Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
x
  2013-10-19 07:39:29, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:31:52

Salvatore Quasimodo

NAPI HÍR

Claude Vivier és Jacques Sermeus,
gyermekkoruk óta barátok (ugyanabban
az árvaházban cseperedtek föl, egy magasfalú kertben)
két pisztolylövéssel, hidegvérűen
minden ok nélkül meggyilkoltak két ifjú szerelmest,
akik a Saint Cloud-park közelében,
a Boldogság-utca torkolatánál autójukban ültek,
- mindez ezerkilencszázötvenhat
december huszonegyedikén
történt, pár perccel alkony előtt.
Claude Vivier büszkélkedik azzal,
hogy néhány garasért követték el a bűntényt
(fekete pókra, madárra hasonlít) s mielőtt lefejeznék,
azt a cellát kéri, melyben Weidmanu vagy Landru lakott.
A két suhanc értelmes, okos, de szívtelen is.
Ó, meg kell menteni az ösztönöket,
a búvóhelyek vidám magányát, meg kell őrizni, öreg
latin testvéreim! Irígyelni a szerelmet,
gyűlölni az ártatlanságot, - nem ez a lélek útja.
Bár mindig szűkmarkú a remény,
s bár még éppen elég Claude és Jacques él közöttünk,
ha nem is tudjuk pontosan a számuk, - mégis reméljük:
egy nap az emberek aranymérlege megszűnik ingadozni.

Fordította - Végh György




 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
x
  2013-10-07 14:55:24, hétfő
 
  Salvatore Quasimodo




MÉGEGYSZER A POKOL
Ne szavaljátok nekünk egy éjszaka majd,
megafonaitokból üvöltve, - a narancsvirágok,
a születő gyermekek és születő
szerelmek éjszakáján, hogy a hidrogén
a jog nevében égeti, pusztítja
a földet. Az állatok, erdők eggyéolvadva
zuhannak a rombolás vermeibe,
s a tűz az emberi szemekben és a lovak
koponyáján úgy lobog majd, mint a fagyöngy. S ti halottak,
ti fogjátok adni minékünk, halottaknak, az új
törvény-táblákat. Régi szavakkal
más jeleket, a gyilkolás, erőszak eszközeit.
Valaki dadogni fog az összesült salakon
s a közös végzet vagy a mindent
sugallja neki, vagy a semmit:
a vizek zuhogását, a fény robaját.
Ó, nem a reményt hozzátok hírül minekünk
halottaknak, ti halottak,
a pöfögő iszapörvények tölcséreiben,
e lenti pokolban.

Fordította - Végh György


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
x
  2011-12-08 20:39:09, csütörtök
 
 

Salvatore Quasimodo: Talán a szív


A hársak csípős illata elmerül
az esős éjszakában. Hiábavaló lesz
az öröm korszaka, viharos kitörése:
villámharapása szétporlik, mint a víz.
Alig marad leplezetlen a fásultság,
egy kézmozdulat egy szótag emléke,
de csak mint a madár lassú röpte
a köd párái között. És vársz még,
nem tudod mit, eltévedt kedvesem: talán
egy órát, mely döntsön, hogy visszahívd
a kezdetet vagy a véget: egyenlő sorsát
immár mindannyiunknak. Itt tűzvészek füstje feketén
kaparja még a torkot. Ha tudod,
felejtsd el ezt a kén-ízt, felejtsd el
a félelmet. A szavak fárasztanak,
köd-medrű vízből másznak elő:
talán a szív marad meg, talán csak a szív.

/Ford.: Képes Géza/



 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:20:56, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Látható, láthatatlan (Visibile, invisibile in Hungarian)

Visibile, invisibile (Italian)
Visibile, invisibile

il carrettiere all'orizzonte

nelle braccia della strada chiama

risponde alla voce delle isole.

Anch'io non vado alla deriva,

intorno rulla il mondo, leggo

la mia storia come guardia di notte

le ore delle piogge. Il segreto ha margini

felici, stratagemmi, attrazioni difficili.

La mia vita, abitanti crudeli e sorridenti

delle mie vie, dei miei paesaggi,

è senza maniglie alle porte.

Non mi preparo alla morte,

so il principio delle cose,

la fine è una superficie dove viaggia

l'invasore della mia ombra.

Io non conosco le ombre.



