Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
x
  2012-04-11 10:04:05, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-01-08 11:58:27

Stephan George
"Vagyok az egy..."

Vagyok az Egy s vagyok a Kettő
Vagyok a fa s a tűz-elem
Vagyok az íj s vagyok a vessző
Vagyok a jel s az értelem

Vagyok az öl s vagyok az ágyék
Vagyok a hüvely és a kés
Vagyok a test s vagyok az árnyék
Vagyok az áldozat s döfés

Vagyok a látás és a látó
Vagyok a dús és semmiség
Vagyok az oltár és imádó
Vagyok a kezdet és a vég.

Áprily Lajos fordítása







 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
Stefan George
  2012-01-26 06:05:09, csütörtök
 
  STEFAN GEORGE versei :

.......



...... ..............



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ..............



.....




CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A domb, melyen sétálunk - Fordította -Szabó Lőrinc_______(#)- Gizella Lapu
A kánikula - Fordította -Kosztolányi Dezső_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A múló évből terád nevet - Fordította -Szalki Bernáth Attila____(#)- Jné Szunyogh Mária
A parkban - Fordította -Kosztolányi Dezső_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A sziget ura - Fordította -Szabó Lőrinc_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A szőnyeg - Fordította -Kosztolányi Dezső_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A szövetség csillaga - Fordította -Csorba Gyôzô_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A tanítvány - Fordította -Tandori Dezsô_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az Antikrisztus - Fordította -Szabó Lőrinc_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az idegen lány - Fordította -Weöres Sándor_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az idegen nő - Fordította -Kosztolányi Dezső_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Búsak, ahol találkozunk - Fordította -Szabó Lőrinc_(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Föl s le járunk - Fordította -Szabó Lőrinc__________(#)- Gizella Lapu
Goethe utolsó éjszakája Itáliában - Fordította -Szabó Lőrinc_(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ismeretlen dalnok boldogtalan modorában - Fordította -Szabó Lőrinc____(#)- Gizella Lapu
Jöjj a holtnakhitt parkba - Fordította -Szabó Lőrinc____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Júliusi bánat - Fordította -Szabó Lőrinc__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Kinyilatkoztatás - Fordította -Képes Géza__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Litánia - Fordította -Kosztolányi Dezső__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Őszi csokor - Fordította -Képes Géza__________(#)- Gizella Lapu
Porta Nigra - Fordította -Kálnoky László__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Rádkacagnak még - Fordította -Végh György__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Semmi rom és semmi cserép - Fordította -Szabó Lőrinc__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Sunt animae rerum - Fordította -Jékely Zoltán__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szívünk asszonya - Fordította -Szabó Lőrinc__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tájkép II - Fordította -Szabó Lőrinc__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Te fénylő gyengéd - Fordította -__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Titokzatos szem tűz át a homályon - Fordította -Képes Géza__________(#)- Gizella Lapu
Vagyok az egy - Fordította -Áprily Lajos__________(#)- Gizella Lapu
Vagyok az Egy s vagyok a Kettő - Fordította -Szabó Lőrinc__(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Zárókórus - Fordította -Képes Géza__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária







...... ........... ........... ........... ...........Németül

Betrübt als führten sie zum totenanger - Búsak, ahol találkozunk__(#)- Jné Szunyogh Mária
Da waren trümmer nicht noch scherben - Semmi rom és semmi cserép_(#)- Jné Szunyogh M
Der herr der insel - A sziget ura_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Der hügel wo wir wandeln - A domb, melyen sétálunk_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Der Teppich - A szőnyeg_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Die Fremde - Az idegen lány_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Es lacht in dem steigenden Jahr dir - A múló évből terád nevet___(#)- Jné Szunyogh Mária
Goethes letzte Nacht in Italien - Goethe utolsó éjszakája Itáliában_(#)- Jné Szunyogh Mária
Herzensdame - Szívünk asszonya_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ich bin der Eine und bin Beide - Kinyilatkoztatás_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Juli-Schwermut - Júliusi bánat _______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Komm in den totgesagten Park - Jöjj a holtnakhitt parkba____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Landschaft II - Tájkép II_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Porta Nigra - Porta Nigra_______(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Wir schreiten auf und ab im reichen flitter - Föl s le járunk____(#)- Juhászné Szunyogh Mária





Gyűjtők névsora:

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából



 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
Stefan G
  2012-01-25 17:33:55, szerda
 
  A parkban
szerző: Stefan George, fordító: Kosztolányi Dezső

Piroslik a szökőkút könnyű habja,
királyian hajítja sugarát
s a zöldselyem szőnyeg mélyébe halva

Csengő vizét magába szívja át.
Jön a költő, vállán ezer madárka
s árnypalotában álmodik tovább...

