Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Vasadi Péter
  2011-09-06 20:52:10, kedd
 
  VASADI PÉTER versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A csönd mutatja meg_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A figyelem kertvárosa ciklusból_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A fogoly_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A hús elvétetik_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A képed______________________(#)- Gizella Lapu
A köd átvonulása_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A szó 1.______________________(#)- Gizella Lapu
A szó 2.______________________(#)- Gizella Lapu
A szó 3.______________________(#)- Gizella Lapu
A teljességről_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A város kapui előtt_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Azután_________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Átellenben______________________(#)- Gizella Lapu
Bakelit____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Baleset____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Csíksomlyó____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Csomópont____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Egy éj, egy nap____________________________(#1)- Juhászné Szunyogh Mária
Egy igaz senki éjidőn____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Előbb, utóbb____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Elvonókúra____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
E.-nek____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Eső után____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Feszültség____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Firenze____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Francesco____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hadd legyen____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hajnal Kentuckyban____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hogy kell-e álmodoznunk____________________________(#2)- Juhászné Szunyogh Mária
István-zsoltár____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kard jár köztünk____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Keresztény vers______________________(#)- Gizella Lapu
Kezdetben____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kódolt beszéd____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kommentár____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Másé legyen. Más legyen. Legyen___________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mélyúton____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mondják____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
,,Nem akarta a nyelv"______________________(#)- Gizella Lapu
N. I., a miniszterelnök______________________(#)- Gizella Lapu
Parlandó______________________(#)- Gizella Lapu
Punkták____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Richter____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Pörlekedem____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Rap 1.____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Recept____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szent a havon____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tagolt óda______________________(#)- Gizella Lapu
Tartom a kulcscsomót____________________________(#3)- Juhászné Szunyogh Mária
Tested ideje____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tél____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Utoljára a cellában____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ünnepi egyedüllét "______________________(#)- Gizella Lapu
Végidő____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Vihar előtt____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Viszockijnak____________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2011-09-06 12:07:56, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-08-21 08:40:05


VASADI PÉTER
Keresztény vers

járok Benned, köves ligetben
nagynehezen itt is születtem
sziklád tövén egy szakadékban
melyben sötét és ferde fény van
s látok, mint siket, élesebben
szótlanságomat megszerettem
elvetted tılem, szókat adtál
gyümölccsel púpozott agyagtál
vagyok, erıs és oly törékeny
vérem szivárog repedésen
liános erdı, Te, suhogva
körülcsavarsz, de angyalodra
bízod esetlen tántorgásom
tündöklése a földre rányom
mondom mégis beszédem bátran
magam mögé sok rosszat hánytam
odavalók!, súgod nevetve
a rossz a semmi, bárki tette
igen, de égek, pörkös, látod
a bıröm!, jó nagyot kiáltok
visszhangja jön, fénykórust hallok:
ne végy a szádba kócot, langyot
kinek bár páncélajtón zörget
a mélybıl mégis felköszönnek
megvalló düh tör ki belılem
s kaszálok kézzel lábbal körben
tánc ez, talán a Dávid tánca
aranyban, sebbel koronázva
nem fáradok, egy szent fasorban
gyökerek között botladoztam
s kosárra leltem, benne kendı
elrejtve Most-ban a Jövendı
kehelyben Véred, tálkán a Test:
ihass, ehess;
te választasz, de én talállak
jó gazdájára boldog állat
fölszikrázunk, mint két elem
agóniád az életem



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-08-21 08:40:05


,,nem akarta a nyelv"

,,nem akarta a nyelv";
nem akar a teremtés sem;
ami egy, nem áll, nem ül

nem futkos - tehetetlen;
csak van, nem jön elıre
nem hátrál; a súlya erő

a nyelv nem akar- nyílik;
hol árad kifelé, hol ásít
édesen, üresen a valóságra

a nyelv
szabad akarata a
költészet



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-08-21 08:40:05


Átellenben

van, amire áhítozom
pedig ott csak egy gerendát faragnak
a fészkébe, ütemesen sújt le
a szekeréé, éle hasít, foka üti
az arasznyi ácskapcsot a két
gyantaszagú szarufába; mindig
átellenben van, amire áhítozom

itt, bennem sóvárog valaki
én-e, más-e, másik-e? nem tudom
sóvárog boldogtalanul, s amint
elgondol ja magát ilyennek, boldog;
épül a ház, feszesek a falécek
fal tövében málnaszínő cserepek
sorakoznak;

laknak majd a falak közt, tologatják
elhalkult szerelemben a bútorokat:
itt lesz a tükör, ott a karcsú
nádkosár, fönt a fonott lámpaernyı
alatta a mindennapi csobogás
világítja be az ágyalját, az idıt
reggel és este között;

