Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Messzire nézek
  2018-10-22 08:38:55, hétfő
 
 





Messzire nézek


Október utolsó napjai ácsorognak a küszöbön indulásra várva. Búcsúzkodnak. Talán kevéske melegséget remélnek még, mielőtt átengedik az öreg, agyonkoptatott macskaköves utat a Novembernek. Hátukon a múló idő terhei nehezednek, de megfáradt szemhéjuk mögött fel-felsejlenek a közelmúlt pillanatainak örömfényei is. Bocskoruk talpát elnyűtte a megtett út, pelerinjük kissé már rozsdás, hajnalokban fázósan nyirkos, de az örök megújulás virágai, melyeket a végtelenség hímzett rájuk, sosem kopnak.

Halottak napja közeledik. Soha nem tudom elfogadni ezt az elnevezést. Nekem nem voltak és nem lesznek halottaim, csak szeretteim, akik - bár ebben a percben testi valójukban nincsenek érinthető közelségben - velem, bennem élnek.
Messzire nézek, nagyon messzire, és érzem, hogy a távol itt van, karnyújtásnyira, és még annál is közelebb. Szívdobbanások ritmusa lüktet körülöttem, ráhangolódva szívverésemre.

Nincs szükségem egyetlen napra, amikor emlékezem, mert elválaszthatatlanok vagyunk térben és időben, és ez az érzés nagyon mélyen ül bennem. Általuk és belőlük születtem, a testem az ő sejtjeikből épült fel. Őrzöm, amit kaptam, és igyekszem átörökíteni. Mi nem búcsúztunk el. Én csak elkísértem őket egy útkereszteződésig. Amit érzek nem a gyász komor feketesége. Melegség van a szívemben, helyszínek, történetek, hagyományok, színek, szerető érintések, hangok, illatok, mosolyok - olykor könnyek is - és fény.... Hosszú téli esték, beszélgetések, együttgondolkodás, összekapaszkodás.

Ezzel a melegséggel bocsátom útjára most a távozó októbert, és ezzel várom a novemberi napokat is.
Boldog örökségem van, amelyet óvón ölelek, amíg csak lehet.

*

Édesanyám...

Rád emlékezvén
nem ölthetek feketét -
repülés voltál;
Aranyhíd fölött vittél
fényes sirályszárnyakon.

Erdei B. Ágnes





 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: Ok és okozat
  2018-10-21 12:48:26, vasárnap
 
 





Ok és okozat



Hontalan szavak -
semmibe száguldó
vonat graffitik - súlytalanságával,
ajkakra tetovált mosolyok,
célirányos érzések
lélekbe hímzett ripacskodásával
süllyedünk kódolt keretbe,
majd időnkön túl értetlen eszmélünk
emberi arcokat keresve.

Erdei B. Ágnes









Prófécia


Az ember csak remél, képzeleg, álmodik -
életet, jóságot, szerelmet, hazát -,
állandóságba szövi önmagát,
amíg játszótere holt térré változik.

Erdei B. Ágnes



 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: Fatum
  2018-10-21 12:42:47, vasárnap
 
 





Fatum



Hatalomittas
kimért pusztításaink
végestelenek;
A Minden bocsánatát
égi fohászba szőjük.

Bűneink alól
sem gyónás, sem vezeklés
nem mentesíthet;
Visszafordíthatatlant
szólunk önmagunkra is.

Erdei B. Ágnes

 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: VÁLASZOK NÉLKÜL
  2018-10-21 12:38:55, vasárnap
 
 




ERDEI B. ÁGNES
VÁLASZOK NÉLKÜL



Olyan nap ez is, akár a többi,
áldás és átok közt fogant:
a keleten ébredő hajnali fény,
köd-cseppbe zárta az ős-titkokat
.
Csak egy hűtlen arany hajszál hull le,
alámerült az ezüst patakban...
Csomók maradtak a lét fonalán,
már örökre kibogozhatatlan.



 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: Pasztell
  2018-10-21 12:31:08, vasárnap
 
 





Pasztell



Egy percig tavaszt éreztem.
Könnyű, vízszínű, nyugtató csendek
fehér szirmú finom sóhaját,
ha lélegzetet óhajtva a Naptól
fogadják a fény parazsát.

Egy percig tavaszt éreztem.
Szárnyszegett órák múltba szépültek
a megkopott öreg vánkoson,
míg ébrenlét-álmaim suhantak át
borostás hajnali álmodon.

Erdei B. Ágnes

Kép: webfotó/Szilvásvárad


 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: Én csak...
  2018-10-20 09:00:57, szombat
 
 





Erdei B. Ágnes

Én csak...

a magam módján imádkozom,
de különös fohász az enyém:
az égboltra felhímzett csendem
zsoltárnyi elvarrott költemény.

*

Jelek

hajadon imbolyog az ezüst,
ahogy fáradt fűszál ringatja
őszi hajnal könnyét

éveid gyötrő hagyatéka
régmúlt valód selyemarcán
ékesül dicstelen

szemeidben holt vágyak fénye
botlik békéjét keresve
csekély halvány hittel

belenyugvás alvó magjait
sarjadásukat késleltetve
szorítja most lelked

ajkadon félmosoly téblábol
jelre várva türelmetlenül,
idődet győzködve -

csak várna még...

