Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
x
  2011-10-13 08:06:07, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:28:43

...... ........



Nikolaus Lenau: Pillantás a folyóba

Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letéptek.

Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át,
az elfutó özönnek.

A szív sebét a feledés
majd behegeszti lágyan;
s tovasuhan a kínod és
a lelked is az árban.

Fordította - Rónay György

Link
Cameron: Esti pír a Findhornon


 
 
1 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
l
  2011-10-13 07:24:33, csütörtök
 
 



Nikolaus Lenau - Schlußgesang Die Albigenser

Wofür sie mutig alle Waffen schwangen
Und singend in die Todesfeuer sprangen,
Was war es? trotzte hier ein klarer Blick
Ins Herz der Freiheit jedem Mißgeschick?
War's Liebe für die heilige, erkannte,
Die heißer als die Scheiterhaufen brannte?
War's von der Freiheit nur ein dunkles Ahnen,
Dem sie gefolgt auf allen Schreckensbahnen?
Mehr nicht! - doch soll die Edlen darum eben
Bewunderung und Wehmut überleben.
O ernste Lieb zur Freiheit, schönes Werben,
Wenn ihre Spur genügt, dafür zu sterben! -

Und dringt die Frage weiter in mein Lied,
Warum es nicht so wilden Graus vermied,
Warum es ruft nach jenes Greuels Schatten,
Den die Geschichte froh war zu bestatten?
Wozu begrabnes Leid lebendig singen
Und gegen Tote Haß dem Herzen bringen?
Hat unsre Zeit nicht Leids genug für Klagen?
Hat Haß nicht manchen, der da lebt, zu schlagen?

Doch weile auf der Vorwelt unser Blick,
Die Vorwelt soll uns tief im Herzen wühlen,
Daß wir uns recht mit ihr zusammenfühlen
In ein Geschlecht, ein Leben, ein Geschick.

Der Wandrer gibt dem Freund, der nach ihm schreitet,
Wo sich der Scheideweg im Walde spreitet,
Den Weg, den er gewandelt, treulich kund,
Er streut ihm grüne Reiser auf den Grund;
So ließen uns die alten Kämpfer Zeichen:
Die Trümmer ihres Glücks und ihre Leichen.

Geteiltes Los mit längstentschwundnen Streitern
Wird für die Nachwelt unsre Brust erweitern,
Daß wir im Unglück uns prophetisch freuen
Und Kampf und Schmerz, sieglosen Tod nicht scheuen.
So wird dereinst in viel beglücktern Tagen
Die Nachwelt auch nach unserm Leide fragen.

Woher der düstre Unmut unsrer Zeit,
Der Groll, die Eile, die Zerrissenheit? -
Das Sterben in der Dämmerung ist schuld
An dieser freudenarmen Ungeduld;
Herb ists, das langersehnte Licht nicht schauen,
Zu Grabe gehn in seinem Morgengrauen.
Und müssen wir vor Tag zu Asche sinken,
Mit heißen Wünschen, unvergoltnen Qualen,
So wird doch in der Freiheit goldnen Strahlen
Erinnerung an uns als Träne blinken.

Nicht meint das Lied auf Tote abzulenken
Den Haß von solchen, die uns heute kränken;
Doch vor den schwächern, spätgezeugten Kindern
Des Nachtgeists wird die scheue Furcht sich mindern,
Wenn ihr die Schrumpfgestalten der Despoten
Vergleicht mit Innozenz, dem großen Toten,
Der doch der Menschheit Herz nicht still gezwungen
Und den Gedanken nicht hinabgerungen.

Das Licht vom Himmel läßt sich nicht versprengen,
Noch läßt der Sonnenaufgang sich verhängen
Mit Purpurmänteln oder dunklen Kutten;
Den Albigensern folgen die Hussiten
Und zahlen blutig heim, was jene litten;
Nach Huß und Ziska kommen Luther, Hutten,
Die dreißig Jahre, die Cevennenstreiter,
Die Stürmer der Bastille, und so weiter.

Link
Albi katedrálisa


.....Link -




Nikolaus Lenau - Az Albigensek záróéneke

Amért küzdöttek, hősin kardra kelve,
amért máglyára mentek énekelve,
mi volt az? Tán fényes, látó szemük
bevillant, bár balsors tört ellenük,
a szent Szabadság fölismert szívébe,
s imádták, máglyáknál is hőbben égve?
Vagy bennük csak halk sejtelme borongott,
míg kínok közt járták a bús porondot,
s nem több? - ám hősi emléküket éppen
ezért kell fénybe s gyászba szőni szépen:
Ó, lehet-e a dús, szabad vágy talmi,
ha, ki csak sejti is, kész érte halni?