átellenben
van a csönd, súgás, a virrasztó;
ık az a három; a csönd visszahúzódik,
mint olvadáskor a hó
a virrasztó arca felhıvonulásos
s én súgok szakaszonként, szakadatlan;
szó alól kifehérlik az imádság

odaát állnak a falak, vöröslik
a tetı, fényes a kémény
bádogpárkánya, négyoldalt;
itt, átellenben mekkora lobogás

Vasadi Péter: A zendülés vízszaga,
Bp., 2002, Széphalom Könyvmőhely
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2011-02-11 12:16:38, péntek
 
  Vasadi Péter



Kommentár

Kicsinek nagy vagy.
Nagynak itt esélytelen.
Homályosodj a tömjénfüstben.
És ne tűnődj szerelmemen.

*

Az értelem kalaplevéve.
Szakad a hús. Az egység.
Így van pár ezer éve.
S lapos, ami kerek még.

*

Ó, szent Euro, édesem,
mennyi imádód van. Zümmög,
vibrál számító gépeiden
szüntelenül a hozsanna.

*

A csellengő egy százast kért
a sörre; adtam neki ötöt.
Szemében - pálmás sziget -
csillant a zöld gyerekkor,
s eltűnt a kék, a köd.
Majd rám nézett keményen:
Visszakéred?
Nem kérem.

*

Nincs oly messze senkitől az az út,
egy lépés csak körös-körül.
De a léte múlik azon, hogy a kör
izzó közepén föláll-e, leül.



Pörlekedem

Nem nő be a fejem lágya,
igen. Látok esélyt arra,
hogy rám förmedjen az angyal:
Szedd már össze magad.
Beszélsz kéretlenül az öröklétről,
te kishitű, ám az itteni léthez
sincs benned erő. Alázat. Vágy
a Vakrepülésre.

Könnyű neked!
visszakiáltok. Rá vagy kapcsolva
az atyára, te fényláb, fénymell,
fényfejű, aki tud, hogy tanulna,
anélkül, te mindig törvényes
suhanó. Próbáld ölben emelgetni
a szívem, mely súlyos, mint
egy gömbölyű ágyúgolyó.



Viszockijnak

Ki gondol még rád,
te énekes uhu?
Tán Danielle, s ha ő,
kinek a karjaiban?
Ha ugyan él még.
Őserdő-szerelem, hova lettél.
De a hangod, Viszockij, a benyakalt
vodka után rekedten fölfele
kúszott, áttörve s deszkacsutakra
vetve szét a vörös padlást,
s romok s ég közt meglőtt
madárként verdesett, kalimpált
mind magasabbra, s lestük,
mikor kezd végre visszazuhanni,
hogy rántsa a koszlott mélybe
a vassisakos rendet, mely
félelmében mégis elkoptatta
magát, s törte tovább, zúzta
alul a gitárod, jajgatva
recsegett a húrja, azt hittük,
két tomboló markod közt
darabokra esik; ma is
tépi a hangod fülemet.
Elvégezted, amit magadra kiróttál,
te lágy szellő, eszelős kiabálás,
simogató haláltusa, győzelem-
ittas gyűlölete mindenféle
erőszaknak, Viszockij, te szabadság.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-20 06:10:59, szombat
 
  VASADI PÉTER

Baleset

In mem., 1956.





A földön nagy vigalom van,
villám villámra felel,
motorosok bőrbe csomagolva
lesik, merre dörögjenek el.

Fölbukik egy. S mit késéles
szél s puha óra tartogatott
a testnek, belefúr a halál
s búg közben, mint a fagott.

Fölfogtam volna elested.
Nézd, tó-nagy tenyerem van.
Súgtam, de rám se figyeltél; most
itt fekszel darabokban.

