Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
ar
  2011-10-19 17:34:06, szerda
 
  Aragon, Louis: II Richárd kilencszáznegyven (Richard II Quarante in Hungarian)

Richard II Quarante (French)


Ma patrie est comme une barque

Qu'abandonnèrent ses haleurs

Et je ressemble à ce monarque

Plus malheureux que le malheur

Qui restait roi de ses douleurs



Vivre n'est plus qu'un stratagème

Le vent sait mal sécher les pleurs

II faut haïr tout ce que j'aime

Ce que je n'ai plus donnez-leur

Je reste roi de mes douleurs



Le cœur peut s'arrêter de battre

Le sang peut couler sans chaleur

Deux et deux ne fassent plus quatre

Au Pigeon-Vole des voleurs

Je reste roi de mes douleurs



Que le soleil meure ou renaisse

Le ciel a perdu ses couleurs

Tendre Paris de ma jeunesse

Adieu printemps du Quai-aux-Fleurs

Je reste roi de mes douleurs



Fuyez les bois et les fontaines

Taisez-vous oiseaux querelleurs

Vos chants sont mis en quarantaine

C'est le règne de l'oiseleur

Je reste roi de mes douleurs



II est un temps pour la souffrance

Quand Jeanne vint à Vaucouleurs

Ah coupez en morceaux la France

Le jour avait cette pâleur

Je reste roi de mes douleurs



II Richárd kilencszáznegyven (Hungarian)
Az én hazám akár a bárka

Mit elhagytak a vontatók

S hasonlítok ama királyra

Ki balból balabb sorsba rogy

S országul csupa kínt kapott



Élni ma vad bujócska-játék

Szél nem szárít könny-harmatot

Gyűlölnöm kell amit imádnék

Legyen övék mi elhagyott

Kínjaim királya vagyok



Szív megszűnhet dobogni egyszer

Vér csörgedezhet bár fagyott

Kétszer-kettő nem négy ha eszter-

láncban a láncok tolvajok

Kínjaim királya vagyok



Keljen a nap vagy húnyni szálljon

Az égbolt színtelen halott

Ó drága Párizs ifjuságom

Agyő rakparti tavaszok

Kínjaim királya vagyok



Ne szálljatok vizekre fákra

Madarak elhallgassatok

Madarászoké a világ ma

Dalaitok tilalmasok

Kínjaim királya vagyok



Van kora a kín-aratásnak

Hogy Jeanne Vaucouleurs-be futott

Ah szaggassátok csak hazámat

Akkor se volt a nap fakóbb

Kínjaim királya vagyok

Rónay, György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:32:39, szerda
 
  Aragon, Louis: Elza szeme (Les Yeux d'Elsa in Hungarian)

