Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Arany-Tóth Katalin
  2018-02-27 12:55:39, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin

A parázs mellett...

Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.


 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2018-02-09 11:26:53, péntek
 
  Arany- Tóth Katalin

Ma éjjel

Ma éjjel kitárta ablakát egy álom:
keringve szálldogált a sötét égen át,
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,
s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát.

Bennem még bőszen dúlt a múlt vad haragja:
- mint törvénynek be nem tartott akaratja -
romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva
- láncra verve vártam a béke hű szavát.

Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,
elcsendesítve dühös dacom vad szelét;
(régóta tart már, hogy a magány útját járom,
s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét)

Ma ölében ringatott egy édes álom,
s kérdő sóhajomra hajlott egy felelet:
˝Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!
Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet.˝
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2018-01-12 11:24:16, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin

Szavakba remetve

Illatos párnára hajtom ma fejem.
Vándorló képzelet játszik a múlt bábuival.
Emlékezem.

Távoli suttogás
- mint hódító szellemek kísértése -
visszhangzik szűk labirintusok részeg falai között.
Vakond-lét boldogságom ,,miért"- je
visszatérő álmokra szőtt
puha fészekbe költözött.

Itt a mosoly tiszta
akár az ég.
A festett felhők annyi esőt adnak
mi hervadó virágzásomhoz még
épp elég.

A lét
csak egy lélegző buborék.

Ha majd indulok
búcsúmba csak egyetlen könnyet lopok.
Párnámra hajtom addig naponta fejem
hangtalan
s könnytelen
zokogok hiábavaló küzdelmeimen.

S hogy mire vágytam egykor?
Nem számít már rég.
Robot-lelkem lassan mozdul
korhű testem térül-fordul
és szólok is
ha néha szólni kell.

Szél és felhő helyett
ember lettem
vágyaimat mégis levetkeztem.
Régi illatok
hangok hívnak
halál-hírek tornyosulnak.

Lassan mind elmegyünk
de előbb még vélt igazunkat védve
vagy csupán feloldozást remélve
szavakba temetjük fegyverünk.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-11-03 08:25:12, péntek
 
  Arany-Tóth Katalin

Ha tehetném...

Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint Napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert Veled minden olyan tiszta,
mert Veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert Veled minden olyan egyszerű,
s mert Veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném,
forognék körbe-körbe,
hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném,
ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk
valahányszor
szemedbe nézek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-10-30 16:36:17, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Lehetnék...

Lehetnék hallgatag
mint a vének,
kiket már az évek
oly sokszor tűztek
sorsuknak kardélére,
s e síri bölcsességnek
áttetsző homálya
csendben őrizné
a tovatűnő tegnapot

Lehetnék néma,
így szótlan ajkam
nem kiálthatna
e végtelen világba.
Szavam elfojtva vájna,
de távoli hangok
vágykeltő foszlányára
mégis, sietve nyitnék
résnyi ablakot

Lehetnék gerjedő vulkán,
mely eget és földet
kezében tartván
rengetve tör fel,
s mint élet a halállal
szorosan karöltve,
a semmiből teremtve
épít reményt hozó
holnapot

Lehetnék szomorúságok
messze űző szellője,
s boldog pillanatok
angyali őrzője...
csókok pecsételő
szerelme...
de bánat is,
öröm is,
én vagyok

Lehetek maga a pillanat,
mely ha kell, átölel,
és szemed íriszében,
lelked fénylő sugarát
keresve, szeretve
ringat, míg Te
fáradtan megbújva
az éjben,
álmosan zuhansz el

Lehetek igaz barátod,
vagy hű szeretőd,
kit ha elárulsz,
akkor is veled van,
s osztozik sugárzó
örömödben,
vagy bajodban,
mikor vergődsz
magadra hagyottan

Lehetek bárki,
kinek e föld otthont adott,
jóban dúskáló gazdag,
kinek a minden jutott,
vagy földönfutó koldus,
kinek egész gazdagsága
lelke tiszta nyoszolyája.
Én akkor is, mindig
Veled vagyok


 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-10-26 08:51:11, csütörtök
 
  Arany-Tóth Katalin

Kézbesítetlenül

Tenyérnyi sziget voltál.
Villanásnyi szőke ragyogás
csillagszórók szikrái helyett.
Tekintetedben úgy virult az élet,
hogy szégyenkezve torpant meg
az utcasarkon tétován kerengő halál.
Két ölelés között apád szívében
háromszázhatvanöt napra lelt otthont
a határokon átívelő szeretet.

Az elbukdácsolt évek nyomán
viharrá duzzadtak a vétkek és
széthullottak a lélekbe épített fészkek.
Most képzeletbeli harangjátékot kongatnak
a januári égbolt felé emelkedő sóhajok.
Már csak harag és büszkeség ereje
visz előre egy-egy lépést - minden percben
közelebb a távol. Az elmulasztott érintések
sikoltva visszhangoznak a szövetek között,
az erekben felgyorsul a zubogás.

