Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 252 
x
  2012-06-10 13:06:44, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ...... ...... (#3) 2012-06-10 12:16:28

Macuo Basó haikui
(Matsuo Basho, 1644-1694)

KEDVES MARIKAM AZ ELOZO VES IT FOLYTATODIK A

72 FELBEN MARAT!
XXXXXXXXXXXXXX

72
A kolostorban
szálltam meg. S most fürdetem
arcom a holdban.

Szállást adtak a
szerzetesek. S ím feltünt a
hold az ablakban.

73
Sólyom röpködött
az Irago-fok fölött.
Szívem meg örült.

74
Szülőházamban
a köldökzsinóromat
szorongatom, ó!

75
Ő a fűszálon,
én a padon. Nem rebben meg.
Én meg megírom.

76
Csendben peregnek
a boglárkalevelek.
Zúg a zuhatag.

77
Egy látomás: a
halni kitett nénivel
a holdat nézzük.

Itt halok meg. Itt
halsz meg. Nézem a holdat.
A holdat nézem.

Sáfrányvirágok,
szemfestőecset, hölgyet
idéznek. Még szép.

83
Selyemakácok
esőben Szeisi arca
pírját idézik.

84
Halászfeleség
durbincsokat tűzdögél
friss fűzvesszőkre.

85
Templom kvarcsziklán.
Sziszeg már az őszi szél.
Arcom alszik, lám.

86
Álmából ébred
Josinaka. Őszi szél.
Holdfényben hegyek.

Talán itt járt már
álmában ébren, hegyek
közt, őszi szélben.

Szomorú őszi
szél, komor hold. Életem
nem csak holt por volt.

87
Vajon túléli,
ha nem éli át? Leejt
egy kaméliát.

Csalogánycsőrből
hulló kamélialét.
Kínból, örömből.

A csalogány egy
kaméliát ejt le. Így
kiáltok: ej, te!

88
Alig pitymallik.
Bíbor köntöst ölt a föld.
Kakukkfütty hallik.

89
Nem egy dinnyének
vagyunk két fele. Menjünk
útra kétfelé.

Ne hasonlíts rám.
Halál elől az irhám
nem mentem. Mentem.

Nem vagyunk dinnyék,
csak vendégek. Bent égek,
te kint. Ránk tekint.

92
A pillangó
savanyú salátámba
belekóstolna.

93
Csontszáraz lazac
jut eszembe, szerzetest
télen ha látok.

A hideg télben
Kuuja szerzeteseket
látok. Sós halak.

95
A szakéshordó
üres lett. Hát virágot
s füvet tett belé.

Ahogy kiürült,
virágvázává vált a
szakéshordócska.

96
Esteli lila
jajjal fészkét nem leli
a parti lile.

98
Lustán szendergek,
de ah mire ébredek:
poszáta cserreg.

99
Gombócot göngyöl
bambuszlevélbe a lány.
Arca halovány.

Bambuszlevélbe
rizsgombócokat göngyöl,
haj hull szemébe.

A haját a lány
füle mögé símítja.
Zavarja talán.

Lány rizsgombócot
göngyöl bambuszlevélbe.
Látni hogy boldog.

100
Barátaimat,
kiktől a rizst kaptam, hold-
nézésre hívom.

Nézni a holdat
barátokat hívok. Egy
tál rizs lesz étkünk.

Tőlük kapott rizst
eszegetünk s a holdat
nézzük majd együtt.

101
Templom kapuján
szeretnék bekopogni
holdas éjszakán.

Míg telihold van,
templomban keresem a
végtelen hol van.

Süt a telihold.
Templomból, ablakon át
szeretném látni.

102
Templomkaput tárj,
ha telihold van. Igézz
színezüst jobban.

Templomkaput tárj
telihold előtt. Ébredj
és ne aludj már.

Tárd ki templomod,
mormold a varázsigét.
Tál ezüst a hold.

103
Nézd e hajdinát,
nem csak hagi-bokron, a
léten hajlik át.

Ha a hajdinát
nézed, a hagi-bokor
sután hajbókol.

104
Fához hű voltam,
bár sokat vándoroltam. Én,
száraz fű hóban.

Mi történt volna?
Kérdeztem vándorolva,
a halál hol van?

Túléltem mindent.
Szívem mint riadt mókus
csak pislog itt bent.


105
Verandán száradt
a sütim. A csalogány
de szépen rászart!

A fülemüle
rápottyantott pitémre.
Ó milyen ügyes!

106
Nem vagyok álmos,
tűz a nyár, kakukkszó szálldos,
öt láb a kálmos.

Kakukkszó száll most.
A tűző napon nézem
a kúszó kálmost.

107
Kicsit pityókás
a hangulatom máma,
lopótökvirág.

Pityókás arccal
lopótökvirágokat
néz. Esti fehér.

Ablakon kitol
pityókos orcát. Fehér
virág. Mennyország.

Én is jól nézek
ki, de egy virág az nem
lehet oly részeg.

Este nyílik a
lopótökvirág. Nézem.
Beste pálinka.

Szemem hadonász.
Virágok, megannyi szép
hómadonnaarc.

109
Vándorlásomban
csak az út állandó. Hadd
takarítsanak.

Nagytakarítás
folyik a faluban. Le-
porolom magam.

A fahíd alatt
pihen a vándor, amíg
takarítanak.

110
Buddha ünnepén
összekulcsolt ráncos kezek.
Csak merengek én.

Ráncos kezekben
olvasók peregnek. Ma
Buddha napja van.

112
Világító szél.
Ringanak a hűs nyári
bambuszligetek.

Aludni megyek.
Hűsen őrzik álmomat
bambuszligetek.

113
Tikkasztó a nyár.
Zöld hegycsúcson felhőraj.
Vihar lesz talán.

114
Asszonyom hűti
forró rizsem. Jobb étel
nincs, én azt hiszem.

Hűs est. Asszonyom
legyezi forró rizsem.
Már alig várom.

Egy tál forró rizs.
Legyezve hűti nőm és
szerelmünk felforr.

Egy tál forró rizs
hűs esten, mit asszonyom
ad. Nincs jobb, ó nincs!

115
Ha imádkozom
érted, akkor hidd el hogy
teljes volt léted.

116
Apró a falu,
de minden háznál dúsan
szilvafák állnak.

Égiszilvafák
rakottan hírdetik, hogy
mégis itt az ősz.

117
Hegyek lábán köd.
Rizsföldön páraruha.
Hold. Kutya ugat.

Hegyen ködködmön.
Telihold. A rizsföldön
áll a párabál.

Kitöltöm már a
boromat. Hegyeken köd,
rizsföldön pára.

118
Hajdinatésztát
még nem tudok adni, de
nézd a virágját!

Hasadat nem, de
szemedet jóllakatom.
Nézd a virágot.

Mások már rágják
étkük, mi csak szemléljük
haj, a virágját!

Hajdinavirág
van. Hajdinamag még nincs.
Haj, ilyen világ!

120
Ősznek vége lőn.
Gyors záporfelhők futnak
el a hold előtt.

121
Úton emberek
hazatérőben. Hangok.
Beesteledett.

Hallom hogy haza-
felé, vissza az úton,
mennek emberek.

-tem

Ahogy mennek ha-
Hahogy mennek. Beszélget-
nek. Hallom, nem ér-

Én és énd te s tem.
Mennek és beszélgetnek
hazatérőben.

122
Istennek, ha van, ha nincs
Mintha egy öreg
szem nézné mint veszem ész-
re: hogy öregszem.

Felhőben tüntek
el a madarak. Isten
hiánya büntet.

Ezen az őszön
azon tűnődöm, melyik
felhő madaram.

Mind, a sok madár
fehő mögé költözött.
Nincs, csak soha már.

Mér\' pont ez az ősz
az, amelyik szomorún
félig betetéz?!

Persze ősz van. Per
se költöző madarak.
Itt vagyok. Hagyva.

123
Csöpp por sincs rajta.
Krizantém. Virág. És át-
kozottul fehér.

Krizantém. Jól meg-
nézem. Fehér. Mintha port
keresnék rajta.

124
Néha belehull.
Gyorsan tovasodorja.
Voltál s levél.

A vízesésbe
ne nézz bele. Tűlevél
sodródik benne

Fenyőtűlevél
bukdosik a habokban.
Víz emlékezik.

Mi az hogy tiszta?
Hogy az örökzöldet a
víz elsodorja?

Hull a tűlevél
tiszta habokra. Hull, hull,
hull s nem habókra.

125
Fűzlevél hull a
rozzant kunyhóra. Vajh mi
nap mint nap étkük?

126
Ó hagi-bokor,
ugye nincs eleged a
rizshántolókból?

A hagi-bokor
harmatittas. Hűs reggel
a rizst hántolják.

Hagi-bokorról
harmat hull, ahogy a rizst
vadul hántolják.

Csak hántold a rizst.
Megy a gyöngyharmat lefe-
Nem elégszer le.

127
Takarva a Nap.
Költöző madarak. No,
ilyet is ritkán.

Madarak mennek,
szárnyalnak égnek. Aztán
majd visszatérnek.

Felhő? Madárraj?
Ki tudja? Az ég forog,
és a föld örök?

128
Fehér mákvirág.
Titok. Féreg. Fog. Fogd rám
a fény sugarát!

Fehér mákvirág.
A tavasz vízágyúja
lovat sarkantyúz.

Király Györgyinek
Fehér mákvirág.
Első szerelmem csókja
az örök kocsma.

129
Ki korán nyílik,
esetleg megtalálja
ama rést és nyí.

Forró, ahogy nyílsz
rám, aki íjad vagyok.
Holdvölgy, csillagok.

Illatelűzte
hideg. Virág van és éj.
Ki mondja kinek?

