Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
k
  2011-10-10 11:18:48, hétfő
 
  Keats, John: Egy nyári estén (Written on a Summer Evening Magyar nyelven)

Written on a Summer Evening (Angol)
The church bells toll a melancholy round,
Calling the people to some other prayers,
Some other gloominess, more dreadful cares,
More harkening to the sermon's horrid sound.
Surely the mind of man is closely bound
In some blind spell: seeing that each one tears
Himself from fireside joys and Lydian airs,
And converse high of those with glory crowned.
Still, still they toll, and I should feel a damp,
A chill as from a tomb, did I not know
That they are dying like an outburnt lamp, -
That 'tis their sighing, wailing, ere they go
Into oblivion -that fresh flowers will grow,
And many glories of immortal stamp.



Egy nyári estén (Magyar)
A templom tornya zúgott mélabút

Híva az embereket más imára,

szörnyebb jajgatásra, más borongásra

fürkészve szent beszédet, holt borút.

Az ember lelkére fon koszorút

egy vak igézet: s mindük látom látva

hogy hagyja tűzhelyét s a dalt magára

s kedvenc beszélgetésre köd borult.

S a zúgás zúg s érezném hűvösét

egy nedves sírnak, de már tudtam én,

hogy hunyó létük lámpása kiég,

S hogy jajukból nő felejtés vizén

új szökkenő virág majd könnyedén

S glóriákon halhatatlan pecsét.

Erdődi Gábor


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
x
  2011-10-10 11:07:41, hétfő
 
  Keats, John: Amikor először pillantottam Chapman Homérosába (On First Looking into Chapman's Homer Magyar nyelven)

On First Looking into Chapman's Homer (Angol)
Much have I travell'd in the realms of gold,

And many goodly states and kingdoms seen;

Round many western islands have I been

Which bards in fealty to Apollo hold.

Oft of one wide expanse had I been told

That deep-brow'd Homer ruled as his demesne;

Yet did I never breathe its pure serene

Till I heard Chapman speak out loud and bold:

Then felt I like some watcher of the skies

When a new planet swims into his ken;

Or like stout Cortez when with eagle eyes

He star'd at the Pacific--and all his men

Look'd at each other with a wild surmise

Silent, upon a peak in Darien.



Amikor először pillantottam Chapman Homérosába (Magyar)
Sok Aranypartot bejártam, csupa

büszke nép és királyság földjeit,

sorravettem nyugat szigeteit,

melyeknek egy-egy költő az ura.

Hirlett, van egy roppant tér, ahol a

törtszemű Homéros uralkodik,

de tiszta legét nem szívtam, amig

rám nem harsant Chapman friss, hős szava:

s akkor ugy voltam, mint a csillagász,

kinek új bolygót nyújt az éjszaka;

vagy mint sas Cortez, mikor a csodás

Új Oceánt bámulta, míg hada

összenézett - iszonyú ámulás -

szótlanul egy szirtedről, Dária.

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 11:05:45, hétfő
 
  Keats, John: A Melancholiáról (Ode on Melancholy Magyar nyelven)

Ode on Melancholy (Angol)

No, no! go not to Lethe, neither twist
Wolf's-bane, tight-rooted, for its poisonous wine;
Nor suffer thy pale forehead to be kissed
By nightshade, ruby grape of Proserpine;
Make not your rosary of yew-berries,
Nor let the beetle nor the death-moth be
Your mournful Psyche, nor the downy owl
A partner in your sorrow's mysteries;
For shade to shade will come too drowsily,
And drown the wakeful anguish of the soul.

But when the melancholy fit shall fall
Sudden from heaven like a weeping cloud,
That fosters the droop-headed flowers all,
And hides the green hill in an April shroud;
Then glut thy sorrow on a morning rose,
Or on the rainbow of the salt sand-wave,
Or on the wealth of globed peonies;
Or if thy mistress some rich anger shows,
Emprison her soft hand, and let her rave,
And feed deep, deep upon her peerless eyes.

She dwells with Beauty -- Beauty that must die;
And Joy, whose hand is ever at his lips
Bidding adieu; and aching Pleasure nigh,
Turning to poison while the bee-mouth sips;
Ay, in the very temple of delight
Veiled Melancholy has her sovran shrine,
Though seen of none save him whose strenuous tongue
Can burst Joy's grape against his palate fine;
His soul shall taste the sadness of her might,
And be among her cloudy trophies hung.


A Melancholiáról (Magyar)

Ne, oh ne vágyd a Léthét s mámorúl
Vad rostú farkastej szeszét se szűrd,
S mely halvány fődhöz rőt csókkal borúl,
Poklos csucsor fürtös díszét se tűrd,
Setét füzéredűl taxus-bogyót
Se pergess és halálfős lepkeszárny
Ne lengjen bús Psychédül s vén uhú
Se lesse sok jajod, a nem fogyót:
Mert árnyuktól csak lomhább lesz az árny
Lelked fölött s alél a drága bú.

