Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/56 oldal   Bejegyzések száma: 550 
szeretettel
  2011-09-26 12:43:38, hétfő
 
  Sárhelyi Erika :Homokpergető

Kagyló vagyok vad hullámverésben,
csak verődöm zord partjaink között.
Mélyre merülök, onnan emlékszem,
mint homokszem, ha gyöngynek öltözött.



Vízként ringattál, kezedbe vettél,
megtáncoltattál, ujjaid hegyén,
ha vihar zúgott, s vitt volna a szél,
láncra fűztél, hogy nyakadba vegyél.

Még látom lábnyomod a homokban,
tenyered hevét még érzi bőröm.
Gyöngy a fényt nem szeretheti jobban,
ahogy én az emlékeink őrzöm.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:35:19, vasárnap
 
  Robert Desnos :Tündérmese



Már ki tudja hányszor akadt
Férfi aki egy nőt szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő aki egy férfit szeretett.
Már ki tudja hányszor akadt
Nő vagy férfi aki
Nem szerette azt aki őt szerette.

De csak egyszer
Talán csak egyetlen egyszer akadt
Egy nő meg egy férfi aki egymást szerette.

Somlyó György fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:26:44, vasárnap
 
  Reményik Sándor :A boldogság

A boldogság oly egyszerű dolog.
Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.
A boldogság oly egyszerű dolog,
S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.



Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,
Feljönnek ma is méltóságosan
S titokkal terhesen a csillagok.
Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,
Ma is nekem.

A boldogság oly egyszerű dolog.

Ma még. Csak ne nézném a holnapot
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:20:06, vasárnap
 
  Reményik Sándor:Az igazi



Az élet-erdőn eltévedtem,
Elvesztettem magam.
Önnönmagamat veszítettem el:
Az egyetlen, az utolsó erőt,
A végső mértékét minden dolognak.
Kialudt a világ világossága,
És megfakultak a föld színei,
Mert tőle függtek mind: önnönmagamtól.
Mert tőle kapta fényét az arany,
Szilárdságát a vas,
Édességét a méz,
Rózsaderengését a szeretet,
Fekete mélységét a szomorúság.
Elvesztettem magam.
Azóta nincsen íze, ereje,
Se fénye, teljessége semminek.
Az örömömnek nincsen magassága,
S be sekélyke víz a szomorúságom,
Holott, ha bánat, - hát tenger legyen!

Elvesztettem magam.
S most önmagamnak Diogenese:
Elmegyek megkeresni magamat.
Végigmegyek a roppant élet-erdőn,
Be-bevilágítok a fák közé,
Szakadékok peremén meg-megállok,
Virágkelyhekbe és emberszemekbe
Vetem kutató lámpám sugarát,
Nagy fennszóval megkérdem mindenektől:
Egy elveszett lelket láttatok-e?
S felelnek fák és szakadékok,
És virágkelyhek és emberszemek:
Sohase láttuk őt.
Hát te talán találkoztál vele?
Te is álmodban láthattad csupán
Szegény lámpásos ember, magadat
Mély-bánatúnak, magas-öröműnek,
Vas-erejűnek, hajnal-szerelműnek:
Igazinak!

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:13:49, vasárnap
 
  Reményik Sándor:Kölcsön



Add egy órára kölcsön a szemed.
A nyugodt, tiszta pillantásodat,
Mely felitatja ezt az őszi pompát:
A barnát, bronzot, bíbort, aranyat,
S hatalmat ad a táj fölött Neked.
Add egy órára kölcsön a szemed.
Hisz' látok én is: bronzot, aranyat,
És a kék eget örök hátterül.
De más e látás. Az én két szememre
Mindíg valami kis fátyol terül.
Ha tágra nyílik ámuló szemem
Függönyt engednek elé hirtelen
Surranó kicsi gondolat-koboldok.
Jaj, nekem nem jelennek meg soha
Felséges önnönmagukban a dolgok.
Neked adatott szemtől-szembe látni.
Te látod őket úgy, függetlenül
Mindentől, Testvér - tenmagadtól is.
Milyen lehet a te szemed belül?
Ahogy a világra most ráderül:
A világ nézi vele önmagát.
Ó, ha csak egy órára megszerezném
A szemed titokzatos alkatát!
Csak most, addig, amíg lemegy a nap,
S a fák tetejét glóriába vonja.
- Micsoda százszoros dicsfény-sugárt
Jelenthet a Te szemednek e pompa! -
Csak most, addig, amíg lemegy a nap
S magával rántja égő szemfedőjét,
Hogy néma árnyak égre-földre szőjék
A csillaghímes mély feketeséget.
Csak addig add a szemedet nekem.
Azután Testvér - visszaadom Néked.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:11:48, vasárnap
 
  Rákos Sándor :A lélek



fölemeli ujját
csöndet kér a világtól

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 17:09:39, vasárnap
 
  Rajnai Lencsés Zsolt :Csak szavak

I.

Egy kis madár.
Verebecske.
Esőben ázó
Hóban fázó
lelkecske.

Tollai közt
napdárdát dob
a tikkasztó nyár
s ő már
egy csepp vízzel
az "íze nincs ízzel"
beéri.

Éhét csillapítja
naponta egy morzsa,
és szótlan
tűri amit sorsa
rá mért.

Nem zúg haragja
nem jajong hangja
ügyet se vet rá senki.
Ki venné észre
ha meghalna?



II.

Pipacs.
egy szál pipacs.
Törzse nincs, se ága
csak szára, meg virága
s gyökere,
mi gyönge
kapasza a léthez,
de mi köze az
egészhez?

Egy fuvallnyi szellő
mi naponként eljő
néki orkán.
S élte oly rövid, semmi,
és nem is tud hol
megpihenni.

Hangja nincs
se csókja, se könnye,
se illata, se íze
csak közönye.
Egy kis "lelke-nincs" virág.
olyan, mint ez a világ.

III.

Kopott ember
a lét horizontján
A húsa mint ázott kender
lóg a csontján.
Aszott,
és elhagyott.
Üstökét idő
keze markolja
ajkát a halál csókolja.
Elárvult,
egy baráttól elárult
hitében elájult
agg úr.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 14:47:46, vasárnap
 
  Radnóti Miklós :Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sült tökök.



A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égre néz.

S ott fönn az égi polcon
hátrább csúszott a hó,
kevésbeszédű lettem
s ritkán vitatkozó.

Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?

Árnyékom rám tekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.



 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 14:42:51, vasárnap
 
  Radnóti Miklós: Hőség

Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül
üresen világít a környék és szuszog,
de dong és csomókban hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.



Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak
jószagán és fortyog a világ a hirtelen
melegben; tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.

És omlik a hőség s imbolyog! hajlott
füvek közt dúdoló fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára maradt itt csak és szökött nyugalom.

Héthatáron csillámlik háta fénye már
elfagyott kőszál aranylik tőle ott s a kemény
éjszaki sark, - ha eléri, megszőkül tőle
a kemény szivárvány alatt, amott a messzeségben.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
szeretettel
  2011-09-25 14:30:49, vasárnap
 
  R. M. Rilke : Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet

Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,
mélyes mély életem, te;
mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,
mire a nyír remegne.



Szól hallgatás hozzád, ne láss,
ne hallj, hagyd érzékeidet.
Add magad, engedj - s minden suhanás
ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,
hogy élned sikerüljön,
áradj szét ünnepi öltözetül
mindenen itt eme földön.

Fordította: Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin - Egyre feléd..  
     1/56 oldal   Bejegyzések száma: 550 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1272
  • e Hét: 1272
  • e Hónap: 80830
  • e Év: 2022110
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.