S tán új kérdés faggatja bús dalom:
miért kél benne oly sok borzalom,
miért, hogy hantot tűnt iszony felett tár,
mit a Történet boldogan feled már?
Elföldelt kínt miért új létre hívni,
halottak ellen gyűlölködve vívni?
Hát nincs elég friss kínja a jelennek?
s nem jár gyűlölség élő becstelennek?

Ám mégis, múltba hadd nézzen a szem,
a tűnt idő szívünk hadd szántsa mélyre,
a bús jelen így egybeforrva véle
egy sors, egy élet, egy vérség leszen.

A vándor azt, hogy hol kövesse híve,
ha szétágaz ösvénye vadon íve,
úgy jelzi meg, hogy a bejárt utat
zöld ággal hintve, jó irányt mutat.
Így vár, a tűnt küzdők útjára hullva
törött boldogság és sok drága hulla.

Régmúlt harcos sorsokkal egybenőve
táguljon szívünk büszkén a jövőbe,
hogy prófétás kedv vidám heve gyújtson,
bár vesztes harc borús halála sújtson:
mert jő a perc és boldogabb napokban
felénk is hű utódok szíve dobban.

A mi korunk miért oly vad, komor?
loholva, tépve, daccal, mire forr?
Meghalni, míg árny ül a látkörön:
ezért nincs bennünk türelem s öröm,
ez fáj: mohón a régvárt fényre vágyva
ólmos hajnalban dőlni síri ágyba.
De bár a nap késik, s mi porba omlunk,
izzó vágyakkal, bosszútlan sebekkel,
lesz még aranyszabadság, drága reggel,
s tüzén könnycsepp ragyog majd: szólni rólunk.

Ne véljétek hát, hogy juházni hárul
dalom haragja holtakról, a márul,
sőt hirdetem: gyönge, késő szülöttek,
az éji rémtől balga, aki retteg!
Nézzétek a sok dib-dáb mai cenket,
nem érik föl a nagy, holt Innocentet,
holott szavára sem szűnt meg dobogni
az emberszív s a Gondolat lobognil

A fényt az égről nem lehet lemarni,
napot sötét csuhákkal eltakarni,
vagy bíborköntösökkel - fény lesz itten!
Albigensek nyomát husziták járják,
vérrel fizetni meg a könnyek árját,
s Husz, Zsizska tűntén jönnek Luther, Hutten,
a Harminc Év, a Cevennek dicsői,
a Bastille rombolói és a többi.

Fordította - Tóth Árpád


.....Link -



 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
x
  2011-10-12 16:39:44, szerda
 
  Lenau, Nikolaus: Puszta semmi... (Eitel nichts! Magyar nyelven)

Eitel nichts! (Német)

's ist eitel nichts, wohin mein Aug ich hefte!
Das Leben ist ein vielbesagtes Wandern,
Ein wüstes Jagen ists von dem zum andern,
Und unterwegs verlieren wir die Kräfte.
Ja, könnte man zum letzten Erdenziele
Noch als derselbe frische Bursche kommen,
Wie man den ersten Anlauf hat genommen,
So möchte man noch lachen zu dem Spiele.
Doch trägt uns eine Macht von Stund zu Stund,
Wie's Krüglein, das am Brunnenstein zersprang,
Und dessen Inhalt sickert auf den Grund,
So weit es ging, den ganzen Weg entlang.
Nun ist es leer; wer mag daraus noch trinken?
Und zu den andern Scherben muß es sinken.






Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:28:43





Nikolaus Lenau - Puszta semmi...

A puszta semmi int, amerre nézek;
Agyonpéldázott vándorút az élet,
Sivár bolyongás, jobbra-balra széled,
S az út során a friss erők enyésznek.
Igen, ha végső célig úgy mehetne
Az ember, víg suhanc gyanánt haladva,
Amint az első pár lépést szaladta,
A játékon nevetni tán lehetne.
De létünk zord erők kezén forog,
S ütődik perctől perchez, s törve már,
Mint rossz korsó, mely titkon elcsorog
A tikkadt föld porán, amerre jár.
Immár üres. Kinek kell? Már nem ép ez,
Jobb lesz: dobják a többi tört cseréphez...