*

A Naphoz

Úgy tekintek rád, mint Megváltómra,
ki sugárkarjaival fénytrónjához emel,
és elé - mint templom imazsámolyára -,
egy esdő halandó a jövőért térdepel:
adassék a rend, vezess még tovább,
botló lábaimhoz rendelj célt s utat,
értelmét kövessem múló perceimnek,
gyöngyeit fűzzem, ne sötét árnyukat.

*

én ma csak élek
milyen régen igyekszem
tartani szavam

*

Erdei B. Ágnes

Fotó: Saját - akril/farost
 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Erdei B. Ágnes: Cím nélkül
  2018-10-20 08:15:37, szombat
 
 





Cím nélkül



Mi hangot hoz a szél?
Talán az őszi est dalol,
amint a rozsdás fellegen
az alkony áthajol...

Mi ez a néma jaj?
Talán az üszkös ág zokog,
mikor a múlás ajtaján
a retesz átforog...

Mi ez a síri csend?
Talán a dérbe zárt világ
vetít a hajnal vásznain
az égbe glóriát...

Erdei B. Ágnes



 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
Üzenet a jelennek
  2018-10-19 09:47:07, péntek
 
 





ÜZENET A JELENNEK

Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később.

Amikor már mindent odaadott, szétszórta mindenét, amije csak volt: csendes, de tiszta hangon kimondott szavait, szellemi és fizikai erejét, hitét, bőre simaságát, hajszínét, az egészségét és lelke minden rejtett tartalékát, önzetlenségét, kevéske vagyonát, tapasztalatait és bölcsességét, éveit... életét.

Amikor rájön, hogy a harsány, durva, mellveregető, ellentmondást nem tűrő hangoknak nagyobb a becsülete, mint a példamutatásnak, pedig őt arra tanították egykor, hogy a tettei beszéljenek, ne a szája járjon.

Amikor egyre sűrűbben tapasztalja, hogy amit az emberek mondanak, az egyáltalán nincs szinkronban a tetteikkel és a gondolataikkal. S mikor észreveszi, hogy már senki sem figyel igazán arra, amit ő szeretne mondani. A szeretetével is inkább visszaélnek, mint élnek.

Amikor megtanulja, hogy senkit sem szabad megítélni, mert az igazság annyiféle, ahányan vagyunk, és olykor még magunkat sem ismerjük eléggé, nemhogy másokat.

Amikor már nincs ereje konfliktusokba bocsátkozni, vitatkozni, és már senkit sem akar meggyőzni semmiről egy olyan világban, ahol mindenki mindent jobban tud, legfőkébb bántani, felülbírálni, hazudni, érvényesülni mindenáron, megszerezni, kihasználni, megalázni, gyűlölködni, birtokolni, uralni és uralkodni. Neki már efölött nincs semmilyen hatalma... Nem tud taktikázni, hiszen sosem tudott... és már egyáltalán nem is kíván ebben az őrületben részt venni.

Amikor már nem lehet becsapni, tisztán érzi, ki az a néhány ember a családján kívül, akik megérdemlik a figyelmét. Ha van még dolga, elvégzi, ahogy mindig mindent elvégzett becsülettel, és a maradék energiájából már csak őket részesíti.

Amikor megérti, hogy nem maradt más út, mint elfogadni, beletörődni, átadni a helyét.

Akkor megérkezik a csendbe, a hallgatás megérdemelt és felszabadító nyugalmába, hogy felkészüljön az utolsó útra.

Akkor életében először végre magára gondol, arra, hogy a hátralévő lépéseket békében kell megtennie, mert ez ember nem mehet a halálba a békesség érzése nélkül.

Tudod, ilyenkor már csak a szépre emlékezik: eltűnnek a rossz és bántó emlékek, az egykori düh és sértettség, és már csak a megbocsájtás él benne. Igyekszik a külvilág szebbik részéből töltekezni, a fény felé fordulni, hiszen annyit, de annyit kapott az árnyékból és a sötétségből az elmúlt évtizedekben. Megsokszorozódik a természet szépségeinek fontossága, és bár még mindig látja a világ szörnyűségeit, igyekszik távol tartani magát, amennyire ez lehetséges. Vesd meg érte, ha akarod... Vagy próbáld megérteni...

Hálás minden kedves szóért, tekintetért, érintésért, de már nem vár, nem követel senkitől semmit. Megteremti magának a saját belső egyensúlyát, mert azt a bizonyos küszöböt nem lehet másképp átlépni, csak egyedül,... és az a küszöb már jóval közelebb van, mint a születés.

Egyszer mindenki megérkezik... Ki előbb, ki később... Most még szereted hallani a saját hangod, de eljön az idő, amikor jobban fogsz örülni a saját csendednek... Hiába nézel így rám,... egyszer megérkezel Te is.

Akkor többé nem fogod számon kérni rajtunk a hallgatásunkat, kedves JELEN...


Erdei B. Ágnes
2018. október 12.

Kép: Manuel Libres Librodo gyönyörű fotója

 
 
0 komment , kategória:  Erdei B. Ágnes  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 39 db bejegyzés
e év: 525 db bejegyzés
Összes: 8935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 465
  • e Hét: 465
  • e Hónap: 14153
  • e Év: 130841
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.