Les Yeux d'Elsa (French)
Tes yeux sont si profonds qu'en me penchant pour boire

J'ai vu tous les soleils y venir se mirer

S'y jeter à mourir tous les désespérés

Tes yeux sont si profonds que j'y perds la mémoire



À l'ombre des oiseaux c'est l'océan troublé

Puis le beau temps soudain se léve et tes yeux changent

L'été taille la nue au tablier des anges

Le ciel n'est jamais bleu comme il l'est sur les blés



Les vents chassent en vain les chagrins de l'azur

Tes yeux plus clairs que lui lorsqu'une larme y luit

Tes yeux rendent jaloux le ciel d'aprés la pluie

Le verre n'est jamais si bleu qu'à sa brisure



Mére des Sept douleurs ô lumiére mouillée

Sept glaives ont percé le prisme des couleurs

Le jour est plus poignant qui point entre les pleurs

L'iris troué de noir plus bleu d'ętre endeuillé



Tes yeux dans le malheur ouvrent la double bréche

Par oů se reproduit le miracle des Rois

Lorsque le coeur battant ils virent tous les trois

Le manteau de Marie accroché dans la créche



Une bouche suffit au mois de Mai des mots

Pour toutes les chansons et pour tous les hélas

Trop peu d'un firmament pour des millions d'astres

Il leur fallait tes yeux et leurs secrets gémeaux



L'enfant accaparé par les belles images

Écarquille les siens moins démesurément

Quand tu fais les grands yeux je ne sais si tu mens

On dirait que l'averse ouvre des fleurs sauvages



Cachent-ils des éclairs dans cette lavande oů

Des insectes défont leurs amours violentes

Je suis pris au filet des étoiles filantes

Comme un marin qui meurt en mer en plein mois d'aoűt



J'ai retiré ce radium de la pechblende

Et j'ai brűlé mes doigts à ce feu défendu

Ô paradis cent fois retrouvé reperdu

Tes yeux sont mon Pérou ma Golconde mes Indes



Il advint qu'un beau soir l'univers se brisa

Sur des récifs que les naufrageurs enflammérent

Moi je voyais briller au-dessus de la mer

Les yeux d'Elsa les yeux d'Elsa les yeux d'Elsa



Elza szeme (Hungarian)
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam

Tükrében arcukat bámulták a napok

Beléhal mind akit reménye elhagyott

Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan



Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg

Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad

Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak

Sosem oly kék az ég mint a búza felett



Hiába űzi a menny bánatát a kék szél

Fenylőbb a te szemed ha benne könnyed ég

Féltékeny rá a friss esők utáni ég

Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél



Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás

Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát

Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád

Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász



Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra

Éled a mágusok csodája mikor a

Barlangban reszketőn meglátták Mária

Kabátját a szerény jászol fölé borulva



A szavak májusán egyetlen száj elég

Minden sóhajnak és minden éneknek éppen

De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn

Add kölcsön két szemed iker igézetét



A gyermek szédülőn képektől és csodáktól

Nem tárja két szemét olyan kerekre mint

Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint

Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor



Villámot rejt szemed levendulája tán

Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek

Lehulló csillagok szálán lebegve élek

Mint sűllyedő hajós augusztus éjszakán



Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris

Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó

Ó éden százszor is villanó illanó

Szemed az én Perum Golcondám Indiám is



Egy fényes éjszakán a világ szerteszét

Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlta szirten

S én a tenger fölött ott láttam égni híven

Elza szemét Elza szemét Elza szemét

Rónay, György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:30:56, szerda
 
  Aragon, Louis: A könnyek mind hasonlók (Les larmes se ressemblent in Hungarian)

Les larmes se ressemblent (French)
Dans le ciel gris des anges de faïence

Dans le ciel gris des sanglots étouffés

Il me souvient de ces jours de Mayence

Dans le Rhin noir pleuraient des filles-fées



On trouvait parfois au fond des ruelles

Un soldat tué d'un coup de couteau

On trouvait parfois cette paix cruelle

Malgré le jeune vin blanc des coteaux



J'ai bu l'alcool transparent des cerises

J'ai bu les serments échangés tout bas

Qu'ils étaient beaux les palais les églises

J'avais vingt ans Je ne comprenais pas



Qu'est-ce que je savais de la défaite

Quand ton pays est amour défendu

Quand il te faut la voix des faux-prophètes

Pour redonner vie à l'espoir perdu



Il me souvient de chansons qui m'émurent

Il me souvient des signes à la craie

Qu'on découvrait au matin sur les murs

Sans en pouvoir déchiffrer les secrets



Qui peut dire où la mémoire commence

Qui peut dire où le temps présent finit

Où le passé rejoindra la romance

Où le malheur n'est qu'un papier jauni



Comme l'enfant surprit parmi ses rêves

Les regards bleus des vaincus sont gênants

Le pas des pelotons à la relève

Faisait frémir le silence rhénan



A könnyek mind hasonlók (Hungarian)
A szürke égen angyalok fajanszból

A szürke égen fojtott zokogás

Eszembe jut pár régi nap Mayence-ból

A Rajna mélyén sírt a villigyász



Sikátorok sötétjén néha néma

Szívében késsel hevert egy baka

És ránk tört az a szörnyű béke néha

Hiába dőlt a dombok mámora



Nyakaltam a cseresznyeszesz nedűjét

És lopva, váltott esküink szavát

Templomok paloták ó gyönyörűség

Húszéves voltam S álom a világ



Mit tudtam én még kudarcról s bukásról

Hazád ha tiltott szerelem szegény

S már csak a hamis próféták szavából

Merít vigaszt a félhalott remény



Eszembe jut most pár tétova halk dal

Eszembe jutnak a krétajelek

Rájuk sütött a falakon a hajnal

S nem tudta senki mit jelentenek



Ki tudja hol kezdődik el az emlék

Ki tudja hol ér véget a jelen

Hol lényegül át románccá a nemrég

S hol lesz fakó papir a gyötrelem



A vesztesek kék tekintete félszeg

Mint ábrándjain tetten ért gyerek

Váltott az őrség dobbantak a léptek

S a rajnai csönd meg-megremegett

Rónay, György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:28:47, szerda
 
  Aragon, Louis: Dunkerque-i éjszaka (La nuit de Dunkerque in Hungarian)