 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 20:10:32, vasárnap
 
  George, Stefan: Föl s le járunk (Wir schreiten auf und ab im reichen flitter Magyar nyelven)

Wir schreiten auf und ab im reichen flitter (Német)
Wir schreiten auf und ab im reichen flitter

Des buchenganges beinah bis zum tore

Und sehen aussen in dem feld vom gitter

Den mandelbaum zum zweitenmal im flore.



Wir suchen nach den schattenfreien bänken

Dort wo uns niemals fremde stimmen scheuchten

In träumen unsre arme sich verschränken

Wir laben uns am langen milden leuchten



Wir fühlen dankbar wie zu leisem brausen

Von wipfeln strahlenspuren auf uns tropfen

Und blicken nur und horchen wenn in pausen

Die reifen früchte an den boden klopfen.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:26:20



Föl s le járunk (Magyar)


Föl s le járunk sugarak özönében

a bükksornak csaknem a kapujáig,

s elnézzük a rácsnál, hogy kint a réten

a mandulafa másodszor virágzik.



Van még árnyéktalan pad. Ugye, jó itt?

Idegen hangtól szív itt sose rezzen.

Álmodó karunk összekulcsolódik.

Felüdülünk a tündöklő szinekben.



Hálásan érezzük, hogy mint eső, mint

szelid zápor, fény csurog, szinte csobban,

s csak akkor nézünk fel, mikor időnkint

az érett gyümölcs halkan földre koppan.

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 20:08:38, vasárnap
 
  George, Stefan: Porta Nigra (Porta Nigra Magyar nyelven)

Porta Nigra (Német)
Dass ich zu eurer zeit erwachen musste

Der ich die pracht der Treverstadt gekannt

Da sie den ruhm der schwester Roma teilte -

Da auge glühend groß die züge traf

Der klirrenden legionen - in der rennbahn

Die blonden Franken die mit löwen stritten -

Die tuben vor palästen und den Gott

Augustus purpurn auf den goldnen wagen!



Hier zog die Mosel zwischen heitren villen...

O welch ein taumel klang beim fest des weines!

Die mädchen trugen urnen lebensschwellend -

Kaum kenn ich diese trümmer - an den resten

Der kaiserlichen mauern leckt der nebel -

Entweiht in särgen liegen heilige bilder -

Daneben hingewühlt barbarenhöhlen...

Nur aufrecht steht noch mein geliebtes tor!



Im schwarzen flor der zeiten doch voll stolz

Wirft es aus hundert fenstern die verachtung

Auf eure schlechten hütten (reisst es ein

Was euch so dauernd höhnt!) auf eure menschen:

Die fürsten priester knechte gleicher art

Gedunsne larven mit erloschnen blicken

Und frauen die ein sklav zu feil befände -

Was gelten alle Dinge die ihr rühmet:



Das edelste ging euch verloren: blut...

Wir schatten atmen kräftiger! Lebendige

Gespenster! Lacht der knabe Manlius...

Er möchte über euch kein zepter schwingen

Der sich des niedrigsten erwerbs beflissen

Den ihr zu nennen scheut - ich ging gesalbt

Mit perserdüften um dies nächtige tor

Und gab mich preis den söldnern der Cäsaren!



Porta Nigra (Magyar)
Ó, hogy korotokban ébredtem én fel,

ki a trevir várost ragyogni láttam,

a testvér Róma hírén osztozót,

míg tágan izzó szem bámult zajos

légiókat, a porondon a szőke,

oroszlánokkal küzdő frankokat,

kürtöket paloták előtt s a bíbor

Augustus istent az aranyszekéren!



Derűs kis házak közt folyt itt a Mosel...

Ó, mily mámortól zengett a borünnep!

Urnákat hordtak életteli lányok -

Alig ismerek reá e romokra,

köd nyalogat császári falmaradványt,

koporsókban szent formák meggyalázva,

barbár odúkat ástak k6zeldkben. . .

Csak egy áll még, az én kedves kapum!