Látható, láthatatlan (Hungarian)
Látható, láthatatlan

a szekeres a láthatáron

az út karjaiban - szólít,

válaszol a szigetek szavára.

Én sem sodródom céltalan

a köröttem kavargó világgal,

számolom elmúlt éveim, mint

az éjjeliőr az esős órákat.

Vannak boldog percei a titoknak

s nagy tervei, nehéz vonzalmai.

Útjaim és tájaim kegyetlen lakói mosolyognak,

életem ajtóin nincs kilincs, se zár.

Nem készülök a halálra,

ismerem a dolgok kezdetét,

a vég csupán a felszín, ahol

árnyékom ellensége jár.

S én árnyékokat nem ismerek.

Szabó Ferenc




Láthatóan, láthatatlanul (Hungarian)
Láthatóan, láthatatlanul

a taligás a láthatáron

az út karjai közt rikongat,

a sziget hangjaival felesel.

Én sem úszom a hullámok sodrában,

körülöttem forog a világ, s úgy olvasom

saját történetemet, mint az eső óráit

az éjjeliőr. A titoknak szerencsés

határai, cselfogásai vannak, nehéz vonzásai.

Ó, útjaim s tájaim kegyetlen és

mosolygó lakói, az életem

kilincs nélkül szomorkodó ajtók előtt áll.

Nem készülődöm a halálra,

tudom a dolgok kezdetét,

a vég: partszegély, melyre az árnyam

mint elszánt katona, felkúszik.

Nem ismerem az árnyakat.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:18:49, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Tindari tájai (Vento a Tindari in Hungarian)

Vento a Tindari (Italian)
Tindari, mite ti so

Fra larghi colli pensile sull'acque

Delle isole dolci del dio,

oggi m'assali

e ti chini in cuore.



Salgo vertici aerei precipizi,

assorto al vento dei pini,

e la brigata che lieve m'accompagna

s'allontana nell'aria,

onda di suoni e amore,

e tu mi prendi

da cui male mi trassi

e paure d'ombre e di silenzi,

rifugi di dolcezze un tempo assidue

e morte d'anima



A te ignota è la terra

Ove ogni giorno affondo

E segrete sillabe nutro:

altra luce ti sfoglia sopra i vetri

nella veste notturna,

e gioia non mia riposa

sul tuo grembo.



Aspro è l'esilio,

e la ricerca che chiudevo in te

d'armonia oggi si muta

in ansia precoce di morire;

e ogni amore è schermo alla tristezza,

tacito passo al buio

dove mi hai posto

amaro pane a rompere.



Tindari serena torna;

soave amico mi desta

che mi sporga nel cielo da una rupe

e io fingo timore a chi non sa

che vento profondo m'ha cercato.



Tindari tájai (Hungarian)
Tindari, enyhe, szelíd vagy te

az isten szigeteinek

vizére hajló tágas dombok között —

ma megrohansz és

szívemre borulsz.



Meredek légörvényben emelkedem magasba,

felröppenek fenyők szelében

és a csapat, mely könnyedén követett,

a levegőben eltávolodik

hangok hulláma és szerelem lefoszlik,

és te elmosod emlékezetemben

a gonoszt, ki a földről elűz,

a félelmet az árnyaktól, a csendtől,

hol valaha édes menedékre leltem,

s megtöröd a lélek halálát.



Előtted ismeretlen a föld,

amelybe bele kell vesznem naponta,

míg táplálok titkos szótagokat:

más fény koppaszt le téged az üvegek fölött,

éjszakai ruhádban,

és csöndes öröm, nem enyém,

nyugszik öledben.



Keserű a számüzetés,

és mit beléd zártam, a keresés

összhangból ma vággyá változik át:

hívja és várja a korai halált.

És minden szerelem védekezés a szomorúságban.

hangtalan átkelés a homályon,

melynek túlsó partján letetted

megszegni való keserű kenyerem.



