogy csak gagyog.

Rohangál, tesz-vesz, magyaráz és érvel,
s felémtolakszik gyönyörű, egy méter
széles, lenyűgözô fenekével.

Ezért születtem meg, talán erre vártam,
hogy eljön s feldíszíti zizegôs ôszi tájam
virágmintás, nyári ruhában.

 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-10-31 14:33:02, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-11-19 11:42:40


Petőcz András -
Talán az lesz a haza

Csak erre jó a gyalog. Lépked sietve, ha van
neki lépés. Ha van neki tér. Csak lép, benne
a térben. Menekül. Futása ez a gyalognak.

Csak a menedék. Hiánya van a menedéknek,
a gyalog hiányolja a menedék-lehetőséget
abban a nagy-nagy szomorúságban, ami.

Abban a nagy-nagy szomorúságban, ami
mostanság körülöleli, abban a hidegben,
ami itt, a térben, ha van neki tér, ha van neki itt.

Most nem a menekülés, csak a hazatérés
a fontos. A gyalog remeg, remegve lép,
lépked, gyalogol, várja, hogy eljön a haza.

Átöleli őt a haza. Gondolatban. Szép a hó,
ahogy hullik a térben, egyre több hóhullás,
a gyalog fáz, miközben siet, a hóban, remeg.

Mi ez a félelem bennem? Mi ez a rémkép,
ez a testtelen szorongás, mi ez a furcsa semmi?
Miért, hogy csak remegni tudok, miért?

A sötét hóban világít a haza. Fények gyúlnak,
mindenütt, kiabálások, de ezek szégyenletesek.
A sötét havat taposom, dühödten: Miért kell félnem?

A gyalog menekül. Hazafelé siet, árnyékos éj,
feketehó-taposás, csúszik a láb, szinte esik el.
Valami világít. Talán az lesz a haza. Bizonytalan.








 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-10-23 18:48:29, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-11-19 11:42:40


Petőcz András -
Az idegen arc születése

A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből.
Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen.
Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor,
még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen:
mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféle
idegen tenyérre támasztaná a halántékát, és
úgy nézne bele a kamerába. A képkivágás
felveti ezt a lehetőséget is. Az idegenkezűség
lehetőségét. Idegen tenyéren nyugszik, mintha...
Nyugszik, mikéntha Isten tenyerén, mondhatja
bárki is, aki ránéz a képre. Mint valami idegen
tenyér támasztja meg a halántékát - a saját
tenyere. Egy tenyér, ha csattan! Olyan az egész,
mint valami régen megálmodott pillanat, úgy
tér vissza az az egykori tenyér, ott a fényképen,
ide a tükörbe, ahogy figyeli önnön magát.
Abban az arcban még annyi minden más volt!
Még lehetőség volt abban az arcban, ott,
azon a képen. Itt, a tükörben, ez egy másik arc.
Másik arc, ami már nincs is. Ami van - szóra
sem érdemes. Inkább csak fáradt ez az arc,
mint aki azt mondja magában, elfáradtam,
Uram, megérdemli a békés halált minden irnok,
aki éjszaka a papír fölé hajol. Néz a tükörbe,
és hallgat. Néz, aztán nem is néz, csak csukott
szemmel befelé figyel. Figyeli, ahogy történnek
belül, valahol mélyen, a sejtjeiben talán, legbelül
a dolgok. Valami zajlik. Lepusztul az arc, és
a pusztulásban születik egy másik. Idegen arc.
Romos. Mint aki felépített valamit, aztán hirtelen
elpusztította: az utolsó, megszentelt pillanatban.



 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-10-01 11:20:27, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-11-19 11:42:40


Petőcz András -

Az idegen

Ma ismét erő és bizonyosság.
A levegő mozdulatlanságában
egy arc jól kivehető körvonalai.
Bizonyosság és bizonytalanság.

A levegő mozdulatlanságában
egy arc jól kivehető körvonalai.
A kődarab végtelen zuhanása.
Sűrű-kék az égbolt: valószerűtlen.

Az idegen mosolyog,
biccent, a kezével
int.

A kezével int, biccent
és mosolyog az
idegen.

 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-03-20 19:42:03, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:36:53

Petőcz András
Kivándorol az isten

Barátom, az isten
(különben, ismert világutazó),
bőröndjét magához vette:
vonatra száll.

Úgy néz ki, persze,
hogy Bécsben majd megáll.

Bécsen keresztül Párizs a cél,
Párizsból Lille, Brüsszel, London.

Egy kis csavargással enyhít az isten
a mindenféle nyomasztó gondon.

