Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
p
  2011-10-17 14:53:11, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

......



Petrőczy Kata Szidónia - Ámen. - Vers! Vers!

II.

Üdvözlégy jó Jézus, egyetlen szerelmem,
Üdvözlégy megváltóm, édes segedelmem,
Üdvözlégy, üdvözlégy, óh én üdvösségem,
Üdvözlégy Szép Jézus, édes reménységem.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 14:52:25, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

III.
Vers

Siralmas volt, tudom, az én születésem,
Siralmas s árvájul volt felnevelésem,
Siralmas, keserves szárnyomra kelésem,
Siralmas lesz holtig búba gyötrődésem,

Mert szívem a búba, mint sűrű füstbe fúl,
Jaj, az szerencsének tetettem ki tárgyul,
Ó, kegyetlensége nem szűnik, de újul,
Szerencsétlen vagyok, s bánatim lángja gyúl.

 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 14:50:56, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

IV.

Szegény fejem, múlnak napjaim bajjal,
Mindenfelől környülvétetvén gonddal,
Jaj, szüntelen folynak óráim jajjal,
Nincs nyugodalmam, epedek sok búval.

Azt reménlem fekvén estve ágyamra,
Talán reggel jutok boldog órára,
Megvidulok, mert kocka fordul hatra,
De szívem fájdalmára fordul vakra.

Vajha szívem már valaha vehetne
Vigasztolást, s nyugodolmot nyerhetne,
Búm elmúlván boldog időt érhetne,
Csendes szívvel, víg orcával élhetne...

De az bánat hatalmába engemet
Vött, s rabjává tette az én szívemet,
Napról napra többítvén gyötrelmemet,
Kímíletlen neveli sebeimet.

Sok gondolkodás miatt elfáradtam,
Reméntelenségemben el bágyodtam,
Boldogulást várván búra jutottam,
Időtől várt reménségben csalódtam.

Az sok bánat csoportozik ellenem,
Víg örömet nem lehet reménlenem,
Boldogtalanul kell holtomig élnem,
Sok zokogással könyvezvén gyötrődnem.

Kis koromba mindjárt jutottam búra,
Én anyámtul hagyattam árvaságra,
Keserves szörnyű gyámoltalanságra,
Várt örömöm fordult szomorúságra.

Oh, ki lehet valaha ilyen búba,
Kinek lehetne része ennyi gondba,
Elhagyatván nagy gyámoltalanságba,
Mint az én igyem, ily keserves sorsba?

Bőven könyvem szemeimből naponként
Hull, s bús szívem bágyad bennem óránként,
Sok nyavalyám szaporodván nevel kínt,
Újabb gondat bús szívemre hoz megint.

Szörnyű bú s gond én szomorú szívemet,
Teljességgel már minden jó kedvemet,
Földhöz verte kicsiny reménségemet,
Homályba burítván napfényemet.

Ellenségem uralkodnak én rajtam,
Javaimtul már épen megfosztattam,
Ilyen gyámoltalan sorsra jutottam,
Irigyem gonosz nyelvére adattam.

Sokan vadnak, kik örülik én búmot,
És nevelik óránként bánatimat,
Meg nem szánják szörnyű könyvhullásimat,
Sőt nevetik boldogtalan sorsomat.

Az irigyek elveszteni akarnak,
Kígyó módra követ ellenem fúnak,
Mint vipera kígyó, szörnyen mardasnak,
Újabb-újabb találmánnyal aggasztnak.
Soha nem volt nékem semmi örömöm,
...... ........... ........... ........... ........... ........... .......
...... ........... ........... ........... ........... ........... .......
...... ........... ........... ........... ........... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:59:05, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

V.

Az bánatot Atyám, tekints kérlek reám
Irgalmas szemeiddel,
És nézd bűneimet, fertelmességimet,
De légy hozzám jó kedvvel,
Vigasztalj meg búmba, egyedül voltomba,
Vigasztalj Szent Lelkeddel!