Tindari megtelik derűvel;

édes barát ébreszt fel és

egy szikláról felnyújt engem az égbe,

és félelmet színlelek annak, aki nem tudja,

hogy szolgáim a vakmerő szelek.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:17:04, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Varvara Alexandrovna (Varvára Alexandrovna in Hungarian)

Varvàra Alexandrovna (Italian)
Un ramo arido di betulle batte

con dentro il verde su una finestra a vortice

di Mosca. Di notte la Siberia stacca il suo vento

lucente sul vetro di schiuma, una trama

di corde astratte nella mente. Sono malato:

sono io che posso morire da un minuto all'altro;

proprio io, Varvàra Alexandrovna, che giri

per le stanze del Botkin con le scarpette di feltro

e gli occhi frettolosi, infermiera della sorte.

Non ho paura della morte

come non ho avuto timore della vita.

O penso che sia un altro qui disteso.

Forse non ricordo amore, pietà, la terra

che sgretola la natura inseparabile, il livido

suono della solitudine, posso

cadere dalla vita.



Scotta la tua mano notturna, Varvàra

Alexandrovna; sono le dita di mia madre

che stringono per lasciare lunga pace

sotto la violenza. Sei la Russia umana

del tempo di Tolstoj o di Majakovschij,

sei la Russia, non un paesaggio di neve

riflesso in uno specchio d'ospedale

sei una moltitudine di mani che cercano altre mani.



Varvara Alexandrovna (Hungarian)
Egy száraz nyírfa-ág - belül már

érik a zöldje- verdesi szélviharos

moszkvai ablakom. Éjjel Szibéria rászabadítja

fényes szelét a tajtékzó ablaküvegre, - elvont szálak

szövevénye az agyban. Beteg vagyok:

és vagyok az, aki egyik pillanatról a másikra meghalhatok;

igen, én, Varvara Alexandrovna, aki csak sürögsz-forogsz

a Botkín betegszobáin át, nemezcipődben

és ide-odavillanó szemeddel, sors ápolónője.

A haláltól nem félek én, nem,

mint ahogy az élettől se féltem,

vagy azt gondolom: valaki más az, aki elnyújtózkodik itt.

Talán, ha nem gondolok szerelemre, könyörületre, a földre,

melyet tép, zúz, repeszt elválaszthatatlan társa, a természet,

ha elfelejtem a magány ólomszürke hangját, akkor

kihullhatok az életből.



Melenget éjszakai kezed, Varvara

Alexandrovna, anyám ujjai ezek:

rámsimulnak, védnek az erőszak ellen,

hosszú békét adnak. Tolsztoj és Majakovszkij

korának emberséges Oroszországa vagy te,

Oroszország vagy, nem kórházi

tükörben felragyogó havas táj,

kezek sokasága vagy, melyek más kezeket keresnek.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:15:17, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Az én korom embere (Uomo del mio tempo in Hungarian)

Uomo del mio tempo (Italian)
Sei ancora quello della pietra e della fionda,

uomo del mio tempo. Eri nella carlinga,

con le ali maligne, le meridiane di morte,

-t'ho visto- dentro il carro di fuoco, alle forche,

alle ruote di tortura. T'ho visto: eri tu,

con la tua scienza esatta persuasa allo sterminio,

senza amore, senza Cristo. Hai ucciso ancora,

come sempre, come uccisero i padri, come uccisero,

gli animali che ti videro per la prima volta.

E questo sangue odora come nel giorno

quando il fratello disse all'altro fratello:

"Andiamo ai campi". E quell'eco fredda, tenace,

è giunta fino a te, dentro la tua giornata.

Dimenticate, o figli, le nuvole di sangue

salite dalla terra, dimenticate i padri:

le loro tombe affondano nella cenere,

gli uccelli neri, il vento, coprono il loro cuore.



Az én korom embere (Hungarian)
Alkotó elemed még mindig: kő és parittya;

kegyetlen kortárs! Pilótafülkéből figyelve,

gonosz szárnyaiddal kísérted a halál délköreit.

Láttalak bent a harckocsiban, az akasztófánál:

pontos tudományoddal a hozzád hasonlók kiirtására törtél,

elrugaszkodva szeretettől, Krisztustól. Megint csak öltél,

mint annyiszor eddig, mint atyáid, mint ahogy öltek

az állatok, melyek először láttak téged.

És e vér szaga csap orrunkba, mint azon a napon,

amikor ezt mondá testvérének a testvér:

,,Menjünk a mezőkre!" És ez a hideg, konok visszhang

elért hozzád, a te napjaidig.

