Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Nikolaus L
  2012-01-31 15:29:12, kedd
 
  Útszéli erdő
szerző: Nikolaus Lenau, fordító: Reviczky Gyula

Utszéli erdő, költeményed.
Tűrnöd kell, ha legszebb, legősibb
Fájához disznócsorda téved
S röfögve hozzádörgölődzik.

 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
Nikolaus L
  2012-01-10 19:38:12, kedd
 
  A szomorú szerzetes
szerző: Nikolaus Lenau, fordító: Vajda János

Lenau után

Svédföldön áll egy ó torony,
Kesely bagoly szállója;
Eső, vihar játékszere
Jó háromszáz év óta.
Az emberek, kik egykor benne laktak,
Örömmel, fájdalommal - oda vannak.

Záporban egy lovag közelg,
Sarkantyút ad lovának.
Merengés közt eltévedett,
Jöttén az esthomálynak.
A szélviharban orditozva reszket
A rengeteg, mint megkorbácsolt gyermek.

Elhíresztelt volt a torony,
Hogy fényvilágban, éjjel,
Egy csuklyás szellem jár oda
Oly bánatos bús képpel,
Hogy aki egyszer a szemébe nézett,
Bú szállja meg - s nem kell neki az élet.

Megy iszony nélkül a lovag,
S a toronyboltozatban
Beállitott lovához így
Szól könnyeden, vidáman:
"Nos ugy-e jobb itt - jöjjön bár kisértet,
Mint odakünn kiállni a szélvésznek?"

Az ázott nyerget, zabolát
A lovon megereszti;
A zord helyen köpenyegét
A földre leteríti.
S még áldást mond porára a kezeknek,
Kik ily erős egy tornyot épitettek.

És amint szenderg, álmodik,
Az éjfél idejében
Horkol, kapál ijedt lova,
A torony boltja fényben.
Villog a fal, mikéntha égni látnád,
A lovag szedi össze bátorságát.

Kitágult orral hortyog az
Ijedt mén és vicsorgat,
És nézi a kisértetet,
Hosszú sörénye borzad.
S amint a lelket a lovag meglátja,
Szokás szerint körösztöt vet magára.

Elébe áll a szerzetes
Panasztelt, rémes halkan.
Némán sír arcán egy világ,
Oly búsan - ó, mi búsan!
A lovag nézi mereven e képet,
És szíve gyengül, érezőn részvétet.

Nagy, titkos fájdalom, mitől
Átborzad a természet;
Mit sejt egy vérző sziv, akit
Kétségbeesés kerget,
De el nem ér: e fájdalom jelen meg
Szemében a szomorú szerzetesnek.

"Oh, mondd, mi bánt? mi lehet az,
Mi olyan mélyen hat rád?"
Lecsüggő fejjel a barát
Megnyitja halvány ajkát,
Hogy szörnyüséget mondjon el - az útas
Rémülten rákiált: oh, hallgass, hallgass!

- Eltűnt a szerzetes, virad.
Tovább halad a vándor,
De többé egy hangot sem ad,
Elmélkedik halálról...
A paripának sem kell többé abrak;
A lónak vége, vége a lovagnak.

S midőn a nap nyugovóra száll,
Sziveik elfogódnak.
Minden bokorból a barát
Int, levelek zokognak...
Merő sebet lát, jajszót hall a légbe...
- A ló betántorg a tenger vizébe...


 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
Nikolaus L
  2011-11-24 10:12:50, csütörtök
 
  A három cigány
szerző: Nikolaus Lenau, fordító: Dsida Jenő

Egyszer három cigányt láttam
Egy fűzfához dőlve,
Míg szekerem a pusztában
Kínnal ment előre.

Bíborpiros esti fényben
Hegedűjét tartva
Állt az egyik s jókedvében
Rágyújtott egy dalra.

Másik kedvvel nézdegélte
Pipájának füstjét,
Mintha rózsa volna élte,
Mely nem terem tüskét.

Harmadikuk a fa alatt
Aludt heverészve;
Cimbalmának húrja szakadt,
Lágy szellő rezgette.