Noha sok bűnömmel azt nem titkolom el,
Sőt ellőtted megvallom,
Mert azokat látod és orvosolhatod,
Mert tied az hatalom,
Mint Mennyen és földön, tenger mélységében
Tied az birodalom.

Sokszor bosszontálak s haragítottalak,
Noha jó Atyám voltál,
Tőled elpártoltam, ördöghöz hajlottam,
Mégis meg nem utáltál,
Noha ostoroddal, látogatsz próbáddal,
Hiszem, hogy el nem hagytál.

Reám eresztetted én ellenségeimet,
Kik engemet tapodnak,
Mert te megaláztál s lábok alá adtál,
Azért hatalmaskodnak,
Újjab rettentéssel, sok fenyegetéssel
Én reám agyarkodnak.

Jovaimat nékem elprédálván épen
Te látod szíve titkát,
Hogy az mit meghagy is, kötve hagy abban is,
Te tudod ő szándékát
Tudod, nem én jómra, sőt nagy romlásomra
Vetette meg hálóját.

De ez legnehezebb és legkeservesebb,
Háborgatja szívemet,
Javunkat elosztván, mindentől megfosztván
Azzal gyötör engemet,
Hogy fogságba tartja, nagy vasba jártatja
Tőled rendelt férjemet.

Nincs semmi gyámolom, csak te vagy oltalmom,
Oh én édes Istenem,
Nincs itt atyámfia, ki pártomat fogja,
Csak békível kell tűrnem,
Itt minden rettegi, nagy hatalmát féli,
Sőt támadnak ellenem.

Ha egyszer vidámít, viszontag szomorít,
Hol biztat, hol nógat,
Sokszor, hogy már szolgált, vet ismeg akadált,
S igen ajánlja magát,
Hogy megszabadítja, de meghosszabbítja
Szegíny szolgád rabságát.

Hatalmas emberek törekedéseket
Megutálván megveti,
S én sok siralmimot és jajgatásimot
Látja, de csak neveti,
Hogy utána járok, nem szán hogy fáradok,
Sőt szívét keményíti.

Senki nem tudhatja, által nem láthatja,
Mit forr álnok szívébe,
Hogy így tétovázik, hol hevül, hol fázik
Ravaszul elméjében,
Csak te látod Uram, Szentséges Jehovám,
Mit tött fel ő szívében.

Előtted nincs rejtve, sem semmi elfedve
Az ő gondolatiban.
Tudod ő szándékát, istentelen voltát,
Ne segéld dolgaiban,
Támadj fel mellettem, és légy segedelmem,
Vezérem utaimban.

Hogy te ösvényeden nem tántorodván el
Járjak nagy bátorságban,
Tőle ne rettegjek, semmitől se féljek,
Óh áldj meg okossággal,
Hogy az ő hálóját, megvetett horogját
Elkörűljem jó móddal.

Vesd ásót árkába, akaszd hálójába,
Melyet nékem készített,
Esmerje meg maga, mi volt az ő dolga,
S kitől szégyeníttetett,
És hogy velem voltál, tőle oltalmaztál,
S nagy hatalmad segített.

Szabadíts férjemet, bűnös kis férgedet
Ez hatalmas kezéből,
Add meg szabadságát és minden jószágát,
Áldd meg kegyességedből,
Mint régen Szent Jobbot megáldja jóvoltod,
Segétse ínségébül.

Hiszem, nem rövidült, se meg nem kisebbült
Szent karod és hatalmod,
Nagy irgalmasságod, megvagyon jóvóltod,
Könnyen vigasztalhatod,
Szánj meg azért engem, tekénts nagy ínségem,
Szívem fájdalmát látod.

Az mit az emberek épen elveszettnek,
Tartnak lehetetlennek,
Könnyű az tenálad, hogy erős te karod,
Hadd lássák meg mindenek,
És hogy te vagy velem, te vagy segedelmem,
Nem hagysz markába ennek.