Leginkább, mondja, a mindennapok,
hogy újból és újból csodát kell tenni,
meg, hogy a csoda a semmibe potyog,
mint a guanó.
Lehet itt bármit is szeretni?

És,
teszi hozzá mindehhez az isten,
túlzottan zsigeri a gyűlölködés,
egyszóval,
el kell menni, el kell menni.

Kivándorol végleg az isten,
az ismert világutazó,
vidéki ország,
suttogja magában,
tetőled messzire menni, jó.


 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-03-17 05:12:54, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-11-19 11:42:40


Petőcz András -
Az idegen pillantása

Lépések. Valahonnan. És csend.
Aztán megint. Cipők kopogása,
lefelé a lépcsőn. Megy, lassan
halkul a kopogás, távolodik.

Elnyugszik a csendre. A szív
még dobog, dübörög a szív
az izgalomtól, de a lélegzet
már szabadabban áramlik.

Aztán újból! Hallani, ahogyan jön,
lépeget felfelé a lépcsőn, igen,
jön vissza, visszatér, kopog a cipő
a lépcső márvány erezetén,

kopog, már-már dübörög, szinte,
ott dobog és dübörög az agyban,
egyre közelebb: itt van az ajtó előtt!
Lélegzetfojtva áll a túlsó oldalon.

Csenget. Ajtót kell nyitni.
Kis ablak ki, nyikorog a kilincs,
tekintet a tekintetben:
a szemébe néz az idegen.

Kérdő a pillantása. Számonkérő.
Ő meg hallgat. A szája remeg:
csupán a szája árulkodik. Arról,
hogy mennyire fél.






 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2011-03-16 17:22:27, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-11-19 11:42:40


Petőcz András -
A kínai nő

Biciklivel jár a kínai nő,
nem száll metróra,
busszal sem közlekedik.

Jól beszél kínaiul a kínai nő,
és megtanult angolul is,
meg számos idegen nyelven.

Sanghajban született a kínai nő,
egy toronyház 32. emeletén
élte le túlzsúfolt gyerekkorát.

Most egy vidéki ország
üres utcáin bolyong a kínai nő,
ijedten nézi a kihalt sikátorokat.

Vidéki ország, suttogja bele
az éjszakába az elárvult kínai nő,
és kicsinke kínai szívébe

ismeretlen rémület költözik.







 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2010-08-06 06:32:24, péntek
 
  Petőcz András

Találkoztam a háziúrral

Nagyon kényelmes vagyok mostanában, nem
gondolok a háziúrra, úgy megyek este lefeküdni.
Párnámra hajtom arcomat, és nem jut eszembe
kopasz feje, kövérkés termete, vizenyôs tekintete.

Szokatlan nem gondolni rá. Természetesen
tudom, hogy figyeli minden lépésemet, jegyzi
gondosan, mikor megyek el otthonomból, mikor
és kivel érkezem haza nagyon is késôi órán.

Mégis: valahogy egykedvű vagyok, és nem
bosszankodom többet miatta. Sôt, szinte meg-
nyugtat alig hallható és láthatatlan jelenléte.

Tegnap aztán váratlanul találkoztam a házi-
úrral a lépcsôházban. Zavart volt valamiért és
szokatlanul kedves. Ez elgondolkoztatott.




 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
x
  2010-08-05 11:08:06, csütörtök
 
  Petőcz András
A berlini nô

A berlini nô szôke, magas, sovány
és egészében olyan, mint egy férfi.
Részletei még nôre emlékeztetnek
olykor-olykor, elbűvölten nézed meg

dekoltázsát is, mert naívan azt hiszed,
ott van valahol a melle, ott, a has felett
és a vállak alatt, valahol félúton. Na,
majdnem ráhibáztál, mert a helye, az

tényleg ott van. Ha közelebb hajolsz,
miért ne, nyugodtan megteheted, akkor
látod, hogy valóban van ott valami,

de az a valami is csak része egy sajátos
technikának. ,,Háború van!", súgja a berlini
nô, mire elkapom bámész tekintetem.






Petőcz András

A berlini nô visszatér

Ismét itt van a berlini nô,
annyira vékony, annyira más,
rám néz és mosolyog a berlini nô,
arcában ott van egy ismerôs vonás,

homlokán az a szigorú ránc,
nem leszek soha kezdeményezô,
tiltott itt minden homályos románc,
kikosaraz engem a berlini nô.

Vékony és inas testét, ha mutatná,
melleit keresném, nem találnám.
Megijednék, ha csupaszon látnám.

Kék hajából rám néz a viaszsárga arc,
tenyerébôl valami jéghideg tör elô:
kezet fogott velem a berlini nô.
 
 
0 komment , kategória:  Petőcz András 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.