La nuit de Dunkerque (French)
La France sous nos pied comme une étoffe usée

S'est petit à petit à nos pas refusée



Dans la mer où les morts se mêlent aux varechs

Les bateaux renversés font des bonnets d'évêque



Bivouac à cent mille au bord du ciel et l'eau

Prolonge dans le ciel la plage de Malo



Il monte dans le soir où des chevaux pourrissent

Comme un piétinement de bêtes migratrices



Le passage à niveaux lève ses bras rayés

Nous retrouvons nos cœurs en nous dépareillés



Cent mille amours battant aux cœurs des Jean sans terre

Vont-ils à tout jamais cent mille fois se taire



O saint Sébastien que la vie a criblés

Que vous me ressemblez que vous me ressemblez



Sűr que seuls m'entendront ce qui la faiblesse eurent

De toujours à leur cœur préférer sa blessure



Moi du moins je crierai cet amour que je dis

Dans la nuit on voit mieux les fleurs de l'incendie



Je crierai je crierai dans la ville qui brűle

A faire chavirer des toits les somnambules



Je crierai mon amour comme le matin tôt

Le rémouleur passant chantant Couteaux Couteaux



Je crierai je crierai Mes yeux que j'aime où êtes-

Vous où es-tu mon alouette ma mouette



Je crierai je crierai plus fort que les obus

Que ceux qui sont blessés et que ceux qui ont bu



Je crierai je crierai Ta lèvre est le verre où

J'ai bu le long amour ainsi que du vin rouge



Le lierre de tes bras à ce monde me lie

Je ne peux pas mourir Celui qui meurt oublie



Je me souviens des yeux de ceux qui s'embarquèrent

Qui pourrait oublier son amour à Dunkerque



Je ne peux pas dormir à cause des fusées

Qui pourrait oublier l'alcool qui l'a grisé



Les soldats ont creusé des trous grandeur nature

Et semblent essayer l'ombre des sépultures



Visages de cailloux Postures de déments

Leur sommeil a toujours l'air d'un pressentiment



Les parfums du printemps le sable les ignore

Voici mourir le Mai dans les dunes du Nord



Dunkerque-i éjszaka (Hungarian)
Szegény francia föld akárcsak egy kopott

Szövet lábunk alól lassacskán elfogyott



A tengeren vegyest hulla s hínár lebeg

S a fölfordult hajók mint püspöksüvegek



Százezres tábor itt partján az égnek-árnak

Saint-Malo fövenyén egész az égig árad



Az estbe tornyosul ahol lovak rohadnak

Mint torló moraja vándorló csorda vadnak



Csíkos karjait a vasúti híd kitárja

Mellünkben földobog tépett szívünk magánya



Földtelen Jánosok százezer szerelemmel

Elnémulnak-e hát örökre százezerszer



Sebestyének kiket átvert a léti kín

Ikertestvéreim ikertestvéreim



Tudom szavam csak ők értik meg ők a gyengék

Kik szívüknél a szív kínját jobban szerették



Kiáltsam legalább ezt a szerelmet én el

Messzebbre látszik a tűzvész virága éjjel



A város lángban áll Kiáltok és kiáltok

Tetőkről valahány alvajárót lerántok



Szerelmem harsogom harsányan mint a hűs

Hajnalban harsogott Kést Kést a köszörűs



Kiáltok ó szemem szerelmem ó világom

Hová lettél hová virágom és sirályom



Kiáltok élesen vadabbul mint a gránát

Mint aki sebesült vagy részeg ütne lármát



Kiáltok Ajkad az a dús pohár ahol

Úgy várta szerelem mint pirosan a bor



A világhoz kötöz kúszó karod simulva

Nem halhatok meg én mert feled aki hulla



Fölrémlik a hajón szorongók szeme Emlék

Ki feledhette el Dunkerque alatt szerelmét



Aludni nem tudok Rakéta fénye zúg ott

Ki feledhette el a szeszt melytől berúgott



Testnagyságú lukat vájtak a katonák

Próbálták szinte így a síri éjt magát



Kő arcok Görcsbe tört vak testek esztelen

Lüktető álmaik csupa balsejtelem



Nem ismer illatos tavaszt e táj kopár bús

Im észak dombjain halálba fúl a Május

Rónay, György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:27:01, szerda
 
  Aragon, Louis: Epilógus (Epilogue in Hungarian)

Epilogue (French)
Je me tiens sur le seuil de la vie et de la mort les yeux baissés les mais vides

Et la mer dont j'entends le bruit est une mer qui ne rend jamais ses noyés

Et l'on va disperser mon âme après moi vendre à l'encan mes rêves broyés voilà déjà que mes paroles sèchent comme une feuille à ma lèvre humide



J'écrirai ces vers à bras grands ouverts qu'on sente mon cœur quatre fois y battre

Quitte à en en mourir je dépasserai ma gorges et ma voix mon souffle et mon chant

Je suis le faucheur ivre de faucher qu'on voit dévaster sa vie et son champ

Et tout haletant du temps qu'il y perd qui bat et rebat sa faux comme plâtre



J'ai choisi de donner à mes vers cette envergure de crucifixion

Et qu'en tombe au hasard la chance n'importe où sur moi le couteau des césures

Il me faut bien à la fin des fins atteindre une mesure à ma démesure

Pour à la taille de la réalité faire un manteau de mes fictions



Cette vie aura passée comme un grand château triste que tous les vents traversent

Les courants d'air claquent les portes et pourtant aucune chambre n'est fermée

Il s'y assied des inconnus pauvres et las qui sait pourquoi certains armés

Les herbes ont poussé dans les fossés si bien qu'on ne peut plus baisser la herse



Dans cette demeure en tout cas anciens ou nouveaux nous ne sommes pas chez nous

Personne à coup sűr ne sait ce qui le mène ici tout peut-être n'est qu'un songe

Certains ont froid d'autres ont faim la plupart des gens ont un secret qui les ronge

