Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
x
  2012-10-30 11:14:16, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-21 13:30:44


Krausz István: Kutyavilág

Görnyed a hátam, reszket a kezem,
Munkámból jövet-menet éhezem!

Csak ámulok a sok-sok gazdagon:

Övék az érdem és a jutalom.


Szerencsés emberek! - értelmezem -

Mert éppen jókor voltak jó helyen!

Hogy mikor jött el ez a pillanat?

Nem tudom, mert tettem a dolgomat.


Nagylelkűségük is határtalan,

Segítenének ők mind boldogan,

Mert a közösből, amikor lehet,

Némelyik egy-egy koncot odavet.


De jó is annak, aki adni tud!

Akiknek extra luxusokra jut,

Jóformán én még kapni sem tudok,

Várhatják tőlem, hogy majd én adok!


Hát ide jutott a világ maga!

Mondják is, hogy a pénznek nincs szaga!

Mert azt egy kutya sem szagolja ki,

Amije van, az miből van neki?


Legfeljebb amim nincs, azt elveszem,

Ezáltal meglesz majd a kenyerem,

Hisz ez a játék oda-visszajár,

Végül úgyis én vagyok a betyár!


Nekem virít a rács az ablakon,

Engem ítél el minden hatalom,

Én vigyorgok a lap hasábjain,

Mert én vagyok bent, és ők odakinn!

 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2012-10-28 09:28:40, vasárnap
 
  Krausz István

Az volt a jó

Az volt a jó, mikor nem létezett
Se nyíl, se kard, se szörnyő gépezet.
Nem borította szmog el a napot,
Mikor még minden ember jóllakott.
Amikor egy tál volt az asztalon,
Egyformán ültek mindkét oldalon.
Nem volt erıs és nem volt gyenge sem,
Ahol nem maradt senki éhesen!
Mindenki tudta, mit kell tennie,
Nem leselkedett soha senkire
Sem az ármány, se gonosz indulat,
Tudták merre van kelet és nyugat.
Nem volt kiváltság, felsıbbrendőség,
Még nagy viharban is kék volt az ég!
Nem járt a szél a futóárkokon,
Nem állt senki a barikádokon,
Nem volt ırszem, nem volt besurranó,
Nem volt mocsok és fehér volt a hó.
Mikor az ember még nem kéjjel ölt,
Amikor még nem hatalomra tört,
Ha néha bár ejtett egy-egy vadat
Az életért, ha kellett a falat.
A nyugalom, a béke néma volt,
A megnyugtató csend távolra szólt!
 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2012-10-24 05:40:58, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-21 13:30:44


Krausz István: Első szerepem
Az emberiség apró színpadán
Játszottam első, nagy szerepemet,

Publikumom apám és jó anyám

Tiszta, szülői szívből nevetett.


Esetlen, suta lépéseimet

Tapssal hálálta a nézősereg

Mert közben újabb vendég érkezett.

Ahogy mondták: Nagy volt a fergeteg!


Most itt vagyok az élet színpadán.

Vajon nézik-e kusza lépteim?

Minta hallanám, aszondja anyám:

Nézd apjuk! Pisti elindult megin'!


Milyen görcsösen rakja lábait,

Léptei megint mily esetlenek!

Mintha nagy teher húzná vállait.

Hát soha nem nyugszik ez a gyerek?


Megnyugszom én, hisz lesz idő elég,

Ha összejön megint a kis sereg.

De addig még egy pár szót szólanék,

Míg elsodor a mesés fergeteg!


 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2012-10-19 08:46:30, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-21 13:30:44

Krausz István: Szigligeti varázs
Beláthatatlan dzsungelekben
Nincs haragvóbb zöldáradat,

Amint sétám közt elmerengve

Nézem hatalmas fáidat.


Arborétum, nagy kert varázsa,

Amellyel tárulsz énfelém,

Mint a természet főszabálya

Újult erőt öntesz belém!


Esterházyak kóbor lelke,

Szigliget gyöngyszem burka vagy!

Már ott jár fönn a fellegekbe'

Ki a várból nézi arcodat.


Úgy ölel a Balaton karja,

Mint féltő anya gyermekét.

Engedni akkor sem akarja,

Ha ráborul a mély sötét.


Nem lát, aki nem látja benned

A hálás isteni csodát,

Akkor is lesz mit ünnepelned,

Ha többé már sohase lát!


