Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 361 
szeretettel
  2011-08-25 15:10:59, csütörtök
 
  BODA MAGDOLNA



este

besötétedett
épp hogy a hegyről
leértem a völgybe;
a másik szobában lámpa ég
élvezem az éjszaka jászolmelegét
a tárgyak árnyéka
rendellenesen a falakon körben
és mindenütt szerteszét
holnap is így lesz
kérdem
gondolom
és félek
egyszer csak nem

hallom ahogy pattogzik
az idő zománca.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 15:08:41, csütörtök
 
  Nyírfalvi Károly



[árnyékos hely]

Kell még egy árnyékos hely, honnan
Nézhetem köveken a nap fényét,
Esőcseppek csillogását a leveleken,
Gyíkok surranását bokrok alján.
Csak úgy egyszerűen elnézni a
Dolgok állását, míg üres leszek.
Egy árnyékos hely feltétlen kell,
Mely nem kezdet és nem vég.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 15:06:01, csütörtök
 
  Nyerges András



Üzenet

Csillogó bogarak kicsi cseppek
Napszemű meleg fények
el ne fussatok

Frisseség hajnali falai
Reggelre születő egek
be ne omoljatok

Lányok akik holnap talán
férjhezmentek lányok
és másfél óráig fogtok veszekedni ha valaki az előszobában
égvefelejti a villanyt jaj a számla
a villanyszámla mekkora lesz mekkora lesz mekkora lesz

Lányok
őrizzétek magatokban a fű szökkenő zöldjét
őrizzétek magatokban a suhogó kartonruhákat
meg a kicsi szandált és a fonott szatyorkát
őrizzétek a hideg forralatlan tej jóízét
meg a zsömlék barátságos ropogását
meg azt ahogy a tricikliző fiúk megnéztek titeket
ha kenyérért szaladtatok a boltba
vigyázzatok azokra a pici sikításokra is
ahogy valaminek örültetek és emlékezzetek
milyen mozdulattal dőltetek hátra a padon
a nevetéstől hogyan kalimpált a lábatok
néha egészen különöseket mondtatok a vízről a
fákról meg a záporokról és csodálkoztatok hatalmas
szemmel és szerettétek a tükörben nézni magatokat
mennyi ideig tudtatok nézni valami furcsát
nőttetek-e híztatok-e
van-e még szeplő a szemetek alatt

Legyetek napszemű fények
legyetek frisseség hajnalai
reggelre mindig újnak születő egek
mert nélkületek olyan ami új
mint híd nélkül a folyó
s a szerelem szerelem nélkül
El ne fussatok

Lám
kit én szeretek,
engem csak hiteget
más is kéne neki
és azt se szereti
pedig ma még tiszta
pedig ma még mint a
nyárfa sudár nyárfa
suhog a ruhája

Hát el ne fussatok
lányok kicsi cseppek
nélkületek mivégre mibennünk az új
olyan mint a szerelem szerelem nélkül
kiáltunk utánatok és arcunk is egészen belekékül
maradjatok itt minékünk
istenné! erősebb menedékül
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 15:04:22, csütörtök
 
  Keresztes Ágnes



Álmos vasárnap délután

Álmos vasárnap délután.
A konyhakövek laposan,
frissen felmosva fénylenek,
a konyhában fáradt legyek
pihennek a kenyérruhán.

A férj ingujjra vetkőzött,
s a rekamén óvatosan
ujságpapírra rakva lábát,
pár pohár fröccstől könnyü álmát
most alussza a meccs előtt.

A kölykök szederfára másznak.
Az asszony az eresz alatt
félórát üldögél magának.

(Házasság)

Hét kilométer után vette észre,
hogy kávébajuszt rajzolt rám a csésze.
Szólt.-Letöröltem. Elnéztem: hogy ásít.
— Mást nem beszéltünk a végállomásig.

(Idő)

Tömött szatyorral surranok az utcán
— félve, ha késem —
sziszeg a zsír, kapkodva sül a hagyma,
morcos krumplikat vetkőztet a késem.

Engem figyelnek vasalatlan ingek
meg fénytelen cipők.
A mosogatóvizben úszni látom
az eltöltött időt.