Az idők gyászfátyolában, de büszkén,

megvetést szór alá száz ablakából

hitvány kunyhóitokra (bontsatok le

mindent, mi csak örök csúfság!) s reátok:

hercegek, papok, szolgák, egyaránt

puffadt lárvák kihamvadt szemgödörrel,

s nők, kikért egy rabszolga sem fizetne -

Mit ér mindaz, mivel oly nagyra vagytok!



A legnemesebb halt ki itt: a vér...

Mi árnyak inkább élünk! eleven

vázak! kacag az ifjú Manlius ...

Nem uralkodhatna tirajtatok, bár

oly aljasságnak élt, mit megnevezni

féltek - perzsa kenettől illatozva

bolyongtam e sötét kapu körül,

s magam császári zsoldosoknak adtam!

Kálnoky, László


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 20:04:14, vasárnap
 
  George, Stefan: Jöjj a holtnakhitt parkba (Komm in den totgesagten Park Magyar nyelven)

Komm in den totgesagten Park (Német)
Komm in den totgesagten park und schau:

Der schimmer ferner lächelnder gestade,

Der reinen wolken unverhofftes blau

Erhellt die weiher und die bunten pfade.



Dort nimm das tiefe gelb, das weiche grau

Von birken und von buchs, der wind ist lau,

Die späten rosen welkten noch nicht ganz,

Erlese küsse sie und flicht den kranz.



Vergiss auch diese letzten astern nicht,

Den purpur um die ranken wilder reben

Und auch was übrig blieb von grünem leben

Verwinde leicht im herbstlichen gesicht.



Jöjj a holtnakhitt parkba (Magyar)
Jöjj a holtnakhitt parkba és tekints szét:

távoli partok sugármosolya,

tiszta felhők váratlan kékje a

tóra s utakra önti fénye kincsét.



Vedd azt mély sárgát; a szürke

puszpáng és nyír; a szél langyosra hűlt le;

kései rózsát is rejt még az út;

tépd le, csókot rá, s kösd a koszorút.



Az utolsó őszirózsát se hagyd ki,

a vadszöllőt s a bíbor kacsokat

s ami a zöld életből megmaradt,

sződd bele az ősz arcát megmutatni.

Szabó Lőrinc





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:26:20



Őszi csokor (Magyar)
Most jöjj a parkba, mondják: már halott,

s nézd: rádnevet a messze part sugára.

Kristályos fellegraj kék lánggal ott

az útra csillan és a park tavára.



Szedj tarka lombot: sárga nyírlevél

s lágyszürke bukszus rezdül, sír a szél;

rózsát is látsz még, egy-két szomorút:

csókold meg, törd le, s fond a koszorút.



Az őszirózsa rád hívón tekint,

s ha vadszőlők bíborát is beszőtted,

mi dús színét kibontja még előtted:

zárd halkan e haldokló képbe mind.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 20:01:38, vasárnap
 
  George, Stefan: Júliusi bánat (Juli-Schwermut Magyar nyelven)

Juli-Schwermut (Német)
Blumen des sommers duftet ihr noch so reich:

Ackerwinde im herben saatgeruch

Du ziehst mich nach am dorrenden geländer

Mir ward der stolzen gärten sesam fremd.



Aus dem vergessen lockst du träume: das kind

Auf keuscher scholle rastend des ährengefilds

In ernte-gluten neben nackten Schnittern

Bei blanker sichel und versiegtem krug.



Schläfrig schaukelten wespen im mittagslied

Und ihm träufelten auf die gerötete stirn

Durch schwachen schutz der halme-schatten

Des mohnes blätter: breite tropfen blut.



Nichts was mir je war raubt die vergänglichkeit.

Schmachtend wie damals lieg ich in schmachtender flur

Aus mattem munde murmelt es: wie bin ich

Der blumen müd · der schönen blumen müd!



Júliusi bánat (Magyar)
Virágos nyár, még gazdag az illatod:

fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,

a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,

nem kell többé szezám és büszke kert.



Felejtett álom ébredez: a gyerek

a búzaföldek szűz rögein pihen,

körötte munka, meztelen aratók és

apadt korsó és tündöklő kasza.



Álmos darázsraj dongta a tél dalát

s az ő kipirult homlokára a

kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül

nagy vércsöppekben hullott a pipacs.



Ami enyém volt, sohase múlik el.

Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,

s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt

a sok virág,a sok-sok szép virág.