Hagyd úgy, szétszórva magad,
szépséged vérben felesel;
várd ki nyugodtan a röptét,
engedd, ha szállnia kell.

Tagjaidat gázos eső veri;
verje, s fölszívja a föld
kegyesen közönyében, míg
bábeli tornya ledől.

Életedet tűzben kiforogtad,
ha szét is esett; én látom,
ahogy távolodol, úgy növekedsz;
csillan levegőben a lábnyom.

Minden idő elmállik az
időtlennek üvegfoga közt,
de a szívmagból kiözönlő test
új, húsa, csontja s a bőre: örök.


 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-18 07:24:56, csütörtök
 
  VASADI PÉTER


A figyelem kertvárosa ciklusból



Senkit se lekörözni.
Mindenki legelöl van.
Sportosan fut az egyik,
a másik lélekszakadva.
Bárkit is ócsárolni?
Helyezgetni ide-oda
a ranglétrán? Rang;
magyar ez a szó?
Létra? Mennybe tart
vagy le a Pincébe.
Lesni, melyik a jobb,
ügyesebb, s ez vagy az
perdül a pénzszagra,
közben száradozik,
életművébe belétúr,
kimetszi belőle az
alvó témát, költögeti,
átírja, szab rajta,
ízesíti, belekóstol;
savanykás a lelet.
Elnyúlik, visszafeküdne.
Kétfelé meredeznek
a bütykös képzavarok.
Mindenki mindent lát.
Csak megszédül tőle,
s behúnyja szemét. Ez
a legrosszabb vakság.

*

E megvasalt hajóládát
elég gondosan kipakoltam.
Ha rajtam múlna, boltos
födelét becsuknám
csöndesen. De valami
megakasztja.
Mintha bedagadt volna.
Csak nem a hajnali
nedvesség, mely a fakaput
tokjába szorítja?
Rántani kellene, s nyílna.
A láda meg csukódni nem
akar.
Jusson eszedbe: ne erővel.
Vasait néha még érinteni
is sok. Jusson eszedbe...
És nincs meg a kulcs sem.
Egy apró, bonyolult zárat
látok rajta: sugárra forog.
Tollam van (akár a gyutacs).
Ütőszeg-sugara nem enyém.

*

Azért rejtőzik, hogy
megtörténhessék.
De ami itt táncol
az orrod előtt,
végbe megy ugyan,
de nem történik
meg.
Árnyékot keres a
valóság, amikor
villog a föl-
cicomázott semmi.

*

Ez, mint akit minden
egyéb untat,
negéddel írja körül
legfrissebb nyomorunkat.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-18 06:44:59, csütörtök
 
  VASADI PÉTER

Rap 1.

elhűlve nézi az ember, gondolván,
nincs az a száj, mely el ne nyílna
lét-örvény-szívta rémületében,
este, látva, amint a jólétben túl-
adagolt Ajrópa kacarászva vonul
föl vacsorázni a fürdővárosban,
enni, miután már délben eltelt
jó falatokkal, s délben, miután
reggel hússal vastagon belakott,
de keményen őröl, ízleli, rágja,
gyűrűs ujja megküzd a beakadt
ételfoszlányokkal a szájában.
s alszik, helyére tologatva a
hájpárnát a saját meg a párja
hasán, a combja alól, s onnan,
ahová elcsúszott, ami álltában
lóg le esetten, és ha lépeget,
ring, reng, súrlódik, elomol;
ott van a tó! ússzál!, szól neki X.
ha bolond volna. hisz a mozgást
gyűlöli épp, s fűződve gumiövbe,
nyaktartó hurkán paskol, evezget,
szundít, ó, a meleg vízben, mely
vadzöld véderdőbe szorítva tegye
dolgát, elvégre azér' van, aktív
izotópja pátyolgassa az élveteget,
ki elpuhított testben, lélekben
ugyanúgy terjeng, mint a kedélye,
szava; nagy, nagy, nagy tagadás
ez.
az ember legelébb Tenmagát viszi
vásárra, önfeledten falja elő-
melegített tányérból a halálát,
mohón legeltetve szemét púpos
tálak csapatán, nem tud magyarul
szót sem, de tagolja susogva a
fémkeretes táblákról, mi micsoda:
maj-pas-te-to-mal tö-mot kat-sa-
sült. s ad neki. vesz öt darabot.
sistergő zsírral lelocsolja.