Türelmemet, mint a futó tejet,
csak vékony hártya fogja.
Szikrázó napjaim, akár a jég,
széttörnek darabokra.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 15:01:18, csütörtök
 
  Hegedős László



A megkísértett ige- Keresztény

Néha főnév, többnyire melléknév, ám egyáltalán nem mellékes névszó éppen itt Európában, ahol idestova egy évezrede mi magyarok is jegyként viseljük a kontinens több más népével együtt. Hol viseljük, hol elviseljük, hol kiviseljük. Kopik is, vékonyodik is bele, de bizonyos, hogy fényesedik is általa, mint halálig tartó együttélés során a karikagyűrű a hitvesi ujjon. Karikagyűrű, ami húsunkba nőtt, ami csontig mélyedt Európába, amit lehúznunk már nem lehet, legfeljebb levágni eleven tagostól. De abba belehalna Európa és vele Magyarország.
Pedig vágnák is le annyiszor, de hányan! Hiszen igen kényelmetlen ez a jegy. Nem csak annak, aki egyáltalán nem szívelheti, mert idegenként soha el nem fogadhatta, hanem annak is, aki divatnak hódolva, lihegve fitogtatja. Ugyanis folyton folyvást figyelmeztet ez a szó valamire. Ahogy a karikagyűrű figyelmezteti valamiféle hűségre még azt is, aki eleve úgy húzta ujjára, hogy nem tulajdonított neki semmi jelentőséget.
Alázatra, áldozatra figyelmeztet. Hát nem többszörös botrány ez napjainkban?! Hiszen lehet-e áldozatot várni a civil kényelemtől valami másért is, mint önmagáért? És lehet-e rábírni az önmegvalósításán betegesen fáradozó intellektust, hogy higgye: fölötte is van törvény, aminek megszegése bűn, és csak a megbánás után van megbocsátás? És lehet-e egyáltalán figyelmeztetni mostanság a saját villogásán ámuló, minden mást lebecsülő izgága elmét, amely semmiféle istent és semmifajta embert nem tűr önmaga fölött? Hát még az Istenembert!
Ugyanis a keresztény szó nem a kereszt főnévből származik, hanem a Krisztus tulajdonfőnévből, Jézus Krisztus nevéből. Először Szt. Pál használta, a zsidó. Aki nem elkülönülni akart, hanem büszke volt római polgárságára. És hirdette a keresztény igét zsidókért, rómaiakért, görögökért, a világ minden népéért, hogy valóban felszabadítson zsidót, rómait, görögöt, bárkit önmaga gőgje alól, az isteni szeretet által.
Annak a fogalomnak, amit a keresztény szó fed, nincs ellentétpárja. Természete szerint, lényege szerint nincs. Még a nem keresztény sem az. Nem is irányulhat (na) tehát senki ellen sem. Nem is lehet (ne) embert sebző, nemzetet lekicsinylő szólövedék. Pláne fél évszázados honi meggyaláztatása, lábbal tiprása után. Hogy mégis?! Bizony, mégis. Mert megkísértik számtalanszor, számosan. Természetétől idegen tartalommal igyekeznek megtölteni (no nem újdonság ez!) azok, akik figyelmeztető erejétől szabadulni vágynak, akik zabolátlan létüket féltik erkölcsi követelményeitől, amivel nagyon is tisztában vannak.
A módszer igen egyszerű. Végy néhány, a tudatlanná manipulált köztudatban kissé bizonytalan tartalmú, de mindenképp megbélyegző, megszégyenítő erejű jelzőt, például: tudatlan, maradi, haladás ellenes. Ezek az enyhébbek. De különösen alkalmasak lesznek azok, amelyek egyes rétegek fülében félelmetesen hangzanak. Ilyenek például: jobboldali, bőrfejű, náci, fasiszta, antiszemita. Hangoztasd minél sűrűbben ezen szavakat a keresztény szó környezetében, vele távolinak mondható, de jól kicsendülő összefüggésben (vigyázat! nem közvetlenül mellette, állítmányként, mert az könnyen számon kérhető), és a hatás nem fog elmaradni: félelmet keltő és gyanús lesz maga az az ember is, aki kereszténynek vallja magát. Pláne akkor, ha erre még rájátszanak a divat- és karriervágy szülte, harsogó ,,igehirdetők", akikről nem mindig dönthető el teljes bizonyossággal, hogy kiknek a megbízásából hergelnek fel létbizonytalanságukban kapaszkodóra vágyó, de tudatlan fiatalokat vagy éppen őszinte, de védekezni csak vagdalkozva tudó embereket.
Más kérdés, hogy lehet-e, kell-e védeni vagdalkozás nélkül a valódi keresztény tartalmat. Lehet, és kell, de nem könnyű. Egy hajdani, kommunista gyárigazgató mondta cinikusan: “Az igazi kereszténnyel könnyen elbánok bármilyen tárgyaláson, mert tudom, hogy ő mit nem tehet meg. Ő viszont nem tudja, hogy én mi mindent meg nem tehetek." Igaz, igaz. De azért ne felejtsük el: a nemzetközi kommunizmus legfeljebb 150 évet élt, a kereszténység pedig idestova kétezer éves. Egészen biztos, nem ember védte eddig sem. De mit is?
A szó lényegi tartalmát e sorok írójának egy parasztember fogalmazta meg legtömörebben. 1946-ban történt, amikor katolikus falvakban még dicsértessékkel köszöntötték egymást az emberek. Tízéves, falun nyaraló, pesti kölyökként frissen kaszált réten futottam át. Talán épp a gazda jött velem szemben. Hazafelé igyekezhetett, kaszával a vállán. Nem ismertem, hát köszönés nélkül elfutottam mellette. Megállított: “Édes fiam, mért nem dicséred az Urat, ha embert látsz?"
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 14:58:57, csütörtök
 