Tölts bé fogadásod és szép ajánlásod,
Tölts be ígéretedet,
Hogyha segítségül hílak teljes szívből,
Keresem Fölségedet,
Nyomorúságomba velem lész, s nagy búmba
Nyújtod segedelmedet.

Hiszem erős hittel, hogy az mit igírtél
Megadod Szent Fiadért,
Engem megvigasztalsz, és soha el nem hagysz
Az ő szent érdeméért.
Mert érettem adtad, keresztfán áldoztad,
Meghallgatsz szent nevéért.

Adassék dicsősség, örökké tisztesség
Tenéked Szent Háromság,
Egy bizony Istenség, dicsírendő Felség,
Ki vagyok örök uraság,
Ne hadd bús lelkemet, nyújtsad jobb kezedet,
Tied az hatalmasság.


 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:55:22, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

VI.
Más. Hol vagyok, nem vágyok ...

Keseredett szívem immár mihez bízol,
Szomorúságidban kihez folyamodol,
Nincsen ez világon, ki tanácsot adjon,
Avagy megvigasztaljon.

Ki lehetne vajon oly igaz barátod,
Kinek jelenthetnéd te titkos bánatod,
Azt nem találhatod, magadat fogyatod,
Fájdalmidat jajgatod.

Mert szintén az földig nyom az keserűség,
Elfogyott s nem újul benned az reménség,
Kik csak éjjel-nappal, így epedsz sok búval,
Sok titkos sóhajtással.

Az reméntelenség benned nevekedik,
Senki fájdalmidon nem is szánakodik,
Sőt inkább nevetnek, tapsolván örülnek
Az te irigyid ennek.

Neveli kínodat az titkos hallgatás,
Hogy nem jelentheted senkinek fájdalmas,
Jaj már így kínlódván, magadot fogyotván
Élsz, könyveket hullatván.

Senyvedjed békével szomorúságidot,
Mert az mennyi Úr tudja fájdalmidat,
Terjeszed eleiben ügyedöt, s ő ebben
Megsegít keresztedben.

Ő gyógyíthatja meg az te sérelmidet,
Jó írral köti bé halálos sebedet,
Titkodnak tudója, csak ő orvoslója,
Igyednek pártfogója.

Bízzál azért benne, mert ád könyebséget,
Az te keresztedbe nyújt még segítséget,
Ha sujtol is itten, de azután Menyben
Meg nyugot nagy örömben.

 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:54:34, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -


VII.
Más. Forog az szerencse... nótájára.

Sebes árvizeknek, kegyetlen szeleknek
Érzem kemény zúgását,
Szívemnek fájdalmit, iszonyú kínjait,
Szemeim könnyvhullását,
Meg nem állíthatom, óránkint jajgatom
Szerencsém változását.

Mert naponkint nőnek, soha meg nem szűnnek
Bánatimnak árjai,
Sebesült szívemet, elhagyott elmémet
Szomoruság szelei
Igen ostromolják, éltemet fogyotják
Engem vesztő kínjai.

Már el fogyott nékem minden reménségem,
Víg órámot nem várom,
Sőt mind éjjel-nappal epedvén sok búval
Fájdalmimot jajgatom,
S minthogy így gyötrődöm, szörnyen emésztődöm,
Halálomat ohajtom.

Nincsen orvossága, semmi vigassága
Búba epedt szívemnek,
Kevés a szánója, nincs vigasztalója,
Jaj, ily reméntelennek,
Nemhogy enyhítője, avagy segítője
Lehetne én ügyemnek.

Azért teljeséggel, bizony nagy készséggel
Kévánok elköltözni,
Ez gonosz világtul s mulandó voltátul
Nagy örömmel búcsúzni,
Ha Isten akarja, ne késsék órája,
Kész vagyok már meghalni.

Mert a halál nékem lehet segétségem,
Hogy elfelejtsem búmat,
És ő enyhítheti, sebemet beköti,
Gyógyítja fájdalmimat,
Elveszi szívemrül, letörli szememről
Gyakor könyhullásimot.