130
Úgy szép, ahogy fáj.
Vihar volt, símulj ide
haja virágom!

Őszi vihar volt,
nem hagyott el, krizantém,
mégis kirabolt.

Olyan szép, hogy fáj.
Az elemek hatalma
rajtunk triumfál.

131
Veréb s egérhang
eresz alól, padlásról.
Zeng az egész gang.

132
Bőregerek, ti
csuhás denevérek, érik
a cseresznye most.

133
Telihold éj. Bújj
hozzám és mesélek én.
Csak róka ugat.

Telihold. Róka
ugat. Bújj ide, elmon-
dom az álmunkat.

134
Az őszi szél
fenyők csúcsán susog. Tél
jön, ugye tudod?

135
Micsoda ősz! Vadkan
vackából is tücsök szól.
Micsoda dizőz!

137
Csapdában polip.
Rövid az álma, mint a
hold ragyogása.

Alig álmodik
cserépköcsög-csapdában
éjjel a polip.

139
Messzi barátom
után vágyom. Vadludak
a felhők mögött.

Tiszta arcodat
köszöntöm, ha visszajössz,
mint a vadludak.

Vadludak, felhő.
Messzire ment barátom
majd újra eljő.

140
Fejemen kalap,
lábamon szandál. Vándor,
de mennem szabad.

Mindig bolyongok.
Kalap, szandál, kezemben
egy mogyoróbot.

Nem hajt a robot,
csak vándorlok. Kezemben
a mogyoróbot.

Hiába múlik
el ez az év is, utam
hosszúra nyúlik.

141
Míg gumókat ás,
tudja az öreg, hogy csak
pusztulás jöhet.

Mondd a templomnak,
minden ami születik,
nyomban elporlad.

Ó ha tudná a
templom, mit te tudsz, öreg,
gumókat ásva.

142
Rizshántoláskor
krizantém ne bánd, hogy port
visz a szél reád.

Rizskorpa száll a
krizantémvirágra. Mért
jött a világra?

143
Minden cseppjéhez
ragaszkodik a virág.
Nini, nem jég ez?!

Nem hull harmat most
a krizantémlevélről.
Olvad hamarost.

145
Aludni vágyom.
Lila akácok illata
vigyázza álmom.

Micsoda nap volt.
Lila akác övezi,
ahol majd alszom.

146
Lelkek ünnepén
is ég felé füstöl a
krematórium.

147
Öregek lettünk,
ládd barátom. Arcunk
mint két télidinnye.

Még félig innen,
de inkább már túl. Arcunk
két télidinnye.

148
Halvány ezüst a
hajdinaföldön, mikor
a hold majd följön.

Holdsarló fénye
hajdinaföldre hullik.
Az éj így múlik.

Sarlós hold fénye
hull a hajdinaföldre.
Alvókon béke.

149
Lágyan hajbókol
a hagi-bokor. Egy csepp
nem sok, az se hull.

A hagi-bokor
táncol, a harmat rezeg,
de rajta marad.

150
Hagi-virágok,
kagylók a parton. Tenger
amit kirámolt.

151
A parasztgyerek
fáradtan rizsföldre dől
s a holdra mered.

152
A szél verte át
ide a leveleket.
Főzhetek teát.

Szél hordott ide
száraz faleveleket.
Tea télire.

153
Hallgatok, ahogy
- kunyhómon kopog a jég -
ama tölgyfa ott.

155
Kezemben olvad,
- mondd mit ér az őszi dér -
kedvesem hol vagy?

156
Rakj gyors tüzet, majd
adok valamit neked.
Kertben hóembert.

157
Néha kakukkhang
szól, míg bambuszligetbe
a hold bekukkant.

158
Telt-múlt az idő.
Majomarcon a zord harc.
Elhull, ami jó.

159
Fudzsi hegyről szél-
illat száll s hozzád szól, nő
legyezőjéről.

160
Úgy ragyog a hold,
mint frissen vágott gyökér.
Gyógyul, ami volt.

161
Betetőz minden
ősz. Eresz alól fecske.
Ősz végi este.

Alkonyatból van
ez a világ. Ugyanolyan,
vagy hogyan mondjam.

162
Némán mendegél,
záporverte szerzetes,
és lám nevetgél.

Eső ellen a
felhő a legjobb ernyő.
Az ember megnő.

163
Keserű a jég
íze a számban, mégis
oltja szomjamat.

Keserű ízű,
pedig ég adta. Adta-
teremtette fű!

164
Nem süt ma a hold.
Cédrusok, karjaiban
a bősz viharnak.

Cédrusok zúgnak.
Ezer év? Egy-kettő? Hány?
Hol a szél széle?

165
Ó éji magány!
Kalitkám a szögön lóg.
Benne tücsök szól.

Jaj, nagyon ősz van!
Madaram kalitjában
a tücsök húzza.

Tücskök kerültek
madaram kalitjába.
Hogy hegedülnek!

Kalitkámban a
tücsök szól. Madaram hol
van, hol bujdokol?

166
A kakukk-ének
száll. Vajh mi lesz a sorsom,
ha ma úgy félek?

Mily szépen dalol
a kakukk messzi sziget
felé röpülve.

Hogy száll s dalol a
hototogiszu-kakukk!
Bort iszunk, ha jut.

167
Hah, mit hallottam,
vizes korsóm odavan?
Micsoda fagy van?

Ah, mi ez? Csak nem
a korsóm repeszti meg
a jeges hideg!

Korsóm szétrepedt,
míg feküdtem éberen.
Tél volt. Vége lett.

168
Eső után a
kecses krizantémok nézd,
újra pompáznak!

Micsoda erő?
Alig múlt el az eső
máris virulnak.

169
Nyári esőben
is nap felé fordulnak
a mályvarózsák.

Hogy hogy csinálják!
Esőben is tudják, hol
a nap, a mályvák.

171
Miután felkel,
nárciszok közt teázik.
Ez aztán reggel!

172
Egy fedél alatt
az örömlányokkal, ám
nem ledér a pap.

A vén hold együtt
a hagi-bokrokkal. Lám
közéjük feküdt.

173
Nem vagyok álmos.
Imbolyog a hajó, mint
részeg kormányos.

Imbolygó hajó,
becsípett a kormányos.
Jó éjszaka jő.

174
A hóra váró
borozó költők arcán
villámok fénye.

Isszák a rizsbort.
Költők. Arcukra fényt a
villám karistolt.

175
Fájdalmas arccal,
mumpszját takarva, siet
haza viharban.

Facsupaszító
vihar. Visszataszító
mumpsz. Apó oson.

176
Virágillatban
egy leszakadt cipőtalp
keresi útját.
(milyen jól elvan)
(mint vádiratban)

Megint ősz van, ha
virágok közt hányódik
egy cipőtalp.

177
Wuban havazik.
Mily nehéz a hálóing.
Várok tavaszig.

178
Ki lehet az, vajh?
Mikor volt divat, tavaly?
Micsoda kalap!

Ily szép ünnepen,
ilyen ócska kalapban.
Hogy is tűrhetem?

Nem telik többre,
csak ócska kalapra, de
azért ne köpd le.

Hiszen ünnepel
ő is, nélküle a nap
monddd, hogy jönne fel?

179
Mit is törődne
virággal az öreg tölgy,
hisz\' égre tör, nem?

180
Ó ha versem nem
arcom ráncai írnák,
de boldog lennék!

Céda hölgy, de vén.
Nyílik a cseresznye és
kész a költemény.

Virágok nyílnak,
ráncaim mélyülnek, de
a vers még ünnep.

181
A két jóbarát
íriszeket nézeget
és emlékeznek.

Emlékszel hogy volt?
Mondtam hazáig kísérj!
Látod, íriszéj.

Mit viszek, míg át-
lépek a másik létbe?
Íriszek szirmát.

182
Buddha ünnepén
napvilágra jött egy őz.
Tudatod kemény?

Buddha ünnepén
egy őzgida született.
Látod, van remény!

Buddha ünnepén
vágytalan vágyamat ha
újraszülhetném!

184
Tavaszi eső,
lágyan permetező. Út
szélén ürömfű nő.

185
A vadszegfűs nyár
tovatünt már. Krizantém-
virág hűse vár.

186
Gyűlnek a mezőn,
nem nyugodnak. Vadludak
őszi esőben.

Hullhat az eső,
a harsogó vadludak
valamit tudnak.

187
Alig hulltak le
a levelek, máris dér
csillog a szőlőn.

A császárfáról
lehulltak a levelek.
Fagyos télelő.

188
Idecsillog még
a tavaszi harmat s már
hideg dér pillog.

189
Ősi kapunál
nád ragad üstökön, mint
ördögnek marka.

Ez aztán karma!
Üstökön ragad a nád.
Hinnéd, vagy tudnád?

Nem alhatsz e híd
alatt ma, csupa nád s te
merő aldehid.

Fahidat övez
a páfrány. Szép szerelmem
valahol vár rám.

192
Semmi sem örök.
Csak sürög-forog. Ugorj
a tóba, vöcsök!

193
Kócsagok szárnya
legyen a híd, hegycsúcsok
között hogy járjak.

194
Lilemadarak
lebbennek szélben sírva.
Egyik itt marad.

Mély az éjszaka.
Síró lilemadarak.
Egyik még marad.

195
Dérlepte a táj,
vadszegfűt csak parázs-
tartón látok már.

Vadszegfű nő a
parázstartó edényen
bevésve mélyen.

Fából faragott
vadszegfű idéz nyarat.
Fogd a poharat!

196
Hűs folyóparton
csinos nők sétálgatnak.
Hű, mondom. Pardon.

197
Teli a határ
rizspalántával. Fekszem
a fűben. Rámvall.

198
Sem a harangszó,
sem semmi zsivaj, csak csönd,
ami hallatszó.

Csendes alkonyat.
Nem hallok harangot, nem
hallom hangodat.