Felejtsétek el, ó, gyermekek, a vérfelhőket,

mik fölszálltak a földről, felejtsétek el az atyákat:

sírjaik elmerülnek a hamuban,

fekete madarak, vad szelek födik el-szívüket.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:12:30, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Halhatatlan halál (Thanatos athanatos in Hungarian)

Thanatos athanatos (Italian)
E dovremo dunque negarti, Dio

dei tumori, Dio del fiore vivo,

e cominciare con un no all'oscura

pietra «io sono», e consentire alla morte

e su ogni tomba scrivere la sola

nostra certezza:

«thànatos athànatos»?

Senza un nome che ricordi i sogni

le lacrime i furori di quest'uomo

sconfitto da domande ancora aperte?

Il nostro dialogo muta; diventa

ora possibile l'assurdo. Là

oltre il fumo di nebbia, dentro gli alberi

vigila la potenza delle foglie,

vero è il fiume che preme sulle rive.

La vita non è sogno. Vero l'uomo

e il suo pianto geloso del silenzio.

Dio del silenzio, apri la solitudine.



Halhatatlan halál (Hungarian)
Hát mégis tagadnunk kell, fekélyek

Istene, élő virágok Istene, téged?

S kezdjük-e azzal, hogy nemet mondunk e sötét

sziklának: ,,vagyok" s belenyugszunk a halálba

és minden sírra felírjuk egyetlen

bizonyosságunkat: ,,halhatatlan halál"?

Csak így, név nélkül, hogy semmi se emlékeztessen

ennek az embernek álmaira, könnyeire, dühkitöréseire,

akit a még nyílt kérdések letepertek.

Párbeszédünk hangot vált; már lehetővé válik

a képtelenség. Ott a füstölgő

ködön túl, a fák rostjaiban

őrködik a születő levelek hatalma,

valóság: a folyó, mely fesziti medrét.

Az élet nem álom. Valóság az ember

és az embernek csendre féltékeny sírása.

Csend Istene, nyisd meg a magány kapuját.

Képes Géza




Thanatosz athanatosz* (Hungarian)
Vajon tagadnunk kell téged, tumorok

Istene, az élő virág Istene,

és azzal kezdeni, hogy nemet mondunk

a sötét "én vagyok" köré, és beleegyezni

a halálba, és minden sírra ezt írni

egyetlen bizonyosságként:

"Thanatosz athanatosz"?

Sehol a név, név felidézni

a nyitott kérdések legyőzte

ember álmait, könnyeit, lázongását?

Párbeszédünk elnémult. Most már

lehetséges a képtelenség: Amott

túl a füstölgő ködön, a fák lombjában

eleven a levelek hatalma,

a partot valódi folyó feszíti.

Az élet nem álom. Valódi az ember

és csendre féltékeny panasza.

Csend Istene, tárd ki a magányosságot!



* Halhatatlan halál.

Szabó Ferenc


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:10:49, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Zeus temploma Agrigentumban (Tempio Di Zeus Ad Agrigento in Hungarian)

Tempio Di Zeus Ad Agrigento (Italian)
La ragazza seduta sull'erba alza

dalla nuca i capelli ruvidi e ride

della corsa e del pettine smarrito.

Il colore non dice o se strappato

dalla mano rovente che lontana

saluta dietro un mandorlo o finito

sul mosaico del cervo greco in riva

al fiume o in un fosso di spine viola.

E ride la follia dei sensi, ride

continua alla sua pelle di canicola

meridiana dell'isola

e l'ape lucida zufola e saetta

veleni e vischi d'abbracci infantili.



In silenzio guardiamo questo segno

d'ironica menzogna: e per noi brucia

rovesciata la luna diurna e cade

al fuoco verticale. Che futuro

ci può leggere il pozzo

dorico, che memoria? Il secchio lento

risale dal fondo e porta erbe e volti

appena conosciuti.

Tu giri antica ruota di ribrezzo,

tu malinconia che prepari il giomo

attenta in ogni tempo, che rovina

fai d'angeliche immagini e miracoli,

che mare getti nella luce stretta

d'un occhio! Il telamone qui, a due passi

dall'Ade (mormorio afoso, immobile),

disteso nel giardino di Zeus e sgretola

la sua pietra con pazienza di verme

dell'aria: qui, giuntura su giuntura,

fra alberi eterni per un solo seme.