nem magadat, magadtól kéne meg-
tagadni a háromszorozódást.
szétfolysz, barátom, elözönlöd a
tért, vaskos hó vagy, rátelepszel
a földre, összetottyadhatsz, de el
nem tűnsz, s mint a penészt a nagy
szezonvégi eső, belemos a homokba.

mentsd meg a bőröd, tömlő. mielőtt
kénesre hazudva magad, elsárgulsz.
állítsd meg tétova veszted, kushadt
szívednek nehéz dobogását könnyítsd:
hetenként egy nap egyél nagy karéj
kenyeret, s igyál egy kupa bort.
javallom bűnbánatra a péntekeket.

figyelj! ne tégy semmi olyat, ami
rosszul csöng. kivéve a fölmutatott
vekkert, mely foszforos számjegyeit
rázva riadóztat: fejezd be a romlást.
az igazért menj le kutyába, ha kell,
s hegyesfülű farkas (Mancs) ugatásával
addig rázd csörgetve a láncod, míg

a földre lehull s bele nem fogysz.
azután
fogadd fényleplében az Eljövetelt.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-18 06:25:11, csütörtök
 
  VASADI PÉTER



Szent a havon


Lépdel a talpsebein.
Mintha keresne valamit,
két lábfejére mered.
Háromszögletű lyuk
piroslik rajtuk,
s jobbra-balra, csíkban
folyik belőle a vér
a havazott földre.
Karját széttárja, nagy
vasszög ütötte sebek
mindkét tenyerében.
Ujjai hitetlenkedve
szúrnak a levegőbe,
bal mellére tapad az
átvérzett habitus.
Egyszerre ijedt, eleven
holt, értetlen s didereg.
Reggel van. A völgyben
farkas vékonyítja el
üvöltését. S utána a többi.
Kemény tél közeleg.
Éhes, mint ez az állat.
Egyedül van. Kapkodja
körbe fejét. Nyöszörög:
Bernard, hova lettél.
Testvér, falat kenyeret
adj. Megy ki belőlem az
élet...Megitathatnál.
Mint lőtt róka nyomai,
vöröslenek hóban a foltok.
Megáll. Mereven nézi
a völgyet: csupa fény,
későőszi tűz lángol;
örökzöld gőzöl előtte
behavazva.
Ott az a hókupac.
El kell jutnia addig.
Mezítlen lába iszamos.
A szivacsos hó
kristályosodik.
Kívánja a forró test
láztól rázkódva a vad
hideget. Térdre esik.
Zsoltár susorog benne
kiterjesztett szárnnyal,
mint karvalycsőrű madár
kék égben.
Elterül hosszában a szent
a hódombon. Belesüpped.
Szétvetve a karja. Balra
fordítja fejét, levegőért.
meg vagy szaggatva,
mint az igazság, te hó,
édes szerelem ágya.
Mosolyog... Itt vagy?,
súgja a jégszemcsékbe.
Itt vagyok, súgja vissza
a hó... Boldog. Mosolyog.
Sírva bukik rá Bernard,
csapkodva kifakult
barnán, s betakarja.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-17 21:28:48, szerda
 
  VASADI PÉTER



Csomópont




Nem fölbukkan olykor egy-
egy, elrajzoltan, hajjal
vagy kopaszon, görbe vagy
pisze orral, ránctalanul
vagy varangyosan, mintha
rubeola pöttyözte volna
gyerekként, nem; tolonganak
benned az arcok, akarod
vagy sem, viharos szülési
sebességgel, követni s meg-
gátolni se tudod, bent ki-
béleltek türelemmel, hogy
bírjad az arc-záport, s mint
kőgörgeteg omláskor, élőn
zúdulnak alá benned, haj-
szálnyira pontos fej- s váll-
mozdulatokkal, fénnyel ütve
napon, árnygödrökkel este
a nyírfa alatt, a holdas
kertben, orruk uralta
arcrajzukat feledni, ki-
törölni nem tudod, ők-ké
(ék-kő) lettél, százszámra
jönnek, áttünedeznek egymáson,
mutatják magukat sapkában,
nyakuk puha sálba tekerve,
elsuhanni látod rajtuk a
szerelmet, a kételyt, le-
sminkelt bűneiket, ahogy
alászáll (arcbőrre küldve jelét)
a rejtélyes lent vonulása
a test barlangjaiban; nem
futtatja mondatait agya-
fúrtan, csak néz s befogad
az alázat;
csevegők piaca, elevenszülő,
körfolyosó, pajta s temető
vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-17 09:28:53, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