199
Lakomba aki
költözik, vígabban él
majd s lesz lakoma.

*

Szilvavirágon
megcsillan a nap. Hegyi
utamat járom.

Egyszercsak ott a
nap szilvavirágszirmon.
Nézd, hegyi ösvény!

Szilvavirágon
csillanó csöpp fény. Nap kel.
Nézd, hegyi ösvény!

*

Ez a kikelet?
Minden hegyeket titok
övez. Köd föd be.

Tényleg tavasz jő?
Idegen hegyeken köd-
paplan, áttetsző.

*

A harang elhalt.
A virágillat maradt.
Minden ez az est.

Múló harangszó.
Maradó virágillat.
Micsoda este!

Harangszó elszáll.
A virágillat szálldos.
Ne légy még álmos!

Harangszó enyész.
Virágillat tenyész. Az
este betetéz.

*

Minő ősi báj!
Hallod a rizsültető
asszonyok dalát?

Mily ősi kellem!
Ott túl a dúdolt dallam
a rizsföldeken.

Oh, az angyalát!
Hallod a rizsültető
asszonyok dalát?

*

Amikor nincs rizs,
a tökedénybe hullik
egy szűzi virág.

Nélkülözések
idején a tökedény
virágot ringat.

Nincs rizs. Virág hull
törékeny tökedénybe.
Szó költeménybe.

*

Földre hull s tiszta
víz csordul kelyhéből a
kaméliának.

Ha kamélia
hull földre, víz csordul a
kelyhéből. Könnye.

*

Erőtlen lábam
Yoshino hegyre visz, mely
csupa virágban.

Puszta ín lábam
Yoshino hegyre megy, mely
csupa virágban.

Lábam bár gyenge,
de megyek a virágzó
Yoshino hegyre.

*

Hallod, dalol a
kakukk fenn az égen, míg
röpül serényen.

Hallod, a kakukk
dalol, dalol míg repül
rendületlenül.

*

Nyári füvek, ti!
Dicső álmú ostromlók
romok most, romok.

Ó nyári füvek!
Hová lettek harcosok
dicső álmai?

Te nyári pázsit!
Dicső álmok romjai
vannak csak már itt.

*

Bottal a család
sírokat látogat, és
egészen őszen.

Az egész család
kibotoz a sírokhoz
dérlepte hajjal

*

Bambuszkalapom
ha nincs velem, megázok?
Törődök vele?

Bambuszfejfedőm
nélkül ázok az esőn?
Szívem, repdesőm!

Bambuszfejfedőm
nincs itt. Ázok az esőn.
Na és? Pszt! És Csitt!

Bambuszkalapom
híján eső esik rám.
Nagy ügy, mondhatom!

Otthon maradt a
kalap, eláztam. Bassza
aki... meg Issza!

*

Itt az útmente,
hol Sáron rózsája nőtt.
Lovam megette.

Az út szélén nőtt
Sáron rózsája. Meget-
te lovam szája.

Az út mentén nőtt
Sáron rózsája. Lovam
menten megette.

Útszélen rózsa
nyílik, lovam behabzsol-
ja, ahogy illik.

*

Halld a kakukkot!
Bambuszsűrűn szűrődik
át a telihold.

*

Hirtelen béka
csobban az öreg tóban.
A hang attól van.

Az öreg tóban
egyszercsak béka csobban.
Víz, hang, béke, én.

Csurom csend minden.
Béka ugrik a tóba.
Levetem ingem.

*

Ahogy elhagyja
a szó szád, hidegszik
mint az őszi szél.

Őszi szél hűti
szád hidegre, hogy ilyen
hidegen szólalsz?

Őszi szél beszél
szádból ilyen metszőn, hogy
koppanva hull rám?

Hull rám hidegen
szádból a szó. Idegen
vizeken hullám.

Sziszegő őszi
szél szavad, pedig benned
kisded gőgicsél.

*

Késő ősz van. Ó
vajh mit csinálhatnak a
szomszédaim most.

Ősz végére jár.
A szomszédaim készül-
nek a télre már?

Itt az ősz vége.
Vajon a szomszédaim
mit csinálnak most?

*

Gyors éji villám!
A gém sikongva szárnyal
át az éjszakán.

Villám fényében
sikongva szárnyal a gém
az ében éjben.



Pohl László fordításai

Hegyi faluban
esti örömkiáltás:
Virít a szilva!

Tavasz kezdete:
egy névtelen dombocska
a lenge ködben.

Öreg tó vize,
a béka belepottyan,
loccsanva csobban.

Úgy vélem, hogy a
túlvilág olyan, mint egy
csúnya őszi est.

Harangszó hangzik,
felszáll a virágillat
és leszáll az est.

Az első dinnye -
vágjam negyedekbe, vagy
tán szeleteljem?

Úti betegség -
álmaim félrevezetnek
sivár tájakra.

"Nagytakarítás" -
teszi ki az asztalos
saját deszkáján.

Villám cikázik,
a sötétségből riadt
kócsagrikoltás.

Elmúlt egy év, és
kalapot, szalmacipőt
viselek mindég.

Bolhák és tetvek -
a kispárnám mellé meg
lovak vizelnek.

Az éji fagytól
vizeskorsóm szétrepedt
és felriasztott!

A pacsirtának
a hosszú nap is rövid,
oly sokat dalol.

Játékos szellő -
mindig másképp száll le a
lepke a rétre.

Életemnek csak
egy könnyű része akadt -
ez a rizspelyva.

Az úton erre
a madár se jár ezen
az őszi estén.

Jer kedves kalap,
ballagjunk Yoshinóba,
szilvavirágzásra.

Úti betegség -
rémálmaimban sivár
tájakon járok.

Vándor, szeretném,
ha nevem lenne: Első
téli zivatar.

Esőtől hajlott
kalászokban mag érik,
egy szűk ösvényen.

Kyotóban is
Kyotóba vágyom, ha
kakukkszót hallok.

Magányosság, oh!
Szülőd mindig a nyíló
életfa-virág.

Reggeli sűrű
szürke ködben remegve
hív a harang.

Megjött hát a nyár,
de csak a levelekhez:
külön-külön.

Emberek, ide-ide!
Helyben eladom hótól
díszes kalapom.

Első hóesés -
meghajlanak mind, oh, a
nárciszlevelek.

Holdfényben ágak
árnyéka díszíti a
frissen hullt havat.

A hó, mit együtt
láttunk esni, vajon az
idén is lehull?

Útszéli mályva!
Virágát a lovam már
le is zabálta.

Őszi este van.
Egy rongyos varjú gubbaszt
a száraz ágon.

Holdfényben alvó
virágzó cseresznyeág
álma a napfény.

Ősz vége felé
szomszédom sora vajon,
hogy alakul majd?

Nyári pázsitfű,
ennyi maradt csupán a
harcosok álma.

Szerény kunyhómban
a szúnyogok csak kicsik,
ezt kínálhatom.

Sivár télidő!
Egy színű világ van és
egyhangú vihar.

Csend - a kabócák
harsány dala fel-fel a
szirtekbe hatol.

Hidegre fordult.
Lámpásom nem csábít be
többé szúnyogot.



Pröhle Vilmos fordításai

Nyári virágok, -
elhullt hadfiaknak
álomfoszlányai!

Veréb pajtás, ne bántsd
a virágok között
röpködő bogárkát!

Béka ugrott belé,
azért loccsant egyet
az öreg tó vize.



Rácz István fordításai

Még harangjuk sincs!
Mit csinálnak tavasszal,
ha leszáll az est?

Te kicsi madár,
egész nap csak énekelsz -
sohasem únsz rá?

Sima víztükör.
Béka ugrál a parton -
Megcsendül a tó!

De jó lenne most
részegen heverni itt
violák között!

Elhalt a harang.
Elszállt a virágillat -
leszállt az este.

Villámlobbanás!
Éjnek sötét mélyéből
darurikoltás.

Meztelen talpam
a híves falnak vetem -
délben így alszom!

Szól a kakukk, szól,
röptében is énekel
- csupa szorgalom!

HOTOTOGISU!
Bambuszcserje sűrűjén
holdfény csillan át!

Esti eső hull.
Most a békák dala is
mélabúsan szól.

Elfogyott a rizs?
Tégy az üres tálakba
tarka bokrétát!

Forró, néma nap.
Csak a sziklák közül zeng
tücsökcirpelés -

Szélben száz fűszál
őrzi halott katonák
utolsó álmát.

Még a nyári nap
tűzvörös fényben ragyog
- őszről szól a szél.

Szakadó eső
függönye takarja el
tavunk túlpartját.

Sápadt fény dereng.
Álmos, szürke ködön át
harangszó remeg.

Néma ösvényen
senki sem ballag, csak én.
Őszi alkonyat.

Holdat nézőknek
sötét felhők néha kis
szünetet adnak.

Hajnalka virít!
Még a pimasz szúnyog is
halkítja hangját.

Száraz ágakon
sötét varjak pihennek.
Ősz van. Este van.

Hosszú utamon
senki sem jön útánam -
őszi alkonyat.

Leszállt már a hold.
De két kerge táncospár
tovább ropja még!

Náro temploma:
kövér Buddha-szobrok és
krizantémillat!

Fiúk, nézzétek,
hogy pattog a jégeső!
Jertek, fussunk ki!

Zordon, rideg tél:
egy színt kapott a világ,
egy hangot a szél.

Szörnyű hideg éj!
Halk evezőcsobbanás.
Sír valaki, sír -

Halld, kakas kiált -
Téli zápor verdesi
istállónk falát.

Vizeskorsómat
szétpattintotta a fagy:
felébredtem rá.