Olykor kígyómarásként fáj a csend.
Kívül maradva tolonganak a várakozó évek,
sorszámot kér a kegyelem.
Bűn és bűnhődés között a büszke öntudat
félelemből hófehér fejfát farag.
A gyökerek legalsó létrafokán áll a hiány,
elnehezedő súlya alatt reccsen a könyörtelen
és visszafordíthatatlan elmúlás.
Kendőzetlen megvetésben nyomorog
a meg nem értettség, s két világ között
lázasan szűköl a tehetetlen szándék.

Ki mondja meg, vezet-e feléd még út,
s épül-e hozzád híd a megkövült könnyekből?
Az ünnep harminc gyertyalángjában
gyermeki boldog emlékekkel
lobog együtt a gúzsba kötött jelen.
Benne elhallgatott kérdések és vádak,
az ölelések mégis visszavárnak
mindhalálig, kézbesítetlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-10-25 16:32:10, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Mielőtt...

Mielőtt elnyelnek a lángok,
a tűz még bennem ég;
lelkemben apadnak
s duzzadnak az árkok
- olykor taszít,
majd röpít e földi lét.

Mielőtt magukkal ragadnak
az álmok, leszek még
(lennék még)
könnyű könnyfelhő
szomorúságod egén,
vagy a mélység óriása,
vágyad tengerén.

Mielőtt elnyelnek a lángok,
a tűz még bennem ég!
Hát legyek (ha lehetek)
szavakkal ölelő remény!
Vagy szelíd mosolyod
rejtett kacagása
ajkad szegletén...

Neked, ki Sorsomnál is
jobban fájsz talán,
s ki átléptél már ezerszer
a kínok kapuján.
Neked, ki hűen szeretsz,
követsz, vagy vársz reám...
Neked, ki velem
lépkedsz a végtelen
átjárhatatlanságán.

Nézd... az út egy felé vezet.
E Sors által kirakott kövezet
olykor kín, olykor élvezet
- s már nem számít,
veled, vagy nélküled...
Az út egy felé vezet...

Mielőtt megpihen testem
a puha csend ölén,
míg a bánat könnyé folyik
s a vágy porrá törik,
itt hagyom létem szikráit
a szavak szent földjén.
Csendben.
- Neked.
...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-09-13 09:46:12, szerda
 
  Arany- Tóth Katalin

Szerettelek volna...

Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-08-21 23:17:29, hétfő
 
  Arany-Tóth Katalin

Szeretlek

Szeretlek verőfényes nyári napnak
forró, izzasztó hevében,

Szeretlek a hűs zivatar
szomjat oltó jegében.

Szeretlek a lenyugvó nap
bíborvörös színében,

Szeretlek az esti tücsökzene
kedves ciripelésében.

Szeretlek a nyíló rózsa
bódító, buja illatában,

Szeretlek a szeptemberi szőlő
édes zamatában.

Szeretlek a csillagokban,
a Holdban, a Tejútban,

Szeretlek az éj sötétjében,
a hajnali ébredő Napban.

Szeretlek November sűrű ködjében,
a téli hóesés hideg fehérében.

Szeretlek a hóvihar zord szelében,
a kandallóból pattanó tűz melegében,

Szeretlek álmos téli reggeleken,
s tavaszt váró szomorú estéken.

Szeretlek a hóvirág szirmában,
az olvadó hó lucskos sarában,

Szeretlek a pacsirta dalában,
az első rügyfakadásban.

Szeretlek az újjászülető világban,
a virágzó gyümölcsfák bódulatában,

Szeretlek a málna édes ízében,
a méhek döngicsélésében.

Szeretlek a tenger sós vizében,
az erdők árnyat adó hűvösében.

Szeretlek időtlen időkig várva,
míg szíved szívem megtalálja.

Szeretlek örökkön örökké,
míg a lélegzet tüdőmet bejárja.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
Arany-Tóth Katalin
  2017-08-09 07:57:15, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin

Ha tehetném...

Ha tehetném,
Világnak kürtölném,
mit jelentesz nekem.
Lágy dallammal röpíteném
- mint tavaszi szellő a virágillatokat -
boldog énekem.
Én, ki mindent néma mosollyal
hallgattam eddig el,
s kinek a fájdalom már oly hű barátja,
mint Napkorong lassú járása
a termőföldeken.
Mert Veled minden olyan tiszta,
mert Veled minden olyan édes.
A könnyem is forrásvízzé válik,
a só belőle semmivé lesz.
Mert Veled minden olyan egyszerű,
s mert Veled mindent megértek.
Mint anyját ölelő gyermek,
úgy szeretlek.
Ha tehetném,
forognék körbe-körbe,
hogy a Világ is táncra perdüljön, s ne ökölbe
szorított kezekben gyűljön a harag keserűje.
Csak szeretet lengje nemes zászlaját a szívekbe,
mint ahogy én simítom szerelmem a testedre,
mint ahogy én csókolom lelkem a lelkedre.
Ha tehetném,
ölelnélek, amíg élsz - amíg élek.
Melletted már nem félek.
Mert érzem, hogy eggyé válunk
valahányszor
szemedbe nézek.
 
 
0 komment , kategória:  Arany-Tót Katalin  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 236 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 7969 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 963
  • e Hét: 11340
  • e Hónap: 62397
  • e Év: 362151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.