  Székely Magda



Hét mese

I

Felhő fölött cikornya, párkány.
Ott könyököl az ősz királylány.
A vőlegényre vár, hiába,
örökre elrepült a láda.

II

Szegény Piroska megy az erdőn,
gyanútlanul megy a tilosba,
rátér szegény a rossz csapásra,
megy az erdőn szegény Piroska.

III

Te vagy a legszebb, Hófehérke!
Ha megtudják, megölnek érte.
De befogad hét igazi törpe.
Mostoha nem néz a tükörbe.

IV

Kicsi tóban kiskacsa fürdik,
rövid az útja parttól partig.
Fölötte óriási szárnyak,
évszázadok hattyúi szállnak.

V

Ha egy fejét levágom,
sarjad helyébe három.
Azt is levágom egyszer
sárkányom, nem menekszel.

VI

Kivittem őt a partra,
és nem szóltam soha,
kés élén jártam érte,
de nem figyelt oda.

VII

Elindult egyszer egy királyfi
az igazságot megtalálni.
De míg az egyik megtalálta,
az utat sok királyfi járta.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 14:57:36, csütörtök
 
  Elekes Ferenc: Amióta volt vele az a cirkusz



Soha nem tudja az ember, mi éri. Itt van például ez a Pista. Mint a falat kenyér. Olyan ember volt ez a Pista. Jómodorú, segítőkész ember volt. Mosolygós tekintetű, mint az érett Jonathán alma. Elismerem, hogy mosolygós tekintetét boros poharakban fürdette, amikor csak tehette, de az egész természete különben is alkalmasnak látszott a vidámságra. Nem volt karikós a lába, de menet közben mégis, mintha karikós lett volna. Minden esetre meg lehetett ismerni őt a járásáról. Most éppen a járásáról jut eszembe, hogy azért megjártam én is a Pista járásával.

Valami sasfákat ástunk az udvaron és a földbe beletörött az ásó. Azt mondja ez a vidám természetű ember, előfordul, hogy a földbe beletörik az ásó. Nem baj. Azonnal hoz ő egy csákányt. A közeli szomszédból. A barátjától. Olyan csákánya van az ő barátjának, hogy azzal a legnagyobb sasfát is ki lehetne venni a földből. Egyetlen mozdulattal. Olyan az a csákány.

- Amíg el tetszik szívni egy cigarettát ezen a csutakon, én azzal a csákánnyal már itt is vagyok - mondta ez a mosolygós Pista. És elindult a csákányért, a közeli szomszédba.

Néztem, amint elmegy. Néztem a járását. Mintha egy kicsit karikós lett volna a lába.

Egy hét múlva jött vissza Pista. Vörös orcával, s egy ócska, törött nyelű csákánnyal. Mondom neki, sok cigarettát elszívtam már ezen a csutakon, hiába vártalak.

- Soha nem tudja az ember, mi éri - mondta elgondolkodva Pista. - Azt soha, de soha! Bementem akkor a barátomhoz. A csákányért. És mit látok? Épp azzal a csákánnyal töri szét az egész házát. Mindent, de mindent, ami útjába került. Töri szét a bútorokat, az ajtót, a küszöböt, ordítozva. Hogy az ő édes, jó anyja, ilyesmit kiáltozott. Hozzá sem mertem szólni. Csak nézték a szomszédai is, hogy ez az ember ennyire ki van fordulva magából. Kérdem az egyiktől, de csak halkan, mi történt az én barátommal?

- Amióta volt vele az a cirkusz, azóta megváltozott... Csak ennyit mondott az az ember, akitől megkérdeztem, mi történt az én barátommal... Hogy milyen cirkusz volt véle, s mióta, azt nem tudom, de a feleségét otthon nem láttam. Tudja, hogy van! Az ember soha nem tudja, mi éri. Azt soha, de soha. Most már mindegy. Hoztam a csákányt. Egy kicsit megviselte a nyelét az a cirkusz, de azért csákánynak csákány.

- És ezzel akarod azt a nagy gödröt kiásni? - kérdeztem Pistától.