Befagyott a tó.
Hova térjen aludni
a fehér sirály?

Az a hó, amit
együtt láttunk hullani,
idén is hull majd?

Minden hófehér!
Most a borzas varjú is
jaj de csudaszép!

Tovatűnt az év -
Zarándok-bocskoromban
eltűnök én is.



Saitos Lajos

Újév reggelén
szomorúan dereng ím
egy őszi este.

Hegyi ösvényen
ím feltartóztatott egy
ibolyaliget.

Vadrózsa szirmát
vajon lerázza-e ó
a víz robaja.

Cseresznyeszirmok
ó felidézitek-e
bűntelen korom.

Szállást kerestem
s lila akácra leltem
az alkonyatban.

Elnémult harang.
Bódító virágillat -
leszállt az este.



Somogyvári Zsolt fordításai

Úton, betegen:
álmom kóborolni kezd
tűnt mezők felett.



Szántai Zsolt fordításai

Nyári záporok
elmentek - nem bántották
a Fény Csarnokát.

Nézem mereven
a fehér krizantémot -
nem tűr magán port.

Nyári pázsiton
álmuk nyomait hagyták
az ősi harcosok.

IDŐ

Tücsökzenéből
ki az, aki megmondja,
hol kell halnia?

VÉG

Távol és közel
vízesés hangja hallik.
Levél... lehullik.

HARANG

A harang hangja
az Alkonyból felbukkan,
ködöt hasítja.

ÚTON

Úton, betegen;
fáradt lelkem elkószál
őszi mezők felett.



Szabolcsi Erzsébet fordításai

Fordítsd meg tükröd,
derült arcra néz vissza
szilvafavirág!

Viharfelhőben
villám cikkan - gém hangja
csattan, szárny villan...



Szennay Ilona fordításai

ha nincsen rizsed, tégy tökhéj-edényedbe sárga virágot

ősöreg templom virágzó fái alatt rizst hántol a férfi

dús kaméliák kelyhéből földre loccsan az üde harmat

a szentélykertben gizgaz, száraz levelek, nem lakja isten

Bízz rá szelíden a hajladozó fűzre mindent, ami bánt!

lótuszvirágok, a Lelkek Ünnepének őszi díszei

kertet söpörni, s elfeledkezni közben hóról, seprűről

fenyőóriás, alatta szerzetesek nemzedékei

te a pillangó, én pedig tán Csuang-ce álmodó lelke?

vadszegfű-szirom, kámforfa hűs harmata, egy őszi könnycsepp

ajtófélfának vetve hátamat, ülök, elfáradt vándor

szívemben hála, van még fél véka rizsem újév kezdetén

hajnalban kelek, s elbámulom a kertet, miközben eszem

téli vásárba a remete is elmegy füstölőt venni

a gyors Mogami összegyűjtötte mind a jó nyári esőt

Elgyönyörködnék a nyári kakukkszóban, de hangzavarban?

kinn a világban rizsaratás ideje, távoli minden

Muszasi síkján elszáradtak a füvek, veszem kalapom

tavaszi éjjel szerelemért könyörög egy imádkozó

tavaszi eső, szomorúfűz ágai, köpenysuhogás

Bódító illat! Mely fa virága lehet, nem tudhatom én.

szélfuvallatra meg-meglebben a fűzfán a kis pillangó

őszi fűz alatt ül a gazda is, én is, kondul a harang

kelő Nap hasít virágok illatába, hegyi ösvény

Buddha hatalmas. Nyíló tavaszban is csak Hozzá könyörögj!

a tűző Napot tengerbe sodorta a Mogami folyó

templommély rejti fúvatlan fuvoládat sötét fák alatt

korahajnali, őszi ködben örvénylő, halk harangzúgás

őszi telihold, Komacsi hét alakja, mint a tótükör

fehér harmatcsepp magányának ízét soha ne feledd

csípős a retek, szinte belém mar, mikor fúj az őszi szél

vidám lepkeraj lebegve libben el, s tér vissza újra

Nem látok tavaszt. Bronz tükör hátoldalán szilvavirágok.

őszi derengés, térdünkön pihen kezünk, mikor kel a Hold

kis orchidea pillangó szárnyait illatosítja

kinuta hangját visszhangozza a Göncöl éjszaka mélyén

ha őszi szél fúj, te pók, mit énekelnél dideregve?

nincsen barátom, a hajnalka se szólít, úgy fáj a szívem

sárga virágok, harmattól roskadozók, vékonyka száron

tüskés gesztenye élénk zöldje dacol az őszi idővel

sárga boglárka, tealevél illata, tavaszi szélben

hófehér hagymák, borzongatóan hideg, hosszú jégcsapok

Vándoréletem szeretem. Nem félek a záportól, fagytól.

Kalapom nincsen, hideg téli zápor ver, jól van-e ez így?

lassan belepi frissen ácsolt hidunkat a tél szűz hava

micsoda tél van, cédrusfa kalapomon jég kopogása

mikor felkelek, mécsesem csak pislákol, olajam fagyos

bágyadt kis tücsök kotacu-kályhám mellett, elciripelget

éjjel az erdőn teliholdkor a féreg gesztenyébe fúr

tavaszi reggel vékony pára takarja a kék hegyeket

vadkrizantémok sárgállanak kedvesen kőtömbök között

Hold vékony fénye csordul a téli kertre elhagyatottan

száraz szuszuki borzas kalászaira pilinkél a hó

a repceföldön komolykodva röpködnek kicsi verebek

gyöngyjázmin-virág fehér szirmai, könnyek nyár illatában

rózsa kelyhétől nehéz szívvel búcsúzik a zümmögő méh

vén fűzfa hajlik a gyöngyjázmin-bokorra görbe derékkal

szerzeteskunyhód épségben áll az erdőn, nem bántja harkály

hibiszkuszvirág szirmaira szitáló friss őszi permet

őszi viharban banánfa levelei verdesnek

létünk a földön, mint hideg téli zápor, csak átmeneti

elhagyott gyerek panaszos hangja hallik az őszi szélben

a mályvarózsát, alighogy észrevettem, lovam befalta

Ti vásározók! Megvennétek-e tőlem havas kalapom?

cseresznyevirág-felhőn átsejlő templom cserépteteje

életem könnyű, akár tökhéjból kivájt rizses edényem

leesett a hó, vastag takaró fedi a nárciszokat

Szertelenül hogy pazaroltam napjaim! Így ért az Újév.

Barátom távol. Itt még szilva se nyílik! Hiába jöttem.

bő nyári eső, Biwa-tó vizén úszó, kis vöcsökfészkek

szép új ruhám van, könnyű nyári kimonó, mint kabócaszárny

megtisztult szívvel gyönyörködöm a Holdban őszi éjszakán

egy sólyom repült az Irago-fok fölött, megörült szívem

szülőházamban régen halott anyámra emlékezem újra

tavaszi kertben illata-sincs fűszálon lebegő lepke

boglárkaszirmok peregnek csendesen a vízcsobogásban

látomás kísért: elhagyott öregasszony nézi a Holdat

Ostorfa-magok záporoznak a földre. Őszi zivatar.

Kihűl a szájam, ha kérkedem-fecsegek, az őszi szélben.

szilvavirágok, gyöngyös bambuszredőnyök mögött szerelem

sáfrányvirágok szemhéjfestő ecsetek képét idézik

selyemakácok rózsaszín virágai áznak a szélben

apró halakat nyársal hűs fűzvesszőkre a halászasszony

ősi Templomhegy szikláinál fehérebb, fáradt őszi szél

Bús holdas éjjel Josinaka tábornok nézhette itt a kéklő hegyeket.

a kis csalogány leejtette kalapját, egy kaméliát

kakukkszó hallik bíborszínű hajnalban, újra itt a nyár

Minek néznéd a dinnye két felét? Ne hasonlíts rám!

magas császárfán ülő fürjecskék hangja messzire hallik

remetelakom virágzó keserűfű, paprika jelzi

lepke ízleli ecetes krizantémból készült ételem

Zord, hideg télben Kuuja szerzetes, mint szárított lazac.

Szilvavirágok. Friss zöldség és jamgyökér vár Marikóban.

tegyél virágot a szakés hordócskába, hogyha kiürült

kis parti lile jajong, nem leli fészkét a sötét éjben

bús életedből bambuszhajtás lett végül, császári kedves

nádi poszáta cserregése riaszt föl szendergésemből

rizsgombócokat csomagoló nő fürtjeit füle mögé simítja

Ma Hold-nézésre látom vendégül kedves barátaimat.

holdas éjszaka csöndes templom kapuján bekopogtatnék

tárd ki a kaput, ereszd be a hold fényét, Ukimidoo

hagi-bokrocska irigyli a virágzó, ringó hajdinát

élve maradtam, elszáradt fű a hóban, csöndben pihenek

a kis csalogány megtisztelte a hűlő mocsi-süteményt

megnőtt a kálmos, vidám kakukkszó röppen nyár derekán

egy pityókos arc bámul ki este bambán a lopótökre

vége az évnek, itt a nagytakarítás vidám ideje

Csak vándorolok, télen sincsen otthonom. Jó takarítást!

olvasók hangja, összefont ráncos kezek, Buddha ünnepén

narancsvirágnál illatosabb, száradó tealevelek

hűs szélben ringó-lengő bambuszlevelek nyári ligetben

mélyzöld hegy fölött fehér zivatarfelhők nyomasztó csöndje

est hűvösében forró rizsét legyezi egy szegény asszony

hálatelt szívvel imádkozom érted a Lelkek Ünnepén

öreg falucska, terméstől roskadozó égiszilvafák

vastag pára ül az ősi rizsföldeken, telihold fénylik

hajdinavirág virít a hegyi úton, nézi a vándor

Krizantémvirág illata leng Narában. Tágul a lélek.

