Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Le de Li
  2011-09-22 11:56:44, csütörtök
 
  A kondor álma
szerző: Leconte de Lisle, fordító: Szabados Ede

Túl lejtős lépcsején a vad Kordilleráknak,
Túl a ködön, a hol csupán a sas lebeg,
Fenn, fenn, magasan, a tölcséres csúcs felett,
Hol már folyam gyanánt tüzellő láva árad,
S helyenként lángra gyúl egy-egy felhődarab:
Az óriás madár közönynyel vesztegelve
Amerikára néz, mely nyugszik néma csendbe'
S a komor napra, mely szemében holtra fagy.
Kelet felől, égig nyúló hegyek tövében,
Vad pampaszokon át sötét éj hömpölyög,
Chilit s a partokat elrengeti ölében,
Aztán végigoson az óczeán fölött;
Reáteszi kezét a néma féltekére,
Minden elszenderűl, álomba dől a föld
S a hegycsúcsokra a sötétség szürke réme
Kiáradó tenger gyanánt hullámot önt.
Ott ül a szirttetőn a kondor egyedűl,
A csillámló havon véres fényben fürödve,
Várván az éjtengert, hogy árjával befödje.
Midőn megérkezik, benn kéjjel elmerűl
S látván a déli fényt, a mint ragyogva ontja
Az éjtenger partján vakító sugarát,
A gyönyörtől hörög, elkezd reszketni tolla,
Kinyújtja vágyatag, izmos, pelyhes nyakát,
Az Andesek havát megcsapdosván kevélyen
Rekedt kiáltással a mennyekig lebeg
S túl az élők hónán, a sötét gömb felett
Kitárva szárnyait, elszendereg a légben.



 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
Li
  2011-07-24 18:22:38, vasárnap
 
  Leconte de Lisle - Anakreon-utánzatok - A kupa
fordító: Kosztolányi Dezső

Vedd ez ezüst tömböcskét, fürge ötvös,
de ebből harci szobrot mégse tördöss,
inkább hasas és öblös serleget,
hol a tüzes bor lázasan pezseg.
S falára a Pleádokat ne vésd:
legyen rajt a vidám menád-tömeg,
metszd rája az aranyló fürtöket,
a gömbölyű hordót, a víg szedést,
hol a szedők a pénzelő lakosnak
bíbor lábakkal fürtöket taposnak,
hogy rajzaiddal Évoét elénk hozd
s lássuk vig Aphroditét, édes Éroszt,
s égjünk a sok tüzes szívű szüzér,
kiket díszít a verbénás füzér.
 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
Li
  2011-04-15 15:50:42, péntek
 
  Bozót
szerző: Leconte de Lisle, fordító: Kosztolányi Dezső

A száradó füvön, ahol a bódító
vad nap felé tekint a vérvörös kígyó,
a szörnyű fenevad már bóbiskolni kezd,
hatalmas gyomra lóg, és karmokat mereszt.
Szájából perzselő lehellet láza száll:
rózsálló nyelve lóg, nyelvén ezüst a nyál;
szügyén, mely lángoló, mint egy rakott kohó,
rángó jóllét böfög, s pofája oly mohó.
Körötte tompa csönd, nehéz, vihar-teli.
A sunnyogó párduc gerincét íveli;
az óriáskígyó lapos és pikkelyes
fejével a fügék közt valamit keres;
tündöklik, zizzen a fényes kőrisbogár,
a csíkos tigris úr fejénél szálldogál,
mint lángoló verő, iszonyú láng füröszt,
s kék ég alatt pihen, az összesült fű közt.
De már az árny terül a mély erdők felül.
A tigris áthevült forrongó vére hül;
szél libben a füvön; zizeg a gyenge nesz;
ocsúdik, széttekint, mordul, fület hegyez.
A puszta néma még. A tükrös csermelyen,
hol a lótusz virul merengve csendesen,
nem látni dámvadat, remegve habozót,
gazellák léptitől se reszket a bozót.
Az éhség marja fel mozgó sovány hasát:
és összekuporul, halálos némaság;
nyújtózik, vánszorog, kapálja a talajt,
ösvényt szagol, amely kivisz a síkra majd,
ásít és talpra áll, untatja a magány,
és gyászosan vonít a csúnya éjszakán.

 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
x
  2011-01-14 15:04:54, péntek
 
  Kolibri szerelem
szerző: Leconte de Lisle, fordító: Juhász Gyula

A zöld kolibri, a halmok királya,
Bolyong a fényes, a rózsás egen.
Mint üde szín, suhan a napsugárba
Hogy kicsi fészke virágos legyen.

Idegen források fölött kóvályog,
Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,
Hol istenillatú vörös virágok
Tárt kelyhén villog a napesti fény.

Majd egy aranyvirág ajkán terem
S csókolja mézét oly szerelmesen,
Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el,

Te ajkadon, én édes kedvesem,
Kívánja lelkem, hogy így vesszek én el
Az első csók varázsos parfümével.