De temps en temps passent des rois sans visage On se met devant eux à genoux



Quand j'étais jeune on me racontait que bientôt viendrait la victoire des anges

Ah comme j'y ai cru comme j'y ai cru puis voilà que je suis devenu vieux

Le temps des jeunes gens leur est une mèche toujours retombant dans les yeux

Et ce qui l'en reste aux vieillards est trop lourd et trop court que pour eux le vent change



Ils s'interrogent sur l'essentiel sur ce qui vaut encore qu'on s'y voue

Ils voient le peu qu'ils ont fait parcourant ce chantier monstrueux qu'ils abandonnent

L'ombre préférée à la proie ô pauvre gens l'avenir qui n'est à personne

Petits qui jouez dans la rue enfants quelle pitié sans borne j'ai de vous



Je vois tout ce que vous avez devant vous de malheur de sang de lassitude

Vous aurez rien appris de nos illusions rien de nos faux pas compris

Nous ne vous aurons à rien servi vous devrez à votre tour payer le prix

Je vois se plier votre épaule A votre front je vois le plis des habitudes



Bien sűr vous me direz que c'est toujours comme cela mais justement

Songez à tous ceux qui mirent leurs doigts vivants leurs mains de chair dans l'engrenage

Pour que cela change et songez à ceux qui ne discutaient même pas leur cage

Est-ce qu'on peut avoir le droit au désespoir le droit de s'arrêter un moment



Et vienne un jour quand vous aurez sur vous le soleil insensé de la victoire

Rappelez-vous que nous avons aussi connu cela que d'autres sont montés

Arracher le drapeau de servitude à l'Acropole et qu'on les a jetés

Eux et leur gloire encore haletants dans la fosse commune de l'histoire



Songez qu'on arrête jamais de se battre et qu'avoir vaincu n'est trois fois rien

Et que tout est remis en cause du moment que l'homme de l'homme est comptable

Nous avons vu faire de grandes choses mais il y en eut d'épouvantables

Car il n'est pas toujours facile de savoir où est le mal où est le bien



Vous passerez par où nous passâmes naguère en vous je lis à livre ouvert

J'entends ce cœur qui bat en vous comme un cœur me semble-t-il en moi battait

Vous l'userez je sais comment et comment cette chose en vous s'éteint se tait

Comment l'automne se défarde et le silence autour d'une rose d'hiver



Je ne dis pas cela pour démoraliser Il faut regarder le néant

En face pour savoir triompher Le chant n'est pas moins beau quand il décline

Il faut savoir ailleurs l'entendre qui renait comme l'écho dans les collines

Nous ne sommes pas seuls au monde à chanter et le drame est l'ensemble des chants



Le drame il faut savoir y tenir sa partie et même qu'une voix se taise

Sachez-le toujours le chœur profond reprend la phrase interrompue

Du moment que jusqu'au bout de lui-même le chanteur a fait ce qu'il a pu

Qu'importe si chemin faisant vous allez m'abandonner comme une hypothèse



Je vous laisse à mon tour comme le danseur qui se lève une dernière fois

Ne lui reprochez pas dans ses yeux s'il trahit déjà ce qu'il porte en lui d'ombre

Je ne peux plus vous faire d'autres cadeaux que ceux de cette lumière sombre

Hommes de demains soufflez sur les charbons



A vous dire ce que je vois



Epilógus (Hungarian)
Itt állok élet s halál küszöbén lesütött szemmel és üres kezekkel