Inkább, ha lelked méla kedve jő,
S mint síró égi felleg, úgy lep el,
Mint lankadt bimbófőt szelíd erő,
Mint április zöld dombját langy lepel:
Búd friss rózsákra hullasd permeteg,
Vagy sós szivárvány színe szívja fel,
S peóniák víg gömbjén hintsd te szét,
Vagy fogd lánykád kezét s míg gyermeteg
Daccal pörölve csacska szót felel,
Idd mély csodájú, mély tekintetét.

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
S ajkához hajló újjal a Gyönyör
Mindegyre búcsut int és mind a Méz,
Mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör:
Jaj, mert bár járd a Vígság templomát,
Szentélyét fátylas Mélabú üli,
Bár csak te látod, ki ínyenc inyed
Falán a kéj héját már szétnyomád,
S lelked, mely ős, bús ízekkel teli,
Oltárán függni szent jelül viszed.

Tóth Árpád


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 11:02:33, hétfő
 
  Keats, John: Sötét gőzök után (After dark vapors have oppress'd our plains... Magyar nyelven)

After dark vapors have oppress'd our plains... (Angol)
After dark vapors have oppress'd our plains

For a long dreary season, comes a day

Born of the gentle south, and clears away

From the sick heavens all unseemly stains.

The anxious mouth, relieved from its pains,

Takes as a long-lost right the feel of May,

The eyelids with the passing coolness play,

Like rose-leaves with the drip of summer rains.

And calmest thoughts come round us -- as, of leaves

Budding, -- fruit ripening in stillness,-- autumn suns

Smiling at eve upon the quiet sheaves, --

Sweet Sappho's cheek, -- a sleeping infant's breath, --

The gradual sand that through an hour-glass runs,

A woodland rivulet, -- a Poet's death.



Sötét gőzök után (Magyar)


Midőn a sötét gőz rónát levert

sivár évadon át, fölkel a Nap

mit gyönge dél szül és letisztogat

a beteg égről csúnya sebeket.

Elnyűtt hónapok kínja beheged

S Május átvész rég-tűntnek hitt jogart,

Szemhéjjal cécóz hűvös fuvalat

mint nyári cseppel rózsalevelek.

Szelíd gond leng körül - miként a lomb

fakad - halk gyümölcs ér - s őszi Napok

mosolya csöndült esti asztagon -

Sappho lágy arca s gyermek álma száll -

Homokórán fokonként a homok -

Erdei patak - s a... Költő-Halál.

Erdődi Gábor




Köd múltán (Magyar)


Ha nem sír a köd már a sík körül

és eltűnik a tél haragja végül,

jön egy nap Délről és a beteg égrül

minden picinyke foltot letörül.

A zord idő engesztelőn nevet,

a május majd általveszi örökjét

s úgy legyezi pillánkat a hűvösség,

mint a rózsát az enyelgő permeteg.

És álmok intenek, egy szebb valóság,

érő gyümölcsök, bimbók, gyenge rózsák,

egy alvó gyermek halk lehellete,

a homokórán andalgó zene,

Sappho bús bája, ábránd, béke, hála,

ligeti csermely - s egy költő halála.

Kosztolányi Dezső


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 11:00:28, hétfő
 
  Keats, John: A vén cigánynő (Meg Merrilies Magyar nyelven)

Meg Merrilies (Angol)
Old Meg she was a Gipsy,

And liv'd upon the Moors:

Her bed it was the brown heath turf,

And her house was out of doors.



Her apples were swart blackberries,

Her currants pods o' broom;

Her wine was dew of the wild white rose,

Her book a churchyard tomb.



Her Brothers were the craggy hills,

Her Sisters larchen trees--

Alone with her great family

She liv'd as she did please.



No breakfast had she many a morn,

No dinner many a noon,

And 'stead of supper she would stare

Full hard against the Moon.



But every morn of woodbine fresh

She made her garlanding,

And every night the dark glen Yew

She wove, and she would sing.



And with her fingers old and brown

She plaited Mats o' Rushes,

And gave them to the Cottagers

She met among the Bushes.



Old Meg was brave as Margaret Queen

And tall as Amazon:

An old red blanket cloak she wore;

A chip hat had she on.

God rest her aged bones somewhere--

She died full long agone!



A vén cigánynő (Magyar)
Cigánynő volt a vén Meg,

a pusztaságban élt,

a rét füve az ágya,

háza a messzeség.