 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
x
  2010-11-20 20:32:09, szombat
 
  Leconte de Lisle: A végső emlék

Éltem, s halott vagyok. - A végeláthatatlan

mélységbe süllyedek, nyitott szemmel, vakon,

lassan, mint a halál, száz testnél súlyosabban.




Dermedten, tétován, sötét tölcsérfalon

csúszom le, perc telik percre, és év az évre,

a Hallgatást, a tört Hiányt tapinthatom.




Álmom érzéstelen. Eljött a próba vége.

Élni? Élet? Mi az? Ifjú voltam? S ha vén?

Nap? Szerelem? - Ugyan. Test, kinek kellenél te?




Pörögj, merülj, zuhanj! Űr van szemed helyén,

tágul a feledés, és fölszívódsz te benne;

ha álmodnék! De holt vagyok. Bánom is én.




De kin tátong e seb, és ki üvölt a csendbe?

Ami történt, tudom, régen történt velem.

Éj, semmi éje, fogj, ragadj csak el! - Hitemre:




fölfalta valaki szívem. Emlékezem.




ford: Bárdos László

 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
x
  2010-10-25 07:48:02, hétfő
 
  Leconte de Lisle, Charles

Les hurleurs (Francia)

Le soleil dans les flots avait noyé ses flammes,
La ville s'endormait aux pieds des monts brumeux.
Sur les grands rocs lavés d'un nuage écumeux
La mer sombre en grondant versait ses hautes lames.

La nuit multipliait ce long gémissement.
Nul astre ne luisait dans l'immensité nue;
Seule, la lune pâle, en écartant la nue,
Comme une morne lampe oscillait tristement.

Monde muet, marqué d'un signe de colère,
Débris d'un globe mort au hasard dispersé,
Elle laissait tomber de son orbe glacé
Un reflet sépulcral sur l'océan polaire.

Sans borne, assise au Nord, sous les cieux étouffants
L'Afrique, s'abritant d'ombre épaisse et de brume,
Affamait ses lions dans le sable qui fume,
Et couchait près des lacs ses troupeaux d'éléphants.

Mais sur la plage aride, aux odeurs insalubres,
Parmi des ossements de boeufs et de chevaux,
De maigres chiens, épars, allongeant leurs museaux,
Se lamentaient, poussant des hurlements lugubres.

La queue en cercle sous leurs ventres palpitants,
L'oeil dilaté, tremblant sur leurs pattes fébriles,
Accroupis cà et là, tous hurlaient, immobiles,
Et d'un frisson rapide agités par instants.

L'écume de la mer collait sur leurs échines
De longs poils qui laissaient les vertèbres saillir;
Et, quand les flots par bonds les venaient assaillir,
Leurs dents blanches claquaient sous leurs rouges babines.

Devant la lune errante aux livides clartés,
Quelle angoisse inconnue, au bord des noires ondes,
Faisait pleurer une âme en vos formes immondes?
Pourquoi gémissiez-vous, spectres épouvantés?

Je ne sais; mais, ô chiens qui hurliez sur les plages,
Après tant de soleils qui ne reviendront plus,
J'entends toujours, du fond de mon passé confus,
Le cri désespéré de vos douleurs sauvages!



Az üvöltők (Magyar)

A tűznap elmerült a hullámok közé,
A hegy lábánál a falu elszunnyadott;
A sziklát köd gyanánt habtajték öntözé,
S tompán dörögtek a fel-felcsapó habok.

Megsokszorozta még az éj a bús nyögést,
Egy csillag sem fénylett a végtelen borún.
A fellegek között, mint komor síri mécs,
Csupán a sárga hold reszketett szomorún.

A néma égitest, a romba dőlt világ
- Homlokán bélyegűl ártó harag jele -
Fagyos korongjáról a felhő-fátylon át
Bus síri fényt vetett az óceánra le.

Éjszakra vég nélkül, a forró ég alatt,
Sűrű árnyban, ködben terült el Afrika,
Füstölgő homokján éh oroszlán haladt,
És elefánt-csapat hevert mocsáriba...

De a kopár parton, hol fojtó szag lebeg,
Szanaszét a ló- és ökörcsontok között,
Gyászos vonítással, karban, sovány ebek
Csapatja felnyújtott fejjel üvöltözött.

Horpadt hasuk alá behúzva farkukat,
Kitágult szemmel és remegő lábakon,
Vonított az egész mozdulatlan csapat.
Majd borzongás futott végig mindnyájokon.

A csapzott szőr közül, mely hátokhoz tapadt
Kiálltak az éles, ösztövér csigolyák,
S ha egy-egy freccsenő hullám rájok csapott,
Fehér fogaikat összecsattogtaták.

Sötét habok partján a bolygó hold előtt,
Rút alakotokban egy lélek mért zokog?
Minő ismeretlen szorongás gyötri őt?
Miért jajongtok úgy, riadt rémalakok?

Azt nem tudom, de óh ti üvöltő ebek,
Annyi sok év után, mint sűrű ködön át,
Folyvást hallom, multam emléki közepett,
Szilaj fájdalmatok kétségbesett jaját.


Vargha Gyula




 
 
0 komment , kategória:  Leconte de Lisle 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.