Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Wo
  2011-09-25 14:32:07, vasárnap
 
  Kovács Sándorné Icus ...... ........... ........... ........... ........... ..............2010-05-12 18:26:29





William Wordsworth - A szivárvány

Ha fenn a szivárvány ragyog,
megdobban a szívem:
így volt, így kezdtem éltemet,
így van most, hogy év évre megy,
így legyen mindig, s meghalok
inkább, ha nem!
A férfi apja a gyerek:
hadd fűzze hát napjaimat
egymáshoz a természet-áhitat.

Fordította: Kálnoky László

Link



--------------------------------------------------------------------------------- --


 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
Wo
  2011-09-25 14:31:03, vasárnap
 
 



William Wordsworth - A kakukkhoz

Ujjongtam, hallván hangodat,
Víg jövevény , a trillád!
Kakukk! Madárnak hívjalak
Vagy vándor Hang vagy inkább?

A fűben fekve hallgatom
Szüntelen dalodat:
Egymás után zeng dombra domb,
Ahogy körbe halad.

Napfényről, virágról mesét
Nekem senki se mond,
Völgyemben tiéd a beszéd
Ájult óráimon.

Üdvöz légy, Tavasz Kedvese,
Háromszor is, habár
Láthatatlan Hang vagy, mese
Nekem és nem madár.

Az a Kiáltás vagy nekem,
Most is épp, mint régen:
Kapkodtam iskolás fejem:
Hol vagy? Fán? Bokron? Égen?

És bejártam utánad én
Erdőt, tisztásokat:
Maradtál szerelem, remény:
Soha nem láttalak.

S most téged hallgatlak, Kakukk,
Míg fekszem a mezőn:
Hallgatlak és eszembe jut
Régi arany-időm.

A föld, hol rójuk útjaink,
Immár eloldozott,
Légi tündérvilág megint:
Legméltóbb otthonod.

Fordította - Imreh András

Link


--------------------------------------------------------------------------------- ---------------

 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
wo
  2011-09-04 09:41:59, vasárnap
 
  ...... ......



William Wordsworth: Egy pillangóhoz

Teljes félórát néztelek,
kis lepke...Hogy ringott veled
az a sárga virág, s bizony,
ettél? aludtál? nem tudom!
Mily csöndes voltál, befagyott
tenger se csöndesebb!
De hogy örülsz majd, amikor
megtalál és tovasodor
a szél a fák felett!

Ez itt a kertünk: díszei:
fáim, s húgom virágai:
lankadt szárnyad itt megpihenhet,
nyugalmas kis szentélyre lelhet!
Térj be hozzánk kedved szerint
s ne siess, ne búcsúzz!
A múltból boldog nyaraink
kora, az a gyermekkor int,
mikor minden nap hosszú, mint...
oly hosszú, mint ma húsz!

Fordította - Szabó Lőrinc

Link


 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
wo
  2011-08-23 07:15:42, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2010-10-01 07:43:52





William Wordsworth - Lucy

1

Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem el.
Aki szerelemhez nem ért,
bölcsebb, ha nem figyel.

Üdébbnek láttam kedvesem
a nyár rózsáinál,
hozzá mentem, míg fényesen
sütött a holdsugár.

A holdat néztem hosszasan
a tágas rét felett;
a drága ösvényen lovam
frissebben ügetett.

Most a gyümölcsöst hagytuk el,
lábunk alatt a domb.
Lucy kunyhójához közel
járt már a holdkorong.

Egy szép álom, melyért szivem,
Természet, téged áld,
ringatott, míg tekintetem
a bukó holdon állt.

Lovam tovább nyargalt velem,
patáival dobolt,
s a kunyhó mögött hirtelen
eltűnt a telihold.

Mily kúsza eszméket sugall
olykor a szenvedély!
E pár szó tört ajkamra: "Jaj!
Ha már Lucym nem él!"

2

Ember nem járta tájon élt,
ahol a Dove ered,
egy lány, kit senki sem dicsért,
s kevés szív szeretett.

Ibolya mohos szirt tövén,
hol alig látni meg!
Szép csillag, mely az ég ivén
magánosan remeg.

Csendben élt, s nem volt feltűnő
eltávozása sem:
de most halott; és ó, minő
különbség ez nekem!

3

Tengeren túl éltem, csupa
idegen arc között,
és vágyam akkor, Anglia,
végleg hozzád kötött!

Az a bús ábránd már nem él!
Nem hagylak el sosem,
sőt egyre forróbb szenvedély
köti hozzád szivem.

Itt-marasztalnak a hegyek,
szerelmem tanúi;
angol tűznél melegedett
s font rokkáján Lucy.

Fényben virult, éjbe borult
itt Lucy ligete;
és a te zöld meződre hullt
végső tekintete.

4

Fényben, záporban három évet
élt itt, majd így szólt a Természet:
"Nem nyílott sohasem
szebb virág a szemein előtt;
tehát magamhoz veszem őt,
hogy hölgyemmé tegyem.

Fék s ösztönzés magam leszek
a kedvesemnek; szabja meg
bércen vagy sík mezőn,
tisztáson, fák közt, földön, égben,
hogy lobogjon-e vagy kiégjen
irányító erőm.

Mint fürge őz, fut a gyepen,
vagy szökell a meredeken
nyúló szirtekre fel,
lélegzik élő balzsamot,
s ha úgy kell, néma és halott,
nem érez, nem lehel.

Felhő alakjában lebeg,
hajladozik, mint a füzek,
s ha mennyköveivel
a vad vihar a tájra csap,
a gyengéd bájú lányalak
akkor sem tűnik el.

