Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
x
  2011-09-25 20:24:01, vasárnap
 
  Lator László - Hajnali vázlat

Erıs zene kél valahol,
magasra szökken, meghajol,
nagy aranytorkú madarak
úsznak az érett nap alatt.

Nyugodtan ingó távolok
résein rezgı fény csobog,
elindulnak a jegenyék,
karjuk között feszül az ég.

Fel-le mozdul, árad, megáll
sugaras szálain a táj,
tág kévéken az út felett
imbolyognak a tehenek.

Zuhogó hét sugárba nı
a fényes szárnyú telt idı,
hét oszlopa közt zúg a mély,
part nélküli, hatalmas éj.






 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
La László
  2011-09-25 19:51:04, vasárnap
 
  Lator László - Az elhagyott színtér
Ágban, erekben, levelekben*
Testünk felett*

Két napon át rekedten kiabáltunk,
testünk felett jajgatva álltunk,
harmadnap darabokra törtünk,
a nyirkos földön elhevertünk.

Most már kicsit se moccanunk,
érezzük rothadó szagunk,
romlott vérünk fekete tinta,
csírák pattognak csontjainkban.

Fekszünk a fényes fák alatt,
éj, nap szikrázva ránk szakad,
szárnyak suhognak, szél lobog,
vonulnak fémkék záporok.

Tornyot sajdít a messzeség,
sebezhetetlen kék az ég,
zuhog a csillámzöld folyam,
a világ héja ránctalan.

Hát lássatok, hát sírjatok!
Porba jeleket írjatok!
Kín fészke: romlandó husunk!
Kövekhez nem hasonlitunk.





 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
L László
  2011-09-05 13:08:15, hétfő
 
  LATOR LÁSZLÓ
Mi ez az ünnep?

Mi ez az ünnep? Mit keresek én itt
ezen a szürke, nincs-szegélye téren?
Ugyan miért kellett épp ezt a helyet?
Se ház, se domb-völgy, se egy szál
[növény itt,
ki-mi, akinek ebben kedve telhet?

Hosszú asztalok, s itt-ott mintha sátrak,
nagy, össze nem szokott vendégsereg.
Úgy sejtem, hogy se hallanak, se látnak,
ismerısök és ismeretlenek,
feszengenék a rájuk rótt szerepben,
ezektıl is, azoktól is viszolygok.

Nyugtalanít, hogy ezen az egészen
kivül vagyok, hogy nem értem a dolgot,
s nem akaródzik félrenézni mégsem.

Ott ül az asztal közepén, világít
sápadtsága a szők sötét ruhában.
Gyöngédségében van valami szándék.
Néz rám, s értem: valami ismeretlen
helyre kell néma parancsára mennem.

S jól tudom, még ha vissza is találnék
ide, régen nem lesz itt senki-semmi.

Valaki ocsmány átverésre készül.

Talán lehetne még ellene tenni.
Vagy jobb lesz kimaradni az egészből?
 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
x
  2011-08-20 06:14:50, szombat
 
  Lator László



A kezdet

Mostantól már csak a szeszélyes álom
mintáiban fogunk rájuk találni:
elvonultak a cserepes lapályon
a háború utolsó katonái.
A - már úgy tetszik - eltúlozva festett
színpadias díszletek szétdobálva,
a sárga, zöld, a terepszínű testek
elhelyezkednek a tisztább halálba.

Híznak az erjedés bölcs vegytanába
vetett, felajzott létek vad zugokban.
A megfülledt, csípős, fekete trágya
füstölög, már-már sötét lángra lobban.
Sűrű levében a tavalyi szalma:
a maró lúgot ronthatatlan állja
vörheny csigolyák közt okker huzallal
épült másolhatatlan statikája.

Az útfélen a gödrökben a téli
szemét fehér szakállt eresztve rothad.
A Kálvária utca jegenyéi
megint valószínűtlenül ragyognak.
Kijjebb, hol már a város falu félig,
jámbor dicsfényül odakanyarítva
a roskadt háztetők fölé, fehérlik
az ultramarin ég egy ujjnyi csíkja.

Ragyafoltos házakban tiszta szappan-
illat nyirkos dohszaggal keveredve.
A Gödörben harsog javíthatatlan
borisszák rekedt, bikanyakú kedve.
De az idők recsegő hordalékán
keresztül a hűdéses renyheségből
a kékszívű fehér acetilénláng
váratlanul a horpadt ég felé tör.

Verejtékes, borostás Krisztus-arcok
nehéz házi szeszek tüzében égnek.
Gyűrött papírra hevenyészve rajzolt
jövendők, tervek, érvek, ellenérvek.
Száraz szelekben só marja a szájat.
Emészti egymást kétely és reménység.
A gondolat már majdnem megtalálja,
a mozdulat már-már megüli fészkét.

A töltésen túl a gizgazos ártér
görcs fűzfái közt káprázik a hőség.
Derül, sötétül, változik a háttér,
kiválik az egyetlen lehetőség.
Az aluvót nehéz álom csigázza,
törődötten ébred, s az élhetetlen
szerelem szép lenvászon-lobogása
elenyészik a vándorló egekben.






