Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Csepeli Szabó Béla
  2018-09-03 08:31:02, hétfő
 
  Csepeli Szabó Béla

Szeptemberi virágzás

Őszül, sárgul a kertem,
sápadunk mind a ketten.
A rozsdás, holt avarban,
fel-fel sóhajtunk halkan.
- Szederjes, nézd az ég már,
eső hull, kósza szél jár,
ó, de mi ring amottan,
bolondos, friss csokorban,
azon a csitri, vásott,
táncoló almafán ott?
Virágok, Istenemre!
Három csöpp újszülöttke?
Három tavaszi álom,
szeptember végi ágon!
Ülnek zöld lombkosárban,
a fán, mit tűzre szántam!
Szegényke alig élt már,
elszállt fölötte hét nyár,
s csak búsult egymagában,
meddőn a kert zugában:
nem leltem benne kedvet,
almát még sose termett,
ej! - végül eltökéltem:
elfűtöm még e télen!
Mért álljon itt oly árván,
termő társai árnyán?!
S Íme, mit tesz a kedves?
Fohászkodik szívemhez.
Néz, néz rám mosolyogva,
anyácska, aranyoska,
mutatja gyenge ágát,
három piros virágát,
mutatja fel az égnek:
"Ne vágj ki! Élek! Élek!"
s én fejszémet ledobva,
csak állok fellobogva,
csak állok, értő ember,
szemben a zord egekkel,
nézve a győztes fácskát,
küszködő szívem társát,
s dünnyögés kél a számon:

- No, jó, jó, élj, nem bánom,
vesztedet nem kívánom,
élj és álmodozz csendben,
a nyárról önfeledten,
s túl e sápadó kerten,
élj örökké e versben,
bolond, nyár végi álom!
Bár győznénk
a halálon...

...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-08-24 10:33:51, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Egy vén halászról

Kint a Duna hűvös homályán,
él egy halász, egyedül, árván,
töpörödött, öreg emberke,
hálót merít pontyra, keszegre.
Kora hajnaltól szürke estig,
dühös nagy harcsákkal verekszik,
egyetlen kincse - mély bográcsa,
esténként tüzet gyújt alája...
A parti fák mind ráhajolnak,
a kis öbölben ring a csónak,
míg fiatal volt dudorászva,
szép lányokat várt vacsorára,
most, hogy megvénült, elmerengve,
vágja a hagymát szeletekre,
könnye lecsorog vén arcára,
a halált várja vacsorára...

A parti fák mind ráhajolnak,
a kis öbölben ring a csónak:
a halálnak mit főzne mást?
Csípős, piros halpaprikást.
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-08-23 10:38:15, csütörtök
 
  sepeli Szabó Béla

Törjük fel a diókat, Kedves!

Látod?
A táj zöld mokaszinja csupa rongy már:
a gyűrt avaron kutya-szél szimatolgat.
Elment a nyár,
ez a szép és vidám, szeszélyes asszony:
gyönyörű tüzei már messze lobognak,
nyomában eső kopog,-
de nézd, odafönt a rozsdás, sárguló parton,
öblös, kiszakadt fénykosarából olykor-
olykor még kipotyog
egy-egy édeskés, hamvas, ringló-ízű nap
és Jonathán-illatú reggel,
s néhány dióhéjba zárt, aranyat ígérő
alkony óra is ide-oda lángol az őszi homályból
s elénk gurul kertünk vén diófája alatt...
Jöjj hát,
hajoljunk le értük bölcs szerelemmel,
s meg-megtörülgetve a sártól valamennyit,
törjük fel a diókat kedves, mind, mind,
amíg még elébünk ejt az Idő,
hogy egy-egy meleg nap, meleg óra
jó ízéből visszataláljon
őszbe hanyatló szíveinkhez egy-egy
sugár,
Ifjúságunk távoli fényeiből
az élet, a nyár...


 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-08-11 15:40:17, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Hazám,világom

Hazám, világom ez a könyv itt.
Járd be és érezni, látni fogod:
nem szolgálja az önzést egyetlen porszeme sem.
Hosszú évekig küzdöttem érte
szüntelenül,
míg élő szívemből kivéstem néked
kínom és álmom parázsló városait.
Elismerem:
különös ez az ország, melynek közepén
felmagasodva
- erdők és jó, tiszta vizek tájaiban -
életem paprikamalma forog.

Ez a malom Világom Elnöki Palotája,
s benne az elnök egy paprikamolnár,
aki, bár gondok között őrli magát,
olykor nevető szemmel néz ki a tájba, ahol,
mint ácsot, parasztot és dúdoló vándort,
sok-sok millió arcban, alakban
önmagát látja viszont.