Lámpája a csillagsugár,
elrejtezett helyekre jár,
hallgatózik, mereng,
hol szeszélyes patak kering,
s a zsongó dallam bája mind
az ő arcán dereng.

Így fogom ékesíteni.
A szűz keble örömteli
érzésektől dagad.
Én Lucyt boldoggá teszem,
míg együtt élünk csendesen
az árnyas fák alatt."

A szózat elhangzott, s vele
letellett Lucy ideje!
Meghalt, és most sivár
magányomat betölti holt
emlékével az, ami volt,
de nem lesz soha már.

5

Lelkem szender béklyózta le;
nem féltettem, hisz ő
átváltozott, s nem bír vele
a romboló idő.

Testében nincs erő, se vágy,
vak, néma és süket;
forog a földdel, mint a fák,
a sziklák és kövek.

(Kálnoky László fordítása)

Link



 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
x
  2011-04-17 18:53:58, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ . 2011-01-30 04:08:26

...... .........



William Wordsworth - Márciusban

Szól a kakas már,
fut a patak már,
madárka dalolgat,
a tó jege olvad,
zöld réten csillog a nap;
ifjak és vének
most nem henyélnek,
a birka legelve,
fejét sem emelve
a friss zöld fűbe harap.
Vert had gyanánt már
a hó rég hátrál,
kopasz csucsokra
húzódik vissza,
füttyszóval szánt a paraszt;
erdő felébred,
forrás vize éled,
felhő suhan békén
az ég tiszta kékjén,
a zápor messze szaladt.

Link
Vankóné Dudás Juli - Tavasz a Galga mentén.


 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
Wo
  2011-04-16 15:13:34, szombat
 
  Nagy Miklósné [Marika] küldte az IWIW-en...... ........... ..............2009. június 2., 06:54 | 4339.

......



William Wordsworth - Az álomhoz

Juhnyájra, mely egyenként ballag át
kényelmesen... záporra; méhrajra
és vízesésre... szél és habmorajra;
fehér sík égre... síma tóra... tág

mezőre... mindre gondoltam - s tovább
fekszem - álmatlan, s már hajnali zajra
gyúl a gyümölcsös, zeng a bokrok alja
s az első méla kakukszó kiált.

Így tegnap éjjel és két éje már
nem nyerlek én, ó Álom! drága, lanyha:
ne kínozd azt, ki oly régóta vár:

mi nélküled a reggel dús aranyja?
Jer, nap és nap között áldott határ,
friss gondolat s víg épség édes anyja!

Fordította: Babits Mihály

Link


...... ........... ........... .........Link -




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:39:06

William Wordswort - Álom

Juhnyájat, mely csendesen halad,
zúgó esőt, méhet, mely dongva járdal,
tengert, szelet, folyót, tajtékos árral,
szelíd mezőt, vizet, kék ég alatt,

képzeltem én mind s fekszem itt hanyatt
álmatlanul! Már csattog a madárdal
künn a gyümölcsös lombos fáin által
és a kakukkszó fölzúg bágyatag.

Így vártalak két éjen át borongó
lélekkel, Álom! s elhagytál rohanva,
ne nyűj tovább, alélt lelkem szorongó:

mi nélküled a reggelek aranyja,
jöjj hát, napok között áldott sorompó,
friss eszme, vidor épség édesanyja!

Fordította - Kosztolányi Dezső


...... ........... ........... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
Wo
  2010-11-29 08:39:09, hétfő
 
  Tóth Enikő [Eni] küldte az IWIW-en...... ........... ........... .........2010 április 15., 08:38 | 5512.

William Wordsworth:

Arany nárciszok...... ............



Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol
boldogan, kitörve e szürke világból

Fordította: Kántás Balázs

Link


...... ........... ........... .........Link -




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48

William Wordswort - Nárciszok

Magamban vágtam tájon át
Mint felhő, domb-völgyek felett,
S aranyló nárciszok hadát
Találtam; nyüzsgő ezreket.
A fák alatt, s a tó ölén,
Szél-táncban bókoltak felém.

Mint fel-felizzó csillagok,
Tejútnak tetsző pisla fény -
Húzódtak végtelen sorok
Alant, kis öblöm félkörén.
Tízezer táncos penderült,
Virág-orcájuk felderült.

Ropta víz-hullám is, de ott
Tündöklésben legyőzetett;
Költő ilyenkor feldobott,
Mint víg tivornyán; élveteg.
S szájtátva ért a gondolat:
Más kinccsel lettem gazdagabb;

Midőn díványon tespedek,
Ha bánat bánt, bús gondolat,
Magányom édesítve meg;
Ők bévül rám kacsintanak.
Szívem ifjodva újra él,
S a nárciszokkal táncra kél.

Fordította - Rossner Roberto


...... ........... ........... .........Link -




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:24:48

William Wordswort: The Daffodils

I wander'd lonely as a cloud
That floats on high o'er vales and hills,
When all once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils:
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine
And twinkle on the Milky Way,
They stretched in never-ending line
Along the margin of a bay:
Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced, but they
Out-did the sparkling waves in glee:
A poet could not but be gay,
In such a jocund company:
I gazed - and gazed - but little thought
What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie
In vacant or in pensive mood,
They flash upon that inward eye
Which is the bliss of solitude:
And then my heart with pleasure fills,
And dances with the daffodils.


...... ........... ........... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
Wi W
  2010-10-15 05:42:57, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2010-10-01 07:43:52

William Wordsworth

Tünemény...... ..........



Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

(Babits Mihály fordítása)

Link


--------------------------------------------------------------------------------- --------


 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
Wi W
  2010-01-08 18:33:16, péntek
 
  ...... .....



William Wordsworth - Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

Mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

Fordította : Szabó Lőrinc

Link


 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.