hideg őszutón futó záporfellegek rejtik a holdat

emberek hangját hallani őszi este, jönnek az úton

röpül az élet, felhőben tovatűnő őszi madárraj

fehér krizantém makulátlan szirmain szemernyi por sincs

tiszta vízesés zuhatagába hull egy-egy fenyőtű

rozzant házikó lakói éldegélnek a fűzfa alatt

hajnali harmat remeg a hagi-bokrok friss virágain

kusza kis felhők, a távolban vonuló, őszi madárraj

mint hideg zápor, tiszta és illanó a fehér mákvirág

zord tél hidegét szilvavirág illata elűzte hamar

fájdalmas és szép, akár egy földre döntött krizantémvirág

verébfiókák csipogására felel fészeknyi egér

Cseresznye virít, madarak csicseregnek. Gyere a fényre!

teliholdas éj, rókaugatás nesze hallik, úgy félek

fenyőfa csúcsán susogó-lobogó szél, közeleg a tél

őszi időben a vadkan vackában is tücsök ciripel

búcsúzó tavasz, halak szemében könnyek, síró madarak

tünde a holdfény, mint cserépköcsög-csapdában a polip álma

kabócák hangja hatol a vén sziklákba alkonyi csöndben

kedves barátom, távol vagy, mint a felhők, mint a vadludak

szalmaszandálban, fejemen kalapommal csak vándorolok

ó hegyi templom szomorú pusztulását regéld el, öreg

téli krizantém szirmait belepi a szálló rizskorpa

krizantém szirma őrzi a jéggé dermedt harmatcseppeket

Cseresznye virít. Sáros tárógumókkal házal az árus.

lila akácok, szívem csordultig telve, már alkonyodik

Lelkek Ünnepén krematórium füstje száll az ég felé

megöregedtünk, arcunk olyan, mint egy-egy téli dinnye

vékony holdsarló gyér fényében derengő hajdinatábla

lágyan hullámzó harmatos hagi-bokor ősz-esti szélben

apró kagylók közt partra sodort, rózsaszín hagi-virágok

rizshántás közben elfáradt parasztfiú néz fel a Holdra

kertajtóm elé száraz avart fúj a szél, főzhetek teát

jégeső kopog, kunyhómban hallom hangját, én sem változom

fejsze hangja cseng, hasogatnak az erdőn, Ono hegyein

felolvasztanák az őszi dért kezemben forró könnyeim

te rakjál tüzet, én meg addig a kertben hólabdát gyúrok

át-átdereng a sűrű bambuszligeten a nyári holdfény

majomarcokon majomálarc díszeleg, eljött az újév

hűs szelet hoztam a Fudzsi szent hegyéről kis legyezőmön

mint vágott fatönk, olyan frissen ragyog az őszi telihold

a túlvilág olyan lehet, mint ez az őszvégi este

téli záporból vizes ernyővel jön meg a szerzetes is

mint vándorpatkány, jéggel oltom szomjamat, milyen keserű!

sötét éjszaka ezeréves cédrusok zúgnak a szélben

üres kalitka lóg a szögre akasztva, benne tücsök szól

magányos sziget sejlik a messzeségben, röpül a madár

széjjelfeszíti vizeskorsómat a fagy egy jeges éjjel

krizantémvirág emeli kecses fejét zivatar után

hű mályvarózsák követik a Nap útját zivatarban is

hószín nárciszok és fehér papírajtók tükrözik egymást

teádat ősszel, mint harmatot krizantém, csöndben hörpölöd

egy fedél alatt tiszták és kurtizánok, Hold és virágok

imbolygó hajón ülünk, s nézzük, mint száll sok szentjánosbogár

sok bohém költő reményteli, víg arccal hóesésre vár

viharos szélben dagadt orcájú férfi viszi fájdalmát

őszi szélben a krizantémok illata beborít mindent

hálóruhám ma nyirkos, vastag és nehéz a téli éjben

hátán gyékénnyel, virágos tavaszban is: egyszerű vándor

a fenséges tölgy rá sem hederít a rét virágaira

bárcsak a versem cseresznyevirágokra hasonlítana

elgyönyörködöm a pompás íriszekben, múltat idézve

egy őzgida is született nyár elején, Buddha ünnepén

Cédruskalapom, nézd, mennyi cseresznyevirág van Josinóban!

tavaszi eső szitál az ürömfűre, hamar kivirít

a vadszegfűs nyár forróságát feledem, itt a krizantém!

vadlúdgágogás a tobai mezőkön, téli eső hull

alig hullott le a császárfa levele, megcsillan a dér

Szetai Nagyhíd gerendái közt felnőtt az őszi páfrány

ördögkezekként ragadnak üstökön a nádak bugái

citromfa-virág bódító illata száll, régvolt lakomák

halott szirmai táplálják évről évre a cseresznyefát

a sürgés-forgást a vöcsök is sokallja, tóvízbe bukik

hószárny kócsagok, Hira és Mikami közt verjetek hidat

lilék rebbennek ríva a jeges szélben, mélyül az este

dér lepte rétek, csak a faedényeken díszlik vadszegfű

hűs, parti szélben elegáns, narancssárga kalapos urak

míg a fűz alatt mélázom, szorgos kezek ültetik a rizst

harang se hallik az alkonyati csendben tavaszi este

remetelakom vidám gyerekkacagás tölti be hamar

téli magányban komlóindás hajlékom vendége a szél

szakés csészémbe fészeképítő fecskék sarat ejtenek





Tandori Dezső fordításai

Újév reggele.
Szomorúan dereng föl
már egy őszi est.

Hajnal harmata:
hűsen beszennyeződik,
sáros a dinnye.

Vén gyökérgumó,
gumóásó öreg, mondd
a hegy bánatát.

Alig merítek,
már a fogamba hasít -
forrás vize, ó!

Famozsár mellett
száll reá a rizskorpa:
hideg krizantém.

Milyen nagy a csend.
Sziklákba beivódó
kabóca-zengés.

Havas reggelen
még a máskor igen rút
varjú is de szép.

Tengernyi sziget.
Csillámlásokra törve:
a nyári tenger.

Harmatcsepp sem hull.
A krizantém szirmait,
ó, jég borítja.

A szoba hűsén
otthonos lettem hamar.
Elüldögéltem.

Sűrűn havazik.
Egy szál öregasszony él
bambuszos házban.

Szól a kabóca.
S nem mondja, mily hamar lesz
néma örökre

Téli, éji kert.
Bogárciripelésből
fonál a hold is.

A hegy és a kert
besétál a szobába.
Nyár, vendégelő.

Még fele-égbolt
a fővárosig az út,
hófelhők íve.

Nyit már a szulák.
Gyertek ide, gyerekek,
dinnyét hámozunk!

Havas reggelen,
ó, bármit megbámulnak,
még egy lovat is.

Egy parányi rák
mászik fel a lábamon.
Tiszta, hűs forrás.

Evező-hangja
verdes a vízen, az éj
dermeszt, a könny hull.

Tapsolok egyet:
visszhangja már virradat.
Fönn a nyári hold.

Jég ver, hallgatom.
Kunyhómból már csak testem
a régi tölgyfa.

Dinnyetermesztőm:
hol vagy e gazos kertből?
Hűsölök, este.

Konyul világa:
oda az ízek rendje.
Bambusznád, hóval.

Lótuszvirágok.
Illatukon járatja
szemét a maszk-orr.

Az agyagedény
reped: éjszaka jege,
ó, felriadás.

Rákfogó edény,
álma semmiről se tud.
Fönn a nyári hold.

Honnét az illat?
Raktár-ereszre szilva
virága bókol.

A villám láttán
nem világosultál meg;
szabad szellem vagy!

Rajta, gyerünk hát!
Kóstoljuk meg a havat,
hemperedésig!

Mályvavirágok
időjárása volna
e ködszitálás?

Virágkalászos
kunyhó pampaszfüvére
hó hull, kaszálva.

Hajnalkák csupán.
Máskülönben egész nap
zárva kertkapum.

Gyerekek, rajta:
jádekő-jégesőben
szaladjunk egyet!

Sírhalom, évek
múlása, mit őriz még
a tűrő-páfrány?

Kettesben láttuk -
idén is lehullt vajon
a tavalyi hó.

Felhők odafönn;
jelzik az égi jelet:
villámot várhatsz.

Vándorló varjú,
költő-fészkem hogy borul
szilvavirágba!

A mályvarózsa:
meztelen kisgyermekek
illő fejéke.

Macska-vágy zaja
csitul; a hálószobán
bágyadt hold köde.

Parányi lényed
felejtsd végre; ünneped,
lélek, ez a nap.

Jössz, vénség. Fogam
közt tengeri saláta
homokja ropog.

Lelkek ünnepe.
Az égetőhely füstje
ma is égbe száll.

Hajnali háló.
Villognak a jéghalak,
sok fehér hüvelyk.

Az egész család:
megőszült mind, bottal jár;
sír-látogatás.

Szilvavirágok
gyors napkelte-illata:
hegy ösvénye, ó!

Utszéli mályva.
Észrevettem virágát,
bekapta lovam.

Ha orrot fújnak:
szilvaillatban az is,
virág az is, ó!

Tehénistálló
sötét mélyén szúnyogok,
maradék meleg.

Osztriga helyett
tengeri salátát hordj
hátadon, öreg!

A templom kertje
csupa-csupa bashó-fa;
levél tetőzet.

Télen árpa, rizs,
szegény macska-feleség,
girhes szerelem!

Téli dinnye lát
téli dinnyét, változunk.
Tréfál-e az arc?

Moszaton-algán
jéghal-nyüzsgés; kapj oda:
szétolvad, semmi.

Mint puszta kézzel
elkapott villám: gyertya
ég a sötétben.