Rekettyehéjat majszolt

és földi szedret ő,

bora vadrózsaharmat,

könyve a temető.



Fivére minden szikla

és húgai a fák,

meghitten éltek együtt,

ő és e nagy család.



Reggel gyakorta koplalt,

s ebédet sem kapott,

és vacsorára nézte,

a hold hogyan ragyog.



De loncot minden reggel

friss koszorúba font,

este tiszafalombból

füzért csinált s dalolt.



Nádgyékényt szőtt az ujja,

mely ráncos volt, sötét,

s elosztogatta annak,

aki kunyhóban élt.



Nagy volt, mint egy királynő,

s mint az amazonok;

vörös kabátot hordott,

és rojtos kalapot.

Nyugodjon csontja békén -

már régesrég halott!

Pál Endre


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 10:57:31, hétfő
 
  Keats, John: A Parthenon szobraira (On Seeing the Elgin Marbles Magyar nyelven)

On Seeing the Elgin Marbles (Angol)
My spirit is too weak - mortality

Weighs heavily on me like unwilling sleep,

And each imagined pinnacle and steep

Of godlike hardship, tells me I must die

Like a sick Eagle looking at the sky.

Yet 'tis a gentle luxury to weep

That I have not the cloudy winds to keep

Fresh for the opening of the morning's eye.

Such dim-conceived glories of the brain

Bring round the heart and undescribable feud;

So do these wonders a most dizzy pain,

That mingles Grecian grandeur with the rude

Wasting of old Time - with a billowy main -

A sun - a shadow of a magnitude.



A Parthenon szobraira (Magyar)
A lelkem fél; az elmulás nehéz

hivatlan álomként zuhan le rám,

s az égi szenvedés vad hegyfokán

s mélyén is hallom: légy halálra kész,

mint egy beteg sas, mely az égre néz.

De mégis sírhatok, hogy nincs remény,

nem frissit szél, hogy addig éljek én

míg rámtekint a nap s az éj enyész.

Az agy föleszmél, vak homálya száll,

s rá benn a szív vad háborgásba kap;

ez itt a fájdalom csodája már,

hogy összeforr: mit vén idő harap,

görög fenség, tajtékos tengerár,

a nagyság órjás árnya és a nap.

Radnóti Miklós


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 10:48:08, hétfő
 
  Keats, John: Homéroshoz (To Homer Magyar nyelven)

To Homer (Angol)
Standing aloof in giant ignorance,

Of thee I hear and of the Cyclades,

As one who sits ashore and longs perchance

To visit dolphin-coral in deep seas.

So thou wast blind;--but then the veil was rent,

For Jove uncurtain'd Heaven to let thee live,

And Neptune made for thee a spumy tent,

And Pan made sing for thee his forest-hive;

Aye on the shores of darkness there is light,

And precipices show untrodden green,

There is a budding morrow in midnight,

There is a triple sight in blindness keen;

Such seeing hadst thou, as it once befel

To Dian, Queen of Earth, and Heaven, and Hell.



Homéroshoz (Magyar)
A messzeség gigászi ködfokán

látom árnyad s a Cyclád árnyait,

mint aki parton ül s kémli soká

a mély tenger delfin-koráljait.

Vak volták hát! De megnyílt fátyolod:

Zeus széthúzta az Ég szőttesét,

Neptunus néked habsátrat hozott

s érted zengette Pán vad-méhesét.

Mert a sötétség partján lámpa gyúl

s a tátongó mélység lent ifju zöld,

az éj ölén bimbós holnap virul,

a bús vakságban hármas fénytükör.

Igy szállt szemeden át, mint még soha,

Diána: Ég, Föld s Hádes Asszonya.

Gulyás Pál


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 10:46:20, hétfő
 
  Keats, John: Mért nevettem ma éjjel? (Why Did I Laugh Tonight? No Voice Will Tell Magyar nyelven)

Why Did I Laugh Tonight? No Voice Will Tell (Angol)
Why did I laugh tonight? No voice will tell:

No God, no Demon of severe response,

Deigns to reply from Heaven or from Hell.

Then to my human heart I turn at once.

Heart! Thou and I are here, sad and alone;

I say, why did I laugh? O mortal pain!

O Darkness! Darkness! ever must I moan,

To question Heaven and Hell and Heart in vain.

Why did I laugh? I know this Being's lease,

My fancy to its utmost blisses spreads;

Yet would I on this very midnight cease,

And the world's gaudy ensigns see in shreds;

Verse, Fame, and Beauty are intense indeed,

But Death intenser -Death is Life's high meed.



Mért nevettem ma éjjel? (Magyar)


Mért nevettem ma éjjel? Semmi hang:

válaszolni sohse méltóztatott

se fönt az ég, se a pokol alant.