Mert hidd
nekem el,
hogy egy vagyok én veled ember,
élj bárhol a földön,
észak zord tájaiban, vagy Csepelen
a gyárak szigetén, -
sorsunkat egy közös törvény alakítja:
a lét ereje, mely ránk szól -
ha férfi vagy,
szeressed szép szerelemmel a nőt,
s ha nő vagy
halmozd el édes gyümölcseiddel a férfit,
s hogy teljessé váljék örömöd:
dolgozz becsülettel jó társaidért is!
És azt se feledd egy percre se el,
légy bár vasmunkás, paprikamolnár
vagy bölcs fizikus:
ahhoz, hogy érj valamit
Igaz Embernek kell lenned legelőször,
mert valahol mélyen,
dolgaink ezernyi kapcsolatában
nem csak önmagadért,
de mindannyiunkért -
felelős vagy!

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-07-22 08:25:33, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

NEMZEDÉKEK

1.
A nagyapám vén tölgyfa volt:
kint élt a mezők tenyerén,
s holtáig szelekkel dacolt.
A rossz kis ház, a faluszél
réges-rég szerte hullt,
ám mégse hidd, hogy holt
a múlt:
nagyapám - bennem él.
És nem csak Ő. Ki tudja hány.
földbe elmerült nemzedék
folytatja bennünk életét?
A föld, a gyár, az ifjúság,
minden őket idézi meg,
a véneket, - kiknek porló csontja felett
várossá nő a faluszél...

2.
Ha zúg a szél erdőn, folyón,
s ha átoson a városon,
átmelegít a jó öreg,
apám apja - a nagyapám,
ki bennem él:
arcomra írja mosolyát,
s mint megújult szép tölgyfaág,
majd a fiamban él
tovább...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-07-20 07:52:48, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Alkonyi elégia

Érzem:
életem alkonyához értem,
de nem léptem még túl a fényen,
mit belső Napom gyújt elébem,
így hát míg térdre nem rogyok,
dalaim úgy szállnak fent a szélben,
mint más tájakra készülő sasok
és vén albatroszok
a hegyek és a tengerek felett,
meg-megkarcolva földet és eget,
s körül repülve a Napot...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-06-27 08:24:23, szerda
 
  Csepeli Szabó Béla

Világkép

Míg elménk lüktető óriás-malmaiban
hol színarany tiszta búzát,
hol mérges fekete magot őrlünk,
véresre horzsolt vállainkon
lobogva lángol a bőrünk,
s arcunk mélyülő árkaiban
vériszapos, csupa sár
verejték folyók kanyarognak
a Halál hűvös kertje alá,
ahol mint roppant, megsebzett madár,
csillagtüskés bozótban ring,
riog - jajong - csapong a táj fölöttünk,
s szép fiatal anyánk körül,
aki csak ül, ül lám, kuporogva
egy iszonyú tuskón, egy bombán,
szemben a Hajnal Kapujával,
s hátát nekivetve az Éjnek,
borzongva - mosolyogva
szelíd és szilaj tengereket
ringat áldott, gyapjas ölében,
s szívünk forrongó, vérző
országai fölé hajolva,
íme, a Halál küszöbén is
az Élet dalait dalolja...
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-05-18 11:42:53, péntek
 
  Csepeli Szabó Béla

Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.
A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.
Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-05-03 08:06:05, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

Vergődő sasok

Honnan árad e hűvös rontás?
Szép tájainkra köd, borongás?
A völgyből gondok füstje lebben,
s szél támad ránk, jeges, kegyetlen.
Hol az élet meleg sziklája,
hogy jó fészkeket rakjunk rája?
Mint kerengő, komor sasok,
keressük a fénylő Napot,
s lám itt vergődünk nagy, törött
szárnyakkal ég és föld között,
itt döbbenve rá fent a szélben,
hogy apró ölyv-raj száll az élen...

Vijjognak egyre: "Feljebb!" "Erre!"-
s jaj, bukdácsolnak szédelegve,
füstfelhőt és havat kavarva
örvénybe merült életünkre...
Kőszáliak! Most merre törjünk,
hogy a viharból kikerüljünk?
Szárnyaljunk tovább, nem pihenve,
délibábos "festett egekbe?!"
Ó, nem!... Nézzétek, itt e tájból.
szerény, közelibb hegy világol,
rőt szirtje mintha arra várna,
hogy rakjunk vidám tanyát rája!
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-22 12:53:35, vasárnap
 
  Csepeli Szabó Béla

Kőóra

Ha a lemenő délutáni Nap
el-elkószáló lábam elé gördül,
tűnődve nézem, hallgatom a tájat,
s nagy kőóránkat, a gyárat,
melyhez oly sok-sok tűnő éven át
igazította sorsomat az ég...
Nagy kőóránkat,
mely hol lassú, hol lázasan siető
ketyegéssel méri, mutatja fogyó-növekvő életemet,
munkám, szerelmem gyönyörű örömét,
kínjait és reményeit,
s bölcsőmre hajló anyám énekén át
egy járni tanuló gyermek lépteit,
amelyek íme,
fáradó szívemen visszhangot verve,
ma is azt az egyetlen igaz utat járják,
koptatják bennem,
melyen holt apám csillagát keresve,
átballagok a végtelenbe...

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1452
  • e Hét: 2710
  • e Hónap: 28005
  • e Év: 569777
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.