Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 149 
György Jánosi: Egy régi fotó margójára
  2018-09-23 08:19:00, vasárnap
 
 





György Jánosi
Egy régi fotó margójára



múltunk szétszakadt rongyos kabátként
gyűrötten rojtosan lóg a fogason
álmaink már csak egy összetört tükör
szilánkjain csillognak a földön
amiben hittünk szétfoszlott vászonként
vergődik egy vitorlaárbócon
ami volt elsüllyedt örökre
elnyelte az idő az iszapos mocsár

nem maradt más csak a végtelen csend
a fények játéka a lombokon
az árnyak tánca a fűszálak között
a szél ahogy borzolja a víz tükrét
a hullámok verése a köveken
s egy könyv amiben ott van az életünk

éjszaka aztán letesszük a könyvet
megvarrjuk a szétszakadt kabátot
a szilánkokból kirakjuk újra
a csillogó összetört tükröt
fényes távoli partokról álmodunk
várjuk a reggelt a bíbor napkeltét
s megfoltozzuk a szétfoszlott vásznat
mielőtt feltámad a hajnali szél ...



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Csanád Béla : Misztérium
  2018-09-23 08:00:06, vasárnap
 
 





Csanád Béla : Misztérium



Az életem
részesedés mindenben.
Szüntelen áramlás.
Szüntelen jelenlét.
Szavaim, mint a követek
előttem járnak,
s jelek szegődnek a nyomomba.

Lobogóm
tenyérnyi folt az égen.
Nem felhő, nem fantázia.
Fény és reménység.
Egy ajtószárny.
Egy angyal szárnya.



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Szabó T. Anna : Az ég zsoltára
  2018-09-21 10:45:17, péntek
 
 





Szabó T. Anna : Az ég zsoltára



Perelj, uram, perlőimmel?
Felelj, Uram, felhőiddel.
Mondd, hogy rend van a világban,
felejtsem, amiket láttam.

Nehéz lenni, tudod, Uram?
Szívünk-szemünk úgy tele van
fájdalommal, szenvedéssel,
amit nem érünk fel ésszel.

Körülöttünk annyi zaj van.
A testtel is csak a baj van.
A lélek meg - szent a lélek,
de nem éli a szentséget.

Kő a szívünk, fáradt, nehéz,
szemünk csak a képekre néz,
tükrök közé vagyunk zárva,
nem látunk ki a világra.

Itt lent perbe vagyunk fogva,
perlőnk fölénk magasodna,
túlkiabál, elküld haza,
hiába, hogy nincs igaza.

Perelj, Uram... - Nem, ne perelj.
Inkább csak felhőket terelj:
a változó világ képét -
ezzel hozd fölénk a békét.

Felelj, uram, felhőiddel,
vértezz fel a kellő hittel,
hogy törvényed ne feledjük,
eged alatt legyünk együtt,

tanuljunk világot látni,
indulatainkkal bánni,
nem bújkálni, mint a gyermek,
viselni a közös terhet,

éljük át a mások részét,
legyen bennünk újra részvét,
legyen bennünk hit, alázat.
Égből építs nekünk házat.
 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Pethes Mária: Így szól
  2018-09-21 10:10:12, péntek
 
 





Pethes Mária: Így szól



így szól a mindenség kerekével karikázó
türelmet tanuljatok ha nem akartok
elveszni igazolatlan távollétekben
nyomtatványok viktória-zuhatagában
megbízhatatlan csakazértisek-ben
hitvány hírek tahó üzenetek miatt
lüktető keserűségben az előítélet sarában
a gyűlölet éberségében az indokolatlan
haladékban a neszesemmifogdmegjól-ban

tanuljatok együttérzést ha nem akartok
megsüketülni a jóság köntösére vetett
kockák kopogásától ha nem akartok
elrohadni a semmi falánál gyógyíthatatlan
szellemi szegénységben vagy könnyű pilleként
elégni a remény lámpásainál és nem akartok
odáig eljutni amíg a kényelem bűvköréből
már csak álmaitok szöknek át
zsebükben a megoldások zálogcéduláival
 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Rónay György : Leltár
  2018-09-18 11:29:26, kedd
 
 





Rónay György : Leltár



A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Vajda János: Már lefelé megy éltem napja...
  2018-09-16 10:34:52, vasárnap
 
 





Vajda János
Már lefelé megy éltem napja...



Már lefelé megy éltem napja,
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.

Már nem sokáig láttok engem
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...

S mindattól ami e világon
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...


 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Lakatos Zsuzsa: Embertelen század
  2018-09-11 11:10:26, kedd
 
 





Lakatos Zsuzsa
Embertelen század



Embertelen a század, miben élek,
veszett kincs benne a hit és a remény,
az igaz tipródik, míg nő a féreg,
kényszer alázatban hal el a vélemény.

Ki csodára vár, az mind-mind ostoba,
a lázadás ma már fabatkát sem ér,
gyomok közt a jó szándék is mostoha,
álmok fakult vászna, mi néha megkísért.

De szívem csitult, semmiért nem lázad,
hisz rég túl van az útnak fényes felén,
embertelen, könyörtelen a század,
melyben megkopott és kiégett lettem én.



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Gősi Vali : Hinni még
  2018-09-09 08:34:46, vasárnap
 
 





Gősi Vali : Hinni még



Már nincsenek nagy álmaim, de néha
a nyár dalára ringnak vágyaim,
jövőképem a múltban rekedt,
a közelség a fontos csak; egy új nap,
s megélni a pillanatokat

Felesleges minden álnok jóslat,
elég, ha van kis, halvány remény
hálát adni a pillanatért,
hinni még az égbolt örök-kékjét,
csodálni a tenger türkizét



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok?
  2018-09-08 09:37:09, szombat
 
 





Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok?

Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer emberek lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homokszem nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor...
...kicsi homokszem: - majd én is csillogok.




 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Petőcz András: Megölelt az Isten
  2018-09-08 09:23:28, szombat
 
 





Petőcz András: Megölelt az Isten



Ebben a nagy-nagy rohanásban,
egy pillanatra megölelt az Isten.
Zavartan megálltam.
Magamat magányosnak hittem.

Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm.
Hogy épp nem kellett semmit sem tennem.
Hirtelen azt láttam, valaki jön.
Gondoltam, elmegy mellettem.

Aztán a kezemre tette a kezét,
és hosszan a szemembe nézett:
betakart minket a csendesség,
és hozzám bújtak a remények.

Nem múlik el semmi sem, soha!
A fű kizöldül, büszkén újra nő.
Hogy lehettem annyira ostoba,
hogy engedtem, hogy múljon az Idő.

Csak álltam ott, és beburkolt az Isten,
éreztem, hogy minden mozdulatlan,
és ott volt a nagyvilág! A szemeimben.
És egyedül voltam, végtelen magamban.



 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 149 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 89 db bejegyzés
e év: 1081 db bejegyzés
Összes: 8033 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1450
  • e Hét: 7550
  • e Hónap: 36021
  • e Év: 380642
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.