S a tenger amely itt morajlik sose veti partra áldozatait

És lelkemet elkótyavetyélik tört álmaimat majd dobra verik

Nedves ajkaimon a szó íme máris száraz levelekként kereng fel



Tárt karral írom e verset hogy százszorosan érezd szívem dobogását

Ha belehalok is túl kell szárnyalnom torkom hangom és énekemet

Mint részeg kaszás aki addig kaszál míg élete s földje odalett

Zihálva az elvesztett időtől mely újra s újra kiveri kaszáját



Versemhez ezt a kereszt-alakot választottam e keresztcsíkozást

Hagyva hadd messe találomra ott ahol épp éri a cezúra kése

Mértéktelenségemre ideje már mértéket kényszeríteni végre

S a valósághoz igazítani ábrándjaim köpenyén a szabást



Az élet végül a bús vár sorsára jut mit át- meg átjár a fagyos szél

A légvonat becsapta az ajtókat még sincsen csukva egy szoba se

Bús idegenek ülnek ott némelyiknek ki tudja mért van fegyvere

Az árkokat úgy felverte a gyom hogy nem mozdul többé a kapurostély



E lakásban se régiek se újak nem leljük igazi otthonunk

Senki se tudhatja nem álom-e az egész s ki volt ki őt idehívta

Van aki fázik és van aki éhes és mindet őrli a maga titka

Olykor egy-egy arcnélküli király jár erre S előtte porba rogyunk



Kisgyerek voltam s azt mesélték hogy közeleg már az angyalok diadalma

ó hogy hittem hogy hittem benne és most itt vagyok vénen fogatlanul

Az ifjaknak az idő egy hajtincs csupán mely folyton a szemükbe hull

De az öregeké már túl kurta és merev ahhoz hogy a szél belekapna



A lényeget keresik ők ami megéri még hogy rátedd életed

Most látják mily keveset tehettek e nagy műhelyben melyből már kilépnek

A mindennél többre becsült árnya jövő senkié se lesz ti szegények

utca porában játszadozó fiucskák be szánlak benneteket



Látok mindent ami rátok leselg a csapást a vért az inak szakadtát

Tévedéseinken nem okultatok hibáinkból mitsem értetek

Semmire se voltunk jók nektek ti magatoknak kell megfizetnetek

Látom meggörnyedt vállatokat És mindnyájatok gond-barázdálta arcát



Ne is mondjátok tudom én jól hogy mindig így van hát épp ez az itt

Gondolj azokra kik eleven husukat rakták a fogaskerekekbe

Hogy többé ne így legyen S mindarra ki börtönét még csak el se perelte

Hát nincs jogunk a fájdalomra nincs jogunk megállni egy pillanatig



És ha fölöttetek a győzelem esztelenül-szép napja felvirul majd

Emlékezzetek rá hogy mi is ismertünk ilyet hogy akadtak akik

Felhágtak az Akropoliszra leszaggatni a szolgaság zászlait

S dicsőségükkel egyetemben a történelem közös sírjába hulltak



Gondoljátok meg hogy a harcnak sosincs vége s győzni még mitse jelent

S minden másképp van ha az embernek az emberről számot kelletik adni

Láttunk végbevinni nagy dolgokat és láthattunk irtózatosakat mi

Mert nem mindig oly egyszerű tudni hol a jó és hol a rossz idelent



A mi nyomunkban jártok majd ti is úgy olvasok bennetek mint a könyvben

Hallom dobogni a szíveteket éppúgy ahogy az enyém dobogott

Azt is tudom hogy éltek majd vele s hogy lesz mind halkabb és akadozóbb

Hogy vetkezi le színeit az ősz s hogy leng egy téli rózsa majd a csöndben



Nem azért mondom ezt hogy elcsüggedjetek De hogy megbirkózzunk vele

Szembe kell nézni hát a semmivel S hanyatlóban is szép lehet a dallam

Csak érteni kell hogy visszhangjait a dombok között csapódva kihalljam

Nemcsak mi dalolunk a világon s a dráma a dalok együttese



Tudni kell a drámában a helyünket és ha egy hang a semmibe vész is

Tudnunk kell hogy a roppant kórus folytatja a félbeszakadt futamot

S ha egyszer az énekes megtette a magáét ami rábízatott

Bánom is én ha útközben elejtetek akár egy téves hipotézist



Elhagylak titeket mint a táncos kit utólszor füröszt rivaldafény

Rossznéven ne vegyétek ha szeme tele már a benne-sürüdő árnnyal

Nem adhatok egyebet most már be kell érnetek e sötét ragyogással

Fújjatok a parázsra holnapiak



Ti mondjátok el mit látok én

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:25:11, szerda
 
  Aragon, Louis: Elza a tükör előtt (Elsa au mirroir in Hungarian)

Elsa au mirroir (French)
C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

Et pendant un long jour assise `a son mirroir

Elle peignait ses cheveux d'or je croyais voir

Ses patientes mains calmer un incendie

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die



Et pendant un long jour assise `a son mirroir

Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

qu'elle jouait un air de harpe sans y croire

Pendant tout ce long jour assise a son mirroir



Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit

Qu'elle martyrisait `a plaisir sa me'moire

Pendant tout ce long jour assise `a son mirroir

A ranimer les fleurs sans fin de l'incendie

Sans dire ce gu'une autre `a sa place aurait dit



Elle martyrisait `a plaisir sa me'moire

c'e'tait au bon millieu de notre tragedie

Le monde ressemblait `a ce mirroir maudit

Le peigne partageait les feux de cette moire

Et ces feux e'clairaient des coins de ma me'moire



C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

Comme dans la semaine est assis le jeudi



Et pendant un long jour assise `a sa me'moire

Elle voyait au loin mourir dans son mirroir



Un `a un les acteurs de notre trage'die

Et qui sont les meilleurs de ce monde maudit



Et vous saves leur noms sans que je leur aie dits

Et ce que signifient les flammes des longs soirs



Et ses cheveux dore's quand elle vient s'assesoir

Et peigner sans rien dire un reflet d'incendie



Elza a tükör előtt (Hungarian)
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Ott ült tükre előtt egy álló napon át

Fésülte egyre csak fésülte láng haját

Ujja türelmesen mintha tűzvészt juházna

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája



Ott ült tükre előtt egy álló napon át

S míg fésülte haját esküdtem volna látva

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Hogy hárfán játszik úgy hogy nem hiszi dalát

Míg ült tükre előtt egy álló napon át



Fésülte láng haját s esküdtem volna látva

Kedvét abban leli hogy kínozza magát

Míg ült tükre előtt egy egész napon át

S lobbant ujja alatt a tűzvész lángvirága

Más szólt volna neki nem emlékszem szavára



Kedvét találta benn hogy kínozza magát

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Hasonlított gonosz tükre a torz világra