Fordította - Tóth Árpád

Link








 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
x
  2011-10-11 22:25:27, kedd
 
  Lenau, Nikolaus: Három cigány (Die drei Zigeuner Magyar nyelven)

Die drei Zigeuner (Német)
Drei Zigeuner fand ich einmal

Liegen an einer Weide,

Als mein Fuhrwerk mit müder Qual

Schlich durch sandige Heide.



Hielt der eine für sich allein

In den Händen die Fiedel,

Spielte, umglüht vom Abendschein,

Sich ein feuriges Liedel.



Hielt der zweite die Pfeif im Mund,

Blickte nach seinem Rauche,

Froh, als ob er vom Erdenrund

Nichts zum Glücke mehr brauche.



Und der dritte behaglich schlief,

Und sein Zimbal am Baum hing,

Über die Saiten der Windhauch lief,

Über sein Herz ein Traum ging.



An den Kleidern trugen die drei

Löcher und bunte Flicken,

Aber sie boten trotzig frei

Spott den Erdengeschicken.



Dreifach haben sie mir gezeigt,

Wenn das Leben uns nachtet,

Wie mans verraucht, verschläft, vergeigt

Und es dreimal verachtet.



Nach den Zigeunern lang noch schaun

Mußt ich im Weiterfahren,

Nach den Gesichtern dunkelbraun,

Den schwarzlockigen Haaren.



Három cigány (Magyar)
Három cigányt láttam egyszer

öreg fűzfa alatt,

míg kocsim a poros úton

üggyel-bajjal haladt,



Egyik hegedült magában,

körötte a puszta,

a pirosló esthajnalban

húzta, egyre húzta.



Másik, pipával agyarán,

bámulta a füstöt,

nem is lehet ilyen boldog

se király, se püspök.



A harmadik lágyan aludt,

a cimbalma kint állt,

cimbalmán a szél futkosott,

szívén álom hintált.



Cifra-foltos rossz ruhája

volt itt mindahánynak,

de ők jajnak, földi bajnak

mégis fittyet hánynak.



Tőlük tudom, hogy az élet

bús torát hogy üljük:

elfüstöljük, elalusszuk

és elhegedüljük.



Ment a kocsim, de sokáig

tekintgettem rájuk,

nézegettem sötét hajuk,

füstfogta orcájuk.

Kosztolányi Dezső






Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:28:43






Nikolaus Lenau - Hárman

Die Drei

Csatából hárman, vesztesen,
ügetnek csöndben, csöndesen.

Mély sebből buzgó vérpatak
melegét érzik a lovak.

Nyeregről, kengyelről csorog,
lemos magával port, habot.

Puhán, szelíden lép a ló:
ne áradjon ki vérfolyó.

Lovas lavas mellett halad,
hogy egymásba fogóddzanak.

Egymás szemébe néznek és
kezdődik bús beszélgetés:

"A legszebb lány nekem virul,
s meghalok ifjan, cudarul."

"Van erdőm, házam, udvarom
és nincs már hátra több napom."

"Isten földjét csak nézhetem-
miért halok mégis nehezen?"

A légben gyászkiséretük,
három keselyű száll velük.

S megosztoznak vijjogva fenn:
"Ezt te, ezt te, ezt én eszem."

Link








 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
Nikolaus L
  2010-09-01 03:54:26, szerda
 
  ...... .....



Nikolaus Lenau - Einsamkeit

1

Hast du schon je doch ganz allein gefunden,
Lieblos und ohne Gott auf einer Heide,
Die Wunden schnöden Mißgeschicks verbunden
Mit stolzer Stille, zornig dumpfem Leide?

War jede frohe Hoffnung dir entschwunden,
Wie einem Jäger an der Bergesscheide
Stirbt das Gebell von den verlornen Hunden,
Wie's Vöglein zieht, daß es den Winter meide?

Warst du auf einer Heide so allein,
So weißt du auch, wie's einen dann bezwingt,
Daß er umarmend stürzt an einen Stein;

Daß er, von seiner Einsamkeit erschreckt,
Entsetzt empor vom starren Felsen springt
Und bang dem Winde nach die Arme streckt.