Cafatokban állt ruhájuk,
Rongyosak, kopottak,
De jó kedvük, szabadságuk
Fittyet hányt a sorsnak.

Megmutatták, hogy miként kell,
Ha rosszul megy dolgunk,
Hegedülnünk megvetéssel,
Füstölnünk, aludnunk.

Lomha, szürke esthomálynál
Visszanéztem rájuk;
Szinte most is előttem áll
Fekete orcájuk...

 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
Nikolaus L
  2011-10-13 07:49:51, csütörtök
 
  Nikolaus Lenau
Dél felé

Dél felé vonul a zápor,
Délre zúg a förgeteg,
Arra vágyom, merre távol
A villámok dörgenek.

Ott a messze Magyarhonba'
Nyájas kis falucska áll,
Körülzúgja erdők lombja,
S rá az ég áldása száll.

Megvonúlva, faluvégen
Áll egy csöndes, kicsi lak,
Az én drága üdvösségem'
Rejtik a szerény falak.

Erdő fáit mintha vonnák
A magános lak felé:
Agaikat védve fonják
A tető és fal fölé.

Némán nézi ablakábul
Lilla a sötét vadont,
Csüggedt arczczal csak kibámul,
Hallgatja, hogy zúg a lomb.

Nézi, nézi méla kedvvel,
Nézi, nézi csüggeteg,
Hogy szalad tovább a csermely,
S szállnak szét a levelek . . .

A szél egyre jobban zajlik,
A víz mind jobban csörög,
És az idő, szinte hallik,
Hogy zúg el a lány fölött.

Vargha Gyula fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
Nikolaus L
  2011-10-13 07:48:19, csütörtök
 
  Nikolaus Lenau
A távolban

I.

Távol, idegen helyen
Tépem ezt a rózsát.
El is vinném szívesen,
Édes lányka, hozzád.

De míg oda juthatok,
Elrepűl sok óra
S hervadt lészen és halott,
Mert siet a rózsa.

Óh, ne hagyd el kedvesed'!
Ne menj tőle messze.
Csak a meddig elviszed
A rózsát kezedbe';

A meddig a fülmile
Fészkéből kirebben,
Vagy a meddig éneke
Hangzik a közelben.

II.

Sietős és hervatag
Rózsa és az ének,
Mint rózsálló ajakad,
Mint zengő beszéded.

Dőreség volt, dőreség
Perczre is veszítnem
Ajkad egy lehelletét,
S a fényt szemeidben!

Most a rózsa, csalogány
Vérem' egyre szitja;
S futva futnék, drága lány,
A te karjaidba.

Reviczky Gyula fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
l
  2011-10-13 07:34:27, csütörtök
 
  Lenau, Nikolaus: A szél hangja (Stimme des Windes Magyar nyelven)

Stimme des Windes (Német)
In Schlummer ist der dunkle Wald gesunken,

Zu träge ist die Luft, ein Blatt zu neigen,

Den Blütenduft zu tragen, und es schweigen

Im Laub die Vögel und im Teich die Unken.



Leuchtkäfer nur, wie stille Traumesfunken

Den Schlaf durchgaukelnd, schimmern in den Zweigen,

Und süßer Träume ungestörtem Reigen

Ergibt sich meine Seele, schweigenstrunken.



Horch! überraschend saust es in den Bäumen

Und ruft mich ab von meinen lieben Träumen,

Ich höre plötzlich ernste Stimme sprechen;



Die aufgeschreckte Seele lauscht dem Winde

Wie Worten ihres Vaters, der dem Kinde

Zuruft, vom Spiele heimwärts aufzubrechen.



A szél hangja (Magyar)
Álomba hullt az erdő észrevétlen,

lombot a levegő mozdítni renyhe

s illatot sem hord, s elhallgat a csendbe

madár a fán s a béka tó vizében.



A szentjánosbogár, mint szikra, éjen

s alvókon átlibben a levelekbe

s édes álmok körtáncában kerengve

lelkem elmerül a csend gyönyörében.



De lám! hirtelen zúgás kél a fákon,

kedves álmokból vissza kell találnom,

komoly hang beszél most hozzám a csendben;



a felriadt lélek figyel a szélben,

mely mint atya szól játszó gyermekéhez,

figyelmeztet, ideje hazamennem.