 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:53:44, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -


VIII.
Más. Nótája: Minden nap jó reggel...

Sűrő könyvhullással, gyakor sóhajtással
Emlétem én sorsomat,
Mert bánatim árja bús, szívemnek jajja,
S boldogtalanságomat
Naponkint neveli, szívemet epeszti
Újítván fájdalmimat.

Szívbéli sebeim, szerencsétlenségim
Óránkint nevekednek,
Sok fohászkodásim, gyakor jajmondásim
Szintén megemésztenek,
Elmúlt reménségem, nőtten nő ínségem
S bánatim nem kímílnek.

Mindenben ismérem, szívem kínját érzem,
Sebeimet jajgatom,
Az álnok szerencse kegyetlen bilincse
Rajtam vagyon, jól látom,
Mert mikor nyugovást, várnék megújulást,
Haragját tapasztalom.

Velem mostohául, nagy kímiletlenűl
Bánék, minden jól látja,
Minden örömemet, várt reménségemet
Mert bánatra fordítja,
Valamit elkezdek, semmit nem végezek
Boldogul, mert elrontja.

Mindenkor háborút, nyugvás helyet hoz bút,
Ellenem hadakozik,
Sok keserűséget, szívbéli ínséget
Hoz reám s meg nem szűnik,
Valamíg életem el nem fogy, azt vélem,
Haragja el nem múlik.

Mostoha kezei és mérges nyíljai
Ejtnek halálos sebet,
Ritka mosolygási és apolgatási
Osztnak keserű mérget,
Gyakor változása, állhatatlansága
Nemz reméntelenséget.

Gonosz fösvény marka, ki méreggel rakva,
Nyújt kis jó után sok bút,
Kincses adománya, mint Etnának lángja,
Skorpiókkal rakott út,
Aki jovát veszi, ottan veszély íri,
Követi s utána fut.

Kinek jovát osztja, szabadságtul fosztja,
Repeszti hálójába,
Onnan szabadulni, csendességet érni
Nem lehet, mert markába
Az üstökét tartja, és holtig jártatja
Ő Labirintusába.

Nem bízom ő benne, mert minden jó kedve
Teljes keserűséggel,
Egy marokni mézzel, ha kínál epével
Tetézi sok ínséggel,
Kinek kezét nyújtja, veszélybe taszítja,
Játszik kegyetlenséggel.

De hiszem, az Isten hogy kegyelmes lészen,
Meg szán szegíny fejemet,
Az szerencse ellen ő felemel engem,
Megsegíti ügyemet,
Sok bánatim után üdvesség kútján
Viszi Mennybe lelkemet.

 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:52:51, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

IX.
Más. Nótája: Áldott vagy méhecske.

Szomorúságimnak mikor lészen vége,
Elbágyadt szívemnek nincsen reménysége,
Megúnt életemnek sincsen kedvessége,
Mert naponkint fogyat szomorúság mérge.

Gyakor fohászkodás szomorú szívemet
Bágyasztja, mert sok bú háborgat engemet,
Senki nem láthatja az én jó kedvemet,
Az bánat aggasztja én árva fejemet.

Nincsen reménsége sohonnan szegénynek,
Semmi vigassága nem lehet szívemnek,
Nincsen csendessége búval tölt elmémnek,
Mert homályba burult célja jókedvemnek.

Átkozott szerencse, szomorúságimnak,
Csak te vagy az oka sok sóhajtásimnak,
Te vagy indítója fohászkodásimnak,
Hogy állhatatlan vagy, oka siralmimnak.

Kérlek jelents meg azt, mért oly állhatatos
Az állhatatlanságba vagy, s oly igen gyors,
Szíveket rettentő, serény s igen okos,
S egy helybe meg nem áll kereked, mert szárnyos.

Kinn, tenger közepén állván meg nem állasz,
Nagy erős gályákat fenékre szállítasz,
Kiknek kedveskedel, reájok mosolygasz,
Mosolygásod méreg, mindent szomorítasz.

