Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
Bertók László: És semmit sem akar, csak át.
  2018-08-21 08:55:17, kedd
 
  Bertók László:

És semmit sem akar, csak át.


Most így ír verset, hogyha ír.
És fél, mert vádolja magát.
És egyre több lesz a papír.
S ugyanaz marad a világ.

És semmit sem akar, csak át.
Csak úton lenni, mint a hír.
Egy kis sót, egy kis paprikát.
S hogy ne ússzon rajta a zsír.

Aztán úgyis jön a radír.
Kinyitnak a patikák.
Az mar nagyobbat, aki bír.
Az jajgat, akit húz az ág.

S milyen kevés, amit bevált
Míly égető arcán a pír.


Holmi 4. évf. 2. sz. (1992. február)
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Hogy belehalt, az hova visz?
  2018-08-20 10:46:15, hétfő
 
  Bertók László:

Hogy belehalt, az hova visz?


Ha ölébe hullik, nem is.
Csak tapogatja, vacakol.
Mintha minden ujja hamis.
Mint aki elfeledte, hol.

Alig jut szóhoz, hogyha szól.
De amit mond, abba se hisz.
Úgy fekszik le, hogy csomagol.
Úgy ébred föl, hogy csupa víz.

Hogy belehalt, az hova visz?
Meddig ér a saját pokol?
Egy korty nyál? Vagy egy korty kumisz?
Semmi más, csak protokoll?

S most tényleg övé, hogyha jól?
Most nem neki szól a fityisz?


Holmi 4. évf. 2. sz. (1992. február)
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: A saját kárán sem tanul
  2018-07-23 06:49:33, hétfő
 
  Bertók László:

A saját kárán sem tanul


Merthogy akkora legalul,
örökké lyukas, ami fönt.
Kifordul, zuhog, beszorul.
Hízik a kagylóban a gyöngy.

Merthogy előbb-utóbb kiönt,
ha megáll, helyben is gurul.
Kis vödrökben gyűlik a csönd,
nagy cseppekben fürdik az Úr.

Merthogy keresi konokul,
ez is különb, az is különb.
Mint mikor valamennyi húr,
s azt játssza, hogy a zene dönt.

S merthogy mind nyer pici előnyt,
a saját kárán sem tanul.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Intés.
  2018-03-02 07:36:39, péntek
 
  Bertók László:

Intés.


A föld, ezer év délibábja
ráfonódik népem nyakára,
és szívja vérét, fojtogatja.
Ó jaj bekapja, nézd, bekapja.

Dózsa előtt, s utána hányan
buktak el vérszomjas porában,
akik érte rohantak harcba.
Bekapta őket, mind bekapta.

Ma menekül, kit visz a lába
városba: gyárba, iskolába.
Nem érte, ma előle futnak,
míg végére érnek az útnak.

De kit köt tenyérnyi darabja,
azt torkon kapja, fojtogatja.
Szívja a vért, szívja a könnyet.
Ó mivé tettétek a földet.

Ma átok lett minden göröngye.
Jajszó tapad ma minden rögre.
És mindez még nem elég néki...
Népem, szólj rá! szavadat érti.

Ti emberevő vad kufárok,
akik miatt a föld ma átok,
vigyázzatok: a nép szavára
a föld bekapja, aki bántja.

Vése, 1955. márc. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Valahogy át a másik sínre
  2017-08-21 06:05:23, hétfő
 
  Bertók László:

Valahogy át a másik sínre


Valahogy át a másik sínre,
váltó nincs, csak a gyorsulás,
lesni, hogyan csinálja más,
s mintha a lendületed vinne.

Tudni, hogy voltaképpen senki,
hiába tesz úgy, mintha ő,
s hogy közben elfogy az idő,
és megállni se már, se menni.

Valahogy addig, amíg egyszer,
magától másik sínre vált,
s nem is érzed a koppanást,
csak azt, hogy átszakad ezerrel.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Vajon csak az öregség, az idő?
  2016-12-19 06:55:38, hétfő
 
  Bertók László:

Vajon csak az öregség, az idő?


Vajon csak az öregség, az idő?
A tetszik, nem tetszik nehézkedés?
Az agyban a felhő, testben a kő?
A szándék és a tett közötti rés?

Csak a habitus? Az én vagy nem én?
Az érzékekben a pillanatok?
A megfeszül néhány ki tudja gén,
s a meghazudtolni a látszatot?

Vagy a józan ész? Az így úgy a vég?
A mindent befedő semmi? A por?
Az, ahogy megpróbálsz repülni még,
s elszáll a perc belőled, amikor?
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Úgy mégy el
  2016-12-03 07:48:28, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Életed árán
  2016-12-02 08:34:40, péntek
 
  Bertók László:

Életed árán


Megkapaszkodni valamiben,
megfoghatóban, elhihetőben,
annyira csak,
hogy egymáshoz feszülő ujjaid
visszaszóljanak,
bőröd villáma szíven üssön:
még, még te vagy,
benne, de te! hogy körülötted
megperdüljön, mert megakad,
megzavarodik: mégse lenne
tökéletes a folyamat?
hogy a tölcsérből felüvöltsön
a protestáló pillanat,
a halandó különvaló,
aki elhitte, hogy szabad, -
annyira csak,
hogy életed árán megjegyezze
halálodat.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Könyörgés méltó keresztért
  2016-12-01 08:44:25, csütörtök
 
  Bertók László:

Könyörgés méltó keresztért

Kondor Béla: Pléh Krisztus című képére

Atyám nem férek a keresztre
csak útban feléd összeesve
csak repüléshez rugaszkodván
vállamhoz szegve törött orcám
csak hajlott térddel ájulóban
ha már nem vagyok aki voltam.
Atyám ne vígy a kísértésbe
miért hagytál el mondd mi végre
felkészültem kínra halálra
vagyok országod hű királya
mért növesztettél ekkorára
ács fiát ácsok csúfságára?
Tudom könnyebb volt fölcipelnem
de ne dolgoztass magad ellen
én keringek már minden fában
hadd nyújtsam ki bennük a lábam
nőjön nagyra ki vállal téged
küldj rá erősebb ellenséget.
Engem a hiány égbe röptet
ők a nagy szárnnyal söprögetnek
méricskélik szégyenem hosszát
gerincük hozzá igazítják
Pilátushoz mérik az embert
jaj Atyám adj méltó keresztet!


 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Bertók László: Lenn a földön a szó
  2016-01-04 07:45:02, hétfő
 
  Bertók László:

Lenn a földön a szó


Lenn a földön a szó,
december van, esik,
hazudni volna jó,
röpülni egy kicsit.

Azt mondani, rigó
s lehajolni megint,
egy bújó, egy hunyó,
és se bent, és se kint.

Azt gondolni, talán,
és hogy akkor mozog,
s mert csak nő a hiány,
ásítani nagyot.

Azt hinni, hogy galamb,
megsül és berepül,
s ami jön, nem harang,
csak addigra kihűl.

Érezni, hogy halál,
lesni alóla ki,
látni, hogy megtalál,
mert nehezebb neki.

Lebegni, mint pehely,
mely akkor is kizár,
várni, hogy jöjjön el,
mint tavaszi madár.

Dobbal készülni rá,
zenét a földbe is,
túlélni, mondaná,
aki abban se hisz.

Temetni a csodát,
vermelni a jeget,
nézni, hogyan megy át
fénybe az üzenet.

Szó nélkül fogni fel,
tér nélkül vallani,
sohasem múlik el,
csak lesz mit mondani.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2418
  • e Hét: 28754
  • e Hónap: 76118
  • e Év: 1916762
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.