Szelte fésűje a tűzvész zuhatagát

S beragyogta a tűz emlékeim zugát



Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Mint a csütörtök a hetet két félre vágja



Emlékei előtt ült álló napon át

S tükrében nézte elhullni azok sorát



Akiket elsodort sorsunk tragédiája

Virág volt mindahány e torz világ virága



Nem mondom nevüket mindenki kitalálja

S hogy mit jelent a láng hosszú estéken át



Vagy ha tükre elé ül fésüli haját

S hallgat s villog a tűzvész visszfény-lobogása

Rónay, György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:23:14, szerda
 
  Aragon, Louis: Elza (Elsa in Hungarian)

Elsa (French)
Suffit-il donc que tu paraisses
De l'air que te fait rattachant
Tes cheveux ce geste touchant
Que je renaisse et reconnaisse
Un monde habité par le chant
Elsa, mon amour, ma jeunesse.

O forte et douce comme un vin
Pareil au soleil des fenêtres
Tu me rends la carasse d'être
Tu me rends la soif et la faim
De vivre encore et de connaître
Notre histoire jusqu'à la fin.

C'est miracle que d'être ensemble
Que la lumière sur ta joue
Qu'autour de toi le vent se joue
Toujours si je te vois je tremble.
Comme à son premier rendez-vous
Un jeune homme qui me ressemble.

Pour la première fois ta bouche
Pour la première fois ta voix
D'une aile à la cime des bois
L'arbre frémit jusqu'à la souche
C'est toujours la première fois
Quand ta robe en passant me touche.

Ma vie en vérité commence
Le jour que je t'ai rencontrée
Toi dont les bras ont su barrer
Sa route atroce à ma démence.
Et qui m'a montré la contrée
Que la bonté seule ensemence.

Tu vins au coeur du désarroi
Pour chasser les mauvaises fièvres
Et j'ai flambé comme un genièvre
A la Noël entre tes doigts,
Je suis né vraiment de ta lèvre
Ma vie est à partir de toi.

Suffit-il donc que tu paraisses
De l'air que tu fais rattachant
Tes cheveux ce geste touchant.
Que je renaisse et reconnaisse
Un monde habité par le chant
Elsa, mon amour, ma jeunesse!



Elza (Hungarian)
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán s egy mozdulat
(amivel feltűzöd hajad):
s máris követlek, puszta tájon
dalt szórva szét, mint magvakat -
Elza, szerelmem, ifjuságom!

Zamatos vagy, mint drága fajbor,
s szép, mintha rámán fény remeg,
tőled kapom az életet,
amelynek szomjusága hajszol
megtudni, hogy utam veled
rosszul végződik-é avagy jól?

Már nélküled nevem se tudnám,
átfénylik arcod a borún,
a szél ölelni meg nem un,
megremegek, ha jössz az utcán,
akár az első randevún
egy ifjú, ki hasonlított rám...

Először ajkad, majd finom, lágy
hangod igézte lelkemet.
S ahogy tövig beleremeg
a fa, ha szárny érinti lombját:
úgy üt, ha érint elmenet
ruhámhoz-lebbenőn a szoknyád.

Igazán attól fogva élek,
amióta Te vagy nekem,
megannyi őrültségemen
átmentett biztos ölelésed.
S otthonommá lett, kedvesem,
jóságtól zöldelő vidéked.

Dolgaim elrendezve szépen
elűzted a hideglelést,
ujjaid közt kigyúltam és
- akár fénylő fenyőfa - égtem.
A csókod volt a születés,
veled kezdődik létezésem.

Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán s egy mozdulat
(amivel feltűzöd hajad):
s máris követlek, puszta tájon
dalt szórva szét, mint magvakat -
Elza, szerelmem, ifjuságom!

Baranyi Ferenc


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:21:35, szerda
 
  Aragon, Louis: Dal hogy feledjük Dachaut (Chanson pour oublier Dachau in Hungarian)