Hogyha jobb kezedből kis kincsedet nyújtod,
Az ki bízik ahhoz, szívét vidámítod,
Bal kezedbe viszonyt ostorodot tartod,
Kevés jovad után azzal látogatod.

Sokat kis kunyhóbul úri méltóságra,
Rongyos parasztot is emelsz uraságra,
Viszontag nagy urat gyámoltalanságra,
Juttatsz víg kedveket nagy szomorúságra.

Mert állhatatlanság néked minden dolgod,
Kit mint csúfolhass meg, arra van nagy gondod,
Noha szép, ragyogó s fénlik uraságod,
Boldog, kihez nem fér az te álnokságod.

Szemed mindenféle vigyázással vagyon,
Hogy szegínt, gazdagot kímíletlen rontson,
Szegény markod kis jót, fösvény mérget adjon,
És kegyetlen szíved senkit meg ne szánjon.

Egy helyből másikra bolygasz szél mentibe,
Nem nyugszol meg sohol s vagy természetedbe
Igen állhatatlan és csalárd mindenben,
Azon mesterkedel, kit ejthess veszélben.

Boldog az oly ember, ki az te zászlódat
Nem látta, kerülte labirintusodat,
És jól általlátta sok csalárdságidat,
És meg nem kóstolta mérges italodat.

De én boldogtalan, ím mire jutottam,
Noha kerültelek, hálódba akadtam,
Még gyermek koromba kezedbe adattam,
Gyámoltalanságra árvául maradtam.

Te sok változásid ha jutnak eszembe,
Sok sóhajtásokat indítnak szívembe,
Nincsen semmi részem a jó szerencsébe,
Holtig fogok úszni szerencsétlenségbe.

De tudom, az nagy Úr reám tekint Mennybűl,
Megmenti lelkemet földi ínségébűl,
Megpirulsz Fortuna, mert a te kezedbűl
Megszabadít, hiszem, ingyen kegyelmébűl.



 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:51:48, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -

X.
Más. Halotti nótára kit szoktak trambitálni.

Oh én boldogtalan, ó keserves sorsom,
Kinek holtig búba lészen maradásom,
Mint tenger habjain, olyan én forgásom,
Szerencse kerekén no sok változásom.

Mert, jaj, Titiuskint, rágattatik szívem,
Változó szerencsém miatt bágyad lelkem,
Földhöz verettetett már minden jókedvem,
Mert az porba hever virágzó életem.

Naprul napra az bú nevekedik rajtam,
Véletlen esetem, mert, jaj, ezt nem vártam,
Boldogulás helyett ím, mire jutottam,
Gonosz szerencsének tárgyul adattattam.

Mostaha kezei íme, mely súlyosok,
Céljokká töltenek az sok változások,
Áradnak bánatim, mint bő vízfolyások,
Mint tengerbe csöpp víz, én fájdalmom oly sok.

Oh mérges nyíljai, jaj, mint sebesítnek,
Oh sok változási végre megemésztnek,
Vége életemnek mert, jaj, csak ők lésznek,
Erőmet fogyatván majd az sírban tesznek.


 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
p
  2011-10-17 12:50:51, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-16 12:54:12

Petrőczy Kata Szidónia -


XI.

...... ........... ........... ........... ........... ........... ......
...... ........... ........... ............
...... ........... ........... ........... ........... ........... ......
...... ........... ........... ............
Azért, hogy szívembe, igaz hűségembe
Gáncsot nem lelt hálája.

Ne büntesse Isten, hiti szerint kérem,
De csak megismértesse
Véle, hogy mije volt, s hozzá mely igaz volt
Szívem, s megemlegesse,
Vétkeit siratván, könyveket hullatván
Istenét megkövesse.

Csak Istenre bízom, kibe hóltig bízom
Már minden bánatimot,
Neve az vers főbe, az kihez mindenbe
Hű voltom, s ezzel szómot
Végezvén óhajtom, s szívesen várom
Boldog kimúlásomot.


 
 
0 komment , kategória:  Petrőczy Kata Szidónia 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.