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 19:55:14, vasárnap
 
  George, Stefan: Szívünk asszonya (Herzensdame Magyar nyelven)

Herzensdame (Német)
In enger gasse winkelreichem düster
Lief aus der kirche angsterfüllt der küster
Und rief den frommen frauen seiner pfarre
Dass jezt das gnadenbild nach oben starre

Dass seine lippen redend offen stünden...
Sie kamen denkend ihrer letzten sünden
Sie warfen sich zu boden vor dem wunder -
Auch die gerechten zitterten jetzunder.

Es wurde nacht und tief erschauernd wallten
Sie aus dem tor... nur sie in weissen falten
Die als die erste kam und deren name
Getreue ist und schöne herzensdame

Sie hatte nur das zeichen wahr gesehen
Ganz offen war es nur vor ihrem flehen -
Sie schritt mit leicht geneigtem haupt in blauer
Verzückung und in wunderbarer trauer.



Szívünk asszonya (Magyar)
A sekrestyés a templomból kifutván
rémülten hadarta a zegzug utcán
az asszonyoknak, a plébániának,
hogy a szentkép ajkai nyitva állnak

és hogy a szeme, arca fölfelé néz...
Azok siettek az oltár elé, és
bűneikre gondolva leborultak. -
Még az igaz szivek is elszorultak.

Éj lett, s távoztak, töprengve, kuszáltan...
Csak az az egy, aki fehér ruhában
elsőnek érkezett s kit a csodálat
Hűségnek hiv s szép Szívünk Asszonyának,

csak az látta jól, a jel mit jelentett,
válasz csak az ő hivásának intett. -
Fejet hajtva kék elragadtatásban
ment haza és égi szomoruságban.


Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 19:53:34, vasárnap
 
  George, Stefan: Goethe utolsó éjszakája Itáliában (Goethes letzte Nacht in Italien Magyar nyelven)

Goethes letzte Nacht in Italien (Német)
Welch ein schimmer traf mich vom südlichen meer?

Fichten seh ich zwei ihre schwarzen flügel

Recken ins stetige blau der nacht und dazwischen

Silbern in ruhigem flimmern ein einziger stern.

Aus den büschen tritt nun das Paar..vor dem Bild

Mitten im laub-rund · leuchtender marmor wie sie ·

Tun sie noch immer umschlungen den grossen schwur.

Mächtig durch der finsteren bräuche gewalt

Heben sie nun ihre häupter für herrschaft und helle.

Staunend hört ihren heldengesang die verklärung

Ewiger räume · dann trägt ihn der duftige wind

Über das schlummernde land und die raunende see.



Abschied reisst durch die brust - von dem heiligen boden

Wo ich erstmals wesen wandeln im licht

Sah und durch reste der säulen der Seligen reigen..

Ich den ihr preisend >herz eures volkes< genannt

>Echtesten erben<: hier hab ich vor armut gezittert &middot;

Hier ward erst mensch der hier wiederbegonnen als kind.

Durch die nebel schon hör ich euch schmälende stimmen:

>Hellas' lotus liess ihn die heimat vergessen<...

O dass mein wort ihr verstündet - kein weiseres frommt euch -

>Nicht nur in tropfen &middot; nein traget auch fürder in strömen

Von eurem blute das edelste jenseit der berge &middot;

Anteil und sinn euch solang ihr noch unerlöst<.



Euch betraf nicht beglückterer stämme geschick

Denen ein Seher erstand am beginn ihrer zeiten

Der noch ein sohn war und nicht ein enkel der Gäa

Der nicht der irdischen schichten geheimnis nur spürte

Der auch als gast in ambrosischen hallen geweilt

Der dort ein scheit des feuers stahl für sein volk

Das nun sein lebenlang ganz nicht mehr tastet in irre

Der in die schluchten der grausigen Hüterinnen

Die an den wurzeln im Untersten sitzen &middot; sich wagte

Die widerstrebenden schreienden niederrang

Ihnen die formel entreissend mit der er beschwört...

Solch einer ward euch nicht und ich bin es nicht.



Früh einst - so denkt es mir - trug ein bewimpeltes schiff

Uns in das nachbarlich rheinische rebengeländ..

Hellblauer himmel des herbstes besonnte die gaue

Weisse häuser und eichen-kronige gipfel..