Chanson pour oublier Dachau (French)
Nul ne réveillera cette nuit les dormeurs

Il n'y aura pas à courir les pieds nus dans la neige

Il ne faudra pas se tenir les poings sur les hanches jusqu'au matin

Ni marquer le pas le genou plié devant un gymnasiarque dément

Les femmes de quatre-vingt-trois ans les cardiaques ceux qui justement



Ont la fièvre ou des douleurs articulaires ou

Je ne sais pas moi les tuberculeux

N'écouteront pas les pas dans l'ombre qui s'approchent

Regardant leurs doigts déjà qui s'en vont en fumée



Nul ne réveillera cette nuit les dormeurs



Ton corps n'est plus le chien qui rôde et qui ramasse

Dans l'ordure ce qui peut lui faire un repas

Ton corps n'est plus le chien qui saute sous le fouet

Ton corps n'est plus cette dérive aux eaux d'Europe

Ton corps n'est plus cette stagnation cette rancoeur

Ton corps n'est plus la promiscuité des autre

N'est plus sa propre puanteur

Homme ou femme tu dors dans des linges lavés



Ton corps



Quand tes yeux sont fermés quelles sont les images

Qui repassent au fond de leur obscur écrin

Quelle chasse est ouverte et quel monstre marin

Fuit devant les harpons d'un souvenir sauvage

Quand tes yeux sont fermés revois-tu revoit-on

Mourir aurait été si doux à l'instant même

Dans l'épouvante où l'équilibre est stratagème

Le cadavre debout dans l'ombre du wagon

Quand tes yeux sont fermés quel charançon les ronge

Quand tes yeux sont fermés les loups font-ils le beau

Quand tes yeux sont fermés ainsi que des tombeaux

Sur des morts sans suaire en l'absence des songes



Tes yeux



Homme ou femme retour d'enfer

Familiers d'autres crépuscules

Le goűt de soufre aux lèvres gâtant le pain frais

Les réflexes démesurés à la quiétude villageoise de la vie

Comparant tout sans le vouloir à la torture

Déshabitués de tout

Hommes et femmes inhabiles à ce semblant de bonheur revenu

Les mains timides d'enfants

Le cœur étonné de battre



Leurs yeux



Derrière leurs yeux pourtant cette histoire

Cette conscience de l'abîme

Et l'abîme

Où c'est trop d'une fois pour l'homme être tombé

Il y a dans ce monde nouveau tant de gens

Pour qui plus jamais ne sera naturelle la douceur

Il y a dans ce monde ancien, tant et tant de gens

Pour qui tant de douceur est désormais étrange

Il y a dans ce monde ancien et nouveau tant de gens

Que leurs propres enfants ne pourront pas comprendre



Oh vous qui passez

Ne réveillez pas cette nuit les dormeurs



Dal hogy feledjük Dachaut (Hungarian)
Ma éjjel senki se veri fel már az alvót

Nem kell mezítláb futnia a hóban.

Nem kell csípőre tett kézzel állnia hajnalig

Se térdhajlításban ügetni egy őrjöngő vezénynök előtt

A nyolcvanhárom éves öregasszonyok a szívbetegek vagy

azok akiket éppen



Láz vagy izületi bántalom gyötör vagy

Mit tudom én a tüdőbajosok

Nem lesnek már döngő léptekre a sötétben

Előre látva mint válnak majd füstté ujjaik



Ma éjjel senki sem veri fel már az alvót



A tested már nem eb nem turkál kujtorogva

Minden szeméten hogy tán eledelre lel

A tested már nem eb korbácsra nem szűköl már

A tested már nem e földrész rossz hordaléka

A tested már nem a mások kigőzölgése

Nem önmaga mocska már

Férfi vagy nő mosott fehérneműk közt alszol



A tested



Ha lehúnyod szemed mily képekre feszül ki

Homályos vászna mily jelenések lepik

Mily hajsza dúl milyen tengeri szörny szökik

Egy vad emlék horgát nem tudva kikerülni

Ha lehunyod szemed látod látjuk-e még

Halni lett volna jobb ott szörnyethalni menten

Ahol megállni is kunszt volt e rettenetben

A vagon árnyain álló holt tetemét

Ha lehúnyod szemed mily férgek ostromolnak

Ha lehúnyod szemed a farkas szelíd-e

Ha lehunyod szemed és álom nem jön e

Sírra mely szemfedő nélkül zárja a holtat



A szemed



Más estékhez szokott szemed

Férfi vagy nő ki megjártad a poklot

A kén ízével ajkadon melytől megromlik a friss kenyér

íze

Az élet paraszti nyugalmán bomlott reflexeiddel

Akaratlanul is a kínzatáshoz mérve mindent

Mindentől elvadult

Nők és férfiak kiknek már hiába látszik visszatérni az

öröm

Tétova kezűek gyerek-fejüek

S a szívük ámul rajt hogy még dobog



A szemük



A szemük mögött mindig ott az ami történt

Ott a mélység emléke

És maga a mélység

Melybe az embernek egyszer is sok belezuhannia

Annyian vannak ebben az új világban

Akiknek sose lesz már természetes a jó szó

Annyian de annyian vannak ebben a régi világban

Akiktől minden jó szó idegen lesz már ezentúl

Annyian vannak ebben a régi és új világban

Akiket nem érthetnek meg többé saját gyerekeik sem



Ó ti akik erre jártok

Ma éjjel fel ne verjétek az alvót

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:19:42, szerda
 
  Aragon, Louis: Ballada arról, aki dalolva állta a kínszenvedést (Ballade de celui qui chanta sous les supplices in Hungarian)

Ballade de celui qui chanta sous les supplices (French)
Et s'il était à refaire

Je referais ce chemin

Une voix monte des fers

Et parle des lendemains



On dit que dans sa cellule

Deux hommes cette nuit-là

Lui murmuraient "Capitule

De cette vie es-tu las



Tu peux vivre tu peux vivre

Tu peux vivre comme nous

Dis le mot qui te délivre

Et tu peux vivre à genoux"