Így hát ember-szivemhez fordulok.

Szivem! Te meg én oly búsak vagyunk;

szólj, mért nevettem? Óh sír! gyötrelem!

Óh éj, örök éj! Milyen bánatunk,

hogy ég, pokol s szív nem felel sosem!

Mért nevettem? Tudom, mit ad az élet,

boldog csúcsain járnak álmaim;

mégis vállalnám, most rögtön, a véget

és állnék a föld tarka romjain;

sok s nagy a vers, hír és szépség hatalma,

de több a Vég - a Vég a Lét jutalma.

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 10:37:16, hétfő
 
  Keats, John: Ha félelem fog el... (When I Have Fears... in Hungarian)


When I Have Fears... (English)
When I have fears that I may cease to be

Before my pen has glean'd my teeming brain,

Before high-pilèd books, in charact'ry,

Hold like full garners the full-ripen'd grain;

When I behold, upon the night's starr'd face,

Huge cloudy symbols of a high romance,

And feel that I may never live to trace

Their shadows, with the magic hand of chance;

And when I feel, fair creature of an hour!

That I shall never look upon thee more,

Never have relish in the faery power

Of unreflecting love; - then on the shore

Of the wide world I stand alone, and think,

Till Love and Fame to nothingness do sink.



Ha félelem fog el... (Hungarian)
Ha félelem fog el, hogy meghalok

s nem aratom le termő agyamat,

s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok

nem őrzik meg az érett magokat;

ha látom a csillagos éjszakán

a nagy regény ködös jelképeit

s érzem, hogy árnyait leírni tán

a sors mágikus keze nem segit;

ha azt érzem, te percnyi tünemény,

hogy többé majd nem nézhetek terád

s a gondtalan, tündér szerelmet én

nem ízlelem, akkor a szép világ

partján tünődve állok, egyedül,

s Hír, Szerelem a semmibe merül.

Vas István


Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok (Hungarian)
Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok,

mielőtt agyam termését behordtam,

mielőtt, mint dús csűrök a magot,

megőrzöm magam tornyos

könyvhalomban;

ha nézem a csillagos éjszaka

arcán a nagy mese jelképeit

s érzem, hogy őket lerajzolni a

varázskezű sors nem soká segít;

s ha azt érzem - te tűnő árny, te szép! -

hogy már nem látlak viszont, s hogy soha

nem önti belém tündér erejét

a gondtalan csók - akkor, akkor a

mindenség partján állok, eltünődve,

s hír s szerelem semmivé omlik össze.



Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
k
  2011-10-10 10:34:23, hétfő
 
  Keats, John: Rímek a sellő-korcsmáról (Lines on the Mermaid Tavern in Hungarian)

Lines on the Mermaid Tavern (English)
Souls of Poets dead and gone,

What Elysium have ye known,

Happy field or mossy cavern,

Choicer than the Mermaid Tavern?

Have ye tippled drink more fine

Than mine host's Canary wine?

Or are fruits of Paradise

Sweeter than those dainty pies

Of venison? O generous food!

Drest as though bold Robin Hood

Would, with his maid Marian,

Sup and bowse from horn and can.



I have heard that on a day

Mine host's sign-board flew away,

Nobody knew whither, till

An astrologer's old quill

To a sheepskin gave the story,

Said he saw you in your glory,

Underneath a new old sign

Sipping beverage divine,

And pledging with contented smack

The Mermaid in the Zodiac.



Souls of Poets dead and gone,

What Elysium have ye known,

Happy field or mossy cavern,

Choicer than the Mermaid Tavern?



Rímek a sellő-korcsmáról (Hungarian)
Elszállt, holt poéta-lelkek,

mily csodás Édent ismertek,

boldog rétet, zuzmós odvat,

a Sellő korcsmánál jobbat?

Ittatok-é jobb pohárt,

mint az ő füszer-borát?

Vagy tán az Éden fügéi

édesebbek, mint az égi

szarvas-sültek? Ily csodát!

Hős Robin Hood ily fogást

ízlelt s hölgye, Mária

tülköt s kannát forgatva.



Egy szép nap - ily hír került -

gazdám cége elrepült,

merre? - tudja a kanász!

Végre egy vén csillagász

birkabőrön elbeszélte:

látott títeket az égbe,

egy új ó-cégér alatt

töltve égi poharat,

"Hurrá!" így éltetve közben

a Sellő-t az Állatövben.



Elszállt, holt poéta-lelkek,

mily csodás Édent ismertek,

boldog rétet, zuzmós odvat,

a Sellő korcsmánál jobbat?

Gulyás Pál


 
 
0 komment , kategória:  John Keats 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.