Und sie luden die lezten trauben am hügel

Schmückten mit kränzen die bütten, die festlichen winzer,

Nackte und golden gepuzte mit flatternden bändern..

Lachend mit tosendem sange beim dufte des mostes

Also stürmte die strasse am tiefgrünen strom

Purpurnes weinlaub im haare der bacchische zug.

Dort an dem römischen Walle, der grenze des Reichs &middot;

Sah ich in ahnung mein heimliches muttergefild.



Unter euch lebt ich im lande der träume und töne

In euren domen verweilt ich &middot; ehrfürchtiger beter,

Bis mich aus spitzen und schnörkeln aus nebel und trübe

Angstschrei der seele hinüber zur sonne rief.

Heimwärts bring ich euch einen lebendigen strahl &middot;

Dränge zutiefst in den busen die dunkleren flammen &middot;

Euch ein verhängnis solang ihr verworren noch west.

Nehmt diesen strahl in euch auf - o nennt ihn nicht kälte! -

Und ich streu euch inzwischen im buntesten wechsel

Steine und kräuter und erze: nun alles &middot; nun nichts..

Bis sich verklebung der augen euch löst und ihr merket:

Zauber des Dings - und des Leibes &middot; der göttlichen norm.



Lange zwar sträuben sich gegen die Freudige Botschaft

Grad eure klügsten &middot; sie streichen die wallenden bärte &middot;

Zeigen mit fingern in stockige bücher und rufen:

"Feind unsres vaterlands &middot; opfrer an falschem altar"...

Ach wenn die fülle der zeiten gekommen: dann werden

Wieder ein tausendjahr eurer Gebieter und Weisen

Nüchternste sinne und trotzigste nacken gefüge

Ärmlicher schar von verzückten landflüchtigen folgen

Sich bekehren zur wildesten wundergeschichte

Leibhaft das fleisch und das blut eines Mittlers genießen &middot;

Knieen im staube ein weiteres tausendjahr

Vor einem knaben den ihr zum gott erhebt.



Doch wohin lockst du und führst du, erhabenes Paar?..

Sind es die schatten der sehnsucht &middot; lieblich und quälend? ..

Säulenhöfe seh ich mit bäumen und brunnen

Jugend und alter in gruppen bei werk und be musse

Maass neben stärke .. so weiss ich allein die gebärden

Attischer würde .. die süssen und kräftigen klänge

Eines äolischen mundes. Doch nein: ich erkenne

Söhne meines volkes - nein: ich vernehme

Sprache meines volkes. Mich blendet die freude.

Wunder hat sich erfüllt von marmor und rosen...

Welch ein schauer des ungebahnten erbebt?

Welch ein schimmer traf mich vom südlichen meer?



Goethe utolsó éjszakája Itáliában (Magyar)
Micsoda fényt lőtt rám a déli tenger?

Két lúc nyujtja fekete szárnyait az

éj állandó kékjébe; s közöttük

ezüstben remeg egy árva csillag.

Most kilép a Pár... a lomb-karéj

szobra előtt: a márvány ragyog, akár ők:

ölelkezve mondják a nagy esküt.

Hatalmas fejük a szokott sötétből

uralkodni, szikrázni szegik most.

Hős dalukat csodálja az örök tér

tündöklése, majd szagos szél viszi

alvó táj és tengermoraj fölött.





Jajdul a búcsu - a szent földtől, ahol

elém tüntek a fény istenei

s oszlopcsarnokon át az Üdvözült Tánc...

,,Népetek szive", ,,legigazibb örökös ",

mondtátok: s itt koldusként vacogtam:

ujra gyermek, csak itt lettem ember.

A köd mögül hallom mára gáncsot:

,,Hellász lótuszán honát feledte"...

Nincs bölcsebb - bár engem értenétek:

,,Ne csöppenkint, tovább is folyamként

zúgjon java véretek a Hegyen túl;

megváltatlanok: ez a tisztetek."





A ti sorsotok nem a boldogoké:

más törzseknek a hajnala Látnokot szült,

unoka helyett fiát még Gaeának:

abban nemcsak a földi titka sejlett,

az az ambroziás csarnokban is járt,

az csent tűzzel gazdagította népét,

mely, amíg élt, nem vakon tévelyeg már.

Az lehatolt szakadékaiba a szörnyű

Őr-Anyáknak, a Gyökerekhez, a Mélybe.

s a sikoltó tiltakozást leküzdve

elrabolta képletüket s varázsol...