2

Der Wind ist fremd, du kannst ihn nicht umfassen,
Der Stein ist tot, du wirst beim kalten, derben
Umsonst um eine Trosteskunde werben,
So fühlst du auch bei Rosen dich verlassen;

Bald siehst du sie, dein ungewahr, erblassen,
Beschäftigt nur mit ihrem eignen Sterben.
Geh weiter: überall grüßt dich Verderben
In der Geschöpfe langen dunklen Gassen;

Siehst hier und dort sie aus den Hütten schauen,
Dann schlagen sie vor dir die Fenster zu,
Die Hütten stürzen, und du fühlst ein Grauen.

Lieblos und ohne Gott! der Weg ist schaurig,
Der Zugwind in den Gassen kalt; und du? -
Die ganze Welt ist zum Verzweifeln traurig.

Link


.....Link -




Györe Tiborné küldte az IWIW-en...... ........... ........... ........... ......2010 augusztus 22., 16:31 | 5732.

Nikolaus Lenau - Magányosság

1

Álltál-e már magadra hagyva, messze,
isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben,
ádáz sorsod kezétől megsebezve,
s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen?

Tűnt el minden reményed ködbe-veszve,
mint falka-hang túl egy magas hegy-élen
- melyet vadász-fül már hiába lesne
s madár, mely száll, hogy itt telet ne érjen?

Ha voltál pusztán ily vad-egyedül,
tudod: emberre oly nyűgözve hat,
hogy egy követ karolni földre dűl;

majd, mint akit magánya megvadít,
merev kövéről szökve felriad
s a szél felé lendíti karjait.

2

A szél nem ért, kezednek meg nem állna,
a kő halott, hideg s zord, mondj le róla,
vigaszt hiába kérsz, nem hajt a szóra,
s ha rózsát látsz is, elhagyott vagy, árva;

mert észre sem vesz, hervad nemsokára,
magára néz csupán, a sápadóra.
Tovább! tekints be sok bús utcasorba,
szemed ott is csak romlás képe várja.

Kunyhókból egy-egy arc kinéz szepegve,
aztán becsapnak ajtót, ablakot,
kunyhók bedűlnek, rémség ül szívedre.

Isten s jó szív nélkül! Az út be rémes,
hideg szél húz az utcán. Hallgatod.
Bús vagy, világ, oly bús, hogy szörnyűséges.

Fordította - Áprily Lajos


.....Link -




 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
Nikolaus L
  2010-01-08 12:53:31, péntek
 
  Lenau, Nikolaus: Nádi dalok (Schilflieder Magyar nyelven)

Schilflieder (Német)
1

Drüben geht die Sonnen scheiden,

Und der müde Tag entschlief.

Niederhangen hier die Weiden

In den Teich,so still, so tief.



Und ich muß mein Liebstes meiden:

Quill, o Träne, quill hervor!

Traurig säuseln hier die Weiden,

Und im Winde bebt das Rohr.



In mein stilles, tiefes Leiden

Strahlst du, Ferne! hell und mild,

Wie durch Binsen hier und Weiden

Strahlt des Abendsternes Bild.



2

Trübe wird's, die Wolken jagen,

Und der Regen niederbricht,

Und die lauten Winde klagen:

"Teich, wo ist dein Sternenlicht?"



Suchen den erloschnen Schimmer

Tief im aufgewühlten See.

Deine Liebe lächelt nimmer

Nieder in mein tiefes Weh.



3

Auf geheimem Waldespfade

Schleich ich gern im Abendschein

An das öde Schilfgestade

Mädchen, und gedenke dein!



Wenn sich dann der Busch verdüstert,

Rauscht das Rohr geheimnisvoll,

Und es klaget, und es flüstert,

Daß ich weinen, weinen soll.



Und ich mein, ich höre wehen

Leise deiner Stimme Klang

Und im Weiher untergehen

Deinen lieblichen Gesang.



4

Sonnenuntergang;

Schwarze Wolken ziehn,

O wie schwül und bang

Alle Winde fliehn!



Durch den Himmel wild

Jagen Blitze, bleich;

Ihr vergänglich Bild

Wandelt durch den Teich.



Wie gewitterklar

Mein ich dich zu sehn,

Und dein langes Haar

Frei im Sturme wehn!



5

Auf dem Teich, dem regungslosen,

Weilt des Mondes holder Glanz,

Flechtend seine bleichen Rosen

In des Schilfes grünen Kranz.



Hirsche wandeln dort am Hügel,

Blicken in die Nacht empor;

Manchmal regt sich das Geflügel

Träumerisch im tiefen Rohr.



Weinend muß mein Blick sich senken;

Durch die tiefste Seele geht

Mir ein süßes Deingedenken,

Wie ein stilles Nachtgebet!


