Belépés
cipiripi.blog.xfree.hu
"Az élet értelmét nem keresni kell, hanem neked kell értelmet adni az életnek." A. Ilona
1961.11.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
ketten a tükör előtt...
  2018-04-16 20:54:08, hétfő
 
  B. Radó Lili: Ketten a tükör előtt

Nézz a tükörbe: hajam őszül,
a szemed alján szarkalábak.
Nézésed már nem harcos nézés,
s az én szemem is könnybelábad.

Fehér kendővel intek Feléd:
Kössünk békét, én régi párom.
Így, deres fejjel, visszanézőn,
mért harcolunk még mindenáron?

Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.

Mikor fogjuk szeretni egymást?
 
 
0 komment , kategória:  Tükörben  
tükröm, tükröm...
  2018-04-15 12:05:12, vasárnap
 
  Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon?

Tündöklésem szép idején
nem néztem a tükörbe én,
két kisgyerek szemefénye
volt az arcom tükörképe
s szólt a szívem:Édes lányom,
ki a legszebb a világon?
Te vagy a legszebb, anyám,
hidd el nékem igazán!

Édes fiam mondd meg nékem:
ki a legszebb e vidéken?
Édesanyám, Kedvesem,
nincs nálad szebb, senki sem!
Csillagtükrön néztem arcom,
mint egy tündérkirályasszony,
aki hol volt... hol nem volt. ..
de ez nagyon régen volt.

Fiam elment messzeségbe,
nem nézhetek a szemébe
s másnak mondja: Kedvesem,
nincs nálad szebb senki sem! ...
Kislányomból kisasszonyka,
csillagszeme rámragyogja
mint egy fényes tükörkép:
Szebb a jóság, mint a szép!

Tó tükréhez megyek s kérdem:
ki a legszebb a vidéken?...
Tó tükrét a szél kavarja,
arcom girbegurba rajta ...
Hamis a tó! Futok messze,
csorba tükör a kezembe,
csorba tükör felel nékem:
Nem az vagy már, aki régen!

Kedves, öreg Szülőanyám,
Te mondjad meg, de igazán,
elhervadtam, csúnya vagyok?
Édesanyám szeme ragyog:
Hidd el nékem édes lányom,
te vagy legszebb a világon...
S ahogy szólott, könnye fénylett,
arcom benne tündérszép lett.
 
 
0 komment , kategória:  Tükörben  
felelj, tükör...
  2018-04-08 14:19:12, vasárnap
 
  Szabó Lőrinc
A tűkör vallomása

- Azt mondta, hogy hű s igaz, mint a tükör.
Beszélj magadról: felelj neki, tükör!

- Elkapom arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger színe,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.

- Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör.
Szólj még magadról: felelj neki, tükör!

- Égsz, átgyúlok és hideg maradok,
sírsz, visszasírok, s mégis hazudok,
szolgádnak hiszel s nincs hozzád közöm,
felszínem ábránd, mélységem közöny,
tükör vagyok, nem sejted, mily csodás,
megfoghatatlan, tiszta látomás,
mert látomásod is visszaverem,
nem érezlek, nincs emlékezetem,
agyonlőheted előttem magad,
kihullsz belőlem, mint a pillanat,
kihullsz, nyomtalan, üresen, bután,
mint az öröklétből a földi árny.
 
 
0 komment , kategória:  Tükörben  
törött tükör...
  2018-03-26 20:04:08, hétfő
 
  Törött tükör szilánkjai között keresem az arcom.
Néha gyereknek látom, néha végtelenül öregnek.
Néha vágyom, hogy közelebbről vegyem szemügyre.
Tisztuljon a kép. A vérem fröccsen az ezüst üvegre.
Szétkenem ujjaimmal, s a pirosló nedvek közé hunyom le szemem.
Még érzem az akác illatát az éjszakában, a terasz magányában.
Még látom a mezőn át robogó vonat ablakaiban a fényt, csak az alagút végén van sötét.
Vak sötét.
Néha eldobnám a bölcsességet, mely nem tudom, honnan az enyém, talán nem is az enyém.
Néha újra kezdeném. Tanulni járni, beszélni, érezni, dönteni.
Már elröpít egy álom, melyben nincsenek képek, sem hangok,
sem illatok.
Csak fekete üresség.
A törött ezüst is csak fekete kövek tömege.
Megalvadtak rajtuk a cseppek, s alszom.
Nem tudom, mikor, s mire ébredek.
Vár-e ébredés, hajnalhasadás, madárcsicsergés,
döntés vagy csak egy aprócska lépés, mely előbbre visz.
Csak egyet lépni. S feledni. El. Mindent, mi szétzilálta életem.
Nyújtanám még erőtlen véres tenyerem, de nincs.
Nincs reményem. Csak a végtelen. Melyet nem lelek.
Lehelem lelkemet suhanni a vonat után át az éjkék mezőn szabadon,
járatlan utak fölött lebegve, vakvágányoktól távolra kerülve.
El. Messze.
Meglelni a végtelent, melyből születtem, s meglelni, mit kerestem...
Elfeledtem, mit kerestem...
Összekulcsolt ujjaim könnyek mosdatják, s félelem ölel.
Félek, örökre elveszek.

Besenyei Zsuzsanna



 
 
0 komment , kategória:  Tükörben  
tükörben...
  2018-03-25 18:45:41, vasárnap
 
  Hányszor feküdtem már összetörve,
mint padláson felejtett, repedt, fületlen bögre,
ki senkinek nem hiányzik már.
Mennyit sírtam száz és száz hibámon,
vagy hogy a nagy mozaikból nem hiányzom,
és kikopott belőlem az összes régi nyár,
hisz' aki fontos, az se kiált értem.
Aztán valahogy mindig, rendre visszatértem,
összezúzott tükörképem apránként kisimult,
s a fényesedő holnapok friss hangjai közt
távolba veszett és elcsitult a múlt.

Sárhelyi Erika: Tükörben



 
 
0 komment , kategória:  Tükörben  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 89 db bejegyzés
Összes: 195 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 10
  • e Hét: 369
  • e Hónap: 1022
  • e Év: 19702
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.