 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
x
  2011-08-15 09:00:00, hétfő
 
 
Lator László

ZSOLTÁR-PARAFRÁZIS



,,Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz;

izzó szén gerjedt belőle. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt."


(18. zsoltár)



Úgy rendeltetett, mindezt látva lássam.

Tenger dagadt, nagy szél zúgása támadt.

Hurkait a halál reám vetette,

megkötözött, csapdába csalt, verembe

ejtett, a Seol megjelölt magának.



Kiáltoztam a szorongattatásban.



Lehajtotta az eget, és alászállt.

Forgó sötétségbe mártotta lábát.

Ahova nézett, tűz támadt, alatta

megindult és kettéhasadt a föld.

A mezőket kénesővel maratta.



Ingott a hegyek fundamentoma,

ami a mélybe zárva, most kitört.



Láttunk olyat, amilyet még soha,

mert iszonyú volt felgerjedt haragja,

füstoszlopot fuvintott fel az orra,

és okádott tüzet fekete szája,

köpött eleven szenet a világra.



Szállt pallosláng-kerubon lovagolva.

Repült, sűrű felleg volt szárnya tolla.

Rejtekéül sötétséget kavart,

és fogható homályból volt a sátra.



És hatalmas fényesség járt előtte,

és hasgatta parázzsal, jégesővel -








 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
x
  2011-08-15 08:52:48, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 07:53:12



Lator László

A víz a víz


a szélben áll két keze röpköd
szélfútta virág szirmai
átlátszóvá mossák a fény
hosszú hullámai

a lepkék megpihennek arcán
mert immár végképp egy velük
erdők vizek vele dalolják
egyforma énekük

a víz a víz a drága víz
partjára száll egy nagy madár
két szárnya közt tarkán lobog
az álombeli táj

a hulló napból visszanéz
csodásan virágzó szeme
nyírfák húrjain zeng tovább
a gyöngyöző zene


1947
 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
x
  2011-07-27 18:26:24, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 07:53:12



Lator László

Áhítat


Hűs víz csobog. A templom
ragyog a ritka ködben.

Felleg jön messziről.
Felegyenesednek a füvek.
Felleg jön, fehér, mint a gyolcs,
angyalok suhannak.

Ez az áhítat ideje,
névtelen alázat.

Harmat hull,
énekelnek a hegyek és a fák,
galamb száll, lélek madara.

Ez az áhítat ideje,
ez a titkos fény ideje.

Szemünk virág, szeretetünk
világít, mint a csillag.






 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
L László
  2011-02-23 18:03:11, szerda
 
  Lator László: A rád zuhant idő alatt







A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.


Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.


S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem - kívülem
külön formádat éled.


A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.


Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.


S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.


De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.






 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
x
  2011-02-22 19:55:37, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 07:53:12



Lator László

Félelmes napok


Bozontos csend és félelmes napok.
Rózsára, tóra, darazsakra,
álmodban fenyvesekre révedsz,
sűrű lánggal égnek az árnyak,
villog mézszínű gyanta.

Virágok arcukat eltakarják.
Szikrák pattannak hűvös égen.
Lélegzetvisszafojtva hallgatózunk.
Vadlibák, halott nádasok
sárgán úsznak a szélben.

Este Isten zajtalanul bolyong.
Dombok háta vérben tündököl.
Megindulnak a rozsdaszín hegyek,
és fák szívében tűzzel felparázslik
az irgalmatlan fény, a kínzó mély gyönyör.


1947

 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
L László
  2011-01-20 23:41:22, csütörtök
 
  Lator László

A HERCEG HALÁLA



,,...úgy érezte, hogy széles, egymásra torlódó hullámokban hagyja el az élet..."

(Giuseppe Tomasi di Lampedusa:A párduc)



Hát persze, tudta, így kell lennie.

De ki gondolja: ott van már mögötte,

egy órányira, egy lépésnyire?

Hogy vele is megeshet: szégyene

kitetszik, billogát már rásütötte?



Hát persze, tudta, fárad az anyag,

ma itt bomlik meg, ott feslik ki másnap,

most itt hátrál meg, most ott adja meg

magát az erőszakos rothadásnak.



Előbb csak bent, csontokban, szövetekben,

de nemsokára majd kiütközik,

és megroncsolja jóvátehetetlen

formáit, látható vonásait.



Hiába, hogy kemény alapra épül,

nem őriz meg magából szinte semmit,

itt behorpad a hús, ott kitüremlik,

és ismerős arcát elveszti végül.



Hát persze, mindig jött egy-egy előjel,

hangok, neszek. De győzte még erővel.

Most elnyomhatatlan, most egyre hallja,

hogy fut ki végképp az élet belőle,

nagy hullámokban, zuhogó morajjal.



Eloldva inog a terasz, a tenger,

hogy nagy testét még egyszer megmutassa,

mozgó tükrökkel, égő cserepekkel

villog a mozdulatlanul futóra,

mielőtt még a káprázó magasba

vonja fordított gravitációja.







 
 
0 komment , kategória:  Lator László 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.