Mert a varázsod hordja mélyen

Legszebb emlékei között,

Összes zugodnak édenével

Élsz benne mindenek fölött!



 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2012-03-09 13:30:01, péntek
 
  Krausz István

Falusi emlék

Lankások közé rejtett kisfalum!
Ha arra járok, felderengenek
Pipázó házak téli képei
És a nyárvégi, fáradt emberek.

Mind ott vannak a zörgı szekerek,
Zápor utáni mélyre vájt nyomok,
Házak elıtti, festett kispadon
Tarka csokorban ülı asszonyok.

Napbarnította, megtört arcukon
Ott van a hit és minden esemény.
Nem siránkoznak fáradt tegnapon,
Holnap mindig lesz megújult remény.

A sok szerelmet látott utcasark.
Pislákolva egy oszlopról neszel
Ha alkonyatkor jobbra- balra néz,
De a titokból mit sem árul el.

Egy-egy megrogyott háztetı alatt
Hány nemzedéken voltak boldogok!
Pajkos gyerekek lábai nyomát
İrzik a gyommal benıtt udvarok.

Sok szép emléke ma is bennem él,
Bár koptatja az elfutó idı,
Egyre szőkül a kedves kis falu
És mind nagyobbá nő a temető!




 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2011-11-12 18:14:33, szombat
 
  Krausz István -
A rend lelke

Ma békesség van mindenen,
Mit égiek ezer szeme belát.
De kell is, hogy ez így legyen,
Összefogni a nagy harmóniát.

Azúrkék, pıre ég alatt
A csendre ültek rá az angyalok,
Hogy kiosszák a díjakat
Érdem szerint, ki és miért kapott.

Nagy volt a tét! A fıhelyen
Foglalhat majd egy párnás széket el,
Kit átsegít a küzdelem,
S a túlvilágra méltán juthat el.

Mázsás, tehernyi gond alatt
Sok aspiráns ma még nem élte át,
Mit rejteget a gondolat,
Amely kacéran ássa bánatát.

Kit érdekelne bármi más!
A múlt, amely olyan nagyon nehéz,
Ha súlytalan, kimért csapás
Után az ember bátran hátranéz?

Kiválasztott ma Jóska volt.
Megérdemelve trónusra került.
Egy párnásszékért lent hagyott
Csapot-papot, és az összes mütyürt.

Csak az utolsó sóhaját
Vitte magával, mint a lobogót,
Hogy áhítattal adja át
Az illetményt, a nagy útravalót.

Lehet panasza jogtalan,
De megbocsátják lenti bőneit.
Mégsem volt élte hasztalan,
Hisz hátrahagyta nagy keserveit.

Találnak-e Juszticiát,
Ki egyenlı arányban osztja szét
A véres elemózsiát?
Az emberiség átkos szégyenét!


 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
k
  2011-09-11 21:41:02, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-31 13:48:20


Krausz István: Hegyek között

Káprázatban játszott a szemem,
Vagy a káprázat játszott velem?

A vonulat, mint hosszú uszály,

Futott velünk és megnyúlt a táj.

A hegyekből egyre magasabb

Fák közt szűrte át magát a nap,

Rongyos felhőket cibált a szél,

S mint valami kőbe vájt acél,

Fúrta be magát a gyorsvonat,

Felzaklatva az alagutat.

Válaszul, mint vásott gyerekek,

Feleseltek rá a kerekek.

A hangzavar egy-két perc alatt

Mint a hegedűszó, megszakadt,

Ha megfeszül, s elpattan a húr,

Vagy a vonó szőre meglazul.

Szemünk elé hullt a sík mező,

Akárcsak, ha megáll az idő,

Vagy egy jó falat előtt a száj,

Kimerevített kép lett a táj,

S csak az acélkerekek alatt

Sírt a sín és rohant a vonat.