.....Link -






Nádi dalok (Magyar)
1

Túlnan a nap lebukóban,

s a fáradt lét elpihen;

lombját itt a fűz a tóban

fürösztgeti csöndesen.



Ó, de szívem szépe hol van!

Csordulj, gyászom könnye hát!

Panasz kél a fűzfalombban,

és a szélben sír a nád.



Mélységes, halk bánatomban

úgy ragyogsz föl, kedvesem,

mint az esti csillag lobban

át a nádon, fűzeken.



2

Elborul, vad felhők szállnak,

és a zápor megered,

lármás szelek kiabálnak:

,,Csillagod, tó, hova lett?"



Földúlják a vizet érte:

merre van a holt sugár.

Kínjaimra szemed fénye

nem ragyog le soha már.



3

At az erdőn, alkonyatra,

gyakran ki-kiballagok

az elhagyott turjánpartra,

s lányka, terád gondolok.



Mikor a lomb elsötétül,

fölzúg a nád, imbolyog,

jajgat, és azt súgja végül

a fülembe: sírj, zokogj!



S mintha hangod szállna nyomban

halkan át a tó felett,

s fölcsendülne, elhalóban,

elmerülő éneked.



4

Lebukik a nap,

felhő tornyosul;

milyen tikkatag

a szél, ami fúj!



Cikáznak a menny

tüzei fakón,

képük sebesen

suhan a tavon.



Szemem látni vél

villámfény alatt;

lengeti a szél

hosszú hajadat.



5

A tó tükre mozdulatlan,

rajta nyájas hold lakik

s a zöld sásba fűzi lassan

halvány rózsaszálait.



Szarvas léptet fönn a dombon

és az éjbe szimatol;

halk madárnesz száll ki zsongón

időnkint a nád alól.



Pillám a könnyek lezárják,

s átsuhan a lelkemen,

mint egy esti, halk imádság,

szép emléked, kedvesem.

Rónay, György






Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:28:43

...... ............



Nikolaus Lenau: Dalok a nádasból

1

Alkonyodik odaáltal,
Pihenőre száll a nap.
Lomha füzek, lomha ággal
Tó vizébe hajlanak.

Elszakadtam kedvesemtül:
Most hullass, szem, sós vizet.
Ím' a fűz, a méla, rezdül:
Szélben a nád zúg, zizeg.

Tiszta fényed éjszakámon
Távolról is átragyog.
Így rezegnek át a nádon
A mennybéli csillagok.

2

Felleg gyűl az alkonyégen,
Keble zúgva megszakad:
Panaszos hang kél a szélben:
Csillagod, tó, hol maradt? -

Keresik a fényt a szellők,
Felborzolva a vizet...
E borongást, ezt a felhőt
Már te föl nem deríted.

3

Lopva bolygok este végig
Titkos erdőösvenyen:
Ki, a puszta nádas-érig,
S hogy velem vagy, képzelem.

S a bokor ha elsötétül,
S zúg a nádas, rezeg a tó:
Oly bús minden: enyhülésül
Sírni, sírni volna jó!

Tiszta hangod lágy zenéje
Leng körülem, azt hiszem:
S éneked a tó vizébe
Merül halkan, szelíden.

4

Esthajnal. A nap
Nyúgovóra tér.
Felhős ég alatt
Nyargalász a szél.

Villámlik vadul,
Dörg irtóztatón,
Röpke fény vonul
Gyorsan át a tón.

Vészes ég alatt
Lelkem látni vél.
Hosszú hajadat
Lengeti a szél.

5

Méla holdfény lejti táncát
A tó sima tükörén,
Sápadt színű rózsaláncát
Fonva a zöld sás közé.

Túl a dombon a sötétbe
Szarvasok tekintenek:
Itt egy szárny halk libbenése,
És a nádas megremeg.

Sírva kell a földre néznem:
S képed' lelkem mélyin át
Halkan átvonulni érzem,
Mint egy csöndes estimát.

Fordította - Reviczky Gyula

Link





4.
A nádi dalokból - Naplemente (Magyar)
Naplemente van,

gyászos fellegek,

szél sír untalan,

sírva ellebeg.



Villám sáppadón

száll az ég alatt,

képe lenn a tón

gyorsan átszalad.



Villám fényinél

téged látlak itt:

lengeti a szél

hosszú fürtjeid!

Babits Mihály

 
 
0 komment , kategória:  Nicolaus Lenau  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.