VASADI PÉTER

Ünnepi egyedüllét

Most ismerem meg, egyedül,
ahogy elszállingóznak,
s mind inkább rövidülnek,
már alig egy ujjnyiak,
mozgó vonalak csak, aprók,
most, az áramló csöndben
fedezem föl, ki kicsoda;
könyörtelen nagyító ez a
távollét; elveszni látszunk
a homokdűnés időben, mégis
itt vannak körülöttem az
enyéim, a jókedvű tumultus,
a mindvégig feledhetetlenek;
néven nevezem valamennyit,
s látom, mily esendők,
azaz, méltók a szeretetre,
mely, mint a ragály, már rég
terjed bennem, nem mértéktelenül,
csak nem tudom - fölfelé -
mennyi s hol húzódik a mérték;
hej, lent, lefelé, a magam
mocsarában hamar ráakadok.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


A szó 1.

Megyek ma is, visznek, járok
kocsin, gyalog, vizesárok mentén;
visz a vonat, gumis szekér.
Szót gyűjt a száj, lassan beszél.

Sok szó hull el, míg keresem
azt az egyet; általában
meg is lelem; legalul van.
Vár, hogy fönti fényre hívjam.

Hol nagy fény süt, nagy az árnyék.
Még mielőtt rátalálnék,
bennem, lappang mindakettő.
Teremtett vagyok s teremtő.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


A szó 2.


Támad a szó vad csapatban.
Ölöm őket, s mint a katlan
- néhányukat megkímélve
s rejtve - öblömbe fogadtam.

Szó cselez, dúl. Szó tolong. Szó
elhanyatlik. Takarodó
lekaszálja. Csak egy figyel
mozdulatlan: jön-e a jel.

Arca sincs kedvenc szavamnak.
Keze alatt többen vannak.
Ez a neve: Eredeti.
Ezredkürtöt adtam neki.

Vagy talán mégis van arca.
Épp csak nekem nem mutatja.
Erősebb, szebb mindegyiknél.
Ő riaszt: most kerekedjél.

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


A szó 3.

Jött a levél: megyünk érted!
Szó ürügyén csöndre kértek.
Sokan ültek egy szobában.
Legszótlanabb, köztük álltam.

Mi most hallgat, mind megszólal.
Tett lesz minden szótlan óhaj.
Világ lármáz itt; ne halljad.
Bizony mondom, ott majd hallgat.

Vittem a szót hátizsákban.
Falukban, tanyákon háltam.
S kipakoltam kézbe-ölbe.
Vinni fogom mindörökre.



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


Parlandó

Vagy luxus-erődöket
építenek, vagy porlandó
házakat döntenek össze;
lőnek lengő ágyúcsövekből
cipruskertre, kútra, gyerekre,
hol pontosan, hol pontatlanul;
de hova hátrálnak majd, mely
falhoz a hősök, a gyávák,
ha egyszer az áldozat
újra meg újra megölve
végképp elszabadul?



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-07 08:19:40


A képed

Mivel a legszebb vagy,
nem lehet ábrázolni.
Nem is szabadna talán.
Hogy láthassalak, elvetem
sorra a képeidet.
Az lát téged, aki
lehúnyja szemét.
Egyedül te vagy a "ki",
meg a "hol". A helyéről
mindent kiszorítasz, hogy
végre megtalálja magát.
Lebegni a "között"-ben,
ez a biztonság. Csak az
alázat nem veszti fejét.
A többi sietve s önként
lecsavarja, s adja bagóért.
Te fiú lehettél, mert
kezdettől atya voltál.
Nevedre ma is a világ
kínosan feszengeni kezd.
Igazad halványsárga,
mint a kenyér. Ízekre
bomlik hatalmad a szájban.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
V Péter
  2010-11-17 08:48:42, szerda
 