Hallod-e, gyerek:
nem marhaostorhoz nőtt
mind a szilvaág.

Rikolt a daru.
A banánfa levele
meghasad tőle.

Kis szerzetes megy,
vállán szilvafaággal.
Hegy holdja, várunk.

Magányos vagyok.
Eljössz hozzám? Nézd, lehullt
egy kiri-levél.

Csalogány csattog
bambuszligeten innen,
fűzligeten túl.

Zúgó banánfák,
kádamba csorgó esővíz;
éjem hallgatom

A tavasz lassan
rendbe szedi alakját.
Szilvavirág, hold.

Villámlik. A tó
felszínét villogtatja
éles tekintet.

Liget rejtekén,
ne feledd el, jóbarát,
szilvavirág vár.

Harmadnap-holdnál
homályban dereng a föld.
Hajdina villog.

Tavaszi eső.
Fák tövén csorog tovább;
a tiszta forrás.

Ó, elaludni:
elaludni ittasan,
vadszekfűs kövön.

Mező egében,
mindentől függetlenül,
pacsirta függ s zeng.

Szívem szomorú;
a hős sisakja alól
tücsök ciripel.

Vízmerő-ünnep.
A pap fapapucsa: jég,
tiszta kopogás.

Fehér harmatát,
Bár ring a hagi-bokor
nem loccsantja ki.

Drága barátom,
felhők választanak el:
vadliba-búcsú.

A halász-házban
a sok apró rák között
ott a ráktücsök.

Fácánt ha hallok,
gyakran vágyódom halott
szüleim után.

A hullámverés
apró kagylói között:
lóhere-dara.

Tavaszi eső.
Darázsfészkeket önt el
tető-szivárgás.

Rizshántolásból
hirtelen a holdra néz
a parasztgyerek.

Álló napig se
dalolhatta ki magát
a kis pacsirta.

Hold-ünnep éje.
A kis tó körül járok,
magam, hajnalig.

Figyelmes szemnek
pásztortáska virágzik
kerítés tövén.

Derék ház. Hátul
verebek örvendeznek
köleses kertben.

Azáleával,
tőkehallal vár egy nő
teavendéget.

Ősz hajszálaim
húzgálom. Párnám alól
szöcske ciripel.

Tavasz virágzik.
Vetőmagnak most vehetsz
tarógyökeret.

Kurtizánokkal
háltam egy fedél alatt -
hold és virágfürt.

Pacsirtadalba
fácán hangja hasítja
az ütemeket.

A vaddisznót is
ugyanúgy tépázza meg
a szélvihar, ó.

Pázsit, kiszáradt.
De már járja a meleg,
pár hüvelyknyi szél.

Emlék-látomás:
öregasszony sírdogál.
Magány, hold-barát.

Kígyókat pusztít.
Ezt hallom - s a fácánhang
máris iszonyú!

Vén zöldség-kukac,
lepkévé se változol,
múlsz csak az ősszel.

Hegyi ösvényen
valami gyors, heves vágy.
Ibolyavirág.

Lóháton alszom:
maradék álom; tűnt hold,
már tea-füst száll.

Verébfiókák
harsogására felel
az egér-fészek.

Beteg vadliba:
leszáll a hideg éjben.
Vándor, megpihensz.

Zöld fűzfaágak:
most csak sárba csüngenek.
Apály ideje.

Köveinél is
fehérebb most a Kő Hegy;
fúj az őszi szél.

Ébredj fel, ébredj!
Nem lennél-e barátom,
pihenő lepke?

Sólymok szemén is
ott ül már a szürkület.
Fürj, most csicseghetsz.

Vénséges templom
barackfái alatt rizst
csépel egy férfi.

A régi falu.
Ősszel termő fügefák
minden ház körül.

A kecses fűzfa
lelke csalogánnyá vált,
most így szendereg?

Sulykold a ruhát,
ne ezt a csendet halljam,
pap felesége!

A repceföldön
virág-csodáló arccal
áll egy veréb, ó!

Függőhíd. A sors
életet-halált fonó
repkényágai.

Némul a harang.
Virágok illatától
kondul az este.

Gyönge krizantém.
Sorsa mégis erősség:
bimbója fakad.

Aki azt mondja:
,,Elég a gyerekekből!" -
virágot se lát.

Teacserje-föld:
menedék a rizsföldről
űzött verébnek.

Virágon fürdő
bögölyt, kérlek, ne kapj be,
veréb barátom!

Majom-hallgatók:
sír egy elhagyott gyerek,
érzitek? Ősz van.

Tó, békalencsés.
Béka ugrik, zsupsz, bele!
Vén vize csobban.

Fenyőgombához,
nézd, egy ismeretlen fa
levele tapad.

Magánya teljén
áll a tölgy, ügyet se vet
szilvavirágra.

A száraz ágon
varjú telepedett meg.
Ősz van, este van.

Cseresznyeszirmok,
messze tűnt időmet, ó,
felidézitek.

Tűnne, őszi dér,
ha tenyerembe venném.
Forrón könnyezem.

Sárga vadrózsák
szirmait lerázza-e
vízesés zaja?

Elállt az eső.
Újra kiegyenesedsz,
ködös krizantém.

Szállást kerestem,
fáradtan, alkonyatkor.
Lila akácok.

Majd így fehérül
csontom a napon: a szél
ízemig átjár.

Távozó tavasz.
Ó, madarak jajszava,
könny halak szemén!

Őszi betegágy.
A szomszédban ki lakik,
s vajon mit csinál?

Zsenge levél zsong.
Szemedről a cseppeket
velük törölném.

Ezen az őszön
mi öregít ennyire,
felhők, madarak?

Vágy: szilvavirág.
Kegyeletem könnye hull,
gyöngyjázminvirág.

Ezen az úton,
nézd, ahogy senki se jár
egy őszi estén.

Téli ruhámból
egy réteg: már hátamon.
Tavaszi váltás.

Fa-csupaszító
szélbe illatot keversz
újra-nyílt virág.

Bazsarózsából
előbúvó méhecske:
válása bánat.

Hideg esőzés.
Mintha a majom is kérne
kis szalmacsuklyát.

Menjünk hát, együtt;
legyen egyszerű étkünk,
vándor-fűpárnánk.

Nyeregülésen
egy ügyes kisfiúcska:
retekszedéskor.

Halászok arca:
kunyhókból kelő napok.
Virágzik a mák.

Fa-csupasztó szél
sziklákat élesítget
cédrusfák között.

Gyöngyjázminvirág.
Hajló derék, kéznyujtás:
sötét fűzfája.

Beteg vagyok, út;
álmom szikkadt síkságon
fut körbe-körbe.

A vándor lova
az árpától felvidul.
Jó éji szállás.

Ősrégi látványt
idéznek a templomkert
hulló lombjai.

Mindig egész nap:
árpakalász vörösül,
pacsírta dalol.

Hideg záporban
a rizsföld friss torzsái
elfeketülnek.

Tiszta Vizesés:
kékeszöld tűlevéllel
elfutó folyó.

Fa-csupáló szél
bambusz-nádasba bújik,
el is csöndesül.

Zsenge, friss bambusz.
Rajzolós, gyerekkori
jókedv hajt ki, ó!

Faültetvényes
kertet éleszt, a hideg
záporeső hull.

Árpakalászba
kapaszkodom - támaszom
búcsúzáskor, ó!

Fa-csupáló szél.
Feldagadt arcú ember
néz fájdalmasan.

Fehér mákvirág.
Elszakadó lepkeszárny:
ennyi az emlék.

Szamuráj-házban:
csípős, akár a retek,
a beszélgetés.

,,Lovunk az útra
rézsút vezesd a mezőn:
kis kakukk dalán!"

Zápor-hideg éj.
Fűpárnán a kutya is
vonyítva vacog.

Bambusz-sűrűben
a kései csalogány;
öregség dala.

Tűzhely-kinyitás.
A kályhás is öregebb!
Halántéka dér.

A mályvarózsák
a nap útját követik.
Esik az eső.

Alkonyi tenger.
Vadkacsa hangja:
villog ködös fehérség

Lomhán lép lovam.
Képen látom magamat;
ó, nyár mezeje.

Rongya zúzmara,
éjszaka szél az ágya;
elhagyott gyerek.

Hajam nyíratlan,
arcom színe kékre vált.
Esős rizs-hónap.

Szív, nyughatatlan:
hordozható kis tűzhely,
vándor, ütött-vert.

A kicsi kakukk
valamerre eltűnik.
Van ott egy sziget.

Komló magányos
barátja, zöldségárus,
vidits a télen!

Óshú vidéke;
a költészet kezdete:
rizsültető-dal.

Sózott keszegek
hideglelős fogínye -
megfagysz, halasbolt.

Még a harkály se
kopog itt a lakóra.
Kunyhó a berken.

Arany paraván
fenyő-mintája fakul;
magány, télire.

A szénahordó:
útjelzőnkként követjük
a nyári mezőn.

Téli nap dereng;
jéggé fagyó árnyalak,
megyek, visz a ló.

Szerény lakomban
aprók a szúnyogok is -
ó, vendéglátás.

Téli, hideg éj,
nem érezzük fagyodat,
kettesben fekszünk.

Szomorú leszek,
kárókatonás halász:
csónakra csend jön.

Madárijesztő
kabátujjában hálnék;
éji zúzmara.

A kicsi kakukk
hangja a széles vízen
végigterül, ó!

Hideg a folyó.
Fáradt sirályszemekre
nem jön az álom.

Ékes nőszirom;
beszélgetni róla már
vándorlás, öröm.

Nárciszlevelek:
meghajolnak egy kicsit.
Hullni kezd a hó.

Könnyű, nyári fű.
Harcosok nagy álmai
így végzik csupán.