Zeus temploma Agrigentumban (Hungarian)
A lány leült a fűre, most felmarkolja

nyakáról a nyers fürtöket s neveti

futását s az elveszített fésűt.

Arcszíne nem mondja meg: vajon

a forró kéz tépte-e ki hajából a fésűt, a kéz,

mely most messziről, egy mandulafa mögül integet neki, vagy

a folyóparton a görög szarvas mozaikján

hagyta-e ott, fektében, vagy az árokban, violaszín

bokrok közt. És nevet az érzékek elszabadult tébolya,

a sziget déli tűző napján sötétre égett

bőre szétragyogja a féktelen nevetést,

és csillogó méh zümmög, s mérgeket

nyilaz és gyermeki csókokat.

Csendben nézzük a csalfa játéknak

ezt a fénylő jelét: és, látjuk, már izzik a

hold felfordított karéja, és belehull

a meredeken felcsapó tűzbe. Milyen jövőt

mondhat nekünk a dór kút,

milyen emlékezetet? A csöbör lassan

száll fel a mélyből, és füveket hoz

és alig ismert arcokat.

A borzongás vénhedt kerekét forgatod,

ó, bánat, ki dajkálod mindenkor

a nappalt, ki romba döntesz

angyali képeket és csodákat,

ki tengert dobsz összeszűkült fényébe

a szemnek! Itt az atlasz-szobor, két lépésre

az alvilágtól (egyhangú, mozdulatlan morajlás),

fűbe döntve Zeus kertjében, s a levegő

férgének konok türelmével mállasztja kövét:

itt hever, erőt sugárzó, ép tagokkal,

egyetlen magból hajtott örök fák között.

Képes Géza


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
q
  2011-10-19 08:09:02, szerda
 
  Quasimodo, Salvatore: Ha egész velődig izzít (Solo che amore ti colpisca in Hungarian)

Solo che amore ti colpisca (Italian)
Non dimenticare che vivi in mezzo agli animali

i cavalli i gatti i topi di fogna

bruni come la donna di Salomone tremendo

campo a bandiere spiegate,

non dimenticare il cane dalla lingua e la coda

d'armonie dell'irreale né il ramarro e il merlo

l'usignolo la vipera il fuoco. O ti piace pensare

che vivi fra uomini puri e donne

di virtù che non toccano

l'urlo della rana in amore verde

come il più verde ramo del sangue.

Gli uccelli ti guardano dagli alberi e le foglie

non ignorano che la mente è morta

per sempre, la sua reliquia sa di cartilagine

bruciata di plastica corrotta; non dimenticare

di essere abile animale e sinuoso

che violenta torrido e vuole tutto qui

sulla terra prima dell'ultimo grido

quando il corpo è cadenza di memorie accartocciate

e lo spirito sollecita alla fine eterna:

ricorda che puoi essere l'essere dell'essere

solo che amore ti colpisca bene alle viscere.



Ha egész velődig izzít (Hungarian)
Egy pillanatig se feledd, hogy állatok között élsz,

lovak, macskák, csatornapatkányok között,

melyek szürkék, miként Salamon asszonya -

s remegve szállongó zászlók harcmezőin;

egy pillanatra se feledd a hosszúnyelvű vén kutyát,

a valószínűtlen összhangok végakkordjait,

a zöld gyíkot, a rigót, a darazsat és a pacsirtát.

Gondold csak azt, hogy tiszta férfiak

és erkölcsös hölgyek között élsz,

kikhez nem jut el az édes szerelmes béka hangja,

mely oly zöld, mint a vér legzöldebb ága.

A fákról rádnéznek a madarak s a levelek,

nagyon jól tudják, hogy meghalt az Ész

örökre, és mi megmaradt belőle, az megégett

percekhez hasonló; egy pillanatra se feledd,

hogy jámbor és vad állat vagy, mely perzselőn

erőszakos és mindent itt akar a földön

a legvégső sikoly előtt, mikor a test

még nem az összesodort emlékek zuhanása,

mikor a szellem még az örök végre buzdít:

a lények lénye úgy lehetsz csak - gondolkozz ezen -

ha egész velődig izzít a szerelem.

Végh György


 
 
0 komment , kategória:  Salvatore Quasimodo 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1205
  • e Hét: 4731
  • e Hónap: 20370
  • e Év: 53766
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.