- Isten mentsen meg mindenkit, hogy ezzel a csákánnyal ásson ki egy akkora gödröt. Isten mentsen! Ezt én most csak azért hoztam, hogy lássa maga is, csákányért mentem a szomszédba. Nem egyébért. Ezzel már dolgozni nem lehet. Gondolja el, ugye, a barátommal volt az a cirkusz. Ezzel a csákánnyal is volt elég. A nyele össze van törve. De lehetnek rejtett repedések a vasban is. A vasban is lehetnek repedések. Amiképpen az ember is tele van rejtett repedésekkel. Ha egyszer van az emberrel valami cirkusz. Soha nem tudja az ember, mi éri. Azt soha, de soha. Most pedig elviszem ezt a csákányt. Oda, ahonnan hoztam. Amíg el tetszik szívni egy cigarettát ezen a csutakon, én már itt is vagyok. Hozok mást - mondta ez a mosolygós Pista.

Eltelt egy esztendő. Véletlenül találkoztam Pistával. Megráztuk egymás kezét, mint akik régen nem találkoztak.

- Na, mi lett azzal a gödörrel? - kérdezte mosolygós tekintettel Pista. Olyan volt, mint az érett Jonathán alma.

- Hát te jól elmentél akkor - jegyeztem meg, kissé szemrehányólag.

- El. Jól elmentem akkor. Sehol nem találtam egy valamirevaló csákányt. És az igazat megvallva, el is ment a kedvem mindenféle gödörásástól. És a sasfáktól is elment. És velem is történt egy kis cirkusz. Soha nem tudja az ember, mi éri. Soha, de soha...

Aztán békésen elbúcsúztunk egymástól. Néztem, amint elmegy. Néztem a járását. Mintha egy kicsit karikós lett volna a lába.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 14:49:00, csütörtök
 
  Ferenczi Gergely



Néha

Néha írok, néha olvasok.
Néha beszélek, gyakran csak hallgatok.
S közben írom jövőm szomorú történetét,
S közben olvasom szép múltamat, mint egy mesét,
Melyet jelenem tépte szét.

Néha írok, néha harcolok.
Néha elhiszem magamnak, hogy költő vagyok;
S közben rólad is megfeledkezem,
S közben nyilaim testedből szedegetem,
Magamat igazság céltáblává teszem.

Néha írok, néha meghalok.
Néha szégyenlik maguk miattam az angyalok.
S közben lelkem ebben jól érzem,
S közben önmagát szeli ketté az énem,
Ettől sohasem fáj, ha vérzem.

Néha írok, néha olvasok.
Néha beszélek...
S egyre többet hallgatok.
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 14:40:26, csütörtök
 
  Pintér Lajos

dúdoló

ne félj
nem vagy
édes anya-
nyelvedbe
bezárva

ki nyelvet
veszít
nyelvet
cserél
az is beszél
csak árva



Cinkepanasz
(variáció)

zöld-lila ágon
harsan az ének
harsan a pőre
cinkepanasz

zöld a fa ága
lila az árnya
mikor a nap kél
árnyék vetül rá

reszket az apró
földi giliszta
gyilkosától fél
röpke madártól

cinkemadár fél
hull a madártoll
villám csap le rá
sistergő ostor

de te sose félj
árad a napfény
lásd én se félek
fénylik a holdár
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
szeretettel
  2011-08-25 14:38:09, csütörtök
 
  Őri István:



ALTATÓ

Kínai bölcsődal

Tiszta Hold, csendes Szél
éj sötétje táncra kél
tündér szárnyán itt terem...
Aludj, aludj, Gyermekem...

Fényes Hold, kedves Szél
halld hát kicsim, mit mesél:
"Túl hegyeken, túl tengeren
birodalmát tündéreknek, ott lelem..."
Aludj, aludj, Életem...

Gyémánt Hold, könnyű Szél
ülj hátára és ne félj
szálljunk együtt mesze, el
tündérszárnyon, bogárháton...
Aludj, aludj, Kedvesem...

Csendes álmod, ó, be jó
vigyázzon rád Hold Anyó!
Kicsi szemed csukva már
selyem-lelked messze jár
piros ajkon álom kél...
röpítsd messze, pajkos Szél!

Szállj, szállj, messze szállj
siess, Gyöngyöm, meg ne állj
szerelemre, boldogságra
új hazádban rátalálj...

Aludj, aludj, Gyermekem...
Aludj, aludj, Mindenem...
Aludj, aludj, Kedvesem...
Aludj, aludj, Életem...
 
 
0 komment , kategória:  Dal  
     1/37 oldal   Bejegyzések száma: 361 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 452
  • e Hét: 19075
  • e Hónap: 64147
  • e Év: 2005427
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.