Ilyenetek nem volt; s én nem vagyok az.





Valaha, rég - kép szól - lobogós hajó

vitt a szomszéd rajnai szüretre...

Kék-arany ősz napozta a tájban az ormok

tölgykoronáit, a fehér házakat...

Fürtök utolját rakta épp a dombon

s koszorús puttonyt a népi ünnep,

meztelen és aranyban s szalagokkal.. .

Must szaga, hars dal, boldog kacagás:

venyigedíszben így rohant a mélyzöld

folyamnál a bacchusi menet: ott, a

római Falnál, a birodalmi Határon

sejtettem meg titkos anyaföldem.





Köztetek éltem, álmok és dalok közt,

s dómjaitokban, mint alázatos hit,

mig köd-csipkék s cikornyák közül

lelkem sikolya át nem vitt a napra.

Egy eleven sugarat hazaviszek,

a sötétebb lángokat lefojtom,

végzetetek, mig zavar maradtok.

Fogadjátok be - óh, nem hideg tűz! -

s addig érc, növény s kő tarkaságát

szórom elétek: a mindent, a Tárgy - s a

Test varázsát látni, az isteni Fékét.





Zúgnak ugyan soká a Jó Hir ellen

éppen a legokosabbjaitok; szakálluk

simogatva avas könyvekre mutatnak:

,,Idegen oltár kell neki, áruló ...

Ah, az idő teljében Uraitoknak

s Bölcseiteknek megint ezer évig

hajlik józansága, dacos nyaka egy

csapat kóbor rajongó elé,

legvadabb csodát vall, testileg éli

husát-vérét egy Közvetítőnek,

s porban térdel még egy ezredévig

egy-egy istenített fiú előtt.





De te hova csalsz, hova vezetsz, dicső Pár?. .

Vágyam álmai vonzanak, gyötörnek?. .

Oszlop-udvar... fák s kutak körül

öregek-ifjak, munkában s pihenve,

mérték s erő ... tehát én tudom csak

Attika méltóságát... az aeol szál

édes erejét. De nem: a népem

fiait látom - de nem: a népem

szava zendül. Örömöm vakít.

Teljesült a márvány- s rózsa-csoda.. .

Micsoda borzalma remeg új utaknak?

Micsoda fényt lőtt rám a déli tenger:-

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
s
  2011-10-09 19:48:58, vasárnap
 
  George, Stefan: A múló évből terád nevet (Es lacht in dem steigenden Jahr dir Magyar nyelven)

Es lacht in dem steigenden Jahr dir (Német)
Es lacht in dem steigenden Jahr dir

der Duft aus dem Garten noch leis.

Flicht in dem flatternden Haar dir

Eppich und Ehrenpreis.



Die wehende Saat ist wie Gold noch,

vielleicht nicht so hoch mehr und reich.

Rosen begrüßen dich hold noch,

ward auch ihr Glanz etwas bleich.



Verschweigen wir, was uns verwehrt ist;

geloben wir, glücklich zu sein,

wenn auch nicht mehr uns beschert ist

als noch ein Rundgang zu zwein.



A múló évből terád nevet (Magyar)
A múló évből terád nevet

Még kertből az édes illat.

Öleli őszülő fejed

Repkény s veronika.



Szélfútta mező zöldellő még,

De fénye fakóbb a tájnak.

Kedvesen üdvözöl rózsa még,

De szírma színe sápad.



Mi rossz, azt inkább elhallgatjuk,

Legyünk boldogok, ígérd meg,

Ha már több nekünk nem is jut;

Kis séta kéz a kézben.






Szalki Bernáth Attila





Rádkacagnak még (Magyar)


Rádkacagnak még a hanyatló évben

a kertekből halkan az illatok.

Veronika fonódik észrevétlen

hajadba, ahogy a szélben lobog.



Ha nem is olyan gazdag és magas már,

a vetés még olyan, mint az arany,

s ha sápadtabbak is a virradatnál,

a rózsák rádköszönnek nyájasan.



Hallgassuk el, mi meg van tiltva nékünk,

s fogadjuk meg, hogy boldogok leszünk -

ha többé már nem is szabad megérnünk,

hogy találkozzon újból a kezünk.

Végh György


 
 
0 komment , kategória:  Stefan George 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1851
  • e Hónap: 17490
  • e Év: 50886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.