 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2011-09-06 11:55:31, kedd
 
  Krausz István

Karácsonyi fohász

Írhatnál nekünk, Jézusom!
Sokan vagyunk, hisz jól tudom,
Te sem lehetsz ott mindenütt,
Ahol talán a nap se süt.
Oda is jusson el levél,
Ahova nem jutott kenyér!
Épüljön ott is egy Dubay.
Ha kicsit késel, az se baj.
Küldj mindenhova egyaránt,
Tudd meg azt is, hogy kit mi bánt!
Szereteted vagy bánatod
Kell nekünk, hiszen láthatod
Hogy a különbség egyre nı!
Ott is épüljön szebb jövı,
Ahol kihal az érzelem
És a gonoszság végtelen,
Ahol csak önérdek az úr,
Ahol a lélek elvadul.
Kérlek! Hatalmad, hogyha van,
Az emberséget mentsd uram!
Óvjad az ıstermészetet,
Küldd el a békességedet!





 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
K István
  2011-09-04 20:51:17, vasárnap
 
  KRAUSZ ISTVÁN Utolsó sirató

Uram! - ha engem kérdezel,
Ha végre már megérkezel!
Ha tılem akarod hallani,
Mit másnak kellene mondani,
Mert ami tılem árulás,
Mástól csupán egy vallomás.
De mondom, mert egyszer boldog voltam.
Álmomban rangom volt. Ember voltam!

Úristen! - az élet kemény!
Elhagy, megcsal \ remény.
Kilopják zsebünkbıl,a pénzt,
Szánkból a finom falatot,
Nézésünkbıl a látást.
Érzésünkbıl a hálát,
Ha tudunk érezni még!

Nem nekünk terem a jó,
A szép. a nyugodt, a könnyed,
Nekünk a borravaló, ha van!
A bú, a küszködés, a gond.
Sebünkbıl vérezni többet,
Nekünk kell sírni a könnyet.
Ha tudunk könnyezni még!

Nem mindegy, ki milyen szegény.
Vagy pénze ropogós, kemény.
Egyik gondja a megélhetés.
Másiké csak a pénzkeresés!
Márványból palotát, szebbet!
Nekünk meg? - dolgozni többet.
Ha tudunk dolgozni még!

Egyik álma a csontleves.
Ha jut abból, amit keres!
Másik mereng a bánatán,.
,,De messze még a Kánaán!",
És az is, amiért menni kell!
Amit majd holnap bezsebel.
Ha lesz, mit zsebelni még!

A becsület ma már mit sem ér!
Eladó rongy-fillérekér'
Gyalogút vezet át rajta már.
Tapossa, aki csak arra jár.
Kellene valakit inteni!
Vagy talán megmenteni?
Ha van, kit menteni még!

Uram! - itt valamit tenni kell!
Amit még nem herdáltak el,
A nyomor, a jóiéi peremén,
Kárpát-medence középé,
Óvjuk meg népünk szép faját.
Az ezeregyszáz éves hazát!
Ha van, mit megóvni még!
*
 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
x
  2011-09-03 06:22:31, szombat
 
 
Krausz István -
A rend lelke

Ma békesség van mindenen,
Mit égiek ezer szeme belát.
De kell is, hogy ez így legyen,
Összefogni a nagy harmóniát.

Azúrkék, pıre ég alatt
A csendre ültek rá az angyalok,
Hogy kiosszák a díjakat
Érdem szerint, ki és miért kapott.

Nagy volt a tét! A fıhelyen
Foglalhat majd egy párnás széket el,
Kit átsegít a küzdelem,
S a túlvilágra méltán juthat el.

Mázsás, tehernyi gond alatt
Sok aspiráns ma még nem élte át,
Mit rejteget a gondolat,
Amely kacéran ássa bánatát.

Kit érdekelne bármi más!
A múlt, amely olyan nagyon nehéz,
Ha súlytalan, kimért csapás
Után az ember bátran hátranéz?

Kiválasztott ma Jóska volt.
Megérdemelve trónusra került.
Egy párnásszékért lent hagyott
Csapot-papot, és az összes mütyürt.

Csak az utolsó sóhaját
Vitte magával, mint a lobogót,
Hogy áhítattal adja át
Az illetményt, a nagy útravalót.

Lehet panasza jogtalan,
De megbocsátják lenti bőneit.
Mégsem volt élte hasztalan,
Hisz hátrahagyta nagy keserveit.

Találnak-e Juszticiát,
Ki egyenlı arányban osztja szét
A véres elemózsiát?
Az emberiség átkos szégyenét!
 
 
0 komment , kategória:  Krausz István 1.   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 748
  • e Hét: 8286
  • e Hónap: 23925
  • e Év: 57321
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.