Hajnal Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
l
  2011-10-13 07:32:33, csütörtök
 
  Lenau, Nikolaus: A harangok hangja (Stimme der Glocken Magyar nyelven)

Stimme der Glocken (Német)
Den glatten See kein Windeshauch verknittert,

Das Hochgebirg, die Tannen, Klippen, Buchten,

Die Gletscher, die von Wolken nur besuchten,

Sie spiegeln sich im Wasser unzersplittert.



Das dürre Blatt vom Baume hörbar zittert,

Und hörbar rieselt nieder in die Schluchten

Das kleinste Steinchen, das auf ihren Fluchten

Die Gemse schnellt, wenn sie den Jäger wittert.



Horch! Glocken in der weiten Ferne tönend,

Den Gram mir weckend und zugleich versöhnend,

Dort auf der Wiese weiden Alpenkühe.



Das Läuten mahnt mich leise an den Frieden,

Der von der Erd auf immer ist geschieden

Schon in der ersten Paradiesesfrühe.



A harangok hangja (Magyar)
Szélcsend, a tónak nincs hullámverése;

szirtnek, fenyőnek, bércnek, jégfokoknak,

melyek csak fellegekkel társalognak,

töretlen benne most a tükrözése.



Hallik egy-egy száraz lomb reszketése,

s az is, ha szikla-útján friss nyomoknak

apró rögöt perdít a hegytoroknak

s fegyvert sejtő zerge szökkenése.



De lám: harangot kondít most a távol,

bút kelt, de enyhülés is szól szavából;

tehén legel füves hegy oldalában.



A béke szól hozzám a halk zenében,

a béke, mely földünk elhagyta régen

az éden-kor legelső hajnalában.

Áprily Lajos


 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
l
  2011-10-13 07:30:42, csütörtök
 
  Lenau, Nikolaus: Reggel a tengeren (Seemorgen Magyar nyelven)

Seemorgen (Német)
Der Morgen frisch, die Winde gut,

Die Sonne glüht so helle,

Und brausend geht es durch die Flut;

Wie wandern wir so schnelle!



Die Wogen stürzen sich heran;

Doch wie sie auch sich bäumen,

Dem Schiff sich werfend in die Bahn,

In toller Mühe schäumen:



Das Schiff voll froher Wanderlust

Zieht fort unaufzuhalten,

Und mächtig wird von seiner Brust

Der Wogendrang gespalten;



Gewirkt von goldner Strahlenhand

Aus dem Gesprüh der Wogen,

Kommt ihm zur Seit ein Irisband

Hellflatternd nachgeflogen.



So weit nach Land mein Auge schweift,

Seh ich die Flut sich dehnen,

Die uferlose; mich ergreift

Ein ungeduldig Sehnen.



Dass ich so lang euch meiden muss,

Berg, Wiese, Laub und Blüte! -

Da lächelt seinen Morgengruß

Ein Kind aus der Kajüte.



Wo fremd die Luft, das Himmelslicht,

Im kalten Wogenlärme,

Wie wohl tut Menschenangesicht

Mit seiner stillen Wärme!



Reggel a tengeren (Magyar)
Friss hajnal, jó szél, tűz a nap,

perzselve, tündökölve;

a víz, mint ék előtt, hasad:

hogy rohanunk előre!



Zúdulnak elénk a habok,

de dühük háboroghat,

nem állítják meg a hajót,

akárhogy acsarognak:



feltartóztathatatlanul

viszi azt úti láza

s győzelmesen egyre nyomul

a zengő tengerárba,



míg a hullámpermet, arany

sugárkéz-szőtte csipke,

szivárványként és boldogan

libeg-lobog mögötte.



Ameddig látok, mindenütt

víz mozog, parttalan, tág :

a tenger; s íme, szíven üt

valami nyugtalan vágy.



Soká lesz, hogy látlak megint,

hegy s rét virága, bokra! -

S a kajütből egy gyermek int

jóreggelt mosolyogva.



A hideg zajban, idegen

ég s fény alatt haladva,

csöndes melegével milyen

öröm egy ember arca!

Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
l
  2011-10-13 07:20:09, csütörtök
 
  Lenau, Nikolaus: Elválás (Scheiden Magyar nyelven)

Scheiden (Német)
Dahin sind Blüten jetzt und Nachtigallen,

Und durch den kahlen, sangverlaßnen Strauch

Weht nun des Herbstes einsam kühler Hauch;

Mein Glück ist mit dem Laube abgefallen!



Das ist der Hain, wo ich mit dir oft weilte,

Das ist der Büsche wonnigliche Haft,

Wo uns am Flehen süßer Leidenschaft

Unfesselbar die Zeit vorübereilte.



Du wanderst fort, du willst die Welt durchmessen;

Hier ist der Pfad, so schlangenkrumm und kalt,

Der dich, Geliebter, locket mit Gewalt

Und fortfährt in die Fremde, ins Vergessen! -



"Das Schiff bewegt mit seinem Reisedrange

Und stört empor die See aus glatter Ruh;

Doch ist es fort, schließt sich die Welle zu,

Gleichgültig wallt sie fort im alten Gange.



Siehst du von jenem Baum den Raben fliegen?

Von seinem Fortschwung wankt und bebt der Ast

Ein Weilchen noch und kehrt zur alten Rast;

Und deine Klagen werden bald versiegen!"





Elválás (Magyar)
Már oda mind a bimbók, csalogányok,

és daltalan a lombjahullt bokor,

őszi hűvös szél rajta átlohol;

eltűnt a lomb, s boldogságom utánok.



Ez a csalit, hol annyiszor kerestük

a mámorok megtartó sűrüjét,

s míg foglyulejtett a gyönyörüség,

foghatatlan szállt az idő felettünk.



Világgá mész, vándorlás láza éget;

itt az ösvény, kígyózva, hidegen,

mely nagy erővel csábít, kedvesem,

mindent feledni, messze földre téged.



Hajódat már mozdítja útikedve,

sima nyugalmából felforr a hab,

de ha elment, a hullám összecsap,

s egykedvűn ring tovább, megcsendesedve.



Látod fájáról elszállni a varjat?

Egy darabig inog, remeg az ág,

majd visszanyeri volt állapotát:

panaszaid is csendben elapadnak.

Jékely Zoltán






 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
l
  2011-10-13 07:17:58, csütörtök
 
  Lenau, Nikolaus: Tiltakozás (Protest Magyar nyelven)

Protest (Német)
Wenn ich verachte heimliches Verschwören,

Und wenn ich hasse Meuchelmörderhand,

Wenn in des Volkserretters Ruhmgewand

Verhüllte Schufte meinen Groll empören,



Reih ich das Königstum den Himmelsgaben,

Verlaßner Völker Vaterhaus und Hort.

O glaubet nicht, ich liebe drum sofort,

Was jetzt und hier an Königen wir haben.



O glaubet nicht, ich führe keinen Zunder

Im Herzen für des Zornes edle Glut,

Tritt wo ein Fürst ein Volk im Übermut,

Noch daß ich ehren kann gekrönten Plunder.



Nie wird mein Flügelroß zum Schindergaule

Für meine Ehre, und mich strafe Gott,

Sing ich ein Fürstenlied, daß mir, zum Spott,

Die Hand vom Saitenspiel herunterfaule.



Tiltakozás (Magyar)
Ha titkos összeesküvést utálok,

ha gyűlölöm az orgyilkos kezet,

s dühöm váltják ki népmentő-mezet

álarcul öltő vakmerő zsiványok,



s ha a királyság az ég adománya

szememben, árva népek vigasza:

ne gondoljátok rólam azt soha,

hogy áldom is ma mind, ahány király van.



Ne higgyétek, hogy nem tartok kanócot

szívemhez, hogy fellobbanjon a düh,

ha a népen kegyetlen zsarnok ül,

s hogy tisztelek koronás, cifra kócot.



Szárnyas paripám nagy gyalázatomra

sintér-ló nem lesz, s verjen meg az ég,

ha tán királydalokba kezdenék:

kezem a lantról száradjon le nyomban!

Jékely Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.