Így se, de úgy se:
megvagyunk hát. Hó alatt
pampaszfű, fakó.

Bánatos vagyok.
Hadd legyek az igazán -
szólj kakukkmadár!

Különös látvány:
hópihékre rejtezik
a téli eső.

Szárazság hava.
Fönn felhők tornyosulnak,
itt lenn: Vihar-hegy.

Ó, tűrő-páfrány,
tűnő. A fogadóban
rizslepényt veszek.

Hiába van nyár,
az egylevelű páfrány
csak egylevelű.

Vándorutamon
láttam, lebeg a világ.
Ó, koromsöprés.

Szulák hűs árnyán
rizshántoló pihent meg.
Szívem elszorul.

Vége az évnek.
Sás-kalap, szalmabocskor,
vándorlok tovább.



Terebess Gábor fordításai
(HTML)



Török Attila fordításai

Öreg tócsába
levelibéka ugrik.
Csöndes csobbanás.

Villámot látni
s nem gondolni: az élet
csak egy villanás -

Vadruca rikolt;
fakón fehérlik dala
a sötét vizen.

Egy kopár ágon
dolmányos varjú pihen -
őszi alkonyat.

Tavasz: hajnali,
hűs ködbe burkolózó
névtelen hegycsúcs.

Néha a felhők
mentenek csak föl a hold-
bámulás alól...

Őszül. Egyforma
zöldben ragyog tenger és
smaragd rizsmező.

Nyugodt némaság -
aztán sziklákat repeszt
a kabóca-dal.

Májusi eső:
mályvák hajolnak a nap
égi útjára.

Hét ködbe burkolt
látomás után Mii
harangját hallom.

Bár őszi szél fúj,
a gesztenye burka még
zöld színben ragyog.

Ügyet sem vetve
az őszi szélre, a nap
csak ragyog, ragyog...



Végh József fordításai

A Fény Csarnoka
nyári esőktől menten
még ragyog.

Harcosok hősi
tettei: tűnt álmok,
száraz fűhalmok.

Úton, betegen,
aszó mezőkön álmom
barangol.



Veres Andrea fordításai

Gyere s merengj el
valódi virágain
festett világnak.

Eljött hát az ősz.
Oly öregnek tűnnek már
madarak, felhők.

Betegen az úton -
kiszáradt mezők fölött
álmok tűnnek el.

Jöjj, bámuljuk csak,
- míg minket is eltemet,
hogy szállong a hó.

Téli már a nap -
dermedő árnyát érzem
szőrén lovamnak.



Vihar Judit fodításai

Cseresznyevirág
s kéttörzsű fenyő között
csak három hó van...

Tavasz távozik:
madársírás hallatszik,
halak szemén könny.

Nikkó gyönyörű:
napsugár ragyog zöld
zsenge levélen.

Egyedül ülök
vízesés tövében -
böjt nyár elején.

Még a harkály sem
talál itt lakot -
ó nyári erdő...

Rizsföld mezsgyéjén
fordítsd vissza lovadat:
szól a kakukk már!

Igaz művészet
kezdete: ó, északi
rizsültető dal.

Világi személy
virágot észre se vesz
s tetőn gesztenyét.

Díszes kosár, kard,
májusi ünnepen lám,
pontyzászló lebeg!

Ó, nyári zöld fű -
lám harcosok álmából
ez maradt csupán!

Tetű s bolha csíp,
a lovak meg vánkosom
mellé vizelnek.

Hűs szobácskával
várt engem a házában:
elszunnyadni jó!

Másszatok már ki!
magtár mélyén lapuló
brekeki sereg.

Ó, mily nyugalom!
kősziklán is áthatol
a kabócaszó!

Májusi eső
gazdagítja vizeid
Mogami folyó!

Dícsérjük neved
friss hóval illatozó
csodás Déli völgy!

Hűvösség honol
Feketeszárnyú-hegyen -
égen holdkaréj.

Felhők fodrai
örökkön változtok, jaj
a Hold-hegy fölött!

Csöndben maradok:
kimonóm ujja könnyes
Hőforrás-hegyén.

Ó, Acumi-hegy,
szemközt meg csodás öböl -
de hűvös az est.

Ó, Siokosi!
darvak lábukat mossák
a tengervíz hűs.

Hetedik hónap
elején mily különös
itt az éjszaka!

Tenger morajlik -
Szado szigete fölött
Tejút kanyarog.

Egy házban háltam
Én és az örömlányok -
Hold, s hagivirág.

Sírhalom, nyílj meg!
zokogó hangom hallik -
ó, az őszi szél!

Hűs őszi idő -
ajándék két kezemben:
tök és padlizsán.

Izzóvörös nap,
tüzel, perzsel, de azért
fúj az őszi szél!

Ó, kegyetlen sors!
Sisak alól hallatszik
tücsökcirpelés.

Még fehérebb a
Kőhegy köveinél
az őszi szél.

Ó, Jamanaka!
Krizantémot ne szakíts:
a víz illatos!

Miközben írok,
szétszakítom legyezőm,
fáj a búcsúzás!

Fénylő telihold!
Északon az idő mily
gyorsan változik.

*

Nyári hegytetőn
hívom hű fapapucsom,
s útnak indulok.

Világi vándor
nem látja a virágot
s a gesztenyét sem.

Újévi reggel
újra csak emlékeznék
ősz-alkonyokra.

Ülök magamban
bő vízesés árnyékán
nyár eleji böjtben.

A legtisztábban
észak rizsültetői
dalolták a dalt.

*

Régi kunyhómat
új lakó díszíti fel
babák ünnepén.

Nyári hegytetőn
fapapucshoz könyörgök
s útnak indulok.

Beültették már
mindenütt a rizsföldet -
árnyat adó fűz!

Rizst ültető kéz
ó, egykoron Sinobu
kelméket festett.

Ó, Kaszadzsima
hol vagy esős időben,
cuppogó sárban?

Nőszirom kékje -
bekötözöm sarumat
cipőfűződdel.

Májusi eső
sem győz le téged: fénylő
színarany szoba!

Arcpirosító
pamacsvirág - épp, mint egy
szemfestő ecset.

Napsugár tüzét
tengernek ajánlod fel
Mogami folyó!

Ó, Kiszagata!
esőben ázó bús Szeisi,
alvó virágszál.

Bódít a zsenge
rizs illata, vándorlok -
jobbra: nyílt tenger.

Ó, mily kedves név:
Kisfenyő! S szélfútta sás,
kis hagivirág.

Lám a mai nap
törölni kell szavaim -
kalapomon dér.

Udvart söpörtem;
kilépek a templomból:
fűzfalevél hull!

Holdfény szikrázik
Jugjónak tisztelegve
áldott homokon.

Ó, magányosság!
Szuma öble feledtet
sivár őszi part.

Hullámok között
elvegyülnek kis kagylók,
s hagi szirmai.

Kéthéjas kagyló
kettős öblét elhagyjuk
én, s társam, az ősz.


Zanin Csaba fordításai

Fehér krizantém.
Törékeny testét nem éri
szemernyi por sem.

Ősznek utóján
Ki is az, ki mellettem él,
s jó-e most neki?



 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-06-02 16:53:42, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .........(#1) 2012-03-06 11:08:47


Ásványi Tibor japán haiku fordításai

Matsuo Bashó

semmi se történt
ó a tegnap elmúlt a
gömbhal-levessel

itt Kiotóban
kilencvenkilencezren
virágnézőben

felém fordulsz?
én is egyedül vagyok
őszi este

a vöcsök-tóra
mindenfelől cseresznye-
szirmot hoz a szél

az őszi szél már
fehérebb mint a sziklák
a hegygerincen

felhők választják
majd el a két barátot -
vadludak árnya

Bozót nyílását
holt tealevelekkel
ostromolja Szél

jégeső hangja
ugyanaz vagyok mint rég
mint az öreg tölgy

kézben tartanám
s megolvasztaná forró
könnyem: őszi fagy

még egy év elmúlt
útikalap s lábamon
a szalmabocskor

tüzet gyújtanál
oly kedveset mutatok
egy nagy hólabdát

év hull év után
a majom arcán újra
csak majomálarc

a kakukk hangja
sűrű bambuszoson át-
szűrődő holdfény

a reggel üdve -
nappal zárat szerelek
első kapumra

madár, ez őszön
mért öregszik úgy a dal
ki felhőkbe száll?

fáj az utazás
álmaim körbe járnak
száraz ingovány

tavaszi eső
kövér cseppeké szűri
a meggyfa lombja

zöld fűz levélről
víz csöppen apálykor a
fekete sárba

az öregtemplom
barackvirágok amott
férfi nyomtat rizst

minden szélroham
pillangót arrébb hajtja
tágas a fűzfa

reggeltől estig
énekel a pacsirta
és mégsem elég

rizshántolás, egy
fiú felfele sandít
ha holdat látna

cédrusesernyők
Yoshimó hegyre mennek
cseresznyevirág

felhőszakadás
télben még majomnak is
kell esőkabát

polip nyolc karja
nyári holdsugár álom
hamar véget ér

az évek múlnak
levegővé lesz a világ
sarkai úsznak

öreg-öreg tó
béka középre ugrik
a loccsanásba

az esti eső
útilapu tetőmön
kopogva üzen

elmegyek
s te maradsz
a másik őszben

micsoda hanggal
kiált a pók az őszi
szeleknek hátán

reggeli tea
krizantémvirágok közt
békés szerzetes

hosszú úton
megbetegedve: álmom
még a vadonba jár

ősz van. mért érzem
magam most oly öregnek?
madár az égen

őszen csoszognak
görbe botok motoznak
sírt látogatnak

szilvavirágillat
ködös, hegyi ösvény
és a felkelő Nap

fáradtam. kocsmát
kerestem s mi részegít?
virágzó akác!