Et s'il était à refaire

Je referais ce chemin

La voix qui monte des fers

Parle pour les lendemains



Rien qu'un mot la porte cède

S'ouvre et tu sors Rien qu'un mot

Le bourreau se dépossède

Sésame Finis tes maux



Rien qu'un mot rien qu'un mensonge

Pour transformer ton destin

Songe songe songe songe

A la douceur des matins



Et si c'était à refaire

Je referais ce chemin

La voix qui monte des fers

Parle aux hommes de demain



J'ai tout dit ce qu'on peut dire

L'exemple du Roi Henri

Un cheval pour mon empire

Une messe pour Paris



Rien à faire Alors qu'ils partent

Sur lui retombe son sang

C'était son unique carte

Périsse cet innocent



Et si c'était à refaire

Referait-il ce chemin

La voix qui monte des fers

Dit je le ferai demain



Je meurs et France demeure

Mon amour et mon refu

O mes amis si je meurs

Vous saurez pour quoi ce fut



Ils sont venus pour le prendre

Ils parlent en allemand

L'un traduit Veux-tu te rendre

Il répète calmement



Et si c'était à refaire

Je referais ce chemin

Sous vos coups chargés de fers

Que chantent les lendemains



Il chantait lui sous les balles

Des mots sanglant est levé

D'une seconde rafale

Il a fallu l'achever



Une autre chanson française

A ses lèvres est montée

Finissant la Marseillaise

Pour toute l'humanité



Ballada arról, aki dalolva állta a kínszenvedést (Hungarian)
És ha kezdhetném elölről

Ezt tenném megint mi kell

Hangzik a hang lánc-zörejből

S szót a jövőhöz emel



És a cellába a vakba

Éjszaka a két pribék

Hagyd már abba ezt susogta

Még a kín ez sem elég



Élhetsz kezedben az élet

Élhetsz mint az meg emez

Nem kell egyéb csak beszélned

Térden is él az eszes



És ha kezdhetném elölről

Ezt tenném megint mi kell

Hangzik a hang lánc-zörejből

S a jövő fülel fülel



Egy szót csak s nyílik az ajtó

Egy szót csak egy szó után

Ment vagy a kíntól a bajtól

Ez a szó itt a szezám



Egy szót bár hazugot egy szót

Attól függ életed itt

Gondold meg gondold el gondold

Beh szépen reggeledik



És ha kezdhetném elölről

Ezt tenném megint mi kell

Hangzik a hang lánc-zörejből

És nekünk is megfelel



Példa is annak ki szót ért

Példa is akad elég

Egy birodalmat egy lóért

Párizs megér egy misét



Vége Vész a szó itt kárba

Maga-magát veszti el

Ez volt az utolsó kártya

Indulás Végezni kell



És ha kezdhetném elölről

Újra csak úgy kezdeném

Hangzik a hang lánc-zörejből

Mert a holnap az enyém



Haljak én Franciaország

Megmarad s meg ez a dac

Bajtárs vár a sor a sors rád

Megmagyarázni mi az



S már vezették is foly ismét

Folyt németül a beszéd

S szólt a tolmács Beszélhetsz még

És ő rázta csak fejét



És ha kezdhetném ma újból

Ezt tenném megint mi kell

A vasból láncból a gúzsból

A dal diadalra kel



S dördült a sortűz reája

S ő dalolt Fel honfiak

És nem esett el csupán a

Második sortűz alatt



S egy másik francia ének

Tolult az ajkára még

Az amelyet már teérted

Dalolunk emberiség

Illyés Gyula


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
ar
  2011-10-19 17:15:56, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-08 07:25:07

Louis Aragon: Nincs boldog szerelem
Semmi sem végleg az emberé Gyöngesége
Ereje szíve sem S hogyha kitárja két
Karját árnyéka a kereszt árnyéka épp
S csak összetöri ha öleli örömét
Furcsa és keserű meghasonlás a léte
És nem boldog a szerelem

Élete Olyan az mint a másfajta sorsra
Szánt fegyvertelenül szolgáló katonák
Hajnalban kelteni őket mi haszna hát
Ha estére is éppoly tétlen-tétovák
Mondjátok Életem De ne könnyeket ontva
És nem boldog a szerelem

Szerelmem gyönyörű szerelmem szenvedésem
Magamban hordalak mint sebzett madarat
S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad
Ismétlik a szivem szőtte szép szavakat
Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten
És nem boldog a szerelem!

Késő nincs már idő az élni-tanuláshoz
Egy szívvel sírjuk el mikor az éj takar
Mennyi kínból fakad akármi röpke dal
Percnyi kis örömért fizetni mennyi jaj
S mennyi bú könnye kell egy gitár dallamához
És nem boldog a szerelem

Nincs szerelem mely fájdalommá ne érne
Nincs szerelem amely ne gyötörne szivet
Nincs szerelem amely ne hervasztana meg
S hazám szerelme is éppúgy mint a tied
Nincs szerelem amely ne zokogáson élne
És nem boldog a szerelem
De a kettőnké kedvesem

/Ford.: Rónay György/


 
 
0 komment , kategória:  Louis Aragon 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.