  VASADI PÉTER


A teljességről

Az ellentmondás nem vadidegen.
Bennem van. A rózsa kibomlik,
hívja a Nap, gyökere sötét
televénybe lenyúlik.
Azt szívja föl, ami ott van:
elhullott pajor maradékát,
mit a fény átadott a sötétnek,
elrongyosodott szirmot;
a rózsa a titkos bomlás cinkosa
lett.
És ott kaparász a halála is
a tövénél: egy lótetű rágja.
A lótetűt meg kikapja a rigó.
Minden azon múlik: állítok-e?
Ha igen, seregnyi "soha" indul
felém a csápjaival. Ha nem,
ledöngölt nyugalom van.
Majdnem-halál.
Vagy életnek tetsző lét-unalom.
Ezt ömlesztik,
jó zajosan.
S hiába.







Kard jár köztünk

Ha bármit mondhatok, akkor
inkább nem mondok semmit.
Vagy csak a semmit mondom,
miről úgyis kiderül: minden.

Amit megbabonázva akartok,
cifra lehet, mégis
nyom nélkül tűnik el.
A minden és a semmi
(tudom)
eltitkolja rokonságát.

A harc dobogásra rakódott
újabb dobogás. A küzdésből
csöppenként csurran a béke,
s egyszerre megcsillan a tó.
A szenvedély szelíd és sűrű.
Erőszakos a gyönge s kiabál.

Aki lát, lassan hordja körül
a figyelmét. A kiváncsi
tolakszik, vaksi, türelmetlen.
Túl későn érkezik, vagy fut
arrafelé,
ahová már senki se tart.

Egyhelybe' maradj. Várj ki.
Szótlan jár köztünk az igaz-
ság, mint a kard, de nem
vagdalkozik: elválaszt.

Az a kínok kínja, ha vért
szivárogtat a lélek.
A gonosz öl, a szépség sebet üt.
Mindkettő dúlta Pio arcát.





Kódolt beszéd


George Berger emlékének, aki
odaadta életét a barátjáért,
Claude Bukowskyért (a HAIR-ben).

Miért kellett annyi halottat
látnia tizenhétévesen, téli
verőfényben?
Francia pilótát, aki roncsolt
bombázójára fejjel előre
kibukott. Olasz határvadászt
a hóbuckába belefúródva;
jancsiszögekkel csillagozott
bakancstalpát bámulta a fiú.
Angol vadászrepülő siklott rá
a sebesülttel teli pajta előtt,
motor nélkül a Hurricane-jával,
vékony fekete csíkot eresztett,
s a fagyott tóba recsegve bele-
csobbant.
Akkor már nem élt, amikor bőr-
sapkában, nagy szemüveggel a
fején, megcélozta. Fölső teste
az orosz tisztnek az árokban,
szétvetve a lába a parton, arcát
a spenótzöld rohamsisakjába
temette. Állszíja a tarkóján.
Bal karja állt mereven. A fiú
barátja, Csike, jobbjával az
erdőre mutatott: Odanézz!,
könnyedén fordult rá egy két-
csövű Sherman, megsorozta röviden,
s csörögve tovabukdácsolt. Csike,
mintha ledobták volna, a sárba
tapadt. Most nézett oda ő:
a havas fák közül tört elő
vagy tíz amerikai páncélos.
Egyikük tövestől túrt ki egy
magas fenyőfát, a figyelő-
állásból lekalimpált Erdélyfy
repülő őrnagy. Rámentek. Eső-
verte gebe csúszkált, fanyergében,
odakötve imbolygott egy német
tábornok, vérfoltos fáslikba
tekerve jött a bécsi csatából.
Mellette a félvak SS, gyalog,
gyeplőn húzatta magát: Bécs-
újhely óta halott, mondta
nevetve.Ha nem lehet a föld paradicsom,
gigantikus trágyadomb lesz. Nem
látványos a halál, csak a hulla.
Hűvösen nézte a fiú,
hol keki, hol zöld, hol barna
ruhafoszlányban
az összegyűrt emberi testet.
És nem az embert.
Reszket azóta az élőkért.
Figyel, följegyez, óv arcot,
mozdulatot, szájmozgást, lelkük-
szakadt iramodókat. Barázdált
ifjúságába, mint a magot,
valaki sok halottat hullatott.
Most, hogy öreg lett, fiatal.
Majd a halhatatlanba belehal.
 
 
0 komment , kategória:  Vasadi Péter 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.