jeges éjszakán
a vizeskancsóm eltört
s én felébredtem

tavaszi szellő
pipafüst száll a széllel
egy szájból széjjel

utazás magas
hegyi ösvény ibolyás
elragadtatás

csengőszó vége
templom virágillatban
tökéletes est

dal simogatja
magányom mélységeit
ó, hegy madara

magas, szűk ösvény
vándor öreg rendet vág
kis kasza villog

a kócsag lábához
adjuk a fácán hosszú
lábszárcsontjait

szél a Fudzsiról
képzeletbe rejtve nézd
emlék Edoból!

alvás lóháton
álmaim messzi Holdja
forró teagőz

múlik a tavasz
madarak kiáltanak
hal szeme könnyes

a fa alatt hal,
saláta, leves, minden,
cseresznyevirág...

a sózott hering
ínye jegesnek látszik
hideg halasbolt

dalold pacsirta
"verandádon rizstorta
rizstortádon pötty"

dicső reggelek
egész nap jó zár ügyel
első kapumra

ősz közeledik
négy szív találkozik kis
teaszobában

krizantém illat
a kertben elnyűtt bocskor
talppal fölfelé

havas reggelen
szárított lazachúst rág
magányos fogsor

felhőkön túl a
vadlúd örökre elszáll
baráttól válik




 
 
2 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-27 08:45:05, vasárnap
 
  Basho
Meghalt 1694-ben, tizedik hónap tizenkettedik napján, 51 évesen.

Úton, betegen:
álmom kóborolni kezd
tűnt mezők felett.

Fordította - Somogyvári Zsolt


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-26 22:19:32, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2012-03-21 10:55:24

Fordította - Szántai Zsolt

Bashó

Nyári záporok
elmentek - nem bántották
a Fény Csarnokát.

Nézem mereven
a fehér krizantémot -
nem tűr magán port.

Nyári pázsiton
álmuk nyomait hagyták
az ősi harcosok.

Virág kelyhében
kicsi bibék bókolnak -
tisztelik Méhet.

IDŐ

Tücsökzenéből
ki az, aki megmondja,
hol kell halnia?

VÉG

Távol és közel
vízesés hangja hallik.
Levél... lehullik.

HARANG

A harang hangja
az Alkonyból felbukkan,
ködöt hasítja.

ÚTON

Úton, betegen;
fáradt lelkem elkószál
őszi mezők felett.


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-20 19:52:33, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2012-03-10 10:58:52
Fordította Kulcsár F. Imre


magányos varjú
magányos őszi ágon
leszáll az este
BASHŌ

felleg az égen
eltakarja a holdat
megpihenhetek
BASHŌ

holdtalan éjszakában
süvítő szél az ősi
cédrusligetben
BASHŌ


megjött az újév
itt maradt az ó kalap
s a szalmabocskor
BASHŌ

lepkekisasszony
kölnizi magát száll az
orchideák közt
BASHŌ

a képen szulák
ügyetlen tusvonások
mégis be kedves
BASHŌ

első őszi hó
föld fele hajlik kissé
a nárciszlevél
BASHŌ


ködbe öltözik
a névtelen kis domb is
megjött a tavasz
BASHŌ

ejnye nono nana
kopog az eső kalap-
talan fejemen
BASHŌ

haragos tenger
a sado-sziget felett
az ég folyója
BASHŌ

ó őszi holdfény
a tóparton bolyongok
egész éjszaka
BASHŌ


kopár ösvényen
ibolya néz az égre
hegyi drágakő
BASHŌ

cseresznyevirág
ó mennyi mennyi emlék
a messzi múltból
BASHŌ

gyere vén kalap
induljunk yoshinóba
virágcsodálni
BASHŌ

a szürke kakukk
dalol száll száll és dalol
sok dolga van
BASHŌ


kerítés tövén
pásztortáska virága
szelíd-szerényen
BASHŌ

a templomharang
megzendül éneküktől
tücsökcirpelés
BASHŌ

szentély a hegyen
a friss-zöld leveleket
napfény füröszti
BASHŌ

kiugró szikla
vízesés zuhogása
nyári áhitat
BASHŌ


vadrózsa-szirmok
lehullnak hullnak hullnak
vízesészene
BASHŌ

tengerbe mossa
az alkonypír vörösét
a mogami-folyó
BASHŌ

szake-mámorban
kőre hajtanám fejem
szegfűillatban
BASHŌ

fekete retek
csípi a szám s őszi szél
hasít szivembe
BASHŌ


hajnal van ébredj
induljunk újra tovább
pille barátom
BASHŌ

suma temploma
álom-fuvola jajgat
az árnyas fák közt
BASHŌ

hangodat hallom
s még szomorúbb leszek
kakukk az erdőn
BASHŌ

az őszi harmat
múlandóságot idéz
már mindörökre
BASHŌ


kakukkszó hangzik
ezüst holdfény szemerkél
bambuszligetben
BASHŌ

virágfellegek
harangszó uenóból?
asakusából?
BASHŌ

a biwa-tóra
a szél hord mindenünnen
cseresznyeszirmot
BASHŌ

lehullt krizantém
száraz kakasvirággal
nichiren-ünnep
BASHŌ


tavaszt siratja
madarak jajgatása
halaknak könnye
BASHŌ

ó nyári illat
dél hűs lehelete
mogami-folyó
BASHŌ

sötét a tenger
vadkacsák hangja
villan fakó-fehéren
BASHŌ

sír mozdulj ébredj
velem jajgat az éjben
az őszi vihar
BASHŌ


szigetek messze
ezer darabra törve
tenger-tükörben
BASHŌ

a némaságban
a tücsök cirpelése
sziklákba hasít
BASHŌ

alkonyi eső
a békák hangja távol
milyen szomorú
BASHŌ

hideg őszi szél
nakamura temető
szívemre jég száll
BASHŌ


tavaszi szellő
szirommal fűszerezve
hal és saláta
BASHŌ

álmos-öreg tó
béka ugrik a vízbe
apró loccsanás
BASHŌ

a nyári fű leng
megannyi büszke harcos
álmai fölött
BASHŌ

aranyló templom
nyugalmát nem zavarja
a sűrű eső
BASHŌ


kinyílt a szulák
a szúnyogok zenéje
halkabban zizeg
BASHŌ

apad a folyó
a fűzfaleveleket
iszap borítja
BASHŌ

nincs lámpaolaj
lefekszem kora este
párnámon holdfény
BASHŌ

szegény lepkebáb
nem leszel már pillangó
véget ért a nyár
BASHŌ


ó boldog újév
hány régi alkony múlt el
magányban őszben
BASHŌ

fürge kis prücsök
nem gondolsz a halálra
csak dalod zenged
BASHŌ

a szentély kihalt
száraz levelek gyűlnek
az ajtó előtt
BASHŌ

havas napkelte
károgó csúnya varjú
be szép vagy mégis
BASHŌ


tavaszi szellő
a fűzfalevelek közt
pillangó libeg
BASHŌ

tölgy a hegytetőn
ügyet se vet a hulló
virágsziromra
BASHŌ

írisz-virág nyit
lábam előtt az úton?
kék bocskor-szalag
BASHŌ

téli víz-ünnep
szerzetes facipője
csattog a kövön
BASHŌ


fenyő-szigetek
ah fenyő-szigetek ó
fenyő-szigetek
BASHŌ

tányérok tálak
homályba burkolóznak
a nyári estben
BASHŌ

ha illatozna
fehér virág volna a hó
hegyililiom
BASHŌ

csak nézlek nézlek
pillangó vagy szivemnek
csuang-ce álma
BASHŌ


leszáll az este
elnémul a harangszó
virágillat zeng
BASHŌ

pattog a rőzse
szemben a fehér falon
idegen árnyék
BASHŌ

őszi szürkület
összekucorodnak négyen
teaiváshoz
BASHŌ

közeleg az ősz
szívem pihenni vágyik
üres szobámban
BASHŌ


sötét az ösvény
magányosan bolyongok
az őszi estben
BASHŌ

szilvavirágzás
hajnali édes illat
hegyi ösvényen
BASHŌ

lehulló harmat
hadd mossam meg vizedben
fekete kezem
BASHŌ

megfáradt vándor
álmaim kóborolnak
kopár mezőkön
BASHŌ

 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-14 20:36:01, hétfő
 
  Ősz

Macuo Basó

Már kora ősztől
mély kékes-zöld a tenger -
zsengélő rizsföld

Fordította - Cseh Károly


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-12 19:11:41, szombat
 
  nékem a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)
...... ........... ........... ........ Bakos Ferenc

 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-12 19:07:34, szombat
 
  minden elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje...
(Basó)
...... ........... ........... ........ Bakos Ferenc

magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)
...... ........... ........... ........ Bakos Ferenc

 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-07 18:42:39, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2012-03-31 12:50:17

Macuo Basó -


Tehénistálló
sötét mélyén szúnyogok,
maradék meleg.

Fordította - Tandori Dezső


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2012-03-31 12:50:17

Macuo Basó -


Osztriga helyett
tengeri salátát hordj
hátadon, öreg!

Fordította - Tandori Dezső


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2012-03-31 12:50:17

Macuo Basó -


A templom kertje
csupa-csupa bashó-fa;
levél tetőzet.

Fordította - Tandori Dezső


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
x
  2012-05-07 15:29:31, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2012-03-21 10:55:24

Fordította - Szabolcsi Erzsébet

Matsuo Basho (1644 - 1694)

Fordítsd meg tükröd,
derült arcra néz vissza
szilvafavirág!


 
 
0 komment , kategória:  Macuo Basó 1.  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 252 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1143
  • e Hét: 8681
  • e Hónap: 24320
  • e Év: 57716
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.